Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-02-05 / 6. szám

GYERMEKEKNEK. Gyermek a jászolban Lk, 2,1—14 EGY ÉJSZAKÁN, VALAHOL A FÖLD EGYIK SARKÁBAN, egy kis városkában, me­lyet Betlehemnek hívnak, szüle­tett egy gyermek. Gyönyörű éj­szaka lehetett. Meglepetésekkel, csodával, boldogsággal teli. Lát­szólag semmi különös nem tör­tént. Egy fiatal édesanyának gyermeke született. Bepólyálta és egy jászolba fektette. Súlyos gondjai voltak akkori­ban az embereknek. Idegenek uralkodtak Izrael felett. Ezeknek az embereknek más volt a hitük is. Ök a császárt, akit Augustusnak hívtak, istenként tisztelték. Izraelben az emberek már régóta remélték, hogy min­den megváltozik. Azt várták, hogy Isten végre küld valakit, aki segít nekik. Várták a Szaba- dítót, akit Isten régen megígért a próféták által. Sokan már tü­relmetlenek voltak: ..Megváltoz­nak már végre a dolgok, vagy marad minden a régiben?” ÉS AKKOR BETLEHEMBEN SZÜLETETT egy gyermek. A régóta várt segítség megérkezett. Ö volt a szabadító, akit Isten küldött népének. Egy gyermek bepólyálva, jászolban fekve. Kü­lönös, hogy így történt. Nem a hatalmas császár a megmentő, aki Rómában uralkodik. A sza­badító nem is a palotában, Je­ruzsálemben. a szent városban található meg. Nem egy nagy hőst, nem egy erős férfit küldött Isten, hanem egy pici gyermeket, egv újszülöttet. Ez a gyermek nem volt más, mint maga Isten. A pici gyer­mekben a mindenható Isten ma­ga jött el erre a földre. Az Is­ten gyermeke lett! Olyan gyer­mek lett, mint mi vagyunk. Olyan gyermek, akinek anyára van szüksége, meg apára. Olyan gyermek, aki nevetni meg sír­ni tud, örülni meg szomorkod- ni. Ember lett az Isten! Ember, akinek neve van, mint nekünk. Akinek arca van, mint nekünk, aki eszik, mint mi. Karácsonykor az Isten gyermek lett. Eljött er­re a földre. Épp olyan védtelen, segítségre szoruló, gyenge kicsi gyermek lett, mint minden gyer­mek. Egészen közel jött hoz­zánk. MI LESZ EBBŐL A GYEREK­BŐL? — ez a nagy kérdés, ami minden szülőt izgat, amikor gyermekére néz. Mi lett az új­szülöttből, aki a jászolban fe­küdt azon az éjszakán Betlehem­ben? A kicsi kezeket egyszer vasszögekkel verték át a Golgo­tán. A csillogó szemeknek egy­szer végig kellett nézni a hűtlen tanítványok futását. A gőgicsé- lő hang egykor kiáltássá válto­zott a kereszten: „Én Istenem, miért hagytál el engem?” Az an­gyalok éneke helyett csúfolódó hangokat hallott: „Szállj le a keresztről Isten fia!” Ez a kicsi gyermek amikor felnőtt, felál­dozta életét értünk a kereszten. ISTEN EZÉRT LETT GYER­MEK, hogy mi soha ne legyünk egyedül. Hogy ne kelljen fél­nünk, se szomorkodnunk többé. Hogy megszabadítson minket minden rossztól. Isten azért lett gyermek, hogy érezzük, mennyi­re közel van hozzánk. Hogyan lehetséges az. hogy az Isten gyermek lett? Ügy. hogy ő nagyon szeret minket. A szere­tet pedig mindenre képes. Nagyné Ferenczy Erzsébet EMLÉKEK PLANTALÁSA PILISEN Bensőséges ünnepség zajlott le 1983. október SÜ-ári’i^pflifcH^éPnp- lomban. ma.id ä tempiamkéfthen álló szobor előtt. AZ ISTENTISZTELETEN 25 esztendős pilisi szolgálata alkal­mából Keveházi László lelkészt és feleségét köszöntötték a szom­szédos lelkészek, az egyházme­gyei felügyelő, a gyülekezet ré­széről Csilló Mihály kántor, a ve­zetőség nevében pedig Temesvári Mihály felügyelő. AZ ISTENTISZTELET UTÁN a templomkertben folytatódott az ünnepség ahol is a pilisi gyüle­kezet 1922-es évfolyama, tehát akik akkor születtek, emlékfákat ültettek el. Egy szomorúfüzet —\----------------------------------------------­azoknak az emlékére, akik azóta a háborúban'’'elestek, vagy itt­hon halták még, egy hársfát pe­dig az élők azért ültettek, hogy ez alatt a fa alatt még sokszor beszélgethessenek egy-egy isten- tisztelet után. VÉGÜL MEGEMLÉKEZVE Lu­ther Márton születéséről, életéről és szolgálatáról, a reformáció em­lékére egy ezüstfenyőt ültettek el, hogy annak örökzöldje emlé­keztessen a reformáció mindig időszerű tanítására. Az emlékfá­kat és azok ültetését szép vers­ben méltatta Miklós Mihály a „22-esek” nevében, a szervezést pedig Klein Károly végezte. Varga Mihály „írok nektek, ifjak.,.” Mi is találkozhatunk vele Sorozatunkban végigkísértük Jézus földi útját. Tanúi lehet­tünk annak, hogyan találkoztak vele, hogyan szegődtek a nyomá­ba és hogyan lettek tanítványai az emberek. Jézus ma már nincs testben közöttünk. Jól tudjuk, hogy meghalt a kereszten, har­madnap feltámadott a halálból és negyven nap múlva felment a mennyekbe, azaz felvette újra láthatatlan létformáját. De csak azért, hogy mindenütt jelen le­hessen, hogy mint egykor Pa­lesztina kies vidékein találkoz­tak vele az emberek, minden idők embere is találkozhasson vele. Mi is részesei lehetünk en­nek a csodának, mi is találkoz­hatunk vele ma. 1984-ben, itt Ma­gyarországon. Hogyan? A hirdetett igében Amikor valaki — talán éppen olyan gyarló és esendő ember, mint mi magunk — Jézusról be­szél, Jézus mérhetetlen nagy sze- retetét fejtegeti, tulajdonképpen maga Jézus, szól hozzánk. Mint egykor a betlehemi gyermek tes­tébe, úgy alázkodik bele ma is az emberi szóba. Mert amikor igehirdetést hallgatunk, nem em­beri beszédet hallgatunk, hanem Jézust magát. Ő maga szólít meg. ő hirdeti nekünk a bűnbocsá­natot, ő formálja újjá életünket, ő vezet és irányít bennünket. S mint egykor a Jézussal való ta­lálkozások alkalmával, ugyan­olyan csodák történnek ma is az igehirdetések hallgatásakor. Em­berek kérdeznek és kapnak sok­szor meglepő feleleteket, beteg, reménytelennek hitt életek gyó­gyulnak meg és indulnak el új irányba a szolgálat útján. Érde­mes kipróbálni ezt a csodát! Ér­demes nyitott szívvel, kereső lé­lekkel részt venni ezeken az al­kalmakon, s a Szentlélek velünk is elvégezheti a csodát: megújul­hat az életünk, Jézus tanítványai, követőd lehetünk! Az úrvacsorában Amikor már a nyomában já­runk és a szolgálat útján újra meg újra elbotlunk — mint az orvos a betegeit a rendelőben — úgy vár bennünket Jézus az úr­vacsorában. Itt még kézzelfog­hatóbb a csoda, mint az igehir­detésben. Jézus belealázkodik a szent jegyekbe, az ostyába és a borba. Lehet, hogy a kívülállók­nak gyermekes babona az egész szertartás, de azok, akik komo­lyan veszik Jézus szavát, átélik benne a bűnbocsánat feloldó ér­zésének, az életúj ulásnak a Jé­zussal való közösségnek áldott csodáját. Átélhetik azt is, mit érezhetett Pál apostol, amikor a Jézussal való találkozás után egyszer ezt mondta: most már nem is én élek, hanem maga Krisztus él bennem. Mennyivel más így a bűn elleni küzdelem, mennyivel kevesebb így a ku­darc és mennyivel több a győ­zelem! S hogy ez nem hiú áb­ránd, hanem valóság, arról a megújult életű emberek ezrei ta­núskodnak. akik találkoztak ve­le az igehirdetésben és újra meg újra átélték a vele való közösség boldog csodáját az úrvacsorában. Érdemes kipróbálni ezt a csodát Kápolnaavatás Jánosházán A Kissomlyóhoz tartozó jános- házi filiának nagy ünnepe volt Advent 1. vasárnapján: az új he­lyen kialakított imatermét — melyet talán, helyesebb kápolná­nak nevezni — püspöki felhatal­mazás'alapján átadta szolgálatá­nak Fehér Károly esperes. A 84. Zsoltár alapján szólt a templom utáni vágy feszültségéről és az Űr hajlékára találás szívet be­töltő öröméről. Az istentiszteletet követő kis ünnepség keretében a zsúfolásig teli teremben a gyülekezet he­lyettes lelkésze megköszönte azt a jóindulatot és sokágú támoga­tást, melyet a filiális gyülekezet kapott régi vágyának megvaló­sításában. Az évtizedes iskolai és istentiszteleti közös terem mellett kialakított saját helyiség létével jelzi azt a jó viszonyt, mely államunk és egyházunk kö­zött fennáll, s melynek megvaló­sulásáért őszintén törekszünk a magunk helyén is. Köszönetét mondott mindenkinek, aki áldo­zatot hozott a szép . terv , meg­valósulásáért. az’ ÚJ' öltárterítőért. csillárokért, berendezésért, füg­gönyökért, különösen is a rend­kívül sokat fáradozó László Gyu­la gondnoknak. A nagyközségi tanács és az általános iskola kép­viseletében Zsankó László igaz­gató mondott meleg szavakat a résztvevőknek, kifejezve remé­nyét. hogy a jó kapcsolat tovább erősödik mindnyájunk javára. Igével köszöntötte a gyülekezetei Jakab Lajos református lelkipász­tor, és átadta a celldömölki refor­mátus testvérgyülekezet áldás­kívánását is. id. Magassy Sándor A testvéri közösségben Nincs mindig mód és alkalom az úrvacsorára, amikor annak szükségét érezzük. De Jézusban hivő, vele járó testvéreket min­dig találunk! Ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én ne­vemben, én is jelen vagyok — ígérte Jézus. Tartja is ezt az ígé­retét. A testvéri közösségben, a problémáinkról az ö színe előtt való őszinte beszélgetésben ugyanazt élhetjük át, mint az igehirdetésben és az úrvacsorá­ban. A testvérek ajkán elhang­zó vigasztaló, bátorító, vagy út­baigazító szó az ő szava lehet. A testvérekkel való őszinte be­szélgetésben átélhetjük a Jézus­sal való közösséget, életünk gyó­gyulását és megújulását. Ezért olyan fontos Jézus tanítványai­nak az életében a testvéri közös­ség. Az ember társas lény, a kö­zösségben él igazán és érzi jól magát. Fiatalok különösen tud­ják ezt. Ezért keresnek lázasan barátokat, megértő közösséget. Sokszor azonban olyan közössé­get találnak, amely a rossz út­ra visz. Érdemes megkeresni a Jézus útján járók közösségét! Ez a közösség új életre visz. A segítségre szoruló emberekben Van a Jézussal való találko­zásnak egy egészen különleges alkalma. Amikor Jézus az utol­só ítéletről beszél, ilyeneket mond az üdvösség jutalmát el­nyerő embereknek: Éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok . . . Amikor az emberek csodálkozva kérdik, hogy hol tettük ezt veled, Jé­zus ezt mondja: Ha megtettétek akárcsak eggyel is legkisebb atyámfiai közül, énvelem tetté­tek meg! Tehát, amikor segít­ségre szoruló emberekkel talál­kozunk, Jézussal r<i la lkozunk Ez­zel Jézus azt monja, hogy a ve­le való találkozásnak, az ő köve­tésének a legfőbb célja, hogy se­gítsünk mindenütt, ahol csak tu­dunk. Az igehirdetésben, az úr­vacsorában és a testvéri közös­ségben Jézustól azért kapunk gyó­gyulást, új életet, hogy legyen erőnk a segítő és gyógyító szolgá­latra. Jézus azért szólít meg ma is embereket, fiatalokat is, hogy a benne hívők és vele járók szol­gálata nyomán kevesebb legyen a könny és több legyen a mo­soly és a boldogság. Selmeczi János A Deák téri Evangélikus Gimnázium Templomunkkal egybeépítve a Deák téren ma is működik egy iskola, evangélikus leánygimná­ziumunk utódjaként. A pesti em­berek közül igen sokan ismerik az emléktáblát is, amelyik az épületnek azon a falán, ahol ma az Országos Evangélikus Múzeum van, hirdeti, hogy ebben az épü­letben járt iskolába Petőfi Sán­dor. Az iskola a múlt században mint az egyház pesti gimnáziu­ma vált emlékezetessé. ISMERETES, HOGY BUDA VISSZAFOGLALÁSA UTÁN evangélikusoknak még leteleped­nie sem volt szabad Pesten, a vá­rosban. A Türelmi Rendelet után már gyors ütemben fejlődött az egyházközség is, iskolát, imahá­zat, majd templomot emelt. A je­lenlegi épület földszintje még a XVIII. században, első és máso­dik emelete a XIX. .század ele­jén készült el. Kezdetben a tanulókat még nem oktatták olyan magas gim­náziumi szinten, hogy végzettsé­gükkel egyetemre mehettek vol­na. Évfordulókat keresve rend­szerint több dátumot adnak meg egy-egy intézmény „alapítási éve”-ként. A magyarországi evan­gélikus középiskolák többsége eredetileg egy-egy egyházközség kebelében nőtt ki az egyház egyetlen tanítót foglalkoztató in­tézményéből. Jellemző, hogy ma­gának, a XVIII. században vá­lasztott pesti evangélikus lelkész­nek, Molnár Jánosnak a fia is, aki később szintén lelkész lett, az akkor már meglévő két kato­likus gimnázium egyikében vé­gezte középiskolai tanulmányait. A gimnázium tudós történetírója, Hittrich Ödön 1822-re teszi a gimnázium alapítását. Abban az évben az 1806-os Ratio Educatio­nis osztály-beosztásának megfe­lelően Rhetorica-Poetica tagozat is tanult már itt nyolc fővel. Eze­ket a tanulókat az Egyetem — a későbbi Pázmány Péter, majd Eötvös Loránd Tudományegyetem —, felvételi vizsga nélkül vehette fel. Nem volt ' ez olyan szigorú rangsorolás mint ma. Kármán József 1778-ban, kilenc éves ko­rában végezte a Rhetorica osz­tályt 15—17 éves tanulókkal együtt. A XIX. SZÁZAD ELEJÉN, el- sősoroan Schedius Lajos, Schwart- ner Márton és Liedemann János munkássága nyomán hamarosan magas színvonalat ért el az in­tézmény. Különösen Schediusnak munkássága hatott erősen a szel­lemére. Ő a pesti egyetemen az esztétika mellett a pedagógiát is tanította, jól ismerte a haladó pe­dagógiai irodalmat. Pestalozzi el­ső magyarországi ismerői kö­zött tartják számon. Védelmező­jeként foglalt állást egy támadás ellen 1815-ben a Tudományos Gyűjtemény hasábjain, de már 1806-os tantervének összeállítása­kor is foglalkozott nevelési elvei­vel, ahogyan ezt Lovich Adóm­mal a későbbi püspökkel és Bócz- kó Dániellel, Tessedik szarvasi lelkésztársával váltott leveleiből látjuk. Az iskola felemelkedésének idején Kanya Pál volt az igaz­gatója. Gömör megyei szárma­zású. Tsisch Tamásnak, a cset- neki filantropista szellemű intéz­mény volt vezetőjének ajánlásá­val érkezik Pestre. „A mi jó Ka­nya bácsink”, írják róla Petőfi iskolatársai még évtizedek múlva is. Schedius munkatársa, majd utódja az Evangélikus Országos Levéltár létrehozásában. Ö őrizte meg a korszak páratlan értékű pedagógiai dokumentumait, töb­bek között Schedius Lajos és Ney Ferenc levélváltását az első „Pedagógiai Társaság” létreho­záséi ól. Tavasi Lajosnak, a szabadság- harc idején kiemelkedő szerepet játszó igazgatónak a nevét első­sorban az Országos Nevelésügyi Kongresszus megszervezése tette ismertté. Már előzőleg tevékeny szerepet játszott az evangélikus, majd a protestáns „Tanári Ta­nácskozások” létrehozásában, éveken keresztül kiadta „Neve­lési Emléklapok” című értesíté­seit, s a kongresszuson bátran adott hangot a leghaladóbb ne­velési elveknek. A bukás után Pestről kitiltották, de az Iglói Evangélikus Gimnáziumban ered­ményesen működhetett. A BACH-KORSZAKBELI VISSZAESÉS UTÁN a Deák téri épület Budapest jelentős kultu­rális centruma lett. Neves taná­rok — Mikola Sándor például a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett —, később ne­vessé váló diákokat tanítottak itt. Bár elismerjük, hogy az is- 4tola színvonalának megítélésében nemcsak a kitűnő, de az ott vég­zett gyenge diákok eredményeit is figyelembe kell venni, mégis elmondhatjuk, hogy az itt vég­zett tanulók eredményesen vé­gezték utána egyetemeiket, főis­kolai tanulmányaikat. Megszám­lálhatatlan az orvosok, mérnö­kök, államhivatalnokok, lelké­szek száma, akik innen indultak. Az iskoláról szólva feltétlenül meg kell említeni a vallási türe­lemnek itt tapasztalható biztos jeleit. A más vallású tanulók száma fokozatosan emelkedett, jellemző módon sok katolikus fiatalembert is itt taníttattak szüleik. Legjellemzőbb mégis, hogy a pesti zsidó gimnázium lét­rehozása előtt, de még hosszú ideig azután is, az ehhez a fele­kezetihez tartozó szülők itt lát­ták legjobban biztosítottnak gyer­mekeik elfogultság nélküli neve­lését. ■ A Schmerling-korszak ide­jén 1863-ban például 91 evangé­likus tanuló mellett 12 reformá­tus, 2 görögkeleti és 54 „mózes hitvallású” diákja volt iskolánk­nak. Az akkor még nagyrészt né­met nyelvű pesti polgárság gyer­mekei magyar szellemben nevel­kedhettek itt. A nemzetiségi tü­relmességre jellemző az igazgató az évi jelentése: „Nyelvökre néz­ve nem osztályoztuk őket, mint­hogy igen nagy része szintúgy mondható magyar ajkúnak, mint német ajkúnak, egyképpen élvén mind a két nyelvvel. Elégnek lát­szik megjegyezni azt, hogy min­denkinek szabadon hagyatott, magyarul akar-e felelni vagy né­metül.” Mint írja, a második fél­évben már inkább mindenki ma­gyarul. AZ ISKOLA LASSAN KINŐT­TE ÉPÜLETÉT. Tanári kara vál­tozatlanul ment át e század ele­jén a „Fasori” gimnáziumba. Ez már új, külön tanulmányozásra méltó fejezete az iskola életének. Rácz László és Mikola Sándor Nobel-díjas fizikusokat, mate­matikusokat és kémikust nevelt az emberiség tudományának. De a tanítványok tömege nemcsak ezekből áll. „Fasori” diákként ne­velkedni nagy biztatást jelentett a további években is. A fasori épület, bár sokak sze­rint a legtökéletesebb pesti gim­náziumi épület, ma egy intéz­ménynek az otthona. A Deák té­ri épületben az állomosításig iskolánk leánygimnáziuma kapott otthont. Ma már a szülők felada­ta. hogy az „evangélikus környe­zet” szellemét átadják gyerme­keiknek. A fiatalkori élmények meghatározóak voltak őseink munkásságában is. Ügy őrizzük meg helyes hagyományainkat, ha ezt a szellemet unokáinknak és utódaink hosszú sorának is át tudjuk adni. Dr. Terray Barnabás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents