Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-04-08 / 15. szám
A Lutheránus Világszövetség nemzetközi asszonykonferenciájának javaslatai Mindenkié volt Martin Niemöller 92 éves korában hazatért ÉLETÉBEN SOKSZOR TÉRT A BUDAPESTI VILÄGGYÜ- LÉSEN a Lutheránus Világszövetség 97 tagegyházának 320 küldötte közül legkeveseb 90 asz- szony vagy leány lesz. Ezért is történt, hogy az előkészületek során az idei év első napjaiban Genfben egy asszonykonferenciát hívtak össze. Erről lapunkban már hírt adtunk. A konferencia a nemzetközi élet sok kérdésétől kezdve, gazdasági és társadalmi kérdéseken át az egyház belső kérdéséig sok mindennel foglalkozott, jaxaslatokat, „ajánlásokat” is fogalmazott, amelyekben a tervezett budapesti világgyűlés elé tárja kérdéseit, javaslatait, sőt ajánlja, hogy az említet kérdésekkel a világgyűlés is foglalkozák. Most ezekből a javaslatokból hozunk egy néhányat, amik megszívlelendők és tanulságosak: milyen nyitottnak kell egy egyházi konferenciának ma lennie és az asszonyok milyen bátran és határozottan foglaltak állást. A DÉL-AFRIKAI ÉS NAMÍBIÁI HELYZETET a konferencia rendkívül aggasztónak látja. A Dar-es-Saalam-i világgyűlés határozata ellenére sem történt lényeges javulás. Ellenkezőleg: az áttelepítési politika és az újabb törvények fekete testvéreink életét még jobban megnehezítették. Felhívjuk a világ evangélikus asszonycsoportjait: szálljanak sík- ■a egyházaiknál és kormányaiknál, hogy intézkedések szülessenek a dél-afrikai testvérek szenvedéseinek befejeződéséért. Szükséges lenne a fehér dél-afrikai tagegyházak tagságának felfüggesztését megfontolni, ha azok nem tesznek lépéseket a faji megkülönböztetés ellen. Javasoljuk, hogy a dél-afrikai árukat bojkottálni kell, a délafrikai beruházásokat célzó bankszámlákat meg kell szüntetni; ..Tiltakozó akciókat. kell szer-' vezni: meneteket és gyűléseket a dél-afrikai követségek előtt. Az információs csatornákat arra kell használni, hogy a dél-afrikai propagandát ellensúlyozzák. „az igazság és béke kérdéséről is tárgyalt a konferencia. A résztvevők tudják, hogy a Lutheránus Világszövetség ebben a kérdésben is számtalan nyilatkozatot tett. Ennek ellenére a kérdés sürgető volta miatt az asszonyoknak külön is állást kell foglalniok. Mélységesen szomorúak vagyunk az emberiség háborúval fenyegetettsége miatt, és tiltakozunk ellene. Javasoljuk, hogy a tanulmányi csoport készítsen programokat, amelyek az előítéleteket, hamis elképzeléseket és az egymásról ^.fi u t i n 11111111 m i 11 ti i i n i ii 111111 i Megjelent E E Sajtóosztályunk kiadásában E Koren Emil: SUOMI — egyházi szemmel Ára: 23 Ft. ^ inni,ni ti in in mii ni mi i mi in mi in ii ZENÉS áhítat lesz április 8-án, vasárnap délután 6 órakor a fasori,evangélikus templomban (VII., Gorkij fasor 17.) Műsoron: Sweelinck, Bruhns. Bach orgonaművek Orgonái: Gáncs Aladár Közreműködik a rákospalotai gyülekezet énekkara, vezényel: ifj. Blázy Lajos és a Rákospalotai ökumenikus Kamaraegyüttes igét hirdet: BOLLA ÁRPÁD alkotott ellenséges képeket lerombolják és erősítsék a népek egymáshoz tartozásának tudatát. A nemzetek által képviselt biztonsági ideológiákat vizsgálják meg kritikusan. Síkra kell szállni minden országban a katonai kiadások és a fegyverkészlet csökkentéséért. El kell ismertetni, hogy az asszonyok tapasztalata és képessége jelentősen hozzájárulhat a béke megvédéséhez, ezért be kell vonni az asszonyokat is az egyházak és a Világszövetség békemunkájába is. Több kölcsönös találkozót kell szervezni, különösen Kelet—Nyugat és Észak— Dél vonatkozásában.” „A NŐK ÉS GYERMEKEK HELYZETÉVEL külön is több témában is foglalkozott a konferencia. A világon sok helyen gyermekek és asszonyok személyesen és a családi életben még mindig, sőt egyre többet szenvednek, az egyházak pedig ezt hallgatásukkal, vagy azzal a tanítással erősítik, hogy a férj ura feleségének. Ezért javasoljuk, hogy tanítsuk meg a gyülekezeteket arra, hogy a harag, félelem érzéseit ki lehet úgy is fejezni, hogy ezzel senkinek méltóságát, emberi jogait nem csorbítjuk. Síkra kell szállni igazságos törvényekért az erőszak áldozatainak védelmében.” „A háborús játékok azt a benyomást keltik a gyermekekben, hogy a háború játék. Észre kell vennünk sok társadalom rohamos militarizálódását, ezért tiltakozunk a háborús gyermekjátékok ellen." „Szomorúan vettük tudomásul, hogy a nem kellően informált aszonyokat a harmadik világban kizsákmányolják a kábítószerek kísérleti felhasználásával, veszélyes kemikáliák, fogamzásgátlók eladásásal, amiket az előállító országban már betiltottak. Ajánljuk, hogy a tagegyházak az előA Finn Misziótársulat, karöltve a világi „A Lapkiadóval”, „Askel” (A lépés) címen egy új keresztyén, havonta megjelenő folyóiratot ad ki ötvenezer példányszámban. Az új folyóirat főszerkesztője Olli Valtonen lelkész, ezt megelőzően a „Sana” (Az ige) hetilapot szerkesztette, amely hatvanezer példányban jelenik meg. Finnország legnagyobb egyházi lapja a „Kotimaa”, háromszor állító, szállító és vevő országokat értesítsék erről.” „A konferencia síkra száll az aszonyok Istentől kapott adottságainak elismertetéséért. Elismerjük, hogy a Lutheránus Világszövetség ezen a téren is sokat fáradozott. Az utolsó években azonban a konferenciákon egyre kevesebb asszony vett részt, ezért javasoljuk, hogy a választott és kinevezett grémiumok, a Végrehajtóbizottság, a bizottságok és a világgyűlés résztvevőinek egy- harmada asszony legyen.” „A HIVATAL ÉS SZOLGÁLAT KÉRDÉSEIRŐL egyetértünk abban, hogy a „hivatal” szolgálat, amelyre Isten egész népe elhivatott. A Lélek ajándékát fiatalok- idősek, férfiak-asszonyok, lelké- szek-laikusok egyaránt kaphatr ják. Sürgetően szükséges lenné mindenütt a laikusokat keresztyén hivatásukban megerősíteni. Fájlaljuk, hogy az asszonyok munkája néhány egyházban korlátozott. Javasoljuk, hogy a tagegyházak intenzíven foglalkozzanak a keresztség értelmével és jelentőségével, ezzel erősítsék a szolgálatra hivatottságot. Azok a tagegyházak, ahol a nőket nem szentelik fel, hozzanak konstruktív határozatot.” ÉS VÉGÜL ÖSSZEFOGLALÓAN: „Mivel ma a világban nagyrészt az igazságtalanság uralkodik, ezzel együtt viszont a tudatosság erősödik, hogy az asz- szonyoknak is fel kell emelniök szavukat az igazságtalanság legyőzése, az élet teljessége szolgálatában, ezért azt tanácsoljuk a tagegyházaknak, hogy ökumenikus vonalon is működjenek együtt asszonycsoportokkal a gyülekezetekben, hirdessenek szolidaritást az igazságért folyó harcban az elnyomottakért minden vonalon és erősítsék és építsék a hívők Krisztusban való közösségét." K. L. jelenik meg egy héten és nyolcvanezer példányszámával az ország hatodik legnagyobb folyóirata. Ezen sajtókiadványok mellett hetilapokat, illetve esetenként megjelenő sajtótermékeket adnak ki különböző kegyességi csoportok, gyülekezetek is. Az új folyóirat azt tűzte ki céljául, hogy azokat az olvasókat érje el, akik nem mutatnak érdeklődést az eddig szokásosan megjelenő keresztyén sajtótermékek iránt, (lwi-v) HAZA, mert sokfelé járt. Sokfelé hívták. Sokan várták. Járt többször Magyarországon is. Mindenkié volt, mert nagyon Isten embere volt. Sokféleképpen tért haza. Ünnepelték és rágalmazták. Igényelték szolgálatát és szabadulni akartak tőle. Senkié se volt úgy, hogy bárki magának sajátíthatta volna ki. Isten eszköze volt. ..Krisztus kóborló lovagja” — ahogy még a fiatal Philip Potter nevezte. Legemlékezetesebb hazatérése mégis az lehetett, amikor a koncentrációs táborból visszatérhetett családjához. Több mint 7 évig volt Hitler személyes foglya. 1934-ben Hitler maga elé rendelte. Szemébe mondta, hogy őt a német népért vállalt felelőssége jogától senki — Hitler se — foszthatja meg. HOSSZÜ ÉLETE SORÁN SZÁMTALAN HATART LÉPETT ÁT: országok és népek határait; felekezeti, teológiai, világnézeti határokat. 1984. március 6-án, Wiesbadenben 92 éves korában átlépte azt a határt is, amelyet egyszer mindnyájunknak át kell lépnünk. Niemöller a Hitvalló Egyház harcosa, a békéért folytatott küzdelem bajnokaként él tudatunkban. Életútja nem nélkülözi a kerülőket, sőt botlásokat se. Minden lépéséért keservesen kellett megharcolnia — elsősorban önmagával. A budapesti evangélikus lelkészek munkaközössége előtt tartott előadásában maga hivatkozott Luther híres mondására: „A keresztyén ember nincs készen, hanem mindig készül.” SOKGYERMEKES EVANGÉLIKUS CSALÁDBAN született Lippstadtban, 1892. január 14-én. Ugyanezen a napon született jóval előbb Albert Schweitzer is. Az első világháború idején az akkor legfélelmetesebb fegyvernemnél szolgált búvárhajó-kapi- tányként. Később derült ki, hogy majdnem elsüllyesztette azt a hajót is, amelyen internáltként Schweitzer Albertet Afrikából Európába szállították a franciák. „Ha akkor önnek sikerül szándéka, most eggyel kevesebb derék társa lenne az atom-ellenes harcban” — mondta neki később. Az első világháború szörnyű élményei is arra késztették, hogy lelkészi pályára lépjen. Hat gyermeket nevel s közben tanul. Mint kitűnő szervező, hitébresztő igehirdető, előbb belmissziói megbízottként működött. 1931- ben a Berlin-Dahlemi gyülekezet hívja meg. Dahlem lesz a német egyházi harcok középpontja. Szembekerült az ún. „német keresztyének” (DC) mozgalmával. Ezek az egyház tanítását náci eszmékkel ötvözték, Hitler fellépésében Isten kinyilatkoztatását látták, az „árja paragrafus” elismertetését követelték és lerohanták az általuk kierőszakolt választásokkal az egyházat. Nie- möller mint 2000 szorongatott helyzetbe került lelkésszel szövetséget hozott létre, a „Pfarrer- notbundot". Ezzel kezdődött el a Hitvalló Egyház küzdelme. De tulajdonképpen még Hitlerrel folytatott és sorsát megpecsételő szóváltása idején sem akart Nie- möller poliitkai ellenálló lenni. Mégis azzá lett. 1937. július 1-én hazaárulás vádjával letartóztatták. Több heti vizsgálati fogság után a vád alól felmenti a bíróság, de Hitler parancsára a titkosrendőrség még aznap elhurcolja. Közel 8 évig a „vezér” személyes foglya. Először a sach- senhauseni, majd 1944-ben a dahaui gyűjtő táborba került BÜNBÁNAT, MEGTÉRÉS, ÉLETŰJULÁS — ez a három téma foglalkoztatta miután hazatért. A Hessen-Nassaui tartományi egyház elnökévé választják. „Vádoljuk magunkat, mert nem vallottuk meg bátrabban hitünket, mert nem hittünk odaadób- ban, és nem szerettünk forróbban”. Sokan félreértették és rosszindulatúan értelmezték az ilyen szavakat akkor. Amikor * szembeszállt a német újrafelfegyverzéssel, bírálta Adenauer res- taurációs politikáját, éles ellentétbe került az akkori hadügyminiszterrel, Straussal, mind többen vádolták a német nép elárulásával. A Német Evangéliumi Egyház (EKD) szervezetébe tömörült protestáns egyházak külügyi hivatalának vezetéséből eltávolítják. Sokakban visszatetszést kelt, hogy elfogadja Alexij moszkvai pátriárka meghívását, részt vesz a Békevilágtanács ülésein, szocialista országok egyházai tiszteletbeli doktorátussal tüntetik ki, 75 éves korában pedig Lenin-békedíjjal. Közben az Egyházak Világtanácsa központi bizottságának tagjaként beutazza az egész világot. Mindenütt hallani akarják elgondolkoztató, nyugtalanító, döntésre késztető szavait. AZ ÖKUMENIKUS SZOLGÁLATBAN TÁRULT FEL ELŐTTE. hogy az evangélium által minden embernek, valamennyi kortársának adósa. Hiszen az evangélium tartalma Jézus Krisztus. Ö pedig mindenkié. Ö a híd a bűnös embert a szent Istentől elválasztó szakadék felett, de a nemzeti önimádat, a gazdasági érdek és önzés következtében az egymásra utaitsá- gukat feledő népek és országok között is. Keresztyén békeharcossá vált. A bizalom helyreállítását és erősítését tartotta feladatának. Hitt abban, hogy Isten ad kiutat az atomkorszakban is az emberiségnek. ,.A megbékélés nem utópia, hanem Isten kegyelmi ajándéka.” A két világháború idején nyert tapasztala- latai alapján mondotta: a ke- resztvénségnek ma nem a kommunizmus, hanem az antikom- munizmus a nagy kísértése. Németországot is ez vitte annak idején a fasizmus karjaiba. Egyházunk vezetősége így köszöntötte táviratával 90. születésnapján: ..Munkáját történelmi jelentőségűnek tartjuk. Köszönjük, hogy egyházunkat többször is meglátogatta.” KORTÁRSUNK VOLT. MIND- ANNYIUNKÉ. Mindenütt, mindenkit ezzel a kérdéssel szólított meg: „Quo vadis? —* Hová mégy?” Reménységgel szolgált mindenkor, mindenhol a világban, mert követője, kortársa volt a Nagy Kortársnak. Tőle kérdezte mindig: „Quo vadis Domine? — Hová mégy Uram?” Benczúr László 3 lll!lllll!lllllll!l!llll|II|||||llllllll!lllllllllllllllll!ll|!|||!|l|!||||||lnil||l! p s A LUTHERÁNIA p ÉNEK ÉS ZENEKARA M s április 15-én, virágvasárnap : s és 21-én, nagyszombaton s délután 6 órakor ü 1 istentisztelet keretében =ü a a Deák téri templomban 1 előadja M n J. S. BACH m n JÁNOS PASSIÓJÁT i — Közreműködnek: i 1 Benczúr Erzsébet, M Szemere Erzsébet, == M Schultz Katalin, == ü Kállay Gábor, m ü Molnár András, M Bercelly István, n M Andrejcsik István, §2 || ifj. Gryllus Vilmos H és Trajtler Gábor. § Vezényel: H WELTLER JENŐ R i Igét hirdet: 1 DR. HAFENSCHER KÁROLY (15-én), fi : PINTÉR KÁROLY (21-én) A belépés díjtalan. H E 'iii;iiraii;iiiiiiiinitiiiíiiiiiiii(ii]iiiiiiiiiiiitiiiiiiti:i!iiiii!iin!m!i!m!)s SZERENCS. — A tállya-aba- újszántói társgyülekezet közgyűlése alkalmából tartott istentiszteleten Szebik Imre esperes szolgált. A távoli szórványokból is szép számmal egybe sereglett alkalmon Tarjáni Gyula helyettes-lelkész számolt be a gyülekezet múlt évi életéről. A református gyülekezet szeretetét ezúton is hálásan köszönjük. Boldog akarok lenni Én boldog akarok lenni, csetlő emberekért szépet tenni. Bőrönd-terheiket segíteni, lelkemet eléjük teríteni. Szegénységem biztos tudatában, gazdagon térdelni Krisztus igazában; így menny-világot foglalni. Az Isten előtt koplalni. Sírva borulni gond-terhekre, az Isten vállára, az emberre. Folyton enni, vedelve inni, kongó-üresen igazságot nyelni. Vívódva a békességre törni, nem csúfolni, nem ölni. Leplemet bűnbocsánat-vízben kimosni nem is egy ízben. Kopó-szavakkal nyomomban v futni, ellenség-homokban süppedve kiáltani felé, majd odaérve lábai elé magamat alázva kitenni, Én boldog akarok lenni. Szládek János FINNORSZÁG: ÜJ KERESZTYÉN LAP AZ EGYHÁZTÓL „ELIDEGENEDETTEK” SZAMARA
