Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-12 / 7. szám

GYERMEKEKNEK Gyermek a templomban Lk 2,41—52. József és Mária, Jézus szülei minden évben hosszú útra kel­tek. Jeruzsálembe mentek, a templomba. Pedig igen hosszú utat kellett megtenniük, hiszen Názáret Jeruzsálemtől kb. száz km-re északra f.eküdt. Mégis' vállalták az utazás fáradalmait, mert ünnepre mentek: a páska (húsvét), illetve az ezt követő kovásztalan kenyerek ünnepére, amelyet az Egyiptomból való szabadulás emlékére tartottak meg évről évre. Ilyenkor az or­szág minden részéből hatalmas csapatok indultak útnak a fő­város felé, hogy megérkezve együtt dicsőíthessék Istent és mutathassák be áldozataikat. MIKOR JÉZUS 12 ÉVES LETT. először kísérhette el szü­leit az ünnepre. Ezúttal is sokan mentek együtt. Végre, az utazás végén egy magas hegyről meg­pillantották Jeruzsálem fehér házait, az Antonia-erődöt, mö­götte pedig magát a templomot. Aranyos tetején csillogott a nap­fény. Ez volt a legnagyobb épü­let a városban. A zarándokok bevonultak a témplomba, köztük Jézus és szü­lei is. Áldozatokat mutattak be és imádkoztak. Mikor aztán hét nap múlva vége lett az ünnep­nek, József és Mária ismerő­seikkel és rokonaikkal együtt el­indultak Jeruzsálemből hazafelé. Jézust ugyan, nem látták sehol, de nem féltették különösebben. Arra gondoltak, hogy biztosan a többi gyerekkel csatangol vala­hol. Amikor azonban este lett és éjjeli szállás után néztek, keresni kezdték, de hiába. Nem találták sehol. Az ismerősök kö­zül sem látta őt egész nap .sen­ki. Ekkor aztán nyugtalankodni kezdtek a szülők. Nem mertek tovább menni a többiekkel ha­zafelé. Az éjszakát álmatlanul töltötték mindketten. Álig pir- kadt, újra keresni kezdték, fé­lelmük és aggodalmuk nőttön nőtt. Csak valami baj érhette, hiszen eddig nem volt arra pél­da, hogy engedetlen lett volna a fiúk. A HARMADIK NAPON, MI­UTÁN VISSZATÉRTEK . JERU­ZSÁLEMBE és ott sem találták sehol, betértek a templomba is. Az épületben csend fogadta őket, hiszen majdnem mindenki hazament már. Csak néhány pap és írástudó maradt még ott. S lám, ott ült közöttük JézuS is! Hallgatta a bölcsek tanítását, néha pedig kérdéseket tett fel nekik. A tudósok mind csodál­koztak, mert még soha nem ta­lálkoztak ilyen okos fiúval. Mária, amint megpillantotta fiát, odaszaladt hozzá: „Gyer­mekem, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én nagy bánat­tal kerestünk téged!” „Miért kerestetek engem? — kérdezte Jézus. Hát nem tudjátok, hogy az én Atyám házában kell len­nem?" Igen. Talán elfelejtette Mária, hogy az ő édesapja nem József, hanem Isten ? Pedig neki . an­gyal jelentette meg születendő fiának származását. Mégis, olyan nehéz volt ezt elfogadni! Nehéz volt a szülőknek megtanulni, hogy ők nem tarthatják meg a fiukat, hiszen ő Isten gyerme­ke. Jézus elsősorban az ő Meny- nyei Atyjának tartozott engedel­mességgel. Most azonban még visszatért szüleivel Názáretbe, s továbbra is olyan szófogadó gyermekük maradt, mint ezelőtt. Luptákné Hanvay Mária (Folytatás az 1. oldalról.) runk csodát Stockholmtól. mnq3' ,m«g csak halyány elképzelé­sünk sem arról, hogyan húzzák ki a világ szekerét a kátyúból, és mégis történt valami. Ha csak egy dologra gondolok, ar­ra, hogy a szovjet külügymi­niszter, Gromiko több, mint öt órán keresztül tárgyalt Shultz amerikai külügyminiszterrel és, hogy tárgyalhattak egymással ismét a különböző társadalmi rendszerek és katonai szövetsé­gek tagjainak külügyminiszterei, ez önmagában nagy, dolog. És ha csak ennyit könyvelhetne el magának Stockholm, már nem volt felesleges a kezdeménye­zés. De megítélésem szerint en­nél nagyobb eredményekkel zá­rul a konferencia. A DELEGÁTUSOKNAK MEG KELL ÉREZNIÜK, fel kell fi­gyelniük arra, hogy valahány­szor a világ bármely sarkában ülnek le egymással az ellenté­tes véleményen lévők, a népek­ből felszakad egy sóhaj, egy biztató sóhaj: a bizalom útján tettek egy lépést előre. , Rédey Pál „írok nektek, ifjak...” Ifjúsági világgyűlés Budapesten FIATALODIK AZ EGYHÁZ! Hogy ez a mondat ne maradjon fellengzős és túlságosan merész felkiáltás, figyeljünk néhány je­lenségre. Felmérésekkel nem tu­dom alátámasztani, de az az ér­zésem, hogy az istentiszteleteken akárcsak világszerte, nálunk is mind több fiatal vesz részt. Lép­jen bár egy falusi templomba be valaki, már nemcsak fejkendős néniket és csizmás bácsikat lát — akiket áldjon meg az Isten hű­ségükért —, hanem fiatalabba­kat is. Nem beszélve a városi is­tentiszteletekről, amelyeket pe­dig már végképp nem téveszthet össze senki a nyugdíjasklub vala­mely rendezvényével... Nemcsak az ifjúsági bibliaórák iránt nő te­hát az érdeklődés, de a fiatalok növekvő mértékben bekapcsolód­nak gyülekezetük istentiszteleti életébe is. sőt ott mind gyakrab­ban kapnak lehetőséget aktív közreműködésre. Olykor már az a régi képlet is megfordul, hogy a szülők hozzák vagy viszik gyer­mekeiket a templomba: nemegy­szer egy-egy tizenéves, akit — ki tudja, milyen csatornákon ke­resztül — megragadott Isten lel­ke, „hozza” magával szüleit, nagyszüleit. A VILÁG NÉHÁNY MÁS RÉ­SZÉN MÉG SZEMBETŰNŐBB az egyházaknak ez a fiatalodása. Afrikában például egészen fiatal a hívők derékhada, sőt nem ritka, hogy valaki 30—35 évesen vezető lesz. (S tegyük hozzá: olyan ve­zető. aki apái, sőt nagyapái nem­zedékének bizalmát is maradék­talanul élvezi!) Persze nem volt ez mindig így. A II. világháború után igazán erőre kapott ökume­nikus mozgalom első világgyűlé­sein a résztvevők átlagéletkora 65 év körül mozgott. Többen ezért — meglehetős rosszindulattal — veteránok találkozójának” ne­vezeték az Egyházak Világtaná­csa és a Lutheránus Világszövet­ség első nagygyűléseit. Ma viszont Az indonéziai evangélikus egy­házak a Luther-év tiszteletére megjelentették a reformátor élet­rajzát, és hitvallási iratok fordí­tásával is hamarosan elkészül­nek, — jelentették be a Lutherá­mind több „farmernadrágos” tű­nik fel e konferenciákon: az per­sze nagy baj, ha magukra a fi­gyelmet csak életkorukkal és kül­sőjükkel hívják fel, nem pedig hozzáértésükkel, felelős gondol­kodásukkal. (Az európai ifjúság emlékezetes 1968-as forrongása kellős közepén rendezték pl. az uppsalai EVT-nagygyűlést, ahová némely fiatal szinte közvetlenül a barikádokról rontott be, magá­val hozva egy nemzedék minden lelkesültségét és lázongását.) Az lenne jó, ha a „fiatalság” nem a látványos külsőségekben, hanem a szemlélet frissességében mutat­kozna meg. Ha ez megvalósul, ak­kor már nem kell „nemzedéki kérdésről” beszélni, mert nyil­vánvalóvá válik, hogy a fiatalok nemcsak hogy egy csónakban vannak