Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-12 / 7. szám

XUX. ÉVFOLYAM A Magyar Katolikus Püspöki Kar nyilatkozata Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából NOVEMBER 10-ÉN VOLT L/Uther Márton születésének 500. év­fordulója. Ebből az alkalomból sokan megemlékeztek arról a teo­lógusról, aki az újkor küszöbén lényegesen hozzájárult ahhoz a mély­reható átalakuláshoz, amely mind az egyházi,', mind a világi életet érintette. A Magyar Katolikus Püspöki Kar testvéri együttérzéssel kíván részt venni a világ evangélikusainak és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak ünneplésében az évforduló alkalmából. A katolikus egyházban az elmúlt századok folyamán Luther Már­ton nevével egybefonódott az elkülönülésre való fájó emlékezés. A mostani megemlékezíés ökumenikus szellemben kíván szólni Luther Mártonról, hogy az 500. évforduló a keresztények közötti egységet szolgálja. AZ IDŐBELI TÁVOLSÁG ÉS A TUDOMÁNYOS TÖRTÉNETI KUTATÁS nagy segítséget nyújt abban, hogy Luther Márton sze­mélyéről és sokrétű örökségéről, valamint a XVI. század történeti adottságairól tökéletesebb és differenciáltabb képet nyerjünk. E kép­ben megjelenik előttünk Luther Márton mélyen vallásos, szenvedé­lyes egyénisége és korának bonyolult vallási, társadalmi és politikai viszonya. Nem vezethet bennünket az a szándék, hogy a történelem bírái legyünk. A történeti tényeket kell még jobban megismernünk, hogy elfogultság nélkül tudjunk igazságosak lenni, és a keresztény sze- retetet kell gyakorolnunk, hogy el tudjunk jutni az akkori helyzet közös megértéséhez. AZ IGAZSÁG MEGISMERÉSÉBEN ÉS A KÖZÖS MEGÉRTÉS­BEN nagy segítséget nyújt az a Krisztus-hit. amely ma is összeköt bennünket. Hiszen az egy Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicső­ségére nyíltan valljuk Jézus Krisztust Istenünknek és Urunknak, egyetlen közvetítőnknek Isten és az emberek között. (II. Vatikáni Zsinat), összeköt továbbá bennünket Krisztus Urunk egyetlen ke- resztsége és a Szentírás szeretete. Közösen valljuk az apostoli és a kalkedoni hitvallást. A II. VATIKÁNI ZSINAT ARRA FIGYELMEZTETETT minket katolikusokat, hogy amikor az egység útját keressük, one gördítsünk akadályt a Gondviselés útjába, de elébe, se vágjunk a Szentlélek jö­vendő ösztönzéseinek. Alázattal kell tehát meghajolnunk az isteni Gondviselés titka előtt, és készséges lélekkel figyelnünk a Szentlé­lek vezetésére, hogy ez az évforduló előmozdítsa mindazok egvsé- gét. akik megkerésztelkedtek, és így Jézus Krisztus nevét hordoz­zák. (Megjelent az ÜJ EMBER 1984. január 8-i számában) Dr. Groo Gyula professzor nyugalomba vonult Dr. Groó Gyula, az Evangélikus Teológiai Akadémia professzora 1984. február l-ével nyugalomba vonult. Dr. Groó Gyula 1913. április 18-án született Győrben. Teológiai tanulmányait Sopronban végezte az Erzsébet Tudományegyetem Hit- tudományi Karán. Kapi Béla püspök avatta lelkésszé Sopronban 1935-ben. Győrben előbb másodlelkész, majd hitoktató lelkész volt. 1949—1952 között az egyetemes főtitkári tisztet töltötte be. Majd Szentendrén és Pesthidegkúton szolgált. 1959. augusztus 1-től volt az Evangélikus Teológiai Akadémia tanára. Dr. Nagy István esperes a gyakorlati tanszék új tanára Az Országos Presbitérium — az Országos Egyházi Elnökség és a Teológiai Akadémia tanári karának javaslatára — dr. Nagy István tatai esperest választotta meg a gyakorlati teológiai tanszék taná­rává. Dr. Nagy István 1933. április 11-én született Celldömölkön. Teoló­giai tanulmányait a budapesti Teológiai Akadémián végezte. Vető Lajos püspök avatta lelkésszé 1958-ban. Segédlelkészi szolgálatai után a tatai gyülekezet választotta meg lelkészévé. 1970-tól a Fejér- Komáromi Egyházmegye esperesi tisztét töltötte be. 1975-től a Teoló­giai Akadémián is óraadó volt. Us*. Ilásfenscfier Károly lelkész tiszteletileli teológiai tanár Az Országos Presbitérium január 25-én tartott ülésén dr. Hafen- scher Károly Budapest, Deák-téri igazgató lelkésznek magas-szintű teológiai munkásságáért a „tiszteletbeli teológiai tanár” kitüntetést adományozta. Ezt a kitüntetést az Országos Presbiérium 1983. no­vember 3-án tartott ülésén alapította. Az Evangélikus Teológiai Aka­démia tanári kara felkérte Dr. Hafenscher Károly tb. teológiai ta­nárt, hogy a Homiletika (Igehirdetés-tan) c. tantárgyat rendszere­sen adja elő az Akadémián. Dr. Hafenschef Károly 1926. július 6-án született Budapesten. Sza­bó József püspök avatta lelkésszé 1948-ban. Segédlelkészi szolgála­tot végzett Budapest—Zuglón, Pestererzsébeten, Kőbányán. 1954-től szolgál a Deák-téri gyülekezetben, előbb mint másodlelkész, majd 1972-től mint parókus lelkész. Gyülekezeteink a lelkészképzésért Ilyenkor, év elején gyülekeze­teink zárszámadásokat készíte­nek. Ezekben összegezik, hogy mennyi áldozatot hoztak híveink a lelkészi ■ szolgálat fenntartá­sáért, az egyházi épületek kar­bantartásáért, a közegyházért és szeretetintézményeinkért. A gyü­lekezeti számadásokban szerepel az a tétel is, hogy mennyit ál­doztak híveink a lelkészképzés­re a szupplikációs, vagy a teo­lógusnapi szolgálat alkalmából. TEOLÓGIAI AKADÉMIÁNK HALLGATÓI az elmúlt évben 189 gyülekezetben végeztek szupplikációs és 36 gyülekeze­tünkben teológusnapi szolgála­tot, tehát összesen 225 gyüleke­zetünket látogattak meg. E szol­gálatok alkalmával gyülekeze­teink 1 135 631,— Ft adománnyal támogatták Teológiai Akadé­miánkat, illetve lelkészképzésün­ket. Ez az adomány kereken 81 000 Ft-tal több, mint az előző évi adomány összege volt. AZ EGYHÁZMEGYÉK KÖ­ZÜL a Pest megyei egyházme­gye adománya volt a legnagyobb (161 076,— Ft), majd-a fejér—ko­máromi egyházmegye (122 843,— Ft), a bács-kiskun egyházmegye (108 880,— Ft), a nógrádi egy­házmegye (107 836,— Ft) és a vasi egyházmegye (100 181,— Ft) követik sorrendben. A tizenhat egyházmegye közül tizenhárom egyházmegye adománya növeke­dett, öt egyházmegye adománya pedig csökkent. Legnagyobb nö­vekedés (50 685,— Ft) és a fejér- komáromi egyházmegyénél volt, mert az elmúlt évben ebben az egyházmegyében szolgáltak teo­lógusaink a nagyhéten a pas­sió-előadással. Az adományok csökkenése a legtöbb esetben azzal magyarázható, hogy még mindig van néhány gyülekeze­tünk, amely gyülekezeti gondok­ra hivatkozva nem fogad min­den évben szupplikánst. GYÜLEKEZETEINK KÖZÜL a legnagyobb adományt a kiskő­rösi (46 505.— Ft) és a békés­csabai (30 858.— Ft) gyülekezet­től kaptuk. Négy gyülekezetünk­ből (Csömör. Soltvadkert, Gyönk és Tét—Győrszemere—Felpéc) húszezer forintnál nagyobb ado­mányt kaptunk, húsz gyülekeze­tünk pedig (Szák-Szend, Ős­agárd—Felsőpetény, Bonyhád, Paks—Tengelic, Nagytarcsa, Vár­palota—Öskü, Bakonycsernye— Sur. Bqkod, Domony', Bakony- szombathely—Hánta, Csengőd— Páhi—Kaskantyú, Mohács, Irsa, Dunaegyháza, Ózd, Aszód, Nyír­egyháza, Székesfehérvár, Győr és Sopron) tízezer forintnál na­gyobb adománnyal támogatta lelkészképzésünket. Szinte meg­ható áldozatkészséget, mutatnak egészen kicsiny gyülekezeteink, amelyek szeretetükkel és áldo­zatkészségükkel sokszor megszé­gyenítik a nagyobb és- tehető­sebb gyülekezeteinket. Az adományokat 42 568,— Ft úti- és gépkocsiköltség terhelte, a hallgatók szupplikációs szolgá­lati jutalmazására pedig 59 910,— Ft-ot fizettünk ki. A Teológiai Akadémia tiszta bevé­tele a szupplikációs adományok­ból 1 033 153,— Ft volt. ISTEN IRÁNTI HÁLÁVAL KÖSZÖNJÜK MEG gyülekeze­teinknek, híveinknek és lelkész- testvéreinknek áldozatkész sze- ^retetet, amellyel a lelkészképzés ügyét az elmúlt éyben is felka­rolták. Kérjük, hogy hordozzák szívükön továbbra is ezt a ne­mes ügyet. Egyben kérjük azt is, hogy lelkészeink és hittest­véreink az anyagi támogatás mellett rendszeres imádságuk­kal is támogassák a lelkészi szolgálatra készülő fiatalokat. Selmeczi János Minél sötéiebb az éjszaka, annál fényesebbek a csillagok Néhány éve abban a szeren­csében részesültem, hogy talál­koztam Észak „szürke eminen­ciásával”, Olóf Palmeval. Akkor már nem és még nem volt Svédország miniszterelnöke. Egyszerűen, „csak”, mint az ún. Palme-bizottság vezetője vett részt egy nemzetközi konferen­cián. Mély benyomást tett rám. Elsősorban Európa- és a világ békéjéért érzett felelősségével. Előadására mai napig emléke­zem. AMI NAPJAINKBAN TÖR­TÉNIK STOCKHOLMBAN, Pal­me fővárosában, az nagyrészt ennek az alacsony, mosolygós tekintetű szemüveges embernek köszönhető. Mert a múlt év vé­gén, amikor két tárgyaló asztal­nál — Genfben és Bécsben — irattáskáikba söpörték jegyzetei­ket és elhagyták a tárgyalóter­méket Kelet és Nyugat delegá­tusai, egyfajta olyan pesszimiz­mus lett úrrá rajtunk, "hogy „mindennek vége”. Elszakadt az utolsó tartókötél, amely időkö­zönként fonallá vékonyult, és amely még úgy, ahogy tartotfa a világot, elsősorban a nagyha­talmakat ahhoz a játékszabály­hoz, amelyet a népek sürgettek és követeltek, hogy ti. tárgyaló- asztalnál és ne fegyverekkel oldják meg világunk kérdéseit. És ekkor ez a „kicsi ember” a felelősség sakktábláján új lépés­re szánta magát, Stockholmba hívta a Helsinki Záróokmányt aláíró 35 ország külügyminisz­terét. ' Január 17-én valamennyi ér­dekelt fél elfogadva a meghí­vást, külügyminiszteri szinten megjelent Stockholmban és el­mondotta fájdalmát, véleményét nyilváníthatta, de legalábbis ta­lálkozott egymással. Semleges területen, Helsinki, Genf, Bécs falain kívül de újra „egy asztal mellett valamennyi „sértődött” fél. NEM VÁRTUNK NAGY EGYMÁSBA BORULÁST, ölel­kezést, sem az elmérgesedett kérdések gyökeres orvoslását. Nem pattant ki belőlünk a visszafojtott optimizmus „hur­rá” kiáltása. A gyűlés nem is célzott mást, mint a megsza­kadt kapcsolatok újrafelvételét más környezetben, más atmosz­férában, más résztvevőkkel. Vagyis ' olyan külügyminiszterek, nagykövetek, politikusok szemé­lyeiben, akik a megszakadt tár­gyalásokon nem vettek részt. És ha nem is tölt el bennünket osztatlan öröm, mégis kijelent­hetjük, minél sötétebb az éj­szaka, annál fényesebben ra­gyognak a csillagok. Stockholm ezekben a napokban fényesen csillog.' BIZALOM ÉS álZTONSÁG- EROSÍTŰ KÉRDÉSEKRŐL esik szó Stockholmban elsősorban. És itt húzzuk alá magunknak a bizalom szót vastagon. Azért, mert olyan helyzet alakult ki legutóbbi időnkben, amikor a tárgyaló felek elvesztették egy­más iránt a bizalmat, másszó­val a bizalmatlanság légköre vette őlíet körül. Elképzelhetet­len a legkisebb eredmény eléré­se, ha a tárgyaló felek alapál­lása a bizalmatlanság. Én nem kutatom, firtatom, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, azt sem, hogy úgy kezdődött, hogy ő visszaütött. A tények masszív ködfelhői mögött nem ennek megállapítása a szükségszerű részemről. A tények számomra makacsul és könyörtelenül arról tanúskodnak, hogy elvesztették egymás iránt a bizalmat a tár­gyaló felek. Ennek következté­ben sodródtunk ismét hideghá­borúba, és ezért nőtt meg is­mét a félelem bennünk a „me­leg háborútól”. Ugyanennek a bizalmatlanságnak lett a kifeje­ző formája ez az eszeveszett fegyverkezési verseny. BIZALOM! Ez lett a vezérfo­nal, ez volt Palme elképzelése és erre mutatott hajlandóságot 35 állam képviselője. Nem vá- (F oly tatás «. 2. oldalon) Tisztújítás a Déli Egyházkerületben Sólyom Károly az új püspökhelyettes Anyagtorlódás miatt (Luther év) csak most tudjuk közölni a Déli Egyházkerület 1983. október 19-én tartott közgyűlésén történt tiszt­újítást. Dr. Nagy Gyula helyére — akit 1982 őszén az Északi Egyházke­rület püspökévé választott — a közgyűlés Sólyom Károly paksi lel­készt, a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperesét választotta lelké­szi főjegyzővé, egyben püspökhelyettessé. Az alábbiakban közöljük a teljes tisztújítást: Tisztségviselők: Lelkészi főjegyző: Sólyom Károly Paks, világi főjegyző: Szilágyi Béla ny. tanár (Pécs), lelkész! jegyző: Tóth-Szöllős Mihály (Kecske­mét), világi jegyző: dr. Gömöry István (Kaposvár),' pénztáros: Sze­merei Zoltán (Budapest), jogügyi tanácsos: dr. Okolicsányi Pál ügy­véd (Budapest) Presbitérium: Dr. Hafenscher Károly lelkész (Budapest), Keveházi László espe­res (Pilis), Táb.orszky László esperes (Békéscsaba), Pintér János esperes (Orosháza), dr. Simor Ferenc (Siklós), Dudla Imre (Duna­egyháza), dr. Szórády István (Szeged), dr. Kiss István (Gyula). A presbitérium póttagjai: Káposzta Lajos lelkész (Soltvadkert), Dóka Zoltán lelkész (Hévíz- györk), Szirmai Zoltán lelkész (Budapest), Müller György (Pécs), Harmincz István (Dabas). Egyházkerületi bíróság: Dr. Fabiny Tibor (Bp), Fodór Ottmár (Szolnok), dr. Molnár Kál­mán. ny. ügyvéd (Békéscsaba), Balikó Zoltán (Pécs), dr. Csongrádi János (Szarvas). Lelkészképesítő Bizottság: Benczúr László (Budapest), Balikó Zoltán (Pécs), dr. Rédey Pál (Budapest), dr. Hafenscher Károly (Budapest), Káposzta Lajos (Solt­vadkert). A Számvevőszék elnöke: dr. Rédey Pál (Budapest)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents