Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-26 / 9. szám

Látogatás a „Lutiier-MflZElW’-ban Istentiszteleti rend A vers írására költőjét az „Evangélikus Élet”-ben megjelent Mú­zeum-ismertetés, s a három múzeumi őrrel való barátsága ihlette. Mintha, mi láthatatlan, láthatóként látnám: az Örök Idő jár köztünk évek lábán, ajándékot is hoz ide, meg amoda — amit nekünk hozott: valóságos csoda. Hogy mi e kis csoda? Kérdezed: mit hozott? A mi egyházunknak becses múzeumot — Meghajtom előtte tisztelettel fejem, mert ez, sok tárgyával, egész történelem. S magam is múzeum majdnem 100 évemmel abban még nem voltam — vallom meg szégyennel, ezért lett most vénen egyik legfőbb gondom: nyugdíjas nyugalmam végül is megbontom s nem hunyom le szemem a végső álomra — mert elmaradása lenne a káromra — amíg múzeumunk termeit nem jártam s megszentelt tárgyait szememmel nem láttam. De úgy rámnehezül e csaknem-száz évem, hogy a terhe alatt botladozom vénen. S mondják: nem engednek — féltenek, de nagyon. Múzeum-nemlátni?!? — magam mégsem hagyom. Hisz csak a test gyenge! . . . Ne menjek? .. . Nem tűröm .. . S a Lelki Valómmal hirtelen eltűnöm. — , Repülj, Lelkem, repülj messze-úton végig — Luther-múzeumig ... Pestre ... Deák-térig. Itt vagyok. Ámulok. A teremőrt látom. Nem is egy van itten — van belőlük három .. . Rájuk csudálkozom: három jó barátom . ., lm, a bejáratnál csak titeket látlak — Csak nem vagytok ti is múzeumi tárgyak? Nyugdíjas lelkészek: múzeumi őrök!... Zoltán, Laci, Jóska ... — szörnyen meglépődöm. Lelki szemeimmel belsejükbe látok: szellemi rokonok ezek a barátok! Múzeum kincseit láttató tudósok — Bölcs magyarázattal nem lesznek adósok. S most nem a tárgyakra — a szívükbe nézek, mire mondhatatlan melegséget érzek. Kíséritek csöndben Szellemi Lényemet — teremről-teremre Veletek lépeget — Világtörténelem végtelen szövetén hány kis kincset látok Deák Ferenc terén! Budapesten. 1984. február 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11. (úrv.) Táborszky László, du. 6. Pintér Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa' György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente, Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b. (szlo­vák) de. 9. cselovszky Ferenc, de 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rádey Pál. Kő- bánj^a de. 10. Veöreös Imre Vajda Péter u. S3, de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rá­kosfalva de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintér Károlyné. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pintér Ká­rolyné. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV- telep (Naspolya u. 4.) de. 8. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Sashalom de. 9. Má­tyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11, Szalay Tamás Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Fereczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Korén Emil» de. 10. pémet), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Széchey Bé­la. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél' 7. Kőszeghy Tamás. Budakeszi de. 8. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Modori út G. de. fél 10. Kelenföld de 8 (úrv.) Ben- cze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi ú. 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Ro­zsé István. Törökbálint du. fél 5. Rő­zse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Me­zősi György. Búcsúznánk egymástól, s ím a „három” karban zengi hűségesen: „Bocsáss meg, de baj van, nem fizetted még meg a belépés díját —* múzeumfenntartás érzi ennek híját!” mire megrendülök. Rendült eszem fordul: Hallom, mint gyötrődtök ’fenntartási’ gondtul! És e pillanatban jó érzésem támad: hagyok forintokban díjul itten százat! . . . S szép terv ^yúl ki bennem és magasra lángol: Jövök én még i<^, gvakortabban, máskor; elhatározásban bizony meg nem ingok: s belépőül hagyok mindig 100 forintot. S míg a dolgok felett imigy elmerengtem, gondoltam: mások is követnek majd engem. — — Meghajtom, Múzeum, Előtted a fejem — hiszen amit-őrzői: egy kis történelem. Három jó barátot ölelve átfogok: Legyetek idővel Ti is Múzeumok! — A SOMOGYSZOBI evangélikus gyülekezet jó állapotban lévő har- móniumot keres templomi használat­ra. Ajánlatot ármegjelöléssel kérünk. — cím: Pálfi Istvánná Somogyszob, Luther u. 1. 7563. — ELADÓ egy Schiedmeyer meister két manuálos harmonium (szalonor­gona). — Érdeklődni lehet: Evangé­likus Lelkészi Hivatal, Boglárlelle, Rózsa u. 6. 8630. — Döbrönte István, volt csön­déi, majd mezőlaki példás életű presbiter, lapunk hűséges olva­sója 83 éves korában csendben elpihent. Temetése Mezőlakon február 7-én volt. — „Elég né­ked az én kegyelmem . .. !” Kutas Kálmán „Ma, ha az Ö hangját halljá­tok, ne keményítsétek meg szí­veteket, mint az elkeseredéskor.” Zsid 3,15 VASÁRNAP. — Pál írja: „Rendkívüli mértékben, sőt erőn­kön felül megterheltettünk, any- nyira, hogy az életünk felől is kétségben voltunk. Hogy né ön­magunkban bizakodjunk, hanem az Istenben.” 2Kor 1,8.9 (Péld 3,25—26 — Lk 8,4—15 — Zsolt 128) Ki ne élte volna már át Pálhoz hasonlóan: „erőnk felett megterheltettünk”. Sem ügyessé­günk, rátermettségünk, erőnk nem segített rajtunk. Urunk ne­velni akár bennünket, hogy csak Benne bízzunk! HÉTFŐ. — „József ezt mondta nekik: Ne civakodjatok az úton!” 1 Móz 45,24 (2Pt 3,13.14 — 2MÓZ 32.44—47 — Mk 10,13—16) Volna- min civakodni a testvéreknek: Ki a felelős? Ki akarta leginkább József vesztét? Kinek az ötlete volt, hogy eladják? Ki szította ellene a hangulatot? Vádolhat­nák egymást. József bocsánata azonban feloldotta őket a múlt vétkei alól. — Isten megbocsátó szeretete is lezárja a múltat s „háta mögé veti” vétkeinket. KEDD. — „Ekkor Jézus átka­rolta és kezét rájuk téve meg­áldotta a kisgyermekeket.” Mk 10,16 (4Móz 6,24 — Mt 13,10—17 — Mk 10,17—27) — Jézus és a gyermekek — ez sokkal több EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó > Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 412—VITI Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/20-09 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató mint idillikus epizód Jézus éle­téből. A szülők azt akarták, hogy Jézus áldja meg a gyer­mekeiket. Komolyan vették az ál­dást. — Nem véletlen, hogy min­den kereszteléskor felolvassuk ezt a történetet. Nincs nagyobb öröm, mint áldása alatt tudni szeretteink és a magunk életét. SZERDA. — „Nagy örömöm telik az Urban, mert az üdvös­ség ruhájába öltöztetett, az igaz­ság palástját terítette rám.” Ézs 61,10 (Gál 3,27 — Mt 13;31—35 — Mk 10,28—31) Ez az ézsaiási ige a megigazulás reformátort felismerését példázza nekünk: az üdvösség nem á mi érdemünk. Ö „öltöztet” fel vele, Ö „teríti” reánk a Krisztus igazságának pa­lástját. CSÜTÖRTÖK. — „Megízl'elté- tek, hogy jóságos az Úr.” IPt 2,3 (IKrón 22,19 — ApCsel 16,8—15 — Mk 10,32—45) Aki hiszi, hogy van Isten, még keveset tud róla és nem ismert igazán. Nekünk Isten jóindulata és szeretete fe­lől kell megbizonyosodnunk. Meg kell tapasztalnunk életünk ese­ményeiben jóságát. Ennek nincs semmi akadálya! ö maga akar­ja, hogy jósága felől ne legye­nek kétségeink. Ezért küldte Fiát, akinek szavából és tettei­ből megérthetjük Isten irántunk tanúsított indulatát. PÉNTEK. — „Ha csak ebben az életben reményekedünk a Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a ha­lálból.” lKor 15,19—20 (Dán 6,27 — Zsid 3,12—4,1 — Mk 10.46— 52) Ö meghallgatja reménységgel mondott könyörgéseinket szeret­teinkért, egészségünkért, boldog­ságunkért, a mindennapi életünk dolgaiért... De, ez a „csak” késztessen minket önvizsgálatra. SZOMBAT. — Jézus mondja: „Ne félj, csak higgy!”- Mk 5,36 (Zsolt 91,4 — Ézs 28,23—29 — Mk 11.1—11) Nemcsak a gyere­kek félnek! Új és új félelmek ül­nek a' szívünkre': betegségtől, megélhetéstől, háborútól, halál­tól... Ki tudná felsorolni szo­rongásainkat és félelmeinket? Egy biztos, szükségünk van a bá­torító szóra. Az Ö hitet ébresztő szavára: bízzál Bennem és ne félj! Pintér Károly KERESZTYÉNEK A FEGYVEREXPORT ELLEN 1 Áz öröm nyomában Az elmúlt év nyarán tizenkét evangélikus, katolikus és feleke- zetközi béke- és ifjúsági szerve­zet az NSZK-ban elhatározta, hogy közösen lép fel a fegyver- export ellen. Kampányukat ja­nuár közepén kiadott röpiratuk- kal kezdték. Elsősorban a fejlődő országokba irányuló fegyverszál­lítások ellen tiltakoznak. Ezek az országok amúgy is szűkös erőfor­rásaik nagy részét erre áldozzák, ami hozzájárul a szegénység, az éhezés és különböző betegségek terjedéséhez. 1945 óta 150 hábo­rú volt Földünkön, majdnem mindegyik a harmadik világ te­rületén. A szervezők visszautasítják az olyan érveket, hogy a fegyver- export munkahelyeket teremt. Az 1983/84-es tanévre közel ezer hallgató iratkozott be az NDK állami egyetemeinek teoló­giai karára, illetve egyházi sze­mináriumokba. Tavaly az álla­mi teológiákra 133, az egyhá­Az új finn bibliafordítás a múlt év december elejére félig elkészült, jelentette Aimo T. Ni- kolainen helsinki püspök, a bib­liafordító bizottság elnöke. A munkát 1976 őszén kezdték, és az évtized végére szeretnék be­fejezni. A bizottságban az evan­Ezek nagymértékben függenek a megrendelések hullámzásától, emellett az automatizálás is nö­vekszik. A „békés” beruházások sokkal több munkalehetőséget adnának, és a fejlődő országok­nak is inkább hasznos gépek importjára lenne szükségük. Az NSZK a fegyverexportban ötö­dik helyen áll, tartósan azonban ennek nem lehet kedvező hatá­sa. A szervező- és felvilágosító munkát a gyülekezetekben kezd­ték. Véleményük szerint törek­véseik a nyilvánosság előtt csak akkor találnak kellő visszhang­ra, ha az egyházak tájékozottsá­ga és elkötelezettsége „magas szintet” ér el. (epd) ziakrall7új hallgatót vettek fel, akiket kétszerannyi jelentkező közül válogattak ki. Az állami egyetemek hallgatóinak fele, az egyháziaknak 20 százaléka nő. (lwi) gélikus egyházon kívül az or­todox és a szabadegyházak kép­viselői is részt vesznek. Az első finn Biblia 1642-ben jelent meg, az Ószövetség jelenleg haszná­latos fordítása 1933-ból, az Új­szövetségé 1938-ból való. Van az életnek egy ritka aján­déka, úgy hívják, hogy öröm. A tiszta, szívbéli öröm. Öröm, amely­től olyan boldog, jó érzés fogja el az embert, hogy szeretné ma­gához ölelni az egész világot, és benne minden embert. Dalolni szeretne a madárral és futni a széllel, szállni a pacsirtával, sé­tálni a virágos réten és megcso­dálni a nagy világ apró csodáit. Öröm, amelytől kicsordul szí­vünkből az életigenlés, öröm, amelytől fel kell kiáltani: élni jó, élni szép, hadd osztom meg veled, embertársam ezt a csodá­latos érzést! Erő az ilyen öröm, ajándék a javából. Nekem is volt ilyen örömöm, elmesélnék belőlük kettőt, aki vá­gyik rá, lépjen a nyomomba, hogy együtt járva megsokasodjék örö­münk. lmom kell róla, mert olyan élő bennem ez az emlék, mintha csak tegnap történt volna. Nem volt világot rengető dolog az egész, de míg élek nem felejtem. Mert sokféle öröm érheti az em­bert: valami vágyott holmit meg­vehet, eljuthat messze országok­ba, sikere lehet, amely a csilla­gokig repíti, de azt az igazi, tisz­ta örömet, amit én éreztem, az csak a nagyon kivételes pillana­tok ajándéka lehet. Ilyet csak olyankor kapunk, ha nagyon tisz­ta az az öröm. De próbálja ki bármelyikünk, maga is megta­pasztalhatja. Egy súlyosan beteg barátnőm kért meg arra, hogy mivel sok­felé fordulok meg a városban, vegyek neki egy ruhadarabot, amelyet betegségével kapcsolat­ban orvosi előírásra hordania kell, férje már mindent bejárt, de eredménytelenül. Balesetes lábammal, a kará­csonyi zsúfoltságban tolongva, folyton csak az járt az eszemben, hogy meg kell találnom ezt a ruhadarabot. Számtalan gondom, kötelezettségem volt, van, és hozzá a karácsonyi örömszerzés szíves fáradozása nehezedett rám, de azért csak egyre mon­dogattam: nem nyugszom, amíg nem találok rá. A sok hajsza kivette maradék erőmet, de mégis elvállaltam egy súlyosan beteg ember kórházi meglátogatását. És akkor szeren­csém volt. Amikor a kórházból kijöttem, egy szemközti üzlet ki­rakatában megpillantottam, félig eltakarva. Sietve nyitottam be, mert a zárás perce következett. Utolsó vásárlóként beengedtek. Megvettem. Szivet dobogtató örömmel vittem kincsemet. Meg­van! — muzsikált bennem az öröm és már terveztem, mikép­pen nyújtom át, mit mondok ne­ki és majd kérdi: hát, hogy si­került, hát te egy varázsló vagy? ez te vagy ... és vártam a holna­pot. Szenteste napján reggel az öregek otthonában jártam, on­nan a temetőbe vitt utam, két tehetetlen beteget kerestem fel, reggel 9 órakor indultam, 5-re értem haza, étien, iszomjan, fá­radtan. Beteg lábam fájt, erőim végén voltam, legszívesebben le­dőltem volna. De nem volt nyu- govásom. El kell vinnem kincse­met. De nincs már energiám. Nem bírok már többet gyalogol­ni , majd máskor viszem el, hi­szen egy éve keresik ... latolgat­tam, de valami nem hagyott nyugodni. Ez még egy elintézet­len feladat volt. Felálltam és na­gyon lassan elindultam az elnép­telenedett karácsonyi utcán. , So­kára értem barátnőmék lakásá­ra. A házmester nem volt ott­hon, utolsó erőtartalékomból mentem fel gyalog a hatodik emeletre. Csengettem. Beteg barátnőm nyitott ajtót. Álltam a küszö­bön. kezember a csomaggal. — Megvan! — mondtam és úgy elszorult a torköm, hogy több szó nem jött ki belőlem. ő rámnézett és reszkető, leso­ványodott fehér kezével végigsi­mította arcomat. — Te drága! — mondta el- csukló hangon. Ennyiből állt ez a felejthetet­len pillanat. Búcsúzóul csak a kezemet emeltem fel ás elindultam a lép­csőn lefelé. A kanyarban meg­fordultam. Ott állt az ajtóban. A szemében ülő könnycseppen ka­rácsonyi öröm fénylett. Valahon­nan odahallatszott egy távoli ha­rangszó. Hogy mit éreztem, azt már leírni nem tudom, mert ez a fajta öröm olyan mélyen van már, hogy ugyanúgy napfényre hozni nem lehet. A lélek csak a kegyelem pillanataibán nyílik meg. Gyarmathy Irén LVSZ—VATIKÁNI DIALÓGUS A Lutheránus Világszövetség mában. Az ülésen a bizottság és a Vatikán közös munkabi- tagjaként részt vesz dr. Hafen- zottsága február 27.—március 2. scher Károly Budapest-Deák tért között tartja utolsó ülését Ró- igazgató lelkész. EZER TEOLÓGIAI HALLGATÓ AZ NDK-BAN FÉLIDŐBEN AZ ÜJ FINN BIBLIAFORDÍTÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents