Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

\ HÉT I LAP '5 .'V • 'V % ORSZÁG OS E VA N G E LIK A lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése határozataiból Keresztyén élet különböző társadalmi rendszerekben Felismerve, hogy az LVSZ tag­egyházai eltérő történelmi fejlő­dés folytán különböző társadalmi rendszerekben élnek, és elismer­ve, hogy Krisztus egyháza min­den nemzeti, gazdasági és kultu­rális határon átér, mégis egymás megértése tekintetében az északi és déli, keleti és nyugati egyhá­zakon belül és az egyházak kö­zött vannak problémák, A nagygyűlés üdvözli az LVSZ- nek és az LVSZ tagegyházainak ■számos tanulmány, konzultáció, kulturális csereprogramok, és a különböző társadalmi rendekkel foglalkozó szakcsoport felállítá­sával a legutóbbi nagygyűlés óta kifejtett fáradozásait annak ér­dekében, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerekben élő tag­egyházak kölcsönösen megértsék egymást; a nagygyűlés megállapítja, hogy az LVSZ tagegybázai között szükség van az egymás megis­merésének és az egyházak kö­zötti dialógusnak a kommuniká­ciójára, hogy egymást tudósít­hassák, tapasztalataikat kicserél­hessék és egymást kihívhassák; a nag3’gyűlés javasolja, hogy a Végrehajtóbizóttság mindenek­előtt a következőknek adjon el­sőbbséget programjában; az LVSZ továbbra is segítse elő a kulturális, az interkulturális, 3 népeket átfogó és az egyhá­zak közötti tanulmányi és cse­reprogramokat ; helyi és nemzetközi konzultá­ciókkal; a tagegyházak közötti minden szintű dserelátógatásokkál; filmekkel, kazettákkal, a világ minden részéről való keresz­tyénekkel folytatott, hangsza­lagra felvett interjúkkal, ame­lyekben ezek kifejezésre jut­tathatják aggodalmaikat, a ke­resztyén életre vonatkozó re­ménységeiket és céljaikat a maguk mindenkori társadalmi rendszerében; az LVSZ tagegyházai az LVSZ segítségével továbbra is fáradoz­zanak azon, hogy az evangéliu­mot a maguk helyzetére alkal­mazzák, anélkül, hogy annak iga­zi, egyedülálló, és univerzális tarfal—■á* föladnák, vagy a kul- tűi '-•»+» ekon át folytatott teoló­gia beszélgetés lehetőségét ki- -á”"ák, vagy bármelyik kultúra értékét lebecsülnék; biztassák arra a tagegyháza­kat, hogy készítsenek olyan bib­liatanulmányokat, amelyekből a keresztnek és a kultúrákon át­nyúló kapcsolatoknak összefüg­gése kitűnik; az LVSZ gondoskodjék a kü­lönböző társadalmi rendszerekre vonatkozó információkról és ta­nulmányokról, amelyekben te­kintetbe veszik az emberek alap- szükségletét. Ezek az informá­ciók és tanulmányok a lehető legtöbb nyelven álljanak rendel­kezésre ; az LVSZ bocsásson a tagegy­házak rendelkezésére olyan in­formációkat . és nyújtson olyan tanácsadó szolgálatot, amelyek­nek szereue lehet a nyilvános közbeniárásban és a . prófétai bi­zonyságtételben ; az LVSZ segítse a nemrégen függetlenné, vált országokban élő táaegvh'ázakat. hógv. aktívan ve­gyenek részt társadalmi rendsze­rük fejlődésében, és arra hatás­sal lehessenek, Továbbá az LVSZ társadalmi rendszerek-szakcso- portja legyen kész tanulmányok­kal minden egyházat arra segíte­ni, hogy identitásukat ebben a világban felismerjék noha nem a világból vannak, vagy világossá tegyék, hogy ebben a táfsadalmi rendszerben hogyan tehetnek bi­zonyságot. Javasoljuk, hogy erre a feladatra olyan személyeket keressenek, akik részesei a nem­zet felépítésének; , a tagegyházak folytassanak ta­nulmányokat az LVSZ segítségé­vel arról, hogy az úgynevezett keresztyén államokban élő egy­házakat, mindenekelőtt a nemze­ti egyházakat, hogyan léhet se­gíteni, hogy a szekularizációval, az új ideológiákkal és vallások­kal megbirkózzanak, és mint ke­resztyén egyházak növekedjenek. A „cjvil vallás”-ra vonatkozó LVSZ tanulmányokat folytatni kell. F ordította: Muntag Andor Tanévkezdő csendes napok A megszokottól eltérően szeptember 12—14-ig újra benépesült a fóti Mandák otthon romantikus épülete. Ám ezúttal nem a kántor- képzősök vették birtokukba — zenetanulmányaik folytatása céljából —, hanem Evangélikus Teológiai Akadémiánk professzorai és hall­gatói. Itt kezdtük el Isten Igéjével, imádsággal és énekléssel új tan­évünket. Eme néhány napnak alapvető feladatát új dékánunk így határozta meg: A professzorok és a hallgatók közötti kapcsolat elmélyítése egymás jobb megismerése, a közösség és tanítvány! szellem meg­erősítése és mint legfontosabb, Isten Igéjén és az úrvacsorán ke­resztül Isten felénk irányuló irgalmának és szeretetének a megta­pasztalása. A gazdag programból kiragadott néhány pont tanúskod­jék arról, hogy mindez nemcsak terv maradt, hanem valósággá lett! Első helyen kell említenünk az évfolyamokra felosztott bibliakörö­ket. Az évfolyamfelelős tanárok vezetésével olvastunk az evangé­liumból, majd pedig közösen megbeszéltük, aktualizáltuk Isten üze­netét. Az evangélizációs igehirdetések szolgálatát Bohus. Imre, helybeli lelkész végezte. A textusok között szerepelt például Máté elhívása. Jézus Mátét a vámszédő asztal mellől hívja el tanítvánnyá. Jézus Krisztus Szentlelke által ma különféle módon és utakon keresztül választja ki tanítványait. Abban azonban mindnyájan egyek va­gyunk, hogy ez az elhívás szinte megbénít, elnémít bennünket. Isten szól igéjén keresztül, és mi egyszerűeh nem tehetünk mást, mint követjük őt! Ez az elhívás nem magunkért, hanem másokért, em­bertársainkért történik. Tele van ígéretekkel, hiszen ezután Isten­nel járva mi magunk is azt tehetjük, amit maga Jézus Krisztus is tett, meghirdethetjük, hogy Isten országa itt van közöttünk. Talán a legérdekesebb program mindannyiunk számára a kölcsönös be­mutatkozás volt. Hallhattuk, hogy Isten hívásai mennyire külön­bözőek és mégis egyek — a hívó szóban —, tanárok és diákok éle­tében egyaránt. A sok, változatos életút, melyek mégis mind-mind a lelkészi hivatáshoz vezettek. Isten nagyságát, gazdagságát hirdet­ték teológus gyülekezetünk számára. Természetesen maradt idő a kikapcsolódásra is. Az elsős hallga­tók kétszer mérhették össze futballerejüket a felsőbb évesekkel. Mások — készülve a tanévnyitó ünnepélyre — az énekkarral pró­báltak. Nem maradhatott el a híres fóti római katolikus templom meg­tekintése sem. A helybeli kántor vezetésével megcsodálhattuk az Ybl Miklós által tervezett, múlt században épült templomot. A nemcsak kívülről impozáns épület több értékes oltárképet, kandel­ábert és karrarai márványból faragott lépcsősort zár magába. De nem hagyhatjuk említés nélkül az altemplomot sem, melyben az egykori grófi család tagjai nyugszanak. Esténként áhítattal fejeztük be napi, kötött programunkat. De ezzel még nem értek véget az esték. Az egyik professzor vezetésével azok a hallgatók, akiket Isten Lelke indított, közösen imádkoztak az előttünk álló tanév feladataiért, tanárainkért és az egész egyházi vezetőségért. Nem maradtunk hűtlenek a kántorképzősök által gyakorolt étke­zés előttiTUtáni énekléshez és közös imához sem. így a reggeli, ebéd és vacsora mindnyájunkat Jézus tanítványainak közösségére emlé­keztetett. Mintegy záróakkordként kell még szólnunk D. dr. Prőhle Károly professzor által tartott záró úrvacsorái igehirdetéséről. Csak úgy lehetünk igaz szolgákká, ha ki-ki felveszi a maga keresztjét, és mindent feladva áll be az Urat szolgálók sorába, próbálva ebben Pál apostolt követni, akinek hiába mondja Agrippa, hogy „Bolond vagy te, Pál!” Megtérése előtt ő is ilyennek látta a Krisztus-követő­ket, de látomása után Krisztus szolgálatára az egész életét rátette. Mi elég engedelmesek vagyunk? Tényleg odaadjuk egész életünket Krisztusnak — vagy vannak titkaink, melyekkel magunk akarunk rendelkezni? Az igehirdetést követő úrvacspráósztásra a fóti evangélikus temp­lomban került sor Köszönet a Kántorképző Intézet vezetőségének, a fóti gyülekezetnek és professzorainknak, hogy lehetőséget kaptunk arra. hogy Pálhoz hasonlóan bűnbocsánatot nyerve és Jézus ke­resztjét felvéve indulhatunk erre az új tanévre. . Blázy Árpád Dr. Nagy Gyula püspök Burgenlandha utazik Dr. Gustav Reingrabner burgenlandi evangélikus szuperintendens meghívására szeptember 25—30. között az Északi Egyházkerülettel határos, ausztriai evangélikus gyülekezetekben tesz hivatalos láto­gatást az Északi .Egyházkerület püspöke feleségével. A püspöki látogatás programján előadás szerepel a hazai evangé­likus egyházról és a nyári budapesti vílággyülésről a kerület lelké­szeinek összejövetelén, látogatás tizenkét burgenlandi gyülekezet­ben, gyülekezeti esték előadással Felsőlövő, hoipersbach és Pötters- dorf gyülekezeteiben, valamint vasárnapi Istentiszteleti szolgálat Bad Tatzmannsdorf ban. - ■ ■ r * ..A Id; ii cl lelkem az Ural...“’ A százesztendős Bakay Péter köszöntése Kecskeméten KEDVES ÉS MEGHITT CSA- LÁDI-GYÜLEKEZETI ÜNNEP­RE gyülekeztek szeptember má­sodik vasárnapján a kecske­méti Ybl-templomba a gyüleke­zet tagjai és sok, messziről jött vendég. Kecskeméten lakik egy­házunk legidősebb lelkésze, Ba- kay Péter ny. főesperes, aki szeptember 5-én betöltötte életé­nek 100. évét. Nagy utat tett meg az 1884-ben Pusztaszentetornyán született és megkereszteltetett papfiú. A felvidéki Nagyócsán, majd Selmecbányán végzi isko­láit. Az Eperjesi Teológiai Aka­démián készül fel papi szolgá­latára és Balassagyarmaton szen­teli lelkésszé 1906-ban Baltik Frigyes püspök. Zólyomban, Li- betbányán, majd Rozsnyón se- gédlelkészkedik és 1910-ben ér­kezik meg Apostagra, hogy éle­te végéig megmaradjon az „apostagiak papjának”.. Nem té­vedés, — jól írtam le, — élete végéig. Mert bár 53 évi szolgá­lat után 1953-ban nyugdíjba ment, utána még évekig volt a gyülekezet kántora, majd elköl-. tözve falujából, az apostagiak sem tudták elfelejteni és ő sem a szeretett gyülekezetét. Csak természetes, hogy a szá­zadik születésnap megünneplé­sére volt gyülekezetének apraja- nagyja eljött a kecskeméti isten­tiszteletre, autóbuszon és magán­gépkocsikkal érkeztek sorban a könnyes szemű, boldog ünneplők. De eljött a Bakay-család számos tagja is. Hiszen az ünnepelt, nyolc gyermek közül volt az egyik és a nyolcból kettő lett lel­kész, két leány pedig papnőként szolgált különböző gyülekezetek­ben. Több, mint ötven családtag jött össze erre a napra. BÁRMENNYIRE MEGSZO­KOTT, hogy ilyenkor ünnepelt- ről beszélünk, ez a találkozás mégsem a személy ünneplése volt. Az istentisztelet után a gyülekezet lelkésze, Tóth-Szöllős Mihály esperes-lelkész nyitotta meg a köszöntések sorát, felol­vasva a 103. zsoltár 1—5. ver­sét, így adta meg az alaphangot: „a zsoltárossal együtt érzünk ma mindannyian,'csak áldani tud- .iuk az Urat., aki így cselekedett.” Igazi hálaadó ünnep volt ez a köszöntés, mélyben összeforrt a család, a két gyülekezet, de lé­lekben ott volt az egyházmegye lelkészeinek csoportja és köszön­tésével egész egyházunk közössé­ge. A külföldön lévő dr. Káldy Zoltán püspök-elnök levelét az esneres olvasta fel és ebből a le­vélből is az csengett ki, hogy Isten kegyelmét kell áldanunk, hogy erőt adott igehirdetői, pász- toroló szolgálatra és hosszú szép élettel is megajándékozta Bakáy Pátert. Megható volt az is, ahogyan a család körében kifejezésre jutott a hála szava. Az istentisztelet keretében keresztelte meg ifj. Bakay Péter békéscsabai segéd­lelkész újszülött fiát: Sebestyént. Az unoka a dédunokát. Igehir­detése bizonyságtevés volt arról, hogy százesztendős dédnagyapa és pár hetes dédunoka egyaránt ugyanannak az Istennek a gyér- meke és akár életünk elején, akár végén vagyunk, „minden­kor az Űréi vagyunk”. AZ APOSTAGI GYÜLEKE­ZET köszöntését Verasztó Sán dór segédlelkész tolmácsolta. „Az apostagi gyülekezethez elszakít- hatatlanul hozzátartozik esperes úr. Az itt jelenlévők közül so­kan emlékeznek az első keresz­telésekre, . esketésre, konfirmá­ciójukra, sokan emlékeznek arra, hogy esperes úr vezette őket Is­tenhez .. . arra kérjük, hogy va­lahányszor ránéz szerény aján­dékunkra, a gyülekezet kántora által megfestett templomunk ké­pére, továbbra is hordozza imád­ságában azt a gyülekezetét, ame­lyért oly sokat fáradott, s amely­ben olyan hűséggel szolgált és amely olyan szeretettel fejezi ki ragaszkodását.” A gyülekezet asszonyai és ifjúsága hatalmas virágkosarat adott át, a kecske­métiek ajándékát az ifjúság egyik tagja: Bognár Ágnes nyújtotta át, akit kecskeméti segítő szolgá­lata idején keresztelt meg Ba­kay Péter. Az egész köszöntést az ifjúság énekkara is keretez­te. Az Apostaggal szomszédos Dunaegyháza köszöntését Dudka Imre felügyelő hozta el. Valami­kor e két gyülekezetben szolgált a két testvér: Bakay Péter és Bakay Zoltán. Már befejeződött a köszönté­sek sora, az ünneplő gyülekezet elénekelte az „Erős vár a mi Istenünk” .. ,-et, de nem tágított a gyülekezet. Sorra mentek oda az ünnepedhez egy kézfogásra, egy-egy áldáskívánás elmondásá­ra. Az ünnepelt pedig „bírta az ostromot”. Csodálatos frissesség- gél hallgatta a neveket (ugyan ki emlékezhet az arcokra, ne­vekre harminc év távlatából?!) azután egyszerre elindultak az emlékezés szálai és az évtizedek távolságából előjöttek események szülők arcai, családi történetek. Bizony elcsodálkoztunk ott mind- annyian a szellemi erőn, mely ilyen korban is ajándéka lehet valakinek. Isten nagy áldása ez is! Mint ahogy áldás volt a száz esztendő minden örömével és szomorúságával, áldás volt a szolgálat az egyházban, a gyü­lekezetben, áldásosak a nyuga­lom évei és különös áldása volt Istennek az az erő. mellyel ezen a napon megajándékozta Bakay Pétert. EZZEL A MEGEMLÉKEZÉS­SEL lapunk munkatársai és ol­vasói nevében is odahelyezünk egy-egy szál virágot a születés- napi nagy csokorba, szeretetünk, megbecsülésünk és tiszteletünk jeléül és mi is beállunk a kórus­ba, mely ezt zengi: „Áldjad, lel­kem az Urat!” Tóth-Szöllős Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents