Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-09-02 / 36. szám
UKÖZAüUi) EVANGÉLIKUS Szolgálatba indítás az Északi Egyházkerületben A legtöbb evangélikus gyülekezetben még mindig beszédtéma a Lutheránus Világszövetség VII. Nagygyűlése. Sokan a most elkészült fényképeket mutatva mondják el az élményeiket azoknak, akik nem tudtak eljutni a Sportcsarnokba. Hiszen fel- emelően szép élmény volt a közös éneket, imádságot hallani, a különböző arcbőrű testvéreket látni és a közös úrvacsoravételen részt venni! Természetesen nem ilyen nagyszabású, de talán éppen ezért igen közvetlen, testvéri és meleg találkozás volt a Budapest-kelen- földi evangélikus templomban augusztus U-én, szombaton 11 órakor. Az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke, dr. Nagy Gyula, ezen az alkalmon indította útjukra, Jézus Krisztus evangéliumának szolgálatára a kerülethez tartozó végzett teológusokat: Bencze Andrást, Hepke Zsuzsát, Piri Magdolnát és Zólyomi Mátyást. A szabadszombat lehetővé tette, hogy mind a hívek, mind a lelkészek nagy létszámban vegyenek részt ezen az istentiszteleten. A templom zsúfolásig megtelt. 28 lutherkabátos lelkész élén vonult be a püspök és a 4 végzett teológus, hogy kérjék Isten áldását a íelkészi szolgálatba indulók életére, és munkájára. Már az erőteljes közös éneklés is éreztette, hogy nem egyszerűen a kíváncsiság hozta el az embereket, hanem az a tudat, hogy mindannyiunk imádságára szükség van, hogy a lelkész-i szolgálatot a fiatalok jól tudják végezni. A 313. ének , ezt így tudatosította bennünk: Üristen. téged áld az ének, / Halld meg imánk kérő szavát: / Pásztorát tőled kapta néped, / Te támogasd szolgálatát! / Te hívtad el, te külted el, / Erősítsd meg Szentlelkeddel! Az oltárnál dr., Nagy Gyula püspök mellett a Teológiai Akadémia megbízásából dr. Pröhle Károly professzor állt, valamint Bencze Imre kelenföldi lelkész, akinek gyermekei közül most a második lépett a Íelkészi szolgálat útjára. Az igehirdetés alapigéje Rm 15,13: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hit által teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységen a Szentlélek ereje által”. Igehirdetésében a püspök emlékeztetett a mögöttünk lévő nagygyűlés témájára: „Krisztusban, reménység a világért”, és ezt összekötötte mostani ünneplésünkkel: Isten maga gondoskodik egyházáról, tovább viszi a szolgálatot a fiatalokon keresztül, ezért lehet és van reménységünk. A világban terjed a félelem, a reménytelenség. Az atomháború réme, a környezetszennyezés állandó terjedése, a népességrobbanás beláthatatlan következménye sötét felhőként árnyékolja be életünket. De nemcsak a kollektív jövőnk bizonytalan, hanem a most Íelkészi szolgálatba indulók szívében is ott a bizonytalan kérdés: lesz-e elég hitem és erőm a szolgálat jó elvégzésére? Hogyan fogadnak a gyülekezetek? Mindezeknél a kérdéseknél igénk nem akad el a részleteknél, hanem a csüggedők tekintetét felemeli' az élő Istenre, mert az ő ereje képessé tesz látszólag megoldaüah kérdések megoldására. Jézus élete példa erre. A számunkra tragikus bűn kérdése is kap benne megoldást. Amikor Jézusra nézünk, reménységre kapunk példát és indítást. Ezért lehetnek a keresztyének és a most szolgálatba indulók is, a reménység fáklyávivői. Sokat imádkoznak a jelenlevők és a távollevők is értetek, hogy a reménység Istene töltsön be titeket teljes örömmel és békességgel —mondta a püspök. A pásztori szeretetet sugárzó igehirdetés után következett a fiatalok hitvallás és eskütétele, majd Bencze András és Zólyomi Mátyás lelkésszé avatása, Hepke Zsuzsa és Piri Magdolna Íelkészi munkatársi szolgálatra bocsátása. A jelenlevő lelkészek áldásával és az ősi Confirma eléneklésével fejeződött be az istentisztelet első része. Ezt követte az úrvacsoraosztás. Igen sokan éltek az úrvacsora áldott lehetőségével. A templom mellett levő tanácsteremben folytatódott a testvéri együttlét. A most induló fiatalok szülei nagy szeretettel és bőséggel terítettek asztalokat, hogy a messziről jöttek, de a közel lakók is egymással ismerkedve építsék és ápolják a testvéri közösséget. A nagy létszámú vendégsereg előtt köszöntötte Bencze Imre az egyházkerület püspökét és kedves feleségét. Megköszönte az istentiszteleti szolgálatot is, amely után most .elindulnak u fiatalok az egyházi szolgálatba. Megköszönte dr. Pröhle Károly szolgálatát és ebbén a Teológiai Akadémia szolgálatát, hisz ott tanultak a fiatalok 5 éven keresztül. Ez után adta át dr. Nagy Gyula püspök a lelkészavatás, illetve a Íelkészi munkatársi szolgálatra kibocsátás oklevelét, valamint az egyes munkakörökbe való kinevezést. Sokan köszöntötték a fiatalokat. Elsőnek Kari Károly egyházkerületi .felügyelőhelyettes, a kelenföldi gyülekezet felügyelője, aki visszaemlékezett arra a kis Andrásra is, aki 6 éves fejjel került a kelenföldi gyülekezetbe, Dr. Pröhle Károly arról beszélt, hogy mennyire a szívéhez nőtt ez. az évfolyam, mert éveken keresztül hivatalosan is lelkigondozója volt ennek a kicsi csapatnak. Nagyon sok virággal köszöntötték Piri Magdolnát, a bo- bai gyülekezet tagjai, akik azért utaztak olyan messziről Budapestre, hogy meglássák és megismerjék a most hozzájuk kerülő lelkigondozójukat. Balassagyar mairól viszont külön busszal is jöttek, hogy énekelhessenek Zólyomi Mátyás, a gyülekezet kán tornője gyermekének avatásán. Kalácska Béla, majd Garami Lajos esperes mondta el a gyüleke zet köszöntését, de mindenkinek a szeme akkor fátyolosodott el amikor a volt gyermekbibliakör vezetőnője beszélt arról, hogy mennyi imádsággal kísérte ennek a fiatalnak az életútját. A köszöntések közt volt különleges is. Hefty László Buenos Airesi magyar gyülekezet leiké sze, aki a nagygyűlés alkalmából érkezett hozzánk, örömmel vett részt ezen az egyházi alkalmon is és tolmácsolta a távolbasza kadt testvérek köszöntését. Hans Johen Genthen erfurti lelkész is Isten gazdag áldását kívánta a fiatalokra, ő az NDK-ban dia- kóhiai munkát végző teológusok révén került kapcsolatba velük. Jó volt együtt lenni! Köszönjük a vendéglátást a szülőknek, a testvéri együttérzést az össze- gyűlteknek, a meghitt istentiszte, letet a püspöknek és a vele szolgálatot végző lelkészeknek, de leginkább köszönjük Istennek a négy szolgálatba induló fiatal testvért, mert bennük és általuk Isten hűségét és szeretetét látjuk megvalósulni. A reménység Istene erősített meg bennünket örömmel és békességgel. Missura Tibor AZ EGYHÁZ FELELŐSSÉGE A BÉKÉÉRT A kiéli hét keretében (NSZK) mintegy kétszáz teológus, tudós és katonai szakértő háromnapos kongresszust tartott a békéről. A megnyitó istentiszteletet Eduar Lohse püspök, a Németországi Evangélikus Egyházak (EKD) elnöke tartotta. Igehirdetésében hangsúlyozta, hogy a németországi evangélikus egyházak felelősséget éreznek a békéért és ezért javaslatot kívánnak tenni a politikai és katonai egyensúly fenntartása, valamint a nemzetközi béke megőrzése érdekében. A kongreszus témája „Lépések a békéhez” volt. A konereszuson Trtitz Rend- torff professzor az egyik előadásában azt hangsúlyozta, hogy az atomkorszakban idejét múlta az „igazságos háború” képlete, mert a háborúval ma már nem lehet „igazságos békét” biztosítani. Az emberiség jövője ma egyedül a háború elkerülése, a fegyverkezés korlátozása, illetve a különböző politikai és társadalmi rendszerek békés együttélésének keresése útján remélhető. Ennek az együttélésnek, illetve a békének a rendszerét kell kidolgozni. A békés együttélés rendjének a kidolgozásában az egyházak nagy segítséget tudnak nyújtani a politikusoknak, közgazdászoknak és a katonai szakértőknek. (Iwi)—S. JAPÁN NŐK AZ EGYHÁZ SZOLGÁLATÁBAN A japán Keresztyén Tanács meghívására három nő a Német Demokratikus Köztársaságból ez év áprilisában látogatást tett Japánban. Látogatásuk során elsősorban azt figyelték, milyen a nők helyzete a japán egyházakban. Űtjukról hazatérve beszámolójukban megállapították, hogy a japán keresztyén egyházak mindent elkövetnek azért, hogy a japán évezredes hagyomány ellenére a nők megfelelő szerepet kapjanak az egyház szolgálatában. A harminc feleke- zetből álló japán egyesült egyházban háromszáz lelkésznő működik. Ez az összes lelkész tizenöt százaléka. Igaz, hogy a legtöbb lelkésznő a szeretetszolgálatban, az egyházi adminisztrációban és az iskolákban dolgozik. Gyülekezeti munkában legtöbbször lelkész férjük mellett, „tiszteletbeli” foglalkozásként vesznek részt. Érdekes a beszámolónak az a megjegyzése, hogy az anglikán egyházban egyáltalán nincs lelkésznő,, az evangélikus egyházban is mindössze egy van. (Iwi) — S. Őrségváltás az Egyházak Világtanácsa ólén Az Egyházak Világtanácsa a világ több mint száz országának háromszáznál több egyházát fogja át, mintegy négyszázötven millió hívővel. A legnagyobb nemzetközi egyházi szervezet és az öku- ménikus mozgalom (az egyházak egység-mozgalma) legfontosabb szervezete. Tagegyházai között vannak a világ protestáns és ortodox egyházai, az anglikán egyház és az úgynevezett „szabadegyházak ’ (baptisták, metodisták, pünkösdisták és mások). A római katolikus egyház nem tagja ugyan az Egyházak Világtanácsának, de együttműködik vele teológiai és diakóniai területen. A pápa 1984 júniusában tett látogatást az Egyházak Világtanáesa genfi központjában. A TÄVOZÖ FŐTITKÁR: DR. PHILIP POTTER A Karib-tenger egyik szigetének, Dominikának fővárosában született 1921-ben. Édesanyja metodista volt és ő is a metodista egyházban nevelkedett föl. Jogi tanulmányok után teológiai főiskolát végez Jamaikábnn, majd Londonban szerez teológiai fokozatot. Ökumenikus pályafutása az oslói ifjúsági világkonferencián való részvételével kezdődött 1947-ben. Ettől kezdve két nagy cél vezette: fáradhatatlan törekvése az egyházak megújulására és egységére, továbbá a szeretet világméretű szolgálata a szegényekért, az elnyomottakért és a nélkülözőkért Latin-Amerika, Afrika és Ázsia országaiban. Harminc évvel ezelőtt, 1954- ben hívták meg az Egyházak Világtanácsa Ifjúsági Osztályának vezetésére. 1960-ban pedig a Keresztyén Diák-Világszövetség elnökévé választották nyolc évre. Majd 1967-ben az Egyházak Világtanácsa egyik legfontosabb osztálya élére került. 1972 augusztusában az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága a legmagasabb ökuménikus tisztségre, a Világtanács főtitkári tisztségére választja meg. Mint az Egyházak Világtanáesa harmadik főtitkára tizenkét éven keresztül irányította Genfben a Világtanács sokoldalú szolgálatát. Mélyen hivő, erőteljes igehirdető és gyakorlati keresztyén ember, aki Isten igéjét szólaltatta meg az egyház és a világ minden lényeges kérdésében. Hadd idézzük itt csak egy mondatát: „Jézus Krisztust Úrnak vallani azt jelenti, hogy többé nem a hatalom szerefcetében, hanem a szeretet hatalmában élünk.” Szeretettel és megbecsüléssel gondolunk dr. JPhilip Potter több mint három évtizedes ökuménikus szolgálatára. Utolsó éveiben különösen sok támadás érte a nyugati sajtóban, mert kérlelhetetlen igazságszeretettel állt oda a szegények, az elnyomottak, a „harmadik világ” ügye mellé, július 13-án, a genfi Ökumenikus Központ parkjában, többórás, színes, megható ünnepség keretében búcsúztatták el az öt világrész keresztyénségének képviselői. Hivatalát 1984 végén adja át utódjának. AZ ÜJ FŐTITKÁR: DR. EMILIO CASTRO Emilio Castro metodista lel- Szemle (International Review of kész 1927-ben született a délamerikai Uruguay fővárosában, Montevideoban. Szülei munkásemberek, édesapja chilei, édesanyja spanyol származású volt; kilencen voltak testvérek. Buenos-Airesben és Bázelben tanult, 1948-ban szentelték az Uruguayi Metodista Egyház lelkészévé. Igazi nyelvtehetség. Spanyol anyanyelvén kívül még angolul, franciául, németül, olaszul és portugál nyelven is beszél. Lelkészi szolgálatot Uruguay- ban és Bolíviában végzett és 1957—1965 között a montevi- deoi központi metodista gyülekezet lelkésze volt. Az 1960-as évek közepén részt vett a Keresztyén Békekonferencia munkájában is. 1965—1972 között a latinamerikai egyházak ökuménikus szervezetének (UNELAM) főtitkára; 1970—1972 között az Uruguayi Metodista Egyház elnöke. Tizenegy éven keresztül, Philip Potter utódjaként, az Egyházak Világtanácsa Világmisszió és Evangélizáció Osztályának az igazgatója Genfben. Egy sor ökuménikus világkonferenciát szervezett és irányított. Közben beutazta az egész világot és rendkívüli ökuménikus tapasztalatokat szerzett a világ egyházaiban. Aktív módon részt vett, a . latinamerikai országok gazdasági és társadalmi fejlődéséért folytatott küzdelemben. Számos könyv szerzője, a Nemzetközi Missziós Mission) kiadója. A múlt évben vált meg az Egyházak Világtanácsában viselt hivatalától. Több teológiai főiskola vendégprofesszora volt és nemrég választották meg a buenos-airesi Egyesült Teológiai Főiskola rektorává. Dr. Emilio Gastro tizenegy éven keresztül Philip Potter főtitkár egyik közvetlen munkatársa volt, és benne Philip Potter ökuménikus szolgálatának legméltóbb folytatóját látják. Megválasztása után kijelentette, hogy (Folytatás az 5. oldalon)
