Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-12-23 / 52-53. szám

i Adweiwi vasárnapjának igéje Örüljünk. és ójjoiBgjiiiik. Jel 19,fi—8 Még néhány nap és a karácsonyi evangéliumból fülünkbe cseng az Ur angyalának a szava: „...hirdetek nektek nagy örömet, ...Üdvözítő született ma nektek, az Ür Krisztus...” (Lk 2, 11—12). Ezután felhangzik az angyalok ujjongó éneke: „Dicsőség a magas­ságban Istennek, és a földön békesség . ..” (Lk 2, 14). Azon az el­ső karácsony éjszakán Isten mennyei világa érintkezett földi vi­lágunkkal. Isten Fia emberré lett, hogy megváltsa a világot, és ezzel kiválassza maga számára azokat, akik hallgatnak hívására. Ok lettek Krisztus gyülekezete, egyháza, „menyasszonya.” Jézus munkáját elvégezve visszatért a mennyei világba. De azóta is jön „menyasszonyához” minden karácsonykor, minden ünnepnapon, és minden egyes alkalommal, amikor hangzik az ő szava, és ami­kor a szentségekkel élnek az övéi. A gyülekezet számára azért nagy öröm, amikor eljön Ura az igén és a szentségeken keresztül, mert ezekkel készíti elő népe számára az örök együttlét soha el nem múló örömét. Isten tekintetünket ma az eljövendő öröm felé fordítja. Ezért enged János apostol megtapasztalásán keresztül bepillantást mennyei világába. Ott látjuk az Atyát a Fiúval és vele .meny­asszonyát.” Hatalmas mennyei kar éneke hallatszik. Szavuk olyan erős, mint az elemeké: a tenger zúgása, vagy a villámok döreje, de nem félelmetes, mert telve van túlátadó ürömmel és újjongás- sal. Mi az oka ennek a mennyei újjongásnak? Az ige alapján az alábbiakban kapunk erre a kérdésre választ. Uralkodik az Úri Ezért ujjong a mennyel világ. Isten világ fe­letti uralmát korunkban csak azok látják meg, akik számára ez megadatik a Szentlélek által. Isten ma is Ura a világnak. Sokan azonban hitetlenségükben vakká lettek Isten világot kormányzó hatalma jeleinek a meglátásra. A megdlcsőült gyülekezet azért énekel öröméneket az Isten színe előtt, mert a mennyei jelenet szerint Isten mindenki számára láthatóvá, értékelhetővé fogja ten­ni királyi uralmát. Még azok is meg fogják látni, és tapasztalni hatalmát, akik a sátán megtévesztettjeiként szembefordultak vele. Teljen meg szívünk Isten iránti hálával, hogy mi már most ré­szesei lehetünk királyi uralmának. Benne megtartást, üdvösséget találunk. Eijött a Bárány menyegzője, ezért van öröm a mennyben. A Vőlegény magához vette „menyasszonyát.” Krisztus odavitte gyü­lekezetét, ahol ő van, mennyei otthonába. A Vőlegény nem válto­zott meg, mert ő tegnup és ma és mindörökké ugyanaz. A meny- nyei világban is ugyanazzal a szeretettel és hűséggel ragaszkodik egyházához, mint korábban a földi világban telte, amikor szere- tetét abban mutatta meg, hogy feláldozta érte magát a kereszten. A régi szeretettére és unnak mélységére és folyamatosságára em­lékeztet az itt hallott neve: ő a Bárány. Örvendezzünk, hogy őben­ne olyan Urunk van, aki nagyon szeret minket, és akire számít­hatunk a jelenben és a jövendőben is. Felkészült a Bárány „menyasszonya”, ezért is ujjong a mennyei világ. Sokat szenvedett a Vőlegény látható jelenlétének hiánya miatt. Sokszor csábítgatta a sálán, gyakran rágalmazták. Máskor igyekeztek beszennyezni, hitelét rontani, hűségét kétségbe vonni. Megfogyatkozva bár, de megmaradt hűségében. „Megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti” (Jel 19,8), „amelyeket előre elrendelt az Is- Isten, hogy azok szerint éljünk” (Ef 2,10). A „menyasszony” az. Ura iránti szolgáló szeretetten készült a nagy találkozásra.' A „menyasszonyi, ruhát”, a szolgálat alkalmait és lehetőségeit Is tőle kapta. A mennyei világban szenvedése' és megaláztatása már a múlté. Elérkezett számára a boldog beteljesedés Ideje. Krisztusá­tól többé soha nem kell elválnia. Ma még itt van az egyház a földi világban. Ez a próbatételek­nek, küzdelmeknek, de egyben a felkészülésnek is a helye. Isten népe szolgáló szeretetével bizonyíthatja Urához való rendíthetetlen hűségét, és a róla való tanúskodásával a vele való végső, nagy találkozásba vetett reménységét. Krisztus egyháza, készülj öröm­mel, hittel, reménységgel Uradhoz! Pintér János 111ÁÜKOXZIi\K! Magasztalunk téged, Urunk, Krisztusunk, hogy földön küzdő egy­házadnak, a le kiválasztott „menyasszonyodnak" megmutatod a bol­dog jövendőt, amelyet készítettél számára. Köszönjük, hogy ezzel bátorítasz bennünket a hűségben és szeretethen való helytállásra. Segíts, Urunk, hogy szolgálatunkkal felkészüljünk a veled való végső, nagy találkozásra, mennyei országod örömére. Ámen — Advent 4. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Jn UU* — 28: az igehirdetés alapigéje: Jel 19,6—8. — Karácsony este az oltárte- rítő szíhe: fehér. Az istentiszte­let oltári igéje: Mt 1,20 b—23; az igehirdetés alapigéje: Ézs 59, 20—21. — Karácsony ünnepén az olt- lárterítő színe: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári géje: Lk 2,1—14: az igehirdetés alapigéje: Mik 5,2—5/a. — Karácsony 2. napján az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2, 15—20: az igehirdetés alapigéje: Ézs 49,13—16/a. — A karácsony utáni vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 2„33—40: az igehirdetés alapigéje: Ézs 45,5—8. — Öév este az oltárterítő szí­ne: fehér. Az istentisztelet oltá- ri igéje: 2 Tim 4,(1—4) 5—8; az igehirdetés alapigéje: Mt 9,15. — Újévkor az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Gál 3,25—29; az igehirdetés alapigéje: Mt 7,24— 27, Ö jön. Bizony, nem te mégy hozzá s hozod el öt, hiszen elérhetet­lenül magasan és messze van tő­led. Minden értékeddel és fá­radságos vesződségeddel se ér­het sz fel hozzá, nehogy dicseked­hess, mintha szolgálatoddal és érdemeddel te hajlítanád őt ma­gadhoz. Nem, édes atyámfia, ér­dem és méltóság itt semmivé lesz és nem marad más csak me­rő érdemtelen méltatlanság az egyik oldalon —, nálad; és csupa irgalmas kegyelem a má­sik oldalon —, nála. Koldus és király találkozója ez. (Luther) Aki e királyt erős hittel befo­gadja, bizton van. Nem fél se bűntől se haláltól, se pokoltól, mert nem kétík 'sőt jól tudja, hogy az ő királya Űr életen, ha­lálon. bűnön, mennyországon — mindenen. Lám ilyen nagy dol­got rejt e .csekély ige: Imhol jő királyod, ilyen felséges javakat hoz ez a szegény, lenézett király. Mindezt az ész nem látja, a ter­mészeti ember se éri föl —, csak a hit egyedül. — Luther — VÉSE. A gyülekezet temp­lomában újra megszólalt a negy­ven éve néma orgona. A háború idején rommá lett hangszert a gyülekezet nagy anyagi áldozat­tal restauráltatta és villanymo­toros fújtatóval szerelte fel. Az Országh-féle, hat regiszteres, mechanikus rendszerű orgona augusztus 26-án kezdte meg szol­gálatát. Karácsony este igéje Eljjüai a Megváltó! Ézs 59,20—21 KÜLÖNBÖZŐ A VÁRAKOZÁSUNK KARÁCSONYKOR. Más azoknak a testvéreknek, akik rendszeres igenallgatók, azoknak, akik jeles alkalmakkor megjelennek Isten házában. S azoknak is más, akik csak ezen az estén nyitják meg templomunk ajtaját. Kará­csony esti hangulatra sokan vágyakoznak. Más a várakozásuk a szolgálattevőknek, akik már sok éven keresztül hirdették Krisztus születésének örömét. Vajon, akik ilyen vagy olyan vágyakozással nézünk karácsony elé, megváltozik-e az életünk? Heteken keresztül készültünk az ünnepre. Gondokkal tele hetek vannak mögöttünK. Beengedjük-e a csendet szivünkbe, tudunk-e figyelni Krisztus eljö­vetelére? Zúg az élet körülöttünk, nagyvárosi forgatag vagy kisebb falvak zsúfolt üzletei. Rengeteg izgalom, ajándékozási láz, asszo­nyok szokásos háztartási gondjai, családi békétlenség, netán harag. Milyen változást hoz szenteste, hoz-e egyáltalán? Áz első karácsony sem volt mentes az izgalmaktól, sürgés-for-» gástól. Ugyanígy el voltak foglalva az emberek saját gondjaikkal, bajaikkal, hiszen népszámlálás miatt útra kellett kelniük. Biztosan mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy most jelenik meg a Messiás. És mégis megszületett! Isten kegyelme úrrá lett a forgata­gon, s ez ma is az örömhír nekünk. Ma is lehetséges, hogy szá­munkra, személyesen nekem is megszülessen a Megváltó. Helyesen várom vagy nagyon távolinak tűnik? Számíthatok rá vagy kifelej­tem hétköznapjaimból? Ez Isten örök irgalmát nem befolyásolja, az Ő műve terve szerint halad. ISTEN IGÉJÉBEN FELKÍNÁLJA MA NEKÜNK a teljes kará­csonyi ajándékot. A kérdés az csupán, hogy megváltozik-e ettől az életünk? El tudunk-e csendesedni a Megváltó fogadására? Ezen az estén világszerte minden Csendesebb. Kevesebb a bűn­tény. Jobbak vagyunk mint máskor. VARUNK VALAKIT, VALAMIT. S aki jön, bűnösökhöz jön. Ö maga mondta, nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Hozzánk jön. akik betegek vagyunk, s akik tudjuk is magunkról, hogy orvosra van szükségünk. Tudjuk, hogy jóvátehetetlen terhek nehezednek családunkra. Hozzánk jön. mert álmatlanok az éjszakáink. Hozzánk, akik belefáradtunk a régibe, s vágyunk valami új után. Hozzánk jön. velünk értünk köt szövet­séget. Nem csupán egy estére szeretne köztünk maradni. Nem csak arra az estére, amikor ajándékainkkal megprólbájuk elfedezni egész évi közömbösségünket, figyelmetlenségünket, irgalmatlansá- gunkat, szeretetlenségünket. Az a szövetség, amelyet Isten velünk köt, az Ö szövetsége, ez hosszú időre szól. S e szövetség jele egy Gyermek, s ö. a kegyelem világunkban. MEGÉRTJÜK-E? Készek vagyunk-e hittel elfogadni, ahogy reánk köszönt az emberiség békéje? Az egymással való megbékélés, a sze- retetben való megújulás. A figyelmesség és irgalmasság új korsza­ka. Mindennek kezdete az első karácsony, a megszületett Megváltó! Vele, benne és Ö általa velünk marad az Isten. El ' tudtuk-e mondani gyermekeinknek, hogy milyen erőforrást jelentett .nekünk, ha betegségben, gondjainkban imádsággal Isten­hez fordultunk. El tudtuk-e meggyőzően fnondani, hogyan segített a helyes útra Isten igéje? El tudtuk-e nekik mondani, miként kap­tunk békességet háborgásunk idején egy-egy istentiszteleten? Ha ezt nem tettük, van miért féltenünk gyermekeinket a felnövekvő ifjúságtól. Hiába aggódunk sorsukért, ha nem próbáltuk szívükbe elültetni Isten megtartó, bűnbocsátó- kegyelmének ígéretét. Azt ol­vassuk a próféciában: .„... igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából, és utódod utódainak szájá­ból, mostantól fogva mindörökké — mondja az Ür.” Nem Isten ügyét kell féltenünk, mert íme a bizonyosság, hogy nem vész el, de ma­gunkat, gyermekeinket, unokáinkat, s akik ránk bízattak, ha szá­mukra elvész Isten ígérete, van miért aggódnunk. Isten üzenetére való figyelésben értjük meg a csodát. Krisztus megszületését. S érte történhet meg az, hogy életünket Ö irányítja, harcainkban, dönté­seinkben Ö segít. S érte történhet meg az is, hogy gyermekeinket megszólítja Isten, óvja, védi, őrzi életüket. Nem csak ma estére érvényes ez az örömhír számunkra. KARÁCSONY ÖRÖME NINCS ÜNNEPHEZ KÖTVE, el tud kí­sérni bennünket nehéz, szürke hétköznapokba, munkás hetekbe. Szenteste. Várakozás beteljesedés, hit és békesség, s ez együtt a világosság győzelme, karácsony ünnepe. Szabőné Piri Zsuzsanna IMÁDKOZZUNK! Uram, hol van a Te országod e világon? Nem látom! Bennem van? Nem találom! Segíts, hogy ne adjam fel keresését, mielőtt megtalálnám. Nyisd meg szemeimet, hadd ismerjem fel, hogy Te mit kívánsz és cselekszel. Mert ahol Te vigasztalsz és Te gyógyí- l tasz, ott növekszik országod. A SZENT ÉJSZAKA iagerlöf Krisztus-legendájának átdolgozása Régen történt, nagyon régen. Elindult egy ember a téli éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról házra járt, minde­nüvé bekopogtatott: Jó emberek, segítse­tek rajtunk! Gyermekünk született, és tüzet szeretnék rakni, hogy megmele­gedjék kis családom. Későre járt már az idő. Elcsendesült a kisváros, elpihentek az emberek, első álmukat aludták már. Sehol nem tatáit meghallgatásra, senki sém nyújtott se­gítséget. Kényszerűen tovább ment, hajtotta a reménység előre. Segítségre kell találnia mindenképpen. Ahogy rótta az utat, nagy messze fénylő tüzet vett észre. A tűz irányába vándorolt tovább. A sza­badban, a legelőn lobogott a tűz. Szelíd juhnyá) pihent a tűzrakás körül. Nyu­godt álmukra az öreg pásztor vigyá­zott. Ahogy közel ért az ember a nyájhoz, a juhokat őrző három hatalmas komon­dor felkapta a fejét. Ugatásra nyitották széles szájukat, de nem volt hallható éles hangjuk. Hegyes foguk fehéren csil­logott a tűzfényben. Ösztönösen harapni akartak, de nem sértették meg az em­bert. Nem esett semmi bántódása. Egyre közeledett a tűzhöz, hogy pa­razsat szerezzen. A juhok azonban olyan sűrűn feküdtek egymás mellett, hogy nem bírt előbbre jutni. Mit volt, mit nem tenni, rájuk lépett, és úgy haladt c tűzrakás felé. Nem ébredt fel azon­ban egy állat sem, még csak meg sem mozdult egy sem. \ Mikor közelebb került a tűzhöz, moz­golódni kezdett a pásztor, öreg, mogorva ember volt, bizalmatlan minden éjszakai idegennel szemben. Feléje hajította hosszú, hegyes pásztorbotját. A bot azonban elsivított az idegen mellett, és távolabb, a mezőn hullott le. Most odalépett az idegen a pásztor elé: Jó ember, segíts rajtunk, adj egy kis parazsat! Gyermekünk született, és tü­zet kell raknom, hogy felmelegedjék fe­leségem és a kisded. A pásztor nem tudta, mitévő legyen. Ki ez a különös ‘ ember, akit nem ha­raptak meg a kutyák, akinek lépteitől nem ugrottak fel a juhok, és akit elke­rült a botja. A félelem megenyhítette a szívét, és nem tagadta meg a kérést. Végy csak annyit, amennyi kell! —- biztatta az idegent. A tűz már kialvóban volt. Nem lát­szott ott már égő gally, sem izzó fada­rab, szürke hamuréteg takart be min­dent. A pásztor újra biztatta az idegent, aki puszta kezével néhány darab parazsat kapart elő a hamu alól, és köpenyébe ta­karta, mert nem volt tűzlapátja, ame­lyen a parazsat haza vihette volna, A parázs nem perzselte meg a kezét, sem a köpenye nem fogott tüzet.- Ügy vitte, mintha dió vagy alma lett volna. A pásztor elcsodálkozott mindezen. Nem talált magyarázatot a történtekre. Megfoghatatlan volt számára mindaz, aminek szemtanúja volt. Milyen éjszaka lehet ez, hogy a ku­tyák nem harapnak, a juhok nem fél­nek, a bot nem üt, a tűz nem éget? Visszahívta az idegent. Miért olyan különös éjszaka ez? — faggatta. Hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek ma hozzád? Hogyan mondjam el neked, ha magad nem látod? — hangzott az ember sokat sejtető válasza, Azzal már sietett is ha­za, hogy minél előbb tüzet rakhasson, és meleget teremtsen családjának. A pásztort nyugtatlanitották a történ­lek. Végére akart járni a különleges ese­ményeknek. FelsSedelődzködött, és utá­na ment az idegennek. Megdöbbenve vette észre, hogy nincsep otthona. Nem­csak hogy háza nem volt, még kunyhója sem. Sziklabarlangban lakott, ott feküdt a felesége és a kisgyermek köre terített bórdarabokon. Nem volt semmijük. Csu­pasz, rideg kőfalak vették őket körül. A kis csecsemő halálra fázhat, suhant át az aggodalom a pásztor szívén. Ellá­gyult. Leoldozta válláról hátizsákját, elő­vett belőle egy bársonypuha fehér bá- ránybört, és betakarta vele az alvó kis­dedet. Egyszerre csak felnyílt a pásztor sze­me. és olyat látott, amit eddig nem lát­hatott. Megnyílt a füle, és olyan hallott, amit eddig nem hallhatott. Látta, hogy ezüstszárnyú angyalok állnak sűrűn mellette, mindegyiknek hárfa a kezében, és hallotta, hogyan zsong a hálaének a megszületett Megváltóról, aki megszaba­dítja a világot bűneitől. Most értette meg. miért volt különös az éjszaka, miért nem akart senki ár­tani a másiknak, miért kívánt minden­ki jót cselekedni. Szelíd lelkű angyalo­kat látott maga körül, ahová csak te­kintett. Seregestöl jöttek és mentek. Meg-megálltak egy pillanatra a barlang szájánál, megcsodálták a kisdedet, és to- vábbszálltak, a hegyek fölött lebegtek, a völgyekre ereszkedtek. Olyan nagy öröm és boldogság honolt az éjszakában, ami­lyent eddig soha nem tapasztalt, eddig még soha nem érzett. * Azóta is, a szent éjszaka óta minden karácsony estéjén angyalok, Isten kül­döttei vesznek körül minket, a Meg­váltó megszületéséről szóló örömhírt ad­va tovább. Észre kell vénünk őket, és meg kell hallanunk üzenetüket. Vajda Aurél / . ' \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents