Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-09-02 / 36. szám
9* GYERMEKEKNEKBizonyságtétel Nagycsoportos gyermekek óvodai foglalkozásán tányér alakú lapocskákat osztogatott az óvónéni. Az apró emberkék nagy igyekezettel láttak hozzá parányi ujjaik között gyakran cserélődő színes ceruzákkal kifejezni mindazt, amit bontakozó értelmük szépnek és megörökítésre méltónak talált. Mindenki csodaszépre és különlegesre akarta pingálni a maga tányérkáját, hogy az méltó legyen alkotója dicséretét hirdetni az óvoda falán. Volt marga- rétás és tulipános, királynős és pillangós, volt kicsiny levelekkel és labdával díszített, tarka és egyszínű és egy másmilyen. Ez a másmilyen különleges, szokatlan, tányéron eddig sohasem látott motívum volt. Az óvónéni hosszan nézte a képet, mely művészi lezserség- gel, de tiszta, egyértelmű kontúrvezetéssel tárta elé a hatalmas kereszten — kissé aránytalanul nagy — kezeinél fogva felszögezett alak ábráját. — Mi ez Péterként? — kérdezte pontosan olyan tétova hangon, ahogy szemei belemélyedve a világfájdalomba, lassan, erőte- lenül kúsztak a gyermek tekintetéig. — Hát Jézus — hangzott a nyugodt és világos válasz. — És miért éppen Jézust rajzoltad ide? — Mert nagyon szeretem — mondta Péterke, s egyszerű természetes szava nem tűrt több faggatózást. Délutánra az óvoda falát beborították a tarka-barka képek, a frissen pingált tányércsodák, hogy porontyaikért érkező szülők mindegyikének hirdessék, mi az, ami számukra szép, fontos és említésre méltó a körülöttük levő világban. Az az egy, az a másmilyen, a Jézusos — ahogy a gyerekek nevezték — az is ott ékeskedett a tulipános, királynős és tarka-barka között, egyértelműen bizonyságot téve, hogy a világ bűneit magára vette a kereszten. Itasárncsps műsor Kata édesanyja elmélyülteti hajolt Bibliája fölé, olykor írogatott valamit jegyzetfüzetébe. Kislánya tudta, hogy nem a csevegés ideje ez, hiszen hétről-hét- re megfigyelte, hogyan készül édesanyja a bibliaórára. Bár sokszor mondták már neki, hogy a gondolatoktól termékeny csendet nem illik megzavarni, mégis oda- sompolygott. Kezével megkapaszkodott az íróasztal cirádájában, s lábujjhegyen pipiskedve igyekezett megnövelni termetét. — Mi lesz ma a műsor? — kérdezte félrebiccentett fejjel. — Műsor — ismételte az anya mormolva. — Milyen műsor? A tv-műsor? — Dehogy, a templomi műsor — csattant fel Kata érdeklődő, kíváncsi hangja. Az asszony elmosolyodott. — A mai műsor folytatása a múlthetinek. A múltheti pedig folytatása volt az azelőttinek. Ez egy óriási, nagy, folytatásos műsor Jézusról, meg arról, amit tanított. Mert Kata aznapra ennyivel beérte, csöppnyi lábait fürgén kapkodva, boldogan ment meghallgatni a „műsort”, amely ma is Jézusról szólt, s aminek oly sok folytatása lesz még. s amit anya bibliaórának is szokott nevezni. Biziknc Plagányi Erzsébet A VATIKAN DÉL-AFRIKAI POLITIKÁJA Mint már arról hírt adtunk, II. János Pál pápa június elején fogadta Bothát, a Dél-afrikai Köztársaság miniszterelnökét, aki nyugat-európai körutat tett. Június végén a pápa ugyancsak fogadta Sam Nujomat, a namíbiai felszabadulási szervezet (SWA- PO) elnökét és megbeszélést folytatott vele Namíbia felszabadításának problémáiról. (Iwi)—S. „Írok nektek, ifjak... Milyen a világ evangélikus ifjúsága? Jelzők sokasága keveredik össze, ha erre a kérdésre választ keresünk. Más feleletet adnának azok, akik csak a Műszaki Egyetem kollégiumában találkoztak az ifjúsági nagygyűlés közel háromszáz résztvevőjével. Máshogy nyilatkoznának azok, akik a plenáris ülések idején látták és hallgatták a színes ösz- szetételű társaságot. A különbözőséget ragadnánk meg, ha a -nemzetek estjére gondolnánk, ahol ki-ki a saját tájának jellegzetességeit, tárgyait, szokásait mutatta be. Épp az ellenkezőjét fedeznénk fel, ha az istentiszteletek sokszor földön guggoló és majdnem egyszerre lélegző közösségére gondolnánk. Az volt az érzésem a budapesti hetek alatt, hogy egyszer nagyon egyformák voltunk, máskor pedig alig értettük egymást. Néhány jelzőt mégis emeljünk ki a sorból! Szolidáris Egy füllel és egy szívvel hallgattuk a legsúlyosabb beszámolókat és véleményeket. Az előadóteremben sokszor követte egymást a feszült csend és a hatalmas tapsvihar. Dél-Aftika iszonyatos, emberhez alig méltó életéről szóló beszámoló pillanatok alatt hűtötte le az egyébként alig elviselhetően forró termet s a felszín alatt búikáló vidámságot. Az ott élő emberek, fiatalok és öregek szenvedéseit és harcait hallva egy test és lélek volt a világ evangélikus ifjúságának budapesti találkozója. Elég volt egyetlen jelzés ahhoz., hogy egyszerre álljon fel mindenki és mint egy ipaádságot énekelje: „a szabadság eljön, igen. én tudom ...” Ugyanilyen közösségként hallgattuk az indiai, amerikai. finn. NDK, NSZK fiatalok beszámolóit saját életükről, gondjaikról és örömeikről. Mégis megosztott Nem volt azonban liven egyértelmű a harmónia Szükséges ezzel a második jelzővel folytatnunk. Könnven hansot találtak egymással az északi egvká- zak küldöttéi. könnven az afrikaiak. De új kapcsolatok és barátságok kiépítése korántsem ment olyan könnyen, mint azt mi előtte elképzeltük. Egy chilei küldött beszélt országa életéről. El Salvador képviselője szólt népe kilátásairól. Azonnal elhangzott a felelet és a magyarázat, angol nyelven, amerikai küldöttek ajkáról. Kirajzolódott egyfajta feszültség Kelet-Euró- pa és Nyugat-Európa között is. Ugyanígy a gazdag Észak és a szegény Dél hangja között A naivabbak csodálkoztak, mert csak a felnőttek világát tartották olyannak, amelyet meghatároznak és átszőnek a politikai és gazdasági érdekellentétek. Pedig ez a feszültség tagadhatatlanul érződött fiatalok hangján és közösségében is. Hídkereső Felfedeztük az ellentéteket és a különbségeket. Ez a felfedezés azonban világossá tette, hogy legfontosabb feladatunk az egymáshoz vezető út megtalálása. Egyöntetű kívánságként éreztük, hogy jó volna többször együtt lenni. Jó lenne, ha több időnk lenne, hisz egyetlen nap sem tudtuk pontos időre befejezni a programot. Az esti megbeszélés mindig az éjszakába futott. Meghallgatást, elfogadást, kölcsönösséget keresett a legtöbb résztvevő. A záródokumentum megfogalmazásának módja is ezt mutatta. Késő éjszakából kora hajnal lett, mert mondatról mondatra azt szerettük volna meghagyni vagy belefoglalni a végleges formába, ami minden érdekeltségű területen egyformán segítő és gyógyító. Nem az ellentétébresztés, hanem a gyógyítás és köze’edés szavai azok, amelyekre érdemes szavazni. Nehéz, de tanulságos gyakorlati óra volt ez a munka-éjszaka mindnyájunknak. Mosolygó és kíváncsi A fiatalság két igazi jelzőjét is elmondhatjuk az ifjúsági találkozó után. Nyílt és őszinte tekintetek, barátságos, kedves arcok hidalták át a nyelvi, szo- kásbeli és egyéb nehézségeket. Ezt tükrözte az a vasárnap is, amelyen a fiatalok pesti és pestkörnyéki gyülekezeteket látogattak meg. Reggel, az induláskor még bizonytalan és fürkésző tekintetek irányultak az ismeretlen vendéglátókra. Eiste, a visz- szaérkezéskor lelkesedés, barátság és öröm jellemezte ugyanezeket az arcokat. Hibáztak a felszólalók néha. Nem voltak elég határozottak a plenáris ülések vezetői. Nem. volt minden száz százalékos. De a fiatalok arcán sugárzó tiszta mosoly és őszinte nevetés sok kemény percet feloldott ezekben a napokban. Nagy volt az érdeklődés az előadásokon. Ha lehet, még nagyobb a szünetekben, ahol a pompásan terített svéd asztalok mellett mégiscsak kíváncsiak lettünk egymásra. Ennek érdekében fordított itt már mindenki minden nyelvet: franciát angolra, svédet németre, . hogy mindenki részese lehessen ennek a körnek. Ez a derű és kíváncsiság sok spontán megoldást hozott létre úgy, hogy azt előre senki nem gondolta és nem is tervezte. Hivő és reménykedő Sokszor ráült a beszélgetések szavaira a félelem érzése. Háborútól, felelőtlen döntésektől, kiéleződő feszültségektől, egyre nyíltabb agressziótól. Fel-fei- bukkant a kérdés: egyáltalán lehet-e még nekünk értelmes életünk ezen az agyonkínzott bolygón? Ebben az összefüggésben is óriási ereje volt a találkozó főtémájának: „Jézus Krisztusban a jövő már itt van.” Amikor már-már elhalkult a bizalom és a reménység, ez a mondat szinte életre keltett a benne rejlő erővel. Ezt a közös gyökeret, a különbözőségek ellenére is egyformán értelmezett alaphangot sokszor kellett éreznünk. hogy erőnk több. bátorságunk nagyobb legyen. A szorongás és re.nén3'telenség érzését a ' kellő időben mégis legyőzte a hitnek az az ereje, amit a közös úrvacsora ve tele- ken. az istentiszteleteken és az imádság óráiban átélhettünk. Akik küldöttek voltunk, valóban átéreztük ezen a budapesti találkozón, hogy nemcsak (Folytatás az 5. oldalon) 200 ÉVE 1784. szeptember 5-én halt meg ÁNYOS PÁL költő, a korai felvilágosodás II. Józseffel szembeni nemesi—nemzeti ellenállás poétája. Nagyesztergá- ron született 1756. december 28-án. ősei dunántúli köznemesek voltak. Győrben, Komáromban, Veszprémben, majd a pálosok pápai iskolájában tanult. Rövid ideig Márianosztrán élt a kolostorban, ahol Virág Benedekkel ismerkedett meg. 1774-ben a rend egyetemre küldte, 1776- ban bölcsészdoktorátust szerzett Nagyszombatban. 1777-ben az egyetemmel együtt Budára költözött. Az itt eltöltött 4 év alatt vált ismertté a kor megyei Írói előtt. Szorosabb kapcsolatba kerüljt Virág Benedekkel, Orczy Lőrinccel, Bessenyei Györggyel, akik beavatták őt irodalmi és politikai terveikbe. De hamar meg kellett válnia ettől az eleven szellemi élettől, mert rendie 1781-ben a felső- clefánti (Nyitra m.) kolostorba rendelte. A magányban teljesen összetört költőt 1782-ben a szé- kesfehérvári gimnáziumba helyezték tanárnak. Élete utolsó idejét Veszprémben töltötte. — Nem volt termékeny alkotó. Mindössze 40 verse és kb. 50 költői levele maradt fenn. Csonkán maradt a II. Józsefről írt szatírája. így is a felvilágosult politikai líra szerény, de első előfutára, a magyar szentimen- talizmus jeles alakja volt. Veszprémben hunyt el. 100 ÉVE 1S84. . szeptember 14-én hunyt el VANDRÄK ANDRÁS tanár. Csetneken született 1807. január SZEPTEMBERI KRÓNIKA 24-én. A tanári diploma megszerzéséig Csetneken, Kassán, Rozsnyón, Eperjesen tanult, majd nevelő lett. 1830-ban külföldi tanulmányúton járt Jénában. Hazatérve újra nevelő lett. 1833-ban pedig bölcsészettanár- nak választották meg Eperjesre, ahol 1861—1874 között mint az eperjesi kollégium rektora a teológiai főiskolán is tanította a bölcsészeti tárgyakat: pedagógiát, természetrajzot, esztétikát. 1878-tól haláláig a jogakadémia tanára volt. A MTA levelező tagja lett 1847-ben, A bölcsészet tiszteletbeli doktorátusát kapta a jénai egyetemen 1858-ban. maid a budapesti egyetemtől 1883-ban. Számos művé jelent meg. melynek egy része egyházi, másik része szakágából való. Eperjesen halt meg. 125 ÉVE 1559. szeptember 15-én halt meg Gvulaf eh érváron IZABELLA KIRÁLYNÉ. Jagelló Zsig- mond lengyel király leányaként Varsóban született 1510-ben. 1539-ben Szavnlvai János király felesége lett. 1540-ben János halála után fia. a csecsemő János Zsigmond gyámjaként többekkel az ország kormányzója volt. Amikor 1541-ben Szolimán szultán csellel elfoglalta Budát. IApvába, majd Gyulafehérvárra költözött. 1551-ben Fráter György lemondatta a gyámkodásról I. F erdinár.d javára, s ekkor Lengyelországba távozott, ahonnan Fráter Gvörgy halála után az erdélyi főurak visszahívták. Október 12-én bevonult Kolozsvárra és János Zsigmond nevében átvette az uralmat. A török pártfogás alatt álló Erdély ekkor vált el véglegesen Magyarországtól. 225 ÉVE 1759. szeptmber 21-én Nagyszebenben született NEUGEBOREN DENJ.EL GYÖRGY evangélikus püspök. Szülővárosában tanult, majd nevelősködött (1778—17821. 1782. április 3-án a lipcsei egyetem hallgatói a lett. Hazatérve (1784.) szülővárosában conrektor. maid rektor lett. 1799-ben Szerdahelyen lelkész, 1805 őszén pedig Szászsebesre választották meg első papnak. 1806 decemberében Berethalmon lett lelkész, s egyben a püspöki tisztet is rábízták. Számos egyházi és iskolai szabályrendelet elkészítésében vett részt aktívan. Irodalmi téren főleg történelemmel foglalkozott. Beret- halmon halt meg 1822. február 11-én. 275 ÉVE 1709. szeptember 27-én halt meg BOTTYÁN JÄNOS kuruc generális, a Rákóczi-szabad- ságharc neves vezére, aki a török elleni harcok egyikében elveszítette fél szemét, ezért katonái így ismerték: Vak Bottyán. 1643-ban született. Kisne- mesi családból származott. Fiatalon lelt végvári katona. Részt- vett a törököket kiűző hadiáratokban. Előbb a sellyei végvár hadnagya, majd az esztergomi vár főhadnagya (1683), 1685-ben a budai pasa támadása elöl meg is védte a várat. Zsámbéki alka- pitány (1687.), majd szegedi vár- parancsnok, Kecskemét, Körös és Cegléd katonai parancsnoka volt. 1691-ben ezredes lett és ezredtulajdonos. 1701-ben a franciák ellen vezényelték, de 1704-ben átállt Rákóczihoz, aki generálissá nevezte ki. Résztvetí Éjsekújvár ostromában, a Vág melletti harcokban, majd a nyugati határvidéken, a Dunántúlon. 1708 elején Érsekújvár főkapitánya. a trencsényi csata után (1708 végén) a bányavárosok katonai parancsnoka. Kivételes katonai tehetség volt. Szigorú rendet és fegyelmet tartott seregében, de törődött katonáival. akik szerették. Katonai sátrában agyhártyagyulladásban halt meg Lőrinckátán. 100 ÉVE 1884. szeptember 27-én avatták fel az OPERAHÁZAT, melynek épülete a magyar képzőművészet és zenekultúra szimbóluma. Az 1870-es években Budapest . igazi metropolissá duzzadt — elsősorban az ipari fejlődés hallatlan méretű fellendülése következtében. 1872- ben Orczy Bódog, a Nemzeti Színház akkori igazgató.ia javaslatot dolgozott ki egy dalszínház felépítésére. A kiírt tervpályázatot 1873-ban Ybl Miklós nyerte meg. Az építkezés 1875-ben (október) kezdődött meg. A kőművesmunkát az építészek és munkások 37 hónap alatt, 1878. novemberére elkészítették. A belső díszítés további 6 évet vett igénybe. így 9 év alatt készült el Budapest egyik legpompásabb múlt századi épülete neoreneszánsz stílusban. Felavatására 1884. szeptember 27-én került sor 1. Ferenc József jelenlétében.. Óriási érdeklődés kísérte a felavatást. Ünnepi előadáson a Bánk Bán első felvonása hangzott el. majd a Hunyadi László nyitánya, s végül Wagnner: Lohengrin c. operájának első felvonása. 125 ÉVE 1859. szeptember 29-án született Kisbaconban BENEDEK ELEK. újságíró, író, a magyar meseirodalom egyik jeles alakja. Budapesten végzett bölcsészetet. Már diákkorában néprajzi gyűjtőúton járt. A pályát újságíróként kezdte. 18882—1893 között országgyűlési képviselő is volt. Beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Majd .napilapokat és folvó:reto- kat szerkesztett. Pósa Lajossal elindították Az Én Újságom, c* gvermeklapot. Sebők Zsiamovd- dal pedig a Jó Paitás-t. Ifjúsági könyvsorozatot is bocsátott útjára. Az ifjúság számára mese- átdolgozásokat. verseket, színdarabokat, leányregényeket, történelmi és irodalmi műveket irt. Haláláig szerkesztette Kisbaconban a Cimbora c. ifjúsági lapot. Mint meseíró a magyar gyermekirodalom egyik megteremtője volt. Az élenjáró pedagógusok sorában emlegetik nevét. 1929. augusztus 17-én Kisbaconban halt meg. Dctre János
