Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-04-08 / 15. szám

GYERMEKEKNEK. Ma velem leszel a paradicsomban Lk 23,43 A „Jézus Krisztus szupersztár” különb volt. Tűrte az ütlegeket, című rockopera befejező képsora: nem panaszkodott, nem káromol- a kopár hegyen álló három ke- ta megcsúfolóit. Már haláltusá- reszt távolodik. A zsúfolt mozi ját vívta, mégsem a saját kese­nézőserege szedelődzködik. Ná- rűsége foglalkoztatta. Utolsó sze- lam viszont megállt az idő a retetével a két gonosztevő felé Golgota hegyénél. Három kereszt, fordult. Az egyik örökre eltaszí- Megszólítanak. Elmondom nek- tóttá magától. A másik élt vele. tek, mit súgtak nekem a mozi Azt mondja egy közmondás: sötétjében. „Kettőn áll a vásár.” Jézus nyúj­Az ELSŐ KERESZT hamar el- tóttá mentő kezét és a két go- némúlt. Mindössze ennyit mon- nosztevő közül az egyik boldo­' gan kapott utána, mint a fuldok­ló a mentőöv felé. A HARMADIK KERESZT el­árulta nekem: a rajta levő go­nosztevő elnyerte az üdvösséget. Hallottam — folytatta a kereszt —, hogy Jézus ezt súgta felé alig hallhatóan, de mégis örök életet jelentőén: „Ma velem leszel a paradicsomban.” Az én gonosztevőm aligha járt templomba. Feltételezem, hogy a Bibliát sem tanulmányozta. Ke­reszthalála tanúsítja bűnös éle­tét. Mégis üdvösségre jutott. Hogy lehet ez? Mi a titok nyit­ja? A mellette álló keresztre emelte tekintetét. Látszólag sors­társak voltak, de ő felismerte Jézusban a bűntől Szabadítót. Kitárult előtte a menny kapuja, s hogy be is jutott rajta, ennek pecsétje a Jézus ajkáról elhang­zó klasszikussá vált mondat: „Ma velem leszel a paradicsom­ban.” A mozi fényei kialudtak. A há­rom kereszt mégsem némult el bennem. Azóta is üzen, megszó­lít, faggat, kérdez: Tisztában vagy a magad helyzetével? A keresztség, a templomosság, a vallásos érzület önmagában nem elég. A Biblia forgatása sem ga­rancia, hogy az örök életet el­nyerem. A menny kapuját kizá­rólag a középső kereszt nyitja meg. Örök életem alapja; Jézus Krisztus, aki az én bűn-batyumat is magával vitte a keresztre. Az Ö vére moshatja életemet tisztá­ra. rlr , ,, ; Baloghnc Szemerei Mária : egy vele.ieig romlott go­nosztevőt tartottam, aki megér­demelten került rám. Utolsó le- leheletéig átkozta Jézust. Nem is­merte fel a középső kereszt le­hetőségét, méltán kárhozott el. A MÁSODIK KERESZT így szólt: Büszkének kellene lennem, mert rajtam függött a világ Meg­váltója, Jézus. Örömmámor he­lyett, inkább szégyenkezem és szomorkodom. Ártatlanul szegez­ték rám. Az egész emberiség bű­nét magával cipelte, kereszt-lá­bam beleremegett tőle. Hallottam réges-régen valaki­ről. Amikor a rablók kifosztot­ták, összeverték, szelíden utánuk suttogta: Imádkozom értetetek, lmí¥6^JMdőben megváltozzatok és ”Tíárho7atra ne jussatok. Az a Jé­zus, akit kereszt-vállaimon tart­hattam, az említett valakinél is GYŐR. — Március 17-én és 18- án teológusnap volt a gyüle­kezetben. Szombat este a sze­retetotthon lakói között szol­gáltak a teológusok. Dr. Selme- czi János, a Teológus otthon igazgatója igehirdetéssel szol­gált, a teológusok pedig beszá­moltak arról, hogyan hívta el őket Isten az egyházi szolgálat­ba. Vasárnap az öregtemplomi gyülekezetben az otthonigazgató és Blázy Árpád. II. évf., a nádor- városi gyülekezetben Bachorecz Katalin IV. évf., és Sándor Frigyes II. évf., Győrújfalun Lackner Pál I. évf., Börcsön Blázy Árpád II. évf., Győrságon pedig Farkas Etelka I. évf.. hallgató hirdette Isten igéjét. A böjti gyülekezeti esten az öreg-templomi gyüleke­zetben a vasárnap evangéliuma alapján „A hit próbája” címen tartottak rövid igehirdetéseket a teológusok böjti énekek és köl­temények kíséretében. A gyüle­kezet a teológusnap alkalmából 11 310 Ft of fertő riummal támo­gatta lelkészképzésünket. A gyü­lekezet vendégszeretetét és ál­dozatkészségét ezúton is köszön­jük. „írok nektek, ifjak...” Unokáink