az idősebbekkel, de ugyanabba az irányba is eveznek. Mivel pedig izmaik még acélo­sabbak, az evezőlapátot ők mar­kolják meg erősebben, de elis­merik, hogy az idősebbeknek vi­szont a szeme élesebb, irányításu­kat hát elfogadják, sőt igénylik. Így mehet csak jó irányba és ér­het célba az egyház hajója. A fia­taloknak először tehát a „lapá­tolásban" kell helytállniuk, az­után várhatják csak el, hogy sza­vukra odafigyeljenek. AZ A REMÉNYSÉGÜNK, hogy a Lutheránus Világszövetség bu­dapesti nagygyűlését megelőző találkozón a világ evangélikus fiatalságának képviselői ezt a tettrekészséget fogják bizonyíta­ni. Az ifjúsági találkozót 1984. július 12. és 20. között rendezik a Budapesti Műszaki Egyetemen, mintegy kétszázötven, 17 és 30 év közötti fiatal számára. Mivel ez lesz az első nagyszabású egyházi konferencia szocialista ország rendezésében, a küldöttek fele Kelet-Európából fog érkezni. Je­lentősnek, mintegy 10%-osnak ígérkezik az ökumenikus részvé­tel is. nus Világszövetség ázsiai konfe­renciáján. A fordítást és a kiadást az LVSZ Kommunikációs Osztá­lyának és az Ausztrál Evangé­likus Egyháznak támogatása tette lehetővé, (lwi) A gyűlés főtémája: „Krisztus­ban már itt a jövő” (In Christ — Future is Now), ami mutatja a nagygyűlés témájához való laza, de lényeges kapcsolódást. E té­mát igazán életszerűvé és gya­korlativá majd az előadások és a csoportmegbeszélések fogják tenni: el lehet képzelni, milyen izgalmas beszélgetésekre nyílik majd lehetőség e nemzetközi fó­rumon pl. a béke és igazságosság, a más vallásokhoz és ideológiák­hoz való viszony, az átalakult kö­zösségi formák (család, nemzedé­ki kérdések) problémáiról. Ha ez megvalósul, a résztvevők számá­ra életreszóló élmény lehet e ta­lálkozó. Az élmény- és tapaszta­latszerzést fogja majd szolgálni a tervezett nemzetközi ki lturális műsor, a közös kirándulás, ill. az az utazás, amelyet a résztvevők zöme tesz majd a konferenciát megelőzően több kelet-európai országban. SZERETNÉNK, ha a spiritua- litás, a lelkiség igazán érvénye­sülne majd az ifjúsági találkozón: az irányvonalat már a nyitó is­tentisztelet megadhatja. (Ezen és néhány más alkalmon a hivata­los küldötteken túl gyülekeze­teink ifjúságának szélesebb körű részvételére is lehetőség nyílik majd.) A bibliatanulmányok és a bibliakörökben folytatott beszél­getések nyomán remélhetőleg megvalósul majd valamiféle ta­lálkozás. Fiatalok nemzetközi for­gatagában nemcsak egymással lehet majd találkozni, hanem az­zal a Jézussal is, aki mindenki­nek a nyelvét tolmács nélkül érti, akiben a világ reménységet ta­lálhat, aki által az emberiség egy új korszaka vette kezdetét, aki­ben már itt a jövő. FIATALOKNAK ERRŐL A JÖVÖRÖL kell beszélni, de azért kell munkálkodni is: hogy az utánuk következő nemzedékek is lakható világot örököljenek. Szükség lesz a fiatalok merészsé­gére, hitére, erejére és fantáziá­jára, hogy ez a jövő meg is való­suljon. Nem az ifjúság magán­ügyéről van tehát szó, hanem egyetemes, az egész egyházat és az egész világot érintő kérdések­ről. Ez a jó öreg, megfáradt boly­gó és ag egész egyház megfiata­lodhat az ifjúság által. Fabiny Tamás AZ EVANGÉLIKUS HITVÁLLÁSI IRATOK INDONÉZ NYELVEN Februári 175 ÉVE, 1809. február 2-án született Orosházán SZÉKÁCS JÖZSEF, evangélikus püspök. Iskoláit Orosházán, Mezőberényben, majd bölcsészeti és teológiai ta­nulmányait Sopronban végezte (1826—1829). Nevelő lett. 1834- ben Berlinbe és Lipcsébe uta­zott. Onnan bölcsészdoktori ok­levéllel tért haza 1836-ban. Új­ra nevelői állást Vvállalt, majd 1837 őszén pesti magyar lelkész lett. 13 éven át a Bányai egyház- kerület főjegyzője volt, 1860-ban pedig püspökké választották. 1872-ben lemondott püspöki tisz­téről, de lelkészi állását haláláig megtartotta. Munkásságához tar­tozik a pesti magyar—német egyház felvirágoztatása mellett a gimnázium fejlesztése, a budai egyház megalakulása, a pátens elleni küzdelem, a gvámintézet megteremtése. E gazdag tevé­kenység mellett a pesti teológián előadásokat is tartott. Munká­jának elismerése volt. hogy tag­ja lett as Kisfaludy Társaságnak (1838), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1836), majd tiszteletbeli tagja (1870), a jénai egyetem tiszteletbeli doktora (1865). az országgyűlés képvise­lője (1866—1868). írói tevékeny­sége gyarapította egyházi iro­dalmunkat. Énekeit ma is éne­keljük. Budapesten hunyt el 1876. július 29-én. 175 ÉVE, 1809. február 3-án született Hamburgban F. MENDELSOHN- BARTOLDY, német zeneszerző és karmester. Apja bankár, nagy­apja pedig ismert filozófus volt. Gyermekként zongorázni tanult és zeneszerzéssel foglalkozott. 15 éves korában 4 daljátékot írt. 17 évesként komponálta a Szent- ivánéji álom nyitányt. 1827-ben mutatták be Berlinben egyetlen operáját, bár egész életében fog­lalkoztatta az operaírás terve. Londonban nagy sikere volt mint zongoraművésznek és zeneszerző­nek ^829-ben. Majd Düsseldorf­ban lett zeneigazgató (1833), ope­raigazgató (1834). Ezután Lipcsé­ben találjuk mint koncertigaz­gatót (1835). Zenei élete itt ka­pott ívet. 1843-ban megalapítot­ta a konzervatóriumot. 1874. no­vember 4-én halt meg Lipcsé­ben. Oratóriumai, nyitányai, kí­sérőzenéi. szimfóniái, hegedű- és zongoraversenyművei, zongo­radarabjai, kamara zeneművei, vokális munkái és orgonaművei széles skáláját. 50 ÉVE, 1934. február 6-án történt a MAGYAR—SZOVJET DIPLO­MÁCIAI KAPCSOLATOK ren­dezése. Korábbi két sikertelen tárgyalás (1919 és 1924) után — ezeket is Jungerth-Arnóthy Mi­hály magyar diplomata bonyolí­totta. 1934. február 6-án Rómá­ban került sor a szovjet követ­ségen a kapcsolatfelvételi ok­mány aláírására. A tárgyalást nehezítette az, hogy a magyar kormány a diplomáciai felvételt ugyan akarta, de a követek ki­nevezését és a követségek felál­lítását elhalasztani tervezte. Az újságban megjelent hírek más­nap meglepetést keltettek az ol­vasókban, s vitát váltott ki a képviselőházban is. Végül már­cius 31-i hatállyal Jungert-Ar­nóthy mint ankarai követ kapott megbízást Magyarország szov­jetunió-beli képviseletének ellá­tására. Megbízólevelét április 26-án nyújtotta át Moszkvában. A szovjet kormányt a bécsi kö­vet képviselte. Végül az első bu­dapesti szovjet követ, Alekszan- der Bekzadin 1934. december 24- én érkezett meg. Jungerth-Ar­nóthy Mihály pedig csak 1935 végén állt követi szolgálatba Moszkvában. 150 ÉVE, 1834. február 7-én született To- bolszkban D. J. MENDELEJEV, orosz kémikus. Szent-Pétervá- rott élt. 1863-ban a technikai in­tézetet vezette, majd 1865-ben az egyetem tanára lett. A Magyar Tudományos Akadémia 1900. kül­tagjának is megválasztotta. El­évülhetetlen érdeme az elemek periódusos rendszere. E rendszer megalkotásával Mendelejev több új elem létezését is „megjósol­ta”. S igaza lett, mert ezeket a későbbi években mások fel is fe­dezték. Ilyen elem volt a ger­manium, a gallium, a Skandium. Jelentős munkája A kémia alap­vonalai c. mű, amely először orosz nyelven jelent meg 1868— 1871 között, s több nyelvre is le­fordították. Szent-Pétervárott hunyt el 1907. február 1-én. 100 ÉVE, 1884. február 11-én Karcagon született GYÖRFFY ISTVÁN etnográfus, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait Kolozs­várott és Budapesten végezte. 1910-ben bölcsészdoktor lett. 1917-ben a moldvai csángók kö­zött dolgozott. 1918-ban részt vett a félbeszakadt kisázsiai expedí­cióban. A budapesti egyetemen 1926-tól előadásokat tartott, 1929-től magántanár, 1930-tól előadó, 1934-től pedig a néprajz első nyilvános rendes tanára. 1938-tól a Táj és Népkutató Köz­pont vezetője. Különösen érde­kelte a Kunság néprajza. A nép­viselet és népművészet körében végzett kutatásai kiemelkedőek. Módszere segítette a magyar néprajzkutatást ahhoz, hogy európai szintre emelkedhessék. Munkásságával a falukutató né­pi írók előfutárának tekinthet­jük. Róla nevezték el később a baloldali parasztfiata'ok Györ- ffy+kollégiumát 1940-ben. Buda­pesten halt meg 1939. október 3-án. 200 ÉVE, 1784. február 16-án született Te­lesen, Morvaországban DAN- KOVSZKY GERGELY nyelvész. ÖstÖRténettel is foglalkozott. Ta­nárként tevékenykedett. Bölcse­leti és teológiai tanulmányokat Bécsben folytatott, majd Ma­gyarországra jövet magyar nyel­vészettel ' kezdett foglalkozni. 1806-tól Győrött, 1808-tól pedig 42 éven át a pozsonyi akadé­mián görög nyelvet tanított. Az indoeurópai nyelveken belül a szlovákkal, ezen belül pedig a szláv-görög nyelvviszony tisztá­zásával foglalkozott. A magyar szavak legnagyobb részét a szláv nyelvből származtatta. Összeál­lította a magyar nyelv etimoló­giai szótárát (1833). de ebben sok vitatható értelmezés van. Helye­sen mutatott rá azonban a hon­foglalás előtti magyar—szláv kapcsolatokra. Pozsonyban halt meg 1857. december 6-án. 350 ÉVE, 1634. február 25-én halt meg AL­BRECHT von WALLENSTEIN cseh nemes és zsoldosvezér. 1583-ban született. Az 1625— 1629 közötti dán—szász háború idején lépett a történelem szín­padára. Császári pénzen ötven- ezres zsoldos sereget állított fel, s megkapta az összes, császári hadak főparancsnoki rangját. So­rozatos győzelmet aratott a dá­nokkal és a szászokkal vívott hacban, mely a Lübeck-ben (1629) kötött békével ért véget. II. Ferdinánd császár hatalma növekedését aggódva néző feje­delmek ekkor keresztülvitték, hogy a császár bocsássa el Wal- lenstein-t. De közben II. Gusz­táv Adolf svéd király a protes­tánsok védelmére partraszállt Pomerániában, s ezzel elkezdő­dött a svéd háború (1630—1635). A császár ekkor visszahívta Wal- len.stein-t, aki seregével 1632. november 6-án a lützenl csatá­ban megverte a svédeket. Itt esett el Gusztáv Adolf is. A si­keren felbuzdulva, egyéni becs­vágytól hajtva a cseh királyi koronára pályázó Wallensteint — aki ekkor már titokban a své­dekkel is tárgyalt terve érdeké­ben — tisztjei 1634. február 25-én meggyilkolták. Detre János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents