Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-19 / 34. szám
Együttes bizonyságtétel (Folytatás a 3. oldalról) nyeges, hogy éles látás erősödjön a misszióban, és a készség váljon közös gyakorlattá minden evangélikus egyházban és missziós szervezeteiben. A misz- sziós kihívások előttünk ma minden kontinensen olyan nagyságrendűek és jellegzetesek, hogy lehetetlen egymástól elszigetelten megbirkózni velük. Szükségben élő emberek segítése Az Alapokmány is felszólít bennünket a szükségben lévő emberek segítésére. Az LVSZ „létrehoz egy csatornát az evangélikus egyházak és csoportok számára, hogy fizikai segítséget tudjanak adni”. A szenvedő emberek segítésének kiterjedt programja volt a válasz, a történelem különös kihívására 1947-ben. Ez a kihívás ma is megvan, mely szembesíti az egyházat feladatával. Még a történelemnek abban az időszakában viszonyjag kisebb volt a szenvedés, ma a világméretű szenvedésekkel többet törődünk, mint valaha. A szolgáló egyház feladata, amelyet vendéglátó egyházunk úgy akart illusztrálni, mint olyan feladatot, amely a magyarországi különleges helyzetből adódik, az egyházak világméretű közösségének szintén speciális feladata. Megmutatni a világnak a szenvedő .szolgát, Jézus Krisztust, ez az evangélium hirdetésének nagy kihívása ma. Minden erőfeszítéssel támogatni a szükségben élő embereket, segíteni a szenvedő emberiséget, hogy segítsenek magukon, mi hirdetjük Isten végtelen szeretetét és Krisztus azonosulását a szegényekkel és elnyomottakkal ezen a világon. Minden erővel védő ügyvédnek kell lennünk azok számára, akik igazságtalanságtól, elnyomástól, meghurcoltatástól, éhségtől és reménytelenségtől szenvednek. Mi bizonyságot teszünk a világnak, hogy Isten elkezdte az új teremtést a mi Urunk Jézus Krisztus keresztje és feltámadása által. Az egyház egy másokkal törődő közösség, amelynek szerető gondoskodása túlmegy a saját munkakörén, és a világért van. Bátorítottuk és kértük a tagegyházakat, hogy készítsenek terveket és programokat a menekültek, az ázsiai, afrikai és Latin-amerikai szolgálat és fejlesztési munka számára. A legutóbbi időkben a súlyos afrikai élelem- és gazdasági krízis, amely főleg a, szárazsággal kezdődött, megragadták figyelmünket. Az Egyesült Nemzetek Élelem és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 150 millió személyre becsülte ezen a kontinensen azoknak a számát — minden harmadik afrikai —, akik éheznek, vagy hamarosan éhségtől fognak szenvedni. Ezek az emberek 24 országban találhatók, Dél-, Közép-, Kelet- és Nyugat-Afrikában. A Világszolgálati Osztály kezdeményezése egy közös világméretű protestáns-katolikus felhívás, amely ez év márciusában jelent meg, és egy kordináló bizottság alakul egy afrikai szárazság-programra, az ún. „Egyházak Szárazsági Akciója” Afrikában. Ez az első közös protestáns-katolikus felhívás, hogy segítsenek mind sürgős, mind hosszantartó helyzetekben, amellyel szembenéz az egész kontinens. Ezt a felhívást az Egyházak Világtanácsa, a Nemzetközi Karitás és a Katolikus Segélyszolgálat az LVSZ-el együtt tette, aminek célja 1Ö0 millió dollárt előteremteni olyan tervekre és programokra, amelyek megoldják az afrikai szárazság és éhség problémáját. Egy tanulmány készül, amely megkeresi ennek a helyzetnek a gyökereit. Mint a Világszolgálati munkánkban mindig, ez a segítés elérhető fajra, vallásra, nemre, nemzetiségre és politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Az LVSZ felépítése A hét évről készített beszámolóban több oldal foglalkozik az LVSZ felépítésére vonatkozó észrevételekkel. Az Alapokmány a felépítés tekintetében nagy rugalmasságot tesz lehetővé. A nagygyűlés határozatainak végrehajtásáért felelős Végrehajtó Bizottság több alkalommal módosította a felépítést az időközben felmerülő igényekhez alkalmazkodva, és ez a jövőben is időről-időre meg fog történni. A jelenlegi felépítésről — úgy gondolom , — elmondható, hogy megfelel a belátható jövő támasztotta követelményeknek. Következtetések j Nagy hálaadással nyugtázhatjuk, hogy rendben és épségben rnegérkeztünk Budapestre. Négy évvel ezelőtt született a döntés, hogy elfogadjuk a Magyarországi Evangélikus Egyház meghí- ., vasát. Az azóta eltelt időben 'Kelet és Nyugat között fokozódott a feszültség, ezért a nagygyűlésnek egy kelet-európai szocialista országban való megrendezése még nagyobb kihívást jelent. Azzal, hogy itt vagyunk, mi, a világ evangélikus közössége, azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy Krisztus egyháza egyetlen ideológiának sincs alávetve és felette áll minden politikai, kulturális vagy bármiféle korlátnak. amely testvéreinket el akarná választani. A nagygyűlés résztvevői közül sokatok számára újszerű tapasztalatot jelent marxista-ateista hivatalos ideológiájű ország egyházának életével és bizony-, ságtételével ismerkedni. Sokan talán nyitott kérdésekkel jöttek, talán kétségekkel, sőt félelmekkel. Az LVSZ azonban kész ott lenni, ahol a tagjai vannak. Mint Krisztus testének része, készek vagyunk részt vállalni egymás öröméből, küzdelmeiből és szenvedéseiből, és mindabból, ami abból a kettősségből származik, hogy a világban élünk, de nem a világból valók vagyunk. őszintén remélem, hogy Budapestre jövetelünk erősíti a kölcsönös bizalmat, nyitottságot, a hitbeli szolidaritást. Mennyiben sikerül a nagygyűlésnek közös evangélikus egyetértésre jutnia az egyház egyetemessége tekintetében akkor, amikor a Kelet—Nyugat feszültségével kell szembenéznie, maguknak a nagygyűlés résztvevőinek kezében van. Reméljük, hogy jelentős lépést tehetünk a múlt politikai és egyházpolitikai konfliktusainak árnyaitól és terheitől való szabadulás útján és így felkészültebben tudunk egységesen szolgálni és bizonyságot tenni, mint egyetlen közösség minden társadalomban, és egymással ütköző erők; közepette is. Ezzel befejezem jelentésemet és azt kívánom, és azért imádkozom, hogy Isten áldjon meg minket a VII. nagygyűlés munkás hetei alatt. GERHARD KIEFEL: Ma! Ma, az idő tóvasiető folyamában, most, abban a percben, amelyikben élsz a tegnap árnyai .; és a holnap bizonytalanságai között.;,. ma — a mindennapi élet sodrában, sok kötelességtől megkötözötten, ezerszer csődbe juiottan, megelégelve magadat, ezt a világot és a többieket... ma — a bénító kérdés alatt roskadozva: „Változik-e valaha valami?” , és a mérgező yalóságtól megsebzettén: „Magad is. mindig a régi maradsz”.., ma — a gondok alpesi álma alatt. és az elmulasztottak nehézségi erejétől láneraverten hív téged Istened a szabadságba. Ma — úgy, amint vagy, mint akit megjelölt az élet, s a naptár még nyitott napjai ellenére már életed végén — enged neked Isten mégegyszer egészen újat kezdeni! Németből fordította: Túrmezei Erzsébet PORTUGÁLIÁBAN NEHEZEN MEGY AZ ÖKUMENIKUS EGYÜTTMŰKÖDÉS A portugál fővárosban, Lisszabonban úgy látszik még sok akadálya van az ökumenikus együttműködésnek. Több protestáns közösségben kételyek merültek fel az ökuménével kapcsolatban. A januári ökurnénikus imahét alkalmain csak a római katolikusok, anglikánok és a német evangélikus gyülekezet vett, részt. A nők ökurnénikus imanapja alkalmából áprilisban csak egyéni találkozásokra kerülhetett sor. Portóban, az ország északi részén örvendetes ökurnénikus kezdeményezés történt. Nem régen alakult meg itt egy ökumenikus bizottság, amelyben a nagyobb protestáns közösségek (anglikánok, metodisták és a német evangélikusok) együttműködnek a római katolikusokkal. Bar egy baptista lelkész is részt vesz a bizottság munkájában, de nem hivatalosan, mert a baptista közösség az ökumenikus törekvéseket szkeptikusan szemléli. (IDL) — S. LEKTOROK AZ OSZTRÁK EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN Az osztrák evangélikus egyházban sajátságos szolgálatot végeznek a lektorok a gyülekezetekben és az istentiszteleteken. Jelenleg mintegy kétszáz lektor működik, akiknek húsz százalé-ka nő. A lektorok között találkozhatunk főiskolai tanárokkal, tisztviselőkkel, munkásokkal és parasztokkal egyaránt. A lektori szolgálatot valamennyien tiszteletbeli hivatásként végzik. Legtöbb szolgálatuk az igehirdetés az istentiszteleteken. Harminc lektornak külön felhatalmazása van a szentségek kiszolgálására is.' A lektori szolgálat előfeltétele, hogy a lektorok előzetes kiképzésben részesüljenek. (IDL) — S. IGÉJE >Nc legyen más istenedc \ 2 Móz 32,4—10 1 • A BIBLIAI TEREMTÉSTÖRTÉNET ÉS AZ ELSŐ EMBERPÁR •; BŰNBEESÉSÉNEK TÖRTÉNETE többek között arra is rámutat, f hogy az ember egyfelől Isten teremtménye, tehát alapvetően függ. -i tőle, másfelől azonban arról is tudósít bennünket, hogy az ember szabadulni akar a teremtő Istenhez való kötődéstől, és tőle függetlenül. a maga útján akar járni. A bűnbeesett ember visszájára akarja fordítani az eseményeket: az Isten képére teremtett ember a ma- - ga képére, elképzelésére teremt magának istent, vagy isteneket. Erről szói mai igénk is. Izrael népe igen hamar és könnyen megfeledkezett arról, hogy aá Egyiptomból való szabadulást, a pusztai vándorlás kapcsán eddig is megtapasztalt csodás vezetést nem a saját erejének, hanem egyedül teremtő és gondviselő Istenének köszönheti. Türelmetlenségében nem tudja kivárni azt a negyven napot, amikor Mózes felment a Sinai hegyre, hogy Isten parancsára átvegye magától Istentől a két : kőtáblára írt tízparancsolatot. A NÉPET RÉSZBEN A BIZONYTALANNAK LÁTSZÓ JÖVŐTŐL VALÖ FÉLELEM szállta meg, másrészt pedig a pusztai sivárnak tűnő bolyongás közben a múltban keresett támaszt és menedé- ' két. Visszaemlékezett az Egyiptomban töltött négy évszázadra, a hatalmas egyiptomi világbirodalomra, annak isteneire, többek között a szent Ápisz-bika fényes kultuszára, amelynek ünneplése együtt járt . a különböző mulatságokkal és kicsapongásokkal. Lázongás tört ki a * nép között azért, mert sokan úgy érezték, hogy nemcsak Mózes, ha- nem Isten is magukra hagyta őket. Ezért hátat fordítottak neki és , a maguk kedvére való bálványistent csináltattak önmaguknak. így készült el az aranyborjú. Ekörül kezdtek enni-inni, táncolni, miköz- 1 ben azl mondták: „Ez a te istened, Izráel. aki kihozott téged Egyiptom földjéről” (4. v.). Nem csoda, hogy Istennek és Mózesnek haragja fellobbant ellenük, és sokan elnyerték méltó büntetésüket. A ; negyven évig tartó vándorlás tulajdonképpen büntetése volt a lázadókon s emiatt ez a nemzetség nem is érhette meg az ígéret földjére való megérkezést, hanem a négy évtized alatt kipusztult. Csak utódaik juthattak el Kánaánba. Ezek után méltán gondolhatnánk arra, hogy a kiválasztott népnek ez a szomorú sorsa örök időkre szóló figyelmeztetésül szolgál minden más nép szamára. Sajnos, az azóta eltelt háromezer esztendő arról tanúskodik, hogy még maga Izráel sem okult éléggé Isten sújtó haragjából. A próféták dörgedelmes szavai csak ideig-óráig tudták megmenteni a népet a teljes pusztulástól. Izrael, majd Júdea szétszóratása, a babiloni fogság, az első templom elpusztítása mind erről beszél. De a Krisztus előtti és főleg utáni római hadjáratok, a jeruzsálemi templom végső pusztulása, Izrael népének máig tartó , szétszóródása is arra utal, hogy az első parancsolat semmibe vevése nem marad nyom és következmény nélkül sem egyesek életében, sem a népek történelmében. DE A KERESZTYÉNSÉG 2000 ESZTENDŐS TÖRTÉNETE SORÁN IS’gyakran előfordult, hogy másmilyennek képzelték el az Is- tenCáiimt amilyen valójában. A különböző egyházszakadások, a reformáció. a sokszáz. magát keresztyénnek valló vallási közösség keletkezése és jelenléte is ezt bizonyítja. Ma is vannak sokan, akik inkább az ..aranyborjú” előtt borulnak le és annak hódolnak. Ma is- sokan inkább elfordulnak attól az Istentől, aki teremtette őket, atyailag szereti őket, de időnként próbára teszi őket, számon kéri cselekedeteiket s elitéli bűnös életfolytatásukat Ma is sokan -van- * nak, akik hamis bálványok után futnak. Ezek a bálványok sokszor nem szemmel láthatók, vagy kézzel tapinthatók, hanem többé-ke- vésbé kifinomult „isten-pótlékok” formájában jelentkeznek. Ilyenek többek között: a mammon rabsága, a ..pénz szerelme”, az ön- - zés, a mindenáron való érvényesülési vágy. a törtetés. a hatalmi és uralkodási vágy, mások leigázása, kizsákmányolása, a tömegpusztító fegyverekhez való ragaszkodás. Ezek és ezekhez hasonlók jelentik a mai modern „aranyborjút.” PEDIG HA MÉLTÓK AKARUNK LENNI A KERESZTYÉN NÉVRE, ha Isten gyermekeinek, Krisztus megváltott.iainak valljuk magunkat, akkor gyökerestül, szivünk mélyén ki kell irtani és le kell rombolni ezeket a bálványokat. Mai igénk hangsúlyozottan figyelmeztet bennünket az első parancsolat megtartására: „Ne legyen : más Istened!” id. Mekis Adam Imádkozzunk! Szerető mennyei Atyánk! Igéd bünbánatra indít bennünket. Meg kell vallanunk, hogy sokszor megfeledkezünk atyai szeretetedről. Türelmetlenségünk és hitetlenségünk másban keresi kedvét, nem egyedül tebenned. Bocsásd meg súlyos bűnünket és Szentlelkeddel légy segítségünkre, hogy mindenekfelett téged féljünk és szeressünk és csak benned bízzunk, Te Fiadat érettünk adtad halálra, hogy nekünk életünk legyen. Ne engedd, hogy az ő halála rajtunk kárba vesszen Légy segítségünkre, hogy életünk végéig csak hozzád ragaszkodjunk és mindvégig tenálad maradjunk. Ámen A VATIKÁN ES A DÉL-AFRIK AI APARTHEID POLITIKA II. János Pál pápa a Vatikánban június elején fogadta Pieter Willen Botha dél-afrikai miniszterelnököt nvugat.európai körútja alkalmából. Bár a fogadásról hivatalos nyilatkozatot nem adtak ki. a Vatikán sa.itótajékoztatáaa szerint a pápa figyelmeztette a dél-afrikai miniszterelnököt az Egyesült Nemzetek emberi logokkal kapcsolatos rendelkezéseinek a megtartására A nyilatkozat hivatkozott a dél-afrikai katolikus püspökök azon véleményére is, hogv a faji elkülönülés politikája ellentétben áll a keresztyén tanítással és az általános emberi jogokkal. A vatikáni sájtónyilat- kozat. azonban azt is elmondta, hogy a dél-afnkai rezsim az utóbbi időben sok pozitív lépést is tett a Mozambikkal, Angolával és Zambiával való kapcsolatainak rendezésére. Desmund Tutu püspök, a. dél-afrikai egyházak tanácsának főtitkára Pjeter Botha vatikáni látogatásával kapcsolatban azt mondta, hogy ez a látogatás „arculcsapása az apartheid politika áldozatainak”. A Dél-afrikai Egyesült Államokban és Namíbiában ugyanis az utóbbi időben sok olyan politikust és egyházi személyt zártak börtönbe, akik tiltakoztak az apartheid politika ellen. (Iwi)-S. Alii VASÁRNAP
