Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-01-29 / 5. szám

Hittel és reménységgel A vanyarci gyülekezet hármas örömünnepe Egyszerűbben, demokratikusabban, okosabban — Gondolatok az új választási törvényről — AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELFOGADTA az új választási törvényter­vezet, s ezzel immár nem tervezet, hanem törvény. Ezzel egy folya­mat újabb állomásához érkeztünk. 1966-ban alakultak ki a válasz­tások főbb szabályai, s ezt 1970-ben módosították. Nem volt tehát a választási törvény „öreg”, mégis módosítottuk — tekintve, hogy az élet gyorsabb mint egy törvény. Egészen pontosan a demokratizáló­dási folyamat gyorsabb, az emberek politikai öntudata fejlődött alig több mint egy évtized alatt ennyire. S ezt mondhatjuk „normá­lisnak”, hiszen a közélet fórumai, mindenek előtt a Hazafias Nép­front egyre nagyobb tömegeket tudott mozgósítani hazánkban. S nemcsak mennyiségi „ugrásról” kell itt beszélnünk, hanem minő­ségiről is. Másak vagyunk a nyolcvanas évekbey, tudatilag fejlet­tebbek — mondjuk így, nagyobb részt vállalunk hazánk közéleté­ből —, mint annakelötte. Népünk, s így egyházunk is megértette azokat a gazdasági nehézségeket, melyek lényegében tőlünk függet­lenül alakultak ki. S nemcsak tudatilag értette meg. hanem alkal­mazkodni tudott. S reméljük, hogy a „hét szűk esztendő” — ha nem is lesz hét — népünk alkalmazkodó képességét tovább növeli. MIÉRT MEREM EZT ÍGY LEÍRNI? Azért, mert az új választási törvény több előkészítő fórumán részt vehettem, sőt részt vállalhat­tam — mint evangélikus lelkész — kialakításukban. Hazánkban több mint 1300 fórumon tárgyalták a törvényt még az előkészitö sza­kaszban. S ez rendkívül imponáló szám, még akkor is. ha pontosan nem tudjuk, hogy hányán vettek részt benne. Ez a gondos előkészí­tés számomra legalább annyira fontos ma, mint maga a törvény. Igen, mert ezek az előkészítő megbeszélések, eszmecserék és viták rendkívül izgalmasak voltak. Igen: viták. Mert voltam olyan fóru­mon, ahol a vita majd éjfélig tartott, s nemcsak ál-vitatkozás volt, hanem, vélemények kemény ütközése. Természetesen vannak olyan vélemények, amelyek a törvényben nem szerepelnek — nekem is volt olyan megállapításom — ennek ellenére nem vesztesnek érzem magam, hanem nyertesnek. Abban a kerületben, ahol a Hazafias Népfront alelnöke vagyok, alig győztünk fórumokat szervezni. Va­lamit még hangsúlyoznék. Nem megszerveztük ezeket a vitákat. Semmiféle, forgatókönyvünk nem volt, s a szó igazi értelmében az „utcáról feljött ember” elmondhatta véleményét, amint rá került a sor. Senki nem kérdezte, hogy hivő, vagy nem, mi a foglalkozása. Igen hangsúlyosan ki kell fejeznünk köszönetünket a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának, ezen belül azoknak az áldozatos tisztség­viselőknek, akik sohasem nézték az órát. MÉG VALAMIT EZEKRŐL AZ ELŐKÉSZÍTŐ VITÁKRÓL. S ez az, hogy mégsem valamiféle magyar Hyde-parki álfórumok voltak. A törvénytervezetről vitatkoztunk. S hadd mondjam el, nem csak egyről. Több variáció volt előttünk. Egészen konkrétan: azt, hogy kettős vagy többes jelölés legyen, mindenki egyértelmű örömmel és lelkesedéssel fogadta. Többen mégis hozzátették, hogy a jelölőgyű­lésnek olyan joga is legyen, hogy jelöltet állít — akár országgyűlési képviselőként. Van azonban valami, ami nem változott, és nem is változhat. A program ugyanaz, a Hazafias Népfront programja. A több jelölt pedig azért állíttatik, hogy az emberek válasszák ki kö­zülük, hogy közülük ki tudja ezt a programot a legjobban megvaló­sítani. Magyarul, hogy ki dolgozik. Mert ezen az előkészítő szaka­szon kiderült az is, hogy nem kevesen vannak, akik évek óta „ül­nek” a pozíciójukban, olyanok is vannak, akik természetesnek tart­ják a helyüket. Most kiderül, hogy a régi értelemben nincsenek bársonyszékek, hiszen a megválasztott képviselőt, tanácstagot akár ,,vissza is lehet hívni. b ,JL . vi TERMÉSZETESEN ELŐKERÜLT SOK: „RÉSZLETKÉRDÉSNEK” LÁTSZŐ javaslat is. így például a szavazófülke milyenségétöh-a megválasztott képviselő illetve tanácstag igazolványáig. Fontosak ezek is, legfontosabb azonban, hogy az országgyűlés vita után elfo­gadta az új- választási törvényt, s aki figyelemmel kísérte a vitát, az tudja, hogy nem ál-vitatkozás folyt az ország házában. Nekünk tanácstagoknak, s az országgyűlési képviselőknek is egy kicsit szűk lett az az év, ami az új választásokig még hátra van. Hi­szen természetes az, hogy sok olyan „ügy" van, amit nem tudtunk elintézni, vagy jól elintézni. S ha a nép bizalmát a jövőben is élvez­ni akarjuk, akkor sokkal jobban kell dolgozni. S ennek az ország lakossága látja csak a hasznát. Hiszen az ország „nyert” az új tör­vénnyel, s nem felülről egyszerűen, hanem belülről. Ruttkay Levente Üj kápolnát avattak Sepsiszentgyörgyön Az egytlázi esztendő utolsó va­sárnapján, hideg ködös napon ér­kezett az ezerkétszáz lelket szám­láló vanyarci gyülekezetbe, szí­vet melengető hármas örömün­nepre dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület püs­pöke. Garami Lajos esperes és Táborszky László, a" Kelet-Bé­kési Egyházmegye esperese, Va- nyarc szülötte kíséretében. Gyer­mekek, fiatalok énekkel, virággal és ajándékkal köszöntötték az ér­kező püspököt és feleségét. VANYARC KÖZSÉG a felsza­badulás utáni években dinamikus fejlődésnek indult, agrár jellegű település. Az elmúlt húsz év alatt gombamódra szaporodtak a szép, modern házak, és éppen eb­ben az évben épült meg a nagy társadalmi összefogással és állami támogatással egy korszerű, nyolc­tantermes iskolája a parókia köz­vetlen szomszédságában. Ez az új iskola is a község lakosságának szép összefogásáról tanúskodik. A zúzmarás fák között özönlött a gyülekezet apraja, nagyja és a környék gyülekezeteiből, Galga- gutáról, Szirákról, Bérről, Egy- házasdengelegről, Szügyből, Ipolyvecéről és Balassagyarmat­ról a vendégsereg, a község leg­magasabb pontján épült „Erős vár”-ba, az új köntösben pompá­zó templomba, hálaadásra. HÁRMAS ÖRÖMÜNNEPE volt a gyülekezetnek. Kétszáz éve ön­állósodott, mert azelőtt Galgagu- ta leányegyháza volt. Száznyolc- Vanhárom évvel ezelőtt épült fel temploma. És most fejeződött be a templom külső felújítása 500 000 forint értékben, melyben benne van a gyülekezet pénzbeni adománya és társadalmi munká­jának az értéke. Mindez a gyüle­kezet eleven hitéről, áldozatkész­ségéről és templomszeretetéről tanúskodik. A vendégek között ott volt Kiss István. Nógrád megye egy­házügyi titkára, Kollár Pál, a HNF helyi szervezetének elnöke, Urbán József egyházmegyei felü­gyelő. Rózsahegyi Pál egyházme­gyei főjegyző. AZ „ERŐS VAR A MI ISTE­NÜNK” dallamának felcsendülé- sével kezdődött a hálaadó isten- tisztelet. A zsúfolásig megtelt templomban a püspök a vasár­nap levélbeli szentigéje (2 Pt. 3,8—14) alapján hirdette az igét. Bevezetőben röviden ismertette a vanyarci gyülekezet történetét. A török kiűzése után a Felvidékről szlovák ajkú telepesek érkeztek Vanyarcra. Az első istentisztele­tet a galgagutai lelkész, Pilárik Jeremiás, tartotta „a száraz ma­lom közelében a nagy körtefa alatt” 1717-ben. Majd kétszáz éve, 1783-ban, 150 itt élő evangélikus család engedélyt kapott II. József császártól, hogy önálló anyagyü­lekezetté legyen. A mai nap a gyülekezet 200 éves jubileuma. ■ A' hálaadás másik nagy alkal­ma, hogy 183 évvel ezelőtt tör­tént meg a templom felszentelése. A mai napig 11 lelkész szolgált ebben a gyülekezetben — a leg­hosszabb időt a gyülekezet jelen­legi lelkésze szolgálja a gyüleke­zetben odaadó hűségben, felesé­gével együtt, aki a gyülekezet kántora, a 40 tagú énekkar szer­vezője és vezetője. A rövid bevezető után a püs­pök az egyházi év utolsó vasár­napjának igéjét szólaltatta meg. Az eljövendő vég felé mi nem katasztrófa hangulattal, hanem élő reménységgel tekintünk — hangsúlyozta. Megdöbbentő, hogy mai világunk a nukleáris fegyve­rek arzenálja következtében egy végső katasztrófa felé sodródik; de Isten az életet akarja és az élet szolgálatára, a béke megőr­zésére hívja a gyülekezetét. A vég eljövetele reális valóság az egyes embér életére vonatkozóan is. De hittel és élő reménységgel tekinthet visszatérő Urára, mint Megváltójára, az egyes ember. Krisztus a szeretetben munkál­kodó hit alapján (Mt 25) fógja számonkérni övéitől a szeretet cselekedeteit. A mai hálaadó ünnep is arra indítsa a gyülekezetei, hogy élő reménységben, hit által munkál­kodó szeretetben szolgáljon a jö­vőben is, amikor a harmadik év­századba lép a vanyarci gyüleke­zet. Az igehirdetés után a gyüle­kezet énekkara elénekelte Luther ffjfW f> ■ '■*' •- "*«•' p.’J Jftg. '-f \ „Tarts meg Urunk, szent igéd­ben” című énekét. Kedves szín­foltja volt az istentiszteletnek két kisgyermek megkeresztelése és az édesanyák „egyházkelése” — hálaadása gyermekeik keresz­telése alkalmával. A templomot megszentelő reménységgel teli, ősi „Confirma” is felhangzott; ezt a lelkészek és a gyülekezet együttesen énekelték. AZ ISTENTISZTELET UTÁNI ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST Hod- babni András felügyelő nyitotta meg. Schultz Jenő helyi lelkész ismertette a renoválás történe­tét, a gyülekezet áldozatkészsé­gét, fáradozását és megköszönte a mesterek munkáját. Az ünnep­lő gyülekezetét üdvözölte a püs­pök, kiemelte a lelkész házaspár 36 évi hűséges és áldozatkész szolgálatát. Kiss István megyei egyházügyi titkár köszöntésében hangsúlyozta, hogy a lelkész hosszú szolgálata alatt kiérdemel­te az állami szervek elismerését is, és elismeréssel szólt a község közős összefogásáról a nyolctan­termes iskola megépítésénél. Majd Garami Lajos esperes kö­szöntötte a gyülekezetét. A temp­lom és az iskolaépítő gyülekezet­nek van reménysége a jövőre nézve. Táborszky László esperes gyermekkori emlékei és élményei alapján szólott ezután. Kollár Pál, a Hazafias 1 Népfront helyi elnöke, köszöntötte az ünneplő gyülekezetét, Gerhát Sándor ny. lelkész a gutái gyülekezet nevé­ben szólt. Az énekkar szolgálata után a püspök a presbiterek ré­szére. adott tájékoztatót. A romániai magyar evangéli­kus egyház kiemelkedő és örven­detes eseménye volt az elmúlt évben, hogy július 31-én dr. Szedressy Pál püspök Kovács László főjegyző és Jakab Mihály esperes segédletével felavatta és rendeltetésének átadta az új sep­siszentgyörgyi kápolnát és ta­nácstermet. A régi, roskatag, egészségtelen és nedves imaterem és lelkészlakás egyebekben is nagy költségekkel járó javítást igényelt volna. A városrendezési szervek, a Municipiumi Népta­nács cserét ajánlott a gyüleke­zetnek. amelyet az egyházközség igen előnyösnek tartott. Támo­gatták a gondolatot az egyházi hatóságok is. s a város vállalta az új ingatlan teljes rendbehoza­talát. Köznonti helyen, közel a Szé­kely Múzeumhoz, egy Volt ma­gánlakást alakítottak át kápolná­vá, s az egybenyitható tanács­teremmel így mintegy 150 ülő­helyes helyiséget alakítottak ki. Az épületben van a lelkészi iro­da, valamint a lelkészlakás is. A költségekhez a város segít­ségén kívül az egvházközség és a központ is hozzájárult. A gyü­lekezet lélekszáma az urbanizá- lódás következtében lassan gya- lapszik. Jelenleg mintegy 600 lel­ket tartanak számon, lelkésze Bajka Katalin. .Kissé megkésve, de annál na­gyobb szeretettel osztozunk a sepsiszentgyörgyi gyülekezet örö­mében, és kívánjuk Isten áldá­sát az objektumra. Isten Szent­lelke sugározzák belőle, és az ige hallgatására a hajlékba sereglők nyerjenek az evangéliumból hi­tet. örömöt, békességet, reménvt és vigaszt. R. p. Garami Lajos MEGHÍVÓ I Isten iránti hálával tudatjuk, hogy SZABÓNÉ MÁTRAI MARIANNA lelkészt 'a* Züglői Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termien. (Budapest XIV., Lőcsei út 32.) 1984. február 4-én, szombaton 16 órakor Istentisztelet keretében iktatja be az Evangélikus Teológus Otthon igazgatóhelyettesi és a zuglói gyülekezet másodlelkész? állásába DR. KALDY ZOLTÁN püspök-elnöik és Szirmai Zoltán espereshelyettes. Erre az alkalomra tisztelettel meghívjuk. Budapest, 1984. január hó Zuglói Evangélikus Egyházközség Evangélikus Teológiai Akadémia Csuka Zoltán: A megújhodás dicsérete Az eklézsiát szüntelenül újítani kell, s benne minden eklézsiák magvát, az embert, és annak minden intézményét. A meg nem újulót belepi a por, bedohosodik, és betokosodik, bomlás indul meg benne és romlás, kihűl benne a lüktető élet, elvész belőle a lényeg, kikezdi lassan' az enyészet. Újuljatok meg, hirdette a forradalmi krisztusi példa, s felröppent az első békés rakéta az örökké mozgó, forgó és megújuló égre. S hiába a poklok minden visszahúzó kénye, van, van az embernek diadalmas reménye. Megújulunk, zengette Luther kalapácsa, mikor kilencvenöt tételét kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára. Megújulunk, zengetjük mi is szerte a világon, mert győz az élet és az értelem, túl minden halálon és butaságon, mellyel szembeszállunk, s Lutherrel együtt mondjuk: igen itt állunk, másként nem tehetünk, • Isten legyen segítségünkre, Ámen! (Megjelent a költő: BIZONYSÁGUL c. kötetében 1983-ban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents