Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-15 / 16. szám

Szlovéniai evangélikus lelkészek látogatása A MURA VIDÉKÉN ÉLŐ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZE­TEKKEL eddig nem sok hiva­talos kapcsolata volt hazai evangélikus egyházunknak. Elő­fordult ugyan, hogy a délnyu­gati határszéleken szolgáló lel­készeink közül egy-egy átláto­gatott Jugoszláviába, elsősorban a Mura vidékén lakó, többé-ke- vésbé magyarul is beszélő lel­készekhez, gyülekezetekbe. így leginkább csak szórványos sze­mélyi kapcsolatok ■ jöhettek lét­re. Az egyházi vezetők egy-egy világgyülésen találkoztak, ami azonban kevés volt ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást. Az utóbbi időben több alkalom adódott a találkozásokra. AZ ELMÚLT ÉV FOLYA­MÁN, a Luther-évforduló kap­csán a muravidéki evangélikus esperesség kiállítást rendezett a reformáció muravidéki emlékei­ből. Ehhez a kiállításhoz a ma­gyarországi evangélikus egyház is kölcsönzött anyagot, részint az Evangélikus Országos Levél­tár, részint gyülekezeteink le­véltári anyagából. Ez a kiállí­tás Murska Sobotán (Muraszom­bat), az esperesség székhelyén volt. Egyházunk sajtószolgálatá­nak képviselői meg is tekintet­ték ezt annak idején. A novem­berben, Luther Márton születé­sének 500. évfordulóján rende­zett szimpóziumon a szlovéniai evangélikus egyház meghívása alapján lehetőségem volt részt venni, s ott előadást is tarthat­tam a levéltárunkban őrzött ér­tékekről. különös tekintettel a Muravidékről érkező kutatókat érdeklő anyagról. Néhány gyü­lekezetbe is. ellátogathattam, s ez jó alkalom volt a személyes kapcsolatok további épitéséie. MOST A MURA VIDÉKI EVANGÉLIKUS LELKÉSZEK egy csoportja látogatott el ha­zánkba. Elsőrendű céljuk az volt, hogy megnézzék azt a ki-' állítást. ami a Szépművészeti Múzeumban idézte Luther Már­ton emlékezetét a reformáció németországi és hazai XVI. és XVII. századi emlékeinek bemu­tatásával. Természetesen arra is volt lehetőség, hogy egyházunk vezetőivel is találkozzanak. Egy kevés idő még arra is jutott, hogy Budapest szépségében gyö­nyörködjenek a látogatók, akik között olyan is akadt, aki hosz- szabb lelkészt szolgálat után most jutott el először hazánk fővárosáöa. A csoportot Ludvik NovAk es­peres vezette. Eljött az egyház­megye felügyelője is, s rajtuk kívül még hat lelkész* a mura­vidéki evangélikus gyülekezetek lelkipásztorai. Látogatásuk első napjának programjában szere­pelt Teológiai Akadémiánk meglátogatása. Oft dr. Fabiny Tibor dékán fogadta a vendé­geket. Tájékoztatást adott lel­készképzésünk helyzetéről. az akadémián folyó munkáról, az egyes tanszékekről, s bemutatta a tanszékek vezetőit, majd vé­gig vezette a csoportot az aka­démia épületén, megmutatva a teológusok szobáit is. . Innen a A budavári gyülekezet SCHÜTZ-kórusa Schütz — János passióját adja elő a budavári templomban április 15-én virágvasárnap a délelőtti 11 órás istentiszteleten Közreműködnek; Basky István, Blazsó Sándor. Heim László, Szemere Erzsébet vezényel: Csorba István Igét hirdet: DR. NAGY GYULA püspök Szépművészeti Múzeumba indul­tunk, ahol szintén Fabiny Tibor tartott kb. egy órás tárlatveze­tést. DR. KÁLDY ZOLTÁN püs­pök-elnök ebédet adott a szlo­vén testvéregyház hazánkba lá­togató tagjainak. Az ebéden részt vett dr. Nagy Gyula püs­pök is. A fehér asztal melletti beszélgetésben Káldy püspök tájékoztatást adott a magyaror­szági evangélikus egyháznak az LVSZ nagygyűlést előkészítő munkájáról. Kifejezést adott an­nak az örömének, hogy a nagy­gyűlésen ismét lesz lehetősége a két egyház vezetőinek a találko­zásra. A városnéző körutazás során ellátogattak a vendégek a Gel- lért-hegyre, ahonnan a gyönyörű napsütésben eléjük tárult a vá­ros körképe. Majd egy rövid időre, egy frissítő erejéig a mar­gitszigeti Thermál Szálló esz­presszószájba tértünk be, s mi­re a Halászbástyára értünk, már a kivilágított Budapest fényei tárultak szemünk elé. A vá­rossal való ismerkedés még a következő napon folytatódott. Ekkor került sor az Evangélikus Országos Levéltárban Luther Márton eredeti végrendeletének megtekintésére, majd a Lutherá­nus Világszövetség budapesti sajtószolgálatának irodáját ke­resték fel, s végül az Evangéli­kus Országos Múzeumot, s a Deák téri evangélikus templo­mot látogatták meg. Még egy búcsúebéd követke­zett, amelyen részt vett két szlovén származású, jelenleg Bu­dapesten élő vendég is. Megka­pó pillanat volt, amikor a 90. születésnapját ünneplő Sifter Zoltánt ide látogató honfitársai köszöntötték. Szép példája a népi összetartozás kifejezésének. A RÖVID BUDAPESTI TAR­TÓZKODÁS UTÁN barátaink Bécs felé vették az irányt, hogy ott is rövid látogatást tegyenek, s onnan Burgenlandon keresztül térjenek haza. Az a reménysé­günk, hogy testvéreink a ná­lunk tett látogatás emlékét szí­vesen őrzik meg szívükben, s kezdődő kapcsolataink friss haj­tása sudár fává növekszik az idő múltával. Velő Béla Czipri Éva: Ima Uram tetőled de sokszor eltávoztam bálványt imádtam óborokat ittam a feltámadásban jaj nehezen bíztam s mégis rámhajoltál Hazugságaimból most már kilábaltam tested már az enyém véredet is ittam korok fordulóin kapud kinyitottam el sohase hagytál A közönyben bűnben már benned sem hittem és lásd milyen sokszor rútul eltévedtem nem hittem a kínod véred a kereszten és megbocsátottál Köszönöm ezt néked most már tiszta szívből hogy engedtél ennem örök igéidből láncomat eltépted kivettél a tűzből mindig velem voltál mégis rámhajoltál el sohasem hagytál és megbocsátottál. MIKOR LESZ A FÉRFIAK SZAMÁRA A POLITIKA ERKÖLCSÖS? Az „urakhoz” intéz kérdéseket a nyugatnémet Evangelisches Monatblatt” februári számában írott cikkében (Férfi és egyház) Ingeborg Kruse. Ezt írja: Nem mintha valaha is megértettem vol­na önöket, tisztelt uraim, de az­óta, hogy önök a rakétafegyver­kezést támogatják, még jobban nem értem meg a .világot.. . Önöket, akik egyszer, de mit is mondok, mindig, a meg nem szü­letett életekért szálltak síkra. Legyenek olyan kedvesek és ma­gyarázzák meg nekem, hosy miért vannak ugyanakkor amel­lett. hogy a fegyverkezési kiadá­sokat állandóan emeljék, és hogy ezáltal az anyák, a gyermekek és a szegények egyre kevesebb pénzt kapjanak. És miért van az, hogy önök, amikor az önök sze­mélyes véleményét kérdezik, ak­kor azt válaszolják, hogy kény­telenek elfogadni azt, amit má­sok akarnak. Nekem nem szabad a politi­kát az erkölccsel felcserélni — mondta valaki. Azt eddig azon­ban senki sem magyarázta meg nekem, hogy miért nem és ép­pen ezért megkérdezem önöket: mi ez. politika vagy erkölcs, ami­kor önök nem engedélyezik egy asszony számára, hogy a 'nem kí­vánt terhességét megszakítsa, de készek arra, hogy férjét, gyere­keit és saját életét elpusztítsák? És mi az, hogy miközben bioló­giai érvekkel operálnak, a fegy­verkezés miatt az anyáktól és a gyermekeiktől elvonják azt a pénzt, amire az életük fenntar­tásához volna szükségük ... (wi) * * * Az álszentség „örök ördögi kö­re” az, amit Ingeborg Kruse a maga olvasói elé tár, Tény, ami tény: erkölcstelen az a politika, amely csak a meg „nem izületet- tek jogait védi"’, de nem gondol a már .élőkre,' az emberiség je­lenére és jövőjére, hanem csak a fegyverkezésből adódó anyagi haszonra. Különben i a nyugat­európai asszonyok egvházi kép­viselői közül egyre többen érvel­nek azzal, hogy „élet” csak egy van és ezt az egyetlen életet — a még meg nem születettekét és az élőkét — csak egyformán és csak a békével lehet biztosíta­ni. (v) A PAPA MEGLÁTOGATJA A GENFI ÖKUMENIKUS KÖZPONTOT II. János Pál pápa, június 12-én, svájci tartózkodásának első nap­ján meglátogatja maid a genfi ökumenikus központot.. A két é6 fél órára/tervezett látogatása az ökumenikus központban levő kápol­nában tartandó istentisztelettel kezdődik, amelyen dr. Phijip Potter, az Egyházak Világtanácsa főtitkára és a pápa mond beszédet, majd az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, a Refor­mátus Világszövetség és Európai. Egyházak Konferenciája kép­viselőivel való rövid megbeszélésekkel zárul. A pápa svájci látogatása — és benne az ökmeníkus .központ meglátogatása — 1981-re volt tervezve, de ez a pápa elleni merény­let miatt meghiúsult. A genfi ökumenikus központot egy pápa (VI. Pál) utoljára 1969-ben látogatta meg. (lwi-v) aBI VASARNAP IGf.iT VirágTasárniipi iijjongásunk Zof 3, 14—17 Virágvasárnap sokszor átéltük már a Nap simogató melegét, a tavaszi virágok bódíto illatát és a madarak vidám dalát. Szí­vesen emlékszünk a tavaszi sétákra és kirándulásokra. A termé­szet éledése és kibontakozása azt a reménységet adja nekünk, hogy van új kezdetre lehetőség és megújulásra reménység. Ezt a bizakodó reménységet azonban könnyen tönkreteszi egy- egy váratlan „vihar”. Talán eszünkbe jut az, hogy milyen nagy tervekkel kezdtük az elmúlt esztendőt, s milyen kudarcos volt a folytatás. Betegség, esetleg haláleset mindent könnyen értelmet­lenné tesz. i A tavasz, a természet öröme nagyon törékeny. A VIRÁG VASÁRNAPI UJJONGÁSUNK NEM IS A TERMÉ­SZET MEGÚJULÁSÁNAK SZOL, hanem Istennek, aki megsza­badít bennünket múltunk fenyegető emlékétől. Ezt igénk így mondja: „nem kell többé veszedelemtől félned”. Az eddig átélt baj és kudarc tesz bennünket pesszimistává. Ez sokszor saját nagyravágyásunk, lustaságunk, hibánk, esetleg mások merevségé­nek és önzésének a következménye. Tehát múltunk meg nem oldott kérdései, bűnei megrontják jelenünket és elveszik a jövőbe vetett hitünket. Isten viszont mindezt meg akarja bocsátani. Amikor Jézus be­vonult Jeruzsálembe virágok között, akkor ezzel azt hirdette jel­képesen. hogy velünk van az Űr! ö jól ismeri a pártütő, zúgo­lódó, prófétákat is üldöző népet, mégis hajlandó a múltat megbo­csátani és új kezdetet biztosítani. Éppen érkezésével bizonyítja ezt. AZ ŰJ KEZDET LEHETŐSÉGE AZT IS MUTATJA, hogy ha­talmas, irgalmas és szabadító Istenünk van. Virágvasárnap arra utal, hogy Isten szabadítása nem egy pillanatnyi hangulati ese­mény, hanem egy hosszú folyamat része. Más szavakkal. Isten bűnbocsátó szereiete nemcsak egy adott pillanatban keres ben­nünket, hanem hosszan és kitartóan. Minden cselekedetével szere­ltét akarja bemutatni. Ezért jogos a próféta felszólítása: „Uj­jongj, Sión leánya! Kiálts örömödben. Veled van az Úr, Izráel Királya. Nem kell többé veszedelemtől félned.” JOGOS-E A HATÁRTALAN ÖRÖM? Ismerünk gyógyíthatat­lan betegeket, hallunk véget nem érő testvérharcról Közel-Kele­ten, látunk részegekről és narkoméniásokról képeket, akik életére nem látunk megoldást. Ezek mutatják, hogy a bűnnek milyen borzasztó következménye van. Ezt nem tagadjuk. Éppen ezért megy Jézus virágvasárnap Jeruzsálembe, hogy haladjon a golgo­tái kereszthalála felé, mert vannak kérdések, amikre nincs földi megoldás, ö azért fogadta el a virágvasárnapi éljenzést, mert a kereszt felé indült és azon a titokzatos helyen rendeződött az Isten és ember közti viszony. Ide kell vinnünk a megoldhatatlan földi kérdéseket. Ha az Isten­nel való kapcsolatunk megromlásának következménye minden föl­di bűn, akkor a megoldhatatlan földi kérdések megoldásának is helye a kereszt. Ha nincs emberi megoldás, van még isteni meg­oldás. Másrészt a keresztnél új erőt kapunk, hogy újra megvizsgáljuk a kérdéseket, és megkíséreljük más úton megoldani például a há­ború és béke kérdését. A kábítószeres is a keresztnél érti meg, hogy ha másoknak nem is, de Istennek ő is fontos és értékes. JÉZUS VIRÄGVASARNAP A GOLGOTÁI KERESZTRE IN­DULT. Elfogadta a sokaság ujjongását, mert Isten csodálatos sze- retetét bizonyította a kereszten. Aki megtanul fölnézni a kereszt­re, az megtanul reménykedni még a földi dolgokban 'is. Túllát a hétköznapi eseményeken és belekapcsolódik a virágvasárnapi ho­zsannázók sokasagába, ahová mindnyájunkat hív és vár a mi Urunk. Missura Tibor Imádkozzunk! Mennyei Atyám! Én tudom az igazat, de nem azt mondom. Is­merem a szerefefet, de nem azt teszem. Hiszek ugyan Benned, de nem bízom Benned. Beszélek a felebarátról, de nem veszem észre őt. S te mégis értem is elküldted Jézust. Csodálom szeretetedet és dicsérem Nevedet. Szivem boldog hálaadásával szeretnék most be­kapcsolódni a virágvasárnapi sokaság ujjongásába. Ámen. Tavaszi Fesztivál: orgonaest a Deák téren Budapesten ez évben negyed­szer került sor a nagysikerű Ta­vaszi Fesztivál megrendezésére. Egyházunk ezúttal is örömmel kapcsolódott bele az ünnepi ren­dezvényekbe. Március 20-án a Deák téri templomban zajlott le sok külföldi es sok fiatal jelenlé­tében Trajtler Gábor orgonaestje. A Rádió is felvette a koncertet későbbi lejátszás céljából. Dr. Hafenscher Károly igazga­tó-lelkész köszöntő szavai kereté­ben röviden ismertette á gyüleke­zetben folyó zenei életet. Szim­bolikusnak nevezte azt, hogy nincs belépődíj: a templom és az egyházi zene olyasmit nyújt, ami nem pénzen vehető meg. Trajtler Gábor érett, elmélyült játéka, virtuóz technikája, iskola­szerű regisztrálása jellemezte a műsort. A Buxtehude és a Wal­ther mű elsősorban az orgona barokk színeivel hatott. A korál- partitában (Jesu meine Freude) a jólismert gyülekezeti ének va­riációiban a Jézus-szeretet benső­séges hangjait hallhatok. Kiemel­kedett Bach Esz-dúr preludium és fúgája. A markáns, férfias hangvételű előadás elkerüite, hogy a hosszú prelúdium dugá- lyosan hasson. A hármas fúgában is feltűnt a tempók pontos elta­lálása. Jól hatott, a virtuóz kezdésű, friss ötletektől sziporkázó Gárdo­nyi-szonáta. A befejező Liszt mű romantikus effektusokat igénylő mivoltában is jól hatott ezen a „nem romantikus” hangszeren. Mindig különösen jelentős, ha egy orgonakoncert éppen a Deák téri orgonán szólal meg. Vala­hányszor előadásban vagy beszél­getésben a barokk hangzásra ke­rül a szó, jól eső érzés, hogy utalhatunk erre a hangszerre, amely az ország legnagyobb ba­rokk jellegű koncertképes mecha­nikus, csuszkaládás orgonája, és amelyet egvre többen ismernek és hallgatnak. Gáncs Aladár

Next

/
Thumbnails
Contents