Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-09-23 / 39. szám
£f$$@itcsztäxan ax orsxág gyüS&kexefeib&n Budapest-Zugló: A Sportcsarnok szomszédságában Gyülekezetünk életében rendkívül mozgalmas időszak előzte meg július 29-ét, amikora nagygyűlés hivatalos vendégei megérkeztek a zuglói templomhoz. Mintegy félév leforgása alatt lelkésziktatás, másodlel'késziktatás, kántor és gyülekezeti munkatárs szolgálatba állása a személyi területen. Lelkészlakás felújítása, templombelső rendezése, festése és az orgonaépítők szorgalmas jelenléte, járdaépítés, a Luther- szobor környékének rendezése követték egymást. Sokat aggódtunk, hogy egyáltalán eljutunk-e odáig mi, akik a legközelebb vagyunk a Budapest Sportcsarnokhoz, hogy vendégeket fogadhatunk. SZERÉNY LÉTSZÁMÚ VENDÉGCSOPORTOT jeleztek gyülekezetünk számára mipd az utolsó napig. Mindössze három vendégről tudtunk: Gunnar Stalsett, a Bibliatanács norvég főtitkára és felesége, valamint Uwe Hollm püspökhelyettes Nyugat-Berlinből. Péntek este kaptuk a telefont a rendezőktől: ugye tudjátok, hogy Zuglóba kilenc vendég érkezik? Mire elkezdődött az ünnepi istentisztelet, már legalább négyszer módosítottuk a létszámot, ami véaül megállapodott a kerek huszas számnál. Amikor a vendégek reggeli kávéjukat fogyasztották a lelkészlakásban, még az a képtelen kérdés is felbukkant a felünkben, hoav vajon a vendégfogadók lesznek-e egyáltalán annvian. hogy a többséget képviselték? Eszembe iutott Stalsett néhány naooal előbbi kérdése: vaion bánván löszünk az istentiszteleten? Akkor isen halkan csak hetvenet mertem említeni. Amikor pedig a templomba léptünk, kétszáz embert láttuk magunk előtt. STALSETT LELKÉSZ IGEHIRDETÉSÉBEN meghatott szavakkal indult el, hiszen ez a nap az ő egyházában olyan emlékünnep, amikor a norvég nép keresztyénné léteiére gondol vissza. Szavaiban továbbvitte ezt a gondolatot, amikor elmondta, Isten különleges ajándékának tekinti, hogy a napot épp Budapesten s épp ebben a gyülekezetben töltheti. Olyan személyes kapcsolatot szeretne teremteni, amelyben együtt gondol ez a gyülekezet a norvég egyház nagy ünnepére. Elődökre, akiknek bizonyságtétele indított el minket és ébresztette bennünk az élő hitet Norvégiában is, Magyar- országon is. Vajon mi vagyunk-e olyan keresztyének, akiknek követői és folytatói lesznek? Sokunk szeme csillant fel akkor, amikor az év útmutatói vezérigéjét választotta vendégünk igehirdetési alapigeként: „Nem a csüggedés lelkét' adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2 Tim, 1.7). Ez volt az az ig£, ami a tavalyi lelkészik+atáson is elhangzott templomunkban s amelyre sokszor és sokat gondoltunk az elmúlt időszakban. MILYEN JÖ DOLOG, HA ASSZONYOK IS VANNAK a presbitériumban! Ezt igazolta az a pillanat, amikor vendégeinket köszöntöttük az istentisztelet végén s az előrelátó asszonyok bőségesen elkészített ajándékaiból jutott a megnövekedett létszámú vendégsereg minden tagjának. Felejthetetlen perceket jelentett az egész gyülekezet számára, amikor dr. Harmati Béla aki tolmácsolt, irányított és meleg testvéri hangulatot teremtett jelenlétével és szolgálatával, villámbemutatkozásokat vezetett le a vendégekkel. Itt már csak országonként jutott néhány perc, hiszen képviselve volt Norvégia, India, az NSZK, NDK, az Egyesült Államok és Csehszlovákia. Kedves anekdotává ért egyik idős, nehezen látó testvérünk mondata, aki ezt kérdezte a gyülekezet lelkészétől az istentisztelet végén: ugyan mondja csák meg, aranyoskám, ki volt az a drága ember, aki eny- nyi sok nyelven mindent olyan szépen megértett ? BEFEJEZŐDÖTT AZ ISTEN- TISZTELET, de népes gyűrű vette körül még mindig a vendégeket. Ki-ki a legjobban ismert idegen nyelvet „dobta be”, láthatóan nagy eredménnyel. Közös ebéd a gyülekezet néhány kén vise1 őj ével. maid rövid látogatás a Norvég Misszió Gyarmat utcai kápolnájában. Azután el kellett köszönni egymástól. A vendégek is, a gyülekezet tagjai is a Deák térre siettek Bach h-moll miséjét hallgatni. Az egész nanra még ma is csak úgy tudunk visszagondolni, hogy egy kis villanás volt, de hatalmas fénnyel, amiből még sokáig élünk. Tömör értékelés hangzott egyik vendégünk részéről: „Mi tettük meg a legrövidebb utat. Alig lehetett két buszmegállónyi a hoteltől, de egy nagy szívű magyar gyülekezetét ismertünk meg.” Szabó Lajos Nyíregyháza: Mint csepp a tengerben úgy tükröződött a Nyíregyházára látogató tizenegy küldöttében a Lutheránus Világszövetségnek —, a Krisztus testének színgazdagsága. Hiszen négy világrészből érkeztek vendégek hozzánk —, élükön dr. Andrew Hsiao hongkongi professzorral, az LVSZ akkori alelnökével. Nemcsak történelmük és népeik ősi kultúrája volt más. de egyházi munkaterületük egészen különbözött. A stockholmi lelkésznőtő] a texasi gyógyszerészig, az etiópjai egyházi vezetőtől a finn testvér nép delegátusáig, meg a csehszlovákiai és nyugatnémet küldöttség — valóban a „világ evangélikus- ságának” a testvéri ölelése érkezett el hozzánk. — A pályaudvaron Csizmazia Sándor igazaató lelkész köszöntötte a vendégeket. Érkezésükről a Kelet-Ma- gyaronszág című helyi lapunk is hírt adott. Szombaton este ünnepi hana- versennyel köszöntöttük vendégeinket, melyen Alföldi-Borús Csilla művészi orgonajátéka mellett a greifswaldi — NDK —• gyülekezet 50 tagi! ifjúsági kórusa is szolgált. Utána az ÉLTM Gyermekotthont tekintették meg a vendégek, majd vacsora után — az éjszakában nyúló beszélgetésben — együtt voltak a gvüle- kezet lelkészeivel és vezetőivel. Vasárnap a presbitérium kíséretében indultunk a Nagytemplomba, ahol a kb. 3000 jelenlévő gyülekezeti tagunk — de az egész gyülekezetünk nevében is —, köszöntöttük vendégeinket, és tatva vettünk búcsút kedves vendégeinktől, bizonyosak voltunk abban, hogy — a köztünk eltöltött rövid idő ellenére is —, ők is átélték a nyíregyházi gyülekezet életét látva az Anyaszent- egyház valóságát: „mint csepp- ben a tengert”. Csizmazia Sándor FELEJTHETETLEN UT Robogunk fénylő napraforgó-táblák, learatott és aratásra váró gabonaföldek között, Észak, Dél, Nyugat és Kelet gyermekei egy autóbuszon. Viszünk reménységet, örömöt, szeretetet. Mint a napraforgók, egyfelé nézünk: Krisztus a napunk, ö a reménységünk, reménysége az egész világnak. S ha ért vetések aratókra várnak, dús kalászokat ringat a határ: sok új munkás kézért könyörgünk, hisz Mesterünk is aratókra vár. Bár Észak-Délen, Kelet-Nyugaton mindannyian aratói lehetnénk! Szentlelke adjon erőt és hitet! Mesterünk új munkásokat keres! Aratása ma se gépesített! Robog a busz velünk. Vasárnapján a meleg magyar nyárnak tárt ajtajú-szívű gyülekezetek várnak. Egy-hittel, egy-szivvel énekelünk: Krisztusban reménység a világnak! Túrmezei Erzsébet a gyermekeink virágcsokrot adtak át mindegyiküknek. Dr. Hsiao professzor igehirdetése az evangélium megszólaltatásának „közös nyelvét” éreztette meg velük, és a felelős reménységet az egész emberiség jövőjéért. Délután pedig négy. vidéki gyülekezeti központunkban tartottunk istentiszteletet: Nagy- cserkeszen, Sulyánbokorban, Nyírszőlősön és Kálmánházán. Itt nyílott alkalom arra is, hogy vendégeink néhány hívünk otthonába is ellátogassanak, s közelről is megismerjék ezeknek a családoknak életét: örömeiket és gondjaikat egyaránt. Amikor zsebkendőinket lobogA MÉRTÉKTELEN DOHÁNYZÁS ÁRTALMAI Amikor Kolumbus Kristóf amerikai feLfedezőútjáról visszatért Európába, dohányt hozott magával. Kezdetben a dohányzás csak a nemes urak szokása volt, de ez a rossz szokás rohamosan kezdett elterjedni. Négyszáz év után, ma amikor a világ felismerte a dohányzás ártalmait, világszerte az a törekvés, hogy csökkentsük, illetve megszüntessük a dohányzást. Európában a dohányzók száma lassú ütemben csökken, a harmadik világ országaiban viszont rohamosan emelkedik. Ennek elsősorban az az oka, hogy ezen a területen sokan a szabadság és függetlenség szimbólumának tekintik a dohányzást. Finnországban és Norvégiában tilos a dohányáru reklámozása. Nagy-Britanniában széles körű kampányt vezettek be a dohányzás megszüntetésére. E kampány során például rámutatnak arra, hogy minden héten kétezer ember a dohányzás következtében hal meg. „Ha ön dohányzik, meglehet, hogy unokája csak fényképről fogja önt ismerni” — mondja többek között a dohányzás ártalmaira való figyelmeztetés. (Iwi) — S. Becsöngettek... Végre vége! Ezzel a sóhajtással, felszabadult örömmel érkezett haza családom június közepén az iskolai tanévzáró ünnepélyről, örültek, hogy nem kell beülni az iskolapadokba, lesz egy kis szabadság a katedrától. Teltek-múltak a hetek, de iskoláról, tanításról nem esett szó közöttünk. Augusztus közepétől megváltozott minden. Üjra előkerültek az iskolai eszközök. Kezdődött a könyvek, füzetek csomagolása, no meg a tanévkezdő értekezletek. SZEPTEMBER ELSŐ NAPJÁNAK REGGELÉN mintha mindany- nyian megfeledkeztek volna a júniusi tanévzáró öröméről, jókedvűen mentek a tanévnyitó ünnepélyre. Harmadikén azután becsöngettek. Megkezdődött az új iskolai tanév. Üj tanév, új gondok, új örömök, új ismeretek, új elvárások, új tanárok, új diákok. Egyesek majd most kezdenek ismerkedni a betűkkel, számokkal. Mások igen komoly tanulmányokat folytatnak. Mindegyiknek a maga szintjén komoly munkát jelent az új ismeretek, feladatok elsajátítása. Újra komoly munka vár azokra, akik már régen tanítanak, s azokra is, akik most állnak először a diáfcofc VAJON HOGYAN SIKERÜL EZ AZ ÜJ TANÉV? Jobb lesz-e mint a korábbi volt? Javulnak-e a tanítás és tanulás feltételei. Szűnik-e a tanteremgond, lesz-e elég pedagógus? Milyen lesz az új tanár? Diáknak, tanárnak, szülőnek, illetékeseknek kérdései ezek az új tanév elején. örömmel hallottuk, a hírközlő szervek tájékoztattak arról, hogy hol építettek új iskolát. Hol modernizálták a régit. Mennyit költöttek új tantermek építésére. Szülők, üzemek, szövetkezetek mennyi társadalmi m,unkát vállaltak egy szebb, modernebb iskoláért. Szomorúan hallottuk, hogy az óriási erőfeszítések ellenére az idén is van lemaradás az iskolaépítésben. Pedig ezek elkészülte után is lesznek olyanok, akik szűkös teremben tanulnak. Sokakat — különösen a lakótelepeken élők közül — utaztatnak ebben az esztendőben is távolabb levő iskolába. ÖRÖMMEL ÜDVÖZÖLJÜK AZOKAT A CÉLKITŰZÉSEKET, amelyeket kormányunk tűzött ki a gyorsabb előrelépés, fejlődés érdekében. Legfontosabb feladatnak jelölték a tartalmi munka megújítását az oktatás minden fokán. Az a cél — és ennek érdekében ezután erre még többet áldoznak —, hogy mindenhol szakmailag jól felkészült, hivatásukat szerető tanárok és tanítók oktassák és neveljék az ifjúságot. Így érhető el az a cél is, hogy korunk követelményeinek megfelelően magasabb szintre emelkedjen az általános képzés. Magasabb műveltségű, intelligenciájú és jólneveltségű ifjak kerüljenek ki a felsőbb iskolákból. Ezzel összefüggésben a túlterheltség és a feszített tanterv kérdése is megoldásra vár. Nem örülünk a „nulladik” órának, sőt a tanítás utáni hetediknek sem, hiszen ez így együtt összesen nyolc óra! Marad-e vajon energia a délutáni tanuláshoz? Nem is beszélve a megszámlálhatatlanul sok délutáni foglalkozásról. KORMÁNYUNK FONTOSNAK TARTJA a pedagógusok munkájának jobb elismerését, élet- és munkakörülményeinek javítását. Sok éven át gond volt ezen a területen is, annak, ellenére, hogy a pedagógusok nagy része becsületesen teljesített. Sokan végeztek erejükön felül is napi két műszakot, mert nem volt más, aki tanítson. Sokan végeztek társadalmi munkában vagy cspk igen csekély ellenszolgáltatásért komoly, felelősségteljes ' közmunkát az iskolán kívül. A m°f-t?ni fizetésemelés mindezek értékelését is szolgálja. örülünk annak, hogy újra hangsúlyozzák a nyelvoktatás fontosságát. Gyülekezeti tagjaink tapasztalták éppen nemrégen, az LVSZ- nagygyűlés idején, hogy a mosoly és széles kézmozdulatok sok nehézségen átsegítenek. Egymás megismeréséhez azonban szükség van idegen nyelv ismeretére. Szükség lenne új szabályozókra a diák—tanár—szülő háromszög vonatkozásában is. Mintha túl sok joga lenne ma a diáknak, rajta keresztül a szülőknek, s kevesebb kötelessége. csak úgy erhetok el, ha mindenki becsületesen megteszi azt, amit tőle elvárnak. A magas követelmények miatt nem'könnyű sem a diáknak, sem a tanárnak, sem a szülőknek. Az elvárás azonban nem teljesíthetetlen. Különben is tudnunk kell, hogy mindannyian részben tanulók vagyunk egész életünkön át. Mindennap keressük az elet parányi és egészen csodálatosan hatalmas titkait, hogy ezeket felismerve, feladatainkat megoldva életünk szebbé, igazabbá köny- nyebbe váljon. Ugyanakkor szavainkkal, tetteinkkel, egész életünkkel mindannyian tanítunk is másokat élni, küzdeni, harcolni, netán szeretni is. Sem magunk, sem mások számára nem mindegy, hogy mit tanulunk, s mi milyen példát mutatunk. Isten áldja meg azt a munkát, amely a jövő nemzedékének neve- leseert, oktatásáért folyik ebben az új tanévben. BECSENGETTEK. Elkezdődött egy új tanév. Kosa László JUBILEUMI ÜNNEP PILISSZENTKERESZTEN 800 évvel ezelőtt alapította meg III. Béla a pilisi ciszterci apátságot. Az egykori apátság romjainál, Pilisszentkereszt határában, augusztus 18-án Lékai László prímás ünnepi misét mutatott be be Kádár László egri érsek, Szakos Gyula székesfehérvári megyéspüspök, Kovács Endre egri segédpüspök segédletével. Részt vett az ünnepségen Zakar Polikarp, a ciszterci rend generális asszisztense Rómából, több nyugat-európai ciszterci monostor képviselője, köztük az egykori franciaországi anyamonostor perjele. Jelen voltak a Régészeti Intézet vezető munkatársai is. Az ünnepségen felszólalt Hervé Briand, a franciaországi Acey-i ciszterci monostor perjele, előadást tartott Vongrey Félix, ciszterci művészettörténész. Gerevich László akadémikus bemutatta a 15 éves feltáró munka legértékesebb darabjait, amelyek „A 800 éves pilisi apátság régészeti emlékei” című kiállításon a szentendrei Művésztelepi Galériában nagyobb nyilvánosságot kaptak. TEOLÓGIAI KONZULTÁCIÓ A HATALOMRÓL Az Egyházak Világtanácsa bossey-i ökumenikus intézetében július elején szemináriumot tartottak a hatalom bibliai és teológiai értelmezéséről. A megbeszélésen 50 résztvevő volt jelen 30 országból. A konzultáció végén kiadott nyilatkozat azt hangsúlyozza, hogy biblia-teológiai oldalról nézve Isten azért ad hatalmat az embereknek — legyen az akár politikai, egyházi, társadalmi vagv egyéb hatalom —, hogy azzal az emberek ne visszaéljenek, hanem a rájuk bízott közösségek és egyének javára és előmenetelére használják fel az Istentől kapott hatalmat. (Ecumenical Presse Service) — S.
