Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-10-14 / 42. szám
HHencszázan az ország gyülekezeteiben ALBERTIRSA: hosszú ünnepnap öt világrész küldötteivel mi is Átéltük az lvsz nagygyűlés nagyszerűségét, testvéri közösségét. A vendégek fogadására nagy izgalommal és szeretettel készültünk. Várakozással tekintettünk erre a rendkívüli szép alkalomra három felől is. Az alberti és irsai gyülekezetek és az alberti szeretetotthon részéről. Igaz, hogy gyülekezeteink és otthonunk hozzászokott a külföldi és belföldi vendégek látogatásához, de még öt világrész képviselőinek sok színű és nyelvű csoportja egyszerre még nem fordult meg nálunk. Kivételes nemzedéke vagyunk századunknak egyházunkban, hogy ilyen élményben részesülhettünk. JÚLIUS 29-ÉN KORAN REGGEL 15 autóval indultunk el testvéreinkért Budapestre. Elsőként a küldöttek — az alberti 27 és az irsai 9 látogató — a Szeretetotthon virágos udvarán felállított szabadtéri oltár előtt találkoztak istentiszteleten. Pontosan kellett kezdenünk fél kilenckor, mert filmesek jöttek felvéíelre. Ragyogó napsütésben zajlott le az istentisztelet. Vendégek, otthonlakók, gyülekezeti tagok és az énekkar töltötték meg az otthon Udvarát. ANNETTE NÜBER LELKÉSZ- NŐ a keresztség vasárnapjának üzenetét szólaltatta meg német nyelven. Igehirdetésében a „világosság” hordozóinak nevezte a megkeresztelt embereket. Azt mondotta, hogy érdemes lenne elkezdenünk a keresztségünk és gyermekeink keresztsége napjának megünneplését. A gyülekezet lelkésze köszöntötte a vendégeket, az ő részükről pedig Sara Dahlgren múlatta be az öt világrész küldötteit, végezetül Saturu Kishii japán nyelven áldotta meg a gyülekezetét. A meg terített asztalok körül elkezdődött a személyes ismerkedés és az otthon megtekintése. A GYÜLEKEZETI ISTENTISZTELET ELŐTT sókan jöttek össze a testvérek fogadására ás gyermekeink, presbitereink kíséretében indultak a zsúfolásig megtelt templomba. Az énekkar bevezető éneke utáh a gyermekek énekkel és virággal köszöntötték a kedves vendégeket. Angolul, németül és szlovákul Üdvözöltük őket, maid elkezdődött a közel háromórás istentisztelet, amit senki sem érzett hosz- szűnak. Az ősi „Nejsvetesjsi” oltár előtti éneket Andrej Beledi jugoszláv püspök intonálta. Az oltárnál A. Nuber, A. Beledi és Roszik Mihály helyi lelkész szol-1 gált. Igét hirdetett dr. James Scherer chicagói professzor angolul. Átadta egyháza 6000 gyülekezete, 3 000 000 megkeresztelt tagjának köszöntését. Igehirdetésében Jézus ismerős szavát hallottuk: „Jöjjetek énhozzám”. Hirdette, hogy Jézusnál talál reménységre a bűnös, a megfáradt és a mások bűnétől szenvedő ember. „Mi azért jöttünk ide, sokfelei és sokféle helyzetből, mert hisszük, hogy Ő a reménysége a világnak, és Ő egyedül.” Gyönyörű mozzanata volt a vasárnapnak, hogy két gyermeket kereszteltünk meg — az egyiket a jugoszláv püspök, a másikat á chicagói professzor. Az imádság magyarul, a Miatyónk szlovákul, az ároni áldás angolul hangzott el. Énekkarunk többszöri szolgálata is emelte az istentisztelet áhítatát. A HIMNUSZ UTÁN a külföldi vendégek üdvözölték a gyülekezetét. S. Dahlgren a gyülekezet színe előtt megragadóan ismertette össze Pápua Üj-Guinea fiatal küldöttét, Sayamut Lestár Zsuzsanna ifjúsági tagunkkal. Ezt követően többen is köszöntötték a gyülekezetét egyházuk megbízásából. A szolgálatokat és a köszöntéseket a helyi lelkész köszönte meg. Az angol és német nyelvű tolmácsolást Roszik Mihályné végezte. Nagy örömöt okoztunk egy kis színes fénykép- album átadásával, hogy maradandó emlékük legyen a meglátogatott gyülekezetről. A hívek nagy része úrvacsoravételre maradt vissza. AZ IRSAI TEMPLOMBAN IS ugyanebben az időpontban volt az istentisztelet, ahol D. Wis- mann hannoveri egyházfőtanácsos németül hirdette az igét, a zsúfolásig megtelt templomban. Itt is sokan vettek úrvacsorát. A finn, német és angol tolmácsolást Bárdossy Tibor és Hamar István látták el. Albertin a gyülekezeti teremben 200 ember ült terített asztalhoz. Közvetlen beszélgetések, ismerkedések alakultak ki. Itt ismertettük három nyelven a gyülekezetünk múltját és jelenét. A DÉLUTÁN IS PROGRAM- DÚS VOLT. A két küldöttség együtt tekintette meg a falu tájházát a Hazafias Népfront és a tanács meghívására. Ezután meglátogattuk a dánszentmiklósi. Micsurin Tsz almáskertiét, a Kalo- csa-t,eremben fogadást adtak Vendégeinknek szépen terített asztalók körül. Itt Barcza Sándor és Gabiik Kálmán szövetkezeti vezetők szakszerű tájékoztatást adtak munkájukról. AZ ESTI ISTENTISZTELETEN S. Kishii japán lelkész szívet és lelket megindító igehirdetést tartott. Azt mondotta: „Jézus hív minket, hogy nála pihenjünk meg, de Jézus elvárja tőlünk, hogy azok, akik nála megpihentünk, felvegyük az ő igáját... Jézus a terhet közösen hordozza velem és veled.” Távoli ország hírnöke szólalt meg benne, akit ugyanaz a Krisztus ragadott meg, mint minket és szívünkre helyezte a Japánban élő kis evangélikus egyház sorsát. Nagyon meleg szavakkal értékelte és köszönte meg a maga és társai nevében Annágret Lafney az énekkar felkészülését és szolgálatát és az egész nap élményét. Vacsora közben folytatódtak a felszólalások. Vacsora után még egy meglepetés várt vendégeinkre. Ekkor nyújtottuk át nekik a gyülekezet személyes ajándékát. Biztosak vagyunk benne, hogy jól érezték magukat közöttünk testvéreink, nekünk is felejthetetlen élményt szerezve. Nehéz volt az elválás. Ezt bizonyítja, hogy már hétfő volt, mire Budapestről Albertibe . visszaérkeztünk. Hosszú ünnepnap volt. Esész nap a Lélek jelenlétét éreztük, Aki a közös hitet, szere- tetet és a közös reménységet teremtette meg a budapesti nagygyűlésen és Albertirsán. Roszik Mihály ASZÓD: DÁN, INDIAI, AMERIKAI, SVÁJCI ÉS INDONÉZ VENDÉGEK (Folytatás a 4. oldalról) vendégeinket: Matejcsok József otthonába belépve nagy érdeklődéssel nézték végig a kertet, a fóliasátrat, az udvart, a lakást, ahol beszélgetés közben kézről kézre jártak a megnyitó istentiszteleten készült fényképek. Alkonyodott. Búcsúzni jött el az idő. Vendégeinkkel újra asztalhoz ülve elevenítettük fél élményeinket, miközben a gyülekezeti terem egyik sarkában megszólalt az ifjúsági zenekarunk hangszerein a fiatalok éneke. A fáradtság eltűnt az arcokról. S együtt tapsolta a ritmust az indiai püspök és az indonéz egyetemista, az amerikai lelkész és a „dán asszony, velünk, aszódiakkal. EGY NAP EMLÉKÉT így fogalmazta meg Minich lelkész: az elmúlt éjjel ti nem aludtatok — a várakozástól: Ma éjjel mi nem alszunk —- a sok élmény miatt. Azóta vendégeink otthon vannak már. De, hogy nálunk, jártak, sokáig őrzi emléküket nemcsak a videoszalag és a sok fénykép, hanem a szívünk testvéri szere- tete is. Detre János Napiparancsok Napiparancsod minden reggel várom, s minden reggel elhangzik mind a három: „Jöjjetek!” „Maradjatok!” „Menjetek!” Hangodra csendesen figyelhetek. „Jöjjetek hozzám!” Indulhatok újra. Szíved, kincsesházad kitárt kapúja. minden nap vár, be nem zárhatja semmi. Indulhatok áldást és erőt venni, minden nap új erőt és "új kegyelmet. Közelebb hozzád! Mind mélyebbre benned! S a másik parancs? „Maradjatok bennem!” Boldogság annak is eleget tennem: beléd rejtőzni, megmaradni nálad, érezni, hogy Lelked lelkembe árad, hogy már nem én, Te vagy a szóban, tettben, titokzatosan veled eggyé lettem, Te énbennem, és én, Krisztusom, benned! Csodálni, áldani örök kegyelmed! De a harmadik parancs? „Menjetek!” Hiszen ha veled eggyé lehetek, indulni kell, menni, minden nap újra, mint követed, szereteted tanúja! Indulni kell, ahova küldesz engem, a Te száddá, a Te kezeddé lennem! Amerre seb sajog és ínség éget, vinni szereteted és békességed! Annyi a békéden és beteg! „Jöjjetek!” „Maradjátok!” „Menjetek!” Három napiparancsod hallhatom minden új reggel, minden új napon. Segítsd, Vezérem, gyenge katonádat teljesíteni mindig mind a hármat! Túrraezci Erzsébet A ■ VASARNA ,P IGÉJE Jézus imádkozott értünk János 17,20—26 Jézus mentő szeretetét sokféle formában gyakorolta. A legnagyobbat azzal tette, hogy életét áldozta értünk. De gyógyításai, tanítása, bűnbocsátó igéi is szeretetét jelzik. Ebbe a sorba tartoznak értünk mondott imádságai, különösen a „főpapi imádsága”, amelynek egy részlete a mai vasárnap igéje. Ebben az imádságban Jézus a jövőbe néz; azokra tekint, akik tanítványai szavára hisznek majd benne, s értük — értünk — könyörög. „HOGY BENNÜNK LEGYENEK” — kéri Jézus az Atyát. Más szóval: hogy egyek legyünk vele és az Atyával, hogy higgyünk őbenne. Lehetetlen nem arra gondolnunk, hogy Jézus élőre látta, milyen sokszor elfordul tőle és szembe fordul vele az ő népe, egyháza és az egyes keresztyén ember. Igéje helyett más igéknek hisznek, belé vetett bizalom helyett önmagukban, emberi erőben reménykednek. Neki való engedelmeskedés helyett a saját útjukat járják. Az egyház története folyamán sokszor bebizonyosodott, hogy milyen nagy szükség volt-Jézus imádságára, de az is, hogy nem volt hiábavaló Jézus imádsága. Hitetlenségünk Isten iránt való hűtlenségünk láttán több reménységgel kellene építenünk Jézus imádságára. Nem hagy elveszni hitetlenségünkben, egyek lehetünk vele és az Atyával. „HOGY EGYEK LEGYENEK” — folytatja Jéíus az imádságát. Az övéi, akik hisznek benne, ne szétszakadozottan, egymás ellenére éljenek, hanem egymás segítségére, békességben. Akik egyek ővele, egymással is szoros közösségben élnek és egymás hitét erősítik. Sajnos, sokat ártottak Krisztus ügyének, egymásnak, de önmaguknak is azok, akik Krisztus nevében gyűlöletet hirdettek egymás iránt. Magatartásuk éppen az ellenkezőjét érte el. mint amiért Jézus imádkozott: „Hogy elhiggye a világ, hogy te Küldtél él engem.” Van megbánni valónk nekünk is éppen elég ezétl á térén. De megláthatjuk hálaadással Jézus imádsága erejét is. amikor az ökumené- ben, a mindennapi szolgálatban is, a hit különböző útjait járók egyek tudnak lenni a Krisztusban. „HOGY A SZERETET BENNÜK LEGYEN” — könyörög tovább Jézus az Atya szeretetéért övéi számára. Látta előre a megpróbáltatásokat. szomorúságokat és ezek bénító hatását a hitre és a szolgálatra. Sok erőtlenség, csüggedés és elkeseredés fárasztotta az egyház szolgáit az elszenvedett kudarcok és eredménytelenség miatt. De csak ott és akkor, ahol és amikor meghidegült áz emberekben az Isten szeretete. Azoknak viszont, akik mertek élni ebből a sze- retetből. erőt adott a vértanúságra, vagy a kiegyensúlyozott, boldog életre, a saját bűneikkel vívott harcban való győzelemre, vagy a világért végzett szolgálatra. Ha egyek vagyunk Krisztussal és egymással, boldogan tapasztaljuk Isten bennühke tevő -szeretetét. . HOGY OTT LEGYENEK. AHOL ÉN VAGYOK” — foelalia ösz- ■sze Jézus értünk mondott imádságának végső célját. A vele és r-gymássá! egységben élő keresztyén ember Isten szeretetét nemcsak földi küzdelmei során tapasztalja, hanem megsejt valamit abból a végső boldogságból is. amelv az Istennel való. örök együttlét. Jézus imádsága az örök kárhozattól akarja megmenteni áz övéit. Nyilvánvaló Jézus szavaiból, hogy ez a megmenekülés egyedül Isten szeretettből lehetséges, de az is. hogy Jézus sem csák gyógyítónk, tanítónk akar lenni, hanem „azt a dicsőséget”, amelyet ő kapott az Atyától, övéinek tovább akária adni. Jézus imádkozott értünk. Szeretete késztessen bennünket örvendező hálaadásra, erőt adó remériységre és engedelmes szolgálatra. Bárány Gyula Imádkozzunk! Jézus Krisztusunk, köszönjük, hogy imádkoztál értünk. Mennyéi Atyánk, köszönjük, hogy meghallgatod szent Fiad imádságát. Szentlélek Úristen, köszönjük, hogy Krisztus imádsága erejéből éltetsz bennünket. — Add, hogy Krisztusunk értünk mondott imádsága tartson meg bennünket továbbra is a veled és testvéreinkkel való egységben most is és örökké. Amen. SEGÉDLELKÉSZEK KIKÜLDÉSE A DÉLI EGYHÁZKERÜLETBEN Dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke ez év augusztus 25-én felavatott segédlelkészeket az alábbi gyülekezetbe küldte ki szolgálatra: 1984. szeptember 15-i hatállyal: AKLAN BÉLÁT Nagyszénás-Gádorosra, TAMÄSY ZOLTÁNT Csővárra, SZEVERÉNYI JÁNOST Csorvás-Gerendásra, VAJDA ISTVÁNT Zalaistvándra. Isten gazdag áldását kérjük szolgálatukra. AZ ALKOHOLIZMUS ELLENI EVANGÉLIKUS SZOLGALAT Foton, a Mandák Mária Otthonban október 22—27. között konferenciát rendez az alkoholizmusból szabadulni vágyóknak. A konferenciára a lelkészi hivatalok útján lehet jelentkezni. Kérjük a lelkészekét, hogy a jelentkezők létszámát, valamint nevét és életkorát jelentsék be Vető Béla lelkésznek (Budapest, Üllői út 24. 1085) lehetőleg mielőbb. A konferencia díja 720,— forint. Kérjük az egyházközségekét, hogy ezt az összeget vállalják magukra s a részvevők Fótra és visszahozatalánál is adjanak Segítséget, esetleg gépkocsival vágy vonaton történő utazásnál kíséret formájában is.
