Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-11-04 / 45. szám

A Lutheránus Világszövetség VII. nagy gyűlése határozataiból SZÁZADUNK POLIHISZTORA Gazdasági és társadalmi igazságosság felé A. Küzdelem az éhezés és szegénység ellen Jézus Krisztus, az egyház Ura megparancsolta nekünk, hogy tö­rődjünk az emberiség családjá­val. A szegénység és éhezés az egész emberiséget érintő valóság. A Világszolgálati Osztály fel­adatai között szerepel az' is, hogy megküzdjön ezzel a problémá­val. A Világszolgálat különböző egységei foglalkoztak ezzel a kér­déssel. Látva, hogy a világban a sze­génység és az éhezés okozta krí­zis egyre mélyül, a nagygyűlés felhívja a tagegyházakat és gyü­lekezeteiket, hogy tegyenek bi­zonyságot reménységükről medi­tációval, közbenjáró imádsággal és tettekkel. 2 Kor 8,13—14. A nagygyűlés a Világszolgálati Osztály folyamatos munkájától felbátorítva nyomatékosan kéri, hogy ezt a munkát tegyék még intenzívebbé a következő terüle­teken : 1. A mezőgazdasági termelés nem egyszerűen csak az élelmi­szerek és a textíliák előállítását jelenti, hanem a. a mezőgazdasági termékek ho­zamának fokozásával, megfe­lelő helyi tárolással, a rendel­kezésre álló javak igazságos értékesítésével és szétosztásá­val biztosítani kell a helyi la­kosság táplálkozását; b. el kell ismerni, hogy minden­kinek joga van az igazságos munkabérhez, elsősorban is a mezőgazdasági munkásoknak, akik az élelmiszer-termelésben különösen is aktívan dolgoz­nak ; c. keresni kell ,a módját, hogyan lehetne enyhíteni az időjárási változások okozta és a termé­szeti környezetből adódó kü­lönbségek hatását (pl. öntözés­sel és csatornázással), hogy az élelmiszer-k.ínálatban. mutat­kozó ingadozás csökkenthető legyen; d. lehetővé kell tenni az embe­reknek, különösen is a. nőknek és a fiataloknak, hogy résztve- gyenek az élelmiszer-termelés fokozásában és a fogyasztási motívumok megváltoztatásá­ban; e. támogatni kell a helyi környe­zetnek megfelelő technológiák alkalmazását és felhasználását, és ki kell fejleszteni olyan rendszereket, amelyek meg­könnyítik az információ és a technológiák cseréjét; f. támogatni kell olyan közös tö­rekvések és koordinált akciók kialakítását, amelyek hozzáse­gítik az egyéneket, hogy a me­zőgazdasági termelésben part­nerek legyenek. 2. A szegényekkel és szenve­dőkkel való törődés része az egy­ház szolgálatának. A Világszol­gálati Osztályt biztatjuk, hogy a fejlesztési szolgálat által tovább­ra is támogassa az egyházakat feladatuk teljesítésében és abban, hogy keressenek új módosatokat és lehetőségeket. Ehhez hozzá­tartozik az öntudat formálása és a szegények érdekében való nyil­vános fellépés. Fel kellene fedez­ni a tanácsadó szolgálat lehető­ségeit is. 3. Lényeges az egyházakban olyan vezető erő kifejlesztése, amely tiszteli az emberiségnek Istentől kapott méltóságát, és se­gíti az emberben rejlő lehetősé­gek kifejlesztését, úgy, hogy ké­pesek legyenek a rendelkezésük­re álló források kihasználására. 4. Hangsúlyozni kellene a nők szerepét, nemcsak úgy, hogy ki­mutatjuk, milyen szükségleteik vannak a szegénység és éhezés szituációjában, hanem a terve­zésben, vezetésben és a progra­mok végrehajtásában való szere­püket is hangsúlyozni kellene. 5. Ahogyan a nagygyűlést megelőző ifjúsági találkozó kér­te, meg kellene állapítani, ho­gyan tudna a fiatalság jelentősen hozzájárulni mind gyakorlatban, mind anyagilag a különböző fej­lesztési programokhoz, a kikép­zéshez és a tájékoztatáshoz. 6. Fokozni kellene a menekül­tek, a hazatért volt meneküllek és az áttelepítettek segélyezését. Ebben a Világszolgálatnak átgon­dolt és nemzetközileg elismert ta­pasztalata van. Erősíteni kellene a még nagyobb együttműködést a tagegyházakkal és, ahol ezek már megalakultak, a keresztyén tanácsokkal, mind a segélyprog­ramokban, mind a helyi, nemzeti és nemzetközi területen jelent­kező problémák megoldásában. Ez a támogatás jelenthet azon­nali segélyt, vagy hosszabb ideig tartó megoldásokat, vagy pedig olyan programokat kell alkal­mazni, amelyek önállósuláshoz vezetnek, vagy, ahol ez keresztül­vihető és megfelelő, önkéntes visszatelepüléshez. Külön hang­súly esik azoknak az embereknek segítésére, akik saját hazájuk­ban száműzöttek, mivel jelenleg a kormányközi szervezetek nem igen törődnek velük. 7. Mivel a jelenlegi afrikai szá­razság példátlan méreteket ölt, a nagygyűlés örömmel üdvözli a Világszolgálati Osztálynak az af­rikai szárazság-programmal kap­csolatban az egyházakhoz tett ja­vaslatait, hogy ti. csatlakozzanak a nagyobb katolikus és protes­táns szervezetek tevékenységé­hez,. és ezt az ökumenikus ak­ciót továbbra is támogassák. En­nek a programnak az a célja, hogy a következő években Afri­kában csökkentsék a számtalan embert fenyegető éhínség veszé­lyét. Erre az akcióra utal a fő­titkár beszámolója. A Világszol­gálati Osztálynak a VB-hez 1984 júliusában benyújtott jelentése 15 ajánlást tartalmaz erre vonat­kozóan. (folytatjuk) Fordította: Muntag Andor Búcsú egyházunk legidősebb lelkészétől Apostagon temették el Bakay Pétert ,,Alig van egy hónapja annak, hogy a kecskeméti gyülekezet templomában együtt voltunk: a Bakay-család számos tagja, az apostagi gyülekezet nagyszámú küldöttsége és együtt ünnepeltük Bakay Péter 100. születésnapját. Ma, ezen a napfényes, szép, őszi délelőttön ő jött vissza hozzátok. Egy hónap után Isten hazahívta az ő szolgáját és ez a hazavezető út — végakarata szerint — sze­retett faluján, Apostagon vezet keresztül.” EZEKKEL A SZAVAKKAL KEZDTE IGEHIRDETÉSÉT Tóth- Szöllős Mihály esperes az apostagi templomban tartott temetési istentiszteleten. A templomot megtöltötte a gyászoló család, és az apostagi gyülekezet. De ott volt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök is, aki a százéves köszöntésre külföldi pt.ia miatt nem tudott elmenni, most a ravatal mellett rótta le kegyeletét. Sok lelkész jött el — az egyházmegye valamennyi lelkésze mellett régi barátai, szolgatár­sai is ott voltak. A templomi szertartást az esperes vezette, Ve- rasztó Sándor apostagi s. lelkész és Szabó István dunaegyházi lel­kész segédletével. Az esperes igehirdetésének alapigéje Zsolt 39,8 verse volt. „Ezt az alapigét Bakay Péter választotta. Ezzel is vallomást akart tenni arról, hogy a papi élet is viaskodás és küzdelem Isten előtt, olykor Istennel, a hitért, a reménységért, a gyülekezetért, a szolgálatért. Ö is viaskodott és győzött. Valahányszor kimondta e zsoltárverset, az. összeforrt Jézus nevével. Bizodalma Jézustól ka­pott hit és bizodalom volt.” Itteni szolgálatának egyháztörténelmi jelentősége volt az. hogy már a huszas években szervezték, tartot­ták feleségével együtt a gyülekezeti konferenciákat, evangélizá- ciókat. Ezek az események magyarországi evangélikus egyházunk ébredésének kezdeteihez tartoznak. Ezt a missziói szolgálatot is csak úgy lehetett végezni, ha „Tebenned van bizodalmám”! Istent dicsőítjük és áldjuk ma, hogy ő ilyen szolga lehetett. Koporsója mellett mi is Jézusra, a halálból feltámadt győztes Bárányra né­zünk, aki nekünk a végső reménységet is adja. Van bizodalmunk, mert van élő Jézusunk! Derüljön fel szivünk koporsója mellett arra a reménységre, melynek hirdetője, és életével megvalósítója volt Bakay Péter egy évszázadon keresztül. PÁL APOSTOL SZAVAIT IDÉZTE Káldy Zoltán püspök-elnök búcsúszavaiban, amikor az országos egyház nevében szólt: „futá­somat elvégeztem, a hitet megtartottam” — mondja Pál és ez a döntő Bakay'Péternél. Pap maradt végig és hitét megtartotta. Isten tartotta meg benne a hitet — mert az ember erre képtelen. Az a nagyszerű a keresztyének temetésén, hogy nem a halálról beszé­lünk, hanem az életről. Mi nem egyszerűen elmegyünk, hanem ha- zamegyünk. Nem egyszerűen bezárul egy koporsó, hanem kinyílik egy ajtó. így temetni — a reménység temetése. És ez mindennél többet ér. Aki benne hisz, a sírban is az ö kezében van! Isten békességének áldását kérte a püspök az elköltözöttre, a gyászoló családra és gyülekezetre és egész egyházunkra! A SÍRNÁL BAKAY PÉTER UTÓDJA — Hernády Nándor .ny. aoostagi lelkész — búcsúzott. Békességgel, Isten iránti hálaadással és hittel köszönt el volt szolgatársától. Az apostagi evangélikus temetőben felesége és korábban elhunyt két fia mellé helyezték el Bakay Pétert. Ott várja feltámadását, Urának felébresztő szavát, hogy elnyerje hitének jutalmát. — tszm — KOPRÉJÓZSEF: IMÁDSÁG, FOGÓDZÁSÉRT Nincs mibe fogódzkodnom. Uram, eléggé Tebenned sem hittem. Szövöm, mint hálóját a pók — halálhálóm, hogy beterítsen. Valamikor még hívő anyám zsoltárt dúdolva arra intett; Elárvul, aki hitehagyott s bibliájából föltekintett. Drótkeretes szemüvegét még most is őrzöm, egyetlen kincsem. Nincs mibe fogódzkodnom Uram, anyám sincs, aki rámtekintsen. Néha fölsír bennem egy zsoltár, egy textus is a régiekből. Nincs mibe fogódzkodnom Uram, de hiányzol beteg szivemből ... (Megjelent a költő: MINDEN ELÜK ÜTJAN c. kötetében, saját kiadásában 1982-ben) 100 éve született Szimonidesz Lajos A közelmúlt kultúrtörténetének és közéletének jelentős személyi­sége volt. Már működésének felsorolása is színes: író, történész, egy­háztörténész, vallástörténész, ny. vezérőrnagy, ny. evangélikus tá­bori püspök, ny. evangélikus lelkész. Működésének minden terüle­tén jelentős, sőt: kiemelkedő munkásságot fejtett ki. 1884. NOVEMBER 4-ÉN, Pusztaföldváron született. Ősei között számontartotta az egyik, gályarabságra hurcolt, lutheránus prédiká­tort. Tanulmányait Pozsonyban, és Göttingenben végezte. Teológiai és emberi példaképe Hornyánszky Aladár volt, de Rudolf Otto és Martin Rade is nagy hatással volt reá. Rákospalotán végzett segédlelkészi szolgálatot, majd 1909-ben lett lelkész Nagybörzsönyben. Az akkor nehezen megközelíthető, elzárt, félreeső faluból folyta­tott bölcsészeti tanulmányokat a budapesti tudományegyetemen, 3 féléven keresztül. Lelkészi szolgálata mellett bekapcsolódott a sajtó- munkába: szerkesztette az Evangélikus Lapot, a Theológiai Szakla­pot, és a Megértő Theológiát. 1918. NOVEMBERÉBEN Budapesten forradalmi lelkészcsoport ülésezett, amely radikális átalakulást sürgetett, egyházi, társadalmi és politikai téren egyaránt. Szimonidesz is részt vett ebben a moz­galomban. A Tanácsköztársaság idején a nagybörzsönyi direktórium elnöké volt, és Csernoch János hercegprímás 700 holdas birtokát ő osztotta ki a nagybörzsönyieknek — megértve az idők szavát, és meglátva a falu népének nagy nyomorát, elesettségét. Radikális nézetei, nyitott­sága, felelősségérzete miatt nagyon népszerű ember volt falujában. A Tanácsköztársaság leverése után, haladó magatartásáért, és a „Jézus élete” c. könyvéért hajsza indult ellene. Lehetetlenítették, meghurcolták, börtönbe került. Pere három évig tartott: megfosz­tották lelkészi jellegétől és állásától. A tizennégy órás tárgyaláson nagybörzsönyi presbiterei nem jutottak szóhoz. A nyilvánosságra hozott ítéletben „a legveszedelmesebb kommunizmus” vádját hoz­ták fel ellene, de ez a kitétel az írásba foglalt ítéetnél mégsem sze­repelt. EZUTÁN CSALÁDJÁVAL Budapestre költözött. Volt banktiszt­viselő, könyvkiadóvállalatnál üzletvezető, majd 20 évig tisztviselő az Országos Levéltárban. Tovább erősödtek baráti és mozgalmi kap­csolatai a Huszadik Század és a „ÍOO0,,” körével. Baráti kapcsola­tok fűznék József Attilához, Madzsar Józsefhez, Nagy Lajoshoz, Hüttl Árminhoz, Fizély Ödönhöz, Zoványi Jenőhöz. 1930-ban ugyan felmentették minden vád alól. de az egyházi szolgálatba ekkor még nem térhetett vissza. 1932. július 30.—1935. március 22. között bíró­sági eljárás folyt ellene és József Attila ellen, a statárium ellen megfogalmazott, és terjesztett röplap miatt. Mindig kiállt az igaz ügy mellett: nem gondolt önmagára és saját biztonságára. A 40-es évektől a háború végéig Beér János egyetemi tanárral segített az üldözötteken. Az illegális Kommunista Párt „Gondolat" c. folyóiratának mun­katársa volt, majd e folyóirat betiltása után „Az író beleszól” c. rövidéletű folyóiratban szólt a társadalomhoz, korához. Munkatár­sa volt a Madzsar József által szerkesztett Társadalmi Lexikonnak, és a Századok c. folyóiratnak. Benedek Marcellal részt vett az első kiadású Irodalmi Lexikon szerkesztési munkájában. Néhány fontosabb könyve: „A mi hitünk” (Bo.. 1917); „Jézus éle­te” (Bp.. 1922): ..A világ vallásai” (2 köt.. Bp.. 1928); „Jézus és Mária ereklyéi” (2 köt.. Bp.. 1933): „Napiafnk vallási forradalmai” (B'o., 1936): Jézus Krisztus a Harmadik Birodalomban’’ (Bp.. 1937). HoK landiában is kiadták könyveit Imakönyvet és versgyűjteményeket is kiadott. írásai, cikkei, tanulmányai magyarul, németül, szlovákul és olaszul is megjelentek. A FELSZABADULÁS SZIMONIDESZ LAJOSNAK SZEMÉLYÉ­BEN IS a felszabadulást, az elismerést, a széleskörű, intenzívebb munkálkodást jelentette: új lendülettel, megújult energiával foly­tatta tudományos és közéleti tevékenységét. Tudományos munkás­sága mellet pl. előadássorozatot tartott a Magtiar—Szovjet Társa­ságban. Előbb állami, majd egvházi részről kapott teljes rehabili­tációt és elismerést: vezérörnagyi rangban protestáns tábori niis- oöki kinevezést. Avatását Vető Lajos püspök végezte 1949. június 15-én. Egyházi rehabilitálása után Budapest-Kőbányán prédikált először. Liberálisan gondolkodó és tanító, sőt: racionalista teológusnak tartották — erősen és személyesen vallotta mindazt, amit az evan­géliumok írtak Jézus Krisztusról. Határozottan lutheránus teológus­nak vallotta magát. 1956-ban vonult nyugalomba. Nyugdíjas évei­ben is szorgalmasan dolgozott. KUTATTA A VALLÁSOK TÖRTÉNETÉT, foglalkozott az anti- klerikális mozgalmakkal, a sajtó és az inkvizíció történetével. A Podmaniczkv-könyvtárban felfedezte II. Rákóczi Ferenc hadi új­ságjának. a Mercurius Veridicusnak 3. számát. Feldolgozta az Orszá­gos Egyházi Levéltár egész anyagát, és átnézte az egész Podma- niczky-könyvtárat. Fontos Bornemissza-okmányokat fedezett fel. Rekonstruálta az egész gályarab-pert. Megtalált eev emlékkönyvet a gályarabok kiszabadulásával kapcsolatban. A Hadtörténeti Le­véltár vezető munkatársa volt. Tudományos munkássága elismeréséült 1952-ben megkapta „a tör- ténettudományok kandidátusa” minősítést. Gazdag életművének nagy része kéziratokban pihen, és a további kutatások számára ielent értékes segítséget. 1965. JŰLIUS 18-ÄN HUNYT EL. Temetésén — amelyen megje­lentek a Honvédelmi Minisztérium és a különböző tudományos tes­tületek magasrangú képviselői is — az egyházi szolgálatot Koren Emil. Várady Laios és Fülöp Dezső végezte. Hamvai a Farkasréti temető toronyszobájában nvugosznak. Intelmét érdemes megszívlelnünk, mert szinte prófétai erejű: .„ . . őrült dolog és bűn volna az. ha a keresztyén egyházak a meg­valósuló szocializmus ügyét elárulnák, vagy azzal szemben csak passzív magatartást tanúsítanának, és nem segítenék teljes szív­vel ...”! Szellemét, munkásságát, hatását, mély és igaz humanizmusát az urnafülke sem zárhatja magába! Hálával és kegyelettel gondolunk reá. mert a miénk is volt! Barcza Béla ELHUNYT MEKIS ÁDÁM Mekis Adám nv. lelkész, esperes, püspökhelyettes 1984. ok­tóber 15-én 73 éves korában rövid betegség után elhunyt. Temetése október 19-én volt a békéscsabai (Felsővégi) teme­tőben. Mekis Adám kiemelkedő értékű szolgálatokat végzett egy­házunk. társadalmunk, valamint a népek barátsága érdeké­ben. írásaival gyakran találkozhattak olvasóink is lapunk­ban. Munkássága értékelésére és búcsúztatása eseményére lapunk későbbi számában visszatérünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents