Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-23 / 52-53. szám

KARÁCSONY - VJ KÍZOCT HOGY ISTEN GYERMEKEIVÉ LEGYÜNK • • • KARÁCSONY ESEMÉNYE, IGAZI NAGY AJÁNDÉKA: a Gyermek, Jézus érkezése. ,.Egy ártatlan kis csecsemő, egész vi­lág üdve lesz ő", énekli Luther (150. é. 2.' V.), S ennek az ese­ménynek az a célja, az aján­déknak a kincse, hogy általa mi is Isten gyermekeivé lehessünk. Azért jött el Isten Fia, azért született asszonytól, hogy test­véreivé fogadjon bennünket: a Mennyei Atya gyermekeivé. vMindnyájunkat kivétel nélkül, hirdeti Pál apostol a Galaták- hpz írott levelében: zsidókat és pogányokat, szolgákat és szaba­dokat, férfiakat és nőket. Vagy­is mindenkit, fajra, nemre, tár­sadalmi helyzetére való tekintet nélkül testvérévé fogad Jézus s ezért szí vére ölel a Mennyei Atya. Mikor Jézus vér szerinti test­vérei és édesanyja, sorsáért ag­gódva, szolgálatából haza akar­ták hívni. Jézus így válaszolt nekik: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim? Majd szét­hordozta tekintetét azokon, akik körülötte ültek, így szólt: Íme az én anvám és az én testvé­reim!" (Mk 3,31—35). ö az „el­sőszülött a sok testvér közül", vallhatja ezért boldog bizonyos­sággal Pál apostol is (Rm 8.29). Mit jelent ez a mi Istengyer­mekségünk ? Először is szabadságot. Felsza­badulást a bűn sokféle szoron­gató hatalmából, félelmek és kétségek megkötözöttségéből. a vétkezés kényszeréből, amikor tudván tudva tesszük a helyte­lent s elmulasztjuk megtenni a jót. Pál apostol Galatákhoz írott levelét, amelyből karácsonyi el­mélkedéseink vezérfonalát vet­tük (Gál 4,4—6) joggal nevezik az írásmagyarázók a szabadság levelének. Mert benne ujjongó örömmel tesz bizonyságot az apostol Isten gyermekeinek fel­séges szabadságáról. Lehet-e ma­gasabb méltóság, nagyszerűbb elhivatás. mint Isten 'gyermeké­nek lenni? Hiszen ez azt jelen­ti: nem vagyunk hontalanok és gazdátlanok, soha sem magá­nyosok és elveszettek. Van ott­honunk. az Atyánál, miénk szí­vének minden szeretete, velünk van teljes hatalma. Jézus erre a zálog és biztosíték: ..Isten egy- gyé lett veletek, a gyermek, aki született, valóságos testvéretek". (155. év. 3. v.). Ezért szólíthatjuk így Istent: Abba! így szólította Istent Jé­zus. életének egyik legnehezebb órájában, a Getsemané kertjé­ben, anyanyelvén, araméiul: ..Abba, óh Atyám,1 neked min­den lehetséges, vedd el ezt a poharat tőlem". (Mk 14.36). Ez a becéző megszólítás — talán így fordíthatnék: Édes jó Apám. Apukám — Jézus imádkozásá­nak sajátos szóhasználSta volt, amit az öskeresztvénség átvett és imádságaiban használt. Jé­zus ajkán ez Istennel való pá­ratlan kapcsolatát fejezi ki s most ebből ad részt nekünk. Mi is így fordulhatunk a minden­ható felséges Istenhez: Abbá, édes jó Atyánk! Bizalmaskodás talán ez? Nem, hanem a feltétlen bizalom kife­jezése! Hiszen nem magunktól tesszük: Jézus biztat reá. S nem is magunkból nyílik szánk e szóra: a Szentlélek kiáltja szí­vünkben e szót: Abbá. édes jó Atyánk! A megváltottak boldog felkiáltása ez: kiűz minden fé­lelmet, kétséget ez a „fiúvá te­vő Lélek, akiben azt kiáltjuk: Abbá. Atyám!” (Rm 8.15). ..E kiáltás elnyomja a törvény, bűn. halál és ördög kiáltását, akár­milyen hangos és félelmetes le­gyen is, áthatol a felhőkön s egeken s elhal Isten füléhez” (Luther). Ezért azután másodszor azt jelenti Istengyermekségünk, hogy gyakorolhatjuk a gyermekek fel­séges előjogát: bármikor oda­fordulhatunk teljes bizalommal Édesat.yánkhnz. Imádkozhatunk. Mi ugyan magunktól erre is al­kalmatlanokká lennénk, de van tanítómesterünk: a {Szentlélek. 0 tanít meg arra. hogy mit és hogyan kell kérnünk. „Maga a Lélek jár közbe értünk szavak­ba nem foglalható fohászkodá­sokkal” (Róm 8.26). Isten maga imádkozik bennünk, mi szólunk, de a szót ajkunkra Ö. adja. Mek­kora csoda ez — Istengyermek­ségünk csodája. S e közben min­dig újra megbizonyosodhatunk arról, hogy ez a csoda valóság: Jézus testvérei, az Atya szere­tett gyermekei vagyunk. Itt is megvalósul, hogy, Isten ereje a gyengékben válik hatalmassá. Ez a — Jézusban, születésében s persze keresztjében és feltáma­dásában is. hiszen ,.a jászolböl­cső és a kereszt ugyanazon fá­ból van faragva” (Luther) — megnyílt ajtó, nem záródik be többé. Mindig nyitva áll előt­tünk, bármikor beléphetünk raj­ta. „Közvetlen vonalunk, forró drótunk" — hogy ezzel a mo­dern hasonlattal éljünk — van Isten szívéhez. Azzal — is — teszünk bizonyságot Istengyer- megségünkről, hogy ezt a nevet, az Atya nevét mindig' újra uj­jongva vjlággá kiáltjuk. Való­ban senki sem szakíthat el min­ket Isten szeretetétöl „sem élet, sem halál, sem angyalok sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, s^m erők, sem magasság, sem mélység, sem semmi egyéb teremtmény .. hiszen Isten gyermekei vagyunk! Groó Gyula GALAMBOSI LÁSZLÓ: VILÁG VILÁGLÁSA Hegyi Bélának „Tizenkét kapuláb gyöngyből van kiverve, Az Űr Jézus széke közbül van helyezve.” Székely karácsonyi kántáló Ördög átka minket latrok hintájába bé sohase fogjon. Fagyöngy holdas ága, Világ világlása kunyhónkon virradjon. Borítsuk bundánkat Jézus jászolára, ne kékitse lábát hideg harapása. Boldogan tekintsen az.ingecskés Isten éneklő anyjára. Vigyük Kisdedünket magosságos helyre, Virágról virágra szájunk lehelgessé, ha jár bajos pusztán s Jeruzsálem útján, ne szóljon hiába. Poklos hajiokába, Lázár, kamrájába vigaszul belépjen. Golgota kövére csordogáló vére honunkba segítsen. Gazdag az ég. fénykertjében pávabögyű csillag. Ékességes Szűz jobbjában liliomok nyílnak. Kötényében aranyrózsa, szirmon áll a Gyermek. Simogató kezecskéi sugárban lebegnek. Kong a harang, hangot csorgat • muzsika-erdőbe. Farkast űzni öltözködjünk lölizzó fehérbe. Vidulj velünk Jézus, haltól tükrös szákot emelgetünk, magtól duzzadnak a zsákok. Kenyerünk karéját bőség csókolgatja, subázott fekhelyünk bíbor koszorúzza. Ördög átka minket latrok hintájába bé’ sohase fogjon. Fagyöngy holdas ága. Világ világlása mindétig ragyogjon. M Megjelent a költő: GYOLCSBA ÖLELÖ c. kötetében 1984-beri) DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK MÜNCHENBEN A Lutheránus Világszövetség főtitkár-jelölő bizottsága december 28—29-én tartja ülését Münchenben (NSZK), itt jelölik ki azokat a személyeket, akik a dr. Carl H. Mau megbízatásának lejártával meg­üresedő főtitkári tisztségre számításba jöhetnek. A jelöltek közül a főtitkárt a Végrehajtó Bizottság jövő évi februári ülésén fogják meg­választani. A jelölőbizottság elnöke dr. Johannes Hanselmann bajor püspök. A bizottság ülésén az LVSZ elnökeként részt vesz dr. Káldy Zoltán püspök-elnök. Kedves Olvasóink! Egy összevont számot kapnak kézhez, amely magába foglalja az 52. és 53, számot. Ha naptá­runkra tekintünk egyrészt azt látjuk, hogy az ötvenharmadik hét csak két napból áll, a har­madik nap már az új esztendő első napja. Másrésit, különösen is, ha az egyházi évet is szám- bavesszük — az ünnepek és va­sárnapok rendkívüli sűrűségét ál­lapíthatjuk meg. A lapunkban található 7 igehirdetési előkészí­tő és 7 istentiszteleti rend jól tükrözi ezt. Ezek. a tények, va­lamint a jelenlegi nyomdai, és szerkesztőségi adottságaink alap­ján született meg a kettős össze­vont szám gondolata. Arra töre­kedtünk. hogy Olvasóink a 10 ol­dalon is megtalálják mindazt, amiért hetenként szívesen veszik kezükbe lapunkat, másrészt, hogy a lap anyagában is összekösse az ünnepes évvégét a kezdődő új esztendővel. Ebben jól segített a három tagból álló igetanulmány: Karácsony — új kezdet összefog­laló . címmel. Visszatekintéseink­nél. izedig arra is gondoltunk, hogy népünkkel egységben adha­tunk számot 40 békés esztendőről és a közösen elért eredmények­ről. lapunk munkatársai és sajtó­osztályunk. dolgozói áldott kará­csonyt és békés új esztendőt kí­vánnak minden Kedves Olva­sónknak és hozzátartozóiknak. Gál 4,5 Számadás negyven esztendőről „Eigen m ideiglenes nemzetgyűlés!" Ez a felirata a már felszabadult országrész fővárosában, Debre« cenben megjelent NÉPLAP 1944. december 21 -i számának. Kissé már sárguló lapjairól 40 év múltán is öröm sugárzik. Nem volt ez akkor olyan magától értetődő. Ifjabb Veres Péter balmazújvárosi képviselő szavait idézem: „Romokból országot építeni, a parasztság, munkásság értelmiség komoly összefogását megteremte*' ni olyan feladatok, amelyekre az ideiglenes nemzetgyűlés büszke le« hét.” Bizony, az akkori kezdet érett gyümölcse nemzeti egysegünk, Gróf Teleki Géza nyilatkozta: „Ha összefog a nemzet minden tagja, akkor lesz önálló Magyarország, ha széthúzás lesz úrrá, igen sötét jövőnek nézünk eléje.” — A 230 mandátumon akkor 5 párt és pártonkívüliek osztoztak. Mégis együtt kívánták a fegyverszü­netet a Szovjetunióval, a fasizmus teljes, megsemmisítését, a békeszerető és demokratikus Magyarországot. Az Ideiglenes Nem­zeti Kormány pedig azonnal meghirdette a szociális, gazdasági és a kizsákmányolást megszüntető társadalmi reformokat. BIZONYÍTHATÓAN JELEN VOLT A KÖZÖS LELKESEDÉS ÖRÖME. A Bika-szálló előcsarnokában ismerkedő és barátkozó küldöttek arca derűt, reményt, bizonyos holnapot sugárzott. Na­gyon fontos volt akkor a lelkesedés, a lelkesítés, az okos tervezés, a bölcs javaslat, a történtek értékelése, a cselekvőkészség és az áldozatkészség Az ilyen mondatokból hiányzott akkor minden póz és minden íellengzősség: „A népé a szó”, vagy: „Üj utakon indul­tunk el!”, továbbá: „A nép reménykedve tekint Debrecen felé.” Ezek a mondatok akkor a reménységgel párosult és valóban őszinte lelkesedés, vallomásai voltak. Még nagyobb dolog ez akkor, ha tudatosítjuk: mihez képest volt igaz a lelkesedés! Hazánk egy ré­szén még kemény harcot vívott a felszabadító hadsereg. Sok volt a gyász és tele volt országunk romokkal. A termelés csak óriási elszánással indulhatott. Elég kenyeret és minimális megoldásokat csak a hősies áldozat és lelemény teremtett. KÉTSÉGTELEN VOLT A HAMU ALÓL FELLÁNGOLÓ HAZA- FISÁG ÖRÖME. Rákóczi és Kossuth szelleme ott parázslóit a szi­vekben. Még számos különbözőséget vittek magukkal a küldöttek. Mégis átélték egyenként és együtt, hogy Debrecenben a magyar nép egészének képviselete van jelen. Úgy volt jelen, hogy nemcsak álmodta az új, független és demokratikus Magyarországot, hanem újjáépítését és felépítését el is indította. Sokak élménye volt az „ideiglenes fővárosban” Szeged. Orosháza. Pécs, Miskolc, Diósgyőr, Balmazújváros, Kisújszállás, Szolnok ölelkezése a képviselők sze- ■ mélyében. Útra kelt, hogy egész hazánkban megtelepedjék, gyökeret verjen a cselekvés, a hűség, az áldozat hazafisága. Az ilyen haza-- fiság hamar megtanulja ember számba venni más népek fiait is. IDÉZZÜK VISSZA A TELJES VALLÁSSZABADSÁG ÉS A LEL­KIISMERETI SZABADSÁG ÖRÖMÉT IS! Ebben az összefüggés­ben kell megemlítenem, hogy a Debrecenben ülésező Ideiglenes Nemzetgyűlésnek a világhírű Református Kollégium oratóriuma adott otthont. Nemzeti sorsfordulónk immár ínásodízben kötődött ehhez az egyházi intézményhez. Hívők és nem hívők számára egy­aránt cselekvésre és áldozatra szabadító örömöt jelentett a vallás- és lelkiismereti szabadság. Noha mág hónapokig folyt a harc hazánk teljes felszabadítá­sáért, a különböző meggyőződésű és hitű emberek már a látó­határra idézték a'békét. Azt a nagyon várt-időt, amikor már nem szembe állít, hanem az igazért, a jobbért, a szebbért egy sorba állít a más-más hit és meggyőződés. Mindazokat, akiknek drága az ember, a család, a haza és az emberiség. Drága az a Világ, az az emberiség, amelyikért felharsant a mennyeiek karácsonyi dala és meghirdette a békesség fejedelmének születését! Szabó Gyula Advent — útmutatás Onzziik az oromul 1 Fii 4,4 Varázslatos ünnep karácsony. Nem is hasonlítható semmi más­hoz. Nincs tán ember, akinek életébe ne lopna egy cseppnyi meg­hatott örömöt. Ünnepet varázsol elhagyott, szürke otthonokba. Még a kórházak folyosójára is odabűvöl egv-egy fenyőt szikrányi örö­möt gyújtva rettegő, bizonytalan, kínlódó emberek ágya köré. Ri­deg, kérlelhetetlen, durva embereket is megállít egy pillanatra. Képes egy gondolatnyi szelídséget, csipetnyi igaz örömöt rajzolni minden arcra. Minden keresztyén embert négy hét négy kiemelkedő vasárnapja készít fel karácsony örömünnepére, a bethlehemi jászolbölcsőbe érkezett hatalmas Isten fogadására. Nem lehet véletlen, hogy e vasárnapok sorában az utolsó, a mai, amikor már*csak egy lé­legzetvételnyi idő választ el minkéi a közeledő karácsonytól, így buzdít: Örüljetek az Úrban mindenkor! Az Úrban. És mindenkor. Egymást ígéri, egymást szavatolja, egymást támogatja, a két hatá­rozószó. Az Úrban holnap is van öröm. Mindenkor. S hogy biz­tosan legyen, ahhoz tanuljuk meg az öröm igazi, minőségi mód­ját, az úrban való örvendezést! Egészséges lelkű ember nem tud ok nélkül örülni. Márpedig ki az közülünk, aki fölött nem borul be időnként az ég? Ki az, altit ne érnének kudarcok? Van-e valaki, akinek életében ne öl­tene egyszer kézzelfogható formát a veszély? Kinek tart vég nél­kül a karácsonya? Egy alkalommal páratlan sikerszéria után. lelkendező örömmel tértek vissza Jézushoz tanítványai. Illúziórombolóan kijózanító volt a Mester szava, amellyel fogadta őket: ne' ennek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben. Nem ünneprontó ez a mondat. Inkább őrzi az örömöt, ünnep utánra is. Valami állandó örömforrásra mutat, amit nem visznek maguk­kal a lepergő tűlevelek. Évek rohanása sem. Halál lehellete sem. „Mindent megtett örömünkre” — vallja egy Luther-ének. „Min­denkor örüljetek” — bíztat Pál apostol. „Törékeny az öröm?” — kérdezi a költő. „Nincs állandóbb, úgy vettem észre” — adja meg a választ is rögtön. Bárcsak valamennyiünk válaszává tenné ez a karácsony! Egészséges lelkű ember nem tud ok nélkül örülni. Keres hát okot. Mert igazit nem lel, belekapaszkodik minden kínálkozó le­hetőségbe, amit örömforrásnak vélhet, Nemcsak a felejtés mámo­rába. A csalfa örömök forrása vég nélküli és rendkívül tarka. Jézus egy alkalommal valódi örömről beszélt. Ölömről, amit senki el nem vehet, tőlünk. Azért nem, mert nem hamis’. Nem csalfa és nem szemfényvesztés Az Úrban való öröm, ahogyan Pál apostol fogalmazza. Sok kudarcot vallott kísérlet után jó lenne örömöt lelnünk. Bárcsak hozna is nekünk ez a karácsony igazit, el nem vehetőt, csak Jézusnál megtalálhatok Örüljünk az Úrban! Szabón« Mátrai Marianna I I

Next

/
Thumbnails
Contents