Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-26 / 9. szám

99 GYERMEKEKNEK Gyermekek Jézusnál Mk 10, 13—16 Meleg nyári nap volt. Jézus fáradtan nézte az őt körülvevő sokaságot. Éppen egy hosszú ta­nítás ért véget. Sok nehéz kér­désre kaptak az emberek vá­laszt és most csendesen ültek, elgondolkoztak a hallottakon. Jézus is távolabb vonult tanít­ványaival és letelepedtek a fű­re, egy nagy fa árnyékába. Még beszélgetett velük egy ki­csit, majd elnyomta a fáradtság, álomba szenderült. De nem pi­henhetett sokáig, nagy lárma verte fel az eddig oly békés tájat. Mi történt? JÉZUS LÁTTA, HOGY TA­NÍTVÁNYAI egy csapat gyer­meket tessékelnek el, akiket a szüleik nyilván őhozzá hoztak. Szegény kisgyermekek annyira megijedtek a tanítványok hara­gos hangjától, hogy egyik-má­sik elkezdett sírni is. Jézusnak nagyon fájt ez a látvány. Hát ennyire szeretetlenek az ő kö­vetői? Nem értették meg, hogy ő nemcsak a felnőttekért jött, hanem ugyanúgy szereti ezeket a kicsinyeket is? Gyorsan oda­lépett hozzájuk és haragosan rájuk szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa!” A tanítványok lehajtották a fejüket, nagyon szégyelték ma­gukat. A szülők hálás szemmel néztek az Or Jézusra. Hát még­sem hiába tették meg a fá­rasztó utat! ö nem küldi el őket! Ekkor Jézus lehajolt a gyer­mekekhez és átölelte őket. Sze­retettel megsimogatta a fejü­ket és átölelte őket. UGYE ISMERŐS EZ A TÖR­TÉNET? Ügy is nevezzük ezt, hogy a gyermekek evangéliu­ma. De mit is jelent ez a szó evangélium? Jó hír. Örömhír. Olyan meglepetés, aminek min­denki örül. Ez a történet nagy örömhírt mond el a gyerekek­nek. De mi is ez a nagy új­ság? Jézus nemcsak a felnőt­teké, a gyermekek is megérthe­tik és követhetik őt. Jézus min­dig az erőtlenekhez és a gyen­gékhez jön. Amikor a földön járt, akkor is a szegényekhez, az elesettekhez ment segíteni. Akkorában nem sokat ért egy gyermek élete, hiszen sokan haltak meg különféle betegsé­gekben. Annál feltűnőbb volt az, hogy Jézus nekik ígérte az Isten országát. IGAZÁN NAGY ÖRÖM, hogy ő ma is hív minden gyerme­ket. Milyen nagyszerű vasár­napról vasárnapra elmenni a gyermek-istentiszteletre, ahol még többet tudhatunk meg ró­la! Vagy szüléinkkel a temp­lomba menni és énekkel, imád­sággal őt dicsérni! Nincs annál nagyobb boldogság, mint ami­kor az egész család hisz őben­ne. Jézus már a keresztségben megmutatta szeretetét irántunk, amikor gyermekévé fogadott. Azóta is az ő szeretete őrzött meg minden bajban, betegség­ben. Csak azt kéri tőlünk,, mi is szeressük őt és adjuk tovább ezt a jóhírt. Halld! Jézus szeret engem! Minden gyermeket szeret! Sárga, fehér, fekete, mind kedvesek előtte. Kisgyermekek! Jézus szeret titeket! Brebovszky Éva ÜJ EVANGÉLIKUS TEMPLOM KARÉLlABAN Áz elmúlt év decemberiben új evangélikus templomot avat­tak Petrozavodszkban. a Karéi Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, amely 80 kilométerre van a finn határ­tól. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát Edgar Hark észt ér­sek látta el. Jelen voltak a Finn Evangélikus Egyház, az Orosz Ortodox Egyház, továbbá a he­lyi állami szervek képviselői. — A petrozavodszki gyülekezet 1970-ben alakult, 'ma 800 tagja van. Eddig egy 54 négyzetméte­res házban jöttek össze, ez azon­ban kezdettől fogva kicsi volt. Az új templöfh 125 négyzetmé­teres, 200 ülőhely van benne, épí­tése 51 ezer rubelbe került.- Az ünnepi istentiszteleten hatszázan vettek részt, (epdö) „írok nektek, ifjak... Á jövő záloga a béke KAIN TESTVÉRGYILKOSS A- ■ GA ÓTA — vagy ha úgy tet­szik, amióta .a kőbaltás ember embertársára emelte a fegyve­rét mezei vad helyett — min­dig kockázatos az ember jövője. Fenyegeti az életét betegség, ter­mészeti katasztrófa, vigyázatlan könnyelműség, váratlan baleset. De mindezek a kockázati ténye­zők eltörpülnek amellett a ve­szedelem mellett, amit a kollek­tív gyilkos szándék, a háború jelent. A természeti csapások, betegségek és egyéb előre nem látható és ki nem védhető baj­források közel sem okoztak az emberiség történelmében annyi kínt, borzalmat, szenvedést és halált, mint a háborúk. Lehet mondani persze, hogy a szerencsés túlélők és utódaik mégiscsak továbbvitték a leg­magasabb rendű élőlény, a homo sapiens civilizációját és eddig minden háborút — ha iszonya­tos áldozatok árán is — ki tu­dott heverni az öt kontinens la­kossága. MOST VISZONT MERŐBEN ÜJ A HELYZET. Egy olyan há­ború esetén, amikor bevetésre kerülnek a legmodernebb fegy­verek — nukleáris, kémiai, bio­lógiai, stb. — abszolút» bizton­sággal kizárt a túlélés esélye, Csak a béke jegyében lehet a jövőről gondolkodni és .tervezni. Béke nélkül egyszerűen nincs jövő, illetve csak ember nélküli jövő van. Az idő megy tovább, múlnak a percek és az évek, ember utáni csendben. Mi a jö­vőn nem az elkövetkező rövi- debb-hosszabb időtartamokat értjük, hanem a civilizáció ki­bontakozását, értelmes emberi cselekvést, boldogságot ígérő terveink megvalósulását. Az em­ber által érzékelt, átélhető' jövő csak békében lehetséges. HA TEHAT A JÖVŐVEL KAPCSOLATBAN emberséges gondolataink és elvárásaink van­nak, ezek csak a békén alapul­hatnak. A békét meg kell te­remteni, meg kell szervezni és. meg kell őrizni. Ez ma minden normális ember kötelessége. A maga helyén ki kell vennie a részét ebből a békét teremtő munkából, önző elképzelés az, hogy tanulok, dolgozom, kibonta­koztatom a tehetségemet, hogy boldog legyek, míg mások békés környezetet teremtenek nekem minden egyéni vágyam megva­lósításához. Az oviban kedves az óvó néni, megértőén támoga­tók a szülők, az iskolában nem teher a tananyag, a munkahely kellemes és hasznos ’ pénzforrás — tehát élvezem a többiek ál­tal teremtett békés közegét. Ez békét felélő egoista kényelmes­ség. Amíg csak fogyasztója és haszonélvezője vagyok a béké­nek, addig veszélyeztetem is a békét. Tennem kell érte! Először is a tudatunkban kell elszántan, megalkuvás nélkül el­sőbbséget biztosítani a béke esz­méjének. Szellemi kapacitásun­kat a béke rendelkezésére kell bocsátani. A béke ma már nem vágy, óhaj. hanem pontos mun­kával, lelkiismeretesen, nagy áldozatkészséggel ’ megteremtett lét- és önfenntartási cikk. Az benne a nagyszerű, hogy az ilyenfajta önfenntartás teljesen egybevág mások érdekével, az ő létük fenntartásával. Csak a többi emberrel együtt élhetek. Ha ők pusztulnak, én sem él­hetem túl. JÉZUS CSODÁLATOS KIJE­LENTÉSE AZ ÉLET ÉRTELMÉ­RŐL szorosan összefügg a béke kérdésével. „Ha valaki meg akarja tartani az életét, elveszí­ti azt. Ha valaki elveszíti az életét énértem, megtalálja azt”. Mindenáron, mások kárára, ro­vására, háború, pusztítás árán ragaszkodni az élethez — ön­pusztítás. Az élet egoista kibon­takoztatásának a céljáról le mondva, Jézus nyomában a bé­kességért küzdve-szolgálva — megtartatás. Tudjuk, a megtar- tatás, megtaláltság kettős értel­mű Jézusnál. Jelenti a földi éle­tet és jelenti az örök életet is. A békerontónak duplán nincs jövője. Fenyegeti a földi létét, mert ellene fordul a másokra emelt fegyvere, az örök életet pedig már a gyilkos szándékkal maga dobta el magától. SZALADGÁL A HIDEG A HÁTAMON, amikor az úgyne­vezett modern fegyverekről hal­lok, vagy olvasok. Modern fegy­ver — fából vaskarika, ellent­mondás, lehetetlenség. Igaz, hogy a tudomány legújabb eredmé­nyeinek az alapján készülnek, de a szándék, ami létrehozza őket, az a legósdibb, legelavul- tabb kacatja az emberi ösztö­nöknek. A modern, legyen az bármi is, a jövőt kell, hogy szolgálja. Mindig valami jó, elő­revivő. A „modern fegyverek” elsőként való megkonstruálása, rendszerbe állítása és az egész Földön való szétszórása minden elmarasztaló jelzőt megérdemel, csak éppen nem a modern-t. AZ EGYHAZAKNAK IGAZI MODERN FELADATA az evan­gélium hirdetése mellett, sőt azon keresztül is a béke munká- lása, mindazokkal együtt, akik pusztító fegyverek nélküli vi­lágban, háborútól nem fenyege­tett jövőt építenek. Baranyai Tamás EGYSÉGES LITURGIA A FRANCIAORSZÄGI EVANGÉLIKUS EGYHAZAKBAN Áldott legyen Mardokeus! A VILÁG ZSIDÓSÁGA MÁRCIUS 18—19-ÉN — naptáruk szerint adar 14 —15-én — ünnepli Purimot annak em­lékére, hogy a Perzsa Birodalomban az i. e. V. sz.-ban a zsidók megmenekül­tek az ellenük tervezett pogrom elől. Nehezen képzelhető el, hogy bibliaolva­só ember létére valaki is ne ismerné e történetnek Eszter könyvében regényes izgalommal megírt elbeszélését, arról, hogy miként mentette meg Eszter ki­rályné, nagybátja, Mardokeus közben­járására a birodalomban a zsidókat Há­mén tervezett bosszújától. A bibliai tra­díció szerint a szabadulás emlékére ren­delték el Mardokeus és Eszter Purim- nak a zsidóság körében való mindenkori megünneplését. Az ünnepről írásos formában első al­kalommal az i. e. III. sz. táján kelet­kezett Eszter könyve tudósít, de a ha­gyomány ennél határozottan régebbre nyúlik vissza. Az ünnep keletkezési he­lyéül nagy bizonyossággal a keleti Per­zsa Birodalmon belüli zsidó diaszpórát jelölhetjük meg, kb. az i. e. IV. sz. kö­zepével kezdődően. Bizonyosnak vehető, hogy i. e. 161 előtt ismert volt már Pa­lesztina területén is. A BIBLIAI TRADÍCIÓ SZERINT PU­RIM, az eredetéül szolgáló események tragikus karaktere ellenére is az öröm, a derű és a vidámság napja, hisz az valójában az Izrael által mindig meg­tapasztalt isteni szabadítás szimbóluma. Nem véletlenül hozzák egyes kutatók párhuzamba a bibliai exodus (kivonu­lás) történettel, s hangsúlyozzák, hogy alapgondolata ugyanaz a teológiai meg­látás: Isten szabadítása. Ez tükröződik abban is, hogy helyenként nemcsak egy Purimot ismernek, de a zsidó közös­ség egy különleges, helyi jellegű szaba­dulási élményének emléknapját is ne­vezhetik Purimnak. . Eszter könyvének rendelkezéseihez hí­ven előzi meg Purimot az egynapos böjt, Eszter böjtje. Hisz nemcsak 6, de Susa (a birodalom fővárosa) minden zsidó la­kosa is böjtölt mielőtt a királyné Ahas- vérus elé járult volna, hogy Hámán go­nosz tervét leleplezze. Az ünnep első napjának estéjén és reggelén a zsinagó­gában az Eszter könyvét tartalmazó megilla = tekercs kerül felolvasásra. Amikor az elbeszélésben felhangzik Há­mán neve, akkor egyes hagyományterü­leteken (nálunk már kihalt ez a gyakor­lat) a hallgatóság lábával dobbant a padlón, tradíciótól függően a fiatalab­bak Hámán-kereplővel vagy Hámán-ku- lapáccsal keltenek zajt (ez az ún. Há- mán-verés), mintegy a Hámán szimbo­lizálta magatartás elutasításaként. A hangulatot kevésbé a mély áhítat, mint inkább az öröm hatja át, hisz Purim va n.­Ünnepi keretben folyik le a másnapi étkezés (egyes helyeken speciális, fő­zött babból és borsóból készített purimi ételt fogyasztanak), melynek egyik elütő tartozáka, hogy a bor nem csupán litur­gikus elem, mint egyébként, hanem az evéshez szánt ital. Sőt, az egyik tanító, Rab szerint Purimkor inni kell, mégpe­dig addig, amíg „már nem tudsz kü­lönbséget tenni az ’áldott legyen Mar­dokeus’ és az 'áldott legyen Hámán’ kö­zött”. Innen fakad bizonyára Purimnak egy Palesztinában szokásos profán meg­nevezése is: ad-delo-jada, vagyis „ami­kor már nem tudod”. HOGY PURIM MENNYIRE AZ ÖRÖM NAPJA, jól érzékeltetik a vele járó kar­neválszerű vonásokat viselő szokások is: a purimbál; a purimi felvonulás, adott helyeken farsangi öltözetben: a Közép­kor óta ismertek a különféle purimjá­tékok, a purim-paródiák, amelyekben Hámán a negatív szereplő, Eszter előtt hódolnak, Mardokeust pedig a fenti ,.ál­dott legyen” jelzővel illetik; az ún. „Pu- rim-Tóra”, ami egy az Eszter könyvéből vett részletek travesztált (átfogalmazott) változata, f Nem szóltunk eddig még Purim talán legkarakterisztikusabb szokásáról, amit Eszter 9,22-ben így olvasunk: „Tegyék azokat — Purim napjait — az evés- ivás és az öröm napjaivá, amikor egy­másnak ajándékokat, a szegényeknek pedig adományokat küldenek.” Sajátsá­gosán zsidó, a zsidó vallásos hagyomány diktálta egyik legszebb emberi gondo­lat: hogyan is uralkodhatna házadban az öröm és a vigalom, ha abból nem része­sül más, ha vannak akik öröm nélkül élnek? A talmudi hagyomány úgy igyek­szik segíteni az önzésnek, individualiz­musnak oly könnyen áldozatul eső gyen­ge embert, hogy határozottan körvona­lazza is az Eszter könyvében levő köve­telményt: Purimkor .vigyél két ajándé­kot egy felebarátodnak, két adományt pedig két szegénynek. Az ajándék álta­lában étel és ital. Van egy különleges purimsütemény, a Hámán-táska. Nálunk főként a diós vagy mákos töltésű kindli és a mákból, dióból és almából tésztá­val készített flódní ismert. Nagyon érdekes az az egyes történé­szek által képviselt vélemény, hogy a Perzsiában élő zsidóknak már Purim ünneplése előtti időben is volt egy — úgy is mondhatnánk, hogy a diaszpóra (szétszóratás) helyzet megkövetelte kü­lönös szolidaritás megnyilvánulásaként értelmezhető —. eredetileg profán jelle­gű ünnepnapjuk, melynek fő jellemző­je a kölcsönös ajándékozás volt. Felte­hetőleg az ajándékozással all összefüg­gésben a Purim név is. Ennek a zsidó népen belüli régi gyakorlatára utal töb­bek között az is, ahogy a Perzsiában élt Ezsdrás és Nehémiás intették a né­pet a Törvénykönyv felolvasása után: „Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azok­nak is. akiknek / nincs.” (Neh. 8 10) ÖRÖMÉVEL ÉS VIGASSÁGÁVAL EGYÜTT Purim azonban intenzív tilta­kozást is jelent a „hámánológia” ellen. Éppen ezért Purim ünnepe számunkra, keresztyéneknek elsősorban is súlyos fi­gyelmeztetés arra, hogy az Ábrahám, Izsák és Jákob Istenében hivők számá­ra zsidógyűlölet nem lehet hiteles maga­tartás, mert az Ür nemzedékről nemze­dékre harcolni fog Hámán őseként szá- montartoH Amálekkel (2 Mózes 17,16). Mi keresztyének, akik 2000 esztendőn át meghatározó szerepet játszottunk a zsi­dók ellen poaromok eszmei kidolgozá­sában, akik könyörtelen teolóqizálásunk- kal, a zsidóságról való hamis képalko­tásunkkal oly sok millió zsidó testvérünk életéért vágnunk felelősek, egy igen sze­mélyes kérdést is meghallhatunk Purim­kor: kinek tartjuk mi Hámánt? — Még ma is értesülhetünk a hámáni magatar­tásnak meg-megúiuló fe'éledéséről. még mindig nem. mentes nyelvezetünk, gon­dolkodásunk. — de még szószéki prédi- káeiós gyakorlatunk sem a zsidóságot szinte kivétel nélkül csak ítéletes és ne­gatív jelzőkkel elhalmozó felfogástól. Ebben a milliöben világos és félreért­hetetlen szavakkal szól Eszter könyve ar­ról, hogy Isten sohasem engedi győzni Hámánt. Legyen ezért zsidó testvéreink purimi öröme a mi örömünk is, s mond­juk vele együtt” Áldott legyen Mardo­keus !" Majsai Tamás FINN SEGÍTSÉG AZ ÉHEZŐKNEK és a kormányhoz. Finnországnak inkább növelni kellene az élel­miszer-segélyeket, anélkül, hogy a többit csökkentené. Konkrét eredménye ennek a felhívásnak eddig még nem volt. Az egyház azt ajánlotta tagjai­nak, hogy küldjenek gabonát Etiópiába az éhezők megsegítésé­re. Januárban úgynevezett „ga­bona-hetet” szerveztek, hogy adományokat gyűjtsenek erre a célra. (News from the Church of Finland) Az elmúlt évben Finnország­ban különösen jó termés volt, és a gabonafelesleg már-már gon­dokat okozott. Ebbe azonban sok egyháztag nem nyugodott bele, hiszen az emberiség nagy­részt éhezik. „Nem fogadhatjuk el azt a né­zetet, hogy a jó gabonatermés el­sősorban gondokat, sőt nemzeti csapást okoz” — ezzel a felhí­vással fordult a Finn Evangé­likus Egyház egyház és társada­lom bizottsága a parlamenthez gi tagegyházában: a 240 ezres Elszász-Lotharingiai és a 35 ez­res Franciaországi Evangélikus Egyházban ugyanazt a liturgiát használlak Az elmúlt ev végén jelent meg a franciaországi evangéli­kusok közös liturgiája. Ez az el­ső alkalom, hogy a Lutheránus Világszövetség két franciaorszá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents