Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-25 / 13. szám

?? Semmit sem felelsz-é ?? Mk 14,53—61 , hanem, hogy Ö szolgáljon... A hazai okninené JÉZUS FÖLDI ÉLETE SORÁN szüntelenül beszélt, tanított, bi­zonyságot tett Isten igazságáról. Olyanok előtt is, akik ezt még nem értették, olyanok előtt is, akik gyanakvással és rosszindulattal lesték szavait. Minden alkalmat kihasznált arra, hogy hallóvá tegye a füle­ket. látóvá a szemeket, hogy megértesse Isten szeretetének új, eddig nem is sejtett üzeneteit. Szenvedéstörténetében mégis több alkalommal olvashatunk Jézus elhallgatásáról, arról, hogy nem felel neki feltett kérdésekre, elné­mul vagy meg sem szólal. S noha tudhatjuk, hogy a hellénista világ­ban az ünnepélyes hallgatás az istenség jele volt, mégis megborzong bennünk a lélek, midőn Jézus nem védekezik a hamis vádak ellen, nem próbálja menteni magát a kereszthalál közvetlen közelében. A CÍMBEN IDÉZETT IGERÉSZBEN a nagytanács tagjai izgatott sietséggel keresnek tanúkat, akik Jézus ellen terhelő vallomást te­hetnének. A talált hamis tanúk vallomásai azonban ellentmondóak és a legelemibb jogi követelményeknek sem felelnek meg. Végül mégis találnak néhányat, akiknek vallomása ugyan nem egyezik, de a szentnek tartott templommal függ össze és felidézi emlékeze­tükben Jézus kemény szavait: „Az én házam imádság háza — ti pe­dig rablók barlangjává tettétek.’’ (Mk 11,17) Már akkor is elhatá­rozták Jézus elveszítését, de most elsötétül az agyunk e hamis tanú­vallomás elhangzásakor: a halálos ítélet már készen van, bármit mond is Jézus. Jézus azonban nem cáfolja a nyilvánvalóan hamis és hazug vallomást, amely testének templomáról és a halála és feltá­madása által felépített űj templomról, az egyházról szőlő jövendölé­sének félreértéséből született. Azóta is így van: aki csak annyit hajlandó Jézus tanításából elfo­gadni, amennyi „belefér” saját gondolataiba, ami megegyezik a saját maga számára elfogadott normákkal — az Jézust mozdulatlannak és némának fogja találni. Jézus azt akarta, hogy a templom az imád­ság háza legyen, vagyis az a hely, ahol Istennel találkozhat az ember, ahol nemcsak a saját szavait, de Isten válaszait is. meghallgatja. Jézus azt akarta, hogy soha ne „kész ítéletekkel”, előre behatárolt elvekkel fogadják szavait, hanem készek legyenek a változásra, a megtérésre. Isten ítéletének és kegyelmének felfedezésére és komo­lyan vételére. Istent „szóra bírni” csak úgy lehet, ha készek vagyunk igéjét nyitott szívvel meghallgatni! Mi sokszor csak panaszainkkal, reklamációinkkal, miért-jeinkkel ostromoljuk öt, pedig, ha már ba­jaink előtt figyeltünk volna szavára, minden másként alakulhatott volna életünkben! A HAMIS TANÚK VALLOMÁSÁBAN az is nagyon tanulságos, hogy valami igazság volt szavaikban, de az csupán „féligazság" volt. A féligazságok pedig veszélyesebbek és rosszabbak a hazugságoknál is. A hazugság könnyebben felismerhető. Ha valakinek a szavait úgy idézzük, hogy egy gondolatmenetnek csak a felét mondjuk el, akkor, ha az a felerész szóról szóra tőle származik is, hamis következtetése­ket vonhatunk le szavaiból. Előítéleteink vagy emberekről alkotott elmarasztaló véleményünk azonnal megváltozna, ha a teljes igazsá­got tudnánk az illetőről, ha nem elégednénk meg híresztelésekkel, feltételezésekkel, féligazságokkal. Ezek a sokszor súlyos ítéletet ma­guk után vonó féligazságok azonban gyakran kezdődnek igénkben is olvasható megtévesztő szavakkal: „mi hallottuk, hogy ezt mond­ta . . .” Jézus hallgat, nem érvel, nem magyarázkodik. Ez a legsúlyosabb ítélet azokra nézve, akik hamis érvek alapján is készek a döntés meghozatalára. Életét azonban e hamis tanúkért és bíráiért is kész odßßdni., hátha egyszer ráébrednek a teljes igazságra. EGY MÁSIK JELENET SORÁN, amelyben feltűnővé válik Jézus hallgatása, Heródes Antipás negyedts fejedelem előtt áll némán Jézus (Lk 23,7—10). Heródes nagy örömmel és kíváncsisággal fogad­ja, hiszen már jó ideje szerette volna látni és valamilyen csodás jelet látni tőle személyesen is. Jézus azonban a csodaváró kíváncsiságra is hallgatással válaszol. Éppen ez a hallgatás lehetne a „jel", amit azonban Heródes képtelen felfogni és bosszúsan kigúnyoltatja a neki kiszolgáltatott foglyot. A heródesi vágy sok ma élő emberben is megtalálható. „Hiszek, ha látok valamilyen csodát!” De hiába van tele életünk Isten meg­tartó szeretetének csodáival, nem vesszük észre, nem ébred hála a szívünkben, mert mi magunk akarjuk megszabni Isten cselekvését, saját elképzeléseink alapján. „Ki kétkedőn kutatja öt, annak választ nem ád, de a hivő előtt az Ür megfejti önmagát” — énekeljük egyik szép énekünkben. (328 sz.) MA MÁR TUDJUK, hogy Jézus a maga módján, Istentől kapott küldetése alapján válaszolt mind a nagytanács előtt, mind Heródes előtt. „Te azt hiszed, hogy hallgatok, pedig csak nem beszélek’’ — írta Radnóti. A kimondható szavaknál is beszédesebb volt szeretete. amellyel vállalta értünk, féligazságokkal vívódó, felületesen érdek­lődő, csodákat sem észrevevö emberekért a kereszthalált. Szirmai Zoltán A MAGYARORSZÁGI EGY­HAZAKAT ÉS FELEKEZETE­KET értjük a „hazai ökumené” fogalma alatt. Ezeknek egy ré­sze már évtizedek óta a Magyar- országi ökumenikus Tanácsban tömörült. Ennek tagjai: a refor­mátus, az evangélikus, az orto­dox egyházak, valamint a Sza­badegyházak Tanácsa, amelynek tagjai a baptista, metodista, ad­ventista egyházak, de az összes kis egyházak is. 1983 óta műkö­dik az Egyházközi Békebizottság, amelynek tagjai az előbb felso­rolt egyházakon kívül az unitá­rius egyház, és a magyarországi izraelita felekezet is. A katolikus egyházzal kétoldalú (bilaterális) kapcsolatot tartanak fenn az egy­házak. közös szervezet nélkül. NAGY UTAT TETT MEG a fe- lekezetközi helyzet Magyarorszá­gon. Az idősebbek emlékeznek még arra, mennyi feszültség volt ezen a téren. Emlékeznek rá, hogy mit szenvedtek a zsidók, vagy a szabadegyházi keresztyé- nyek. Nagy kincs a felekezeti bé­ke, része a népi-nemzeti egység­nek. Hogy jött, létre? Alkotmá­nyunk biztosítja a lelkiismereti- és vallásszabadságot. Vallás­egyenlőség van. Igaz. hogy világ­szerte erősödött mind az öku­menikus gondolat, mind a világ­méretekben való gondolkodás. De ezt itthon kellett megélni és gya­korolni, s az itthoni biztonságból és hitbeli meggyőződésből lehet szolgálni kint. a nagyvilágban. AMIKOR DR. KÁLDY ZOL­TÁN PÜSPÖK-ELNÖK 25 éves püspöki jubileumán a hazai öku- menéről szólt, erősen hangsúlyoz­ta a magyarországi egyházak egymásra találását az ökumeni­kus szolgálatok terén. Többek közt ezt mondta: „Isten iránti hálával szólhatok a Magyaror­szági Egyházak ökumenikus Ta­nácsának szolgálatáról: Az öku­menikus Tanács tagegyházai családként élnek és szolgálnak. Az elmúlt 25 évben az ökumeni­kus Tanács dr. Bartha Tibor re­formátus püspök vezetésével ösz- fczeforrott. mint akik egy Lélek­kel itattattak meg. Megerősítette testvériségünket számos közös .szolgálat idehaza és külföldön.” A BIBLIA KRISZTUSÁNAK MEGÉRTÉSE az a teológiai bá­zis, ami közelebb hozta egymás­hoz a magyar ökumené egyhá­zait. A Szentírá.s mélyreható ta­nulmányozása nyomán ismerte fel a hazai ökumené az egyház Istentől kapott szolgálatát és az ebből fakadó konkrét feladato­kat. Ezért jött létre a segítségre szoruló emberiség gondjainak hordozása. Krisztus munkájának lényege: az emberekért végzett szolgálat, ökumenikus tevékeny­ségük sohasem öncélú, csupán egyházi érdekeket szolgáló fára­dozás. hanem az ember ügyéért, a világ javáért folytatott munka. Ilyen segítségnyújtás a béke meg­őrzéséért, az atomháború elkerü­léséért, és a társadalmi haladá­sért folyó egyházi szolgálat. SOKFÉLESÉG ÉS EGYSÉG jel­lemzi a hazai ökumenét. Hang­súly van az egyházak hitvallásos örökségéhez való ragaszkodáson Nem az viszi közelebb az egyhá­zakat egymáshoz, hogy az öku­mené kedvéért elszürkítik saját hitvallásos örökségüket, hanem ha identitásuk, a tanításukhoz való hűség megőrzésével keresik egymást, gazdagítják egymást és szolgának egymásnak. Ez sokfé­leséget jelent egyházközi viszony­latban, de egységet jelent Jézus Krisztus szolgálatának jobb meg­értésében és követésében. A HAZAI ÖKUMENÉ TEOLÓ­GIAI MUNKÁJA egyre inkább ismertté, sőt elismertté lett ha­tárainkon túl is, az Egyházak Világtanácsa tagegyházai köré­ben is. A különböző nemzetközi egyházi konferenciákra készített magyar teológiai hozzájárulások, melyek világunk égető kérdéseire való állásfoglalásra és konkrét segítségre hívtak, jelentős módon befolyásolták a teológiai gon­dolkodást a külföldi egyházak­ban is, elsősorban a szociáletika területén. Míg a hazai ökumené állásfoglalása a társadalmi igaz­ságosság. a faji megkülönbözte­tés, az elnyomott népek függet­lensége, a népek békéje és együttműködése mellett szólt, jó ideig éles kritikát váltott ki a nyugati egyházakban — ma már az egyházi világszervezetek is nagy lépést tettek korunk döntő kérdéseiben. A hazai ökumené előbb ismerte fel, a Szentírás mélyreható tanulmányozása nyo­mán — az egyház Istentől ka­pott szolgálatát, és előbb muta­tott rá az egyház konkrét fel­adataira. AZ ÁLLAM ÉS EGYHÁZ JÖ VISZONYA a hazai ökumené minden egyházára érvényes. Ez nemcsak az egyházi vezetőségek magas szintjén van így, hanem az élet mindennapjaiban, a fal­vakban és városokban egyaránt. A Homburgban tartózkodó dr. Damaskinos Papandreou profesz- szor, a Svájci Görög-orthodox Egyház metropolitája erőteljesen hangsúlyozta az ortodox egyhá­zaknak azt a kívánságát, hogy az egymástól eltávolodott keresz­tyén egyházak egysége helyreáll­jon. A szétszakadozott kérész- tyénség „vérző seb Krisztus tes­tén”, panaszolta a metropolita abban az előadásában, amelyet a Katolikus Akadémián „Az öku­mené helyzete orthodox szem­pontból” cimen tartott. A metropolita hangsúlyozta, hogy az egyház szétszakadt volta — véleménye szerint — annak Ezért természtes hazánkban a népi-nemzeti egység, a Kádár Já­nos jellegezetes kifejezése szerin­ti „közmegegyezésben” a külön­böző egyházakhoz tartozó lelké­szek és hívek szava és cseleke­dete is benne van. Ez sohasem volt így Magyarországon. De most így van. Ez a szocializmus egyik nagy eredménye. A HAZAI EGYHÁZKÖZI KAPCSOLATOK kiemelkedő eredménye volt, hogy közös mun­kával végezték el a Szentírás le­fordítását mai élő nyelvre. Ami­kor megnövekedett az érdeklődés a Biblia iránt, a hivő nép Isten igéjét közérthető tolmácsolásban olvashatja és hallhatja lelke épülésére. A gyülekezetek népe az ökumenikus imaheteken élheti .át a Krisztusban való egység már meglevő ajándékát. Másfél évszázados örökség nyomán kö­zösen vehetünk úrvacsorát refor­mátus testvéreinkkel. A közös re­formációi emlékünnepélyek is melegítették testvéri összetarto­zásunkat. Gyümölcsöző a kapcso­lat a Szabadegyházak Tanácsá­val. Különösen a baptistákkal, metodistákkal, adventistákkal. Igaz testvéri kapcsolat fűzi egy­be tagegyházainkat a hazai or­todox egyházakkal, különösen is a magyar ortodox egyházzal. Jó a viszony az unitárius egyházzal. Egyre mélyülnek a kapcsolatok a Magyarországi Izraeliták Or­szágos Képviseletével. A RÓMAI KATOLIKUS EGY­HÁZ a hazai ökumené legna­gyobb egyháza. Az alapvető dog­matikai kérdések világszinten tárgyalhatok meg, s ilyen tár­gyalások rendszeresen folynak. Hazai téren a gyakorlati kapcso­latok erősödnek a béke ügyében és hazánk népi-nemzeti egységé­nek segítésében. Szép eredmény az az elvi összetartozás, ami a katolikus papi békebizottságok munkájában, valamint a többi egyház és felekezet egyházközi békebizottsáeának szolgálatában .valósul meg. hitelképességét ássa alá. Lehe­tetlenség az, hogy miközben az egyházak hitet, szeretetet és bé­két hirdetnek, szétszakadozva él­jenek. A metropolita a továbbiakban a „szeretet párbeszédét” ajánlot­ta. amely képessé teszi az egy­házakat az egymás iránti meg­értésre és arra, is, hogy most még szétválasztó tényezőket — köztük az Úrvacsoráról vallott különböző nézeteket — nem egyszerűen az ész, hanem a hit szabályai szerint szüntessék meg. (lwi-v) Ottlyk Ernő AZ EGYHÁZSZAKADÁS VÉRZŐ SEB KRISZTUS TESTÉN Csengey Gusztáv: A mocsarak királya Kedves meglepetése volt 1983 év vé­gének a Móra Ferenc Könyvkiadó gon­dozásában megjelent Csengey Gusztáv által írt ifjúsági regény. Valószínű, hogy olvasóink közül ke­vesen ismerik a szerző nevét, hiszen a II. világháború után csak most jelent meg újra műve, jóllehet a múlt század ismert, kedvelt irodalmár nagysága volt. Mivel egyetlen szobra miskolci evan­gélikus templomunk mellett, a város Luther-udvarában látható, méltónak tartom, hogy lapunk hasábjain műve újabb kiadása alkalmából megemlékez­zünk róla. CSENGEY GUSZTÁV, eredeti nevén: Csenge Gusztáv Adolf. 1842-ben Rév- Komáromban született, de 6 éves ko­rában már a fővárosban élte át a sza­badságharc eseményeit, melyek egész életére, gondolkozására és írói pályájá­ra maradandó hatást gyakoroltak, s meghatározták magatartását, irodalmi és politikai látását. Négy évi pesti gimnáziumi esztendő után Sopron, majd Nagykőrös követke­zett. Arany Jánost akarta személyesen hallgatni, de mire odaért, a koszorús költő már Pesten a Magyar Tudomá­nyos Akadémia főtitkára lett. Húszéves, amikor A fogoly lengyel c. versével egy csapásra ünnepelt költővé válik. Mai szűkszavú lexikonaink e költemé­nyért nevezik „egy verses” költőnek, bár ez a vélemény inkább többi mű­vének kevésbé ismert voltából adódik. Elég, ha arra utalunk, hogy még teo­lógiai hallgató korában Ballagi Mór segédszerkesztője, majd az első magyar gyermekújság, a Gyermekbarát egyedü­li vezetője és munkása. Jénai tanul­mányútja idején fordítja le magyarra az azóta közkedveltté vált dalt, az érett­ségizők énekét: Ballag már a vén diák. . . Majd a híres aszódi evangé­likus gimnázium tanára, később főigaz­gatója. A közel húsz esztendei aszódi tartózkodás irodalmi alkotó kedvének legtermékenyebb időszaka. Itt született meg a most méltatásra kerülő ifjúsági regénye is, A mocsarak királya. A HUSZONEGY FEJEZETET szinte önálló elbeszélésként is felfogható kis­regény olvasóit a hazaszeretet nemes érzésére, a tettrekész áldozatvállalásra akarja nevelni. Esemén vében a rég­múlt idők letűnt hőseinek állít legen­dás emléket az írói szabadság fantá­zia-telítettségével. A IX. században élő Alfréd angol király vesztett csata után a mocsarak világába menekül, hogy megszervezze titkos hadseregét. A cíl: hazájának visszafoglalása Guthrurh dán király kezéből. A változatos cselek­ménysort lírai szépséggel gazdagítják szerelmi érzések költői ihletettségű le­írásai. Bár a történelmi valóság az, hogy Alfréd 871-ben lépett királyként trónra és harcolt is a dánok ellen —, de nem Anglia, hanem Wessex királya­ként — amint erre a könyv szöveggon­dozója, Majtényi Zoltán előszavában utal. Az író mély keresztyén gondolata fe­dezhető fel — látásom szerint — a Gun- da jutalma című fejezetben. A mocsa­rak világában együtt küzdők között meg­szűnik minden rangbeli különbség, amely látványosan jut kifejezésre a győzelem utáni eljegyzéskor. Gunda, az egyszerű parasztlány Oddune vezér mát­kája lesz. A regény befejezéseként a győztes és a legyőzött különös szerző­dést kötnek: nem ellenségként gondol­nak ezután egymásra, hanem segítik egymást kölcsönösen minden betörő el­lenséggel szemben. Guthrum nemcsak hogy életben marad — pedig már csak egyetlen kérése volt, hogy királyi mél­tósággal temessék el —, de visszakap­ja országát. S a gazdag írói fantázia még rokonságba is hozza a két nép ki­rályi családját, s az addig pogány dán király pedig keresztvíz alá hajtja fejét. A különös történet legmegkapóbb vo­nása: úgy ébreszti a hazafiság érzését, hogy az ellenséggel megbékülni kész magatartásra is biztat. Nem a másik nép megvetése, hanem a kölcsönös ér­dek józan felmérése alapján az együtt cselekvésre ad belső indítást. Méltán dicsérték így kortárs kritikusai: „Üdébb, könnyebb, és nevelésre hatásosabb, a hazaszeretetre jobban oktató könyvet az ifjúsági művek közt nem igen talá­lunk.” CSENGEY GUSZTÁV VERSEI egy kötetben 1874-ben jelennek meg Buda­pesten. Majd a Petőfi Társaság tagjá­vá választják. Életútja és tanári pálya­futása az ősi eperjesi kollégiumban folytatódik, ift a Teológiai Akadémián előbb az Ószövetség, majd az egyház- történet professzora. Tudományos mun­kájának fennmaradt emléke Izrael tör­ténete című műve, melyben az Ószö­vetség történeti hitelességét bizonyítja. Az 1867-es kiegyezés gondolatával nem tud megbékélni, a nemzeti érzés sor­vadásának fájdalmas tanújaként iga- zabb jövőt szánt népének. A magát „utolsó kuruc”-nak nevező költő a Dunántúli Keresztyén Énekes­könyvünkben 13 éneket írt. Jelenleg használatban levő új Evangélikus Éne­keskönyvünkben pedig a személyes hit­vallásként is érthető 354. énekünk ol­vasható tőle: Rád bízom sorsomat, Uram, mindhalálig. Az első világháború után az ősi Eper­jesi Evangélikus Jogakadémiával együtt Miskolcra költözik. Élete utolsó eszten­deiben is előadásokat tart, mint egyik legnépszerűbb professzora és tudós ta­nára a történelmi felvidéket töredék emlékeiben megőrizni vágyó Miskolc városának. 1925-ben városunkban kísérték utolsó útjára, ahol evangélikus temetőnkben pihen. Joggal írja róla egyik kortárs méltatója, Bruckner Győző: „Aranynak ő az egyik leghivatottabb tanítványa és utódja: költészete minden ízében nem­zeti és őszinte, tiszta, nemes . . . gon­dos, választékos magyarsággal ir .. .” Újrafelfedezése mindnyájunk öröme. Regényét pedig különösen is ajánljuk ifjúságunknak. Szebik Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents