Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-25 / 48. szám

A Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa jubileumi konferenciája A MAGYARORSZÁGI SZA- EADEGYHÄZAK TANÁCSA megalakulásának 40. évfordulója alkalmából október 30-tól no­vember 1-ig jubileumi konferen­ciát tartottak a tagegyházak lel­készei, teológiai tanárai és gyüle­kezeti képviselői az Újpesti Bap­tista Gyülekezet templomában, Szakács József elnök vezetésével. Az október 31-én megtartott emlékülésen Szakács József el­nök mondott ünnepi beszédet is­mertetve a Szabadegyházak Ta­nácsa megalakulásának előzmé­nyeit és körülményeit, valamint a negyvenéves út jelentősebb ál­lomásait, és azokat az egyházi és állami részről tett pozitív lé­péseket, amelyek a kisegyházak fejlődését és mai szintre jutását nagymértékben elősegítették. Az emlékülésen részt vett Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyház­ügyi Hivatal általános elnökhe­lyettese, aki felszólalásában mél­tatta a Szabadegyházak Tanácsa és tagegyházainak négy évtizedes tevékenységét. A magyarországi egyházak nevében elsőként dr. Bartha Tibor püspök, a Reformá­tus Egyházak Zsinatának és a Magyarországi Egyházak ökume­nikus Tanácsának elnöke- kö­szöntötte a jubileumi ülés részt­vevőit, az eddigi együttmunkál- kodás alapján a további szoros együttmunkálkodás szükségessé­gét hangsúlyozva. D. dr. Káldy Zoltán evangléikus püspök-elnök, a Lutheránus Világszövetség el­nöke a jóért való közös keresz­tyén elkötelezettségről szólt. Schweitzer József főrabbi, a Bu­dapesti Egyház.közi Békebizott­ság elnöke fölszólalásában sze­mélyes élményei alapján méltatta a kisegyházak helytállását a fa­sizmus tobzódása idején. Lacz- kocszki János tiszteletbeli bap­tista egyházelnök a tagegyházak nevében mondott köszönetét a Szabadegyházak Tanácsa elnöké­nek éis munkatársainak értékes tevékenységéért. Az emlékülésen a felszólalókon kívül ;rr(ég más rangos testületek képviselői is je­len voltak. így Bíró Imre kano­nok, a római katolikus békebi­zottság főtitkára. Ferencz Jó­zsef, unitárius püspök, Héber Imre, a MIOK elnöke, d. dr. Otí- lyk Ernő ny. püspök, a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára és Révfalvi Csaba titkár, a Hazafias Nép­front és az Országos Béketanács képviseletében. AZ EMLÉKÜLÉS DÉLUTÁNI SZAKASZÁBAN D. dr. Bartha Tibor püspök-elnök tartott elő­adást a Szabadegyházak Tanácsa ,és a többi protestáns egyház kapcsolatának/történetéről és mai lehetőségeiről. Az est folyamán megtartott első szabadegyházi re­formációi istentisztelettel zárult az emlékülés. A reformáció nagy eseményének a kisegvházakkal kapcsolatos vonatkozásait és A LUTHERANIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA november 25-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban J. S. BACH MÜVEIBŐL (EGYHÁZZENEI Áhítatot tart. Sorrend: a-moll preludium és fúga Jesu, meine Freude — motetta Igehirdetés O Gott, du frommer Gott — korálvariáció Aus der Tiefe rufe ich — 131. kantáta Közreműköd nek: Mezei Róbert Berczelly István Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő A belépés díjtalan. örökségét dr. Nagy József baptis­ta teológiai tanár' előadása tárta fel „A mi reformációnk” címmel. A jubileumi konferencia továb­bi napjain jelentős előadások hangzottak el, amelyeket értékes eszmecserék követték. Ezen esz­mecserékbe tevékenyen bekapcso­lódtak a szépszámmal megjelent külföldi résztvevők is. Ez utób­biak között örömmel látott ven­dég volt Knud Wiimpellmann, az Európai Baptista Szövetség főtit­kára. Jellegzetes szjnvoltja volt a konferenciának az az előadás, amelyet dr. Fodor József egyete­mi tanár tartott meghívott ven­dégként, „A mai kisegyházak a marxista valláselméleti kutatás színképében” címmel. A JUBILEUMI KONFEREN­CIA RÁSZVEVÖI a záróülésen egy nyilatkozatot fogadtak el, amelyben ismételten elkötelezték magukat az evangéliumhirdetés és a szeretetszolgálat (diakónia) végzésére, különös tekintettel a háborús veszély elhárítására. A Szabadegyházak Tanácsa ju­bileumi konferenciájára érkezett vendégek itt-tartózkodásuk során látogatást tettek az Állami Egy­házügyi Hivatalban, ahol szívé­lyes beszélgetést folytattak Sar­kad! Nagy Barna általános el­nökhelyettessel. November 2-án a Szabadegy­házak Tanácsa Elnöksége foga­dást rendezett a külföldi vendé­gek és a tagegyházak képviselői­nek részvételével. A fogadáson Szakács József elnök méltatta a jubileum jó légkörét. Bai László az ‘ Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetője — akit elkísért dr. Nagy Ferenc főelőadó is — az általa képviselt hivatal és az állami vezetők elismerését és jó­kívánságát tolmácsolta. A ven­dégek nevében Knud Wiimpell­mann, az Európai Baptista Szö­vetség főtitkára mondott köszö­netét a szívélyes vendéglátásért. Á vendégek elutazásuk előtt fő­városunk nevezetességeivel is­merkedtek, budapesti és vidéki gyülekezetekben pedig módjuk nyílt arra, hogy a SZÉT tagegy­házaiba tartozó hívőkkel talál­kozva mélyítsék hazánk egyházi és társadalmi helyzetéi-e vonat­kozó tudásukat. (Békehírnök) Catharina R.v. Greiffenberg: A gyümölcshozó őszidőhöz örvendezve hozod gyümölcsöd, esztendő szakácsa te, minden sarjadásnak célja, vágyat művé éltető! Valóság lett a reménység tetteidben, őszidő. Nélküled csak nézelődünk, élvezetünk semmi se. Évszakoknak teljessége! hamar teljesítsd ki, kérlek, mi a rügybontó erőtől már fél életet kapott Véghez vinni ezt a művet csak tenéked adatott. Évszakoknak féltett kincse! ama virágzást is érleld, az öröm remélt gyümölcsét bőségszarud kifordítsa. Szájak édes Frissítője! éltesd egyszersmind a lelket: gyümölcseid dicséretét a lélek is visszhangozza, érleld az örök hazában időnket, az elrendeltet. Kezdet magvát feketítsd, a*sors-almákból lé ömöljön: létért kegyelme gyümölcsét megehessük még a földön. • Károlyi Amy fordítása C. R. von Greiffenberg (1633—1694) barokk, evangélikus költönő. Az ellenrefo'rmáció idején az ausztriai Seiseneggből sok alkalom­mal Sopronba jött istentiszteletre és úrvacsorát venni. Sopronban tanulja meg Klesch Dániel líceumi tanártól és lelkésztől a versírást. Verseskötete elismertté telte a korabeli irodalmi életben. A pro­testáns vallási misztika bensőséges, egyéni hangú megszólaliatója. 250 szonettje és 50 dala a XVII. század osztrák költészetének leg­jelentősebb alkotásai. Életét Nürnbergben fejezte be. (Z. L.) Összetör, hogy újra felépítsen ökumenikus reformációi emlékünnepély Budapesten Közel hatszéz fős gyülekezet töltötte meg a zuglói evangé­likus templomot október 28-án este. ökumenikus reformációi ünnepélyre gyülekeztek Buda­pest protestáns egyházai. Már kora délután énekszó és orgona­hang szűrődött ki a templomból. Három kórus próbált. Kántorok gyakoroltak a templom alig egy hónapja fölszentelt orgonáján. Benépesült az udvar is, hiszen sokan érkeztek korábban, hogy megtekintsék az egy éve felál­lított Luther-szobrot, hogy né­hány pillanatra csendben meg­álljának előtte. AZ EMLÉKÜNNEPÉLYEN a Magyarországi Egyházak öku­menikus Tanácsához tartozó va­lamennyi felekezet képviseltette magát. Egyházi vezetők, lelké­szek, gyülekezeti tagok töltötték meg a templomot. Magával ragadó, hitvallást ki­fejező erővel zengett a nyitó (Erős vár a mi Istenünk) és a záró (Tebenned bíztunk) ének­vers a nagylétszámú gyülekeze.t ajkán. Dr. Nagy József baptista lel­kész, prodékán igeolvasása és imádsága adott hálát Istennek mindazért, ami Wittenbergben 467 éve elindult. Szabó Lajos evangélikus lelkész igehirdetése Rm 8.26—27 alapján a reformá­ció szellemének arról az érté­kéről szólt, amely bátorságot ad hibák és gyengeségek belátásá­ra s amely Istenhez tud mene­külni szabadításért és segítsé­gért. Sok más, felszínen tartott vagy feledésbe merült kincs mel­lett ez a tisztánlátás és reális helyzetfelismerés is a reformá­ció öröksége, amelyet mindig új­ra tanulnunk és gyakorolnunk kell. Zwingli szavait idézte az igehirdetés: ..a hivő ember nap­ról napra kisebb lesz önmaga előtt, de annál nagyobbra nö­vekszik benne az Isten”. AZ ÜNNEPI ELŐADÁST dr. Ladányi Sándor református teo­lógiai professzor, dékán tartotta. Előadása a reformáció egyetlen szeletét dolgozta fel, egyetlen kérdésre válaszolt. A magyar- országi reformáció kezdetével foglalkozott. Felvázolta azokat a 16. századi magyar történelmi, politikai, kulturális és társadal­mi összefüggéseket, amelyek kö­zött első lépéseit tette a refor­máció Magyarországon. Hecker Frigyes metodista szu­perintendens imádsága zárta a reformációi emlékünnepélyt. Ügy gondolom, valamennyi je­lenlevő nevében mondhotok kö­szönetét a budavári Schütz Kó­rusnak és Csorba Istvánnak, a Káhnn Kórusnak és Máthé Já­nosnak, valamint a Szabadegyhá­zak Tanácsa egyházzenei tanfo­lyama énekkarának és Kovács Istvánnak, akik felkészült, ma­gas színvonalú szolgálatukkal széppé, emelkedetté és bensősé­gessé tették az emlékezésnek és az előretekintésnek ezt az órá­ját. Szabóné Mátrai Marianna ÉLETÉNEK 88. ÉVÉBEN elhunyt Sopron nagy tudósa, az Evangé­likus Teológiai Akadémia professzori karának nesztora, dr. Karner Károly professzor. Kőszeg szülötte, az egykori felsőlövői, soproni és ágfalvi káplán, a lipcsei Teológiai Fakultás ösztöndíjasa és licen- ciátusa. utóbb pécsi hitoktató, majd soproni egyetemi tanár és bu­dapesti teológiai akadémiai tanár az európai keresztyénség és benne a teológiai diszciplínák vajúdó korszakában a tudományos akribia szenvedélyével s az igazi tudóst jellemző szerénységgel kutatta és tárta fel az egyház egyetlen igazi drógakincsét. Isten Igéjét. Tudós oktató- és nevelőmunkáját igazán majd csak az utókor fog­ja értékelni. Kegyeletét és tiszteletét azonban a kortársak ma élő mindhárom nemzedéke lerótta. A gyászoló családon és a sop­roni gyülekezet tagjain kívül fiatal teológiai hallgatók éppúgy ki­fejezték jelenlétükkel részvétüket, mint a Teológiai Akadémia tanárai, a lelkészi kar tagjai és idős nyugdíjasok. SOK KÖSZÖRŰVAL KÖRÜLVETT RAVATALÁNÁL, a soproni evangélikus temető kápolnájában Krámer György lelkész mondott felette búcsúbeszédet. Lk 1,1—4 igéje alapján arról szólt, hogy Karner Károly az az ember volt, aki „utána ment az Istennek”. Hihetetlen kitartással és ragaszkodással egyet akart — mondta —, egyetlenegyet: utánajárni, rákérdezni, belehallgatni, közel kerülni az Ür ügyéhez, hogy megtudja, megértse és továbbadja a kétségtelen valóságot és igazságot. S miközben utánajárt az Istennek, rákérde­zett. belehallgatott a titkaiba: vele járt az Isten is vigyázó, erősítő, mentő és üdvözítő szeretetével. A sírnál Szimon János igazgató-lelkész az egykori tanítványok, majd jelén sorok írója — ugyancsak tanítvány — a Teológiai Aka­démia nevében búcsúzott az elhunyttól. Méltó, hogy most a sajtó betűin keresztül is megköszönjük életének gazdag szolgálatát, így elsősorban újszövetségi kommentárjait: a Máté evangéliumát, az Isten igazsága című Római levél magyarázatát. János-kommentár- ját: a Testté lett Igét, az Apokalipszis-egzegézist, s több más köny­vét, mint amilyen volt a Keresztyénség és magyarság, vagy a Hel­lénizmus, Róma és Zsidóság című. És mennyi nagyszerű tanulmányt írt az általa szerkesztett Keresztyén Igazság, vagy a Protestáns Szemle, Theológiai Szemle, Lelkipásztor, Diakónia és sok külföldi folyóirat hasábjain! Egyik alapvető teplógiai enciklopédiáját, a Bevezetés a teológiába című könyvét az Akadémia hallgatói ma is nagy előszeretettel és haszonnal forgatjuk. Az idősebb lelkésznemzedék minden tagja jól emlékszik még ked­ves, jellegzetes .alakjára, amint a katedrán csillogó szemmel hajol jegyzete fölé, és sajátos hanghordozással, ■'átszellemülve beszél a mennyek országáról. Krisztus királyságáról. Egyszer ezeket a soro­kat húzta alá előadása jegyzetelése közben: „Isten királysága aján­dék. Nem a tanítványok kegyességére épül, hanem éppen azoknak adatik, akik letettek saját képességeikről és csak Jézusra hagyat­koznak.” KARNER KÁROLY NAGYSZERŰ KÉPESSÉGEI ELLENÉRE is csak Jézusra hagyatkozott. Ezért is hihetjük, hogy az Ö érdeméért megláthatja Isten országának az örömét, békességét és dicsőségét: Legyen áldott az emléke. Fabiny Tibor Számadás negyven esztendőről Vallomás a viharsarokról Negyven évvel ezelőtt döntő fordulat következett be hazánk éle­tében. Hadszíntérré változott az ország, s ezen belül először a Vi­harsaroknak nevezett országrész. A Békés megyei Battonya volt az a helység, amelyben először, és a Vas megyei Nemesmedves, ahol utoljára hallgattak el a fegyverek Magyarországon. Battonyától Ner mesmedvesig nagyon nehéz, küzdelmes út vezetett, amelyen nagyon soft vér és könny folyt egy új, békés, boldog Magyarország meg­születéséért. A HÁBORÚ VÉGÉT A VIHARSAROK NÉPE nagy örömmel és megnyugvással jogadta, de a felszabadulással járó politikai, társa­dalmi változásra nem egyformán reagáltak az emberek. Egyesek sok jót, nagyobb társadalmi igazságot, több jogot, jobb megélhetést reméltek. Mások kilátástalannak, reménytelennek látták jövőjüket. Ez utóbbiak között akadtak egyházi emberek is. Nem tudták elkép­zelni, elhinni, hogy az egyháznak van helye és jövője az új társa­dalmi rendben, a szocializmust építő Magyarországon. Félelmet keltő, riasztó hírek keltek szárnyra, s terjedtek mindenfelé a háború idején arról, hogy a templomokat bezárják, a papságot felszámol­ják, az egyházi életet lehetetlenné teszik. EZZEL SZEMBEN KI DERÜLT, hogy a hatóságok engedélyezték a vallás szabad gyakorlatát, a templomi istentiszteletek megtartá­sát, az egyházi cselekmények végzését. Ennek eredményeképpen el­oszlott a félelem, s megindult a tervszerű egyházi, gyülekezeti munka. Jó ideig a régi, kitaposott ösvényen járt az egyház. Ragaszkodott a megszokott keretekhez. De Isten hamarosan új útra irányította népét. Kizökkentette a kötelező egyházi adóból, s a földtulajdonból eredő anyagi biztonságból, s elvezette a hívek önkéntes adományá­ból elés kockázatát hittel vállaló reménységre. Hamarosan kiderült, hogy ez a reménység nem szégyenült meg. itt a Viharsarokban sem, ahol egyházunk legnagyobb templomainak, s a legtöbb egyházi épületének fenntartásáról kell gondoskodni. KÉTSÉGTELENÜL MEGVÁLTOZOTT AZ EGYHÁZ HELYZETE hazánk legnagyobb gyülekezetében, Békéscsabán is. A múltban léte­sült intézmények (elemi iskolák, gimnázium, internátusok. diako­nissza anyaház, árvaház) ma nincsenek meg. De ma is működik egy szeretetotthonunk, amelyben megfáradt, idős emberek találnak nyugalmat, s részesülnek gondos ellátásban. Ma is mindennap két templomban tartunk istentiszteleteket a városban, s a békéscsabai anyagyülekezet öt templomán kívül szórványban hat helyen van rendszeresen istentisztelet. A megkeresztelt gyermekek, illetve az ifjúság, valamint a felnőtt gyülekezeti tagok ' részére bibliaórákat tartunk, s igen gyakran szeretetiendégségeket. A gyülekezetnek van énekkara. Templomainkat, közöttük a földrengéskárt szenve­dett Nagytemplomot — amely az ország legnagyobb evangélikus temploma —. es parókiáinkat felújítottuk. Hasonlóképpen meg­újultak más Békés megyei egyházi épületek, templomok, parókiák. Békéscsabán jelenleg új gyülekezeti ház épül á régi helyett. MINDEZ AZT BIZONYÍTJA, hogy Isten az elmúlt negyven esz­tendőben is megsegítette népét. Velünk volt az elmúlt évtizedekben és velünk van ma is. Az Ő irgalmas kezéből fogadtuk el a szá­munkra kijelölt utat, az engedelmes, szolgáló szeretet, vagyis a dia­kónia útját. Ezen az úton járva bizonyosak lehetünk afelöl, hogy Urunk megőriz bennünket a jövőben is. és képessé tesz arra, hogy örömmel szolgáljunk egyházunkban, s készségesen segítsünk egész egyházunkkal együtt szeretett hazánk békés, boldog jövőjének épí­tésében, őrzésében. Táborszky László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents