Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-03-04 / 10. szám
Rendhagyó ünnepély Zuglóban Lapunk tudósításaiból megszoktuk, hogy gyülekezeteink életében különféle ünnepi alkalmak fordulnak elő: iktatások, évfordulók, avatások vagy egyéb ünnepi megemlékezések. Zuglóban február 4-én délután több szempontból is rendhagyó ünnepségre gyülekeztek össze a zuglóiak, a nagy-budapestiek és az ország más gyülekezeteiben élő lelkér szék és evangélikus hívek Kettős iktatás Országos Egyházunk presbitériuma még az elmúlt esztendő őszén félmunkaidős elfoglaltsággal a Teológus Otthon igazgatóhelyettesévé választotta Szabóné Mátrai Mariannát. Erre azért volt szükség, mert Teológiai Akadémiánkra egyre több leány jelentkezik. Ebben a tanévben a leányhallgatók száma néhánnyal már túl is haladta a fiúk létszámát. Ezeknek a teológuslányoknak a lelki gondozását biz-- ta elsősorban Országos Presbitériumunk az igazgatóhelyettessé választott lelkésznőre. Mivel a lelkésznő férje a zuglói gyülekezet lelkésze, dr. Káldy Zoltán püspök-elnök javaslatára a zuglói gyülekezet egy félmunkaidős másodlelkészi állást szervezett, amelyre Szabóné Mátrai Marianna lelkésznőt hívta meg. Feladatává tette egyrészt a gyermek- és ifjúsági munka végzését, valamint azt, hogy minden gyülekezeti munkában segítsen férjének, hogy a Teológiai Akadémia szomszédságában élő zuglói gyülekezetben helyre álljon és megerősödjön a lelki élet. Ebbe a két szolgálatba iktattak be a lelkésznőt február 4-én egy közös ünnepély keretében. A Teológus Otthon igazgatóhelyettesi szolgálatába dr. Káldy Zöltőn püspök-elnök, a zuglói gyülekezet másodlelkészi állásába pedig Szirmai Zoltán, a pesti egyházmegye espereshelyettese iktatta be a lelkésznőt. Az iktatás liturgiájában dr. Fabiny Tibor. a Teológiai Akadémia dékánja is szölgáltKettős színhely Zuglóban is hasonló a helyzet, mint sok más gyülekezetünkben. A templom nem fűthető és a téli időszakban a gyülekezeti teSzabő Lajos zuglói lelkész igét mond rembe szorul a gyülekezet. Ez a terem 120—130 személyt tud befogadni és ezért az istentiszteleti alkalmakra egyelőre meg is felel. Néhány pesszimista hang ellenére azonban az iktatási alkalomra ennél sokkal több résztvevőre számítottunk. Ezért az iktatási ünnepélyt kölcsönkért ipari televízió segítségével — amelynek megszerzésében és felszerelésében Bolla Árpád rákospalotai lelkésztestvérünk volt segítségünkre — átvezettük a Teológiai Akadémia nagy előadó termébe és egyik előterébe. Az ünnepi alkalmat legalább ugyanannyian nézték végig itt, mint amennyien helyet kaptak a gyülekezeti teremben. Képernyőn láthatták az iktatást, hallgathatták az igehirdetést, együtt énekeltek és együtt mondták a Mi- atyánkot a teremben helyet foglaló testvérekkel. A résztvevők meghatottan számoltak be arról, hogy milyen nagyszerű élményben volt részük: a kettős beiktatáson a két helyen résztvevő gyülekezet a-modern technika áldása révén egy gyülekezeti közösséggé forrott össze. Egy Lélek A két helyen levő gyülekezet egy Lélekkel küldte kettős szolgálatába Szabóné Mátrai Marianna lelkésznőt. Ennek az egy Léleknek az ereje áradt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök igehirdetéséből, aki azt hangsúlyozta, hogy mindkét szolgálatában a közösségépítés és formálás feladata vár elsősorban a lelkésznőre. Ennek az egy Léleknek az ereje áradt a 16 Luther-kabátos lelkész áldó igéiből és hagyományos Confirma énekéből, valamint a teológiai hallgatók énekkari számából. Ennek az egy Léleknek az erejét éreztük az üdvözlő szavakban is. A Déli Egyházkerület nevében dr. Káldy Zoltán püspök, a Teológiai Akadémia és a Teológus Otthon nevében dr. Sel- meczi János igazgató, a Pesti Egyházmegye nevében Szirmai Zoltán espereshelyettes, a zuglói gyülekezet nevében pedig Húsz Róbert felügyelő köszöntötte a beiktatott lelkésznőt. A zuglói református testvérek üdvözletét Kovács Mihály református lelkész adta át. Ennek az egy Léleknek a közösséget teremtő erejét élhettük át az iktatást követő testvéri találkozón a Teológiai Akadémia épületében. A süteményről a zuglói asszonytestvérek, az üdítőitalokról pedig a teológusok gondoskodtak. Öröm volt látni, hogy a testvéri beszélgetésben hogyan forrnak össze egy közösséggé egyházunk vezetői (a püspök-elnök mellett dr. Fekete Zoltán országos felügyelő és dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia ezévi felügyelő püspöke is részt vett az ünnepélyen), a Teológiai Akadémia tanárai és hallgatói, a zuglói gyülekezet vezetősége és hívei (sokan közülük először látták belülről a Teológia épületét), valamint sok öku- ménikus vendég, rokon és jóbarát. Azt kívánjuk a kettős szolgálatba induló lelkésznőnek, hogy ennek az egy Léleknek az erejével végezze közösséget teremtő és formáló szolgálatát a jövő lelkészei között és a zuglói gyülekezetben. Selmeczi János Csuka Zoltán: Békés mezők felett Ringat a gőzös, lihegve szalad, pergeti fürgén a friss tájakat. Dong a mezőkön az ég darazsa, száll az arany nap a fénybe tova. Fürdik a reggel a búzamezőn, szűzi friss melle piheg remegőn. Béke, óh béke, te vagy mivelünk, messzi mezőkön, hogy átrepülünk, városi mellünk kerekre dagad, mélyre ha szívjuk az illatodat, életek anyja vagy, szent vigalom, béke, óh béke, tiéd a dalom. (Megjelent a költő: BIZONYSÁGUL c. kötetében: 19S3-ban) Új szerkesztők a református egyházi lapoknál A Református Zsinati Tanács dr. Finta Istvánt, a Reformátusok Lapja felelős szerkesztőjét és kiadóját — kérésére —, tiszte alól április 30—i határidővel felmentette, február 1-től pedig szabadságolta, miután a Zsinat Elnöksége egészségügyi meggondolásokat szem előtt tartva javasolta nyugdíjazása iránti kérelme teljesítését. A Zsinati Tanács Komlós Attila lelkészt választotta meg utódjául. (Május 1-ig megbízottként végzi a felelős szerkesztői és kiadói munkát. A szerkesztőség és kiadóhivatal átadása a Zsinati Tanács által kijelölt bizottság jelenlétében február 1-én megtörtént.) A Zsinati Tanács a Confessio című folyóirat felelős szerkesztőjévé dr. Tenke Sándor lelkészt, a Református Egyház című hivatalos havilap felelős szerkesztőjévé pedig Dusicza Ferenc lelkészt választotta meg. — TEOLÓGIAI AKADÉMIA, özv. B. I.-né budapesti lakos' Isten iránti hálából felgyógyulása alkalmából 50 000 Ft alapítványt tett olyan jól tanuló teológusok évenkénti megjutalmazására, akik példát mutatnak az alkoDr. Káldy Zoltán püspök-elnök beiktatja tisztébe Szabóné Mátrai Mariannát Barátok látogatása Bajorországból Egyházunk széleskörű külügyi szolgálatot végez egyházi világ- szervezetekben, éppenúgy mint nemzeti egyházakkal és olyan karitatív egyházi szervezetekkel melyek a diakóniai szolgálatot vállalták magukra. Ilyen területről érkeztek kedves vendégek a múlt esztendő végén. AZ ELMÚLT TIZENKÉT ESZTENDŐBEN kiemelkedően jó viszony és testvéri kapcsolat jött létre a nyugatnémet-országi Bajor Diakóniai Egyesülettel. A különböző hátterű egyházakban működő szervezetek együttműködésére nagyon jó példa a Bajor Diakóniai Egyesület és egyházunk között kialakult kapcsolat. Egy ilyen kapcsolat kialakulásához két „megszállott” fél kell. (Gondoljunk csak D. Koren Emil és Dr. Martin Voipio szolgálatára a finn—magyar kapcsolatok kialakulásában.) A bajor diakóniánál ez Heinrich Reitinger személyében adva volt, míg hazai egyházunk részéről e sorok írója kapta azt a feladatot, hogy egyházunk külügyi szolgálatának összefüggésében vegye fel a kapcsolatot elsőrendben Heinrich Reitingerrel. 1972- ben Münchenben történt az első találkozás, majd idehaza folytatódott. S a személyes kapcsolatból úgy annyira hivatalos kapcsolat alakult ki, hogy 1982-ben dr. Káldy Zoltán püspök vezetésével már egy delegáció tett hivatalos látogatást a Bajor Diakóniai Egyesületnél, viszonzásul mi is több delegációt fogadtunk, melyeket dr. Karl Leipziger szenátor vezetett. A MOSTANI LÁTOGATÁSNAK az adott különös hangsúlyt, hogy azt Kari Heinz Neukamm igazgató vezette, akit az összné- met Diakóniai Egyesület elnökévé választottak s ez év tavaszán veszi át hivatalát. (Th. Schoeber utódja lett Neukamm.) A küldöttség tagja volt még Steinhäuser lelkész, aki osztályvezető a Bajor Diakóniai Egyesületnél és Heinrich Reitinger is. Kari Heinz Neukamm és kísérete látogatást tett Tolna-Baranyában, megtekintette a Lackner Aladár gyönki lelkész által gondozott német tájházat, prédikált a gyönki és bonyhádi templomban. Budapesten dr. Káldy Zoltán püspök munkatársai jelenlétében fogadta a vendégeket, majd rövid tárgyalást folytatott a delegációval. A delegációt külön fogadta dr. Nagy Gyula püspök, valamint dr. Karner Ágoston országos főtitkár is. E sorok írójával együtt egész napos kirándulást tett a delegáció Nyíregyházán, ahol először áz ottani gyülekezeti gondozásban levő öregotthont tekintették meg, majd bővebben , időztek az ÉLIM Egészségügyi Gyermek- otthonban. De arra is volt idejük, hogy a nemrégen átadott nyíregyházi, városi Kultúrházat is megtekintették s szakszerű kísérővel végigjárták annak csodálatos termeit. Ha rövid időre is, de arra is nyílt lehetőség, hogy Tokajnál néhány percre megálltunk a szelíden „ballagó” Tisza partján. REMÉLJÜK, HOGY EGYHAZUNK ÉS A BAJOR DIAKÖ- NIAI EGYESÜLET eddigi testvéri, jó kapcsolata e látogatással is továbbmélyült. Karner Ágoston Könnyek a képernyőn Ha Párizs egy misét, akkor a körzeti stúdiók is megérnek egy glosszát. Mi tagadás, eddig provinciálisaknak tartottam műsorukat, s csak akkor néztem végig, ha más. fontosabb teendőm nem akadt. FEBRUÁR 10-EN A PÉCSI KÖRZETI ADÁST FIGYELTEM, de csak úgy félszemmel, mert közben passziánszoztam. A passziánsz az én esetemben meditálást jelent. Gépiesen rakom a figurákat egymás alá, fölé — családom bosszankodására, hogy nem tudom megunni valahára —, miközben gondolkodom, terveket készítek és nem egy írást szülök meg. Még a tv műsáfát-líjí{)tyiéírtí‘tudom. . Ezen a napon megállt a kártya a kezemben, megállt a levegő is'. Megigézve szegeztem tekintetem a képernyőre. Egy lábadozó férfit ostromolt kérdéseivel a riporter. Hogyan, s mint történt? Akadozva először, majd az élmények kontúrjai élesedni kezdtek, amint felszínre kerültek egy elroncsolódott lélekből: — Mondtam neki, ne mozogjon, mert az omlás ránk szakadhat. Időnként csordogált is az omladék. De biztattam, tartson ki, mert jönnek. Előbb-utóbb ideérnek, nem hagynak magunkra bennünket. Ö panaszkodott, hogy fáj, nem kap levegőt. Csak tarts ki, komám, nemsokára itt lesznek! így biztattam. Karját fájlalta, én sem tudtam mozdulni. Amíg válaszolni tud, gondoltam, él. Ezért kérdezgettem s biztattam. Egyszer csak nem válaszolt... így bugyborékoltak a komlói bányász mondatai a mikrofonba. Utolsó mondatát megismételte, aztán a könny elöntötte a szemét, elöntötte a képernyőt, s elöntötte az egész szobámat. A bányász siratta bányásztársát... A MÁSIK KÖNNY A FEBRUÁRI HÓVIHAR NYOMÁN FAKADT. Egy telefonügyeletes asszonyból a tehetetlenség csikarta ki. Mentőket hívtak egy szívbeteg emberhez. Az orkán által megtépázott vezetékek nem továbbították a segélykérést, a mentőautót különben is befedte a hófuvat, az ember meghalt. S egy asszony valamelyik vidéki telefonközpontban a kapcsoló apparátusra szegezte tekintetét és folytak a könnyei. Nem ismerte a beteget, nem tudott a körülményeiről, csak azt tudta, hogy nem érkezik meg időben a segítség. Ettől sírva fakadt. Mert borzasztó dolog a tehetetlenség. És mert asszony volt és nem tudta nem sajnálni az embert. Könnyei rácsorogtak a képernyőre, elhomályosult a kép. Vagy tán azért homályosult el, mert az én szemem is bepárásodott? Valószínűleg. Mert fel kellett fedeznem, hogy szívük van az embereknek ... Rédey Pál Békés megyei lelkészek űjabb honismereti sikerei Mekis Ádán nyugalmazott esperes a napokban közzétett eredményhirdetés szerint országos első díjat kapott. Ennek értékét akkor látjuk, ha tudjuk, hogy három kiemelt első díj után kilencen kaptak első díjat. Mekis Adám egyben a békés megyei múzeumok első díját is elnyerte. A Néprajzi Múzeum első díját a következő tanulmányért adták: A békéscsabai evangélikus gyülekezet életmódja a XVIII, század első felében, az első anyakönyv alapján, 1722—1752. — Ez a gyülekezet első anyakönyve alapján készült: azonban akkor sokkal többet feljegyeztek a „száraz” adatoknál. így az akkor letelepülők alakuló községéről és egyben gyülekezetéről sokat megtudhatunk. Mekis Adám magyarul, szlovákul és latinul másolja a bejegyzéseket és jó fordítást készített egyben ezekről. Egyházunk legnagyobb gyülekezete múltjába kapunk betekintést ezáltal. A szép, kitüntetett tanulmány története is érdekes. Először Mekis Adám lelkészi munkaközösségi gyűléseken olvasott fel részletet. Múlt évben dr. Voigt Vilmos tanszékvezető egyetemi tanár felkereste külön-külön az egyházak néprajzzal foglalkozó csoportjait. Huley Alfréd, a csoport titkára ismertette meg vele Mekis Adám munkásságát, amely annyira megnyerte dr. Voigt Vilmos professzor és a vele jött szakemberek tetszését, hogy rövid idő múlva a kiadásra is vállalkoztak. Huley Alfréd gerendési lelkész: Gerendási családok vizsgálata című tanulmánya megyei és országos jutalmat kapott. A tanulmány bő egy évszázadot ölei fel, és az élet minden területét vizsgálja. H. A. holtól és a dohányzástól való önmegtartóztatásban. Mint az adományozó írja: a jutalmazásra „a nikotinos, mosdatlan szent ostya vétele és a gyülekezeti teremben erősen dohányzó lelkészek magatartása” késztette.
