Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-25 / 13. szám

GYERMEKEKNEK „Nem ismerem azt az embert” Mk 14, 66—72 „írok nektek, ifjak...” ¥an gyézíes? LEGTÖBBEN KÖZÜLETEK bizonyára többször hallottak már Péterről, Jézus tanítványá­ról. Talán ismeritek azt a kis verset is, ami felsorolja Jézus tanítványainak neveit: így kez­dődik: Péter volt az első... Va­lóban ő volt az első a tanítvá­nyok közül? Ha nem is egyér­telmű az evangéliumok tudósí­tása a-ról, hogy Jézus Pétert hívta el elsőként tanítványának, de sok tekintetben valóban ő volt az első. Gyakran megtör­tént, hogy míg* a többiek hall­gattak vagy töprengtek, ő már megfogalmazta a véleményét. Elsőként mondta ki Jézusról: Te vagy a Krisztus! így fogal­mazta meg az első hitvallást Jézusról. A halászélet viszontag­ságaiban megedződött férfi volt, aki nem ijedt meg egykönnyen a maga árnyékától. Szerette Jé­zust. Halálig tartó hűséget ígért neki. Azt ígérte, ha mindenki elhagyja is, ő vele marad. Még a börtönbe, a halálba is vele megy. Biztos, hogy ezt komo­lyan is gondolta. Jézus elfoga- tásánál kardot rántott Mestere védelmében. Mikor elfogták és a többiek elfutottak, ő titokban távolról követte Jézust, be egé­szen a főpapi, udvarába. Meg akarta tartani ígéretét. Ott akart maradni Jézus, közelében. Har­colni akart még ott is Jézusért? Vagy a kíváncsiság űzte, hogy mi történik Jézussal? A SZOLGÁK TÜZET RAK­TAK az udvaron, hogy a hűvös tavaszi éjszakán melegedjenek. Péter közéjük ült. Nem kis bá­torság kellett ahhoz is. hoay Péter a főpap szolgái közé tele­pedjen. De hiszen Péter nem volt gyáva ember. Jézus bent volt a palotában. Péter kint várt az eseménvek alakulására, nem tehetett mást. S akkor minden másképp tör­tént. mint ahogy Péter gondol­ja, .Erre a jelentéktelennek lát- Reményre, ami történt, nem volt felkészülve. Nem a mellet­te ülők figveltek föl rá. A vára­kozók tömegében ismeretlenül elvegyült. Egy arra menő szol­gálóleány figyelt föl rá és meg­jegyezte: ..Te is a názáreti Jé­zussal voltál.” Péter nem akar­ta, hogy felismeriék és azt mondta: „Nem tudom, nem is értem, mit beszélsz.” Mi történt Péterrel? Hová lett a bátorsá­ga” Hazugságával elterelte ma­gáról a figyelmet. De csak esv időre. Hiába húzódott el a tűz fényétől, a szolgálóleány űjra meglátta és erősítgette: „Ez kö­zülük való.” Aki egyszer hazu­dott, annak tovább kellett ha­zudnia. így játszotta meg Péter a sértődöttet és újra tagadta, hogy ismerné Jézust. Harmad­szorra pedig — mikor megszó­lították — átkozódni és eskü- dözni kezdett: „Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.” AMIKOR EZT PÉTER KI­MONDTA, valahol az udvarban megszólalt egy kakas. Péternek abban a pillanatban eszébe ju­tottak Jézus szavai, amit akkor mondott Jézus, amikor Péter haláláig tartó hűségéről biztosí­totta őt. „Mielőtt a kakas két­szer megszólal, háromszor ta­gadsz meg engem.” Akkor a ke­mény halászember, a bátor ta­nítvány sírásra fakadt. Ekkor döbbent rá: túlbecsül­te magát. A saját bátorságát, erejét, hűségét. Mindez előbb cserben hagyta, mint gondolta. Még valamit megértett: Jézus jobban ismerte őt, mint saját maga. hiszen mindezt előre meg­mondta. SOKSZOR ELGONDOLOM: miért örökítette meg ezt a tör­ténetet mind a négy evangé­lium? Nem volt kínos erre visz- szaemlékeznie Péter apostolnak? Nem azért, hogy az „első” ta­nítványt megszégyenítse. Még- csak azért sem. hogy az igazsá­got megíria róla. Azért, hogy minket, sokszor a magunk hitét, hűségét túlbecsülő mai tanítvá­nyokat figyelmeztessen, s meg­tanítson jobban Jézusra bízni magunkat, aki saját magunknál jobban ismer minket — mégis szeret. Sárkány Tiborné KEZDETBEN VOLT A KÖ- BALTA. Ez pattintott kőből volt, s a „háztartási” funkciói mellett alkalmasnak bizonyult a másik fejbevágására, letaglózására. Ek­kor még „csak” kőkorszaki há­borúk voltak. Egy-egy embert megöltek, egy-egy törzset kiirtot­tak, de az élet folyt tovább a medrében, látszólag békésen, za­vartalanul. De az első kiömlött embervér (Ábelé) az égre kiál­tott, s nem verődött vissza meg- hallgatatlanul. Ez a kiáltás ma is hallatszik. Azóta szomjas a Föld, elissza a kiomló vért. A kőbaltát követték a fém­szerszámok: eke, dárda, kés stb. Majd valaki felfedezte az íjat. így már messzebbről teríthető le a vad és az ellenfél. Egyre job­ban kifejlődött az öldöklés tudo­mánya, tanítani kezdték már egészen kicsi korban a legrafi­náltabb módokat. A legügyeseb­bek hadvezérek lettek, és kita­nulták a seregek vezetésének taktikáját. A Föld itta a kiomló vért. AZ ELSŐ JELENTŐSEBB FORDULAT . akkor következett, amikor valaki addig-addig ke­vert egymáshoz salétromot, ként meg faszenet, míg robbanást nem észlelt. Feltalálva a puska­port, csak tökéletesíteni kellett a technológiát, hogy kialakul­hassanak a különböző tűzfegy­verek: pisztoly, puska, ágyú. Majd elérkezett a nitroglice- rinnek és a porózus anyagoknak a megfelelő arányú keveréke, a dinamit, amivel még hatásosab­bá lehetett tenni a detonációt. Mind békés körülmények között, mind háborúban. S a Föld egyre több kiomló vért ivott. A KÖVETKEZŐ LÉPCSŐFOK DÁTUMÁT, körülményeit is tudjuk: 1945. augusztus 6. Ezen a napon repült az Enola Gray a japán szigetek fölé. Szállítmá­nya az első atombomba volt. Olof Palme svéd miniszterelnök beszédéből idézek: „Az egész csupán három másodperc műve volt. Hirosima romokban hevert. Emberek tízezrei égtek halálra, másokat elsodort a légnyomás. Sokakat a porrá omló épületek temettek maguk alá. Tízezrek szenvedtek súlyos sérüléseket vagy gyógyíthatatlan betegségek áldozatává lettek. Még ma is halnak meg emberek annak a majdnem 38 évvel ezelőtti au­gusztusi napnak következménye­képpen.” (Elhangzott: A világ többé nem az. ami volt! — címen az Élet és Béke Keresztyén Világ Konferencián, Uppsalában.) A Föld még soha nem ivott eny- nyi kiomló vért, mint azalatt a 6 év alatt. ÜGY TŰNIK, HOGY A HI­ROSIMÁI ATOMFELHŐ nem oszlott el, sőt árnyéka rávető­dik a világ minden részére, fé­lelemben tartva az emberisé­get. Napjainkban egy mindent elsöprő atomháború fellege je­leni: meg a láthatáron. 1983. novemberében 100 fizi­kus, biológus és légkörkutató ült össze Washingtonban, hogy egy feltáró munka eredményét összegezze, „Milyen lesz a vi­lág egy nukleáris háború után?” címmel. A tudósok be­számoltak arról, hogy egy eset­leges atomháború milyen kli­matikus változásokat hozhat, és ez hogyan befolyásolná a növé­nyi, állati és emberi életet. Hát- borzongató megállapítások han­goztak el. Az egyik feltevés szerint, melyben a világ nukleáris fegy­vertárának nem egészen a felét „használják fel”, 1 milliárd em­ber pusztul el, mielőtt a gomba­felhő eloszlik, majd ugyanennyi­re lassú agónia vár. Minden, ami éghető tüzet fog. A levegő meg­telik füsttel savas eső esik. A háború után egy héttel 200 mil­Közel 25 esztendős hagyomány Csepelen, hogy a helyi négy pro­testáns (két református, az evan­gélikus és a baptista) gyülekezet imahete ünnepi záróösszejövetel­lel fejeződik be. Az igehirdetés, imádság, énekkari szolgálat és más, az összejövetelt gazdagító esemény mellett egy-egy vendég­előadás is elhangzik neves egy­házi személyiségek szolgálatával, amely az egyházak nemzetközi munkájával, a világkeresztyén- séget foglalkoztató kérdésekkel fog’alkozik úgy. hogy azok kap­csolódnak az egész emberiséget foglalkoztató kérdésekkel. így el­sőrendben is a béke. ügyével. Ebben az esztendőben az idő­szerűséghez kapcsolódva, az eu­rópai keresztyének, közelebbről a protestánsok szolgálatairól és erőfeszítéseiről hangzottak el az előadások. A nvuaat-eurónai ke­resztyén béketörekvásekről dr. Gottfried Mierau. az európai ki­sebbségi lutheránus egyházak Budanesten működő információs szolgálatának (IDD főszerkesztő­je adott tájékoztatást. Dr. Ara­nyos Zoltán, a Református Zsi­nati Iroda tanácsosa, az Euró­lió tonna lesz a kormos füst mennyisége. A füst annyira el­nyeli a sugarakat, hogy a nor­mális fénynek csak kb. 5 szá­zaléka jut el a Földre. Az állan­dósult homályban lehetetlenné válik a fotoszintézis. Ez lesz az ún. „nukleáris tél”. A lehetséges hatások miatt a homo sapiens is kihalhat. (Bővebb adatok a Ma­gyarország 1984. január 4-i szá­mában olvashatók.) A Föld ak­kor annyi vért fog inni, hogy be­lehal. VAN GYŐZTES?! NINCS!! Ezért sürgetően mai Ady neki­búsult verse: ..Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvándoroljanak most rajta Véres s ostoba fenségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák ma sem engedik feledtetni Az ember Szépbe-szőtt hitét S akik még vagytok, őrzőn, árván, Őrzők: vigyázzatok a strázsán.” A középkori ágyúk felirata ez volt: „A királyok utolsó érve.” Ma mindannyian őrzők vagyunk. Vigyázzunk, ne a rakéta, a bom­ba legyen az utolsó érv! pai ökumenikus Információs Munkaközösség elnöke a szocia­lista országok területén élő egy­házak békeszolgálatáról adott összefoglalást különösen is ki­emelve a közelmúltban megala­kult hazai Egyházközi Békebi­zottság megalakulását, amelynek az előadó titkára is. A rendkívül nagy érdeklődés­sel fogadott előadásokat megelő­zően Mezősi György lelkész, aki egyúttal a csepeli békebizottság elnöke, szólt a helyi gyülekeze­tek, politikai és társadalmi szer­vek közös béketörekvéseiről. Az egyházak békeszolgálata iránti érdeklődést mutatta, hogy meg­jelent az eg.vüttléten dr. Fazekas László, a Csepeli Tanács vb igazgatási osztályának főosztály­vezetője és dr. Bolla. D eztső, a Hazafias Népfront XXI. kér. bi­zottságának titkára is. A szolgá­latokban részt vett dr. Hamar Péter református lelkész és a re­formátus énekkar. A to’mácsolás szolgálatát Székelyné. Gyökössy Dóra és dr. Hamar Péter lelkész vállalták. M. Gy. Laborczi Géza A békéért az imahéten A SAJTÖ A TÁRSADALOM TÖRTÉNETÉNEK alakítója és tükrözője. Tanúja és formálója a közgondolkodásnak, a közmű­velődésnek. A sajtó hatása nöt- tön-nő, korunkban is egyre na­gyobb szerepet játszik. Formáló ereje felbecsülhetetlen. A sza­badságjogok követelése között évszázadokon át jelentős szere­pet játszott a sajtószabadság. Jellemző, hogy az 1848-as forra­dalmunk 12 pontja között a saj­tószabadság pontja az első he­lyen áll: „Kívánjuk a sajtósza­badságát, a cenzúra eltörlését.” Hosszú és áldozatos az út a középkori kéziratos újságtól — a nyomtatott újságleveleken át — a már időszakosan megjelenő lapokig, az európai sajtó XVII. századi kibontakozásáig. A magyar hírlapirodalom meg­indulása a Rákóczi-szabadság- harc korához fűződik. A Ma­gyar Hírvivő (Mercurius Hun- garicus) éveken át (1705—1710) nyújtott tájékoztatást — ha nem is rendszeresen — a magyaror­szági viszonyokról, a szabadság- harc eseményeiről elsősorban a külföld számára, latin nyelven. A szabadságharc leverésével évekre megbénult az önálló po­litikai újság is. Több mint egy évtizeden át váratott magába az új, jelentős magyarországi idő­szaki sajtótermék, a Pozsonyi Újság (Nova Posoniensia) meg­jelenése. Bél Mátyás pozsonyi evangélikus lelkész alapítója e lapnak. Hírlapirodalmunk úttörője A XVIII. SZAZAD „LEGNA­GYOBB MAGYAR TUDÓSA” volt Bél Mátyás (1684—1749). Széles körű munkásságával a tudományos, kulturális élet új- játeremtésén fáradozott. Űttörő érdemei vannak a tudomány- és irodalomtörténet és a történeti forráskutatás terén. Céljának tekintette a Magyarország múlt­ját és jelenét, föld- és népraj­zát, gazdasági és politikai viszo­nyait feltáró államismereti iro­dalom művelését. Helyesen lát­ta. hogy nem elég az európai kulturális eredmények megisme­rése, hiteles képet kell szerez­nünk önmagunk múltjáról és je­lenéről, tevékenységéről, vala­mint meg kell ismertetnünk kul­turális értékeinket Európa né­peivel. Hazai tanulmányainak befe­jeztével a hallei egyetemen folytatta tanulmányait. Halle a korai német felvilágosodás egyik központja volt. Itt ismerkedett meg az evangélikus pietista mozgalommal is, a kor legjelen­tősebb vallásos reformmozgal­mával, amely hatást gyakorolt a tudományok fejlődésére, a népművelésre, a sajtó fejlődé­sére is. Hallei tanulmányútja hírlapirodalmunk fejlődése szem­pontjából is jelentős volt. Emlékezés Bél Mátyásra az Újság a felvilágo­sodás KORÁBAN Európa- szerte nemcsak a hírközlés, a tájékoztatás eszköze volt, ha­nem az enciklopédikus ismeret- terjesztést is szolgálta. Tartal­mazott tudományos közléseket is, népszerűsítette a hasznos is­mereteket, terjesztette a felvilá­gosodás eszméit. Az időszaki sajtó két fő termékének, a hír­lapnak és a folyóiratnak a ket­téválása a XVIII. század elején indult meg Nyugat-Európában. A mi viszonyaink között egybe­mosódott a hírlap és a folyóirat funkciója. Hazai német nyelvű sajtónk a bácsi sajtó befolyása alatt állott, latin és magyar nyelvű időszaki kiadványaink­ban nagyrészt nyugat-európai, elsősorban német (Halle, Jéna, Göttingen) hatás érzékelhető. A hírlapirodalom nevelő mun­kájának a jelentőségére a pie- tizmus vezéralakjának, Francké- nak tevékenysége irányította Bél Mátyás figyelmét. Francke pe­dagógiai intézetében rendszere­sen gyakorolták az újságolva­sást. Az újságcikkek megbeszé­lése révén is megismerkedtek a hallgatók-tanulók a tudományos, kulturális élet eseményeivel, kí­sérletek, találmányok eredmé­nyeivel. feleleveníthették és bő­víthették történelmi, földrajzi ismereteiket. Francke tanítvá­nyaként elsajátíthatta Bél an­nak eljárásmódját, hogyan hasz­nálható fel a sajtó az oktatás­ban. Hazatérése után a beszter­cebányai, majd a pozsonyi evan­gélikus líceum átszervezésekor a tananyagban helyet biztosított az újságolvasásnak. Elemzőén olvasták a lipcsei latin nyelvű, a bécsi német újságot. KÖZBEN MEGFOGAMZOTT BÉL MÁTYÁSBAN az újságala­pítás gondolata. 1721 március közepén megjelent a Pozsonyi Üjság. Kéthetenként jelentke­zett, havonta egyszer mellékle­tet is közölt, részletesebben tá­jékoztatva olvasóit a hónap je­lentősebb eseményeiről. Mi volt a hírlap anyaga? Néhány soros közérdekű hír, közlések a kör­nyező és távoli országok esemé­nyeiről, tudósítások a tudomá­nyos kutatások eredményeiről, expedíciók sikereiről, a protes­tánsok helyzetéről, egy-egy ese­mény (járvány, tűzvész) kapcsán szociográfiai jellegű környezet­rajz, könyvszemle. Ahol mód nyílott, kifejezést .adott — a le­hetőség határain belül — felvi­lágosult nézeteinek: elítélte a jobbágyok elnyomását, lelkese­dett a természettudományok eredményeiért Az újság latin nyelven jelent meg, ahogyan Bél egyéb munkáit is latinul írta. Munkásságával egyaránt kívánta szolgálni az ország há­rom legnagyobb népcsoportjá­nak, a magyaroknak, németek­nek és szlovákoknak az érde­keit, a XVIII. sz. elején ui. e három nép közös irodalmi, tu­dományos nyelve, részben az ok­tatás nyelve is a latin volt. A Pozsonyi Hírlap — sajnos — nem volt hosszú életű. 1722 július végétől a lap szemlélete konzervatívvá vált. Megválto­zott az újság lapfeje is: eddig egy magyar és egy császári ci- mert tartó angyalt ábrázolt, az új fejlécen az angyal helyét kétfejű sas foglalta el, amely­nek testére került a magyar cí­mer. A jezsuitáknak — kény­szerűen átengedett lap nemso­kára. 1722 szeptemberében meg­szűnt. miután elvesztette olva­sótáborát. A MAGYAR SAJTÓTÖRTÉ­NETNEK RAGYOGÓ FEJEZE­TE a Pozsonyi Hírlap szolgála­ta. Az első, valóban rendszere­sen megjelenő és a magyaror­szági olvasók szőmá-a írt újság. A Pozsonyi Hírlap a magyar fel­világosodás úttörő nemzedéké­nek volt sajtóorgánuma. A XVIII. század újságíróinak élgárdája a Bél Mátyás által megreformált pozsonyi evangé­likus líceumból került ki. Innen indult el pályájára Rát Mátyás evangélikus lelkész is, akinél, nevéhez a magyar nyelvű újság­írás megteremtése fűződik. Vajda Aurél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents