Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-03-25 / 13. szám
Izgalmas beszélgetés a keresztsedről A nemzetközi egyházi konferenciák gyakorlatában szokatlanul rövid — mindössze két és fél napig tartó —, de lefolyására nézve annál izgalmasabb teológiai konferenciára került sor 35 evangélikus és református teológus részvételével az ausztriai Gallneukirchenben február 26. és 29. között. A keret Az európai evangélikus és református egyházak hosszú előkészítés után 1976-ban megállapodást kötöttek arról, hogy egymás lelkészi szolgálatát kölcsönösen elfogadják és részt vesznek egymás úrvacsorái közösségében. Ezt a megállapodást — mivel az előzetes megbeszéléseket főként a svájci Leuenbergben tartották — Leuenbergi Konkordiának nevezik. Az egyházközösségben részt vevő evangélikus és református egyházak a Leuenbergi Konkordia első nagygyűlésén Sugtunában (Svédország) 1976- ban elhatározták, hogy az egyházközösség elmélyítése érdekében négy csoportban teológiai beszélgetést folytatnak, s a megbeszélések eredményeit az öt évenként tartott nagygyűléseken összegezik. Egyházunk az úgynevezett ..dél-európai” csoport munkájában vesz részt, amelynek vezetője Johannes Hanselmann müncheni evangélikus püspök. A csoport munkájában a Német Szövetségi Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és Franciaország déli részének, valamint Svájc, Ausztria. Olaszország, Jugoszlávia, Románia, Magyarország és Csehszlovákia evangélikus és református egyházai vesznek részt. A másik három tanulmányi csoport központja Amszterdamban, Koppenhágában és Berlinben van. A színhely Bár ennek a dél-európai csoportnak a központja Münchenben van, konferenciáit mégis az ausztriai Gallneukirchenben szokta tartani. Nemcsak azért, mert itt van az ausztriai evangélikus egyháznak minden igényt kielégítő, modernül felszerelt konferenciai központja, hanem azért is, mert Ausztria semleges státusa miatt a különböző szocialista országok egyházi küldöttei ide könnyebben tudnak utazni. Dieter Knall, az ausztriai evangélikus egyház püspöke köszöntő beszédében hangsúlyozta, hogy az ausztriai evangélikus egyház — éppen úgy, mint az osztrák állam — a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben a híd szerepét szeretné betölteni nyugat és kelet között. A konferencia résztvevőinek alkalmuk volt arra is, hogy rövid beszámoló útján az ausztriai evangélikus egyház életével és eleven diakóniai munkájával is megismerkedjenek. Válságban a keresztség? A munkacsoport nem azért foglalkozott a keresztséggel, mintha a keresztség teológiai megítélésében különbség lenne az evangélikus és református egyház tanítása között. A három előadásból — amely a keresztsé- get evangélikus, református és katolikus oldalról elemezte — kiderült, hogy a keresztségről szóló tanításban még a reformátora és á római katolikus egyházak között sincs lényeges ellentét. Ezért fogadják el egymás keresztségét és áttérés esetén soha sem történik újra keresztelés. A keresztség témáját az teszi időszerűvé, -hogy több országban egyre nő azoknak a gyermekeknek a száma, akiket szüleik nem kereszteUetnek meg. A Német Demokratikus Köztársaságban például a gyermekeknek alig húsz százaléka részesül a keresztség szentségében, de Franciaországban is igen jelentős azoknak a gyermekeknek a száma, akik nincsenek megkeresztelve. Más egyházakban pedig, ahol a gyermekek nagyobb részét megkeresztelik, az a probléma, hogy a megkeresztelt gyermekeknek csak nagyon kis százaléka épül bele a gyülekezetbe. Mit tehetünk? Mit tehetnek az egyházak ebben az új helyzetben? Erről folyt az izgalmas eszmecsere a plenáris üléseken és a csoport-megbeszéléseken. Felmerült az a kérdés, hogy ebben az új missziói helyzetben nem az lenne-e a megoldás, hogy csak felnőtteket kereszteljünk. Tekintettel azonban arra, hogy ez a gyakorlat a keresztség emberi oldalára tenné a hangsúlyt, ezt a megoldást a konferencia elvetette. A gyermekkeresztség fenntartását az egy hónap alatt megkeresztelendő gyermekeket. Máskor nincs is keresztelés. Ekkor az egész istentisztelet liturgiája és az igehirdetés is a keresztségre koncentrál. Szó volt arról is, hogy a gyülekezeti alkalmakon többet kell foglalkozni a megkeresztelt gyermekek szüleivel és keresztszüleivel. Több egyházban esztendőnként, a keresztelés évfordulóján felkeresik a kisgyermekes családokat és így már kezdettől fogva elkövetnek mindent, hogy a megkeresztelt gyermekek beépüljenek a gyermekistentiszteletekre és majd a gyülekezetbe. Mindemellett ebben az új helyzetben az egyházaknak fel kell készülniük a felnőtt katechume- nátusra is. Mindent meg kell tenni, hogy a gyülekezetek elérjék és tanítsák azokat a felnőtteket, akik nincsenek megkereszA konferencia színhelye az is indokolja, hogy igen sok egyházban még a népegyházi forma van gyakorlatban. A megoldást a konferencia résztvevői abban látták, hogy erősítettünk kell gyülekezeteinkben a :kéféskt- ség fontosságának tudatát. Ezt egyrészt azzal lehet elérni, hogy a gyermekek megkeresztelése az istentiszteletek középpontjába kerüljön. Több egyház is ezt úgy próbálja elérni, hogy havonként egy keresztelési istentiszteletet tartanak. Ekkor keresztelik meg telve. A francia katolikusok mutatnak erre követendő példát, akik egy esztendeig tartó oktatás után húsvét vasárnapján keresztelik , meg a. felíjőí,fékét,,' A konferencia résztvevői: azzal búcsúztak el egymástól, bogy ezeket a problémákat egyházaik körében megbeszélik és kiértékelik, és, a tapasztalatokat, és javaslatokat az egy év múlva sorra kerülő konferencián összegezik. Selxneczi János Czipri Éva: Az új ember Nem ítélkezhet ki nyomorog hiszen a gyomrod úgy korog hogy agyad ellepi a köd eledelül kinek lököd megálmodatlan álmaid az még nem tudsz ítélkezni itt még az éhség s a szomjúság nem enyhíti a más baját ha majd a győzelem terül a földre gazdag szőnyegül s elérkezik a Kánaán gondolkodj a magad baján mert szíved egyre mind a másé de másnak is jut csokoládé szíved éhét sem enyhület sem vígasság nem üli meg egyedül vagy és felkiáltasz társak után vágysz messze vágyhatsz s felismersz majd egy új világot hová mi élt mind odavágyott foggal körömmel értelemmel és megtisztító vízözönnel elérsz az örök partokig hol majd belátsz néma magadba és embertársad aggodalma az örök éhségen segít a jólét már egy más világ mindenkinek nyit egy virág „ redős szirmot és arany táncot s levethetsz minden régi láncot megszabadul és boldogul benned egy Isten szabadul és él örökkön győzhetetlen a megújító szeretetben MEGHÍVÓ A PESTI EGYHÁZMEGYE újonnan választott elnökségének, Szirmai Zoltán esperesnek és Húsz Róbert egyházmegyei felügyelőnek beiktatása egyházmegyei közgyűléssel egybekötve március 31-én, szombaton délután 4 órai kezdettel lesz a fasori templomban (Víí. Gorkij fasor 17). Igét hirdet és a beiktatás szolgálatát végzi dr. Káldy Zoltán a Déli' Egyházkerület püspöke. Minden érdeklődőt szeretettel vár az egyházmegye elnöksége. Mint a Jéghegy A jéghegy veszedelmét régtől fogva ismerték a hajósok. Megtévesztően kicsiny része áll ki a vízből, nagy részét a hullámok borítják. Pontosan egy tized része ring a habok felett, kilenc tizede a mélységben rejtőzik. Valahogy ez a kép áll előttem, amikor a magyar evangélikusság- ra gondolok. Hiszen világviszonylatban a keresztyénség nagy családjában létszámunknál fogva az előkeld. harmadik helyen állunk (idehaza is, noha alig ütjük meg a 4—500 ezret) de a magyar evangélikusság számából még csak következtetni is alig lehet a lutherá- nusság nagyságára. Valóban jéghegy vagyunk, a nagy, a milliós tömbök a mélységben rejtőznek. És most, ebben az esztendőben a magyar, ez a lényegében parányi egyház mozgásba jött. Láthatóvá vált az óceán kellős közepén, és reászegezödött a népek tekintete. Azt kell mondanunk, hogy hírünk lett a nagy világban. Természetesen elsősorban egyházi berkekben, mivel az egyház kérdéseiben járatosak már régtől fogva tudják, hogy egy nagy egyházi világszervezet, a Lutheránus Világ- szövetség hetedik nagygyűlését tartja idén Magyarországon. És ha eddig a távoli földrészek érdeklődői keveset tudtak hazánkról, ezekben a- napokban bizonyára egyre többen és többen ütik fel a lexikonokat, hogy valamit megtudjanak e kicsiny országról és kiteregetik térképeiket, hogy betájolják magukat e középeurópai ország felé. Ez így természetes, magunk is hasonlóképpen járnánk el, ha az öt világrész valamelyik zugában rendezné világszövetségünk e ritka alkalmak egyikét. Egyebekben nem kevesebb, mint 70—75 Trillió embert érint közvetlenül az említett nagygyűlés, közvetve pedig a világ szinte valamennyi keresztyén felekezetét. Mert amikor Róma pl. meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot, hatalmas érdeklődést váltott ki a nem római katolikus egyházak táborában is. így feltehető, hogy ez a periódusonként megrendezésre kerülő „lutheránus zsinat” is megmozgat más keresztyén közösségeket. így azután ne csodálkozzék a kedves oliiasó, ha azt írom, hogy hírünk van a nagy világban és hírünk egyre inkább kiterjed, mint maga a világegyetem. Nem kívánok senkit általánosan ismert dolgokkal untatni. Azzal, hogy mi evangélikusok szórványban élünk Magyarországon, lélekszámúnk megerőltetésünk ellenére is alig haladja meg a négyszázezret. A nagy lutheránus egyház családi állapotában legfeljebb a kicsiny testvér szerepére vállalkozhatunk. Ezért is felettébb nagy dolog, hogy ez a kis testvér vendégül látja népes rokonságát. Az arányok éppen az aránytalanságban válnak szembetűnővé. Ami azután már most észrevehető és új jelenség egyházunkban, a lutheránus öntudat megnyilvánulása. Lépten-nyomon találkozók emberekkel, akik kihúzzák mellüket, felvetik fejüket, s határozott magabiztos hangon jelentik ki: „én is lutheránus vagyok!” A víztükörből kiálló egyetlen tizednek a hangja ez, magamögött tudván a roppant tömegek, a milliók erejét. Mondom, ez új jelenség. De még egy jelenségre fel kellett figyelnem. Arra, hogy amiképpen egyre nagyobb ívben gyűrűzik hírünk a nagy világban, úgy gyűrűzik határainkon belül is. Világosabban kifejezve: itt Magyar- országon mi lutheránusok szórványban élünk. Minden negyedik vagy ötödik ember vallja hitünket. Túlnyomó többség viszont más felekezet tagja vagy felekezeten kívüli. Mármost a sok egyéb gonddal bajjal lekötött emberektől aligha várható el, hogy sajátos problémáinkkal foglalkozzanak. És amire fel kellett figyelnem, nem így fest a dolog egy idő óta. Mert egy idő óta belekerült egyházunk — éppen a nagygyűléssel kapcsolatban — a közgondolkodásba, a közérdeklődés áramlatába. Az emberek, még a nem vallásosak is felkapják fejüket a párját ritkvtó hír hallatára: világkongresszus színhelyé Iksz Budapest. Nem tudnám megmondani, a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, az érdeklődés vagy a kommunikáció. Tény azonban, hogy a tájékoztató eszközök, sajtó, rádió, televízió szárnyára vette a hírt, s ma Magyarországon a legeldugodtabb településen is alig lehet ember, aki nem hallott valamit az ominózus eseményről. Már eddig se szeri, se száma a tudósításokról. Élen jár természetesen egyházunk lapja, s templomaink szószékei. De felsorakoztak a nagy politikai lapok s egyéb hírközlő szervek, noha, mint mindenütt a világon ezeknek a tájékoztató szerveknek más a profilja. Ennek révén itt az országban is futótűzként terjed a hírünk. Az emberek, akik eddig nem sokat törődtek vallásos kérkedésekkel, most egyre gyakrabban érdeklődnek: „mi is az a Lutheránus Világszövetség? Ezzel a kérdéssel azonban a kérdések lavinája indul el. Mert ez esetben már nemcsak a nagygyűlésről kell magyarázatot adni, hanem a szervezetről, annak mechanizmusáról, és akkor tudni kell valamit a szervezet történetéről, de külön-külön története van a tagegyházaknak stb. Mondom, egyik kérdés hozza magával a másikat. Tulajdonképpen igen sok ember, akikkel együtt élünk, most teszi fel először a kérdést: „mit is jelent az, hogy ti evangélikusok vagytok és mi az, ami elválaszt benneteket más egyháztól stb.” Igen, egy bővebb vagy rövidébb híradás, tudósítás a kérdések özönét zúdítja ránk. Még néhány hónap elválaszt ugyan bennünket a nagygyűléstől, de egyházunknak, a házigazdának alaposan tornyosul a tennivalója. S ebben a megpezsdült, felgyorsult időben, amikor fejünk felett szinte átcsapnak a hullámok, kell figyelmünket ilyen, s hasonló jelenségekre függeszteni. A hírközlő, tájékoztató szervek munkája nem közömbös számunkra. Azt akarjuk, hogy ne csak egyszerű, száraz híradások szülessenek rólunk, hanem a lehetőséghez képest bő és sokoldalú, a részletekre kiterjedő tudósítások lássanak napvilágot. Egyház- vezetőségünk eddig is, s a jövőben is mindenkor rendelkezésül áll a részletes tájékoztatásra, mint azt tette legutóbb is, amikor egyházi és világi sajtóképviselők előtt részletesen ismertette a nagygyűlés hátterét és a rendezés előrehaladottságát. Marad azután befejezésként valami a híveink számára is. Nem elég kifeszíteni e napokban mellünket, felvetni fejünket. Az evangélikus öntudatnak nem ezekre a külső szimptomákra van szüksége. Sokkal inkább arra, hogy szelíden elmagyarázzuk egyházunk lényegét, 450 éves múltját, a diasporában is megőrzött hitünket, a szeretet evangéliumát, s azt. hogy olyan vallásos közösség, egyház tagjai vagyunk, akik az evangéliumból, Jézus Krisztus megváltásából élünk. Itédey Pál TEOLÓGIAI AKADÉMIA — ZUGLÓ. A XIV. kerületi tanács elnöke, dr. Holl József látogatást tett az Evangélikus Teológiai Akadémián. Megbeszélést folytatott az Akadémia és a zuglói gyülekezet vezetőivel arról, hogy milyen közös feladatok állnak a Teológia és a zuglói gyülekezet előtt a nyári LVSZ nagygyűlésre való tekintettel. Ezt követően társadalmi munka keretein belül már megindult egy közös akció a kerületi tanács segítségével a Luther-szobor, a zuglói templom és a Teológiai Akadémia környezetének rendezésére. Ennek a közös munkának az a célja, hogy a zuglói egyházi épületek funkciójukhoz méltó és a fővároshoz illő képet nyújtsanak. — 101. SZÜLETÉSNAP. Horváth Béláné sz. Gyarmathy Etelka a csikvándi gyülekezet lelkészének özvegye 1984. március 31-én délelőtt 10 órakor ünnepli 101. születésnapját a Budai Evangélikus Szeretetotthonban (II., Ördögárok u. 9.) rokonsága, barátai és ismerősei körében.
