Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-19 / 8. szám

Csak egyszer ,.Mert mindenkinek csak egy élete van, csak egyszer születhetik ebbe a világba: azért amit adhatsz kedvességben, jóságban. add még ma, ne tologasd el, ne hanyagold el. mert soha többé nem lesz módódban ezen a földi élten végigmenni" Ezt a pársoros figyelmeztetőt most elsősorban önnek írom, uram, önnek, mert úgy látom, nem ismeri a földi lét határait és félek, hogy nem lesz már módja behozni azt, amit elmulasztott. ön ugyanis becsapott egy idős asszonyt. Lehet, sőt nagyon is elképzelhető, a látottak alapján, hogy gyakorlata van benne. Az idős hölgy 1 kiló almát kért a 8 forintosból. A lemért áru 10 de­kával több volt, mire ön szemrebbenés nélkül mondta: — Tizenhárom forintot tetszik fizetni! — A nyolcforintosból kértem! — Nem tetszik látni, hogy több! Az idős nő elbizonytalanodott, keze remegni kezdett, nehezen kereste elő a többletpénzt. — Tessék igyekezni — sürgette — más is szeretne vásárolni! ' Ettől szegényke még idegesebb lett és egy ötforintost kiejtett, amely valahová a stand alá gurult. — Jó lesz a szegényeknek! — mondta ön és kísérletet sem tett a megkeresésére. Kedves uram. maga is tudja, hogy rossz szemmel nehéz meg­különböztetni az új fémpénzeket, hogy olyan ügyetlen a fájós kar, olyan tehetetlen, lassú az öreg kéz. nehéz elővenni a szem­üveget. legyen megértő és egy kicsit türelmes. Az az idő nincs már messze, amikor talán maga áll így egy eladó pultja előtt és mindezt átéli. Azért ne holnap, hanem ma gondoljon arra, hogy csak egyszer mehet a földi úton végig és egyre csökken az ere­je és nem lesz ideje a jóvátételre. önről kisasszony csak annyit tudok, hogy szép, szőke haja van, barna szeme és fehér dzsekije, no meg, hogy 35 forintot fizette­tett egy kis öregasszonnyal egy szál szegfűért. — Nézd — mondta a kisöreg nekem —, 35 forintért adta a szeg­fűt, mert mondtam, hogy pedagógus vagyok, és azt mondta meg­ért,. mert ö is az. — Kisasszony, ön kétszer csapta be a nénit, először az árral, aztán egy hazugsággal. De folytathatnám. Engem is becsaptak már elégszer üzletben, piacon, utcán.. Ellopták már a pénztárcámat, levágták a szaty­rom fülét, kiemelték a személyi igazolványomat, becsaptak szám­talanszor, hazudtak, füllentettek, bolondját járatták velem, ki­használták és visszaéltek hiszékenységemmel. Nem haragszom rájuk. Az vessen rájuk követ, aki maga bűntelen. De döbbenten gondolok arra, hogy csak egyszer születhetünk a világra, azért amit tehetünk kedvességben, adhatunk jóságban adjuk, tegyük még ma. mert soha többé nem lesz módunkban ugyanezt az utat megtenni. Mert. azt sem tudja senki milyen hosszú az út, és mikor ér véget. Se ön, almaárus barátom, se ön, szép, szőke ,kisasszony. Amíg nem késő hívják vissza a meglopottakat, a becsapottakat és tegyék jóvá mindazt amit ellenük vétettek. Ne holnap, még ma! t;-. Gyarnsathy Irén — özv. Budaker Oszkárné sz. Holéczy Anna q}, éywJ3kor^an Sopronban élhüpyt.,-J^udá- ker Oszkárnak, a soproni gyüle­kezet kiváló lelkészének és teo­lógiai tanárnak özvegyeként év­tizedeken keresztül szolgált ál­dozatos hűséggel Urának. A gyü­lekezet nagy részvéte mellett te­mették el november 24-én, Welt- ler Ödön, Kramer György és id. Magassy Sándor lelkészek szol­gálatával a soproni evangélikus temetőben. Kedves zsöltárigéjét ígéiz áieta hirdette:, ...Isten közel­ségé oly igén Jó nékem.” — 87 éves korában hosszú szen­vedés után Tordason elhunvt dr. Martin Györgyné, a Zuglói. Evan­gélikus Egyházközség volt má­sodfelügyelőjének özvegye. Bottá Istvánná édesanyját, Bottá István anyósát gyászolja, vigasztalást merítve a reménység evangéliu­mából. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. február 12-én Deák tér de. 9. (úrv.). Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pin­tér Károly, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) ' Gáncs Aladár, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. fél 9, Gáncs Aladár. Üllői út 74. de fél 11. Ruttkay Le­vente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57 /b. (szlovák) de. 9. Cselovszky Fe­renc, de. 15. (magyar) Ruttkay Le­vente. Thaly Kálmán u. 58. de. 11. Rédey Páll Kőbánya de. 10. Veöreös Hure Vajda Péter ui 33. de. fél 13. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó La­jos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kásák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. ne­gyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintér Károlyné. Soroksár-Üjtelen de. fél 9. Pintér Károlyné. Pestlő­rinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet-telep de 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle- telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákos­palota MAV-telep (Naspolya u. 4.) de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalo­ta Kistemplom de. 10. Bella Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Sasha­lom de. 9. Mátvásföld de. 9. Cinkota de, fél 11. Szal«v Tamás. Ksstaresa de. 9. Solymár Péter. Rákoscsaba de. 9. Kósa Pál. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákosliget de. ti. Kósa Pál.- Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. 10. (német), de 11. (úrv.). Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 0. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. II. de. 9. Kőszeghy Tamás, de 11. Kőszeghv Tamás. du. fél 7 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács .tó- zsef Modort út 6.. de. fél 10. Ke­lenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre. du. Mis­sura Tibor. Németvölgyi u. 138. de. 9. Bencze Imre. Naevtéténv de. fél 9. Kelenvőlgy de. 9. Rőzs° István. Bu­dafok de 11. (úrv.) Rőzs« István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és ki adóhivatal: 1088 Budapest VTIT,, Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 518—20 412—VTTI Előfizető«!" Sr: egy évre 240 — Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 81.23167C-08 _ zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sóndprné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Mert nem a magunk igaz tet­teiben, hanem a te nagy irgal­madban bízva visszük eléd kö­nyörgéseinket.” Dániel 9,18. VASÁRNAP. — „Ha apám, anyám elhagyna is, az Ür magá­hoz fogad engem.” — Zsolt 27,10 (lKor 1.9 — Mt 20,1—16 a — Zsolt 127). A szülői szeretet nem egyszerűen érzelmi hátteret, ha­nem állandóságot és így bizton­ságot jelent a gyermek számára. Biztonságot?! Évente a gyerekek tízezreinek kell megtapasztalnia az ellenkezőjét. Csalódnia kell apja vagy anyja szeretetében. Mi­csoda • megtartó, biztonságot adó erő van abban a bizonyosságban, amit a zsoltáros Isten szereteté- ről mond. HÉTFŐ. — „Azon a napon for­rás fakad Dávid háza és Jeruzsá­lem lakói számára, hogy lemossa a vétket és a szennyet.” — Zak 13.1 (lKor 6.11 — Mt 9,9—13 — 2Móz 24,1—18). Teljes joggal hi­hetjük, hogy ez a „forrás” azon a napon fakadt fel, amikor Jézus Krisztus életét adta értünk. Az­óta Hozzá.mehet hittel mindenki, aki belső tisztaságra vágyik — bűnei bocsánatára, mert „Jézus­nak a vére — valóban — meg­tisztít bennünket minden bűn­től”. (1 Jn 1,7) KEDD. — „De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljá­tok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni. De én és az én házam népe az Urat szolgál- iuk.” — Józs 24.15 (lKor 4.1 — Fii 1,27—20 — 2Móz 32,1—14). Nincs nagyobb kegyelem annál, mint amikor a család tagjai egyek a hitben és egyek az Űr szolgá­latában. S nincs nagyobb öröm annál, mint amikor együtt érez­nek, gondolkodnak, imádkoznak azok. akik összetartoznak és sze­retik egymást. Ezt az örömöt élte át a filippi börtönőr is: „ör­vendezett, hogy egész háza népé­— CSIKVÁND; Szlrétetvendég- séget tartottak november 13-án a gyülekezetben Luther Márton születése 500. évfordulója tisz­teletére, amelyen Szakái Árpád kemeneshőgyészi lelkész tartott előadást. A szolgálátokban részt- vettek Bálintné Varsányi Vilma és Bálint László lelkészek vala­mint a gyülekezet vegyeskara és a gyermekek. vei együtt hisz az Istenben”. (ApCsel 16.34) SZERDA. — „Közel van az Űr mindenkihez, aki hívja, minden­kihez. aki igazán hívja.” — Zsolt 145,18 (Mk 10,47—49 — lMóz 6,9—22 — 2Móz 32,15—35). Töb­ben keresik Istent, mint gondol­nánk. Olyan ember, aki „érdek­lődik” iránta — bőven akad. De kevesen találják és ismerik meg Öt. Csak aki „igazán hívja”, vagyis, aki egész egzisztenciájá­val felé fordul és keresi. Az, aki­nek mindennél fontosabb, hogy megtanasztalia élő valóságát. CSÜTÖRTÖK. — „Rátekinte­nek arra, akit átdöftek.” — Zak 12,10 (Lk 23,33—35 — Hóm 4.1—5 — 2Móz 34,1—10). Mit vagy kit értettek ezen a titokzatos alakon az ószövetség idején? — nem tud­juk.. A tanítványok helyesen. Jé­zusról szóló próféciát olvastak ki belőle: „az Írásnak egy másik helye így szól: »Néznek maid arra, akit átszúrtak«”. (Jn 19,37) Ki hogyan tekint erre a keresz­ten átdöfött Jézusra? Ez volt és ez ma is a döntő kérdés, amikor szembesülünk Véig. Legyen a mi válaszunk ismert énekünk mon­data: „Hittel nézek keresztfádra, ó én édes Jézusom . . .” PÉNTEK. — „Ö Izrael remény­sége. szabadítója a nyomorúság ideién.” — Jer 14.8 (lPt 2.4 — lMóz 7.17—24 — 2Móz 33,1—231. Egy költőien szép és megrendí- tően mély imádság részlete ez a mondat. Nincs benne semmi té­tova bizonytalanság, nyugtalaní­tó kétségeskedés. Igaz, nagy a nyomorúság, még ..bűneink is el­lenünk szólnak” (67. v.) —, de ismerjük azt. akihez kiáltunk: reménvsésünk és szabadítónk Ö. SZOMBAT. — „Lássátok be, hc^y csak én vagyok, nincsen Is­ten rajtam kívül.” — 5Móz 32.39 (lTim 1.17 — Mai 3.13—20/a — Mk 10.1—12). A zsidósággal még győzködnie kéllett Mózesnek, hogy az egy igaz Istenbe vetett hitüket őrizzék meg. Érvelnie kellett a pogány vallások istenei ellenében. Ogv tűnhet, ez már nem a’ mi kérdésünk, problé­mánk. Ezen túl vagyunk. De ha Jézus szavára gondolunk: „ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Mt 6,21) —, akkor nem hárít­hatjuk el magunktól a kérdést: kié a szívem? Felelnünk kell rá. Pintér Károly A reggeli bibliaórán Kodolányi János kezében üde-kékszinű könyvecskét pil­lantottam meg: az általunk lelkészek által jólismert Novum Testamentum Graece-t (a Nestle-féle görög nyelvű Üjtestamentumot). Az író abban lapoz­gatott, azt tartotta nyitva s a görög szövegre támaszkodva tette meg észre­vételeit ... Megnyitó előadásában Kodolányi a szavak inflációjáról beszélt. Egyik ki­jelentése agyamba vésődött örökre. — A német birodalom propaganda minisztere mondotta: állíts egy hazug­ságot, ismételd meg tízsszer, százszor, ezerszer, és végül mindenki igazságnak fogja tartani. Finnországot járt újságíró hozzászó­lásában megjegyezte, hogy ott a lakos-- ság szabadon hallgathatja bármely or­szág rádióadását a háborús állapotok­tól függetlenül. A rádióhallgatókra bíz­zák annak megítélését, mi a propagan­da (hazugság) és mi az igazság. * * * Szünetekben nagy forgalmat bonyolí­tott le a gazdag iratterjesztés, ahol né­pi íróink (egy-két kivétellel valameny- nyien resztvettek a konferencián) leg­frissebben megjelent művei gyönyör­ködtettek szemet-szivet-értelmet. Szűkre szabott pénztárcám dacára tucatnyi Magyar Élet kiadványt megvásároltam. Némelyiket dedikáltattam is. tgy a Kert- magyarország megszállottjának Somogyi Imrének a könyvét, a Viharsarok c. müvével nagy vihart kavart Féja Géza Régi magyarságát, Sinka István Vád c. verseskötetét. Sinka — szikkadt, szíjas, napégette pásztor — szellős fabarakk­ban trónolt, mikor a Vád-at hozzávit­tem. Maga elé tette könyvemet a gya- lulatlan deszkákból összerótt hosszú asz­tal közepére és beléje írta szálkás be­tűivel az ajánlást. — Sághy Jenőnek ajánlom sok sze­retettel ezt az énekeskönyvet itt a Ba­A szárszói híres utca Magyar Elet, Balatonszárszó 1943. laton partján, ahol a sellök is énekel­nek a mese szerint... * * * Még az előző évi Magyar Élet kon­ferencián kérdést intéztek Németh Lász­lóhoz-a-valláshoz. hithez való viszonyát illetően. Kijelentette: ó orvos, aki ter­mészettudományos alapon áll. Egyéb-- ként is ö nem képes az életre, amit fel­fogása szerint a vallásos embereknek éltiiök kellene, ö úgy gondolja, hogy a hívőknek minden tettét, mozdulatát, még reggeli mosakodását is át kellene hassa á vallásosságuk... Szavaival nyilván a keresztyén em­berek hitüknek megtelelő keresztyén életét hiányolta. Nietzsche szavai jutot­tak eszembe: — A keresztyéneknek sokkal meg-, váltottabbnak kellene látszaniok ahhoz, hogy hinni tudjunk' a Megváltójukban. * * • , Egy délutánon feleségem is eljött a táborba, gyerekkocsit tolva. A hosszú telek közepén parkölt és — szünet lé­vén éppen — élénk beszélgetésbe me­rült meghitt barátom Szabó Dani SDG lelkész hitvesével. A főépület felöl Ve­res Péter jött a magyar paraszt akkor szokásos vasárnapi öltözékében: fekete öltönyben, csizmában s vakítóan fehér, nyakkendő nélküli, a nagy melegre va­ló tekintettel kigombolt gallérú ingben (pontosan ezt az öltözéket hordta a kon­ferencián Szabó Pál is). A gyerekko-. esit megpillantva irányt változtatott, a kocsi mellé lépett és beletekintett. Az augusztusi kék eget békésen nézegető csöppség láttán nem. fakadt lelkendező szavakra, mint asszonyok szoktak ilyen esetekben. Szűkszavúan ennyit mondott csupán: — A kis ázsiai. Azzal nyomatékosan tovább lépdelt nyikorgó, tükörfényes csizmájában. * * * Községi főjegyzőnk említette, hogy hívatlan vendégek is vannak ám a konferencián. Detektívek... — Hát nem vettük észre őket. Könnyedén el­vegyültek a tábor hatszázfőnyi tömegé­ben. Azt sem észleltük; hogy valami za­vart. kellemetlenséget okoztak volna a konferencia menetében, jóllehet sok éles bírálat hangzott el az akkori poli­tika és társadalmi rend ellen. tzig-vérig magyar ember volt az ak­kori balatonszárszói körjegyző. Hivatá­sával kapcsolatos hitvallása így hang­zott: — A jegyzőnek nem a törvény érvé­nyesítése, végrehajtása a fő feladata, hiszen a törvénynek elég ereje van ah­hoz. hogy a védtelen népet a törvény­nyel szemben megvédje. Ebben a szellemben munkálkodott. 1944 őszén, amikor a háborús front Dunántúlhoz közeledett, nyakra-főre dobolták, hirdették, hogy minden ti­zenhat és hatvan év közötti férfi ve­gyen magához háromnapi élelmet és induljon nyugatra —, a lakosság elször- nyedt és tanácstalanságba esett. Sokan bementek a községházára tanácsot kér­ni. A főjegyző a hozzáfordulóknak bi­zalmasan ezt mondta: — Nézze, hetek óta őrzöm fiókom­ban a szigorú parancsot, miszerint a frontvonal közeledtével szekérre' kell pakolnom a község legfontosabb iratait, aztán páncélszekrényestül indulnom kell nyugat felé. Hát én felpakolok és elin­dulok, ha mindenképpen muszáj. El­indulok, de a legközelebbi községet, Balatonszemest nem érem el. Útközben lelépek. A szóládi hegyben el van már készítve számomra a hely. Ebből aztán mindenki értett... Még a csendőrőrs is helyben maradt pa­rancsnokostul. Vitézi címével nem hivalkodott. Soha nem beszélt róla, miért kapta. Később, frontidőben, mikor vele ketten laktunk néhány napig a papiakon, kérdést in­téztem hozzá ezirányban. Restellkedve mondta: — Hát ez igazán szót sem érdemel. Elfogtam egy megbokrosodott lovat. Annyi vált az egész. Nehezen húztam ki belőle a további részleteket, de kihúztam. Akkor aztán világossá vált, legalábbis számomra: hőstett volt ez a javából. Nem oltott ki emberéleteket, hanem bajtársait mentette, amikor saját élete kockázta­tásával megfékezte a gránáttűzben tel­jesen megvadult, ide-oda rohangáló, a katonák testi épségét, életét veszé­lyeztető állatot. * * * Pattogó ritmusú népdalt tanított ne­künk Balla Péter egy délután. Első so­ra írásom címe: ..A szárszói híres ut­ca”. Érdemes ideírni az utolsó vers kezdő sorait is. — Erre gyere, ne menj arra, Jobb út van erre, mint arra,... Érdemes idézni ezt a népdalfoszlányt, mert rávilágít a szárszói konferencia lényegére: az útkeresésre. A balaton­szárszói Magyar Élet tábor résztvevői utat próbáltak keresni. Utat a kiútta­lanságból a magyar élet számára. Sághy Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents