Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-08-19 / 34. szám

Töb£»©f és jobban

A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa Kallódó Ifjúsági Missziójának első konferenciája 47 résztvevője (református, evangélikus, baptista, metodista, katolikus) lelkesedéssel és körültekintéssel foglalkozott a misszió kérdéseivel.

A veszélyeztetett fiatalok között a megelőzés a legfontosabb fel- ftdaPwik. Tulajdonképpen minden fiatal veszélyeztetett, különösen a csonka családban felnövő, vagy iszákos-bűnöző szülők által nevelt gyermekek, de nem kevésbé veszélyeztetettek a jómódú családokban felnövő egykék sem.

. A gyermekekért végzett munka első területe a gyülekezet. Itt külön hangsúlyt kapott a vidékről a fővárosba kerülő fiatalság 'felkarolása, akik még nem alkoholisták, nem narkósok, csak unatkozó, magukramaradt fiatalok. Az állami gondozottakért is sokat tehetnének a hivő családok. Ez nem egy-két órás alkalmi áldozatot igénylő szolgálat. Csak évekig tartó törődés vezethet eredményre. A csavargók, bűnözők, alkoholisták, narkomániások megmentéséhez jól átgondolt, kiépített munkamódszerekre, elméleti ismeretekkel, lelki ajándékokkal rendelkező, áldozatos szolgálatra kész munkatársakra és imádkozó gyülekezeti, háttérre van szükség.

E témakörben hangzottak el igei buzdítások Adorján József református esperes (Ef 6,10—17), Balog Zoltán református lelkész (Csel 8,26—39), Németh Géza (Mk 4.30—32; Mt 13,44—46) részéről. A fiatalok problémáit és a segítségnyújtás íehetőségeit tárták elénk Szilágyi Zsuzsa, Donáth Blanka pszichológusok, dr. Jámbor Imre körzeti orvos, dr Takács Gáspár és dr. Szabó Péter kórházi orvosok előadásai. Az Iszákosmentő Misszió értékes tapasztalatairól Balog Zoltán református lelkész, a misszió munkatársa számolt be. Az előadásokat élénk eszmecsere követte.

A vasárnap délelőtti istentiszteleten Viczián János, a Baptista Egyház elnöke Rm 14.1—9 igeversek alapán buzdított a szolgálatra, emlékeztetve az igére: „Az Isten .befogadta őt”. A baptista Soli Deo Gloria együttes és az ősagárdi evangélikus rézfúvós és fafúvós furulya-együttes ének-zene szolgálatait örömmel hallgatta a gyülekezet.

A konferencia ökumenikus ifjúsági istentisztelettel zárult. Igét hirdetett D. dr. Bartha Tibor református püspök, az ökumenikus Tanács elnöke. Efézus 6.10—11,18 versek alapján a sátáni erők elleni harcira bátorította hallgatóit. Hangsúlyozta, hogy a sátán a gyermekeink körében is végzi átkozott munkáját. Eltakarja az élet szépségét, hogy kiégett semmit mutasson, és az öngyilkosságba kergesse őket. Krisztus népének harcba kell szállnia az ezerarcú, gyermekeinket megrontó sátánnal. Együtt kell felkészülnünk erre a harcra, mert erőnk feletti út ez — mondotta Bartha püspök. Az ökumenikus istentiszteletet Adorján József református esperes vezette Missura Tibor evangélikus lelkész, Szakács József, a Szabadegyházak Tanácsa elnöke. Pánczél Tivadar református lelkész. Dobner Béla baptista lelkész és Sztupkai Mihály metodista lelkész szolgálatával.

Cz. E.

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: felelős kiadó:

I Harkányi László |

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft , Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133-1302

Szedés: 84.2315/90-34 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda

' Felelős vezető;

Szlávik András vezérigazgató

— Dr. Ács Sándor ny. városi vezető-főállatörvos, a gyülekezet több. mint 4 évtizede hűséges presbitere 77 éves korában elhunyt. A város és a gyülekezet nagy részvéte mellett . kísérték utolsó földi útjára. Hamvai mellett a miskolci evangélikus temetőben Szebiik Imre esperes hirdette a vigasztalás igéit. A sírnál Donáth László s. lelkész szolgált. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam .. (II. Tim. 4,7—8).

— Bucz András mezőgazdasági mérnök, a budavári gyülekezet presbitere, 52 éves korában példamutató türelemmel viselt hosz- szú szenvedés után 1984 július

18-án hazatért. Búcsúztatásán a Farkasréti temetőben Koren Emil és Madocsai IVliklós szolgáltak. „Nékem az élet Krisztus”,

Istentiszteleti rend

Budapesten,

1984. augusztus 19-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné, Kovácstiázi Zelrria, de. 11. (úrv.) Takácsné, Kovácsházi Zelma, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. U. (úrv.) Muntag Andorné, du. 6. Muntag An- dorné. Dózsa György üt 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői üt 24. de. fél íl. Grűnvalszky1 Károly. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, (magyar) Grűnvalszky Károly. Thaly Kálmán u. 28. de.\ 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabó Lajos. Rákosfalva de. 8. Szabó Lajos Gyarmat u. 14. de fél 10. Szabó Lajos. Kásák Lajos u. 22. de. 11. Váci út 129. de. negyed 10. Frangepán u. de. 8. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. 8. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karrier Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Rákoshegy de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákosliget de. 11. Rákoskeresztúr de. fél 11.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Scholz László, de. fél 11. (német), de 11. (úrv.) Scholz László, du. 6. Koren Emil. Toroczkó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. id. Harmati Béla, de. 11. id. Harmati Béla, du. fél 7. Takács József. Modor! u. de. fél 10. Muncz Frigyes. Pesthi- degkút de. fél. 11. Takács József. Kelenföld de. 8. Weltler Ödön, de. 11. (úrv.) Weltler Ödön, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rőzse István. Törökbálint dü. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

Istentiszteletek a Balaton mellett

1984. augusztus 19-én

Balatonakali de. 10. Balatonalmádi

(Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) du. 4. Ba- latonboglár (református templom) du. 3. Balatonfenyves (református templom) de. 8. Balatonlelle (református templom) du. 4. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 4L> de. 10. Balatonvilágos (Drenypvszky-vil- la) du. 4. Dörgicse de. 11. Gyenes- diás (Béke u. 57.) du. fél 3. Keszthely (Deák F. u. 20.) de. 11. Kis- dörgicse de. 12. Kővágóőrs du. 3. Siófok (Fő u. 93.) de 11. Sümeg (Luko- nich u.) de. 9. Zánka de. 11. *

— Szentháromság ünnepe után a 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16, 1 — 9; -az igehirdetés alapigéje: 2 Méz 32,4 —10.

A BUDAVÁRI gyülekezet pénztárost keres. Jelentkezés a 360-747-es telefonszámon.

LEINFORMÁLHATÓ vidéki család Budapesten tanuló fiú gyermekének igényes otthont adok. Szülők jelentkezését ..Nem dohányzó” jeligére a kiadóba kérem.

„Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon” Lk 12,48.

VASÄRNAP. — „Nagy a te hűséged!” —r JSir 3,23 — (Tit

3,4—5 — Mt 25,14—30 — Zsolt 141). Sötét háttéren felragyogó mondat ez. A próféta Jeruzsálem romjain sír. A város kiégett, a túlélők hajléktalanok, éheznek és fenyegetettek. Isten embere egyetlen jajkiáltás. Nem csoda, ha hite is ingadozik. Mégis váratlanul és érthetetlenül Isten szeretetéről és minden reggel megújuló hűségéről énekel. — A mi életünk is elsötétülhet. Az Űrra hagyatkozó életet is kikezdi a. szenvedés, földi elmúlás, betegségek és számtalan változatban a bajok. De a sötét háttér se feledtesse el, hogy Isten hűséges, hozzánk állhatatosan és kitartóaan ragaszkodik.

HÉTFŐ. — „Ti magatok is

mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá” 1 Pt 2,5 — (Zak 6,15 — 1 Kir 3,16—28 — Mk 6,45—56). A kövek a házfalakban már nem élnek önálló életet. Rendeltetésük, hogy ösz- szetartozzanak. Egymást taszítva széthullana az otthont adó ház, így a lelki ház az összetartozás jelképe. A Jézushoz tartozók élő kövekként épülnek be övéi közösségébe. A másikat taszítva magam sem maradhatok meg Uramnál, . a másikat akár csak közönyösen tekintve is önmagamat is kirekesztem a közösségből.

KEDD, — Pál írja: „De az Űr mellém állt, és megerősített, hogy általam legyen teljessé az ige hirdetése, hogy a pogányok valamérinyién rpeghallják azt”

2 Tim 4,17 — (Ézs 50,10 — űk 16,10—13 — Mk 7,1—13). A börtönből írja ezt Pál apostol. Tudja, hogy életének végéhez ért: feláldozítatásáról és elköltözésének idejéről beszél. Külön fáj, hogy mindenki elhagyta, őt, elfordultak tőle és senki sem volt mellette. Minden oka méglenne tehát az elkeseredésre. ^ Mégsem magányos, hiszen az Űr mellé állt és megerősítette őt. „Elhagynak emberek, mit árt, ha ő veled. Töröld le kijnnyedet: Jézus szeret!” (389. énék 2. v.).

SZERDA. — „Az egyháznak békessége volt, és a Szentlélek

segítségével számban is gyarapodott” ApCsel 9,31 — 3 Móz 26,6 — Péld 8,12—21 — Mk 7,

14—23). A szaporodás az életjelenségek közé tartozik. Élettelen anyag nem tud szaporodni. Mindig az élet velejárója, hogy utódok viszik tovább, hogy növekszik, hatványozódik. Az élet jelensége az egyházban is, ha a hit nem áll meg bennünk, nem marad meg a meglevőkre kor- iá! ozottan, hanem mindig újakban születik meg. Ennek azonban legfeljebb eszközei lehetünk a hitet teremtő Szentlélek kezében.

CSÜTÖRTÖK. — „örvendeznek általad, akik szeretik nevedet” Zsolt 5.12 — (2 Kor 3,18 — Préd

9,13—18 — l\ík 7,24—30). „Számban nevednek jó íze van” — vallja Istenről Ady Endre költőnk. Jó kimondania: Istenem, Istenem . .. De szeretni Isten nevét azt jelenti, hogy magát Istent szeretem. A név maga Isten, neve őt jelöli meg. Ezért örvendeznek, akik szeretik nevét, mert Istent szerethetik.

PÉNTEK. — „Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” Ézs 40.6.8 — (1 Pt 1,23 — Mt 13, 44—46 — Mk 7,31—37). Fű-sorsú . emberek vagyunk. A mezők füvének száradása azt példázza: elmúlunk valamennyien. Nemcsak a virág hervad, hanem arcunk is, mutatva az öregedés vagy betegségek jeleit. A múló időben elmúlunk valamennyién. A múlandóságban azonban Isten igéje örök. Nem múlik el, mert Isten sem múlandó. Szavára biztosan építhetünk!

SZOMBAT. — „De tanulják meg a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elöl, nehogy gyümölcstelenek legyenek” Tit 3,14 — (Ézs 5,4 — Mt 7,24—27 — Mk 8.1—9). A gyümölcs táplálékaink között nélkülözhetetlen. Csillapít éhséget, enyhít szomjúságot, éltető anyagaira pótolhatatlanul szükségünk van, Ilyen pótolhatatlan vagyok-e embertársaim számára? A meddő, gyümölcstelén élettől őrizz meg, Uram! Életem hadd legyen segítséggé azok számára, akiket hozzám küldesz.

Zászkaliczky Péter

Áldott az az ember, aki — ki tudja, hány ezer éve — először tépte le kalászát, tenyerén kimorzsolta az érett szemeket, és megkóstolta, hogy ehetők-e?

MIKOR A BŰZÁ TÖRTÉNE. TÉRÉ GONDOLOK, képzeletemben megjelenik a szántó-vető ember. Látom a magvetőt, aki felém közeledik évezredeken át, hosszú, egyforma léptekkel. Minden lépésnél a nyakába akasztott, háziszőttes vászonból kötött általve- tőből egy marék gabonaszemet markol, hogy az emberiség egyik legszebb mozdulatával a gondosan előkészített szántóföld magágyába szórja. A magvető ember é munkája pontos ritmushoz alkalmazkodó mozdulatsor, szigorú összhangba, hogy ne legyen se ritka, se sűrű a vetés. A ritkát felverte a gaz, a sűrű egymástól nem tudott fejlődni. Nem is értett ehhez minden ember. Én •még láttam kézzel vető földművest. Abban az időben nem mindenkinek tellett vetőgépre. De csak meglett korú ember tudott igazán jól vetni, akinek már nem voltak hevesek, kapkodok a mozdulatai, és aki érezte, mennyit kell markolni a magból, hogy ne pazarlódjék a drága szem.

Gyerekkoromban, amikor még mezítláb tapostam a nyár forró‘ porát, az év legizgalmasabb időszakának a masinálást tartottam. Nem a cséplést, mert abban az időben mifelénk azt a munkát

mondták cséplésnek, amikor kézi csepp el verték ki a szemet a gabona kalászából. Nyomtatásnak meg azt hívták, amikor a szétterített gabonakévéken állatokat hajtottak körbe a keményre döngölt szürün. A cséplésnél is, a nyomtatásnál is a szalma alatt maradt a kipergett szem golyvával, törekkel, porral, szeméttel keverten. Ezt szelelték ki úgy, hogy lapáttal szembe dobták a szellőnek, és az kifújta a köny- nyű polyvát és a port. Akkor már használták a szellő- vagy dudarostát is. Ez már gép, amiben volt egy szelet hajtó lapátos kerék és váltható rostasor, mert mindenfajta gabonához más lyuknagyságú rosta kell.

A FALUNKBAN KÉT CSÉPLŐGÉP. AZAZ MÁSINA VOLT. Az egyik gazdákból alakult kis társulásé volt. azért úgy nevezték, hogy a „közösöké”. Ezt gőzgép hajtotta. A másikat — a benzinest — mi, gyerekek, a motor hangját utánozva, „csihaha” néven ismertük.

Nekem a gőzgép volt a kedvencem. Nagyobbnak, erősebbnek látszott, mint a benzines, és sípolni is tudott. Ismertük, hogyan sípol induláskor. megálláskor. Ebédre nem délharang szókor állt meg, hanem amikor egy asztag- gal végzett, ezért az ebédnek is

A bűzaszem

külön sípjele volt. A legnagyobb eseményszámba ment, amikor egyik szürüröl a másikra húzat- ták a gépeket. Ezt is másfajta sípszó jelezte. Ilyenkor két hosz- szút és sok rövidet sippantott. Mi azt is tudtuk, hogy ez azt jelenti: „Bóka. Pintér, jöjjetek!” így hívták a két fuvarost, akik négy lóval vontatták a nehéz gépeket. Ilyenkor futólépésben iramodtunk a hang irányába, hogy le ne késsük az izgalmas eseményt. Látványnak is szép volt, amikor a négy erős állat beledőlt a hámba. és megmozdult a nehéz gép. Csakhogy nem mindig ment ilyen simán, mert dombnak felfelé, vagy homokos, eső utáni süppedős talajon megrekedt könnyen a gép. Ilyenkor a masi- nások, ki hol érte, tolta a gépet a gépész vagy egyik etető „ha megfogtad, told el” vezényszavára.

EGYIK NYÁRON NEKÜNK IS CSÉPELTEK, mert a felesünk egyik tanítói j avadalmi földbe búzát vetett. Büszke voltam rá, hogy a miénket masinálják'. Édesapám a gép mellett a noteszába írta a mázsálás eredményét. Odajött a kis leány gyülekezet kurátora is. Bertalan Mihály. Egy utcában laktunk, az öreghegyen meg szőlőszomszédok voltunk. Édesapámmal nagyon jó viszonyban voltak. Mintha most is hallanám nyugodt, bársonyos hangját. Kezet fogtak, és megkér- dezte:

— Na, tanító úr, hogyan fizet a búza?

— Még nem tudom, kurátor uram — felelte édesapám. — Mpst lesz az első mázsálás.

Bertalan Mihály az egyik nyitott zsákba markolt, és egyik tenyeréből a másikba pergette a szemeket.

— Szép búza ez, tanító uram!

— és visszatette a zsákba.

ÉDESAPÁMAT A MÁZSÁHOZ SZÓLÍTOTTÁK. Bertalan Mihály mosolyogva a fejemre tette a kezét, és azt mondta:

— Hát, kis szógám, tudod-e, miért nem mag a búza?

— Nem tudom, Mihály bácsi!

— feleltem.

— Neem-e? — nyújtotta a szót, mintha csodálkozna. —• Hát ide figyelj, én megmondom neked. Ha jól megnézed a búzaszemet, a tompábbik végén, ahol olyan gyűrődésféle látszik, ott Jézus Urunk képét formázza.

Édesapám végzett a mázsálás- sal, és elégedetten mondta:

— Ügy látszik, jól fizet a búza, kurátor uram. Tudja, az Országúti dűlő sohase csapott be.

i— Az biztos! Jó földek azok

— hagyta helyben Bertalan. Aztán valami gyülekezeti ügyet kezdtek tárgyalni. Én is belemarkoltam a búzába, és vizsgálni kezdtem a szemeket, de bizony sehogy sem tudtam felfedezni rajtuk Jézus Krisztus arcát. Bertalan Mihály éppen kezet fogott édesapámmal.

— Na, Istennek ajánlom, tanító úr! Sietek, mert a kocsi az utcán vár, még nekünk is van takarodni valónk.

— Mihály bácsi! — kiáltottam utána.

— Na mi az. kis szógám?

— Én nem látom Jézus Krisztus képét a búzaszemen.

— Ne búsulj, kisfiam! — visz- szalépett hozzám, és megsimogatta a fejemet. — Bizony, én sem láttam meg mindjárt, amikor öregapám nekem mutatta. Majd meglátod, ha azt a kenyeret szeged meg. amit a magad, munkájával kerestél. Én is csak akkor láttam meg. Isten veled, kis szógám!

— Isten áldja meg! — köszöntem vissza.

IGAZA LETT ÖREG BERTALAN MIHÁLYNAK. Később magam is megtaláltam Jézus Krisztus képét a búzaszemen, pedig még nem is szegtem meg a magam munkájával keresett első kenyeret, hanem olvastam János evangéliumában: „Bizony, bizony mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (Jn 12,24)

Mátis István

I