Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-26 / 35. szám
GYERMEKEKNEK^ A két Évike „Írok nektek, ifjak.. A krisztusi közösség életformája Évike barna hajú, égő szemű, tiszta tekintetű, tizenkét éves kisleány volt. amikor az ador- jánházi templomban konfirmál- kodott. Az iskolaév befejeztével ő is boldogan játszott a „dombon” társaival. Rekkető meleg volt ezen a nyáron. Adorjánházán az augusztus 20-a utáni vasárnapon tartottuk az aratási hálaadó istentiszteletet. Délután két óra volt. Az oltár úrvacsoráihoz megtérítve. Éppen kezdeni akartuk az első éneket, mikor a nyitott templomai tóban megjelent Évike, mezítláb, egy szál kis napozóruhában, unokatestvérével, aki szintén hasonló módon volt öltözve. Kézenfogva állnak az ajtóban és illedelmesen beköszönnek. Szervusz Évike. fogadom őket. Évike őszintén bevallja, hogy ő el akart jönni templomba, de eljátszotta az időt. Azután félve megkérdezi: „Tisztelendő néni, mezítláb bejöhetünk?” — Igen, bejöhettek, csak attól félek, hogy megfáztok, a templom hűvös. — Nem. vagyunk fázósak. — Akkor üljetek be a padba! Hívom őket. De látom, hogy még nem beszéltünk meg mindent, mert Éviké még csak egyik lábáról a másikra áll és nem indul befelé. „Akarsz még valamit, Évikém?” kérdezem, mire ő kimondja, ami még a léikét nyomja. „Mi úrvacsorát szeretnénk venni. Oda szabad menni mezítláb az oltárhoz?!” — Gyertek csak nyugodtan, a jó Isten a szíveteket nézi. Szívetekben pedig ott a jó szándék. Így történt, hogy áz ünnepi ruhába öltözött felnőttek között a két kis mezítlábas unokatestvér is ott térdelt az Ür oltára előtt. Mezítláb, de ünneplőbe öltöztetett szívvel. Évike azóta már Éva néni lett. Egy ötéves kislány és egy másfél éves kisfiú édesanyja. A kislányát Évikének hívják, barna hajú, égő szemű, tiszta tekintetű. Pontosan olyan, mint az édesanyja volt. Hűségesen jár a gyermek-bibliaórákra. Együtt énekel, imádkozik a többi gyermekkel. Már két éve karácsonykor verset mond a templomban. Így tesz bizonyságot Isten szere- tetéről. Ahogy telnek az évek, és a két Évikét figyelem, az anyát és apró leányát, hálás vagyok Istennek azért, hogy hűsége velünk marad nemzedékről nemzedékre. Kis és nagy közösségek problémáit boncolgatva — sorozatunk cikkeiben — rájöhettünk arra, hogy egyéni életünk és az egész emberiség jövője attól függ, hogy az egyes emberek hogyan tudnak kialakítani olyan életformát, amely meg tudja menteni az emberiséget a pusztulástól. Ennek a megfelelő életformának a keresése közben mi keresztyének nem támaszkod,hatunk csu- I pán az emberi logika és értelem érveire, hanem figyelnünk ke” arra is, mit mond Isten igéje erről a jövőt biztosító életformáról. Az aranyszabály Ezek között az első és talán a legfontosabb szabály az, amit Krisztus Urunk így fejezett ki: „Amit szeretnétek, hogy az emberek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjetek velük!” (Mt ' 7,12) Ezt a magatartást „aranyszabályának is szokták mondani, mert az egyik legfontos-abb szabályzója az emberi együttélésnek. Mit jelent közelebbről ez a krisztusi tanács? Azt, hogy úgy beszéljünk másokkal, vagy másokról, ahogyan elvárjuk, hogy ők is beszéljenek velünk, vagy rólunk. Ügy viselkedjünk, vagy olyan szívvel legyünk mások iránt, ahogyan magunk is elvárjuk. hogy ők viselkedjenek velünk. Kis és nagy közösségek problémái mind ennek a magatartásnak a hiányára vezethetők vissza. Azért van feszültség a családban, mert hiányzik a család egyes tagjaiból az egymásra figyelés. A munkahelyen, vagy a társadalomban is ez okozza a legnagyobb problémát. Hiába vannak törvények és rendeletek, az emberek nagyon könnyen ki tudják azokat játszani, vagy' mindenre nem is lehet szabályokat felállítani. Sokszor történik meg, hogy a rendelet nem szenved csorbát, de az emberek személyisége annál több csorbát szenved mások önzésétől. A megbocsátás A gyakorlat arról beszél, hogy nem tudjuk járni következetesen az aranyszabály útját. Nincs olyan ember, aki úgy tudna élni, hogy. sokszor talán akaratlanul vagy szándékosan meg ne sértse a másikat, s ezzel ne okozzon bosszúságot, vagy fájdalmat társának. Ennek a következménye viszont az, hogy ilyenkor a másik feljogosítva érzi magát arra, hogy a sértésre sértéssel, a hántásra hántással válaszoljon. S ekkor megindul az ördögi kör. amelynek nincs vége. Ezt a bűvös kört egyedül a megbocsátó szeretet tudja megszakítani. Ha a sértésekre a megbocsátó szeretet magatartásával tudunk válaszolni, akkor egyszeribe megtörténik a másiknak a „lefegyverzése”, mert a szeretet lépésére általában nem szoktak az emberek durvasággal válaszolni. Ezért van az, hogy míg Jézus az aranyszabály szavait egyszer mondta tanításában, a megbocsátó magatartásra számtalanszor figyelmeztette tanítványait. Nem csak figyelmeztette őket, hanem életével példát is adott nekik erre a magatartásra. Ezért parancsolta vissza Péter kardját a Gecsemáné kertjében és ezért imádkozott így a kereszten azokért, akik megfeszítették: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Az áldozatvállalás Krisztus Urunk azonban még ennél is tovább megy. Nem csak megbocsát azoknak, akik keresztre juttatták őt, hanem éle- ttét áldozza fel értük. Ezzel azt is megmutatta, hogy a keresztyén magatartáshoz is hozzátartozik az áldozatvállalás, vagy amint azt Jézus más szóval kifejezte, a kereszthordozás. Ez nem misztikus kifejezés, hanem mindennapi valóság. Az emberi együttélés nem képzelhető el áldozatvállalás nélkül. Gondoljuk csak meg, milyen áldozatot vállalnak a szülők, amikor gyermekeik felnevelésére vállalkoznak. Ha nem is ilyen nagy áldozatot, de azért mindig lemondást jelent az a magatartás, hogy tekintettel vagyok másokra, a családomra, a barátomra, a munkatársamra, azokra, akikkel napról napra találkozom. Ha ezt nem tudjuk vállalni, az mindig feszültséghez, háborúsághoz, végeredményben a pusztuláshoz vezet. Még népek és országok között is az a jövő egyetlen útja, hogy még áldozatvállalás árán is megtanulnak úgy élni, hogy tekintettel legyenek a másik népre vagy államra. Krisztusban Minderre azonban a saját erőnkből képtelenek vagyunk. A saját erőnkből mi soha nem tudunk megbocsátani, önzetlenül szeretni, vagy áldozatot vállalni. Mert önmagunkban csak magunkra néző, magunk körül forgolódó önző emberek vagyunk. Egyedül Jézus szeretetének és áldozatának az elfogadása tesz bennünket képessé erre a magatartásra. Mert ha komolyan vesz- szük és elfogadjuk, hogy Jézus mennyire szeret bennünket, hogy még életét is feládozta értünk, akkor egyszeriben mi sem tudunk gyűlölni, önző életmódot folytatni, hanem megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek és le tudunk mondani sok mindenről azokért, akiket Isten mellénk állított. Mindez azt is .jelenti, hogy a keresztyén éLetfolytatás legnagyobb titka az, hogy keressük Krisztus Urunkkal a közösséget, elfogadjuk és átéljük az ő bűnbocsátó nagy szeretetét. Selmeczi János Kovács Etelka 200 MILLIÓ DOLLÁR SEGÉLYRE 1977—83-ig az LVSZ bevétele 316 mill'Jió USA dollárra növekedett. Ez az előző periódushoz (1970—1976) viszonyítva több mint 100%-os növekedést jelentett, közölte az LVSZ pénztárosa, Carl Gustaf von Ehren heim. Csaknem 200 millió dollárt fizetett ki az LVSZ segélyekre, és a fejlődő országok fejlesztési programjának megvalósítására. Az LVSZ kiadásainak csak egy kis részét fedezi a tagegyházak hozzájárulásából. A világszövetség külön támogatást kap egy-egy kitűzött cél megvalósítására. Az adományozók között ott vannak mindig az egyházak mellett a missziós társaságok is. —.............. ....... -—_ Bá rmilyen sokat lendített a Római Klub évtizedes fáradozása a világélelmezési terveken, a íiarmad’k világnak emberei kierezték belőlük, hogy azt északamerikai és európai szemléletű emberek szerkesztették, akik az éhségzónák sok sajátosságát ismerik, de nem élnek benne a megoldatlan problémák sűrűjében. Ezért szervezkedtek a harmadik világ szakértői (1.978-ban (főleg délamerikaiak), hogy a fejlődő országok alultápláltságán segítsenek. E tervek legismertebb neve Barliöche-modell amely nem az egy főre eső jövedelmet (euroamerikai fogalom), hanem az objektív élet- színvonalat tartja mérvadónak. A lényegét Sárkány P. „Világ- élelmezési válság” (1979) című könyve alapján ismertetem. A terv politikusnak és szocialistának nevezi magát. Valóban megindítja a gyakorlati munkát. Látja, hogy a fejlődést szoclál- ökonómiai tényezők határozzák meg. Konstruktív jövőkutatás alapján fokozatos fejlődéspolitikával hárítja el a kríziseket, nem pedig azok orvoslása a Célja. A régiók történelmileg kialakult autonómiájával és természeti viszonyai szerint: szociális haladást óhajt elindítani, hogy a „szociális minimum” emberi jogát törvények útján garantálhassa. Azt szeretnék, ha a nemzetközi jog is hatályosítaná e jogokat. Ezek a mindennapi táplálkozási, tiszta víz és levegő, valamint egészséges lakás minimumok. Ehhez össze kell fognunk, hogy a világgazdaság életét megmenthessük. A terv a megvalósítás időtervét is beütemezi. A terv a szocialista jövőkutatás sok elemét tartalmazza, de a végrehajtásban utópista vágyakkal keveri a megoldás realitását. Ugyanakkor szocialista szövetkezeti vívmánynak te- k’nti a magyarországi mezőgazdasági termények 2—3-szorosá- ra emelését, A kezdeti segélyekkel támogatott elindulás után, gazdasági autarch'át követel minden fejlődő országnak. Szakértelem nélkül ma már FEKETE ZOLTÁN: A világélelmezés mint keresztyén kötelesség lehetetlen korszerűen gazdálkodni a fejlődő világban. Ha a talajművelést tekintjük, mindinkább a gépi talajművelésre kell gondolnunk. Ehhez a gépek és gépjavítás alapos ismerete nélkül ne is fogjunk hozzá. Nyerem tanzániai elnök egy időben visszatért az ökrök vontatta acél ekékkel végzett művelésre, mert a nagy gépeket nem tudták megjavítani, így be sem tudták vontatni és azok az esős évszakban szétrozsdásodtak tönkrementek. De a gépi munkánál nemcsak a gépekhez kell érteni, hanem a tarlóhántás, gyomirtás, magágykészítés, so-rgyom- kapálás és mindenek előtt az eső talajba kényszerítésének és a gyökérzónában való tárolásának módszereihez is. Egyúttal az egyik legnagyobb hiányosság az, hogy a gépkezelők egy része már jó műszaki kiképzést kapott, de a talaj vízgazdálkodásáról fogalma sincsen. A szubtrópusi és trópusi esőzések szakaszosan váltakoznak rövidebb-hosszabb esőtlen aszályokkal. Az évi csapadék össze- szege elég, de eloszlása igen rossz. 6—9 hónapig egy csepp eső sem hull olyan vidékeken, ahol a csapadék évi összege nagyobb a magyarországinál. Ezért először a víz helybentartása a fontos. Ahonnét lefolyik ^ott aszályt okoz, ahova összegyűlik a mélyedésekbe, a hosszantartó vízállás mindent kiöl. Ezért esőj nyelési célból morzsás szerezető felszíni talajtakarót kell létrehozni és altalajlazítóval olyan mélyen kell felszabdalni a talajt, amilyen mélyre a bevetendő növény fő gyökértömege leér. Ha ennél sekélyebben lazítunk, a mélyebb gyökérzet az aszályban elpusztul, ha mélyebben, a műtrágyákat a gyökérzóna alá mossuk le, ahol nem érvényesülnek. Egy kicsit több gyomirtószer már mérgezi a .jövő évi utónövényt és csökkenti terméseredményét. A kis adag mellett egyes ellenálló gyomok elfojtják főnövényt. Egy kicsit több rovarölőszer már mérgezi a beporzó méheket és a táplálkozó embert, állatot. Ezért csak erre kiképzett szakemberek képesek megállapítani az adagolást. A műtrágyákkal úgy állunk, mint az eledellel. Aki kevesebbet eszik elgyöngül, aki túl sokat, az megbetegszik. Csak talajvizsgálattal ' lehet eltalálni az adagolást. A legújabb mikroelemtrágyákkal úgy jár a képzetlen gazdasági szakember, mint aki adagon felüli gyógyszert vesz be és akaratán kívül öngyilkos lesz. Pedig, többek közt, ezekkel lehet beszabályozni a világpiacon versenyképes minőséget. Tehát agrokémiai képzettségű szakember kell! Még a kapitalista közgazdászok is azt állítják, hogy a fizetésképtelenséget leküzdeni a harmadik világban csak szakemberekkel ellátott szövetkezetekben lehet. Ezért képeznek ki a szocialista államok tömegesen színes szakembereket! Sajnos még a felsőfokú szakemberképzés felülmúlja a középkáder- képzést, pedig azokból meg több kell. N'ncsenek képzett könyvelők, beszerzők, pénztárosok, gép- karbantartók! Nyerere tanzániai elnök magyar oktatókat is hívott az új Szövetkezeti Főiskolára, ahol Nyers Rezső szövetkezeti könyve kötelező olvasmány. (Ansa Lehma szóbeli közlése, Genf) A trópusi országokban egymással ellenséges kis törzsekben él a lakosság, amelyek nagycsaládokban (kb. 100 fő) kollektíván gazdálkodnak. A szövetkezetekbe kb. 1—2 ezer ember tömörül, ezért nehéz olyan gazdaságilag egységes vidéket találni, amelyen ugyanazon törzs tagjai laknak. A több törzshöz tartozó szövetkezetekben igen erős a széthúzás. Ezt a két évtizede működő szövetkezetekben a felismert közös gazasági érdekek feloldották, de egy évtized még nem formálja át az emberek tudatát és a különböző nyelvű és törzsi jeleket viselő tagok egymás ellen harcolnak. Az Ilyen ellentétek feloldására még az erősen kapitalista beállítottságú közgazdászok is csak a szövetkezeteket tartják alkalmasnak. De mit tehet az egyház az éhség felszámolása és a kollektív munka megszilárdítása érdekében? Missziót kell elindítani az itt tanuló szakemberjelöltek között. Ezt igen fokozatosan és megfontoltan lehet elkezdeni. Tudni kell, hogy gyűlölik a keresztyéneket, mert a rabszolgatartás és gyarmatosítás a keresz- tyénség jegyében ment végbe. A magyarokat ezzel a múlttal nem lehet vádolni, ezért a bizalom egy fokkal nagyobb bennük. Ez azonban nem általánost Jó, hogy a nálunk végzettek tompítják véleményüket. Sok színes hallgatómmal és aspiránsommal beszélgetve, arról panaszkodnak, hogy a mct- gyarok gőgösek 'és lenézik őket. Az országot csak az utcáról és egyetemekről ismerik. Nem jutnak be valamire való családok lakásába. A magyarok kihasználják, hogy a színesek nem tudják eldönteni, hogy melyik nálunk a szép lány. Aki számára reménytelen, hogy itt férjhez menjen, az megfog magának egy színes férjet. Ók Zömmel a társadalom hajótöröttjeinek otthonaiba tévednek be, amit a nagy szegénység tudat velük. Hasonló megnyilatkozásokat csak hosz- szentartó ismereteség után lehet nyerni. Egyébként udvariasságból mindent dicsérnek. Tehát a velük való foglalkozásnál nem lehet fejjel a falnak rohanni! Személyes példás életünk és bizonyságtételünk nélkül csak tagtoborzásnak vélik missziónkat. Először be kell bizonyítanunk, hogy valóban felebarátunknak és testvérünknek tekintjük őket! Ezután be kell bizonyítani, hogy mi nem ajándékot várunk tőlük, hanem fel akarjuk számolni az éhséget hazájukban! A következő szakaszban lehet csak bebizonyítani, hogy a keresztyénség nem azonos a névlegesen keresztyén rabszolgatartókkal, gyarmatosítókkal, vagy a fajüldöző délafrikai apartheid rendszerrel. Mindezek hosszú átalakulást váltanak ki tudat- és érzelmi Világukban. Sokszor csak évek után jutnak el odáig, hogy hazatérve kapcsolatot létesítenek az ottani keresztyénekkel. Erősen ki kell emelnünk a különbségeket a névleges és valódi keresztyének közt és ai evangélium tiszta tanítását kell nyújtanunk. összegezve: először bizonyítani kell, hogy amit rólunk tudnak az teljesen téves! Meg kell győznünk őket önzetlen sze- retetünkről! Lehetőleg férfi férfival és nő nővel foglalkozzék, mert egy fel- lobbanó, de abbamaradt szerelem a legerősebben bizonyítja bennük a keresztyének kérlelhetetlen gőgjéről és lenézéséről való bizonyosságukat. A mohamedánokkal van a legnehezebb dolgunk. Őket arra tanították, hogy a Biblia meg van hamisítva, de Mohamed még hozzájutott a hamisítatlan szöveghez. Ök azt a Jézust tisztelik, aki a hamisítatlan szövegek egyik prófétája, akiről a ke- reszetyének nem sokat tudnak. Szerintük ö nagy etikus. A kérdés nem ilyen egyszerű, de’ennek tudta nélkül ellenhatást lehet kelteni. Egyébként rajtuk keresztül, mi magyar keresztyének is igen sokat tehetünk a fejlődő országok éhségének felszámolására és a világ- élelmezés megjavítására. Ha ezt megtesszük, akkor előfordulhat, hogy az Ür jobbkeze felől állíthat bénnünket az utolsó ítélet alkalmával.