sem fogják látni... A televízió népszerű „városvé­dő” sorozatát mindig nagy ér­deklődéssel, de ugyanakkor aggo­dalommal figyelem. Mi baj van már megint? Mi tűnik el?! Ve­lünk együtt unokáink sem fogják látni fővárosunk vagy egyéb vá­rosaink egy-egy szép épületét, esetleg csak az épület kapurácso­zatát, vagy például mi lesz a kis földalatti megmaradt kocsijaival? Sokszor látjuk ebben a műsor­ban, hogy szép és jobb sorsra ér­demes emberi alkotásokkal mi­lyen mostohán bánnak. Ugyanez, ha lehet még fokozottabban vo­natkozik a természet, illetve köz­vetlen környezetünk értékeire. MIÍRT NEM FOGJAK LÁTNI? Fiatalabb koromban sokszor gondoltam arra, milyen érdekes is lenne (és persze félelmetes) beülni az „időgépbe”, és csak öt percig sétálni a hatalmas őspáf­rányok és -zsurlók erdejében, vagy találkozni egy (remélhe­tőleg nem emberevő) dinoszau­russzal. Kár, hogy mindez már a múlté... De valóban kár? Kinek jutna eszébe, hogy sajnálja a ha­talmas ős-sárkánygyíkokat, vagy, hogy közelebbi példát említsünk, a mammutot? Ezek az élővilág sok-sok millió éves fejlődése, il­letve a természeti környezet ter­mészetes változásai során pusz­tultak ki. Ma azonban már más a helyzet. Az emberi tevékenység a természetes környezetet hihe­tetlen mértékben átalakította. Igaz, hogy az élővilág, illetve a természet egyensúlyának meg­bontását az ember tudatos be­avatkozása okozta. Igenám, csak ehhez nem ismertük meg eléggé a természet rendjét, nem mértük fel a következményeket, csak egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: minél többet és minél gyosabban elnyerni az „ellenfél­től”. Ha pedig nem gondosko­dunk környezetünk és az élővilág védelméről, annak következmé­nye előbb-utóbb az emberiség nagymértékű pusztulása és le­romlása lesz. unokáinknak is lAtniok kell „Földünket nem szüléinktől örököltük, hanem gyermekeinktől kölcsönöztük” — így szól az ENSZ Környezetvédelmi Prog­ramjának jelmondata. Ezzel ke­resztyén emberekként is a legtel­jesebb mértékben egyet kell ér­tenünk. Jövendő, vagy már ép­pen hogy szülők felelősek va­gyunk azért, hogy milyen világot hagyunk unokáinkra és azok unokáira, akiknek nem kevésbé lesz joguk az élethez, mint ne­künk. Földünk értékeinek, szép­ségeinek élvezetéhez, erőforrásai­nak, nyersanyagainak felhaszná­lásához nekik is éppúgy joguk van. Velük teszünk rosszat, mondhatjuk úgy is, hogy ellenük vétkezünk, akkor is, ha még meg sem születtek, ha csak a magunk pillanatnyi érdekeit tartjuk szem előtt. A veszélyeket ma már nem be­csülhetjük le. A termőföld pusz­tulása, a sivatagok terjeszkedése, a föld, a víz és a levegő szeny- nyeződése veszélyes, közöttük ra­dioaktív hulladékokkal, a nyers­anyag- és energiaforrások kime­rülése, a savas esők, sok állat és növény kipusztulása mind olyan gond, amely, ha nem is egyfor­mán, de az egész emberiséget érinti. Például ha Földünk átlag- hőmérséklete csak egy fél fokkal megemelkedik (elsősorban a fej­lett ipari országokban kibocsátott széndioxid mennyiségének növe­kedése miatt) az már a sivatagok nagymértékű kiterjedésével és a sarkvidékek jégtakarójának csök­kenésével jár, az egyéb következ­ményekről nem is beszélve. Eb­ből is láthatjuk, hogy az egész emberiség „egy csónakban” ül és együtt kell gondoskodnia unokái­ról, akkor is, ha erre csak na­gyon nehezen hajlandó. UNOKÁINK IS LÁTNI FOGJAK? A televízió két népszerű soro­zata — a címben említett és ez utóbbi — szervesen kiegészíts egymást. Mit hagyunk, vagy mit nem hagyunk az utánunk követ­kezőknek? Hálásak lesznek-e ne­künk, vagy legszívesebben halla­ni sem akarnak majd rólunk? Mennyit fognak látni — ne men­jünk messzire — a budai erdők­ből, vagy a tiszta vizű Balaton­ból? Vagy ezek helyett inkább a tájba nem illő kockaházakat és hínáros pocsolyát? Végre eljött az idő, hogy — különösen az utóbbi esetben — remélhetjük: talán nem. Kinusztulás fenyege­ti az orrszarvúakat. De arra is gondoljunk, hogy unokáink több­— Szakonyi Ida, a kemenes­mihályfai gyülekezet buzgó tag­ja március 6-án Csánigon hosz- szas betegség után elhunyt. A kemenesmihályfai temetőben Mesterházy Sándor ny. lelkész hirdette a vigasztalás igéjét: Kezedre bízom lelkemet, te vál­tasz meg engem, Uram, igaz Is­ten! — Kudlák Endre, a szarvas- ótemplomi gyülekezet harminc sége — hozzánk hasonlóan — nem fog Afrikába, vagy Ázsiába utazni, hanem itthon szeretne ki­rándulni. És szükségszerű, hogy az erdőben csak azért láthassa­nak majd sast és más ragadozó madarat, mert ezeket fegyveres természetvédelmi őrök védik a fészekrablóktól? Hány gólya fész­kel majd a kéményeken? A sop­roni erdők ciklámenjét sem szük­séges okvetlenül leszedni, amikor egy tő törvényes értéke ezer fo­rint. — Az elmúlt nyáron Bala- tonszéplakon építőtáborosok tisz­tították meg a partot, és munká­jukat látva kevesebben dobálták a csikket és a nylonzacskót a vízbe. A természet élő és élettelen értékei évmilliók folyamán jöttek létre. A nyersanyag- és energia­kincs nem áll rendelkezésünkre korlátlanul. A földet, a vizet és a levegőt sokkal könnyebb beszeny- nyezni, mint megtisztítani. Kör­nyezetvédelmi törvényünk (1976) kimondja: .......minden állampol­gá rnak joga van ahhoz, hogy em-, berhez méltó környezetben él­jen” — és ennek érdekében egy­re többet tesznek. A tudósok többsége szerint ma már képesek vagyunk irányítani fejlődésünket, és a környezeti problémák — igaz, hogy nagy áldozatok árán — többnyire megoldhatók. Ebből azonban — mint a fenti példák­ból is láthattuk — nekünk is ki kell vennünk a magunk részét. Arról sem feledkezhetünk meg a környezeti problémák megbe­szélése során, hogy az ember ma már képes minden magasabbren- dű élet elpusztítására. Lesznek-e egyáltalán unokáink, vagy ük­unokáink? Ez bizony nem telje­sen költői kérdés, akkor sem, ha a nagyhatalmak vezetői nagyon jól ismerik egy esetleges atomhá­ború következményeit, azt, hogy annak csak vesztesei lehetnek. — Sorozatunk következő néhány cikkében a fontosabb környezet­védelmi problémákkal, és a ve­lük kapcsolatos keresztyén ma­gatartással foglalkozunk. Ifj. Szentpétery Péter éven át volt presbitere és tizen­három éven át, haláláig szám­széki elnöke március 4-én szív- infarktus következtében 77 éves korában, váratlanul elhunyt. Temetése március 7-én volt a szarvasi új temetőben a gyüle­kezet nagy részvéte mellett. A vigasztalás igéjét Nobik Erzsé­bet lelkész hirdette. — „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokra bízlak ezután. Menj be a te Uradnak örömébe.” 250 ÉVE 1734. április 9-én született SCHMIDT JÁNOS evangélikus lelkész. A segesvári születésű if­jú szülővárosában tanult 1754-ig — s közben 2 évet Berethalom- ban töltött 1742—44 között. Nagyszebenben folytatta tanul­mányait, melyet itthon befejezve 1758-ban külföldön folytatott: az erlangeni egyetem hallgatójaként. Ekkor,..beutazta szinte az egész Németországot. Hazaérkezve 1765- ben Kolozsvárott választották meg lelkésznek, majd Medgyesre került.(1783), ahol 1797—1807 kö­zött dékánja volt a medgyesi káptalannak. Művei latin és né­met nyelven jelentek meg. Med- gyesen halt meg 1821. január 16-án. 225 ÉVE, 1769. április 14-én hunyt el HÄNDEL, a német zeneirodalom kiemelkedő alakja. 1685-ben szü­letett. .Operaköltői pályája Ham­burgban kezdődött, ahol az ope­ratársulat zenekarában csembal- lózott. Első operája itt született meg, az „Almire”. Majd a Me­dici herceg meghívására Itáliába utazott. Rengeteg új tapasztala­tot szerzett. Újabb operákat írt, de mindenütt újabb és újabb ri­válisokat szerzett. A hannoveri herceg udvara, London, majd új­ra visszajött a kontinensre, az­után újra Londonban találjuk, ahol munkához látott, s ekkor születtek gigászi oratórium-re­mekei: Saul, Izrael Egyiptomban, a Messiás. Ellenlábasai itt is fel­bukkannak, de a születő remek­művek csatanyerést jelentenek: Sámson, Maccabeus, Júdás. A 70. életévében elvesztette szemevilá- gát. Ugyanaz az orvos operálta meg, aki Bachot, de hasonlóan sikertelenül. A Jeftét már vakon fejezte be. 8 évig vakoskodott, szinte tehetetlenül. Olykor az or­gona jelentette a vigaszt, mely úgy hangzott, mintha a vak Sám­son rázta volna börtöne rácsait. Anglia is, Németország is a ma­gáénak vallja a nagy zeneköltőt. De életpályája az egész emberi­ségé. 875 ÉVE, 1109. április 21-én halt meg Canterbury ANSELMUS, a can- tenbury érsek. A skolasztika aty­ja volt. A feljegyzések szerint olyan kegyes életet élt, hogy műveit is imádkozva írta. Meg volt győződve arról, hogy kizáró­lag észokokkal meg tudja győzni Áprilisi Krónika a hit igazságairól a hitetleneket. Észokokkal kereste Isten létének bizonyítékait. Legfontosabb munkája arról szól, hogy miért lett Isten emberré, hogyan tett eleget Jézus az ember bűneiért, s kereszthalálával hogyan engesz­telte ki a bűn miatt haragvó Is­tent. Ez a munkája Augusztinus és a reformáció között szinte összekötő kapocs volt. 200 ÉVE, 1784. április 20-án született Prekopan MEDNYÁNSZKY ALA­JOS kultúrpolitikus, író, a MTA tagja. Bölcseleti és jogtudományi tanulmányokat folytatott a pozso­nyi akadémián (1801—1804), majd a magyar kancellária szolgálatá­ba áll. De 1810-ben Nyitra me­gyei birtokaira vonult vissza, ahol történeti, régészeti és iro­dalmi tanulmányokat folytatott. Beválasztották abba a bizottság­ba 1828-ban, amely az iskolák és a nevelés reformtervezetén mun­kálkodott. Ettől kezdve vissza­került a közéletbe. Heltyartó ta­nácsos (1830). udvari tanácsos és kancelláriai előadó (1833), az is­kolák rendezése céljából létreho­zott bizottság elnöke (1839), fő­kincstárnok (1842). Küzdött az oktatás magyarnyelvűségéért. Tervezetet készített az iparisko­lákról, magasabb szintű tanító- és tanárképzésről. Munkái regé­nyes útirajzok és történeti tár­gyú írások voltak. Főként német, részben magyar nyelven írta. Je­lentősek az elbeszélései és a mondagyűjteménye. Galgócon halt meg 1844. június 17-én. 200 ÉVE, 1884. április 26-án kelt II. Jó­zsef NYELVRENDELETE, melyet a Helytartó Tanács május 18-án tett közzé. Bár a magyar nemze­ti érzékenységet rendkívül meg­bántotta, de a nemzeti érzés föl­keltése és a nemzeti nyelv és irodalom fölvirágoztatása szem­pontjából volt jelentős ez a ren­delet — indirekt módon. A ren­delet arra hivatkozott, hogy a latin holt nyelv, ezt a magyar lakosság jelentős része nem is érti, de érti a birodalom katonai és politikai igazgatási nyelvét, ezért a németet tette a rende­let hivatalos nyelvvé Magyaror­szágon. Nemcsak a hivatalokban, hanem az iskolákban is át kellett volna térni a németre 3 eszten­dő alatt. A középiskolákban már 1784. november 1-től csak né­met tudással rendelkező tanárok kaphattak állást. A közhivatal és a tanítói állás elnyerésének is feltétele a német tudás lett vol­na. Ezt a rendeletet azonban az alacsonyabb hatóságok és a tár­sadalom ellenállása miatt nem lehetett sohasem teljesen végre­hajtani. 100 ÉVE, 1884. április 23-án Bikácson (Tolna m.) született VARSÁNYI MÁTYÁS evangélikus lelkész. Középiskoláit Budapesten végezte 1903-ban, teológiai tanulmányo­kat pedig Sopronban 1907-ben fejezte be. Tanulmányúton Greifswaldban járt. Hazatérve Tállyán lett lelkész, majd, Buda­pesten püspöki másodleikészi ál­lást tölt be. A budapesti böl­csészkaron bölcsészdoktorátust szerzett 1916-ban, majd 1919-ben budai lelkésznek választották meg. 1918—1923 között a Luther- társaság főtitkára. 1943-ban el­mozdították állásából. Több pré- dikációskötete, tankönyve mellett fontos műve a Lutherről írt élet­rajza: Isten embere (Bp., 1938). ßudapest ostroma alkalmával 1944. december 29-én vesztette életét. Detre János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents