Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-02 / 49. szám
„írok nektek, ifjak GYERMEKEKNEK. Országgyűlés Micpáhan 1 Sám 10, 17—27 „Gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva" Isten már kiválasztotta Sault Izrael királyának. Sámuel próféta azt szerette volna, hogy az egész nép fogadja el Isten választását. Ezért országyűlésre hívta össze Micpába Izrael népét. A nép küldöttei a tizenkét törzs szerint össze is gyülekeztek a királyválasztó ország- gyűlésre. Amint az az országgyűléseken szokás volt. Sámuel először beszédet tartott a küldötteknek: Isten üzenetét közvetítem hozzátok — kezdte beszédét Sámiel. Én hoztam ki őseiteket Egyiptom földjéről — ezt üzeni nektek Isten. Én mentettelek meg benneteket Egyiptomnak és mindazoknak az országoknak a hatalmából, amelyek sanyargattak titeket. Ti most királyt kívántok. Adok nektek olyan királyt, aki akaratom és törvényem szerint fogja vezetni népemet. Álljatok hát most Isten színe elé törzsenként és nemzetségenként. Lássátok meg, mi Isten akarata — fejezte be beszédét Sámuel. Izrael népe nem szavazással szokott dönteni az ország dolgaiban, amint az más népeknél szokás, hanem sorshúzással. A sorshúzás eredményét mindenki elfogadta Isten akaratának. Amikor régen elfoglalták hazájukat, Kánaán földjét, az ország területét is sorshúzással osztották el a tizenkét törzs között. Most is sorshúzással akarták megtudni, mi Isten akarata, kit rendelt föléjük királynak. A sors először Benjámin törzsére, majd Benjámin törzsének Matri nemzetségére, majd végül Kis fiára. Saulra esett. Sokan nem ismerték Kis .családját, a fiatál1 Sá'úTf iiédtlr'Jóformán senki seift'isrrtefféh Ezért csodálkozva mondogatták az emberek: Kicsoda ez a Saul? És elkezdték Sault keresni. Azonban sehol se találták őt. Végül az útipoggyász között találták meg. Ide rejtőzött el ugyanis Saul, mert nagyon izgult és félt attól, hogy nem esik rá a sorsvetés és akkor szégyenben marad. Ekkor Sámuel a nép elé állította Sault. A nép csodálkozva látta, hogy milyen délceg ifjú az újonnan választott király, hiszen egy fejjel kiemelkedett az emberek közül. Ekkor Sámuel ezt mondta az embereknek: Látjátok, kit választott ki nektek Isten? Hiszen nincs Saulhoz hasonló ember az egész nép között! Ekkor ujjongásba törtek ki az emberek és lelkesen kiáltozták: „Éljen a király! Sámuelnek arra is volt gondja, hogy kihirdesse az ország- gyűlésnek a király jogait. Sőt a nagy eseményt bejegyezte Izrael népének krónikás könyvébe is. A könyvet pedig Isten színe elé, a szövetség lédája mellé helyezte el. Ezzel bezárta Sámuel a királyválasztó országgyűlést. Mindenki elindult hazafelé. Az emberek közül azonban sokan nem haza mentek, hanem az újonnan választott király köré gyülekeztek és elkísérték őt otthonába. Boldogok voltak, hogy van királyuk és felajánlották szolgálatukat Saulnak. Voltak azonban olyanok is, akiknek nem tetszett Isten választása. Kicsoda ez a Saul? Hogyan tudna segíteni rajtunk ez a gyenge fiatalember? — mondogatták egymás között. Az egész nép pedig feszülten és kíváncsian várta, mi lesz ebből. Vajon hogyan fogja bebizonyítani Saul, hogy ő Isten által választott királya Izrael népének? Selmeczi János — VÄC-RÄD. November 4-én teológusnap volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben az igehirdetést dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója tartotta. Az istentisztelethez csatlakozó ünnepség keretében a teológusok színes program kíséretében beszámoltak arról, miért választották a lelkész! hivatást, s hogyan készülnek fel a szolgálatra. A rádi filiában délelőtt reformációi megemlékezést tartottak. Az otthon igazgató „Mit jelent a reformáció ma?” címen előadást tartott. Tamásy Tamás III. évf. hallgató pedig igehirdetéssel szolgált. A délutáni istentiszteleten Szabó Erzsébet II. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A teológusnapon az említett két hallgatón kívül részt vett még és szavalattal szolgát Detre János I. évf. hallgató. Mindkét gyülekezet áldozatkészségét és vendégszeretetét köszönjük. SOROZATUNK ELŐZŐ CIKKÉNEK Pál apostol egy sora adta a címet: „Azt cselekszem, amit nem akarok.” Most ugyanebből a páli levélből hadd idézzem azt, amit az apostol is az Ószövetségből vesz át: „Nincs, aki jót tesz, nincs egyetlen egy sem, mind elhajlottak, valamennyien megromlottak.” (Rm 3,12) Pál egyszerűen elvi fejtegetéseit akarja egy zsoltáridézettel alátámasztani? Nem hiszem. Ő tapasztalatból beszél akkor is, ha állítása nem valami szívet melengető. Nagyon magas mércét állíthat ez az ember, ha szerinte a világ bűnözőkkel van tele. És nagyon pesszimista képet lát az is, aki így vélekedik: gonosz az ember (tehát mindenki) szívének szándéka ifjúságától fogva. Pedig ez nem pesszimizmus — csak a realitás komolyan vétele. MERT MI A VALÓSÁG? Az Isten mércéiével mérve a legjobb, legrendesebb ember is bűnös, mert képtelen eleget tenni Isten elvárásának. S ez a bűn nem az első félrelépéskor, az első, emberileg is észrevehető mulasztáskor kezdődik, tör be életünkbe. Születésünk — sőt meg- fogamzásunk — pillanatától fogva bűnös emberek vagvunk. Akkor is ha ezt elismerjük, akkor is. ha nem. Mert a bűn. öröklődik. s azt emberi génjeinkben hozzuk magunkkal. Erre figyelmeztet bennünket a keresztség is. Nem valamiféle keresztvén névadó ez, vagy a gyermek születése miatti öröm- iinneoe egy közösségnek. Isten a keresztségben egy olvan úton akar elindítani a bűnbocsánat által, amelyen nem terhel le a magunkkal hozott bűn. hanem tiszta lápnál indulhatunk. A keresztség tehát nem csak Isten ajándékáról beszél, hanem arról is. hogv már itt a kezdet kezdetén mennyire rászorulunk a bűnbocsánat ajándékára. HOGY AZ EMBER MENNYIRE BŰNÖS, azt mindenki, aki komolvan végig gondolja Isten mércéiét és levonja abból egyértelműen a következtetéseket, az látja. Nézzünk csak körül világunkban, egyéni életünkben! Nagy méretekben és egyedi esetekben is azt látjuk, hogy újra meg újra elrontjuk dolgainkat, s a legjobb igyekezettel vétkek egész sorát követjük el. Hányszór éljük át: jót akartam, és rosszul sült el, megvolt a jó szándék, s az eredmény mégsem jó. Ha becsületesen mérjük fel a dolgokat, észrevesszük minden mögött a hibákat, a helytelen, sbhasem egészen tökéletes döntéseket. Még a legjobb ajándékokat is — amit Istentől kaptunk — elrontjuk, s nem tudjuk jól, maradéktalanul jól felhasználni. Nem is beszélve arról, ami szintén naponkénti tapasztalat, hogy ha minden erőt latba vetünk, hogy helyesen döntsünk és cselekedjünk, akkor is a legtöbbször két rossz közül, vagy a rossz és rosszabb közül kell választanunk. Valami lehúz, valami megköti a kezünket és a gondolatainkat. Vagy valami a lépéseink megtételekor elhomályosítja értelmünket, és nem látjuk át előre_ tetteink minden következményét, s ezért nem számolunk velük. A ZSOLTÁRÍRÓ NAGYON EGYSZERŰ, de végtelenül szemléletes képpel mindezt így fejezi ki: az ember szíve mélyén ott suttog a bűn. Ennyire bennünk van, a szívünk mélyéig jutott. És mi — az öröklődő, s minket meghatározó bűn miatt — nem az Isten szavára és saját, a Teremtő által adott lehetőségeinkre hallgatunk, hanem arra, ami mindig ott suttog a szívünk mélyén. Mit akar ez a rövid írás? Lehangolni, tehetetlenségünket, jóra való képtelenségünket, kilá- tástalanságunkat hangsúlyozni, hogy elkeseredjünk? Semmiképpen sem. Azért van szükségünk újra meg újra a valóságot feltárni, tükörbe (Isten tükrébe) nézni, hogy utána majd megtaláljuk a helyes (és egyetlen) kivezető utat a megoldáshoz. Ma, amikor ezeket a sorokat leírom, a bibliaolvasó útmutatóban többek között ez olvasható: ,,Benne reménykedünk. hogy ezek után is megszabadít.” (2 Kor 1,10) Ahhoz azonban, hogy ettől az ember számára megoldhatatlan és elviselhetetlen tehertételtől, a bűntől — Isten segítségével — megszabaduljunk, látni kell a teljes képet akkor is, ha ez nagyon szomorúnak tűnik. S hogy mi a megoldás? Erről részletesen és konkrétan cikksorozatunk egy következő szakasza fog beszélni./ Ifj. Hafehseher Károly AZ EGYHÁZ SZEREPE A TÁRSADALOMBAN Bertií Werkström érsek is megjelent a svéd egyházi alkalmazottak szövetségének idei nyári ülésén és beszédében kijelentette: „Az egyház szükséges tényező a társadalomban és szerepét a só megtartóképességéhez, vagy a sötétségben világító gyertya fényéhez és melegéhez lehet hasonlítani.” A szövetség harmincéves évfordulója alkalmából rendezett együttléten az érsek hangsúlyozta, hogy az egyháznak gazdasági helyzete és szervezete egyaránt fontos a társadalomban végzendő szolgálata szempontjából. Különösen kiemelte az egyház lelki szerepének jelentőségét a mai időben. A szövetség vezetőségének egyik tagja, Carl-Henrik Martiing lelkész természetesnek és magától értetődőnek mondta, hogy az egyház foglalkozik a társadalom kérdéseivel. Példaként a béke problémáját említette: „Az egyház elkötelezi magát a békéért folytatott küzdelemben, nemcsak azért, mert a béke kérdése önmagában roppant jelentős. Ez az elkötelezés az evangéliumnak is következménye.” A svéd evangélikus egyházi lap, a Kyrkans Tidning korábbi szer-, kesztője, aki jelenleg az egyházügyi miniszter mellett dolgozik, Sörén Ekström azt mondotta, hogy „sokan merítenek erőt a politikai munkában való részvételre az egyházban vállalt elkötelezettségükből és az egyház társadalmi belátása nyomán, a probléma ott van, hogy mindezt ngm mertük elismerni tíz évvel ezelőtt”. Közben arra utalt, hogy a társadalmi reformok gyökerei az elmúlt hatvan-hetven év során éppen egyházi mozgalmakban és az evangélikus egyházban gyökereztek. Sok svéd politikus, ténylegesen minden politikai pártból, talán csak a kommunista párt kivétel, az egyház felől jött és átitatódott az' egyház tanításával. Ezek a meggyőződések és szempontok voltak azok, melyek később politikai reformokban öltöttek testet. (News from the Church of Sweden — RA) DECEMBER! KRÓNIKA 100 ÉVE, 1884. december 18-án született Szepesváralján LUX ELEK szobrászművész. Képesítését a Képzőművészeti Iskolában szerezte, majd Münchenben és Brüsszelben képezte tovább magát. Hazatérve az Iparművészeti Iskola szobrásztanára lett. Főleg portrékat és kecses női alakokat mintázott. Műve a Teológiai Akadémia udvarán 1983. október 31-én felavatott Lu ther-szobor. Budapesten halt meg 1941. február 26-án. 425 ÉVE, 1559. december 6-án írták alá a HÉTVÁROSI HITVALLÁST. Selmecen gyűltek össze a bányavárosok lelkészei. Céljuk ezzel az összejövetellel az volt, hogy olyan hitvallást készítsenek, mely igazolja, hogy elveik a Szentíráson alapulnak, egyházuk igazi egyház, tanításuk pedig az Ágostai Hitvallással megegyező. Az elkészített hitvallást a 7. bányaváros tette magáévá. Innen az elnevezése: Hétvárosi Hitvallás. Lényegében azonos az Ágostai Hitvallással. Néhány rövidítésben és kisebb változtatással tér el attól csupán. Szimonides Lajos fordította magyarra. 150 ÉVE, 1834. december 13-án született Pozsonyban KELETI GUSZTÁV festőművész, műkritikus. Előbb jogász, majd nevelő lett. Később Becsben és Münchenben festeni tanult. 1867-ben a Kisfaludy-tár- saság tagja lett. 1871-ben pedig állami megbízás alapján megszervezte a Rajztanárképzőt, melynek, első igazgatója volt. 1874-ben a MTA levelező tagja lett. Romantikus tájképei közül legjelentősebbek „Ä száműzött parkja”, „Kilátás a Normafától” c. festményei. Szigorú műkritikus is volt. Szembeszállt az újabb művészeti törekvésekkel. Az ő bírálata miatt vonult visz- sza egy ideig a művészeti élettől és hagyta abba a rendszeres festést Szinnyei Merse is. Művészeti dolgozatok címen 1910-ben jelent meg Budapesten kritikáinak egy válogatott kiadása. Művei a Magyar Nemzeti Galériában és a Történelmi Múzeum tulajdonában vannak. Budapesten hunyt el 1902. szeptember 2-án. 125 ÉVE, 1859. december 16-án halt meg WILHELM GRIMM, a meséikről híres Grimm-testvérek egyike. 1786-ban született. Testvérével, Jakob Grimmel 1812-ben adták ki a német népmesegyűjteményüket. Munkájuk megjelenésével szinte az egész világon megindult a népmesekutatás, így a német irodalom és tudomány kitűnő egyéniségei lettek. Mesegyűjteményük magyar nyelven többször is megjelent. Szinte a romantika minden álmát megvalósították a tudományban a Grimm-testvérek: ők alapították meg a germanisztikát, elkezdték az északi mítosz tudományos feldolgozását, összegyűjtötték a német népnyelv kincsét. Munkásságuk szinte minden civilizált nemzetnél követőkre talált. 200 ÉVE 1784. december 17-én halt meg FOGARASI PAP JÓZSEF marosvásárhelyi tanár, bölcsész, a pesti egyetem első protestáns tanára. Szászvárosban született 1744. augusztus 26-án. A nagy- enyedi kollégium elvégzése után 1769-ben Svájcban bölcseleti tanulmányokat folytatott. Onnan átment Németországba és Ut- rechtbe. 1774-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. 1779-ben tért haza Edélybe, s Szászvárosban lett lelkész, majd Marosvásárhelyre vitték át tanárnak, ahol bölcseletet és mennyiség- tant tanított. Közvetlenül halála előtt Pestre nevezték ki az egyetemre tanárnak, ö volt az első protestáns tanár ezen a nagymúltú egyetemen. Az állás elfoglalásában azonban megakadályozta halála, mely még Maros- vásárhelyen érte. 150 ÉVE, 1834. decembber 23-án halt meg THOMAS ROBERT MAL- THUS angol közgazdász, anglikán lelkész. 1766-ban született. A tőkés társadalomban a proletariátus nyomorát — helytelenül — a túlnépesedésre vezette vissza. Ezzel azonban mégiscsak felhívta a figyelmet a túlnépesedés problémájára. Mint örök társadalmi törvényt fejtette ki a népesség növekedése és a létfenntartási cikkek közötti fokozódó aránytalanságot (ez az ún. malthusian izmus). Ez az aránytalanság azonban megfelelő eszközökkel kiküszöbölhető Malthus véleménye szerint. 175 ÉVE, 1809. december 24-én halt meg bároczi Sándor író, műfordító, Bessenyei György bécsi írói körének tagja. Ispánlakán született 1735. április 11-én. A nagyenyedi kollégium elvégzése után az erdélyi kancellária szolgálatába állt. 1760-ban Mária Terézia bécsi magyar nemesi testőrségnek tagja. 1802-ben ezredes, 1806-ban pedig nyugalomba vonult. Élete utolsó évtizedét önmagával is, családjával is meghasonlottan élte. Az alkímiában talált vigasztalást és nyugodalmat. Kevés eredeti műve maradt. Németből és franciából fordított számos művet. Ezek a fordításai a nemesi felvilágosodás elterjedését szolgálták. Szabatos és választékos stílusával az ízlés polgáriasodását segítette. Élen járt a magyar néppróza stílusának korszerűsítése terén is. Bécsben érte a halál. 325 ÉVE, 1659. decembber 31-én hunyt el APÁCZAI CSERE JÁNOS, a magyar művelődés, nevelésügy és tudomány egyik kiemelkedő úttörője. Apácán született 1625. június 10-én. Paraszti családból származott. Iskoláit szülőfalujában, majd Kolozsvárott végezte, akadémiai tanulmányait pedig Gyulafehérvárt kezdte, Hollandiában folytatta, előbb a frane- keri (1648), majd a leideni egyetemre iratkozott be, s huzamosabb ideig Utrechtben tanult (1649 tavaszától). Az újonnan alakul! egyetem első doktora lett Horderwijkben (1651). Itt házasodott meg. Felesége egy jómódú utrechti család leánya volt. 1653-ban hazataért Gyulafehérvárra, ahol tanári állást kapott a kollégium gimnáziumi tagozatán. Még Utrechtben írta főművét: a Magyar Enciklopédiát (1653). Ez az első olyan magyar nyelvű tankönyv, mely a hasznos és szükséges ismereteket korszerű, tudományos rendszerbe foglalta. Gyulafehérvári székfoglalójában pedig a kulturális elmaradottságot bírálta és új iskolai oktatási rendszert sürgetett. Anyanyelvű népiskolát, igazi szakembereket képző egyetemi oktatást tartotta szükségesnek. Támadások miatt 1656-ban a kolozsvári iskolába került át. Ott is folytatta törekvései megvalósítását. Fiatalon, tüdőbajban halt meg Kolozsvárott. Detre János
