Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-09-30 / 40. szám

\

HÉT I LAP

'5 .'V • 'V %

ORSZÁG OS E VA N G E LIK

A lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése határozataiból

Keresztyén élet

különböző társadalmi rendszerekben

Felismerve, hogy az LVSZ tagegyházai eltérő történelmi fejlődés folytán különböző társadalmi rendszerekben élnek, és elismerve, hogy Krisztus egyháza minden nemzeti, gazdasági és kulturális határon átér, mégis egymás megértése tekintetében az északi és déli, keleti és nyugati egyházakon belül és az egyházak között vannak problémák,

A nagygyűlés üdvözli az LVSZ- nek és az LVSZ tagegyházainak ■számos tanulmány, konzultáció, kulturális csereprogramok, és a különböző társadalmi rendekkel foglalkozó szakcsoport felállításával a legutóbbi nagygyűlés óta kifejtett fáradozásait annak érdekében, hogy a különböző társadalmi rendszerekben élő tagegyházak kölcsönösen megértsék egymást;

a nagygyűlés megállapítja, hogy az LVSZ tagegybázai között szükség van az egymás megismerésének és az egyházak közötti dialógusnak a kommunikációjára, hogy egymást tudósíthassák, tapasztalataikat kicserélhessék és egymást kihívhassák;

a nag3’gyűlés javasolja, hogy a Végrehajtóbizóttság mindenekelőtt a következőknek adjon elsőbbséget programjában;

az LVSZ továbbra is segítse elő a kulturális, az interkulturális, 3 népeket átfogó és az egyházak közötti tanulmányi és csereprogramokat ;

helyi és nemzetközi konzultációkkal;

a tagegyházak közötti minden szintű dserelátógatásokkál; filmekkel, kazettákkal, a világ minden részéről való keresztyénekkel folytatott, hangszalagra felvett interjúkkal, amelyekben ezek kifejezésre juttathatják aggodalmaikat, a keresztyén életre vonatkozó reménységeiket és céljaikat a maguk mindenkori társadalmi rendszerében;

az LVSZ tagegyházai az LVSZ segítségével továbbra is fáradozzanak azon, hogy az evangéliumot a maguk helyzetére alkalmazzák, anélkül, hogy annak igazi, egyedülálló, és univerzális tarfal—■á* föladnák, vagy a kul- tűi '-•»+» ekon át folytatott teológia beszélgetés lehetőségét ki- -á”"ák, vagy bármelyik kultúra értékét lebecsülnék;

biztassák arra a tagegyházakat, hogy készítsenek olyan bibliatanulmányokat, amelyekből a keresztnek és a kultúrákon átnyúló kapcsolatoknak összefüggése kitűnik;

az LVSZ gondoskodjék a különböző társadalmi rendszerekre vonatkozó információkról és tanulmányokról, amelyekben tekintetbe veszik az emberek alap- szükségletét. Ezek az információk és tanulmányok a lehető legtöbb nyelven álljanak rendelkezésre ;

az LVSZ bocsásson a tagegyházak rendelkezésére olyan információkat . és nyújtson olyan tanácsadó szolgálatot, amelyeknek szereue lehet a nyilvános közbeniárásban és a . prófétai bizonyságtételben ;

az LVSZ segítse a nemrégen függetlenné, vált országokban élő táaegvh'ázakat. hógv. aktívan vegyenek részt társadalmi rendszerük fejlődésében, és arra hatással lehessenek, Továbbá az LVSZ társadalmi rendszerek-szakcso- portja legyen kész tanulmányokkal minden egyházat arra segíteni, hogy identitásukat ebben a világban felismerjék noha nem a világból vannak, vagy világossá tegyék, hogy ebben a táfsadalmi rendszerben hogyan tehetnek bizonyságot. Javasoljuk, hogy erre a feladatra olyan személyeket keressenek, akik részesei a nemzet felépítésének; ,

a tagegyházak folytassanak tanulmányokat az LVSZ segítségével arról, hogy az úgynevezett

keresztyén államokban élő egyházakat, mindenekelőtt a nemzeti egyházakat, hogyan léhet segíteni, hogy a szekularizációval, az új ideológiákkal és vallásokkal megbirkózzanak, és mint keresztyén egyházak növekedjenek. A „cjvil vallás”-ra vonatkozó LVSZ tanulmányokat folytatni kell.

F ordította: Muntag Andor

Tanévkezdő

csendes napok

A megszokottól eltérően szeptember 12—14-ig újra benépesült a fóti Mandák otthon romantikus épülete. Ám ezúttal nem a kántor- képzősök vették birtokukba — zenetanulmányaik folytatása céljából —, hanem Evangélikus Teológiai Akadémiánk professzorai és hallgatói. Itt kezdtük el Isten Igéjével, imádsággal és énekléssel új tanévünket.

Eme néhány napnak alapvető feladatát új dékánunk így határozta meg: A professzorok és a hallgatók közötti kapcsolat elmélyítése egymás jobb megismerése, a közösség és tanítvány! szellem megerősítése és mint legfontosabb, Isten Igéjén és az úrvacsorán keresztül Isten felénk irányuló irgalmának és szeretetének a megtapasztalása. A gazdag programból kiragadott néhány pont tanúskodjék arról, hogy mindez nemcsak terv maradt, hanem valósággá lett!

Első helyen kell említenünk az évfolyamokra felosztott bibliaköröket. Az évfolyamfelelős tanárok vezetésével olvastunk az evangéliumból, majd pedig közösen megbeszéltük, aktualizáltuk Isten üzenetét.

Az evangélizációs igehirdetések szolgálatát Bohus. Imre, helybeli lelkész végezte. A textusok között szerepelt például Máté elhívása. Jézus Mátét a vámszédő asztal mellől hívja el tanítvánnyá. Jézus Krisztus Szentlelke által ma különféle módon és utakon keresztül választja ki tanítványait. Abban azonban mindnyájan egyek vagyunk, hogy ez az elhívás szinte megbénít, elnémít bennünket. Isten szól igéjén keresztül, és mi egyszerűeh nem tehetünk mást, mint követjük őt! Ez az elhívás nem magunkért, hanem másokért, embertársainkért történik. Tele van ígéretekkel, hiszen ezután Istennel járva mi magunk is azt tehetjük, amit maga Jézus Krisztus is tett, meghirdethetjük, hogy Isten országa itt van közöttünk. Talán a legérdekesebb program mindannyiunk számára a kölcsönös bemutatkozás volt. Hallhattuk, hogy Isten hívásai mennyire különbözőek és mégis egyek — a hívó szóban —, tanárok és diákok életében egyaránt. A sok, változatos életút, melyek mégis mind-mind a lelkészi hivatáshoz vezettek. Isten nagyságát, gazdagságát hirdették teológus gyülekezetünk számára.

Természetesen maradt idő a kikapcsolódásra is. Az elsős hallgatók kétszer mérhették össze futballerejüket a felsőbb évesekkel. Mások — készülve a tanévnyitó ünnepélyre — az énekkarral próbáltak.

Nem maradhatott el a híres fóti római katolikus templom megtekintése sem. A helybeli kántor vezetésével megcsodálhattuk az Ybl Miklós által tervezett, múlt században épült templomot. A nemcsak kívülről impozáns épület több értékes oltárképet, kandelábert és karrarai márványból faragott lépcsősort zár magába. De nem hagyhatjuk említés nélkül az altemplomot sem, melyben az egykori grófi család tagjai nyugszanak.

Esténként áhítattal fejeztük be napi, kötött programunkat. De ezzel még nem értek véget az esték. Az egyik professzor vezetésével azok a hallgatók, akiket Isten Lelke indított, közösen imádkoztak az előttünk álló tanév feladataiért, tanárainkért és az egész egyházi vezetőségért.

Nem maradtunk hűtlenek a kántorképzősök által gyakorolt étkezés előttiTUtáni énekléshez és közös imához sem. így a reggeli, ebéd és vacsora mindnyájunkat Jézus tanítványainak közösségére emlékeztetett.

Mintegy záróakkordként kell még szólnunk D. dr. Prőhle Károly professzor által tartott záró úrvacsorái igehirdetéséről. Csak úgy lehetünk igaz szolgákká, ha ki-ki felveszi a maga keresztjét, és mindent feladva áll be az Urat szolgálók sorába, próbálva ebben Pál apostolt követni, akinek hiába mondja Agrippa, hogy „Bolond vagy te, Pál!” Megtérése előtt ő is ilyennek látta a Krisztus-követőket, de látomása után Krisztus szolgálatára az egész életét rátette. Mi elég engedelmesek vagyunk? Tényleg odaadjuk egész életünket Krisztusnak — vagy vannak titkaink, melyekkel magunk akarunk rendelkezni?

Az igehirdetést követő úrvacspráósztásra a fóti evangélikus templomban került sor Köszönet a Kántorképző Intézet vezetőségének, a fóti gyülekezetnek és professzorainknak, hogy lehetőséget kaptunk arra. hogy Pálhoz hasonlóan bűnbocsánatot nyerve és Jézus keresztjét felvéve indulhatunk erre az új tanévre. .

Blázy Árpád

Dr. Nagy Gyula püspök Burgenlandha utazik

Dr. Gustav Reingrabner burgenlandi evangélikus szuperintendens meghívására szeptember 25—30. között az Északi Egyházkerülettel határos, ausztriai evangélikus gyülekezetekben tesz hivatalos látogatást az Északi .Egyházkerület püspöke feleségével.

A püspöki látogatás programján előadás szerepel a hazai evangélikus egyházról és a nyári budapesti vílággyülésről a kerület lelkészeinek összejövetelén, látogatás tizenkét burgenlandi gyülekezetben, gyülekezeti esték előadással Felsőlövő, hoipersbach és Pötters- dorf gyülekezeteiben, valamint vasárnapi Istentiszteleti szolgálat Bad Tatzmannsdorf ban. - ■ ■

r *

..A Id; ii cl lelkem az Ural...“’

A százesztendős

Bakay Péter köszöntése Kecskeméten

KEDVES ÉS MEGHITT CSA- LÁDI-GYÜLEKEZETI ÜNNEPRE gyülekeztek szeptember második vasárnapján a kecskeméti Ybl-templomba a gyülekezet tagjai és sok, messziről jött vendég. Kecskeméten lakik egyházunk legidősebb lelkésze, Ba- kay Péter ny. főesperes, aki szeptember 5-én betöltötte életének 100. évét. Nagy utat tett meg az 1884-ben Pusztaszentetornyán született és megkereszteltetett papfiú. A felvidéki Nagyócsán, majd Selmecbányán végzi iskoláit. Az Eperjesi Teológiai Akadémián készül fel papi szolgálatára és Balassagyarmaton szenteli lelkésszé 1906-ban Baltik Frigyes püspök. Zólyomban, Li- betbányán, majd Rozsnyón se- gédlelkészkedik és 1910-ben érkezik meg Apostagra, hogy élete végéig megmaradjon az „apostagiak papjának”.. Nem tévedés, — jól írtam le, — élete végéig. Mert bár 53 évi szolgálat után 1953-ban nyugdíjba ment, utána még évekig volt a gyülekezet kántora, majd elköl-. tözve falujából, az apostagiak sem tudták elfelejteni és ő sem a szeretett gyülekezetét.

Csak természetes, hogy a századik születésnap megünneplésére volt gyülekezetének apraja- nagyja eljött a kecskeméti istentiszteletre, autóbuszon és magángépkocsikkal érkeztek sorban a könnyes szemű, boldog ünneplők. De eljött a Bakay-család számos tagja is. Hiszen az ünnepelt, nyolc gyermek közül volt az egyik és a nyolcból kettő lett lelkész, két leány pedig papnőként szolgált különböző gyülekezetekben. Több, mint ötven családtag jött össze erre a napra.

BÁRMENNYIRE MEGSZOKOTT, hogy ilyenkor ünnepelt- ről beszélünk, ez a találkozás mégsem a személy ünneplése volt. Az istentisztelet után a gyülekezet lelkésze, Tóth-Szöllős Mihály esperes-lelkész nyitotta meg a köszöntések sorát, felolvasva a 103. zsoltár 1—5. versét, így adta meg az alaphangot: „a zsoltárossal együtt érzünk ma mindannyian,'csak áldani tud- .iuk az Urat., aki így cselekedett.” Igazi hálaadó ünnep volt ez a köszöntés, mélyben összeforrt a család, a két gyülekezet, de lélekben ott volt az egyházmegye lelkészeinek csoportja és köszöntésével egész egyházunk közössége. A külföldön lévő dr. Káldy Zoltán püspök-elnök levelét az esneres olvasta fel és ebből a levélből is az csengett ki, hogy Isten kegyelmét kell áldanunk, hogy erőt adott igehirdetői, pász- toroló szolgálatra és hosszú szép élettel is megajándékozta Bakáy Pátert.

Megható volt az is, ahogyan a család körében kifejezésre jutott a hála szava. Az istentisztelet keretében keresztelte meg ifj. Bakay Péter békéscsabai segédlelkész újszülött fiát: Sebestyént.

Az unoka a dédunokát. Igehirdetése bizonyságtevés volt arról, hogy százesztendős dédnagyapa és pár hetes dédunoka egyaránt ugyanannak az Istennek a gyér- meke és akár életünk elején, akár végén vagyunk, „mindenkor az Űréi vagyunk”.

AZ APOSTAGI GYÜLEKEZET köszöntését Verasztó Sán dór segédlelkész tolmácsolta. „Az apostagi gyülekezethez elszakít- hatatlanul hozzátartozik esperes úr. Az itt jelenlévők közül sokan emlékeznek az első keresztelésekre, . esketésre, konfirmációjukra, sokan emlékeznek arra, hogy esperes úr vezette őket Istenhez .. . arra kérjük, hogy valahányszor ránéz szerény ajándékunkra, a gyülekezet kántora által megfestett templomunk képére, továbbra is hordozza imádságában azt a gyülekezetét, amelyért oly sokat fáradott, s amelyben olyan hűséggel szolgált és amely olyan szeretettel fejezi ki ragaszkodását.” A gyülekezet asszonyai és ifjúsága hatalmas virágkosarat adott át, a kecskemétiek ajándékát az ifjúság egyik tagja: Bognár Ágnes nyújtotta át, akit kecskeméti segítő szolgálata idején keresztelt meg Bakay Péter. Az egész köszöntést az ifjúság énekkara is keretezte. Az Apostaggal szomszédos Dunaegyháza köszöntését Dudka Imre felügyelő hozta el. Valamikor e két gyülekezetben szolgált a két testvér: Bakay Péter és Bakay Zoltán.

Már befejeződött a köszöntések sora, az ünneplő gyülekezet elénekelte az „Erős vár a mi Istenünk” .. ,-et, de nem tágított a gyülekezet. Sorra mentek oda az ünnepedhez egy kézfogásra, egy-egy áldáskívánás elmondására. Az ünnepelt pedig „bírta az ostromot”. Csodálatos frissesség- gél hallgatta a neveket (ugyan ki emlékezhet az arcokra, nevekre harminc év távlatából?!) azután egyszerre elindultak az emlékezés szálai és az évtizedek távolságából előjöttek események szülők arcai, családi történetek. Bizony elcsodálkoztunk ott mind- annyian a szellemi erőn, mely ilyen korban is ajándéka lehet valakinek. Isten nagy áldása ez is! Mint ahogy áldás volt a száz esztendő minden örömével és szomorúságával, áldás volt a szolgálat az egyházban, a gyülekezetben, áldásosak a nyugalom évei és különös áldása volt Istennek az az erő. mellyel ezen a napon megajándékozta Bakay Pétert.

EZZEL A MEGEMLÉKEZÉSSEL lapunk munkatársai és olvasói nevében is odahelyezünk egy-egy szál virágot a születés- napi nagy csokorba, szeretetünk, megbecsülésünk és tiszteletünk jeléül és mi is beállunk a kórusba, mely ezt zengi: „Áldjad, lelkem az Urat!”

Tóth-Szöllős Mihály