Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-10-14 / 42. szám

Johnson Gnanabaranam: Bizonyított hit Hitemet nem tudom másoknak úgy átadni, mint ahogy az orvos fecskendővel beoltja a beteget. Hitemet nem tudom úgy másoknak átadni, mint ahogy az autót tömlőn keresztül benzinnel megtöltik. Hitemet nem tudom úgy továbbadni, mint ahogy a munkások daruval egyik hajóból a másikra [rakodnak. Nem tudom hitemet pirulában beadni senkinek sem. Nem tudom hitemet úgy megmagyarázni, mint ahogy a tanár megmagyarázza tanítványainak a matematikai képletet. Nem tudom hitemet úgy bizonyítani, mint ahogy egy okos ügyvéd a kétkedő bíró előtt a vádlott ártatlanságát bizonyítja. Hitemet csak úgy bizonyíthatom, ha haszontalan, bűnös életemet Krisztus gyógyító kezébe tettem. Hitemet csak úgy bizonyíthatom, ha másokért imádkozom, mint ahogy Krisztus Péterért imádkozott. Hitemet csak úgy bizonyíthatom, ha szeretettel szolgálok, mint ahogy Krisztus is szeretettel szolgált a betegeknek, [éhezőknek. Hitemet csak úgy bizonyíthatom, ha a gonosz beszédeket és cse­lekedeteket megbocsátom, és elfelejtem, mint ahogy Krisztus megbocsátott a kereszten ellenségeinek. Hitemet csak úgy bizonyíthatom, ha kész yagyok másokért szenvedni, amint Krisztus is szenvedett másokért. Hitemet csak úgy bizonyíthatom, ha kudarcok és balsiker nem fé­lemlítenek meg. mint ahogy Krisztust sem térítette le útjáról az emberek hitetlensége. Hitemet csak a Szentlélek erejével bizonyíthatom, akit Krisztus küldött el hozzánk. Fordította: Varsányi Ferenc BIBLIÁK KUBÁNAK A Bibliatársulatok Világszövetsége a közelmúltban lehetőséget kapott 12 ezer Bibliának és 900 bibliai kommentárnak, lexikonnak Kubába szállítására, az ottani protestánsok részére. 1970 óta ez már a negyedik ilyen nagyságrendű küldemény, (epd-ö — ,szp) A SAJfGOSMLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és Gyülekezeteket, hogy az 1985. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 15-ig küldhetők be. A Sajtóosztály’'’Kéri, hogy az Evangélikus Naptár megrendelésen más iratterjesztési anyagot ne rendeljenek a Gyü­lekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A Sajtóosztály az igényeket beérkezés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl be­érkezett megrendeléseket a Sajtóosztály nem Uidja figyelmbe venni. A Sajtóosztály kéri megrendelőit, hogy a kiadványból csak szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 25,— Ft. Útmutató ára: 11,— Ft. — SZÜLETÉS. Schreiner Ta­más kisapostag—dynaíöldvári se- gédlelkészéknek szeptember 18- án TIMÖT nevű első gyermekük született. — Seben István ecsenyi segéd- lelkész és Gróth Gyöngyi első­szülött gyermekét, GLÓRIÁT, aki július 5-én született, szep­tember 9-én az ecsenyi temp­lomban keresztelte meg nagy­apja. id. Seben István ny. lel­kész. — „Dicsőség a magasságban Istennek!” — HÁZASSÁG. Ifj. Fischl Fe­renc és Vlasies Ottilia szeptem­ber 1-én tartották esküvőjüket a szepetneki evangélikus templom­ban. — „A szeretet soha el nem fogy.” — 1 Kor. 13/a. i . — HALÁLOZÁS. Özv. Beke Gyuláné, sz. Steller Edit, a gyü­lekezet hűséges tagja, az Evan­gélikus Élet olvasója hosszú, tü­relemmel viselt betegség után július 19-én Miskolcon elhunyt. — „Ha elfogyatkozik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és az én örökségem Te vagy ó, Isten, mindörökké.” (Zsolt 73,26.) Istentiszteleti rend Budapesten 1984. október 14-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 5. Pintér Károly, du. 6. (szeretetvendégség) Hafen- scher Károly. Fasor de. 11., du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlo­vák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos, du. 4. (szeretetvendégség. Rákosfal­va de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üj- pest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pin­térné Nagy Erzsébet. Pestlő­rinc de. ló. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest We- kerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákosnalota Naevtemnlom de. 10. Bolla Árnád. Rákosszentmihálv de. fél 11. Sas­halom de. 9. Mátyásföld de. 9. Sza- lay Tamás. Cinkota de. fél 11. Sza- lav T^más. Klstarcsa de. 9. Soly­már Pét^r. Rákoshegy de. 9. Fe- ronczy Zoltán. Rákoscsaba de. 9. Kósa László. RákosUeet de. 11. Kó- sa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil. de fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil du. 6. Kar- csics Magda. Toroczkó tér de. fél 9. Havasi Kálmán. Óbuda de. 10. Gö­rög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9., de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre. de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rőzse István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Bu­daörs du. 3. (úrv.) Rőzse István. Törökbálint de. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság ünnepe után a 17. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Ef 4,1—6; az igehirdetés alapigéje: Jn 17, 20—26. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi F!vf)n3?'!KU« Cá.V S7 Sajtóosztályának lapja Szerkezti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: I Harkányi Laszlű | Szerkesztőség és kiadóhivatal N 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-42 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné/ vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Mert ami az Istentől született, legyőzi a világot, és az a győze­lem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1 Jn 5,4) VASÁRNAP. — „A vámszedő mellét verve így szólt: »Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.« Morjdom nektek, ez megigazulva ment el házába.” — Lk 18,13— 14. (JSir 3,39. — Mt 15,21—28. — Zsolt 119, 153—160) így áll­hatok én is minden napon, éle­tem utolsó napján is Isten elé. Nincs semmi jó, amit vihetnék. Egyedül Jézus Krisztusért kö­nyörül meg rajtam. De hála. az Ür Jézusnak, aki életét adta azért, hogy megigazulhatok és bűneim bocsánatát kapom az Ö vérében, ha hittel megragadom az Ö váltságát. HÉTFŐ. — „Az Űr Józseffel volt, és eredményessé tette az Ür, amihez hozzáfogott.” — 1 Móz 39,23. (1 Kor 3,9. — Zsid 11,1—7. — Jer 44,15—23.) Ez a mondat a börtönben levő Jó­zsefre vonatkozik. Nem attól függ tehát munkám eredmé­nyessége, hogy milyen kedvezőek a körülmények, milyen ragyo- góak a lehetőségek. Az Ür ál­dásán, velem léteién fordul meg minden. KEDD. — „Kerestem köztük valakit, aki építené a falat, és odaállna a résre színem elé az országért, hogy ne pusztítsam el, de nem találtam.” — Ez 22,30. (1 Kor 1,30. — 1 Jn 4,4—11. — JSir 1,1—8. 17—22.) Az Űr pa­nasza ez a próféta száján ke­resztül Isten népe felé. ö ma is keres építőket és imádkozókat, akik közbenjárnak az elveszet­tekért, megkötözöttekért, veze­tőkért, a világ népeiért. Hadd találjon köztünk ilyeneket. Le­gyek én is az Ö eszközévé. SZERDA. — „Hálát adok ne­ked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt haragod, és megvi­gasztaltál.” — Ézs 12,1. (1 Tim 1.14. — Zsid 11,17—22, — JSir 3, 1—9. 18—33.) Mindnyájan bűn­ben, Isten haragja alatt szület­— BECSES KÖNYVEK, régi kalen­dáriumok, térkének vétele és eladása a BORDA ANTIKVÁRIUMBAN. 1136 Bp., Balzac u. SO/a. — REFORMATUS LELKÉSZ EGYE­TEMISTA Házaspár albérletet ke­res. „Különbejáratú” jeligére a kiadó­hivatalba. tünk. Nincsen csak egy igaz is, így vall rólunk Isten igéje. De legyen a szívünk nagyon hálás azért a Jézus Krisztusért, akinek engesztelő halála a benne hivők életéről elfordította az Ür harag­ját és Szentlelke által teljes vi­gasztalást áraszt szívünkbe mennyei Atyánk szeretetének bi­zonyosságában. CSÜTÖRTÖK. — „En, az Ür, vagyok a te gyógyítód.” — 2 Móz 15,26. (Mk 1,34. — Ézs 49,7—13. — JSir 3,34—44. 55—59.) Isten népének szóló drága ígéret, amelynek feltételéül ezt mondta az Űr: ha engedelmesen hall­gatsz Istenednek, az Ürnak sza­vára és azt teszed, amit Ö he­lyesnek tart. Sokféle betegség, nyomorúság gyötör egy-egy em­beri életet, de a legmélyebb baj az Isten iránti engedetlenség, a tőle elválasztó bűn betegsége. Egyetlen orvossága az Űr Jézus vérében kapott és hittel megra­gadott bűnbocsánat. PÉNTEK. — „Téged áldalak, amíg élek, nevedet Ümádva eme­lem föl kezem.” — Zsolt 63,5. (1 Tim 2,1. — Jn 9,35—41. — JSir 5,1—5. 16—22.) Hálás va­gyok-e naponként Isten megúju­ló és életemet körülvevő szerete- téért? Áldom és imádom-e ne­vét egész életemben hozzám haj­ló irgalmáért? Hiszen semmit nem adhatok neki, egyedül szí­vem háláját és ajkaim dicsére­tét. SZOMBAT. — „Szolgáljatok egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: ha va­laki prédikál, úgy mondja sza­vait, mint Isten igéit.” — 1 Pt 4,10—11. (4 Móz 23,12. — Zsid 11,23—31. — 2 Kor 1,1—7.) Isten kegyelmének sokféle gazdagságát bízza emberekre és elvárja, hogy a ránk bízott kincsekkel embertársaink hasznára szolgál­junk. Olyan bátorítást és bizta­tást ad ehhez, hogy úgy szólha­tunk és cselekedhetünk, mintha maga az Ür szólna és cselekedne általunk. Bozorády Zoltán — OTTHONVEZETÖT keresünk a Börcsi Evangélikus Szeretetházba (18 gondozott) f. évi november 1-től. Fi­zetés megyegyezés szerint. Tájékoztatás: Tekus Ottó igaz-gató- lelkész, 9025 Győr, Péterfy Sándor u. 5. JEDERMAN (AKÁRKI). Hugo von Hofmannsthal világhí­rű misztériumjátékát változatlan sikerrel műsorán tartja 'a Thália Színház. Jegyek (egyéni és csoportos) a színház szerve­zési osztályán válthatók. Csoportos látogatás esetén középis­kolásoknak és nyugdíjasoknak kedvezményt biztosítunk. Címünk: Nagymező u. 19. Telefon: 118-018, 310-105, naponta 10 és 18 óra között. Három fekete varjú A második világháborúban történt egy kis faluban, távol a frontvonaltól. Ha nem vagyok szemtanú, sohasem hiszem el, hogy a háború tűzcsóvája idáig is elért. Ebben a kis faluban élt Ked­ves Janika, Kedves János fia, akit a falu népe egyszerűen Pa­tyolat Janinak hívott, mert a szegény ördög olyan volt tetötől- talpig, mint a fehér gyolcs. Fe­hér volt a bőre, a haja, a szem­öldöke és a szempillája. Albino volt. Ez nem. lett volna baj, de nagyobb baj volt az, hogy Jani­kát a Teremtő kevéske ésszel ál­dotta meg. Kicsit butácska volt. Már tízéves korában olyan mély hangja volt. mint az öregtemp­lom harangjának. Akár járt-kelt, akár üldögélt, folyton dörmögött, beszélt, akár volt hozzá közön­sége. akár nem. Patyolat Janika fecsegésére nem sokat adtak, de egy napon mégis felfigyeltek rá, és attól kezdve hinni kezdtek a szavá­nak. — Hallottad, mit mondott Pa­tyolat Janika? — kérdezgették az emberek — azt, hogy éjsza­kára vihar lesz, amely fákat dönt ki, tetőket tépdes le és megöl egy embert. És éjszaka valóban nagy vihar volt, kárt tett a határban és egy haragos villám megölte Nagy Jóskát, a bakteri. Ha Janika ott ült a szederfa alatt és fehérpillájú szemével a messzesésgbe nézeti és arról mo­tyogott, hogy miért sántikál ott az a ló, a falubéliek bizonyosak voltak abban, hogy valakinek a lovával baj lesz. Sok jóslata be­vált, sok álomképe megvalósult, de senkinek sem jutott volna az eszébe, hogy kicsúfolja vagy ké­telkedjék benne, amikor igazat szól. Ez 1944 július közepe felé tör­tént, amikor a hárs sárga virá­gának az illata úgy úszott a le­vegőben, hogy az emberek bele­kábultak, a kapor is illatozott már, a tök métereket kúszott a krumpliföldön. Arattak. Akkor esett meg. hogy Patyo­lat Janika váratlanul az embe­rek között termett, egy irányba mutogatott és izgatottan, artiku- lálatlan hangon kiáltozott. — Mi az, Janika — kérdezték tőle riadtan és a levegőbe bá­multak. — Uhun — mutatott egy irányba az albínó és az ujját úgy húzta végig a levegőben, mint a tanító úr a fekete táblán a kré­tát. Ott szállnak és olyan feke­ték! — Mik szállnak, te? — A varjak! — Varjú? — kérdezték — hi­szen a varjak ilyenkor a földe­ken tanyáznak! — Itt karingózik mind a há­rom! — Hármat látsz? — Hármat és odaszálltak az öreg fára! Lemény Lajos, akit a ló megrúgott, a Janika fejére mutatott, úgy mondta: — Már ez a Janika sem a ré­gi, össze-vissza hazudozik min­dent. Varjút lát és hozzá ott, ahol nincsen! — Inkább csihésnek való, mint százesztendős kalendáriumnak — mondták. — Menj innen a var­jaiddal! Patyolat Jani azonban nem ment, hanem állt, mint a cövek és a nyárfa egyik ágára bámult, amely mint egy hosszú kar mesz- sze kinyúlt a többi közül. — Mind a három fekete! — suttogta Janika. Az emberek, amikor este a gádoron vacsoráztak, még min­dig Janikáról beszéltek. Az apja még haragudott is rá. — Szégyent hozol a fejemre, dühöngött az öreg Kedves. Másnap különös nap volt. Ilyen napra még az öregek sem emlékeztek. Kilenc óra lehetett. A felhőtlen égen apró acélszita­kötők százai jelentek meg. Zú­gott minden, reszketett a leve­gő, de annyira, hogy beleremeg­tek az emberek is. Az acélrova­rok hosszú füstuszályt húztak maguk mögött, aztán odafönn, az irdatlan magasságban megszólal­tak a gépfegyverek. — Jézusom, itt a világvége! — kiáltozták az emberek. — Néz­zék, hogy zuhan az a gép, a má­sik meg félrebillen és olyan bo­londul karingózik, mint a ker­ge birka. — Amabból meg füst csap föl! Egyetlen visszafojtott lélegzet volt az egész falu. Kattogás, ro­pogás hallatszott minden felől. Itt gép zuhant, ott benzintartály, megfordult egy gép és menekül­ni próbált. Amott meg éppen Kincsesek kukoricásába zuhant egy gépmadár. A kukoricásban tűz keletkezett, de úgy tetszett, hogy az égbolt is tüzet fogott. Lángnyelvek csaptak fel az égig. Utána égő darabok zuhantak le­felé, aztán ellobbantak. Később minden elcsendesedett, és kitisztult az égbolt. Amikor az emberek is megnyugodtak, akkor vették észre Patyolat Janikát, aki szemben állt az öreg fával és kiálló ágát bámulta. Az emberek mögéje sereglettek és hideglelős rémülettel nézték azt a három megszenesedett holttestet, ame­lyek az ejtőernyő maradékán csüngtek. — Három fekete varjú — mondta Janika. A félelemtől remegő emberek behúzódtak házaikba. A hábo­rú elérte kis falujukat. 1944 júliusának közepén tör­tént, éppen negyven éve. Gyarmati Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents