Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-25 / 13. szám

Arccal az egység felé A Római Katolikus—Evangélikus Közös Bizottság záróülése Rómában (Folytatás az 1. oldalról) gusainak második fázisában fog­lalkozott és használhatná azokat az iratokat, . amiket ezalatt az idő alatt alkottak. Különösen is kívánatos lenne azokon a terü­leteken folytatni dialógust, ahon­nan a KB tagjai jöttek (így az angol ÁBC sorrendjében) Bra­zília, Franciaország, Indonézia, Lengyelország, Skandináv orszá­gok, Tanzánia, Egyesült Álla­mok. Ilyen módon az egyházak felhasználhatnák azokat a ta­pasztalatokat, amiket ezek a képviselők szereztek, hogy elő­mozdítsák a kölcsönös és jobb megértést és szinkronba hozzák törekvéseiket a nemzetközi fe- lekezetközi munkával. A JELENLEGI KÖZÖS BI­ZOTTSÁG, amely 1973-ban kezd­te el munkáját befejezte a dia­lógusok mostani sorozatát hang­súlyozván, hogy a dialógus, aho­gyan II. János Pál pápa fogal­mazta „szükségszerűség” (ane- cessity) és aminek egy új bi­zottságban kell folytatódnia új direktívákkal, amiket a két ol­dal felelős szervei — ti. a LVSZ és Egységtitkárság — megadnak. A Római Katolikus elnök Hans L. Martensen kop­penhágai püspök ezt következő­képpen fejezte ki: „A jelen KB feloszlik most, de nem azért, mintha azt hinnénk, hogy fel­adatunkat teljesen végrehajtot­tuk. Éppen ellenkezőleg mind­nyájan meg vagyunk győződve afelől, hogy ezt a dialógust szük­ségszerűen folytatni kell és ép­pen talán egy még fontosabb szakaszt fázist kell megközelí­teni. Azzal az imádsággal, hogy Is­ten .adja meg egyházainknak a teljes közösséget, dr. George Lindbeck, a dialógus evangéli­kus társelnöke kifejezte a követ­kezőket: „A KB-nak az a re­ménysége, hogy elősegítettük és lehetővé tettük ezeket a feltéte­leket — az úrvacsoráról és egy­házi szolgálatról készített doku­mentumunkkal, különös tekin­tettel a püspöki hivatalra, az egység útjáról írt dolgozatunk­kal, az azonos hitünkről szóló Ágostai Hitvallás dokumentu­munkkal valamint a — Luther Márton Jézus Krisztus tanúság­tevője — című nyilatkozatunk­kal.” A most nyilvánosságra kerülő Arccal a római katolikus evan­gélikus egység felé: modellek, formák, fázisok című riportun­kat megelőzve a következő té­mákról készítettünk eddig ira­tokat: Ürvacsora 1978; Útban az egység felé 1980; Mindnyájan egy Krisztus alatt (AH) 1980; A lelkészi szolgálatról 1981, Luther Márton Jézus Krisztus tanúja. A társelnökök mellett a bilzottság tagjai és tanácsadóinak név­sora: Róma, 1984. március 3. Dr. Paul Werner Scheele püspök, NSZK, Réti. John Hotchkin püspökkari titkár, dr. Stanislaw N. Pirkowski prof. Lengyelország, dr. Vinzenz Pfnür prof., NSZK, Rév. Christian Mhagama prof., Tanzánia, dr. Hervé L egrand prof. Franciaország, dr. Heinz Schütte prof., NSZK, P. Pierre Duprey titkár, Vatikán, dr. Aloys Klein prof,, Vatikán. Dr. Hafenscher Károly lelkész, Magyarország, dr. Lars Thunberg prof., Dánia, dr. Bertoldo Weber prof., Brazília, Rev. Isaac Nsibu lelkész, Tanzánia, dr. Carl Mau főtitkár, LVSZ, dr. Eugene Brand, LVSZ, dr. Harding Meyer prof., Strasbourg. A finn—magyar testvérgyülekezetekről HÍRT KAPTUNK ARRÓL, hogy Helsinkiben összegyűltek azok a gyülekezeti vezetők, akik cselekvőén segítik a finn—ma­gyar testvérgyülekezetek egymás­ra tekintő munkálkodását. Érté­kelték az eddigi eredményeket és reménységgel tervezték a jövőt. Ezt az ügyet Finnországban az egyház Külügyi Bizottságának irányítása alatt külön csoport hordozza, amelynek elnöke D. Mártii Voipio, titkára pedig Paavo Kettunen. Ez a csoport finn pontossággal tartja számon és értékeli az eddig történteket, tervezi és irányítja a jövő fel­adatait.' '■ ­Részt vett az összejövetelen Maunu Sinnemäki főtitkár is, aki igen biztatón és örömmel érté­kelte az eddigi eredményeket. 24 testvérpárt tartanak számon, de náluk egyre növekszik a kap­csolatra jelentkező gyülekezetek száma. Sinnemäki azon aggódik, hogy a magyar egyházban nem lesz annyi vállalkozó gyülekezet, mint náluk, hiszen a méreteink különbözők, ök közel ötmillióan vannak. Mi ennek alig a tizede. pokban itthon, Irsán. ök is test­vérgyülekezetek, bár még nem találkoztak. Pedig a nurmoiak évekkel ezelőtt már jártak ha­zánkban, s ez irsai lelkészünk stipendiáns volt odafent Amit mindkét helyen találtam, az szin­te adventi várakozás a testvér­gyülekezet iránt, s ami általában ezt a kötődésünket illeti, azt csak csupa e-vel tudom kifejezni: me­leg, eleven szeretettel telt. Koren Emil Vasárnap — Dahlemben Fejünk felett, A föld felett: A szél ma hópihékkel játszik, kört szalad. Mi meg repülünk —, mint a nyíl —: a föld alatt. Ott fönn: fehér Minden, fehér, Kápráztató, tündéri, téli látomás. Itt lenn: homály, meg sok-sok sápadt állomás. De kinn vagyunk, Már itt vagyunk. Városka, róla négy világtáj ír s beszél —: Itt Kőórjásnak köntösén a csipkeszél. A rengeteg Kőrengeteg ölén ott benn: a hó már hóvíz-pocsolya. Itt künn: vakít még gyémántfénye s mosolya. ARRA TÖREKEDNEK, hogy náluk ne csak egy-egy gyülekeze­tei ismerjünk meg, hanem az egy­ház egészét. Igyekeznek is arra, hogy így tájékoztassanak minket. Erre mutatott rá Mártii Voipio. Paavo Kettunen és Jaakko Ran- tasalo is. Külön foglalkoztak az­zal, hogy az idén nyáron sokan fognak eljönni hozzánk a Luthe­ránus Világszövetség nagygyűlé­se idején. Már szervezik ezeknek az útját, tudva, hogy a nagy­gyűlésen csak a finn egyház sze­mélyre szóló ajánlásával s az itt kapott belépővel lehet bejutni a Budapest Stadionba. MI IS FIGYELEMMEL KÍ­SÉRJÜK az itteni testvérgyüle­kezetek működését, mozgását. Ősszel fent jártam Suomiban. Részt vettem a Külügyi Bizott­ság csoportjának az ülésén. Nyo­mon kísértem néhány gyüleke­zetünk csoportos kintjártát. Örömmel tapasztaltam, milyen hasznos és bővülő ez a munka. Az egri gyülekezetünk küldöttsé­gével együtt voltam egy hétig Poriban. Másutt is tapasztaltam, milyen jó nyomokat hagytak kint járt híveink. Mi már huszonhat testvérpár gyülekezetei tartunk számon, bár még nem mind­egyiknek a kapcsolata rendezett. Kiemelkedőn jó! szerveznek a pécsiek (Lantival), a sárszéntlő- rinciek (Tampere-Kalevával), a nagytarcsaiak (Vehkalahtival). a pilisiek. (Kontiolahtival).. Ök nem csak bőven szervezett turista- utakkal kapcsolódnak egymás­hoz hanem kölcsönös bő tájéko­zódással, nyelvtanulással, egy­másra figyeléssel. Jártam Finnországban a nur- moi gyülekezetben is, s a na­Csak egy felé, Templom felé Siet mindenki, szűzi hóra rátapos. Ez mind befér? Csodálatos. Csodálatos! A kapuban, Szűk kapuban Ott látod barna, falra-vert kereszt előtt. Bőrövvel, szprben, bottal a Keresztelőt. Belül — tele, Csordult-tele. Künn: némaságnak dermeszt zord hona. Itt benn: felbúg és forrón zeng az orgona. Ott künn: havas, Hideg havas Az út, a rét, a fák. madárka-etető, Itt benn: derű, virág, pirosbordás tető. Künn: bősz világ, Ördög-világ. Kacagva harsog, zúg az átok tengere. Itt benn: szívünkön sújt az Isten embere . .. . . . Dahlem! — Télben, Fehér télben, Szép vagy, hullott szirmok közt nyíló liliom: A te kelyhedbe menekült az üldözött — Evangéliom! Berlin, 1936 januárjában Scholz László Az óriási Berlin egyik kedves kis elővárosa. Itt lelkészkedik és pré­dikál vasárnaponkint Martin Niemoller, a német evangélikus hit- valló-egyháznak erős hitű, bátor szavú vezetőférfia. (Egykorú meg­jegyzés.) Lapzártakor vettük a hírt, hogy Wiesbadcnben, 92 éves korá­ban elhunyt Martin Niemöller evangélikus lelkész, teológus, a né­met hitvalló egyház világviszonylatban ismert és becsült vezető sze­mélyisége, aki az elmúlt évtizedek során a békéért folytatott világ­méretű küzdelemben is kiemelkedő szolgálatokat vállalt. A fenti vers közlésével adózunk emlékének. Lapunk későbbi számában visz- szatériink élete szolgálatának értékelésére. — S z e r k. [/JiltVASÁRNAP IGÉIT „Szemem állandóan az Úrra néz” Ezsaiás 53,2—7 OCULI VASÁRNAPJÁNAK ŐSI BEVEZETŐ ZSOLTÁRA: „sze­mem állandóan az Űrra néz” (Zsolt. 25.15). — Innen a vasárnap el­nevezése is. Ezen a vasárnapon „az ószövetség evangélistájának” — Luther Márton nevezte így Ézsaiást, talán a legmegkapóbb szakaszát kaptuk az igehirdetés alapigéjéül. Mint egy szemtanú, úgy írja le Isten szolgájának szenvedését, aki „mint a bárány” rnegadóan hor­dozta azt. önkéntelenül is a szép ének jut eszünkbe: „Krisztus ártat­lan bárány, ki miértünk megholtál, a keresztfa oltárán nagy enge­delmes voltál. Viselvén bűneinket megváltottál minket, irgalmazz nékünk, ó, Jézus, ó, Jézus.” Bárkiről is szólt eredetileg, minket az Úr Jézus Krisztus odaadó, engedelmes kereszthalálára emlékeztet, sőt úgy rajzolódik ki igénk nyomán szolgálata, szenvedése, hogy szin­te minket is beállít a szemtanúk sorába, szinte az történik, amit a zsoltárba olvasunk: szemünk az Úrra néz. Végülis csakugyan erről van szó. Szakaszunkban Isten szolgája, a szenvedő meg sem szólal. Nemhiába olvassuk: „.némán tűri . . . ö sem nyitotta meg száját.” Nem ő szólal meg, hanem, akik nézik őt. A kí­váncsiak, a borzadok, a csodálok, egyszóval, akik látják, látták a szenvedést. Igénk pontosan szólva a nézők gondolatait fejezi ki, ho­gyan nézik, mit gondolnak, miközben nézik őt. HA AZ ELŐBB ARRÓL VOLT SZÓ, hogy ez a szakasz minket Jézus Krisztus értünk vállalt szolgálatára, szenvedésére emlékeztet, akkor ugyanez az ige minket is beállít a nézők seregébe, szinte szemtanúi­vá tesz minket is. Sőt. akkor odáig is eljuthatunk, hogy Jézus ke­reszthalálát sokféle módon nézték századok óta, nézhetjük ma is. Éppen az a kérdés Oculi vasárnapján: hogyan nézzük a keresztet, Urunk szenvedését. Igénk így végül is arról szól: hogyan lehet és kell nézni Krisztus értünk vállalt szolgálatát. MEGRETTENT LÉLEKKEL. Ez az első, ami a szavakból kitűnik szakaszunkban. — Sokan járjuk a közutakat. Sokszor találkozunk balesettel. A vér és szenvedés láttán mindenki elcsendesedik, elbor­zad. Igénkben is hasonlóról van szó, de amit itt olvasunk, az a szen­vedés halmozása. Vegyük csak sőrra: „fájdalmak férfia. betegség ismerője” —‘ valamilyen szörnyű, gyógyíthatatlan betegségről van itt szó? Valami olyasmiről, ami szinte visszataszító? „Eltakartuk ar­cunkat előle” — olvassuk. De szó van ütésről, sebekről is. olyan szenvedésről, amit az erőszak okoz. „Sebeket kapott — összetörték”. Mintha egy ítélet utáni kivégzésről lenne szó Ezenfelül pedig: a szenvedő megvetett is volt, „emberektől elhagyott”. A testi szenve­désbe» ez a lelki fájdalom is hozzátartozott. S mindennek fölébe: „az Űr sújtotta őt” — tehát Isten büntetéséről van szó? Igen, aki ennyi nyomorúság után, ilyen szégyenteljesen hal meg, nem lehet Isten szolgája, gondolhatták a kereszt körül állók, gondolhatják ma is, ez a kereszt botránya. Ennyi szenvedés inkább taszít, mint vonz — lehet, hogy Isten így elhagyná szolgáját? DE BŰNBÁNÓ SZÍVVEL is nézhetjük Ürupk szenvedését. Sza­kaszunk érzékelteti, hogy a szemtanúk közül legalább néhányat va­lamilyen belátásra jutottak. „Nem törődtünk vele. pedig a mi beteg­ségeinket viselte.” — „Azt gondoltuk, hogy Isten csapása kínozta, pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket.” — „Ö bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen.” — „Mindnyájan tévelyegtünk,. . de az Űr őt sújtotta mindnyájunk bűneiért.” Nem kellene nekünk is erre a belátásra jutni? Számontartjuk azt a lelkészt — helyesen —, aki a koncentrációs táborban egy kivégzendő helyére lépett. Jézus Krisz­tus mindnyájunk helyére lépett. Azt kanta és vállalta, amit mi érde­melnénk. Az igazi böjthöz hozzátartozik ez is: „én, én okoztam min­den szenvedésed ...” S akkor a kereszt már nem „tragédia, amit borzadva nézünk, már nem is a „szemlélő” szemével, hanem Isten szemével nézzük. MERT VÉGÜL HITTEL IS nézhetjük a keresztet. Egyrészt, igaz ké­sőbbi, de boldog'felismerésről van itt szó. „Kiről mondja ezt a pró­féta” — kérdezte az etiópiai az apostoli korban Fülöptől, ő pedig „hirdette neki Jézust”, olvassuk. A tanítványok is csak később értet­ték meg: Ö az, így kellett lennie értünk. Lehet, hogy közülük soka­kat ez az igeszakasz is segített, mert sokszor idézik sokféle módon az Újszövetségben. S így már nemcsak arról van szó. hogy ő azt kapta, amit mi érdemiünk, hanem inkább arról, mi kaphatjuk, amit szen­vedésével megszerzett nekünk: a gyógyulást, a békességet, az üdvös­séget. Így a kereszthalál már nem érthetetlen vereség, hanem győ­zelem. És Jézus győzelme a miénk is. Már csak annyit, ha így látjuk Urunk áldozatát, akkor egyszerre másképpen látjuk magunkat, utunkat, hivatásunkat, felebarátunkat, világunkat is: Isten szemével, megmentő és szolgáló szeretetével. Ezért jó, ha Ocu!i vasámaján csakugyan elvezet ide igénk: „sze­mem állandóan az Űrra néz.” Keveházi László Imádkozzunk! Jézus Krisztus, Isten Báránya! Hálával köszönjük a szenvedés és kereszt szolgálatát, amelyet értünk vállaltál. Áldunk szolgálatod ajándékaiért: a gyógyulásért, békességért és üdvösségért. Add, hogy a hitben mindvégig megálljunk, egykor pedig örök hálával magasz­taljunk Téged. Amen. IVvili napok a Teológiai Akadémián Teológiai Akadémiánk a lelkészutánpótlás hathatósabb elősegí­tése és a teológiai tudományok szélesebb körű megismertetése céljá­ból — egyházi vezetőségünkkel egyetértésben — ebben az évben is megrendezi a jól bevált „NYÍLT NAPOKAT” Ennek keretében tartjuk előadásainkat: 1984 április 2-án (hétfő) és április 3-án (kedd) napjain. Erre az alkalomra szívesen látjuk épületünkben (Budapest, Lőcsei út 32., 1147, a 7-es autóbusz pesti végállomásánál) az érettségi előtt álló, vagy annál 1—2 évvel fia­talabb, a bibliaórákon érdeklődést mutató fiatalokat. Az előadások a reggel 8 órai áhítatot követően 8.15 órakor kez­dődnek. A résztvevők lehető előzetes bejelentését kérjük, ez esetben szerény ebéden tudjuk őket vendégül látni. A nem Budapestről ér­kezők szállásáról a fiatalság, útiköltségükről lehetőleg a küldő gyü­lekezet gondoskodjék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents