Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-11 / 46. szám

A Lutheránus Világszövetség VH. nagygyűlése határozataiból

Cscszelascigi és társadalmi igazságosság felé 2.

Csodálatos napra virradtak a soproni gyülekezet családjai és tagjai. De a nyugati szélen is növelte a határforgalmat a sok busz és személyautó, mellyel Ausztriából, főként Burgenlandból, érkeztek testvérek, kik közül valamikor sokan a soproni gyülekezethez tartoztak, hogy együtt ünnepeljenek velünk és hálát adjanak templomunk eddigi szolgálatáért. Közben megszólalt a négy harang, melyek hosszú ideig nem tudták így együtt hívogatni a gyülekezetét; de most ismét feloldódott nyelvük némasága, hogy behívja az ősi gyülekezet késői utódait a kétnyelvű hálaadásra a hatalmas templomba, melyben az igehirdetés ünnepi szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök végezte magyar és német nyelven a 95. Zsoltár 6—7. verse alapján.

Dr. Nagy Gyula püspök a soproni oltár előtt a gyülekezet lelkészeivel

Az a törekvésünk, hogy megoldjuk az éhezés és a szegénység problémáját, a társadalmi és gazdasági igazságosság kereséséhez vezetett minket. Megértettük, hogy az éhezés és a szegénység gyökere végső sorban a gazdasági, társadalmi és politikai igazságtalanság, amely akadályozza a világ anyagi javainak igazságos szétosztását és az emberi lehetőségek, az emberi méltóság, biztonság és közösség megvalósulását.

A szegények azért vannak úgy kétségbe esve, mert a gazdagok — mind a fejlett, mind a fejlődő országokban — nem hajlandók elismerni, hogy ők a többiek gyengeségét rendszeresen kihasználják és állandósítják, fez a kizsákmányolás lesz nyilvánvalóvá pl. a külföldi adósságok terhiében, amely rákényszeríti a népeket arra, hogy több kamatot fizessenek, mint amennyi a külkereskedelemből való bevételük; valamint abban, hogy a nemzeti kormányok egyre kevésbé mutatnak készséget arra, hogy a világközösséggel a kölcsönös bizalom alapján tárgyalásokat kezdjenek; ez derül ki abból, hogy növekszik azoknak az embereknek a száma, akiknek élelmiszer és ivóvíz alapszükségletét már nem lehet kielégíteni.

Mindezek a problémák a nőket érintik a legjobban. Újra megerősítjük, hogy ,,a gazdasági rendszerek gyökeres megváltozása az egyik szükséges, jelentős lénés a béke elérésihez” — ahogyan ezt Dar-es-Salaamban kimondtuk. A gazdagok és a sze- génvek közti szakadék növekedése egyre jobban veszélyezteti a bakét és a túlélést, és az Evangélium megsértése.

..Krisztusban — reménység a világ számára”, ez a témája ennek a nagygyűlésnek. A szegény emberek .a reménységből élnek, abból a reménységből, hogy vé- getér szenvedésük, az igazságosság reménységéből. Osztozunk ebben a reménységben, és Krisztusban való reménységünkben a következő javaslatokat tesszük.

1. A Végrehajtóbizottság terjessze a következőket az LVSZ tagegyházai elé:

a) bátorítsák gyülekezeteiket hogy tanításban, prédikációban és istentiszteleteken biztassák gyülekezeteiket, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzenek az elnyomottak felszabadítására, az igazságosságra, és hogy az egyház legyen szolidáris a szegényekkel;

b) a tagegyházak — egyenként, vagy bilaterálisán más egyházakkal, s ha lehetséges, a tengeren túli testvéregyházakkal közösen — folytassanak tanulmányokat speciális gazdasági témákról, mint pl. az árak alakulásáról és a transznacionális konszernek növekvő hatalmáról;

met, vonják vissza befektetésüket ;

f) ha azon fáradozunk, hogy az egy hit családjába tartozva teljesebben és konkrétabban akarjuk életünket közösségben élni, akkor a tagegyházaknak olyan folyamatot kellene megindítaniuk, amelyben felülvizsgálják, milyen eszközökkel rendelkeznek, beleértve vagyonukat és bevételeiket is, és egy tervet kellene kidolgozniuk, hogy hogyan lehetne ezeket az eszközöket a tagegyházak között igazságosan elosztani. Egy ilyen tervet kellene az LVSZ legközelebbi nagygyűlése elé elfogadásra beterjeszteni;

g) az igazságosságért folytatott harcban mindinkább együttműködhetnének az egyházaknak az egész világra kiterjedő családjával, pl. az EVT-vel és annak ökumenikus Fejlesztési és Együttműködési Közösségével, hogy ezúton támogathassák anyagilag a szegények által kezdett fejlesztési terveket;

h) bátoríthatnák és támogathatnák azokat az embereket, akiknek a gazdag és a szegény nemzetekben azért van elnyomatásban és megfélemlítésben részük, mert az igazságosságért munkálkodnak az egyházban és a társadalomban.

2. A Végrehajtó Bizottság terjessze a Világszolgálati Bizottság elé a következőket:

a) a nagygyűlés köszönetét mond a Világszolgálati Osztálynak, különösen is a Tanulmányi és Társadalmi ügyek Bizottságának, és mindazoknak, akik az LVSZ-ben a társadalmi, gazdasági és politikai igazságtalanság ügyének problematikájával való foglalkozásunkat támogatták;

b) a Világszolgálati Osztály Tanulmányi és Társadalmi ügyek Bizottságát erősítsék abban, hogy bővítse szolgálatát a tagegyházak felé azzal, hogy információkat közöl, kifejleszt egy stratégiát és egy kommunikációs hálózatot minden tagegyházzal és azok nemzeti bizottságaival annak érdekében, hogy minden szinten harcoljanak az igazságtalanság ellen;

c) a Tanulmányi és Társadalmi ügyek Bizottsága nyújtson segítséget a tagegyházaknak és tegyen kezdeményező lépéseket azzal, hogy segíti őket olyan fejlesztési-nevelési és gyakorlati program keresztülvitelében, amely minden szinten feltárja a gyökérproblémákat. Készítsenek egy kiértékelést és időközi tudósítást a VB 1987-es ülésére és a VIII. nagygyűlésre. Egy „Fejlesztési Nevelési Fórum” létrehozása és kiterjesztése, valamint esettanulmányok terjesztése támogathatja a helyi fáradozásokat;

d) ez a Bizottság koordinálhatja és irányíthatja a tagegyházak között folyó tanulmányi, csere- és tanácsolási folyamatot, amely azután az Észak és Dél közötti problémák konzultációjához vezethet, amely

— egy munkadokumentációban konszenzusra jut az egyre növekvő, világméretű gazdasági igazságtalanság okaira vonatkozóan,

— elfogad egy stratégiát arra, hogy „a gazdasági rendszerekben radikális változás” jön létre, ahogyan ezt 1977- ben már elhatározták, és

— arra indítja az egyházakat és gyülekezeteket, hogy tartsanak önvizsgálatot: meny, nyíre fonódtak össze maguk is a társadalmi, gazdasági és politikai igazságtalansággal;

e) a Bizottság évenként két

ösztöndíjat adhatna (a Tanulmányi Osztályon keresztül). A Tanulmányi Osztály ehhez még átgondolhatná, hogyan segíthetné elő ösztöndíj-programjában a helyi önképzést és analízisvégzést, valamint az új nemzetközi világgazdasági

rendszerrel összefüggő tanulmányi programot;

f) a Világszolgálati Osztály kinevezhetne egy tanácsadó bizottságot a tanulmányok és a társadalmi ügyek segítésére, amely a Bizottság munkáját előkészíti és segíti.

3. A Végrehajtó Bizottság mérlegelhetné a következőket;

a) minden új terv és program, a tervezés, a megvalósítás és kiértékelés minden fázisában, az alapvető okok v elemzésére törekedjék, ezt pedig a szituációkra vonatkozó társadalmi, gazdasági és politikai esettanulmányok előzhetnék meg;

b) a következő időszakban a pénzügyekben és a stáb létszámában jóval hatékonyabban kellene fáradozni azon. hogy az igazságtalanság alapvető okainak kiküszöbölése kifejezésre jusson;

c) lehetőségeket teremthetnének arra (vagy ezeket kibővít- hetnék), hogy a fejlődésre és az igazságosságra vonatkozó anyagokat és információkat terjesszék;

d) a mindenkori kormányokhoz azzal a kéréssel fordulhatnának, hogy azok erősítsék elkötelezettségüket és támogatásukat olyan intézmények irányában, mint az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Világélelmezési Tanács, mindezek olyan fórumok, amelyeken a fejlődő országok gazdasági érdekei világosan kifejezésre jutnak.

Fordította: Muntag Andorné

ÁLDJUK ISTENT A MÚLTÉRT — kezdte igehirdetését a püspök., Olyan dimenzió ez, melyről nem lehet megfeledkeznünk. Adjuk Istent a templomépítő ősökért, az őket követő generációkért, kik itt dicsérték az Urat, életükben hűségét hirdették és hittel vallották, amit a zsoltáros ír: „A kezére bízott nyáj vagyunk.” Ez a múlttal ösz- szekötő szeretet a záróünnep minden szakaszában tükröződött. Burgenlandi testvérekkel összeköti a soproni gyülekezetét a közös múltbeli örökség, amikor a „gyászévtizedben” együtt vettek részt az Eggenberg ház udvarán istentiszteleten, együtt örültek az 1681-i országgyűlés engedményeinek.

Számos testvérnek ez a templom volt lelki otthona a határon innen és túl, akik most együtt ünnepeltek velünk. Fényesebben csillognak a szemek a püspöki szavak személyes vallomása nyomán: itt mondtam el a szószéken első igehirdetésemet, a gyülekezet temetőjében pihennek áldott emlékű lelkészek, volt professzoraim és édesanyám. Menynyi minden köti össze ezt az ünneplő gyülekezetei a múlt áldásaival, a „civitás fidelissima” városa ősi gyülekezetének 2500 ülőhelyes templomában!

DE A JELENÉRT IS ÁLDJUK ISTENT! „Aki már nem dicsér, az halott!” — hangzik a püspöki igehirdetésben. Ma is dicsérni lehet Istenünket igéjéért, szentségeiért, szeretetéért, mert így maradunk „legelőjének népe”. Így tart minket átszögezett kezében, ami biztonságot jelent. Hálára indító, hogy a soproni gyülekezet messze világító torony volt a múltban, de világítania kell a jelenben is! Erre bátorította az ünneplő gyülekezetei a napi útmutató igéjével a burgenlandi szuperintendens, dr. Gustav Rein- grabner is. Lehet végezni a jelenben a hídépítés szolgálatát, melyre példaként hozta fel dr. Nagy Gyula püspök hazánkat és 'a szomszédos Ausztriát, ahol vendég volt előző héten, és az

a kapcsolat is azért akar erősödni, mert érezzük, hogy összeköt minket Krisztus szeretetének „aranyfonala”, egymást segíthetjük imádságban és szolgálatunk sok területén. Ezért írta a Bad Wimpfen-i lelkész köszöntő soraiban: „Figyelemmel kísértük az Evangélikus Világszövetség budapesti nagygyűlését és nagy hálával és örömmel hallottuk a híreket élő egyházukról. Ügy hisszük, hogy van, amit önöktől tanulhatunk.”

A JÖVŐÉRT VALÓ HÁLA is abban rejlik, hogy élő egyház, gyülekezet maradhatunk. Hálát adhatunk Istennek, hogy a jövőben is megtart. Krisztusban testvérünkké lett, a kereszten átszögezett kezével erősen fog és húsvéti győzelmével vezet a jövő felé — hangzott a püspöki igehirdetés záró szakaszában. Erre a jövőre irányult a városbeli református és római katolikus egyházak köszöntése is, kívánva, hogy Isten tartsa meg, táplálja Igéjével Sopron evangélikus gyülekezetét az elkövetkezendő időkben ebben a hazában. A jövő gyülekezetét formálta Jézus Krisztus, amikor a vele és egymással való közösségben az oltár köré térdeltünk és így valósult meg a zsoltár bíztatása: „Jöjjetek, boruljunk le. hajoljunk meg. térdeljünk le alkotónk, az Űr előtt”, aki bűnbocsánatot ad, hogy megújult szívvel tudjunk egymásért élni földi határokon át is, a mindnyájunkat kezében tartó Űr határtalan szeretetével!

EZ A HÁROM DIMENZIÓS HÁLA így töltötte be a 200 éves templom ünneplő gyülekezetét, két nyelven hangzó igehirdetésben, énekben és köszöntésekben. De ez a hármas vetület két nyelven egy gyülekezetét formált, Krisztus „legelőjének népét” és „kezére bízott nyáját”, hogy visz- szatérve Eisenstadtba, vagy Bad Wimpfenbe, Zalaegerszegre és Békéscsabára vagy soproni otthonba, gyülekezet maradjon a hétköznapokban.

Szimon János

c) vizsgáljuk felül, hogy azok a törekvéseik, amelyekkel maguknak tőkét teremtenek, hogyan viszonyulnak a fejlődők neveléséhez és azok támogatásához, és hívják fel egyháztagjaikat, hogy nocsak jótékonyságot gyakoroljanak, hanem igazságosságot is;

d. megkísérelhetnék, különösen is az iparileg fejlett országokban, egyháztagjaikon keresztül, vagy közvetlen kapcsolatok révén kormányaikat befolyásolni, hogy anyagi erőiket katonai célok helyett békés célokra használják, hogy a valutaárfolyamot igazságosan állapítsák meg, tegyenek hatékony intézkedéseket a kamatok csökkentésére, változtassák meg a Nemzetközi Valuta Alap politikáját, és folytassanak többoldalú dialógust a fejlődő országokkal, azzal a céllal, hogy igazságos nemzetközi pénzügyi-, fizetési- és árrendszert hozzanak létre;

e) akik olyan vállalatok, vagy nemzetközi, multinacionális szervezetek beruházásaiba fektettek pénzt, amelyek Dél-Af- rikával folytatnak kereskedelKOPRE JÓZSEF:

KÖNYÖRGÉS, KEGYELEMÉRT

Uram, én mindenbe beleegyezem; még abba is, ha elalszom csendesen, lezárt szempillám mögött az éjsötét terítse rám majd rámszabott köntösét.

Olyan ruhába öltöztessenek fel, amilyen ruha már senkinek sem kell.

Rövid beszéd —, a szót már úgysem értem hullatni könnyet is kár lenne értem

de azt az egyet Uram, ha kérhetem; kedvenc zsoltárom temessék el velem.

Három harang szóljon és semmi más!

Ajtódban várjon rám — Jeremiás

s vezessen eléd, légy kegyelmes hozzám, ha úgy látod a bűntől roskadoznám.

Uram, én mindenbe beleegyezem; ahogy Te ítélsz felettem —, úgy legyen!

(Megjelent a költő: MINDEN ÉLŐK ŰTJÁN c. kötetében, saját kiadásában 1982-ben)

Háromdimenziós hálaadás

A 200 éves soproni templom jubileuma

elmúlt vasarnap még igehirdetéssel szolgált. Két kis ország, két kis evangélikus egyháza egyre mélyülő kapcsolatai példái a gyümölcsöző együttműködésnek. A soproni gyülekezet azért készült fel a jubileumi ünnepre egész hetes programmal, esti előadások tartásával felidézve a gyülekezeti élet 200 éves múltját, hogy az áldásos múltra ne kerüljön pont, hanem a jelenben folytatódjék az ünnepek utáni hétköznapokban, családokban és becsületes helytállásban a szolgálat minden területén. A gyülekezet nemcsak azért renováltatta három évszázados műemlék parókiáját kívülről, hogy szebb legyen a Belváros — azért is —, hanem a jelenben végzendő lelkészi szolgálat megkönnyítése érdekében. Az egykor itt élő és közel 40 éve innen elszakadt német ajkú testvérekkel