Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-03-11 / 11. szám

„Isién mentsen, Uram!” Mt 16,21—23 A BÖJTI IDŐSZAK KEZDETÉN a kereszt felé haladó Jézusra kell fokozottan figyelnünk. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a min­dent megszépítő idői távolság miatt azt gondoljuk, hogy ez az út Jézus számára nem is volt nehéz, hiszen előre tudta, mi fog be­következni és az Atyától kapott küldetésének tudata átsegítette min­den akadályon. Legfeljebb az utolsó éjszakának és nappalnak ese­ményei, az átélt testi és lelki szenvedések terhét érezhette súlyos­nak ... Ezekben a böjti hetekben figyeljünk fel néhány olyan esemény­re és mozzanatra, amelyek Megváltónkat súlyos próba elé állítot­ták és amelyekhez hasonlókkal mi magunk is találkozunk életünk során. AZ ELSŐ EZEK KÖZÖTT kedves tanítványának, Péternek a cím­ben idézett felkiáltása. Bizony, nem túlzás és nem tévedés, amikor Jézus felé fordulva, tanítványát látva maga előtt, mégis így szól: „Távozz tőlem, sátán!...” A kísértés általában nem titokzatos, ter­mészetfeletti jelenségként környékez meg bennünket, hanem jól is­mert, talán szeretett embereken keresztül, mindennapi életünk jól megszokott körülményei között. Könnyű lenne egy ijesztő, ellen­szenves, gonoszságot sugárzó Kísértőt elutasítani, messze űzni ma­gunktól. De mit tegyünk, ha hitvestársunkon, szülőnkön vagy gyer­mekünkön keresztül, legjobb barátunkon, megbecsült munkatár­sunkon keresztül halljuk azt, amit Jézus hallott: „ne légy bolond, válaszd mindig a könnyebb utat, ne tedd ki magadat veszélyek­nek, kerüld azt, ami áldozatvállalással jár, törődj inkább magad­dal, mások is így tesznek!.. Nem nehéz felfedezni az ilyen szavak mögött valamiféle féltő szeretetet. Szülők, amikor gyermeküket a pályaválasztás kérdéseiben taná­csokkal ellátják, és adottságaikat, tiszta vágyaikat élettapasztalatuk­ra hivatkozva más irányba kívánják terelni. „Jóbarátok”, akik el­magyarázzák fiatal munkatársaiknak, hogy miként kell munkájuk­ban, vagy munkaidőn kívül ügyeskedni, több jövedelemre szert ten­ni, másokat becsapni, „hiszen mindenki így csinálja”-elv alapján. Férfiak és nők, akik modern idők modern erkölcseire hivatkozva elmagyarázzák a tapasztalatlanabb és tiszta életre vágyó társaik­nak, hogy hogyan kell színesebbé, kellemesebbé tenni az1 életet úgy, hogy mindez ne sértse alapvető érdekeiket, a családi közösség fenn­maradását, anyagi gyarapodását^... Emberek, akik hivatásukat ap­rópénzre váltják, másokért áldozatvállalásra képtelenek, a szeretetet is oda-vissza alapon adagolják. JÉZUS TUDTA, HOGY AZ ATYÁNAK VALÓ ENGEDELMES­SÉG számára is nehéz lesz és ő is meg fog rettenni a „keserű po­hártól”. Amikor Péter féltő szavait hallja, azonnal felismeri a rossz, hamis szeretet kísértését. Az olcsó megoldásokat kereső ember fél­revezető és veszélyes gondolatait. Tudja, az igazi szeretet mindig a nehezebb utat választja, mindig azokra nézve cselekszik, akiket sze­ret, akikért saját élete, kényelme, biztonsága sem drága. Jóval ké­sőbb majd Péter is megtanulja ezt, saját bőrén, saját életében. Most még megrettenő szívvel kell hallania: ördögi gondolat jött elő, egyébként annyi szeretettel és jószándékkal teli szivéből! Jézus számára azonban a rosszul értelmezett szeretetem kívül Péter értetlensége is fájó teher volt. Hány csodálatos napot töltöttek már együtt! Hány jázusi tanítást hallgatott végig nyitott szívvel! Most pedig, amikor Jézus nemcsak szenvedésétől és haláláról, de feltá­madásáról is beszél nekik, leblokkol az 'agya és a szíve, „emberi módon” tud csak gondolkodni s az csak ennyire elég! Péter minden, re, még a feltámadás örömhírére is „ncm”-et mond. Hogyan lesz majd bizonyságtevő tanítvány belőle? ! HÁNYSZOR EREZHETTÜNK MAR MI IS HASONLÓKAT! Évek, talán évtizedek óta hallgatjuk a jézusi tanítást, a szeretetnek, ir­galmasságnak, békesség-szerzésnek, élő reménységnek üzeneteit — és életünk egy-egy nehéz órájában egyetlen pillanat alatt mindent elfelejtünk, „leblokkol” az agyunk, elveszítjük uralmunkat idegeink, indulataink fölött, elszáll a reménység belőlünk, békességszerzés he­lyett békétlenséget teremtünk, a feszültségek nemcsak bennünk, de körülöttünk is növekednek ... Mindez sátáni munka eredménye, olyan, mint a féreg, mely a fák gyökerét támadja és romboló hatása nem lát szadik azonnal. Értet­lenségünket azonban Isten igéjének hirdettetésével, a Szentlélek meg­világosító munkájával újra bizalommá, örömmé tudja változtatni! JÉZUS SZÁMÁRA IS NEHÉZ PERCEKET SZERZETT Péter. De, azért írja róla a Zsidókhoz írt levél írója: „hozzánk hasonlóan kísér­tést szenvedett mindenben” (Zsid 4,15), hogy példát adjon nekünk, hogyan lehet erőt venni kísértéseken, hogyan lehet az eltorzuló sze­retet helyett jól szeretni, hogyan lehet az emberi gondolkodásmód helyett Istenre figyelni, az értetlenséget, kétségeskedést, a hitetlen­ség megújuló támadásait Urunk segítségével Neki igazat adó bízó hitté változtatni. Jézus a kereszt felé vezető út kísértései közepette is rajtunk akar segíteni! Szirmai Zoltán ANGLIAI TANULMÁNYÚT Dr. Muntag Andorné Buda- cius 5—április 2. között nyelv- pest-fasori lelkész a Lutheránus tanulás céljából Londonban tar- Világszövetség ösztöndíjával már- tózkodik. „Hálaadással énekeljetek...55 Dr. Eszlényi Gyula 1904—1984. DR. ESZLÉNYI GYULÁRA úgy emlékeznek egyházunkban, mint aki szíve utolsó dobbaná­sáig érte élő és égő ember volt. És ez így igaz is: erről szólt a búcsú szava is Eszlényi Gyula ravatalánál az Üjpest-Megyeri temetőben, ahol felesége mellé helyezték pihenőre, nagy számú gyülekezeti és baráti kísérettel a hideg februári napon. Magas képzettségű jogász, bí­ró ember volt, aki ebben a hi­vatásában is mindenkor az igaz­ságot és az emberséget képvi­selte. Egyházában viselt funk­cióit pedig szinte fel sem lehet­ne sorolni; azokból csak a leg­fontosabbakat említjük: Országos egyházi, egyben a Déli Egyház- kerület bírája, az Alkotmány és Jogügyi Bizottságunk tagja, a Pest megyei Egyházmegye fel­ügyelője, a Maglódi Gyülekezet felügyelője. Ezekben és egyéb, egyházunkban végzett minden szolgálatát a szeretet, a segítő szándék, az okos tanácsolás ve­zette. Nyugdíjas, majd egyre inkább betegségekkel terhelt éveit Új­pesten — családi körben — töl­tötte. Soha nem panaszkodott, látása egyre romlott — de ezzel az egyre fokozódó keresztjével egyidejűleg egyre inkább kinyílt Köszöntő A Lutheránus Világszövetség nagygyűlésére érkezőkhöz Köszöntelek jó Lutheránusok, akik magyar honunkban seregeitek; nekünk hatalmas dómra nem jutott, minket gályára szántak, s láncra vertek. Később se voltak utaink simák, nem ismertek, nem értették szavunk, csak most, hogy átölel a Nagyvilág, most érezzük, hogy nem vagyunk magunk. Hallgassátok öreg harangjainkat, egyik se kondul tompán, üresen: hitünkben nem rendít és meg nem ingat a földi bőség ígérete sem. Itt letépték a korhatag tetőket, eltüntettek sok háborús nyomot, elkergették a koncra törtetőket, megnőtt a föld s fogy a futóhomok. Segítettünk minden teremtő tettet, szabadok vagyunk, munkánk megbecsült, s lettünk, kik oltárt bárhol emelhettek, s nekünk terem a mag, mit elvetünk. Mindig testvérnek lenni: ez a végcél! S Jézus nyomán mindenkit arra kérünk: , melegedjék,hipS,híy^ink szívénél, s vigye mindenhová a fákíyafényünk . . . ! Esti Gyula SZÁZHUSZONÖT ÉVES A FINN MISSZIÓS TÁRSASÁG A Finn Missziós Társaság ja­nuárban ünnepelte fennállásá­nak 125. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát John Vikström érsek, a társaság elnö­ke végezte. A Finn Missziós Társaság az elmúlt egy és negyedszázad fo­lyamán ezer misszionáriust kül­dött húsz afrikai "és ázsiai or­szágba, az első ötöt Ovambo- földre, a mai Namíbia északi ré­szére 1868-ban. Martti Rautanen írásba foglalta az ovambo nyel­vet, mások az oktatás és az egészségügyi ellátás megszerve­zéséhez fogtak hozzá. Ennek a munkának a gyümölcse lett az- Ovambokawango Evangélikus Egyház, amely 1954-ben önálló- suti. (Első afrikai vezetője, Leo­nard Aula püspök az elmúlt év decemberében, 78 éves korában hunyt el.) Volt idő, amikor egy­szerre 120 finn misszionárius tartózkodott Namíbiában, jelen­leg 20. Kínában, amíg erre lehe­tőség volt, fél évszázad alatt több. mint 80 finn misszionárius szolgált. Palesztinában hat évti­zeden át működtek. A Társaságnak ma 18 ország­ban 280 misszionáriusa van. ösz- szesen 32 nyelvet tudnak, és 50-féle foglalkozás képviselői ta­lálhatók közöttük. Egyharmad részük a gyülekezeti, egyharmad részük az egészségügyi szolgálat­ban tevékenykedik, a többi taní­tó, mérnök, műszaki szakember stb. A Társaság ez évi költség- vetése 10 millió dollár. (News from the Church of Finland) a „belső” látása. Magas művelt­sége, olvasottsága, a világ iránti érdeklődése és aggódása válto­zatlan maradt szinte élete utolsó percéig. Állapota nem keserítet­te el; érdeklődésre így válaszolt: „Köszönöm, jól vagyok.” — Há­lás volt minden, legkisebb sze­rétéiért, és fájt neki a világban érzékelt sok szeretetlenség és széthúzás. KÖLTŐ EMBER VOLT, ver­seit lapunk többször közölte: Ő volt az életével lefelé hajló, de egyre többet látó „Esti Gyula”. — Legutóbb, halála előtt jelent meg az „Ima Miatyánk után” c. verse (Evangélikus Élet 1984. január 22. sz.), amelyet még visz- szaolvashattunk neki: simogatta a lapot, ahoi mutattuk a vers helyét, és ... könnyei peregtek. Ezután még egyszer láttam, ha­lála előtt egy nappal, és semmi olyan jel nem volt, ami azt mu­tatta volna, hogy Eszlényi Gyu­la a következő nap este, úgy ahogy élt, olyan csendesen el­alszik — Urának kezébe leteszi életét. — Mert ez volt Ö: a csend, a megbékélés, a próbák alatt is a békességre igyekvés, az örvendező szívvel megáldott, Istenének hálás gyermeke. ÉS MÉG VALAMI ADALÉK AZ EMLÉKEZETÉHEZ: minden érdekelte, ami egyházunkban történt. Folyamatosan beszámol­tatott magának, felolvastatott az Evangélikus Élet-bői. Különösen várta az idei L VSZ-nagy gyűlés híreit: sajnos, az eseményt már nem élte meg — de Ő már előre látott, érzett, gondolkodott. Erre az alkalomra is írt „Kö­szöntő” címmel verset, melyet itt mellékelve leközlünk. Ezek a sorok is tanúskodnak szívéről, a lángoló egyház- és emberszeretetéről! Mennyire várta a fia szolgá­lati helyének, a csomádi gyü­lekezetnek az idei évre eső 200 éves jubileumi ünepségeit, ame­lyeket már nem érhetett ugyan meg, de előre megírt alkalmi verseiben így is ott lesz a szívé­nek oly kedves gyülekezetében. Koporsója mellett — kívánsá­ga szerint — fia, Eszlényi László csomádi lelkész hirdette a Kol 3,16/b. alapján az ige békesség­re és örvendezésre biztató üze­netét; Blázy Lajos újpesti lel­kész végezte a többi szolgálatot; Keveházi László, a Pest megyei Egyházmegye esperese a sírnál áldással búcsúzott a gyülekezeti és egyházmegyei felügyelőtől. A maglódi, csomádi és újpesti gyü­lekezetek, a Pest megyei lelké­szek, valamint a tisztelők soka­sága kísérte utolsó nyugvóhelyé­re az elhunytat. A temetésen megjelent dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, dr. Koren Emil, az Északi Egyház- kerület püspökhelyettese, dr. Fa- biny Tibor, az Evangélikus Teo­lógiai Akadémia dékánja. „... hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.” (Kol 3,16/b) O. I. Jézus Krisztus, az Embernek Fia A kecskeméti Katona József Színház budapesti bemutatója KÜLÖNÖSNEK LÁTSZÓ VÁLLAL­KOZÁS: színpadra vinni Jézus életét, úgy, ahogyan azt az evangéliumok meg­őrizték számunkra, öt estén át zsúfo­lásig megtelt az egyik budapesti szín­ház nézőtere, s akik jegyhez jutottak, áhítatkeltő élményben részesülhettek. Az előadás zárójelenete sokat elárul a rendezői szándékból: Húsvét után, miközben a feltámadott Jézus két tanít­ványával beszél a háttérben, a középső keresztet megérintve a római százados elmondja Pál apostol szeretet-himnu- szát. Jézus egész élete, halála és feltá­madása ebben a szóban foglalható ösz- sze: szeretet. A függöny lehullása után a három kereszt a függönyön kívül vid­rád) jelezve, hogy azok üzenete tovább kíséri az előadás nézőit. Köszönjük ezt a tiszta és értő értelmezést. Kár, hogy az idő-határok miatt szük­séges válogatás során az evangéliumok­nak többnyire azokat a részeit jelení­tették meg, amelyekben Jézus vitatkoz­ni és harcolni kényszerül az őt értetle­nül vagy ellenségesen kísérő farizeu­sokkal és törvénytudókkal. így azután kevésbé érezhető Jézus szeretetének su­gárzása, csendesen elmondott szavai, szegényeket, betegeket felemelő tettei, mások fölé kerekedés helyett az ember szolgálatára tanító életpéldája. Hiányoz­nak Jézusnak az egy-egy embert kere­ső és megtaláló pásztori beszélgetései is. Ezért érezhették az evangéliumokat jól ismerő, vagy egyáltalán nem isme­rő nézők is olykor úgy, hogy Jézus megszólalásai kissé egysíkúak, túlságo­san hangosak és harciasak. MINDEZEK HELYETT AZONBAN bőséges kárpótlást kap a néző sok meg- rendítően szép, mind a bibliai kort, mind pedig az emberi természetet és Jézus belső erejét hűséggel bemutató jelenetekben. Ezek között megemlítjük Jézus meg- kereszteltetésének és a mennyei szózat később többször is visszatérő hangjá­nak egyszerű szépségét. Bensőséges és áhítatos volt Jézus szava, midőn imád­kozni tanítja tanítványait és a színpad elején térdelve elmondja a Miatyánkot. Sokat mondó jelenet az is, amelyben Jézus a tékozló fiú példázatát mondja s közben a színpad felső szintjén Júdás átveszi árulásáért járó jutalmát. Egy­szerűségében hiteles és megkapó az utolsó vacsora jelenete. A drámai jele­netek közül legemlékezetesebb a bűnös nő megmentése és a kapernaumi száza­dos tétova, ám annál csodálatra mél­tóbb hitvallása és Jézus iránti bizalma. Többször visszatérő, rendkívül fontos kicsengés Jézus szavaiból: csak akkor van értelme az ő követésének, ha hall­gatói megtartják tanítását és nem csu­pán felületesen figyelik szavait, tetteit. AMINT AZ EVANGÉLIUMOKNAK, E FELDOLGOZÁSNAK IS csúcspontja a szenvedés-történet. Amennyire a szűk színpadi lehetőségek engedik, sokat ér­zékeltettek Jézus kihallgatásának drá­mai pillanataiból, megkínoztatásának valóságos szenvedéseiből, a kereszthor­dozás súlyos terhéből. A nézőtéren so­kan összerándultak a vad „feszíttessék meg!” kiáltozások hallatán, sdkan let­tek keserűek a gyenge jellemű Pilátus kézmosása láttán, a kereszt alatt gúnyo­lódó nézelődők gonosz kérdései hallatán. A három felállított kereszt már nem jelkép a néző számára, hanem valóság, felejthetetlen mementó: „A jó pásztor életét adja a juhokért!” (Jn 10, 11) Miközben az ősi Károli-fordítás vere­tes mondatai hangzanak a színpadon, mindenki érezheti: ma is izzók és éle- tesek, ma is megállítanak és gondolko­dásra késztetnek. KÖSZÖNETTEL TARTOZUNK az előadás létrehozóinak ezekért az esté­kért. Az államunk és egyházaink közöt­ti jó viszonynak is jelképe lehet az a tény, hogy megszülethetett ez az elő­adás és sokan fedezhetik fel régi vagy új ismerősként Jézust, az Embernek Fiát, a szeretet igaz példáját. Sz. Z.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents