Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-04 / 45. szám

GYERMEKEKNEK,

„Írok nektek, ifjak..

»Férfivá és nővé feretn*efi® ékei«

*

Megsegített bennünket az í r

1 Sám 7

Húsz év telt el azóta, hogy Isten szigorú ítéletet tartott Éli főpap családján és a szövetség ládáját csodálatosan visszajuttatta Izrael földjére. Ez alatt a húsz év alatt a filiszteusok még több izraeli várost elfoglaltak és rabságba . tartották Izrael népének nagy részét. Közben a kis Sámuel is felnövekedett, és tekintélyes férfi lett belőle.

SÁMUEL SOKSZOR JÁRT AZ EMBEREK KÖZÖTT és sokszor hallotta sóhajtásukat: De jó lenne, ha megszabadítana bennünket az Ür! Sámuel is úgy gondolta, hogy most már megbocsátott népének Isten, azért összegyűjtötte az egész népet és így kezdett prédikálni: Ha tiszta szívből meg akartok térni Istenhez, távolítsátok el magatoktól a bálványokat! Egyedül Istenben bízzatok, neki szolgáljatok és majd meglátjátok, hogy megszabadít benneteket a filiszteusok kezéből! Sámuel az emberek tekintetéből látta, hogy igehirdetése termékeny talajra hullott az emberek szívében.

Azonban, hogy az emberek bűnbánata igazi és őszinte legyen. Sámüel országos bűnbánati napot hirdetett meg. A bűnbánati nap helyéül Izraelnek egyik szabad városát Micpát jelölte ki. Elkezdtek gyülekezni az emberek a bűnbánati napra az ország minden részéből. Még a filiszteusok által elfoglalt városokból is sokan eljöttek. A bűnbánati napot azzal kezdték, hogy vizet merítettek egy forrásból és kiöntötték az Isten színe előtt. Ezzel azt jelképezték, hogy igaz bűnbánatuk jeléül megsiratják bűneiket. A bűnbánat könnyei úgy indultak meg az emberek szeméből, mint az edényekből 'kiörttÖft1'toí'z./‘lÁ1i entberek egész nap könyörögték Istenhez, hogy bocsássa meg engedetlenségüket és fogadja őket vissza atyai szeretetébe. Még arra sem volt idejük, hogy valamit egyenek. Egésznapos böjtöt tartottak.

AMIKOR A FILISZTEUSOK MEGHALLOTTÁK, hogy Izrael népe összegyűlekezett Micpában, azt gondolták, hogy felkelésre,

felszabadító harcra készülnek ellenük. Ezért nagy hadsereget gyűjtöttek össze és felvonultak Izrael ellen. Nagy lett erre a félelem az izraeliek körében. Sokan vádlóan mondták Sámuel-: nek: Azért gyűjtöttél bennünket össze, hogy elvesszünk a filiszteusok fegyvereitől? A nép többsége azonban bízott Istenben és így szólt Sámuelhez: Könyörögj értünk Istenhez, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből. Ekkor Sámuel áldozatot mutatott be Istennek, és az egész néppel együtt buzgón imádkozott Isten bűnbocsátó kegyelméért.

Isten meghallgatta népe könyörgését. A filiszteusok serege már egészen közel volt Micpá- hoz, amikor hirtelen nagy vihar támadt. Felhők borították be az eget, villámlás és mennydörgés rémítette meg a filiszteusokat. Először csak nagy zűrzavar támadt a filiszteusok körében. De amikor egyesek azt kezdték mondogatni, hogy Izrael Istene támasztotta fel a vihart és a mennydörgést ellenük, félelem fogta el a filiszteusokat. Az egész sereg futásnak eredt. Ekkor az izraeliek üldözni kezdték őket, és felszabadították Izrael egész földjét.

A GYŐZELEM EMLÉKÉRE SÁMUEL egy követ állított fel Micpa közelében és ezt a mondatot vésette a kőre: Mindeddig megsegtíett bennünket az Ür. Nem csak Sámuel, de az egész nép jól tudta, hogy nem a saját erejükből szabadultak még, hanem Isten segítette meg őket. Izrael népe Sámuel egész életében hűséges maradt Istenhez, a filiszteusok pedig nem háborgatták többé az izraelieket.

Selmeczi János

PÜSPÖKI HIVATAL keres budapesti lakással rendelkező, szakképzett, főállású gépkocsi- vezetőt. Egyházi ajánlás előnyt biztosít. Írásbeli jelentkezés a szükséges iratokkal együtt: Északi Evangélikus Püspöki Hivatal, Budapest, Üllői út 24. I. 1085.

HA FELLAPOZZUK A BIBLIA ELSŐ OLDALAIT, és elolvassuk az egész teremtés-történetet, melynek csúcspontja az ember teremtése, nyilvánvalóvá válik, hogy nem beszélhetünk anélkül az emberről, hogy hozzá ne tennénk: a férfiakat és a nőket együtt kell érteni a meghatározás alatt. Tehát a Biblia a két- neműséget Isten akaratára vezeti vissza. 1. Móz 1. ugyan egyszerre említi mindkettőt, míg a

2. fejezetben először a férfit teremti meg Isten, s csak azután a nőt, a végeredmény azonban ugyanaz. Ezen a két póluson belül viszont mindkét nem más adottságokat hordoz. Ezzel1 a ténnyel számolnunk kell. Ezeket az adottságokat, ill. ezek eltéréseit,- a nemek „specialitásait” hosszan sorolhatnánk, kezdve a fizikai, biológiai különbségektől egészen a lelki eltérésekig. De az Istentől való elszakadás romboló ereje ezen a ponton is megmutatkozik, amikor az adottságok különbözőségét rangvita alapjává tesszük. Az évszázados „Harcban”, melyi korántsem csak elméleti síkon folyt, és folyik, voltak, — és vannak —, akik a férfiakra, megint mások a nőkre szavaznak. Egyik fél sem mentes a túlzásoktól, amikor erről a kérdésről van szó.

PEDIG AZ IGAZI AJÁNDÉK éppen a különbözőségben rejlik. A bipolaritás egyik célja ugyanis éppen az egymás segítése, kiegészítése lenne. Párválasztás, családalapítás során óriási élmény, ha megtaláljuk azt, aki teljes mértékben segítőtársunk lehet. Ilyenkor ráérzünk arra, mit is jelent egy egészet alkotni, kölcsönösen segíteni egymást. A másik hiányosságait, hibáit pótolni tudom én, ráadásul ezzel korrekcióra, fejlődésre is serkenthessem. s ugyanez fordítva is áll. Kialakul a rugalmasan kezelt családi munkamegosztás, melyben a szerepkörök határai itt- ott egymásba mosódnak. Ennek a kölcsönös nemek közötti segítségnyújtásnak, egymás kiegészítésének a házasságon és a családon kívül, — ha más formában is —, minden olyan társas kapcsolatban nagy jelentősége van. ahol férfiak és nők együtt dolgoznak. Mert Isten gondolatainak. terveinek világtávlata van. A kölcsönös segítségnyújtás,

egymás kiegészítése a „Föld gondozására”, azaz a munkára is vonatkozik. Sokszor berzenkedtünk már a „női munka”, „férfi munka” megkülönböztetés ellen, mégis azt kell mondani: van ebben valami igazság. Sok mindent el tudunk ugyan végezni egymás helyett, mégis van nem egy olyan feladatkör, melynek betöltésére adottságai alapján alkalmasabb egy férfi, vagy egy nő. Ennek felismerésében azonban akadály lehet, ha — ez elsősorban talán a „gyengébbik nemre” vonatkozik —, nem tudjuk vállalni, ill. elfogadni önmagunkat, ill. ha visszaélünk helyzetünkkel — elsősorban a férfiak. Egészséges, kilengésektől, szélsőségektől mentes egyensúly csak úgy képzelhető el, ha mindenki megtalálja a helyét az élet minden területén.

VAN AZONBAN EGY MÁSIK KÖVETKEZMÉNYE IS annak, hogy az ember differenciálódott férfivé és nővé. Isten az embert élet fönnmaradását a két nem életkapcsolatához kötötte. Tehát a Biblia nem szexualitás ellenes, mint azt sokan gondolják. Ám azt sem szabad elfelejteni, hogy ennek helyét viszont a házasságon, — két ember szereteten és hűségen alapuló kizárólagos kapcsolatán belül jelöli meg. Az élet továbbadása misztérium, melybe a teremtő Isten misztériuma van elrejtve, de az ember emberségének misztériuma is. Volt idő, amikor a házasság egyetlen céljának a gyermeket tekintették. Napjainkban viszont ez a „cél” másodlagos lett, sőt szinte teljesen háttérbe szorult. Egyik látásmód sem helyes. A házasság isteni és emberi rendeltetése többrétegű. A gyermekáldás pedig nem cél, hanem ajándék. Két ember — egy férfi és egy nő — testi öß lelki közösségének célja a szeretet megt.ése. Minthogy minden más szintű emberi kapcsolatnak is ez ad egyedül értelmet.

MINDEZEK ELLENÉRE FÉRFIVÁ ÉS NŐVÉ TEREMTETT- SÉGÜNKNEK sokszor csak a terhét érezzük. Annyi ezen a téren a kísértés, annyi a lehetőség a visszaélésre, a bűnre, hogy Isten áldása helyett gyakran inkább a romboló erő nagyságát tapasztaljuk. Mi hát a megoldás?

Jézus Krisztus eljövetele valóban azt föltételezi, hogy megtört a jó viszony Isten és az ember, de ember és ember között is. Mi vagyunk a hibásak, mégis ő jön hozzánk, hogy megbocsásson, hogy újból felvegye a kapcsolatot velünk. Ez az evangélium üzenete megromlott emberi kapcsolatainkra nézve is: mindig újra kezdeni az ö lelkületével és erejével. A konfliktusok megoldása mindig jobb, mint a belenyugvás, vagy a megfutamodás. Bocsánatot kérni és adni. Megalázkodni, beilleszkedni Isten rendjébe, megkeresni a helyünket és vállalni azt. Jogaink, vélt vagy valós felsőbbrendűségünk hangsúlyozása helyett mindig a másik javát, érdekeit szem előtt tartani. Csak így maradhatunk meg Isten mellett, s találhatunk egymásra és magunkra egyaránt.

Luptákné Hanvay Mária

FEKETE PÜSPÖK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN

Will L. Herzfeld lelkészt (47) választotta püspökévé Chicagóban tartott közgyűlésén az Association of Evangelical-Lutheran Churches (AELC, magyarul: evangélikus egyházak szövetsége) elnevezésű egyház, mely 1970-baTi vált ki 110 000 egyháztaggal a missouri zsinat egyházból és lett önállóvá.

Herzfeld lelkész Oaklandben a Bethlehem gyülekezet lelkipásztora. Az egyházközségnek 400 tagja van. Herzfeld nem akar megválni tőlük, hanem új, megbízatása sörán is közöttük akar szolgálni. Noha már van az Egyesült Államokban fekete bőrű evangélikus püspök, Herzfeld az első, aki egy egész országot átfogó evangélikus egyházi szervezet élére került. Az Egyesült Államokban 8.5 millió evangélikus él, közülük mintegy 80 000 a fekete bőrű. (Hci — ra)

Sajtóosztály tank ad!fa ki:

RÉDEY PÁL: Miért reszketnek a csillagok?

Amióta az emberiség kultúráját jegyzik, misztikus kapcsolat áll fenn az ember és a csillagok között. Csillagcímeket hordoz Rédey Pál megjelent regénye is: Miért reszketnek a csillagok? mégsem csillagmisztika. A sápadt égitestek éppencsak felülről kísérik figyelemmel az élet sarába ragadt ember vergődését. Az emberen végül is csak az Irgalmas Isten tud segíteni . ..

AKIK RENDSZERESEN OLVASSAK RÉDEY PÁL ÍRÁSAIT, nem csalódnak, ha kezükbe veszik a Miért reszketnek a csillagok?-at. Minden írása, riportja, esszéje, portréja állásfoglalásra késztet. Rédey írásaival lehet egyet érteni, felfogását el lehet utasítani, de el kell olvasni! ő az az egyházi publicista, aki már témáinak megválasztásánál is meghökkenti olvasóit. Túlteszi magát a konvencionális témákon, nem ismer tabukat és sohasem tartaléklángon melengeti mondanivalóját. „Kilóg a sorból” s ezért olvasói általában a gondolkodó, tusakodó emberekből áll. Nem egyetértőkből, de nem is a szellemi ellenzőkből verbuválódnak, hanem azokból, akik felelősséget éreznek az egyház dolgai iránt. A legtöbben azonban elkötelezettségét becsülik. Elvei vannak, s ezekkel az elvekkel lehet hadakozni de vallóját kimozdítani elvei sáncaiból nehezen.

Már akkor, amikor részletek jelentek meg az Evangélikus Életben a Miért reszketnek a csilla- gok?-ból, felfigyeltünk rá. Nagy mulasztás lett volna, ha a részletek után nem jelenik meg a teljes kötet. Most a Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztálya gondozásában napvilágot látott első regénye. Kissé későn, már ami az író életkorát illeti, mégsem túl későn. De talán ez a késői jelentkezés predesti- nálta arra Rédeyt, hogy regényének módszere „emlékírás” legyen. Hálás és az irodalmi műfajok közül a legegyszerűbb az emlékírás.

Hálás azért, mert a szerzőt nem tehetjük felelőssé, miért erre és miért nem arra emlékezik. Az emlékek különben is viszonylagosak. Némelyik mély barázdát szánt a lélek ugarába, másik csak tarlóhántást, s magot sem érdemes vetni beléje. Mélység és sekélység szokta jellemezni ezt a műfajt. Rédey biztos tolikezeléssel bilincseli le figyelmünket az utolsó sorig. Az emlékek kronológiájában, a lényeges és lényegtelen dolgokon keresztül úgy vezeti olvasóit, mint Vergilius Dantét, egyre mélyebbre. Újra, meg újra odahurcolja olvasóit egy-egy fontosabb eseményhez, mintha tetemre hívná őket is a nagy tragédiában. Az átélés varázsvesszeje suhint meg bennünket s a drámai feszültséget pusztán az oldja fel: hátha nem volt igaz. De igaz volt minden sora. Rédey írásában az a lenyűgöző, hogy gondolatait, élményeit át tudja csorgatni ereinkbe, s már- már azt hisszük, velünk történnek az események. Az élet nagy pofonjai arcunkon csattannak. Különös tehetséggel rajzolja meg az események spirálvonalát úgy,

hogy hol vékonyabb, hol vastagabb szállal tűzi a jelenhez a múltat, a múltat a jelenhez. így együtt sodródunk történelemmel és szereplőkkel, együtt siratjuk letűnt gyermekkorunkat. Mert ebben a regényben lényegében magunk szereplünk. Mesteri érzékkel ábrázolja figuráit, erős karaktere van minden szereplőjének. Nagy tömegek mozdulnak a háttérben, de az író azokat szólaltatja meg, akiknek arcélük van, akiket érdemes premier planba hozni. Ezekben azután önmagunkra ismerünk. A többi nem érdekes, hiszen a cseppben benne van a tenger.

TULAJDONKÉPPEN EGY .LETŰNT VILÁGGAL” állunk szemben. Azzal a világgal, amelyet az idősebb nemzedék keservesen élt át. Az író osztozik szenvedő önmagunkkal. Regényének főszereplője egy árván maradt parasztgyerek. Megtévesztő az önéletírás. miután az író erősen urbánus jellegű. Élményei nyilvánvalóan „másodlagosak”. Ez annál is figyelemreméltóbb. Mező- gazdasági dolgozóink, falusi lakosságunk nagy része még emlékszik a parasztsorsra, valószínűleg hellyel-közzel vitába • is száll Rédeyvel. írása mégsem „íróasztal szagú”. Sőt! Leírásainak vizualitása hiteles falusi képet varázsol elénk, döbbenten emlékezünk, milyen elmaradt, földhözragadt volt paraszti múltunk.

Három részből áll regénye, a

Miért reszketnek a csillagok? Az első rész halk, elégikus hangvétele egy koporsó körül játszódik le. Bogár András fiatalon elhunyt édesanyjának állít emléket. A haldokló csillagok, az első világháború falusi hősei, az idősebb nemzedék csendes masí- rozása ez a temető felé. A halál szele megsuhintja az élőket, akik tíz körömmel küzdenek a sors csapásaival szemben. A második részben Bogár András Budapestre kerül. Egyetemista. Helyzete nem lesz rózsásabb. Padlásszobák. pincék lakója, a külvárosok érzékeny szeizmográfiájává válik. Itt Pesten „kacag” rá először a nagy szerelem. De csalódnia kell. „Mezei virágnak kunyhóban a helye”. Bogár András szerelmét ronggyá tépi a társadalmi különbség szigorú szabálya.

A harmadik rész bája úgy csillog, mint az anyja által választott csillag, az Esthajnali. A sötét tónusban megrajzolt háttér, a romos ország, a főváros új életért esdekel. És akkor egy különös csillag bukkan fel: gyermekkori álma, a kontessza megjelenése fényesíti a lapokat. Bogár András, aki időközben hivatást választott, nem lehet a kon- tesszával sem boldog. Ö is cserben hagyja.

Időben a regény a múlt században indul. Az 1878-as Balkán háborúval, amelyben hősünk nagyapja részt vett. A családi krónikát elbeszélésekből s örökségéből, a családi Biblia bejegyzéseiből állítja össze Bogár András. „Paraszt Forsyte Saga”-1 akart írni — említette egy alkalommal a szerző. Megtették ezt többen is a parasztírók közül, tán avatottabb tollal. De Rédey Saga-ja talán azért izgalmas, mert a háttérben erős tónussal ábrázolódik ki a nemzeti történelem. Sajnos Saga fonala megszakad 1946-ban.

TULAJDONKÉPPEN ÖNMAGA IS FELVETI A KÉRDÉST: regény-e vagy "szociográfia körete. Mi sem firtatjuk. Mutatóujjunkat arra az erkölcsi üzenetre tesszük, amelyet az író így fogalmazott meg: „Ne szégyelljen a mai ifjúság szeretni és lelkesedni! Ne szégyeljen világmegváltó eszméket dédelgetni! Merjen vállalni áldozatot és áldozatos, életet! A Gaál-ösök, a Bogár- ősök tudatosan járták végig az élet infernóját. Nehéz történelmi utat. De a felbolydult méhkasban, a forgószél kavarta 'viharban megőrizték elveiket, emberségüket, mert tartásuk, gerincük volt!”

Rédey könyve a legszebb olvasmányaink közé fog tartozni. Egyes soroknál — pedig a szerző nem törekszik könnyeztetésre — mégis kibuggyannak köny- nveink. Szép. emelkedett stílusa lelkünket rázza meg. Ne szégyelljük könnyeinket sem! A regény külső borítólapját Dénes Pál tervezte. Méltó a tartalomhoz. Elegánsan egyszerű. A kötet könyvtárunk dísze lehet és ajándéknak is a legszebbek közé tartozik.

Filep László