Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-15 / 16. szám

Milyen Urunk van? Aki új távlatot nyit Lk 5, 1—11 MOST A BÖJTI SOROZAT UTOLSÖ CIKKÉNEK ezt a címet is adhattam volna — összefoglalás. Ez viszont ellentmondana az egész jezusinak. Mert nincs összefoglalás, hisz nem nagypéntek az utolsó ünnepünk, hanem húsvét és pünpösd is van, sőt refor­máció is. E lukácsi ige is ebbe az irányba mutat. Ebbe az irányba tereli mindazokat, akik nyomonkövették ezt a sorozatot hétröl-hétre. Tudom, hogy akik olvastuk, különböző gyü­lekezetekhez tartozók vagyunk. Kisebbekhez, nagy nagyobbakhoz, de az is lehet, hogy talán az egészen szétszórtan élőkhöz tartó­zunk, Igazi diaszpórában. A különbözőségek fölött viszont ugyan­az az Ur van, Aki mindnyájunkat összekapcsolt a böjti időben, sőt fog ezután is. Ő az, Aki nemcsak összekapcsol, nemcsak ösz- szetart, hanem Akihez egyféleképen is imádkozhatunk: „legyen meg a Te akaratod!” A mi Urunk nemcsak élettel ajándékozott meg, hanem ma is megtartója annak. De nemcsak az élet, hanem a gyülekezet meg­tartója is. Igaz ez úgy a tömb-gyülekezetben, mint a szórványban. A szórvány sokszor volt témája beszélgetésünknek, sokat beszé­lünk róla. de arról keveset, hogy a diaszpóra mindig és mindenütt az Űr diaszpórája volt és marad. Ott is, ahol ez kettőből áll, ott is. ahol nagyobb, vagy nagy gyülekezetről tudunk. VAN MÉG A MI EGYHÁZUNKNAK EGY CSODÁLATOS TÉ­NYE, hogy abban egyházunk Ura mindenütt egyet kér tőlünk: a szolgá latot. A halfogás igéje alapján sokmindent kérdezhetnénk. Arcokat, emberi jellemvonásokat elemezhetnénk, emelhetnénk ki. Ahogy ebben a sorozatban tettük, most sem emberekre kérdezünk, ha­nem Jézusra. A kérdés ugyanaz, mint volt az előző öt írásban: milyen Urunk van nekünk? OLYAN, AKI KÉR! Olyan, Aki látja az ember erőfeszítését, látja hajszáját és hajtását ott, a Generázet tava mellett, azaz a munkahelyén, a kollégái között. S ott szólítja meg az egyiket, mégpedig néven szólítja: Simon! „Evezz egy kicsit el a parttól!” Ezt kéri Jézus. S ez a kérés azt jelenti számunkra, hogy Jézus Úr volta nem zárja ki azt, hogy Ű kérjen. Ezzel a kéréssel az ember lehetőséget kap arra, hogy engedel­meskedjék, de ugyanakkor arra is, hogy a kérdést elengedje a füle mellett. Olyan Urunk van, aki nem kényszerit, hanem kér. S aki enged, meglepő tapasztalatokat „szerez”. Nem mindig egyformák ezek a tapásztalatok, de legtöbbször váratlanok. Simon és társai óriási mennyiséget fognak. Mondhatnám, az év fogása ez, vagy így is fogalmazhatok: egy egész élet „csúcs-terme­lése”. Furcsa, az értékesítésről, a haszonról, az üzletről Lukács evangélista nem tudósít. Vajon miért nem? Olyan helyzet ez, amikor nem az üzlet a folytatás, hanem annak meglátása es felis­merése, hogy milyen Urunk vart nekünk? Olyan Urunk, Aki min­den eredmény adója. Felismerteti azt, hogy Simon eddig állandóan fáradozott, üzletelt, haszonra ment anélkül, hogy tisztelte volna azt, Aki mindezek fölött áll. Ekkor bukik ki belőle: „Menj el tő­lem. mert bűnös ember vagyok Uram!” OLYAN, AKI NEM MEGY ELl Olyan Urunk van, aki nem hagy ott. Éppen ott nem, s éppen attól az embertől nem távozik el, aki eljut erre a felismerésre. Felismeri bűnösségét és méltatlan­ságát. Azért marad, hogy gyakorolja kegyelmét. Aki összeroskad, azt felemeli ezzel — ne félj! így lesz Krisztus hatalma, az elesettek ereje. OLYAN, AKI ŰJ TÁVLATOT NYIT. Mostantól embereket fogsz!” Felhatalmaz és szolgálatba állít úgy, mint Simont. Milyen ez a szolgálat? A halászokat ismerő ember tudja, hogy kemény emberek ők, akik dacolnak az időjárással és vízzel. Ilyen embere­ket hív el Jézus. Kemény embereket, még keményebb szolgálatra. Olyan távlat ez, ahol nem a nyereség a jövő. Nem a profit áll a középpontban, hanem Az, Akinek a „kedvéért” vtindent és mindenkit ott lehet hagyni. Követni Jézust azt jelenti, mindent az Ö kezébe tudok. A jövömet is, az életemet is. Olyan Urunk van. Aki előttünk megy, Aki ma is biztat, Aki ma is elhív, megkegyelmez, szemeket nyitogat és távlatot biztosit. Olyan. Aki ma is hűséges Mester. Ezért adhatja ma is megbízatását — nekem is! Káposzta Lajos — Böjt 6. vasárnapján az ol- lárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 21. 1—9; az igehirdetés alapigéje: Zof 3, 14—17. — Nagycsütörtökön az oltárte- rítö színe: fehér. Az istentisztelet oltári igéje: Jn 13, 1—13 (16—17). Az igehirdetés alapigéje: 2 Móz 21, 1—8. — Nagypénteken az oltártentö színe: fekete. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Jn 19, 16—30; az igehirdetés alapigéje: Zsolt 22, 17—20. — Nagyszombaton az oltárteri- tő színe: fekete. Az istentisztelet oltári igéje: Mt 27, 57—66; az ige­hirdetés alapigéje: Ézs 26, 19—20 — HELYREIGAZÍTÁS. Lapunk március 11-i számában a dr. Sza­bó József ny. püspök tiszteletbeli doktorrá avatásáról szóló cikk cí­me helyesen: „Te nyertél tőle díszt, ha engedi, hogy tégy he­lyette.” Lapunk március 25-i számában áz Arccal az egység felé című cikkben a hatodik bekezdés első mondata így hangzik helyesen: „ezt az ülést annak a tanulmányi munkának szentelték.” — A he­tedik bekezdésben kimaradt két ország neve a felsorolásból: Ma­gyarország, Németország. — Az aláirt nevek közül pedig: dr. Sta­nislav Napiorkowszki, lengyel professzor. — PESTERZSÉBET. A gyüleke­zet új* lelkészét, Pintérné Nagy Erzsébetet április 14-én, szomba­ton du. 4 órakor iktatja hivata­lába Szirmai Zoltán esperes. A gyülekezet elnöksége mindenkit szeretettel hív. — PESTÜJHELY. Virágvasár- nap, április 15-én szeretetvendég- ség lesz a MÁV-telepi református templomban. A gyülekezet leiké­sze legutóbbi finnországi útjáról számol be. KŐSZEG. — Március 11-én, böjt 1. vasárnapján dr. Muntag Andor, a Teológiai Akadémia professzora végzett szolgálatot a gyülekezetben. Délelőtt igehir­detéssel és úrvacsoraosztással, a délutáni gyülekezeti alkalmon előadással szolgált. Előadása, a Luther-Biblia megjelenésének 450. évfordulója kapcsán „Lu­ther és az ö Bibliája” címmel hangzott el. Ezen az alkalmon a befejező áhítatot Weltler Sándor nemes- esói lelkész tartotta. A műsor­ban közreműködött Ittzés Já- nosné XVI. századi irodalmi szemelvények felolvasásával, a gyülekezet énekkara és Csizma­dia Béla kántor. — RÁBASZENTANDRÁS. a gyülekezet március 11-i szere- tetvendégségén Bencze Imre be- ledi lelkész tartott előadást Lu­ther Márton a családról címen. Az új énekeskönyvből néger spi­rituálékat énekelt gitárkíséret­tel. Benczéné Szabó Márta Szil­sárkányban böjti áhítaton szol­gált. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. április 15-én Deák tér de. 9. (úrv,) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Hangverseny, Hafen- scher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetven- dégség. Dózsa György út 7. de. fél 9. Munag Andorné. .Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sán­dor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Leven­te. Rákóczi út 57 b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11- Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gvarmat n. 14. de. fél 10. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 12». de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy , Lajos. Pesterzsébet de. 10 Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Matuz László. Pestlőrinc Er- zsébet-telep de. 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta IVIÁV-telep de. 8. Schreiner Vil­mos. Rákospalota Kistemplom de. L0. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalai Tamás. Kislarcsa de. 9. Solymár Péter Rákoscsaba de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Ko­sa Pál. Rákosliget de. ll.'Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. ICósa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Havasi Kálmán, de. 10. (német) de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Madocsai Miklós. Toroczkó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődy László. Peslhidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori út, 6. de. féí 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi u. 138. de. 9. (úrv.) Ben­cze Imre. Nagytétény de. fél 9. Ke- lenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Csil­laghegy de. fél 10. Benkő Béla. Cse­pel fél 11. Mezősi György. Budapesten, 1984. április 20-án nagypénteken Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hatén,,Cher Karoly, du. 5. Passió Takácsné Kovácsházi Z., du. 6. (úrv.) Káldy Zoltán. Fasor de. 8. (úrv) Gáncs Aladár, de. 11 (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 5. Passió, du. 6. (úrv.) Szirmai Zoltán üllői üt 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—32. de. 9. Ruttkay Levente, Rá­kóczi út 57/b (szlovák) de. 9. Cselovsz­ky Ferenc, de. 12. (magyar) Rúttkay Levente, Thay Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál, Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. du. 7. (úrv.) Veöreös Imre, Vaj­da Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veö­reös Imre, Zugló de. 11. (úrv.) du. fél 7. Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László, Váczi út 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László, Frangepán u. de. 8. Benczúr László Ojpest de. 10. Blázy Lajos, Pesterzsébet de. 10. Pin­térné Nagy Erzsébet Pestlőrinc, de 10. Matuz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor Kispest Wekerle Telep de. 8. Bonnyai Sándor, Pestújhely de. 10. Screiner Vilmos, Rákospalota MAV- telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. Bolla Ár­pád, Rákosszentmihály de. fél 11. Kar­ner Ágoston, du. 6. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Soly­már Péter Rákoscsaba de. 9. Kosa László, Rákoshegy de. 6. Ferenczy Zoltán Rákosliget de. 11. Kosa László Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál, du. fél 7 Passió., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Ko­ren Emil, de. 11. (úrv.) Mado­csai Miklós, clu. 6. (úrv.) Nagy Gyu­la. Toroczkó tér de. fél 9. (urv.) Ma­docsai Miklós Óbuda de. 10. Görög Tibor, du. 6. Görög Tibor. XII. Tart­say Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Ta­más, de. 11. Kőszeghy Tamás. du. fél 7. Csengődy László. Pesthldegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori út 6. fél 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Passió (úrv.) Missura Tibor. Né­metvölgyi u. 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István, Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István, du. 6. Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11.. (úrv.) Mezősi György, du. 6. Passió. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili., Puskin u. 12. Telefeh: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/16 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Az Emberfiának fel kell emel­tetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.” Jn 3,14—15 VASÁRNAP. — „Boldog em­ber az, aki az Urat féli, sok örö­möt talal parancsolataiban.” — Zsolt 112,1 (1 Pt 3,15 — Jn 12, 12—19 — Zsolt 88) A virágva­sárnapi lelkes hozsánnához hoz­zátartozik az engedelmes, meg­szentelt élet. Ha csak odáig ju­tunk el, hogy „gyönyörködöm az Isten törvényében”, de „nem azt teszem, amit akarok: a jót, ha­nem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat” (Rm 7), akkor még nem vagyunk boldogok, ha­nem nagyonis nyomorultak. De Jézus Krisztus által Isten boldog gyermekei lehetünk. — „Ó, drá­ga Jézus, kérlek, te mutasd meg magad, hogy mi kedves tenéked és hogyan várjalak.” (141. ének 1.) HÉTFŐ. — „Te ismersz engem, Uram! Látod, mert megvizsgál­tad, hogy tied a szívem.” — Jer 12,3 (Jn 2,24—25 — Jn 12,27—33 — Mk 14,53—65) Jézus belelátott ellenségeinek szívébe, de övéi­nek szívébe is. Péternek előre megmondta, hogy háromszor megtagadja őt. Jézusé a szívünk? Ha boldogan mondunk igent, el ne bízzuk magunkat. „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni ?” (Jer 17,9) Ha Jézusé a szívünk, akkor is rászorulunk folyton irgalmára, bocsánatára, megtisztító kegyel­mére. — „Szelíd szemed. Űr Jé­zus, jól látja minden vétkemet; személyemet ne vesse meg sze­líd szemed, Ür Jézus!” (385. ének 1.) KEDD. — „Miért beszélsz így: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé?” — Ézs 40,27 (2 Tim 2,19 — Jób 38, 1—11; 42,1—2 — Mk 14,66—72) Nem törődik velem az Isten. Hiába imádkoztam, nem hallga­tott meg. Vannak, akik kimond­ják az ilyesféle panaszokat, van­nak, akik lelkűkben gyötrődnek így. Mindezt számonkéri Isten. De nem azért, hogy vádoljon, ha­nem, hogy rámutasson a keresz­ten szenvedőre, aki értünk lett elhagyottá. Előtte elnémul min­den panaszunk. — „Jobb nekünk bízva csendben lenni, hogy szí­vünk békén várja meg, mit a bölcs Isten készül tenni, míg üd­vös terve végbemegy. Aki meg­váltott bűn alól, mi áldás né- künk. tudja jól.” (331. ének 3.) SZERDA. — „Pedig a mi be­tegségeinket viselte, a mi fáj­dalmainkat hordozta. Mi pedig azt gondoltuk, hogy Isten csaná- sa sújtotta és kínozta.” — Ézs 53.4 (2 Kor 5.21 — Mik 3.9—12 — Mk 15, 1—lő) A mai ember nem gondolja már, hogy Jézus meg­érdemelte a sorsát, de talán saj­nálja őt. mint jobb sorsra érde­Illusztris érdeklődők előtt nyi­totta meg M. Kiss Pál művészet- történész 1984. március 19-én az Országház kultúrtermében Ren­ner Kálmán soproni éremmű­vész mintegy 130 darabból álló kiállítását. Renner a Civitas fi­delissima, Sopron üzenetét és ta­vaszi illatát hozta érmeiben Bu­dapestre. Ez a város nem csak ihletet sugároz képzőművészek, muzsikusok, írók számára, de ter­mi is a művészeket. Renner is innen származik, sőt az ősi mes­terség, az ötvösség felől érkezett az éremművészetbe. A családi hagyomány folytatására készült — írja Salamon Nándor —, ám művészi ambíciók mozdultak meg benne. 1959-ben azután el­készült első érme (Haydn), s egycsapásra ismert lett neve a szakma területén. Azóta a ter­mékeny művész számtalan alko­tásával találkozhat az éremmű­vészet iránt fogékony és érzé­keny közönség. Érmei bejárták Európa számos kiállító termét, felvásárolták a világ jelentős nagy gyűjteményei. (Gauguin- érme Tahitiben, Chopinje Var­sóban, Van Gogh-érme Amster­damban került tárlóba, de äkad munkái közül Madridban, New Yorkban, Helsinkiben is, hogy csak a kiemelkedőbb városok gyűjteményeit említsük.) mes szupersztárt vagy szép esz­mék vértanúját. Sokmindent le­het gondolni róla. De hála Isten­nek, lehet úgy néznünk a Gol­gotára, hogy az a mi személyes gyógyulásunk igazi helye. Ha Jé­zus elvette ott a bűnt és a bajt, akkor az már nincs rajtunk. — „Jézus megsebesítettél. Én bűnö­méit te szenvedtél! Hadd gyó­gyuljak sebeiddel, sok nagy bű­nömet te vedd el!” (190. ének 3.) CSÜTÖRTÖK. — „Tiszta szí­vet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg ben­nem!” — Zsolt 51,12 (1 Pt 1,18— 19 — Jn 13,1—15 — Mk 15,16— 23) Dávid azért imádkozik így, mert elveszítette szive tisztasá­gát és lélekben megerőtlenedett. Van okunk nekünk is így imád­kozni. De van okunk hinni is, hogy ez az imádság máris meg- hallgattatásra talált. Luther így imádkozik: „Te magad hívsz asz­talodhoz, és te magad szólsz hoz­zám méltatlanhoz: hogy elnyer­jem minden bűnöm bocsánatát tested és véred által.” Az úrva­csora vételekor mindezt átélve új erő tölthet el minket. — „Meg­váltónk kiomlott, drága szent vé- vére mossa bűnös szívünk hófe­hérre!” (199. ének 5.) NAGYPÉNTEK. — „Nagyon tiszta a te beszéded, szolgád sze­reti azt.” — Zsolt 119,140 (1 Kor 1,8 — Jn 19,16—30 — Mk 15,24— 41) Isten igéje nem emberi szó. Nem szennyezi azt hamisság és valótlanság. Legjobban ragyog tisztasága a legsötétebb helyen, a Golgotán. Miért szeretjük na­gyon azt az igét, mely a golgo­tái eseményre mutat1? Mert eb­ben ismerjük föl legtisztábban Isten irántunk való mentő szeré- tetét. Árad a tiszta szeretet, hogy legyőzzön gyűlöletet, szennyet, hitetlenséget. Belekerültünk mi is ebbe a szeretet-áradatba es megtisztultunk.' A mi szeretetünk is árad már a középső kereszt felé s azon túl, — a világba. — „Ót szeretem, őt imádom, őt, ki értem szenvedett.” (205. ének 2.) SZOMBAT. — „Ki ne félne té­ged, népek Királya? Bizony, megillet ez téged.” — Jer 10,7 (ApCsel 2,36 — Ez 37,1—14 — Mk 15,42—47) Ott nyugszik Jé­zus megkínzott teste a sziklasír­ban. Ennyire belement a mi ha­lálunkba! Kit illet hát a félelem­teli tisztelet? A halált és a te­metőt? így lenne, ha Jézust is „örök nyugalomra” helyezték volna. De ő nem sokáig maradt a sírban. Öt illeti a hódolat, nfem a halált. Bátran higgyük, hogy nem a sír és a halál az úr, ha szemünk ezt látja is. Jézus az Űr! — „Mért rettegnénk sír éj­jelét, ha szent sírodra nézünk?” (212. ének 4.) Renner szorgalmas művész. Megihletik képzőművészek, nagy írók, zenészek, történelmi és kul­turális események. Számunkra el­sősorban azok az érmei izgalma­sak és jelentősek, amelyek Sop­ronra utalnak. De különösen az „elkésett” Luther jubileumi évre készített reformátor-portré. A művész vonalvezetése érthe­tő, világos. Az érem igazi mű­vészei kevés vonallal adják visz- sza a portré, esemény karakterét. Renner művészete éppen abban rejlik, hogy a főtémára koncent­rál, s érmeibe nem zsúfol feles­leges elemeket. (Inkább felhasz­nálja az „érem másik” oldalát, s így az első oldal lírája átcsap a másik oldal epikájába. Érmei­nek többségénél mindkét oldal szerephez jut.) Megnyugtató, tárgyilagosságra törő művészete korunk nonfigu­ratív irányzatában valóságos fel­üdülés. Sopron nem kis büszke­séggel delegálta Budapestre ép­pen a tavaszi fesztivál napjaiban, hiszen a két város párhuzamosan rendezte ünnepségsorozatát. Sop­ron is kapott a budpesti prog­ramból, s Renner Kálmán kiál­lításában élményszámba menő, anyagot küldött a fővárosnak. Rédey Pál Marschalkó Gyula Renner Kálmán kiállítása Budapesten

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents