Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-18 / 12. szám

FELEMELŐ ÜNNEPSÉG SZÍN­HELYE VOLT február 10-én dél­után egyházunk Üllői úti imater- me, Érdeklődök, tisztelők serege zsúfolásig töltötte meg a termet, amelynek karzatán a Lutheránia Énekkar tagjai gyülekeztek. A légkör szinte olyan volt mint egy h-moll mise vagy János passió­esten De most nem zenehallga­tásra gyülekeztünk össze, hanem Weltler Jenő köszöntésére, akinek sok évtizedes egyházzenei szol­gálatáért teológiai tiszteletbeli doktorátus adásával fejezte ki egyházunk háláját és elismerését. A Teológiát Akadémia profesz- szorai az emelvényen, az asztal­nál foglaltak helyet Soraikban ott ült az avatandó doktor. Welt- ler Jenő is Kezdőének és igé- olvasás után dr, Fabiny Tibor dékán köszöntötte az akadémiai ünnepi ülést. Köszöntötte min­denekelőtt dr. Káldy Zoltán és dr. Nagy Gyula püspököt, dr. Fe­kete Zoltán országos felügyelőt, az Állami Egyházügyi Hivatal képviseletében megjelent Bai László főosztályvezetőt ős Lóránt Vhítrips, tanácsost, az ökumenikus Tanács tagegyházainak képvise­lőit. a testvéri Teológiai Akadé­miák dékánjait és a többi meg­jelent vendéget, és megkülönböz­tetett tisztelettel Weltler Jenőt. A DOKTORAVATÄS litur­giája latin nyelven folyt, dr. Fabiny Tibor, dr. Muntag Andor és dr. Selmeczi János közremű­ködésével. Ennek során hangzott el. hogy az 1984. január 11-i ta­nári kari ülés Weltler Jenő kar­nagyot 42 éves munkáikért, főleg Bach nagy egyházzenei művei­nek , betanításáért, a magyar evangélikus egyházzene, köztük Szokolay Sándor műveinek nép­szerűsítése terén kifejtett mun­kájáért, 75. születésnapján a tb teológiai doktori címmel tüntette ki. A Teológiai Akadémia ezen döntését dr, Káldy Zoltán püs­pök-elnök megerősítette. Ezután következett a ,,Lauda­tio”, vagyis az ünnepelt eddigi munkájának méltatása. Ennek kapcsán hangzott el Weltler Jenő életrajza, attól kezdve, hogy már tk éves korában kántori szolgála­tot végzett Rajkán, folytatva az­zal, hogy Győrben, maid Pesten kiváló tanárok keze alatt végez­te tanulmányait, és így .nyerte el a Középiskolai Énektanári Okle­velet a Zeneakadémián. Tízéves kelenföldi szolgálat után 1942- ben lett a Lutheránia Énekkar vezetője ÜNNEPÉLYES PILLANAT VÖLT, amikor dr. Fabiny Tibor dékán latin szavakkal bejelentet­te a doktorrá avatást és átnyúj­totta Weltler Jenőnek a doktori diplomát. Ezt követően vala­mennyi professzor odalépett, hogy felköszöntse az új doktort. Fabiny Tibor köszöntő beszé­dében többek között kiemelte, hogy „az ország templomának'’ karnagya az ország Teológiai Akadémiájának doktora lett. Mi a kapcsolópont? — vetette fel a kérdést. Weltler Jenő szolgálata az orgonapadon és az énekkar élén egyaránt igehirdetés a zene sajátos nyelvén. Nemzedékeket nevelt a zene tudására és szere- tetére. Köztük ott Vannak Teo­lógiai Akadémiánk hallgatói is. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök köszöntő szavaiban nagy elisme­réssel és meleg szeretettel be­szélt Weltler Jenő egyéniségéről, munkájáról, eredményeiről. Ki­emelte, hogy nemcsak nagy or­gonák és a Lutheránia énekkar mellett, hanem kis falvakban, nyikorgó orgona mellett is egy­forma lelkesedéssel szolgál. Sok­szor hallottam Bach passióit — folytatta a püspök — nagyszerű együttesek előadásában, de soha úgy és olyan nagyszerűen nem hangzottak, mint a Weltler Jenő vezette Lutheránia tolmácsolásá­ban. Weltler Jenő az egész or­szágban szolgál (Győr, Nyíregy­háza, Békéscsaba...). A Luthe­ránia szolgálatai mércét adnak többi énekkarunknak is. Ez a példaadás a legszebb pedagógia. — Weltler Jenő szolgálata túlhat a határokon, a Lutheránia neve ott is nagyon jól cseng tná. Ez­zel nemcsak egyházunknak, de népünknek