Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-25 / 48. szám

I

I GYERMEKEKNEK.

Alkalmas királynak?

1 Sám 10, 2—16

„Írok nektek, ifjak..

„Azt cselekszem amit nem akarok99

Képzelhetitek, mennyire meghökkent az ifjú Saul, amikor meghallotta Sámuel próféta szavait: „Isten téged választott ki királynak!” Az első gondolata ez volt: Mi a biztosítéka annak, hogy valóban Isten akarata ez? Lehet, hogy Sámuel csak kitalálta az egészet, és nem is igaz, hogy Isten kiválasztott engem! Sámuel jól látta Saul arcán a kételkedő gondolatokat, azért így válaszolt a fiatalembernek: „Bizonyos lehetsz, hogy valóban Isten akarata ez! Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy megkerültek a szamarak. Isten azért rendezte így a dolgokat, hogy a szamarak keresése közben te találkozhass velem és legyen alkalmad meghallani Isten akaratát.’ ’

Amikor Saul ezt meghallotta, még jobban megrémült. Ha valóban kiválasztott engem Isten a királyságra — gondolta — akkor én most nagyon nehéz helyzetbe kerültem. Hiszen én nem vagyok alkalmas arra, hogy király legyek!

Sámuel jól tudta, hogy milyen érzések és gondolatok cikáznak az ifjú Saul lelkében, azért bátorítólag így szólt hozzá: „Ne félj Saul! Istennek lesz gondja rá, hogy alkalmassá tegyen a királyi szolgálatra. Amikor haza felé mész. találkozol majd egy embercsoporttal. Ezek Isten emberei, a próféták. Állj közéjük és majd megtapasztalod, hogvan tesz Isten alkalmassá a királyságra! Utána várj- meg majd engem, és meglátod, hogy Isten akarata szerinti király leszel!”

Elindult Saul szolgájával hazafelé. Alig tettek meg egy kis távolságot, amikor az ú*on találkoztak két emberrel. Ezek ujjongva kiáltották oda Saulnak: ..Tudod, mi a nagy újság? Megkerültek a szamaraitok! Édesarád most már nem a szamarakért, hanem értetek aggódik.

•T». # Ifcjitk * « *

Nem tudja, hol vagytok, mi történt veletek. Siessetek haza, hogy minél előbb megnyugtathassátok aggódó édesapádat!” Amikor Saul ezt meghallotta, nem is a szamarak megkerülésének örült, hanem azt gondolta, hogy mégis csak igazat beszélt Sámuel!

Már majdnem haza értek,

amikor szembe találkoztak egy embercsoporttal. Saul mindjárt azt gondolta, hogy ezek a próféták, akikről Sámuel beszélt és gyorsabban kezdett dobogni a szíve. De amint közelebb értek egymáshoz, Saul egyre bizonyosabban érezte, hogy elszáll szívéből a félelem. Amikor a próféták megszólították őt és hívták maguk közé, boldogan tett eleget a kérésnek. Amikor a próféták elkezdtek Isten hatalmáról és széreletéről beszélni, akkor úgy érezte, mintha szívét kicserélték volna. Ha Isten hatalmas és jóságos — gondolta — akkor nincs mitől félnem, bátran vállalkozhatom szolgálatára! Így tette Sault Isten Lelke más emberré, alkalmassá arra. hogy Isten engedelmes szolgája legyen !

Mivel közel voltak mér Saulék otthonához, az arra jövő emberek megismerték Sault. Először azt hitték, hogy nem jól látnak, de amikor megbizonyosodtak, hogy Saul van a próféták között, csodálkozva mondták: „Hogy kerül Saul a próféták közé?” Volt ebben a kérdésben egv kis gúny is. Az Isten dolgaival foglalkozó prófétákat komolytalan. dologkerülő embereknek tartották sokan. Saul azonban nem törődött az emberek gúnyolódásával. Boldog volt, mert megtapasztalta Isten életújító erejét és most már biztos volt abban, hogy Isten erejével alkalmas lesz királynak.

Selmeczi János

GYAKRAN ELŐFORDUL VELÜNK, hogy valamit nagyon szeretnénk megtenni, de nem sikerül. Ennek sok ólra lehet — különösen nehéz helyzetben mégis talán akkor vagyunk, ha tudjuk, hogy nem külső ok gátolja a cél elérését, hanem saját belső tehetetlenségünk. Nem vagyunk elég okosak, képzettek, találékonyak, vagy nincs elég erőnk -egy feladat megoldásához — de érezted már valaha azt. hogy szerettél volna tenni valamit, tudtad is, hogyan kell és mégsem sikerült? Hogy tervezted, talán fogadkoz- tál íj, hogy változtatsz az életeden, lépsz egyet előre, és mégsem ment — elhatároztad magadat a jóra, és mégis a rosszat tetted? Hogy „azt cselekedted, amit nem akartál”? Ha egyszer is átélted ezt, akkor tudod, hogy van bennünk — minden emberben — gát. Amitől nem tudunk szabadulni, nem tudunk átlépni sem rajta: mindig előttünk van és számolnunk kell vele.

Ennek a gátnak a megléte nem személyes megérzés csupán, hanem az emberiség ősi, közös tapasztalata. Van rá egy teológiai szakkifejezés is: az eredendő bűn. Az eredendő bűnről sokat vitatkoztak és vitatkoznak ma is a teológusok — s a vita korántsem elvi jelentőségű, hiszen minden területen, ahol ember él és cselekszik, fontos tudni: hogyan lehetne jobb, helyesebb, célszerűbben berendezett külső és belső világunk? Ebben a cikkben azt szeretném bemutatni, mit tanít Luther az eredendő bűn szolgaságába vetett akaratról. Mielőtt azonban erre rátérnénk, nézzük meg: mi kéfeztette Luthert, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel?

EGY ÉVSZÁM: 1525. Ebben az évben jelent-meg Luther Márton vitairata „A szolga akaratról”. Ez az év a. német parasztháború esztendeje is: az ebben tapasztalt sokszor öncélú kegyetlenkedés és a tengernyi felesleges szenvedés hatással voltak a reformátor gondolataira. 1525: már túl vagyunk a pápaságnak, és ezen keresztül az egész világnak szóló kihíváson, de még nem történt végleges szakadás — egyre élesedik a harc a reformációs szárny és a Róma teológiai-politikai érdekeit védők között Ehhez a harchoz nem kisebb ember adta nevét és tudását, mint a híres humanista, bibliatudós Rotterdami Erasmus — Róma oldalán. Figyelemreméltó: Luther és Erasmus közös álláspontot foglaltak el a Bibliára nézve, mindketten az íráshoz, mint az igaz hit egyedüli forrásához visszatérve akarták megújítani az egyházat. Különböző politikai „vér- mérsékletük” viszont szembefordította őket egymással, Erasmus Luther ellenében írta meg az akarat szabadságáról szóló művét.

Luther válaszában először elveti azt a tételt, hogy Ádám bűnbeesése után az ember természetes erői épek és romlatlanok maradtak, így az emberi értelem és akarat természettől fogva igaz és jó. (Ezt a tézist a skolasztikus teológusok védelmezték, nem kis mértékben Arisztotelész hatása is érvényesült.) Nem elég, hogy az ember nem tudja kerül.ni a rosszat és tenni a jót a saját erejéből, de még fel sem tudja fogni igazán természetének teljes romlottságát. Erre csak akkor döbbenhet rá, ha Isten ítélő szavával, a törvény igéjével találkozik.

DE AZ IGE NÉLKÜL a le- sújtottság állapotából sem juthatunk ki. Hogy felemelkedhessünk, előbb meg kell hallanunk a kegyelem igéjét — mint ahogyan a Galileai-tenger partján földre boruló Simon is inkább elküldte volna magától Jézust: „Menj el tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok!”, s nem tudott addig felnézni, míg Jézus nem mondta neki: „Ne félj ... !”. De még ez nem elég — mondja Luther, és egy lépéssel tovább megy: nem tudunk saját erőnkből hinni sem a kegyelem igéjének, ha erre nem segít bennünket a Szentlélek. Összefoglalóan tehát: a törvény igéje, a kegyelem igéje és a Szentlélek segítsége nélkül az eredendő bűn alá vetett akaratunk nem képes semmi jóra.

EZEK UTÁN. EGY LEHETSÉGES KÉRDÉS: mi köze van a megtérés „menetrendjének” mindennapi életünkhöz, hétköznapi tevékenységeinkhez? Luther arról beszél, hogy az ember állandóan harcolt Istennel — ez az állandó harc lehet — jó esetben — a naponkénti megtérések sorozata. Minden összefügg mindennel, igy Isten előtti pillanat- nyi helyzetünk hatással van „legvilágibb” dolgainkra is — a mindennapjainknak tehát naponkénti meg- (vagy nem-) térésünk adhat ritmust. Egy másik kérdés: ha nincs független akaratunk, nem is tehetünk semmit? Luther azt mondja: ha megismertük Krisztust, aki értünk áldozta magát, legyünk a másik embernek „Krisztussá”, segítőtárssá. Krisztus szabadítása szabaddá tesz minket a másik szolgálatára. Nem kis feladat ez.

Befejezésül még annyit: szokás úgy értelmezni Luthert, mint aki átmenetet képvisel a magas szellemiségű, az embert szelíden nevelni akaró humanizmus és a radikális átalakításért küzdő parasztmozgalom között. „A szolga akaratról” írott műve nem igazolja ezt a képletet: sem a tudósok békés világát építő humanistát, sem pedig a teljes egyenlőségért harcoló forradalmárt — vagy ezek keverékét — nem állítja elénk. De szól a bűnbánatban Krisztust kereső és megharcolt igazsága szerint társait szolgáló emberről. S hogy mit jelent ez nekünk, XX. századi fiataloknak, arról van elég gondolkodni- és beszélgetni valónk. A kérdés gyakorlati összefüggései között segítenek eligazodni a rovat következő cikkei is.

Csepregi András

Megerősítjük, hogy az ifjúság az egyházban nem külön csoport, hanem Krisztus testének tagjai. Törődünk azokkal a problémákkal, amelyekkel egyházaink ifjúságának szembe kell néznie, ilyenek: a nemzedékek közti szakadék, a kábítószer veszélyei és az identitás krízise. Felismerjük azt a temérdek feladatot és kihívást, amely az egyházi szolgálattal kapcsolatban az ifjúság előtt áll. A fiatalság érzi, hogy szolgálatra vannak elhíva és kéri a következő javaslatoknak átgondolását:

Ifjúsági titkárság és ifjúsági képviselet

A Végrehajtó Bizottságnak átgondolásra ajánljuk:

a) Mivel az Ifjúsági Titkárság (Youth Desk) az LVSZ-en belül fontos és szükséges szerv, azért az Ifjúsági Titkárság szerepét erősítsék még a következőképpen:

—t az ifjúsági összekötő legyen az Egyházi Együttműködési Osztály stáb tagja a programokban való felelősséggel:

— az ifjúsági kérdésekkel foglalkozó munkacsoport,

amelyben minden osztály képviselve van, tanácsadó testületként működjön és rendszeresen találkozzon;

— ifjúsági vezetők gyakorlatának programja folytatódjon és rendszeresen értékeljék azt, az ifiúsági gyakornokok (interns) dolgozzanak szorosan együtt az Ifjúsági Titkársággal.

Az ifjúsági összekötő feladatai a következők:

— Koordinálja az ifjúsági munkát az LVSZ-ben;

— támogassa az ifjúsági munkát a tagegyházakbán, mint szakértő;

— erősítse az ökumenikus öntudatot a lutheránus fiatalok között együttműködve az ökumenikus szervezetekkel;

A Lutheránus Világszövetség VII. nagy gyűlése határozataiból

Ifjúság az egyházban és a társadalomban

— támogassa a regionális tevékenységet.

b) Az ifjúsági összekötő tapasztalt ifjúsági munkás legyen, akinek egyrészt átfogó ismerete van. másrészt érti a világ különböző részein élő egyházak kérdéseit és munkamódszereit.

c) Az Egyházi Együttműködési Osztály kijelölt hat területi szakértőt. akik Kelet-Európát. Nvu- gat-Európát. Észak-Amerikát, Latin-Amerikát. Ázsiát és Afrikát képviselik. Ezeknek a szakértőknek (felelősöknek) a segítségével szervezzenek területi találkozót az ifiúsági vezetők számára. A területi felelősök tartsanak nemzetközi tanácsadó bizottsági ülést évenként legalább egvszer az LVSZ ifjúsági összekötőjével.

dl A legközelebbi nagygyűlésre küldendő deleeátusok választásánál gondoskodni kellene az eavonsúlyról. különösen is fontos a 30 év alatti delegátusok területi egyensúlya. Az Ifjúsági Titkárság stábia legven belevonva azokba a tárgyalásokba és döntésekbe. amikor az új vezetési elveket vitatták meg.

el az T.VSZ találkozók és gyűlések ifiúsági képviselő-; 30 év alattiak legyenek.

Ifjúság a tagegyházakban

Ajánljuk, höffv sürgessék a tagegyházakat, hogy

al A fiataloknak adják meg a leh“*ő«éget arra. hosv egyházaikban résztvéhessenek a határozathozatalban. mivel az é'ő esrvhézhnn a fiatalokat fontos SPCfít^Vnnt Ve»1!

b) A fiataloknak meg keú ad-' ni a lehetőséget ama, hogv az e«vhó^bnn minden szinten felelős «testei i es feladatokat vállaljanak magukra.

c) mes ke'l adni a lehetőséget a fiataloknak arra, hogy beletanuljanak a vezetésbe és rendszeresen továbbképezzék magukat.

dl Ha megkérik őket arra, hogy az LVSZ Ifjúsági Titkárságának ifjúsági képviselőket jelöljenek az LVSZ alkalmaira és gyűléseire, akkor azt Is megengedik, hogy a nemzeti egyházi ifjúsági szervezeteivel közvetlenül vegyék fel a kapcsolatot. Azokat a fiatalokat, akiket jelöltek, be kell vonni egyházaik ifjúsági munkájába.

Fiatalok a misszióban

A fiatalokat, mint az egyház tagjait, bátorítani kellene, hogy végezzék az egyház misszióját. Így lehetőséget kellene adni nekik, hogy vállalják a felelősséget az egyházban és az egyházért. Azért, hogy jobban elérjük a fiatalokat és bevonjuk őket a missziói munkába, ajánljuk az LVSZ Végrehajtó Bizottságának és a tagegvházaknak. hogy gondolják át. hogy készítsenek olyan terveket, amelyek magukba foglalják:

— a fiatalok kiképzését, az evangelizéció úi modelljeivel és az ifjúság elérését segítő új módszerekkel való foglalkozást;

— „az ifjúság elhagyja az egyházat” probléma tanulmányozását. és annak tanulmányozását. hogyan lehet elérni az ilyen fiatalokat;

— a peremre került csoooriok problémáinak megismerését és konkrét, terveket, hogvan lehetne hiányaikban segíteni.

Ifjúság és istentisztelet

A jelenlegi istentiszteleti rend nehézzé teszi az ifjúság számára, hogy a szokásos istentiszteleteket magukénak érezzék.

Ajánljuk a Végrehajtó Bizottságnak átgondolásra:

Az Ifjúsági Titkárság a Tanul- mányi Osztállyal együtt tartott konzultációkon szervezzen területi szemináriumokat az isten- tisztelet kérdéséről és erre fiatalokat, laikusokat és lelkészeket hívjon meg. Ezeknek a szemináriumoknak mindenek előtt az istentiszteleti élet megú»fásával kellene foglalkoznia. Különös figyelmet kellene szentelni az LVSZ nagygyűléseinek és konferenciáinak istentiszteleti életére, így biztosítva lenne az, hogy a különböző területi jellegzetességeket is jelentősen felhasználják.

Tudatosítás

Az LVSZ Ifjúsági Titkárságának egyik fő feladata, hogy informálja és nevelje a tagegyházak fiataljait az egyház és társadalom kérdéseiben.

Átgondolásra ajánljuk a Végrehajtó Bizottságnak, hogy

a) Az Ifjúsági Titkárság, az evangélium alapján, szemináriumokat és konzultációkat szervezzen a következő témákról:

— a béke és igazságosság:

— változó értékek a társadalomban és az egyéni életben;

— nemzetközi politikai kapcsolatok ;

— ideológiák és új vallásosság:

— szociális igazságtalanság gyökér okai;

— égvbáz és társadalom közötti kapcsolat.

b) Az Ifiúsági Titkárság tanulmányi anyagot küld ki a fenti témákról, olyat, amelyet a fiatalok könyen megértenek.

c) hívjanak meg fiatalokat olyan konzultációkra,, amelyeket az LVSZ különböző osztályai szerveznek.

Látogató program

Ajánljuk, hogy a Végrehajtó Bizottság gondolja át, hogy a látogató programot továbbra is folytassák és erősítsék, hogy nagy nyilvánosságot kapjanak és hogy a tagegyházak bátorítsák az ifjúsági vezetőket az ezekben való részvételre.

Ifjúsági hírek körlövél

Ajánljuk a Végrehajtó Bizottságnak átgondolásra, hogy továbbra is folytassák a „Youth Newsletter” kiadását, mivel ez a jövőben is a kommunikáció fontos és szükséges eszköze lehet.

Ifjúság Éve 1985.

Megfontolásra ajánljuk a Végrehajtó Bizottságnak és a tagegyházaknak, hogy

a) az ENSZ által 1985-re az Ifjúsági Évére javasolt témát: „Béke, fejlődés, részvétel” fogadják el az LVSZ ifjúsági munkájának témájaként is ebben az esztendőben.

b) A fenti téma alapján az Ifjúsági Titkárság a Tanulmányi Osztállyal közösen készítsen el és adjon közre 7 biblia-tanulmányt, amelyet az ifjúsági csoportok az egész világon használni tudnának egy hetes sorozatban, és így foglalkozzanak ennek az évnek a témájával.

cl 1985-ben a tagégyházak fiataljai szolgáljanak vagy segítsenek az istentistzeleti szolgálat* ban minden hónap harmadik vasárnapján.

d) A tagegyházak kísérjék figyelemmel az ifjúság problémáit és teremtsenek lehetőséget arra, hogv az egvház kormányzati testületéi foglalkozzanak ezekkel a problémákkal.

e) LVSZ Hiúsági Túkár.sága szervezzen területi ifjúsági találkozókat 1985-ben.

f) A tagegvházak ifjúsági szervezetei küldjék el az Ifjúság Évére vonatkozó terveiket az Ifiúsági Titkárságnak, hogy azt közre tehessen adni.

Fordította: Muntag Andor