Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-10-14 / 42. szám

A lutheránus Világszövetség VIt. nagygyűlése határozataiba!

Faji megkülönböztetés az egyházban és a társadalomban

Minden ember Isten képei«

teremtetett. A teremtett világ, amely a bűn miatt széttöredezett, Krisztusban helyreállíttatott, mivel az emberek kien- geszteltettek Istennel és egymással. Isten Szent Lelkének ajándéka által Isten egyházának tagjai egy népként élhetnek, és ünnepelhetik Isten teremtett világának teljességét. Az embereket egymástól elválasztó falak Krisztusban ledőltek. Az egyház azáltal is Isten eszköze a kien- gesztelödésre, hogy életével bizonyosságot tesz az új teremtésről Krisztusban.

Az apartheid („elkülönített fejlődés”) a faji megkülönböztetés legkegyetlenebb szervezett formája, olyan ideológia amely:

1. megtagadja a teremtésről szóló tanítást: 2. megtagadja a kiengesztelés evangéliumát, és 3. akadály a Szentlélek munkájával szemben azoknak az embereknek az életében, akik a faji kérdést tették az emberi kapcsolatok kritériumává. A faji megkülönböztetés kiváltságokat biztosít egyesek számára mások rovására. Igazságtalan helyzetet teremt és kegyetlen elnvomást, milliók számára szenvedést és halált okozva.

Faji megkülönböztetés Dél-afrikában

Az apartheid ezért összeegyeztethetetlen az evangéliummal. Ez Isten számára szomorúság, és Isten haragját vonja magára. Az apartheid eretnekség.

Az LVSZ mélységes csalódottságát fejezi ki, mert annak ellenére, hogy korábban felhívta a dél-afrikai és namíbiai egyházakat, hogy nyilvánosan és egyértelműen ítéljék el a faji megkülönböztetést, és hogy annak nyomait is' tüntessek. él intézményeikből . és életükből, és annak ellenére, hogy a többi dél-afrikai és namíbiai luhthe- ránus egyház mindent megtett azért, hogy egy egységes egyház létrehozása érdekében dialógust folytasson ezekkel a fehér egyházakkal, e fehér egyházak továbbra is külön egyházakként élnek, s így továbbra is helyeslik az apartheidet. Továbbra is aktív részesei az emberek elleni kegyetlen bánásmódnak.

Javasoljuk,

hogy ez a nagygyűlés

1. erősítse meg újra a Dar-es- Salam-i határozatot a hitvallási integritásról;

í". erősíts" meg az 1983 decemberi Harare-i javaslatot, amelyet a nagygyűlést előkészítő össz-afrikai lutheránus konzultáció elfogadott;

3. fogadja el az Ügyviteli Bizottságnak a nagygyűlés elé terjesztett ajánlásait; függessze fel a dél-afrikai fehér tagesvhé- zak. nevezetesen a Dél-afrikai Evangélikus Lutheránus Egyház (Cane Church) és a Délnyugat- afrikai Német Evangélikus Lutheránus Egvház tagságát, és a nagygyűlés tegye meg a szükséges lépéseket;

4. a következő feltételekkel egészítsék ki az Ügyviteli Bizottság ajánlásait arra az' esetre. ha az LVSZ Végrehajtó Bizottsága a nevezett egyházak telles jogú tagságának helyreállításáról folytatna tárgyalásokat:

egyházzenei Áhítat

lesz a- zuglói evangélikus templomban (XIV., Lőcsei út 32.) október 14-én, vasárnap du. 17 órakor. Műsor:

Bach: Dór tokkáta c-moll passacaglia Korálelőiátékok Esz-dúr preludium és fuga* Orgonái:

TRAJTLER GÁBOR orsonaművész Igét hirdet:

Szirmai Zoltán esoeres Minden érdeklődőt- szeretettel hívunk

és várunk! .

a) A Dél-afrikai Evangélikus Lutheránus Egyház és a

Délnyugat-afrikai Német Evangélikus Lutheránus

Egyház tegyen lépéseket az illető országokbeli más lutheránus egyházakkal való látható egység érdekében;

b) a lutheránus egyház minden tagja aktívan vegyen részt olyan kezdeményezésekben, amelyek tagadják az apartheid törvényességét; vegyen részt olyan tervek elkészítésében, amelyek elősegítik Isten népének egységét, és lehetővé teszik, hogy az emberek ráébredjenek a Krisztusban kapott reménység valóságára; ez magába foglalja az erőszakos eltávolításokkal szembeni aktív ellenállást, az ellenállók támogatását, és azoknak segítését, akik ezek miatt szenvednek;

5. hívja fel a figyelmet az LVSZ Végrehajtó Bizottsága arra, hogy 'mindenki működjék együtt namíbiai és dél-afrikai egyházakkal: adjanak meg minden lehetséges támogatást azoknak a fehér egyházakban élő személyeknek, akik eddig is fáradoztak és ezután is munkálkodnak azért, hogy egyházukban pozitív változás jöjjön létre:

6. sürgesse a tagegyházakat, hogy támogassák a dél-afrikaiakat a „hazájuk” politikájával szembeni ellenállásukban.

Az LVSZ nyilatkozatát a faji megkülönböztetésről így foglaljuk össze:

Faji megkülönböztetés az LVSZ-ben és a tagegyházakban

Mi, az .LV$Z VII. nagygyűlésének delegátusai beismerjük, hogy éppúgy mint társadalmaink meg vagyunk fertőzve a faji megkülönböztetéssel, és hogy ezért az LVSZ és minden egyes tagegyháznnk a faji megkülönböztetés betegségének, ragályának hordozója. Vétkeseknek valljuk magunkat a faji megkülönböztetés bűnében. Bocsánatot kérünk mindazért amivel emberek életét tönkretettük. Kötelezzük magunkat arra, hogy megváltozunk. Felhívjuk tagegyházainkat, hogy vizsgálják felül életüket, bánják meg a faji megkülönböztetéssel kapcsolatos bűneiket, és tegyenek meg mindent életük megjobbítására.”

Mi, az LVSZ VII. nagygyűlése az apartheid-et szélsőséges erőszakossága miatt mint eretnekséget elítéljük, és ezért a dél-afrikai és namíbiai „fehér” egyházak tagságát felfüggesztjük, és fel kell hívnunk minden tagegyházat, hogy szüntesse meg az apartheid mindennemű támogatását. Aki olyan intézményeket támogat, amelyek az anartheiá-et támogatják vagy eltűrik, maga is részes az apartheid bűnében.

Ezért javasoljuk, hogy az LVSZ nagygyűlése

1. Hívja fel azokat az LVSZ- tagegyházakat, amelyek anyagi vagy személyi támogatást nyújtanak a felfüggesztett namíbiai és dél-afrikai egyházaknak, a többi namíbiai és dél-afrikai egyházakkal közös megbeszélésen, vizsgálják felül a felfüggesztett egyházakkal kötött egyezményeiket, és vagy függesszék fel fokozatosan a támogatást, vagy találják meg a módját annak, hogy megbizonyosodjanak afelől, hogy ez a támogatás semmiképpen nem segíti ezeknek az egyházaknak a Hararar-i ajánlásokban megkövetelt változtatásokkal szembeni ellenállását, hanem inkább

ahhoz segíti őket, hogy fekete testvéreikkel megbékéljenek;

2. kérje meg az ezen a területen élő lutheránus egyházakat és az őket támogató egyházakat, hogy évente tájékoztassák az LVSZ VB-t, milyen haladás történt ezen a téren.‘Ha a fehér egyházak 1987 januárjáig semmi pozitív lépést nem tesznek, akkor kérjük az őket támogató egyházakat, hogy ettől az időponttól kezdve minden anyagi és személyi támogatásukat állítsák le;

3. sürgesse a többi dél-afrikai és namíbiai lutheránus egyházat, hogy imádságaikban emlékezzenek meg ezekről a felfüggesztett egyházakról, továbbra is fogadják, szívesen 'ezeknek a gyülekezeteknek tagjait, vagy ezeket a gyülekezeteket a namíbiai és dél-afrikai lutheránus egyházak közösségébe, és ajánlják fel anyagi és személyi támogatásukat azoknak a felfüggesztett egyházaknak,' amelyek készek azt elfogadni;

4. sürgesse a tagegyházakat, hogy tegyenek látható és konkrét lépéseket (beleértve az áruk bojkottját és a beruházások visszavonását is) az apartheid gazdasági és kulturális támogatásának megszüntetésére, sőt továbbra is sürgessék kormányaikat, gazdasági szervezeteiket és szakszervezeteiket, hogy nagyon szigorúan őrködjenek a katonai és olajszállítási tilalom, a nukleáris technológia szállítása. a nukleáris anyagok importálása, a kulturális és sport bojkottjának végrehajtásán, azért, hogy izolálják és elvágják Dél- Afrikát addig, amíg az apartheidet végleg fel nem számolja;

5. kérje a tagegyházakat, hogy aktívan álljanak ellen a faji megkülönböztetés minden formájának saját életükben (és minden ország életében, ahol ez különösen is szembeötlő a növekvő munkanélküliség és a gazdasági krízis időszakában a vendégmunkásokkal, a nemzetiségi kisebbséggel és a menekültekkel szemben;

6. kérjék meg a tagegyházakat, tegyenek meg mindent, hogy az intézményes faji megkülönböztetés > minden nyomát tüntessék el, és erről tegyenek jelentést 1988 januárjáig az LVSZ VB-nek azért, hogy ezeket a jelentéseket közölni lehessen a többi tagegyházzal. hogy azok is épülhessenek belőle, és imádságban támogathassák egymást.

Javasoljuk továbbá, hogy az LVSZ a következő önkéntes fegyelmet gyakorolja életének megreformálására, és azoknak az eeyenlőtlenségeknek megszüntetésére. amelyeket a faji megkülönböztetés közöttünk a történelem folvamán létrehozott a részvételi arányok és a határozathozatalok tekintetében:

1. A VB, az egyes bizottságok, az LVSZ-stáb tagjai, valamint a bizottságok és osztályok vezetői minden szinten ne kerüljenek ki a felénél nagyobb létszámban az észak-amerikai, nyugat-európai és kelet-európai tagokból.

2. A nagvayűlés kérje meg az Ü í? wi telj B'zottságot, hogv javasol ía az alkotmány olyan módosítását. amely szerint a VB- ben a fenti arányok szerint legyen a kénviselet.

3. Hatalmazzák fel . az úi VB-t, te»ve meg a szükséges lépéseket ahhoz, ho-*v ezeket az elveket alkalmazzák az LVSZ életében olvan gvonsan. ahogyan csak lehet, különösen is íav legven ez az új bizottságok választásánál és a stáb tagjainak megállapításánál.

Fordította: Muntag Andorne

A pÉL-AFRIKAI EGYHAZAK TOVÁBBRA IS BÍRÁLNÁK

A Dél-afrikai Egyházak Tanácsa nem engedelmeskedik az

igazságügyminisztérium utasításának, amely megtiltja zárt ajtók mögötti ülések tartását, mivel ezeken rendszerint bírálják a kormányt. Az egyházak szerint Dél-afrikában addig nem lehet béke, amíg korlátozzák a szólásszabadságot. A Tanács a „keresztyén küldetés iránti engedelmességből” a jövőben sem mond le az igazságtalanságok szóvátételéről a kormány általános politikájával és egyes intézkedéseivel kapcsolatban, (epd — szp)

„A béke teológiája fele ’

A Teológiai Békeszeminárium sajtónyilatkozata

SZAZHUSZONNÉGY KERESZTYÉN TESTVÉR, nők és férfiak, jöttünk össze Budapesten, hogy a béke és igazságosság keresztyénteológiai megértését keressük.

E konferencia előkészítésében a következő szervezetek és azok bizottságai vettek részt:

Action Reconciliation Peace Service (Aktion Sühnezeichen Friedensdienste); Centro Antonio Valdevieso (Nicaragua); a Keresztyén Békekonferencia (KBK), Churches lateral committee of European Nuclear Disarmament (END), der Interkirchliche Friedensrat der Niederlande (IKV), the International Fellowship of Reconciliation (IFOR), Pax Christi International, Baptista Világszövetség.

A Magyarországi Református Egyház vendégeiként a Ráday Kollégiumban találkoztunk, ahol dr. Tóth Károly, az egyház püspöke és az anglikán egyház részéről Stephen Tunnicliffe voltak közös szervezők és elnökök.

A napirendet 4 előkészítő találkozó fogalmazta meg Prágában (1983. december 12—13), Budapesten (1984. március 13—14), Londonban (1984. július 1—2) és Budapesten (1984. szeptember 3—4).

A KONFERENCIA KEZDETÉN TARTOTT ISTENTISZTELETEN dr. Bartha Tibor, a Magyarországi Református Egyház püspöke, annak szükségességéről prédikált, hogy az egyházak sem egymás, sem pedig a világ vagy más vallások és ideológiák ellen ne harcoljanak, hanem a sötétség hatalma, a démonikús erők ellen, melyek a ^Hágót jelenleg a halál és pusztulás szélére szorítják és eltűrik. Hogy a világ lakosságának fele rosszul táplált. Csak hitünk megtisztítása és a lelki fegyverzet feltöltése (Ef 6,11—18) tesznek képessé erre a harcra.

A négynapos szeminárium reggeli áhítatait dr. Helmut Collwitzer professzor (NSZK), Michael Hare Duke püspök (Nagy-Britannia), Mary Soledad Perpinan nővér (Fülöp szigetek) és Hugo Assman professzor (Brazília) tartotta.

ELNÖKI MEGNYITÓJÁBAN Stephen Tunnicliffe vázolta a konferencia előtörténetét. Többek között ezeket mondotta: „Ma, amikor önök azzal a veszéllyel néznek szembe, mely az embernek az az újonnan szerzett képessége, hogy globális holocausttal (az egész világra teljes pusztulással) az egész civilizációt megsemmisítse, sok keresztyén olyan, mint a juhok pásztor nélkül. Sokan azok közül, akik föléjük rendeltettek, úgy tűnnek, mint a juhok pásztorok ruházatában, akik engedelmesen követik és támogatják azokat a politikai elképzeléseket, melyek ilyen helyzetbe hoztak minket.”

Ebben az összefüggésben mondta megnyitó beszédében Tóth Ká- I roly püspök, aki a Keresztyén Békekonferenciának is elnöke: „A i keresztyén szervezetek, melyek e kongresszus előkészítésében részt I vettek, kitartanak amellett, hogy különböző, sőt olykor ellentétes a I látásuk azokkal a témákkal kapcsolatosan, melyekről ezen a kong- j resszuson sző lesz ... Eközben arra az igazságra is fény derült, hogy ! a jó teológiát sem a realitások elől való menekülés, sem pedig a j középponti témák elhanyagolása nem jellemezheti.” Dr. Tóth Károly a béke és igazságosság eleven és jó teológiája kifejlesztésének I szükségességét hangsúlyozta, hogy szakítani lehessen azzal a vulgáris teológiával, melyet a politikusok használnak, hogy a háborút I és az igazságtalanságot igazolják. Majd fey folytatta: „Ezen a j kongresszuson az az érdekünk, hogy az emberiség egész szenvedését j Isten kinyilatkoztatásának fényében lássuk: az emberiség túlélésének a pukleáris holocaust általi veszélyeztetettségét vagy milliók szenvedését. szegénység, éhség és kizsákmányolás következtében.”

A BARÁTSÁG ÉS KÖLCSÖNÖS BIZALOM légkörében találkoztunk itt, egy olyan világban, melyben a feszültségek napról napra növekednek, melyben állandó ellenségeskedés van bizonyos hatalmas nemzetek között. A keresztyéneket két irányba vonják — az egyik szenvedélyes ellenkezés azokkal szemben, akik őket akarják e feszültségekért felelősnek tartani, a másik pedig az, hogy előmozdítják a megértést és bizalmat a nemzetek között. E nemzetközi kongresszuson alapjában hármas célunk volt:

1. valóságos dialógust indítani a béke teológiájáról és az igazságossághoz való viszonyáról, egy ilyen teológiát kialakítani, ezen a dialóguson részt vehetnének'keresztyének az egész világról;

2. feltárni, hogy teológusok és egyházak, Keletről és Nyugatról, Északról és Délről, hogyan támogathatnák a békemunkát saját társadalmukban, hogy milyen további békekezdeményezések lehetségesek;

3. e kongresszus eredményeit úgy összefoglalni, hogy az pozitív és gyakorlati megfogalmazás legyen, mely minden keresztyén számára értékes; ez magában foglalja a szövegek és dokumentumok valamilyen formában való — legalább német és angol nyelvű kiadását.

TÖBB MINT 20 IRAT rögzítette a résztvevő szervezetek és személyek álláspontját és ezenkívül 8 munkaszöveg készült az alté- j mákról, a kongresszus számára ezek az információk és gondolatok gazdagságát jelentették. Plenáris üléseken az alábbi munkaszövegek kerültek előadásra:

1. téma: Bibliai tanulmányok és kapcsolatuk a békével és igazságossággal ;

a) Dr. Paolo Ricca professzor, valdens. Róma;

b) Cserháti József püspök, római katolikus, Magyarország;

2. téma: Keresztyén magatartás az elrettentés politikájával szemben;

a) Mary Evelyn Jegen nővér, professzor, római katolikus, USA;

b) Dr. Heino Falcke prépost, protestáns. NDK;

3. téma: A béke és igazságosság kérdései — különös tekintettel a i harmadik világra;

a) Dr. Paulos Mar Gregorios metropolita, ortodox, India;

b) Luz Beatrix Arellano nővér, római katolikus, Nicaragua;

4. téma: A békére és igazságosságra vonatkozó keresztyén bizonyságtétel tájékozódása;

a) Vitali Borovoj professzor, protopresbiter, ortodox. Szovjetunió;

b) Dr. Dorothee Solle professzor, protestáns, NSZK.

Ezt követően a kongresszus résztvevői a négv témát munkacsonor- j tokban behatóan megtárgyalták. A 4 csoportban Canon Kenyon Wright lelkész (anglikán), Skócia; Dr. Laurens Hogebrink (református), Hollandia; Patrick Kalilombe püspök -(római katolikus). Malawi, Martin Stöhr lelkész (protestáns). NSZK elnökölt. Vézüí a csoportok jelentését plenáris ülés elé vitték.

A KONGRESSZUSNAK KÉT ALAPVETŐ CÉLJA VOLT:

a) minden keresztyén békeszervezet dialógusának és együttműködésének folyamatát, noha a problémákat eltérően közelítik meg j elindítani, és —

I b) egyházakban, teológiai kiképzőintézményekben és keresztyén i csoportokban is elindítani a béke és igazságosság kérdéseiről v=lö teológiai reflexió folyamatát, mely az egyházak világbeli feladatá- I nak jobb megértéséhez vezet, hogy az emberiség legjobb érdekri- nek szolgáljanak és a békéért és igazságosságért munkálkodjanak.

Mindkét célt csak a résztvevő szervezetek és személyek tevékenységének folytatása, és az egyházak révén lehet elérni.

A kongresszus befejezéseként a két elnök, dr. Tóth Károly püspök és Stephen Tunnicliffe fogadást adott.