Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-12-02 / 49. szám
AsIveK# — áfm£sf«sfás ás caltiízafos ifirtsi^ Az emberiségnek sok keserű emléke van a királyokról. Kényurakról, akik hatalmukat kihasználva kiszolgáltatták magukat alattvalóikkal. Zsarnokokról, akik nem tekintettek az emberi méltóságra, erőszakkal kényszerítették alattvalóikat arra, hogy a királyi vagyont gyarapítsák, és így kizsákmányolták, tönkretették népüket. Uralkodókról, akik „Isten nevében” háborúkba kényszerítették az embereket, más népeket is leigáztak. Ügy látjuk, mindennek méltó büntetése az, hogy a királyság ma már idejétmúlta intézmény. ADVENT OSI IGÉJE MÉGIS KIRÁLYRÓL SZÓL: „örvendj nagyon. Sión leánya, ujjongj, Jeruzsálem leánya! Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos és szamáron ül...” (Zak 9.9.) Ezt a több mint kétezer éves prófétai igét, amely először a régi Izraelnek szólt, az egyház kezdettől fogva olyan próféciának értette, amely bennünket, hivő keresztyéneket szólít meg, amely nekünk stóló jó hír, evangélium. Ez az evangélium egészen másfajta királyról beszél, nem olyanról, amilyeneket akkor régen ismertek az ókori kelet világában, vagy amilyen királyok azóta is hatalomra jutottak a történelem folyamán. Ez az ige arról szól, hogy a Király „jön hozzád”. Ezért is lett ádvent vezérigéje: ádvent azt jelenti, „jövetel”. Ügy látszik, először Jézus tanítványai fedezték fel, hogy az ő Mesterük ez a Király — akkor, amikor Jeruzsálembe bevonult (Mt 21,1—10). Akkor, azokban a napokban döbbentek rá, hogy Jézus másféle Király, mint akit Izrael, és természetesen ők maguk, a tanítványok vártak, ö a hatalmát, gazdagságát nem a maga javára fordítja, ő nem zsarnok, nem erőszakos, nem félelmetes király. ALÁZATOS KIRÁLY, ez az ádventi ige fő mondanivalója. Nem fitogtatja erejét, nem vonultatja fel az emberek előtt gazdagságát, nem törődik a maga királyi „identitásával”. Csak azzal törődik, amiért jött: hogy segítsen az emberen. Nem azt kívánja, hogy ismerjék el az ö királyi méltóságát, hanem megérti az embert, vállalja az ember életének legnagyobb problémáit: a kísértéseket, a betegségeket, szenvedést, szegénységet, a halált is. Nem kívánja, hogy őt szolgálják, sőt inkább: ő szolgál az embernek, mindenét odaadja. csakhogy segítsen az emberen. Nem törődik azzal, hogy mit mondanak róla ezért, azzal se. hogy nem is tartják királynak, csak egvet akar megmutatni: azt. hogy mennyire szereti ttz embereket. Azért jött el. hogy megmutassa: Isten nem akar egyedül, a mennyben élni. magasan az emberek fölött. Isten nem akar az ember nélkül élni. Isten úgy szereti a világot,, hogy egyszülött. Fiát. adja érte hoay aki benne hisz. el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Aki ennek az alázatos Királynak a hatalmába kerül, annak a számára az egész élet más lesz, mint amilyennek legtöbbször gondolja az ember. Ennek a királynéik az „országában” elveszíti jelentőségét a haszonlesés, önzés, a magunk előnyének keresése, a csak magunkkal törődés. Itt a másik ember testvér lesz, az ő gondja, baja lesz a fontos. Akit ennek az alázatos Királynak a szeretete kerít hatalmába, az leteszi minden büszkeségét, megtanul másokkal törődni, mások gondját, terhét magára venni, és erejét, idejét, még anyagi javait is mások megsegítésére, javára fordítani. AZT KÉRJEK ISTENTŐL, hogy ádvent alázatos Királya vezesse, irányítsa életünket, az egész egyház életét, hogy megtanuljunk alázattal szolgálni embertársainknak, az egész világnak. Muntag Andor @a*. Hagy Gy«Sa látogatása a Homárom megyei Tanácsnál Az Északi Egyházkerület püspöke november 8-án Tatabányán látogatást tett a Komárom Megyei Tanácsnál. A Tanács székházában dr. Varga Gyula megyei tanácselnök és dr. Ravasz Éva elnök- helyettes Rigó Pál megyei egyházügyi titkárral együtt fogadták a püspököt és feleségét, Lábossá Lajos esperest és Havasi Kálmán kerületi- lelkészt. Lábossá Lajos esperes eskütétele után a tanácselnök tájékoztatta a vendégeket a megye életéről, a püspök pedig a nyári budapesti evangélikus világgyűlésről adott tájékoztatást; ezután a megye területén élő evangélikus gyülekezetek élete és társadalmi szolgálata került megbeszélésre. A Tanácsházán tett látogatás után a vendégek Tatára látogattak, ahol megtekintették a görög-római szobormásolatok gyűjteményét és a középkori tatai vár maradványait. Kőrútjuk következő állomása Bábolna volt. Itt Halmai József igazgató vezetésével először is megszemlélték a közös protestáns templom felújítási munkálatait, majd a világhírű Állami Gazdaság állattenyésztési egységeit látogatták végig. A NORVÉG MISSZIONÁRIUSOK MEGŐRIZTÉK A KULTÚRÁT A madagaszkári (malgas) kultúra és nyelv megőrzésében a norvég misszionáriusok fontos szerepet játszottak — jelentette ki Rakoto- mavo Pascal, a Malgas Köztársaság pénzügyminisztere augusztusi norvégjai látogatása során, s hozzáfűzte: a madagaszkáriak igen hálásak a norvég missziónak elmúlt századbeli erőfeszítéseiért. A norvég misszió állandóan szembehelyezkedett a francia nyelvi nyomással, mivel ragaszkodott a helyi nyelvekhez az iskolai oktatásban. A malgasi politikus és kísérete tárgyalásokat folytatott a norvég kormány tagjaival. A Norvégia által nyújtott fejlesztési segély egyre növekszik, és idén 20 millió norvég koronát tesz ki. (Church of Norway News — RA) Szolgálat reménységben Tanácskozott az Északi Egyházkerület Presbitériuma Ebben az esztendőben november 12-én tartotta meg szokásos évi tanácskozását az Északi Evangélikus Egyházkerület Presbitériuma. Az Egyházkerületnek ez a választott, legmagasabb testületé minden évben megvitatja az elmúlt év munkáját, jelentéseket hallgat meg az Egyházkerület életéről és terveket készít a további szolgálatra. Az idén ennek a fontos tanácskozásnak a színhelye az Országos Egyház Üllői úti tanácsterme volt. Debrecentől Szombathelyig itt találkoztak a nyolc északi- egyházmegye küldöttei dr. Nagy Gyula püspök, Kari Károly egyházkerületi felügyelőhelyettes, dr. Koren Emil püspökhelyettes, dr. Nagy István professzor, egyházi és Teli Péter világi jegyző foglaltak helyet. Az Egyházkerület tanácsülésének megnyitása után a kerületi felügyelőhelyettes köszöntötte dr. Fekete Zoltán országos felügyelőt, a meghívott vendégeket és a tanácsülés tagjait. Felkérte az Egyházkerület püsnökét évi jelentése előterjesztésére. A püspöki jelentésből néhány fontos részletet idézünk. Csodálatos nyár „Az 1983-as, gazdag tartalmú Luther-év — reformátorunk születésének ötszázadik évfordulója — után Újabb és még jelentősebb év következett el hazai esv- házunk életében. Ez év nyarán Budapesten ülésezett a Lutheránus Világszövetség VII. Nagygyűlése — először kelet-európai, szocialista országban és először egv diaszpóra-egyház vendégeként. Egyházunk három év óta ennek az óriási feladatnak az előkészületei jegyében élt. Egy öt- ventagú Magyar Előkészítő Bizottság és ezen belül egy tizennyolc tagú Magyar Teológiai Bizottság foglalkozott éveken át a világkonferencia tartalmi, szervezeti, lelki és anyagi előkészítésével. Kz előkészítés rendkívül felelősségteljes munkája ebben az évben érte el csúcspontját; úgy hogy egyházi életünk sokágú, állandó feladatainak végzése közben minden erőnket, idegszálunkat és imádságunkat erre a rendkívüli eseményre kellett koncentrálnunk. Hogyan vett részt egyházkerületünk a budapesti világgyűlés előkészítésében és eseményeiben? Minden gyülekezetünk lelkileg is, anyagilag is fölkészült a nagy eseményre. Egyházi sajtónk cikksorozatokban tájékoztatott a világ evangélikus egyházairól, a világgyűlés minden témájáról és egész programjáról. Lelkészeink három éven át a Lelkészi Munkaközösségek ülésein tárgyalták a Nagygyűlés tartalmi kérdéseit. Ebben segítségünkre volt a három nyelven kiadásra került Magyar Teológiai Dokumentum is. Gyülekezeteink sorra újították fel templomaikat, a lelkészlakásokat, hogy megújultan várhassák a 114 gyülekezetünkbe érkező 900 külföldi vendéget. Asszonyaink, leányaink mindenütt szorgalmasan dolgoztak, hogy csodálatosan szép kézimunkákkal, ajándékokkal, lephessék meg a világgyűlés minden külföldi résztvevőjét. Szívből köszönöm ezen a helyen is Egyházkerületünk minden gyülekezetének, lelkészeiknek és világi munkásaiknak — és külön a Nagygyűlés előkészítésében, megtartásában önzetlenül munkát vállalt szolgáltatásainknak — eléggé meg nem köszönhető, áldozatos szeretetét. Köszönöm gyülekezeteinknek a megújult templomokat, egyházi épületeket, a vendéglátást, a lelkes részvételt, a nagy anyagi áldozatot és — mindenekelőtt — az imádságokat. Mindez együtt csodálatos nyárrá tette 1984 nyarát egész egyházunk, egyházkerületünk és gyülekezeteink számára.” Még több reménység, még több szolgálat! A püspök ezután a nemzetközi helyzetről és társadalmunk mai életéről mint az Egyházkerület életének szélesebb köréről szólt és ezzel kapcsolatban a következőket mondta: „A jelenlegi súlyos világhelyzetben és a népünk, társadalmunk egységéért, békés jövőjéért érzett felelősség súlya alatt a jövő feladatai még több hivő reménységet, cselekvő szeretetet és meggondolt, felelős szolgálatot kívánnak tőlünk az egyházi, a gyülekezeti és a keresztyén- személyes élet minden területén”. Hangsúlyozottan szólt a püspöki jelentés az Egyházkerület nyolc Lelkészt Munkaközössége jelentőségéről és ismertette az 1983-as évben tartott 74 munkaülés témáit, adatait. Ezt követően az egyházkerületi diakóniai munkáról tett jelentést. Szólt sze- retetintézményeink életéről, építési tervekről és munkákról. „Az intézmények egyházunk diakóniai szolgálatának csak egyik, bár igen fontos része. A társadalmi és nemzetközi diakóniai feladatok mellett hadd húzzam ismét alá a gyülekezetek saját diakóniai felelősségét, feladatait a községükben, városukban élő betegek, elhagyottak, öregek, szegények, magányosan élők, a veszélyeztetett fiatalok iránt. Oda kell eljutnunk, hogy minden evangélikus gyülekezetben legyenek ennek a munkának saját munkatársai és saját gyülekezeti munkabizottsága. Itt még nagyon sok megoldatlan feladat vár ránk!” A gyülekezetek élete A püspöki jelentés ezután az Egyházkerület életére vonatkozó, részletes adatok alapján a gyülekezetek+ lelki életéről szólt: „Egyházunk továbbra is benne él az egész Európa egyházi életében megmutatkozó, régóta tartó szekularizáció folyamatában. Lelkészeinknek, egyházi és világi munkatársainknak ezért fokozott hűséggel kell végezniük minden szolgálatukat a gyülekezetben, a gyülekezet minden egyes tagja iránt, az evangélium sokoldalú hirdetésével és a szeretet sokágú diakóniájával. Ennek a fokozott felelősségnek a konkrétumai: a biblikus és aktuális, az élet egész területét átfogó igehirdetés, minden igehirdetési alkalom hűséges fölhasználása; a lelkipásztori látogatások hűséges végzése minden gyülekezetben és a szórványokban; a gyermek- és ifjúsági gyülekezeti munkában való még nagyobb hűség, a konfirmáció oktatás és az egyházi, keresztyén tanítás tartalmi és módszerbeli megerősítése; az egyházi kazuális szolgálatokra — keresztelésre, es- ketésre, temetésre — való komoly felkészülés, és a gyülekezeti munkatársakkal való szoros együttműködés.” A püspök itthon és külföldön végzett szolgálatairól adott beszámoló után a jelentés megemlékezett az Egyházkerület halot- tairól, méltatta, a nyugdíjba vonuló lelkészek szolgálatát, köszöntötte a szolgálatba lépett fiatalokat és köszönetét mondott mindazoknak, akik _ segítséget nyújtottak az Egyházkerület elmúlt évi munkájában. A püspöki jelentés vitájában felszólaltak: dr. Koren Emil esperes, Kari Károly kerületi felügyelőhelyettes, Szabó Gyula, Bárány Gyula és Szebik Imre esperesek és dr. Nagy István teológiai tanár, a Kerületi Gyülekezeti Segély előadója. A Kerületi Presbitérium ezután köszönetét mondott a jelentésért és hat pontból álló határozati javaslatot fogadott el vele kapcsolatban. A tanácskozás második részében szakelőadói jelentések kerültek előterjesztésre és megvitatásra az Egyházkerület életének különféle munkaterületeiről. SUNDRY: SOKAT KELL TANULNUNK KÍNÁTÓL A korábbi svéd érsek, Olof Sundby egyhónapos utat tett Kínában. Sundby fontosnak tartja a kölcsönös látogatásokat és benyomása szerint a kínai keresztyének nyitottak a nemzetközi kapcsolatok iránt. Ugyanakkor hangsúlyozta Sundby, hogy a kapcsolatokat semmiképpen sem szabad nyugati befolyással és külső érdekekkel ösz- szekapcsolni. S nem szabad akadályozni a kínai keresztyéneket, hogy maguk alakítsák ki egyházi életüket. „Jelek mutatnak arra, hogy a protestáns egyház Kínában folyamatosan növekedik” — mondotta Olof Sundby. Kínában jelenleg mintegy hárommillió protestáns és ugyanannyi római katolikus él. Ez a szám ugyan nem magas Kína összlakosságához képest, de jóval több, mint korábban. (News from the Church of Sweden — RA) LELKIGONDOZÄS a nagyvarosban Amszterdamban (Hollandia) az evangélikusok gyülekezeti tagjaik nagymértékű elvándorlása miatt újjászervezték lelkigondozói szolgálatukat. 1982 óta az eredeti hét lelkészi állás helyett csak négy van. Szeptember közepén a nagyváros szívében fekvő Hand- boogstraat-on pasztorális központot rendeztek be, mely valameny- nyi gyülekezeti tagnak és minden segélytkérőnek rendelkezésére áll. Amint a központ vezetője, dr. Coert Lindijer professzor elmondta, munkatársai nem csupán egyeseknek kívánnak segítséget nyújtani, hanem feladatuknak tekintik a gyülekezeti munka előmozdítását is (például család- és beteglátogatások, istentiszteletek tervezése). A központ szeretne együttműködni a hasonló római katolikus és református intézményekkel. (IDL — RA).