is jó szolgálatot tesz. Munkálja a másik nép iránti sze- retetet. Ez az igazi egyházi szol­gálat. f A Lutherániában együtt éne­kelnek evangélikus, római ka­tolikus, református, nem val­lásos tagok. Különböző gon- dolkozású emberek jól ösz- szeférnek, mert a zene össze­köti ókét Óriási dolog, hogv nem pénzért énekelnek. — Végül még további hosszü éveket és sok eredményes szolgálatot kívánt az Vendégünk az ünnepségen új doktornak Káldy Zoltán püs­pök. Dr. Hafenscher Károly Deák téri igazgató lelkész, mint mun­katársa köszöntötte az ünnepeltet. Szavaiban tömör jellemzést adott Weltler Jenőről: megbízható em­ber, vállalkozó ember, aki min­den évben új tervekkel áll elő. Pontos ember, aki sohasem ké­sik a szolgálatról. Melegszívű. Segítőkész: nem tud nemet mon­dani. A Deák téren mindenki csak „tanár úrnak" szólítja. Ha ezzel a címzéssel érkezne egy le­vél a Deák térre, mindenki tud­ná, hogy Weltler Jenőnek szól. Az is jellemző rá. hogy nem vá­logat. kis és nagy szolgálat között. — Lutheránus ember. Sajátos él­mény hallgatni őt. ahogyan evangélikus lelkészekről tud be­szélni . . . DR. WELTLER JENŐ szerény ssavakkal köszönte meg a kitün­tetést. „Amit tettem — mondot­ta — az az Űristent dicséri” ... Ezután olvasta fel doktori disz- szertációját „A gyülekezeti ének egyházunkban” címmel. Ebben az evangélikus egyházi ének fejlődését és jelenlegi helyzetét rajzolta meg. Az érdekes és ele­ven előadás még gyakorlati ta­nácsokat is tartalmazott az ének­lő gyülekezetnek. Jó volt halla­ni egy-egy Luther idézetet is, amely reformátorunk zene iránti szeretetét húzta alá. Méltatta az új énekeskönyv ritmikus éne­keit. Tisztulási folyamat az, hogy visszatérünk az eredeti ritmikus formához. Érdekes színfoltot je­lentett előadásában az „Erős vár a mi Istenünk” dallamának teo­lógiai elemzése . . . A disszertáció zárógondolatait alapul véve Szokolay Sándor er­re az alkalomra komponált egy kórusművet. A Lutheránia ének­kar a szerző vezényletével ezt a művet szólaltatta meg. Végül az ünepség a Himnusz eléneklésével zárult, amely után sokan mentek oda, hogy szemé­lyesen köszöntsék Weltler Jenőt. LAPUNK NEVÉBEN MAR ELŐZŐLEG felkerestük Weltler Jenőt 75. születésnapja alkalmá­ból. Könnyű veié beszélgetni, mert árad belőle a sok emlék, az évtizedek egyházzenei mun­kájának számtalan tapasztalata és élménye. De nem könnyű róla beszélni, mert személyét mindig hattérbe állítja: és ön­maga helyett a zenéről, a szol­gálatról beszél. Hosszú beszélge­tésünkből most csak egy töredé­ket közlünk: — Hogyan fogalmaznád meg zenei h.itvalásodat? — Célom a . reformáció ragyo­gó tradíciójának ápolása: a va­sárnaponként végzett rendszeres és töretlen szolgálat. Továbbá: változatos, igényes repertoár ki­alakítása .. . Kivártunk lapunk nevében is Weltle- Jenőnek, Lutheránia énekkarunk , szeretett karnagyá­nak, a teológia tiszteletbeli dok­torának, munkában és sikerek­ben gazdag esztendőket. Kérjük istent tartsa meg mostani pá­ratlan fizikai és szellemi fris­seségét ! Czipri Éva: Ki öltözteti Ki öltözteti ezüstfátyolba az estét ki öltözteti bíborköpenybe a délutánt ki akarja hogy a nappalok el ne tévesszék léptüket ki rakia a vizek felett kibomló zöld ruhát tele fénycsillagokkal d fizeti a halak pénzével a tenger menyasszonytáncát ki fűz eltépheteUen gyöngysort a sirályok nyakéra ki ékesíti fel köveinket kagylói ékszerével ki lelkesíti az embert ünnepi gondolatra ki védi meg a védtelen csigahéjat ki örvendezik örömeinkben ,ki zokog bánatunkban szivettépön , ki lépi ki a megkorbácsolt gyalogútokat ki ragyog az égen vert arany palástban ki csillog az égi seregek érceiben ki ad bizalmat az elesettnek ki vet hálót a messzire elfúlóra ki melegíti fel szíveinket a nászra ki épül a habokban begyeinkben ki lombosodik erdeink mézes szívében állva ki más, mint ki borrá változtatta a vizet vérré változtatta a hús szavát s szeretetté a vért 93Célom a rendszeres és töretlen szolgálat Weltler Jenő a Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktora Szürke, szennyes áradat 1944. MÁRCIUS 19-E, ez a szeles, de napsütötte vasárnap úgy él emlékezetemben, mint fiatal korom „csakazertis” -je, mert ha törik, ha szakad, kinn akartunk lenni a Szabadság téren, hogy megünnepeljük Kossuth halálának 50. évfordulóját. Bennünk rég­óta erősen bujkált a németellencsség és ezt a meg nem alkuvó és már-már szimbólummá vált nemzeti hős. Kossuth előtt akar­tuk demonstrálni. Ügy éreztük, hogy a Kossuth-nóta veretes üze­nete éppen most szólít bennünket: „Elfogyott a regimentje'.’ De ezen o napon nem került sor sem a Kossuth-nótára, sem az ünnepségre. Hajnal óta a rádió gyülekezési és csoportosulást tila­lomról adta le utasításait, reggelre a főváros fontosabb helyein géppuskafészkek körül csukaszürke egyenruhában német katonák feszítettek, tankok álltak nyitott toronytetövél s azokból is gép­puskák csövei szálkásodtak a járókelőkre. Két társammal leg­alább ezt feltérképezni bátorkodtunk. A Déli pályaudvar környé­kén, a Vérmező sarkon, a Széli Kálmán téren (ma Moszkva tér) hemzsegtek a németek. Polgár, civil lakos alig volt az utcán, a vasárnapi csendet csak a hernyótalpak fülsértő csikorgása törte meg, amint a macskaköveken esetlenül forgolódtak. Senki nem közölte velünk, mégis tudtuk, hogy a fővárost meg­szállták a németek. Kezünket ökölbe szorítottuk, ajkunkat harap- dáltuk tehetetlenségünkben. Csak szemünk villogása árult el vala­mit érzelmeinkből. Ennyi maradt meg bennem „hitelesen” abból a szomorú napból. DE KJ LÁTOTT AKKOR TÖBBET? Ki tudta, mi történt a ku­lisszák mögött? Mit főztek a politika boszorkánykonyháiban? Mint a mesebeli Jancsik és Juliskák, kaptuk készen a kotyvalekot. Ti­zenhárom millió embert etettek így. Meg azzal a hivatalosan megjelent szöveggel: ..a német csapatok bevonulása Magyarország­ra kölcsönös megegyezés alapján következett be”. Azóta a történészek feltárták a leghorn ályosább pontokat Is. Minden hazugságról lerántották a leplet s fehéren feketén all előt­tünk nemzeti , történelmünk egyik legrútabb rász.edcttsége. Valójá­ban így a német megszállásnak a kulisszatitkai voltak izgalmassá, maga a Margarete I. terv végrehajtása csak szépséghiba a pa­lettán. Rút,, gálád szépséghiba, de más aligha telt attól a barát­tól, amelynek minden gondolatát a magyar uralkodó osztály leste és maradék nélkül kiszolgálta S amikor ez a barát neszét vette, hogu a csalódás ráncai jelennek meg olykor-olykor a lakájok áb­rázatán, egyszerűen rátenyerelt az országra, Ennél természeteseb­ben nem szolgálta volna saját érdekeit, ÖRDÖGI AZONBAN A SZÍNJÁTSZÁS VOLT A látszat megőr­zésének raff inéit módszere. Hogy mindkét fél. vagyis Hitler és Horthy —, hogy nevén nevezzük a főszereplőket — látszat-politi­kát játszott. Vessünk egy pillantást az eseményekre! Horthyt Hitlert Klessheim be idézte Horthy Emlékirataimban arról vall, hogy „kezdetben én is kévés hajlandóságot éreztem er­re az utazásra”, mégis elment. Ki kényszerítette? Mi cél vezette? Hiszen korábban pontos tudomása volt arról, hogy több német hadosztályt vontak össze a magyar határra. Azt is tudta, hogy Hitler aligha fog érveire hallgatni. Sírással, nyafogással a ■Führen korábban sem tudta megpuhítani. „Számomra az volt a döntő — írja —, hogy a Hitlerrel való találkozásom módot ad nekem, hogy személyesen is előadhassam a határainkon túl har­coló csapataink hazarendelésére vonatkozó követelésemet.” De ez a fontosnak látszó momentum is csak látszat. Mint ahogyan lát­szat, hogy ő niég magyar államfő, egy szuverén, szabad állam kormányzója. A .telesshéimi epizódot, amely egy szégyenteljes, megalázó tár­gyalás csúfos kudarca, nem kívánom részletezni, csak annyiban, hogy amíg Horthy Németországban tartózkodott -—, s tartózkodá­sát raffing.lt trükkökkel nyújtották meg — végbement a megszál­lás. S mivel a „legfőbb hadúr” minden intézkedési jogot fenn­tartott magának, idehaza senki sem mert intézkedni, Egyebekben ez volt a legkönnyebb dologi S mi következett? Ilyen alattomo­san és körmönfonton esak a törökök szállták meg Budát 1541- ben, mint, ahogyan 1944-bén. bennünket németek, „Megérkezésem­kor a várkapuban német katonák álltok őrségben —, írja rezig­nálton Horthy. Hitlerek is megőrizték n látszatot. Tárgyaltak a megszállásról a m,agyar államfővel, s ennek az államfőnek eszébe sem jutott, hogy valamivel is demonstrálja a világ előtt egyet nem értését. Csak emlékirataiban vet. fel meg nem valósított variációkat. PEDIG KÉT ÉVVEL KORÁBBAN. 1941. április 3-á.ra virradó éjszaka a Sándor-palotában hasonló ügy miatt eldördült egy fegy­ver. melynek golyója kioltotta egy becsületesebb ember életét, aki egyfelől, nem volt hajlandó megszegni egy néhány hónappal koráb­ban aláírt szerződést, másfelől nem. akart Hitler oldalán háborút viselni a szomszédos Jugoszláviával szemben, Teleki Pál halála és búcsúlevelei nem jutottak eszébe ezekben az órákban a kormány zónák. Teleki levelében ez állt: „Gazemberek oldalára álltunk." No, persze egy-egy ilyen golyó aligha hárította el a katasztrófát az ország feje felől, de súlyos figyelmeztetés volt. S ez a fegyver két évvel korábban dördült. S két év nagy idő. hogy más alakza­tot állítsanak fel a politika sakktábláján. Erre azonban alig alig történt kísérlet tgu azután a német megszállás egyenes következ­ménye lett a kormányzat addigi politikájának, AZ ORSZÁG IGAZI SZENVEDÉSÉNEK KEZDETÉT IS lénye­gében innen számítjuk. Eddig a háború kirakat államai közé tar-, toztun.k Békebeli állapotok uralkodtak, a közellátás funkcionált, az ország nem. vo't hadszíntér. Március 19-föl elszabadult a pokol. Elég. ha Veesenmayer. a Gestapo és az SS dolgait említjük. Az első nagy csapást, a baloldali elérnek s a zsidóság szenvedte, ma id megkezdődött Budapest és a nagyvárosok rendszeres bombázása, az élelmiszerek drámai elapadása, a közellátás zavara, s néhány hónap múlva hadszíntérré vált az qrszág. Horthy emlékirataiban, ugyan hivatkozik arra, hogy „sokáig tehetetlenül álltam.' az eseményekkel szemben, mert Budapesten és kornyékén kívül semmilyen eszközzel sem rendelkeztem, amely- lyel n németek és a belügyminisztérium közös tevékenységét ke­resztezhettem volna . ..” Milyen szánalmasak ezek a szavak! Hát nem, látszat még ez is? Mintha va tehetetlenség amelyről ir, nem abból fakadt volna, hogy a fehér zászlót kitűzte, mielőtt az ellen ség megjelent. Klessheim és a megszállás előtt is kormányzó roll őf Öméltósága. Vagy tévedtünk? A hatalommal szerintem akkor kell élni és addig, amíg az reális. Ez politikai alaptétel. De akkoi valami más e'fogultság rabja volt a kormányzó. Klessheim óta esak, nevetséges báb volt. Ezért nevetséges a fc{- ugrási kísérlete, amelynek következtében ránk szakadt a rémsé- ges nyilas uralom. Kinek a bűne> volt mindez? S ezt egy ország népe kérdezi. A sok százezer ártatlan, ember halála, a romhal­mazzá vált ország? Nemde Telekinek volt. igaza: Gazemberek ol­dalára. álltunk” Teleki is már későn vette észre De legalább ész­revette! Horthyék pedig még 1944-ben is alig akarták tudomásul venni. Mindebben a tragédia, hogy a bűnös politikáért a népnek kellett fizetnie. Kédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents