Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-26 / 35. szám
A nagygyűlésen részt vevő vendégek fogadására 112 gitüle- kezetben készültek július 29-én. Lázas várakozás, utolsó simítások, hogy minden szép rendben várja a vendégeket. Nem is vendégeket, hanem testvéreket. A testvéreket, akik a szomszédos népek fiai közül jöttek, vagy akik kilométerek ezreit repülték át, hófödte hegyek vagy csillogó óceánok fölött. Eddigi értesülésünk szerint 640 vendég látogatta meg vidéki gyülekezeteinket, 250 vendég a budapesti gyülekezetekben vett részt istentiszteleten. Volt, ahova két vendég (Pestújhely), volt. ahová 19 (Bakonycsernye). vagy 20 (Alberti, Csömör) testvér hozta el egyháza, gyülekezete szeretetét. Testvéri közösség alakult ki ott, ahol a vendégek a zsúfolt templomokban Isten igéjét hallgatták. A madagaszkári lelkész keresztelési igehirdetésében Bakonycser- nyén az élet reményégéről beszélt 3 kisgyermek keresztelésekor. Békéscsabán Vikström érsek több. mint háromezer lelket számláló gyülekezet előtt hirdette az igét, s ott volt Békéscsaba-Er- zsébethelyen. ahol új gyülekezeti ház alapkövét tették le. Ez a ház. is azzal a reménységgel épül. hogy Isten igéjére éhező fiatalok és öregek hallják majd az élet jó hírét. Csaknem másfél nap állt rendelkezésre, hogy testvéri beszélgetésben távoliak közellevőkké, idegének -barátokká legyenek. Pusztavámon az igehirdetőt, aki az NSZK-ból érkezett, meleg szeretette! és barátsággal fogták körül. Nem első alkalommal állt ő a pusztavámi szószéken. Németajkú gyülekezeti tagjaink PuszKilencszázan az ország gyülekezeteiben tavámon éppen úgy. mint Duna- ha-rasztin otthonaikban és a gyülekezetekben az élet minden kérdéséről beszélgettek vendégeinkkel. Közérdekű kérdések éppen úgy előkerültek, mint a gyülekezet örömeinek, gondjainak kérdései. Ahol nem értették egymás nyelvét, ott segítettek a tolmácsok, vagy maguk a vendégek váltak a kommunikáció eszközeivé. örömmel vállalva a nyelvi nehézségek áthidalását. „Még engem is megértett a néger bácsi” — mondta esy kisgyermek, akit ölébe vett szeretettel a néger lelkész. Külföldi és hazai filmesek csapata örökítette meg a gyülekezeti találkozókat. A templomok ünneplő gyülekezetét éppen úgy, mint a testvéri együttlétet a ba- konycsernyei szőlőben, ahol Ma(Külföldi vendégeink gyülekezeti vetkező számainkban rika, a háziasszony szeretetét tapasztalhatták meg a vendégek. Isten királyságáról jelképesen úgy beszél a Szentírás, hogy a minden népből, nyelvből, nemzetségből jövők Isten asztalához ülnek és örvendeznek. Budapesten és vidéken — mondta az egyik vendég —, a nagygyűlésen és lelkészlakásokba.n vagy otthonokban ezen a vasárnapon úgy voltunk együtt fajra, nemre, bőrszínre, társadalmi rendszerekre nézve különböző emberek, de valamennyien Isten gyermekei, mint akik asztalhoz ültünk és kibeszél heteden örömmel örvendeztünk. Talán jele volt ez annak, hogy Isten az egész világon minden embert egy asztalhoz akar ültetni, hogy örüljenek, örvendezzenek és a boldog jövőt építsék és munkálják. — ni — nk.ben történt látogatásairól, kö- cözlünk tudósításokat) AZ LVSZ ÜJ ALELNÖKEI A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága az elkövetkező hét évre először választott 5 alelnököt, a világ öt kontinensét figyelembe véve. Az al- elnökök a következők: dr. Johannes Hanselmann tartományi püspök (München, Bajorországi Evangélikus Lutheránus Egyház), D. Augusto Ernesto Kxtnert elnök (Porto Alegre, Brazíliai Ágostai hitvallású Evangélikus Egyház), dr. Soritua Nababan főtitkár (Jakarta, Protestáns Keresztyén Batak Egyház), David Preus püspök (Minneapolis, Ame- sannah B. Telewoda (Monrovia, rikaj Lutheránus Egyház), Su- Libériai Lutheránus Egyház). VASÁRNAPI OFFERTÓRIUM A megnyitó istentisztelet offer- tóriuma 226 677,80 Ft volt. amely összeget az LVSZ az afrikai éhínség leküzdésére fordítja. EGYHÁZUNK BEMUTATKOZÁSA A Magyarországi Evangélikus Egyház július 23-i bemutatkozása az élő és szolgáló egyház tanúskodása volt hitéről, szere- tetéről és munkájáról. Tanúskodás volt a hitéről. Arról a hitről, amely népünket egy ezredévvel ezelőtt Isten megismerésére vezette ebben az országban. Tanúskodás volt azokról az évszázadokról, amelyekben evangélikus egyházunk Jézus Krisztushoz hűségesen ragaszkodva élte hitét. Együtt örvendezett vagy könnyezett népünkkel. Krisztushoz ragaszkodó hittel kezdett — új úton járva — új szolgálati területeket felismerve szolgálni a szocialista társadalomban. Ott, ahol — ahogyan azt dr. Nagy Gyula püspök köszöntő szavaiban^ kifejtette — megvolt a kísértés arra, hogy egyházunk a visszahúzó erők támasza legyen, op- pozícióba helyezkedjék vagy gettóba vonuljon, de Mr. és Miss. Lutheran (Fabiny Tamás és Müntag Judit) beszélgetése dr. Hafenscher Károly „tanár úr” közreműködésével többször hangos kacagásra késztette a népes hallgatóságot. Igazi, derűs hangulatot teremtettek, mintegy bevezetve a nagy érdeklődéssel várt filmet. Egyházunk életútját mutatta be Kis József Életünk és utunk című művészi alkotású filmje, mely külföldi vendégeink csodálatát és elismerését elnyerte. A Soprontól Celldömölkön át, Nagytarcsa és Békéscsaba gyülekezeteinek bemutató film nem feledkezett meg a szórványokban végzett fárasztó lelkészi szolgálatról sem. Megható volt a szentgotthárdi szórvány-lelkész közvetlen beszélgetése a szórványgyülekezetek tagjaival. Akik ezt a filmet látták, megtapasztalhatták, hogy Isten lelkének munkája nincs társadalmi rendhez kötve. Előtte kedves minden ember. A filmvászonról jelképesen lelépett — elmúlt évben felavatott — lelkészek és lelkészi munkatársak egy esztendő tapasztalatairól számoltak be. Szolgálati területükről, örömeikről és a szolgálat fárasztó tértiéiről. Az élet lüktetése, a Szentlélek munkájának jelenléte tükröződött szavaikon keresztül. A hazánk legnagyobb gyülekezetében szolgáló Bakay Péter az elvilágiasodás hatásáról szólt, ahol a Viharsarokban a hagyományos gyüleke- ti életforma teljesen megváltozott. Ugyanakkor Pilisen régi hagyománynak megfelelően minden reggel istentiszteletet tartanak. A lelkész nem üres falaknak prédikál, hanem azoknak, akik munkába indulva Istennek adnak hálát az éjszaka nyugalmáért és az erőt is tőle várják az új nap feladatainak végzéséhez. Csepregi Erzsébet gyülekezeti munkatárs vasárnaponként öt helyen szolgál. A németajkú gyülekezetekben — hagyományoknak megfelelően — német isten- tiszteleket is tart. Az esztergomi bazilika főoltárának képénél kisebb evangélikus templomban a gyülekezet 45—50%-a vasárnapról vasárnapra részt vesz az istentiszteleten. A gyülekézet szeretetéről tanúskodott Túrmezei Erzsébet magyar és német nyélven elmondott verse. A nyi-tottszívűségnek, vendégszeretetnek kézzelfogható jele volt az a kézimunka, amelyet gyülekeztünk asszonyai — tájjel- legnek megfelelően — készítettek, mintegy 1500-at. A vendégek tapsviharral köszönték meg Bachát Istvánnénak. aki a munka irányítását fogta össze és a kézimunkák készítőinek, akik a „csomagok” felbontása pillanatában ott voltak a stadionban. Isten volt és Isten lesz a mi oltalmunk és erősségünk nemzedékről nemzedékre. Bánffy György színművész az „Erős vár a mi Istenünk”-et mondta el, József Attila fordításában. Élmény volt Szokolay Sándor zeneszerző művészi alkotásának, a Luther-kantátának részleteit hallgatni. A Lutheránia énekkara énekelt és Szokolay Sándor vezényelt. A hétfő esti bemutatkozás sikerében többeknek része volt. Köszönet illeti mindazokat, akik részt vettek ebben a munkában. — ni — NAPRÓL NAPRA Cikkeinknek egy részét a LVSZ budapesti nagygyűlésének lapjából, a Napról Naprából vettük át. Ezt a lapot, amely a nagygyűlés ideje alatt naponta jelent meg és összefoglalókkal, .interjúkkal, kénekkel .híradásokkal adott tájékoztatást a nagygyűlésről. Marc Chambron. az LVSZ kommunikációs osztályának igazgatója irányításával több nyelvű szerkesztőség állította össze. A láp felelős szerkesztője Herb David, az Amerikai Lutheránus Egyház információs osztályának igazgatója volt. Magyar részről Lehel László vezetésével dr. Nagy István, Szent- pétery Péter és Bachorecz Katalin vettek részt a szerkesztésben. Lehet kezes találni MÉRHETETLEN, DE NEM MEGOLDHATATLAN Carl Friedrich von Weizsäcker professzor, az ismert atomtudós és filozófus a nagygyűlés harmadik főelőadását taihotta. Vázolta a világpolitikai helyzetet, az észak—dél és kelet—nyugat közötti konfliktus összefüggéseit. Hogyan jöhetett létre ez a világpolitikai helyzet — kérdezte előadásának második részében. Földünk még soha nem látott annyi viszonylag jól táplált és jó körülmények között lakó embert, mint ma, de az egyenlőtlenségek nem szűntek meg: A fegyverek hatásfoka sem volt ilyen nagy, nem azért,, mert ma rosszabb politikát folytatnak a hatalmak, mint a régiek, hanem a technikai fejlődés hozta magával. A hatalom Weizsäcker meghatározása szerint az eszközök felhalmozása és felhasználása egy társadalmi csoport vagy személy érdekében. Biztonságérzetet az ellenféllel szemben pedig az eszközöli mennyiségi és minőségi fölénye ad. A. keresztyének történelmi szerepének megítélésében, mondotta, abból kell kiindulnunk, hogy Jézus világosan látta a hatalom természetét: a kísértő arra kérte, hogy imádja őt, a hatalom urát. Jézus azonban a világ tökéletes megváltozását tanította. Kérdésünk persze, hogy lehetséges-e ez a változás itt. a meg nem változott emberek között? Elképzelhető, mondotta Weizsäcker, de az értelem csak akkor elég erős, ha azt a szeretet nagy indulata hordozza. Luther a keresztyén- ségnek ezt a belső feszültségét az Isten kétféle kormányzásáról szóló tanítással írta le. Ezek után a háborúhoz való keresztyén viszonyról szólt. A keresztyének a történelem folyamán megtagadhatták a részvételt, de amikor először kerültek ki közülük a katonák és az uralkodók, akkor lett igazán kérdéses a részvétel mértéke. Erre a felelet az igazságos háború tanítása volt. De milyen eszközök igazságosak? — kérdezhetjük az előadóval együtt ma, az atomkorban. A felelet három részből áll: 1. Az atomfegyverek bevetése semmilyen igaz ügyhöz nem méltó. 2. Egy gonosztettel való fenyegetés csak akkor hatásos, ha világossá tesszük, hogy komoly esetben azt el is követnénk, de már ez is gonosztett. 3. Az atomfegyverek eddig tényleg elrettentő hatásúak voltaik, tehát valami más módot kell keresnünk. Korunknak tehát az a mérhetetlen feladat jutott, hogy a háborút, mint olyat megszüntesse. ' Weizsäcker előadásának utolsó részében a lehetséges tennivalókról beszélt. Sem a kétségbeesés, sem a hamis reménység a magától való javulás iránt nem célravezető. Legfontosabb a tudat megváltozása, az. hogy a háború intézményét meg keli szüntetni. Ha egy valaki ezt a meggyőződését. évente egy másik embernek tovább adná, akkor két év múlva négy, és 32 év múlva négy- milliárd ember munkálkodna ezen. De legyen csak százezer, mondja Weizsäcker, a világ minden országában, akik nemzetük véleményét alakítani tudják. A háborúkat lépésről lépésre korlátok közé kell szorítanunk tűrhető gazdasági, kereskedelmi viszonyok megteremtésével, a nép- szaporulat megállításával és sok más további intézkedéssel. A problémák sokasága mérhetetlen. de nem megoldhatatlan. Nem az atomfegyver a háborús veszély oka, ez „csak” a halálos pusztulás veszélye, amennyiben az elrettentés csődöt mondana. Nincs olyan technikai intézkedés, amely biztosítaná a békét, ez csak a politikai struktúrák alapvető változásával következhet be, fejezte be előadását Weizsäcker professzor. HALASZTHATATLANUL CSELEKEDNI Weizsäcker előadásának fő kor- referátumát Simái Mihály akadémikus, az ENSZ Társaságok Világszövetségének tiszteletbeli elnökei tartotta. Nagy egyenlőtlenségek. társadalmi, gazdasági, ideológiai különbségek osztják meg az emberiséget — mondotta előadása bevezetésében. A kölcsönös függőség legellentmondásosabb forrásai és kifejezői a háborúk. a környezetszennyezés és sok más. Nemcsak az emberiség biológiai létét, hanem gazdasági, társadalmi jövőjét kell világméretekben szem előtt tartanunk, közös érdekeinkért közösen cselekednünk. A hetvenes évek közepe óta a politikai viszonyok ’fokozatosan romlanak. Ugyanakkor a világnak fcb. 160 állama van. soha eny- nyi eltérő, de ugyanakkor közös érdekkel. A gazdasági hatalom több pólusú, több ország rendelkezik vele. a katonai hatalom tekintetében azonban továbbra is a két pólus a meghatározó — egyre növekszik a két globális nagyhatalom felelőssége. Az ENSZ fontos tárgyalási fórum, de igazán hatékonyan csak akkor tud fellépni, ha tagjaiban megvan a közös akarat, ez különösen is a Biztonsági Tanács állandó tagjaira vonatkozik. A béke és együttműködés dokumentumai között legfontosabb a Helsinki Záróokmány — a hidegháborúval, feszültségekkel szemben ennek betűje és szelleme kínál alternatívát. Nagymértékű függőségük következtében a kis európai országoknak ehhez különösen is fontos érdekük fűződik. Simái professzor ezután arról beszélt, hogy a nagy országcsoportok belső problémáinak következtében növekszik a világ- gazdasában a rend és az egyensúly hiánya. A kölcsönös függőség eredményeképpen gyorsan terjednek a gazdasági problémák, ezek az európai szocialista országokat sem kímélik. Biztos receptet a megoldásra sehol sem lehet adni, valószínű, hogy sikert csak a különböző módszerek együttes, rugalmas alkalmazásától remélhetünk. Mindennek azonban első és legfontosabb gátja a világméretű fegyverkezési verseny, és az azt szító feszültség. Ez lerombolja az államok közötti bizalmat, amely pedig mindenfajta nemzetközi együttműködéshez elengedhetetlen. A fegyverkezési verseny megszüntetése, vagy legalábbis befagyasztása előfeltétele minden más probléma megoldásának (élelmezés, környezgtszeny- nyezés, a nyersanyag- és energia- ellátás biztosítása stb.). Hívőket és nem hívőket, keresztyéneket és más vallások követőit különböző indítékok ösztönzik cselekvésre a túlélés érdekében. De találhatnak és találnak is közös alapot „emberszinten” történő együttműködésre, állapította meg. Simái professzor előadásának végén derűsen Luther Márton szavait idézte, amelyek ugyan más körülmények között hangzottak el, de arra tanítanak, hogy nekünk is hasonló elszántsággal kell cselekednünk: „Ha annyi ördög van is Wormsban, ahány cserép a háztetőn, mégis belépek.” így tehát ha nehézségek tűzdelik is végig az utat, az emberiség felül fog azokon kerekedni, ha megszületik az elengedhetetlen eltökéltség, mondotta. — szp — /