Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-10-28 / 44. szám
N G E LI K US H E T I LA P XLIX. ÉVFOLYAM 44. SZÁM 1984. október 28. ARA: 4,50 Ft Keresztyénként a világban A kormánykercknél Kik a munkatársak? LUTHER SZÁMÁRA A BIBLIA ÉS AZ ÉLET mindig összetartozott. Ezért a Biblia tanulmányozása közben talált rá az élet egyik nagy kérdésére: hogyan fér meg egymás mellett a keresztyén hit és a társadalmi, politikai élet? Az 5 korában már így is fogalmazhatott: hogyan fér össze az egyház és a világi hatalom? Meg lehet-e felelni erre a kérdésre a keresztyén hit szavaival? A Bibliában erre vonatkozólag kétféle igét talált. Sok törvény és történet szól arról, hogy Isten tiltja és bünteti a gonoszt, és ezért megbíz embereket, hogy azok rendet tartsanak a városban, az országban, a nép között. Ez a „felsőség” feladata, amely azért kapta a „kardot” hogy büntesse a gonoszt (Rm 13,4). Ugyanakkor ott áll a Hegyibeszédben Jézus igéje: Ne szánjatok szembe a gonosszal .. . (Mt 5,39). Melyik ige érvényes hát? Mi tartozik ránk, keresztyénekre? AZ VILÁGOS, HOGY MEG KELL KÜLÖNBÖZTETNI EGYMÁSTÓL a két igét. Az első a mindennapi életünkre vonatkozik. Isten azt akarja, hogy az emberek békében éljenek, meglegyen a mindennapi kenyerük, a munkájuk, ruhájuk, lakásuk, mindenük, amire csak szükség van ebben az életben. Erre rendelte Isten az elöljárókat mai szóval: a kormányt, a politikai és társadalmi szervek vezetőit. Mivel pedig az emberek között gyakori a gonoszság, irigykedés, harag és bosszú, az elöljárók feladata, hogy ha kell kemény kézzel, büntetéssel is megfékezzék a gonoszt. A másik ige az üdvösségre, az örök életre vonatkozik. Mivel ezt Isten ingyen adja nekünk, itt nincs szükség „kard”-ra, kemény kézre, büntetésre. Itt bűnbocsánat és megbocsátás van. Mert akik megismerték Isten szeretetét, azok igyekeznek ezt továbbadni az emberek között. És akik ismerik Isten szeretetét, azok sok mindent el tudnak viselni az élet nehézségeiből. Azért, hogy ez az ige eljusson hozzánk és hitet ébresszen bennünk. Isten az evangéliumot hirdetteti. Ezzel az igével ő maga vezet bennünket az örök életre. ; LUTHER MEGLÁTTA, HOGY KÜLÖNBSÉGET KELL TENNI a. kétféle ige között. De óva intett attól, hogy a kétféle igét egymástól elválasszuk, vagy egymással összekeverjük. A megkülönböztetés nem szétválasztás. Nem szabad azt gondolni, hogy egyik a másik nélkül meglehet. A keresztyén hivők is bűnös emberek, ezért az ő bűnüké,t is meg kell fékezni. Ezért alá kell vetniük magukat a felsőségnek. Igaz, mondja, a keresztyének egymás között és magukért nem szorulnának se bíróra, se fegyverre. De a bűn miatt, az emberek érdekében mindkettőre szükség van. Ugyanakkor azt sem szabad gondolni, hogy az evangéliummal lehetne kormányozni a világot. Olyan őrültség lenne ez, mondja Luther, mintha valaki egy ketrecbe zárna sasokat, oroszlánokat, bárányokat és galambokat, és azt mondaná nekik: éljetek békében, szeressétek egymást. A bárányok és a galambok békében lennének ugyan, de a sasok és oroszlánok szétmarcangolnák őket, meg egymást is. Ilyen ketrec lenne ez a világ, ha az evangéliummal akarnánk kormányozni. HOGY HOGYAN FÉR EL EGYÜTT A KÉTFÉLE IGE? Hogyan élhet a keresztyén ember a világban? Nagyon szépen ír erről: „Jól megfér egymás mellett a kettő: hogy Isten országának is, és földi országodnak is szívvel-lélekkel eleget tégy. Hogy tűröd a gonoszt és igazságtalanságot s ugyanakkor mégis megbünteted a gonoszt és igazságtalanságot. Nem állsz ellent a gonosznak s ugyanakkor mégis ellene állsz a gonosznak. Az egyikkel ugyanis magadra és a magadéra nézel, a másikkal pedig felebarátodra és felebarátodéra. Magadra és a magadéra nézve az evangéliumhoz tartod magadat s mint igaz keresztyén eltűröd az igazságtalanságot. Felebarátodra és tulajdonára nézve azonban a szeretet vezérel s vele szemben nem tűrsz semmiféle igazságtalanságot. Ezt nem tiltja, sőt parancsolja az evangélium. Isten szentjei így forgatták a kardot kezdettől fogva.” Olyan szemlélet ez, amellyel nagy szolgálatot tehet minden keresztyén és az egész egyház a világnak, az emberiségnek. HOGYAN LEHET ÍGY ÉLNI? A hivő keresztyén embernek tudnia kell: mindenütt Istennel van dolga. Nemcsak a lelki élet területén találkozunk Istennel, hanem a világban való mindennapi életünkben is. Nincs a látható és láthatatlan világban egy talpalatnyi hely sem ahol ne lenne ott és ne uralkodnék az Isten. Luther ezért beszélt arról, hogy Istennek kétféle „kormányzását” különböztetjük meg: a lelkit és a világit. Mindkettőben Isten kormányoz. O van a kormánykeréknél. Muntag Andor MALMIVAARA PÜSPÖK NYUGALOMBA VONUL Jukka Malmivaara püspök (Kuopio, Finnország) november folyamán visszavonul. Októberben tölti be 68. évét. 1981-ben szentelték püspökké, előtte az egyház helsinki központjában dolgozott. Apia is püspök volt. Ö maga jelentős szerepet játszik a felébredteknek nevezett ébredési mozgalomban. Finnországban lelkészek és püspökök 63 éves korban mehetnek nyugdíjba, de 70 éves koruknál tovább nem maradhatnak aktív szolgálatban. Malmivaara püspök tehát további két évig hivatalban maradhatott volna, de egészségi okokra hivatkozva, elsősorban háborúban szerzett sebeire, benyújtotta lemondását. (News from the Church of Finland — ra) VI. ÖSSZKERESZTYÉN BÉKEVILAGGYÜLÉS A Keresztyén Békekonferencia 1985. július 2—9-ig Prágában tartja VI. világgyűlését, melyre mintegy 600 részvevőt várnak. A találkozó témája: „Isten hív: Válasszátok az életet — az idő sürget! Keresztyének ellenállása a halál hatalmaival szemben — úton a béke és igazságosság felé mindenkinek”. (CFK Information — ra) Minden jó vezető tudja — legyen az termelőszövetkezeti elnök, vagy gyárigazgató —, hogy feladatának sikeres elvégzéséhez elengedhetetlenek a jó munkatársak. A vezetők sikerének legfőbb titka éppen abban rejlik, hogy tudják-e magukat megfelelő munkatársakkal körülvenni. Isten világkormányzó munkája sem képzelhető el másképpen. Ahhoz, hogy Isten világunkat kormányozza és kitűzött céljához eljuttassa, neki is munkatársakra van szüksége. De hát kik Istennek a munkatársai? A maga képmására A Szentírás első lapjai arról beszélnek, hogy Isten a világ megalkotása után azért teremtette meg az embert, hogy a világ kormányzásában munkatársa legyen. Az a sokat vitatott kifejezés. hogy Isten az embert „a maga képmására és hasonlatosságára” teremtette, a legtöbb írásmagyarázó szerint azt jelenti, hogy Isten az embert úgy alkotta meg, hogy munkatársa, partnere lehessen. Az ember embersége éppen abban van, hogy Isten megszólíthatja őt, feladatokat bízhat rá, vagyis, hogy Isten munkatársa, partnere lehet. A Szentírás további lapjai arról szólnak, hogy az engedetlenség miatt ez az „istenképmás” az ember arcán elhomályosult, azaz a bűn miatt az ember nem volt képes többé arra, hogy Isten hűséges munkatársa legyen. Azonban Isten elküldte a világra Egyszülött Fiát. hogy az emberek arcán Isten képmását újra felra- gyogtassa és ezáltal a megújult ember újra Isten hűséges munMeghívó A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa 1984. október 28-án, vasárnap este 6 órakor a Budapest zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV., Lőcsei u. 32.) reformációi emlékünnepélyt rendez. Erre az alkalomra minden érdeklődőt szeretettel meghívunk. D. dr. Bartha Tibor sk. D. dr. Ottlyk Ernő sk. püspök, ökumenikus elnök ny. püspök, ökumenikus főtitkár AZ EMLÉKÜNNEPÉLY RENDJE 1. Közének: Erős vár a mi Istenünk, 1. vers 2. Igét olvas és imádkozik: Dr. Nagy József baptista lelkész, prodékán 3. Schütz 100. Zsoltár Előadja: a budavári Schütz-kórus vezényel: Csorba István 4. Igét hirdet: Szabó Lajos evangélikus lelkész 5. Kodály : 114. genfi zsoltár Előadja: a Kálvin-kórus vezényel: Máthé Jánosné orgonán kísér: Máthé János 6. Ünnepi beszédet mond: Dr. Ladányi Sándor református teológiai professzor 7. Gounod: A Messiás Előadja: a Szabadegyházak Tanácsa egyházzenei tanfolyamának énekkara vezényel: Kovács István orgonán kísér: Révész László szólót énekel: Oláh Gábor 8. Befejező imádságot mond: Hecker Frigyes metodista szuperintendens 9. Közének: Tebenned bíztunk, 1. vers. „A PRÓFÉTAI SZOLGALAT NEM ZÁRKÓZHAT EL A POLITIKA ELÖL” Észak-Európa evangélikus és református teológusainak részvételével konferenciát tartottak a norvégiai Granban a Leuenbergi Konkordia aláírását követő párbeszédek folyamatában. A prófétai beszéd mindig magában foglalja az ítélet és a bűnbánat hirdetését és ezzel a politika területét is. „Isten üdvözítő akarata” felől „van útmutatás a földi cselekvésre nézve is”, hangsúlyozza az elfogadott nyilatkozat. A prófétai szó mindig ígéret is, mely nemcsak az egyes embernek szól, hanem átöleli a népek világát is és „a konkrét történelemre” vonatkozik, (epd — ra) A HIT NEM AKADÄLY A Vatikáni Rádió első alkalommal engedett mikrofonja elé egy kommunista párttitkárt. A rádió esti magazin-előadásában, amelyet elsősorban vallásos beállítottságú hallgatóknak szoktak sugározni, 1984. június 29-én rövid interjút készítettek Alessandro Naftával, az Olasz Kommunista Párt új főtitkárával. Az interjúban arról kérdezték az új főtitkárt, milyen fejlődést vár a jövőben pártja és a katolikus egyház közötti kapcsolatban. Natta az interjúban kifejtette, hogy a kommunisták és katolikusok, valamint az állam és egyház közötti kapcsolat a vallás értékeinek felismerésére vezette el az Olasz Kommunista Pártot. Az olasz kommunisták úgy látják, hogy a hit és a vallásos meggyőződés nem akadályozza, hanem inkább serkenti az embereket arra, hogy felelősséggel munkálkodjanak olyan területeken, amelyeken a kommunisták is fáradoznak. Ilyen területnek említette a főtitkár az emberek és népek szabadságáért való fáradozást, valamint a béke és az erkölcs értékeinek munkálását és megerősítését a szó legnemesebb értelmében. (Glaube und Haimat) — S. katársa lehessen. Azok a kifejezések, amelyek az Újszövetségben a Jézus Krisztus által megváltott ember új életét jellemzik, mind arra utalnak, hogy az ember Istennek nemcsak munkatársa, hanem földi képviselője is lehet. Az, hogy az igehirdetés és a szentségekkel való élés során Jézus Krisztussal közösségbe kerülünk, más szavakkal azt jelenti, hogy arcunkon újra felragyog Isten képmása és ezáltal Istennek újra hűséges munkatársai, földi képviselőd lehetünk. Sáfári felelősség Az ember ezt a munkatársi tisztséget csak úgy tudja betölteni, azaz csak úgy lehet Istennek hűséges munkatársa, ha feladatát Isten előtti felelősséggel végzi. Jézus egy példázatában arról beszél, hogy az ember hasonló a sáfárhoz, akire ura rábízta vagyonát és elutazott. Isten minden emberre bízott valamilyen feladatot. Az egyikre a gyermekek nevelését, a másikra a föld megmunkálását, a harmadikra épületek tervezését, vagy építését. De folytathatnánk a sort tovább. Istennek az a hűséges munkatársa, aki munkáját, földi hivatását azzal a felelősséggel végzi, hogy azt Istentől kapta és egykor majd számot kell adnia arról Istennek, hogyan tett éleget földi hivatásának. Az a példázatbeli sáfár, aki azt hiszi, hogy a maga ura, nem tudja jól, az emberek javára végezni munkáját. Meg is kapja megérdemelt büntetését ura vissza jövetelekor. Az a sáfár pedig, aki várja ura vissza- jövetelét, úgy végzi feladatát, mintha ura tenné azt. Szeretettel gondoskodik a reá bízottakról. Meg is kapja jutalmát, amikor ura visszatér. Ha többször gondolnánk erre a példázatra, munkánkban sokkal kevesebb lenne a selejt és sokkal több öröm fakadna tevékenységünk során. Nincs különbség Az egyház története során az egyházi emberek, a püspökök, a lelkészek, vagy a szerzetesek azt gondolták, hogy ők Istennek fontosabb munkatársai, mint mások, mert ők Isten dolgaival foglalkoznak. Éppen ezért több megbecsülést is vártak az emberektől. Így alakult ki a sok kiváltságot élvező egyházi rend. Luther Mártonnak éppen az volt a nagy felismerése, hogy Isten előtt nincs különbség a földi hivatások között. Isten előtt egyformán kedves és fontos minden hivatás, hiszen minden hivatásban egyformán Isten munkatársai és képviselői vagyunk. Luther egyik írásában arról beszél, hogy a kétkezi munkás, vagy a takarítást végző háziasszony éppen olyan istentiszteletet végez, mint a lelkész, aki a templomban Isten igéjét hirdeti. Ezzel a véleményével Luther — korát megelőzve — nemcsak a kétkezi munka megbecsülésében tett szinte forradalmi lépést, hanem segítséget nyújtott ahhoz is, hogy ne legyenek kivételezett hivatások, vagy társadalmi csoportok. Luther ezzel a tanításával felébresztette a hivő embereknek a világért érzett felelősségét és egyben bizonyságot tett Isten hatalmáról is, aki nemcsak az egyház szűk keretei között munkálkodik, hanem munkatársai és követei által az egész földön. Selmeczi János
