Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-05 / 32. szám
Egy iáiilikaüs oratórium Váeotí KÜLÖNÖS, MERT ILYEN NEMIGEN ÍRÓDOTT MÉG a zeneirodalomban. Az ország különböző részeiből gyűltünk egybe a vad templomban, hogy meghallgassuk Győri János Sámuel ősagárdi lelkész rock-oratóriumát. A templom és a karzat zsúfolásig megtelt idősebbekkel és fiatalokkal. Még a két padsor közti szőnyegen is ültek és oldalt is végig álltak a résztvevők. Általában passiót szoktak írni a zeneszerzők, amely véget ér az Ür Jézus Krisztus halálával vagy temetésével. Ez az oratórium nem passió, hanem anasztázisz, feltámadás-történet hangzott el id. Győri János lelkész ismertetőjében, amely rávilágított a darab zenei, szövegbeli üzenetére és kifejezésmódja sajátosságaira. Ott kezdi, ahol a passió befejeződik: Nagypénteken, s a feltámadás összes eseményét végigkísérhetjük a másfél órás előadás hallgatása közben. A kilenc tétel a következő: A keresztnél. Nagyszombat, A pokolban, A feltámadás, Az üres sír, Emmaus, Feltámadáshit. Hallelúja-ámen. A MODERN ÉS SZIMFONIKUS ZENEKAR EGYÜTTESE, valamint a negyven tagú kar, melyben az ősagárdiakon kívül felsőpetényiek is voltak, nagyon hangsúlyosan fejezte ki a szöveg mondanivalóját: Nagyszombaton, az Úr megváltó munkájának elvégzése után a főpapok még mindig az áldozat bemutatásával foglalkoznak, s ezt héberes dallam húzza alá. Két helven jelentkezik beat- ritmus: Pilátus énekénél hjagv- szombaton és a pokolban, a Belzebub és az elkárhozottak közötti nárbeszédben. (Tartalmi és zenei párhuzam!) Korál-dallamként csendül föl az elkárhozottak könyörgése: Krisztus. Istennek Báránya. ki viseled bűneinket — és Jézus válasza: Jöjjetek énhoz- zám! Hatalmas minden hangszert bekapcsoló kar szólaltatja meg a közeon+i üzenetet: ........Feltámadt! Legyőzte már örökre a ha— HAáASSAG. Ifj. Trajtler Gábor és Nagy Klára 1984. augusztus 11-én, szombaton 13 órakor tartják esküvőjüket a Deák téri templomban. — MISKOLC. Unokája keresztelése vasárnapján, július 8-án a gyülekezetben dr. Muntag Andor teol. professzor hirdette Isten igéjét. A gyülekezet áj zöld színű oltár és szószéki térítőt vett használatba Szentháromság u. 1. vasárnapon. A szép, művészi kivitelű készletet Tóthné Gaál Zsuzsa textilművész, a Bp. kelenföldi gyülekezet tagja szőtte. Az egyházközség mind templomát. mind paróchiáját kívülről renováltatta. A felújítási munkák közel 1 millió formt kiadást jelentettek a gyülekezetnek, amelyet nagyrészt önerejéből fedezett. Iáit.” Amikor az asszonyok a sírhoz mennek vasárnap reggel, énekük keletiesen hangzik. A 8. tétel válasz a húsvéti esemnéyek- re: „Tegnap még a csüggedésben éltem én, / Rettegtetett a halál. / Nem 'láttam az életemnek értelmét, / nem volt sémi célja már.” Erre válaszol a kar: „Jézus, Jézus, a remény!” AZ IGEHIRDETÉST SZOLGALATOT Széli Bulcsú lucfalvai lelkész végezte Zs 98,1 alapján. Arról szólt, hogy az új ének nem mindig új szerzemény, új szöveg és dallam, hanem elsősorban az új szív énekét jelenti. Ha a szív eífásult, akkor a soha nem hallott ének is lélektelenül hangzik. De ha. a szív új, tele van az első szeretet túzével, akkor a megszokott ige és ének is megelevenedik. Ha az Űré vagyok, eldől a kérdés is: énekeljek-e Neki új énekeket, kövessem-e. A jó döntést a szív békessége igazolja. Még egy kedves meglepetés várt ránk a templomi együtt.lét végén. Bachát István helybeli lelkész és felesége terített asztalhoz és a nagygyűlésre a gyülekezetek részéről készített népi hímzések, térítők megtekintésére invitált bennünket. Két szobában voltak elhelyezve a szebbnél szebb értékes munkák, melyekről látszott, hogy sok szeretettel készülhettek a világgvú- lés résztvevői számára emlékül. Sok élménnyel és a testvéri szeretet megtapasztalásával indulhattunk mindnyájan útnak az ország különböző vidékedre. Az oratórium emmausi részlete jutott eszünkbe: „Behívtuk ezt a kedves vándor embert. S megtudtuk, hogy ö a Megváltó. Emmausban sok a boldog ember, A legboldogabb mégis én vagyok.” Vácott sok boldog ember lehetett ezen a m'apon. mésis mi érezhettük a legboldogabbnak magunkat. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: augusztus 12-én. vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN budapest-fasori lelkész, esperes. — özv. Kökény Elekné, sz. Kótsch Mária, néhai rákospalotai lelkészünk özvegye hosszú betegség után, 72 éves korában elhunyt. Temetésén, július 12-én Schreiner Vilmos pestújhelyi és Bolla Árpád rákospalotai lelkészek hirdették a feltámadás evangéliumát. Pál apostol így tanít: „Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Urnák élünk, ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Ezért akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. augusztus 5-én Deák tér del 9. (úrv.) Pintér Károly. de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Ha;Eenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tagtag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 8. Ve- *tő Béla. Rákóczi út 57/b. de. 8. (szlovák) Cselovszky Ferenc. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. 33. de. 10. (urv.) Zugló de. 11. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Sze- mere-telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. fél 8. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Cinkota de. fél 8. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.), de fél 11. (német), de. 11. (úrv.). du. 6. Toroczkó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. li. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Modori u. de. fél 10. Pesthidegkút de. fél 11. Budakeszi de. 8. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Kelenvfflgy de. 9. (úrv.) Galáth György. Budafok de. 11. (úrv.) Galáth György. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Istentiszteletek a Balaton mellett 1984. augusztus 5-én Balatonalmádi (Bajcsy-Zsilinszky u. 25.) du. 4. Balatonboglár (református templom) du. 3. Balatonfenyves (református templom) du. 6. Balatonlel- le (református templom) de. 11. Balatonszárszó (Evangélikus Üdülő, Jókai u. 41.) de. io. Balatonvilágos (Drenyovszky-villa) du. 4. Fonyód (protestáns templom)) du. 4. Gvenes- diás (Béke u. 57.) du. fél 3. Keszthely (Deák F. u. 20.) de. 11. Kőröshegy {református templom) du. 2 Kővágóőrs de. 11. Siófok (F5 u. 93) de. 11. Sümeg de. 9. Zamárdi du. 5. Zánka de. 11. — Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap az oltárterítő színe zöld. A délelőtti istentisztelet oitári igéje: Mk 8, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Ézs 55,1—3. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György: Felelős kiadó: Harkányi László | Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 85 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/90-32 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Ezért tehát nem vagytok idegenek é3 jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” — Ef 2,19. VASÁRNAP. — „Az Ür ezt mondta Mózesnek: Ki adott szájat az embernek? Talán nem én, az Ür?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” — 2 Móz 4,11—12 — (1 Kor 2,4 — Jn 6,1—15 — Zsolt 132). Az közismert, hogy Isten velünk van. Ezt nemcsak valljuk, hanem át is éljük. Oltalma biztonságot, védettséget ad. De hogy Ö külön a mi szánkkal is lehet, arra rá kell csodálkoznunk. Szavunk milyen erőtlen magában, ha reménytelen öreghez, gyermekét sirató szülőhöz, halálfélelemtől aludni nem tudó beteghez szólunk! Legszívesebben el is kerüljük őket, így kényelmesebb. Urunk azonban küld és biztat: Menj! Én leszek a te száddal és megadom a szót. HÉTFŐ. — „Mert megjelent az Isten kegyelme minden ember üdvösségére” — Tit 2,11 — (Zsolt 22,28 — Zsid 9,1—12 — Mk 4, 21—25). Kínai templomképen láttam: a templom előtt kitátott szájú szörnyek szobrai vannak. A templomba csak ezek között lehet bemenni. Az ijesztő rémek feladata, hogy elriasszák azokat, akik nem tiszta szívvel mennek a templomba. Mi tudjuk, hogy ha a bűntelen szív lenne az előfeltétel. Isten elé nem léphetnénk, öt meg nem szólíthatnánk. Hogy-' mégis mehetünk, ez azért lehet, mert elénk jön az ő bűnbocsátó szeretető. KEDD. — „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!” — 1 Kor 16,13 — (Zsolt 3,9 — Jn 6.30— 35 — Mk 4,26—29). Vigyázni sok mindenre kell, hiszen annyi baj történhet. Aki vigyáz, az éberen figyel, ügyel, óvatosan viselkedik, hogy valami bajt elkerüljön. Baj a hitemmel is történhet: megfárad, „elhamvad mécsvilága”, s esetleg éppen akkor fogy el egészen, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá. Kérjem Istentől, aki adja, aki meg tudja újítani. S óvjam féltő szeretettel ! SZERDA. — „Én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és — ugyancsak az Írások szerint — feltámadt a harmadik napon.” — 1 Kor 15,3—4 — (Ézs 12.5 — Fii 2,1—4 — Mk 4,30—34). Egy végtelen láncolat tagjai vagyunk. Áldott emlékű szülők és nagyszülők, talán már porlandó tanítók, lelkészek tanítottak mindnyájunkat Isten uj- jára és vezettek minket Jézushoz. Feladata mindnyájunknak, hogy amit kaptunk, továbbadjuk. Pál apostol is átadta, amit Jézus Krisztusról kapott. Ne nőjjenek fel gyermekeink és unokáink, hogy nem ismertetjük meg velük az üdvösség útját; Krisztus meghalt a mi bűneinkért. CSÜTÖRTÖK. — „Hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára” — Ézs 53,12 — (1 Kor 1,30 — Lk 9, 10—17 — Mk 4,35—41). Mi nem hagyjuk, hogy ártatlanul bűnösök közé soroljanak minket. Miért is kerülnénk vádlottak padjára tolvajokkal, csalókkal, gyilkosokkal,1 akiknek bűnéhez semmi közünk? Közéjük soroltatni ugyanis azt jelenti, hogy magamra is vállalom a vétkükért járó büntetést. Miért is tenném ki magam ennek? Jézus ezt tette értünk. Hagyta, hogy közénk sorolják, magára vállalva, a' vétkünkért járó büntetést. PÉNTEK. — „A hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Űr, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését” — 2 Tim 4,7— 8 — (1 Móz 15,6 — Jn 6,47—51 — Mk 5, 1—20). A korona nemcsak az uralkodói hatalmat jelképező arany fejdísz, hanem a betetőzés, a tökéletesség jelképe is. Az ember azért a teremtés koronája, mert a legkiválóbb Isten teremtményei közül. Ha valamire azt mondjuk, hogy c*z mindennek a koronája, akkor az minden eddiginél jobb, tökéletesebb. Ilyen „koronát” ad meg nekünk az Űr az üdvösségben: rövid földi életünk után az örökkévalóságot. a bűn rontása helyett a tökéletességet. SZOMBAT. — „Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el azoknak, akik békességre törekednek” Jak 3.18 — (Ézs 56.1 — Jel 19.6—9 — Mk 5.21—24). Mi sok esetben nem is törekszünk a békességre, csak panaszkodunk hiánya miatt. Helyüket a családban nem találó idősek, egymást annyit bántó és megbántó házastársak, békétlenséggel mérgezett munkahelyi levegőt szívó emberek tanútsíthatják, mennyire hiánycikk a békesség. De ha még nem is törekszünk rá?! Jézus is a békességre igye- kezőket mondja boldognak. Uram, add, hogy törekedjem rá! Zászkaliczky Péter A SZOVJETUNIÓBAN A BAPTISTA EGYHÁZ A MÁSODIK LEGNAGYOBB EGYHÁZ Az evangéliumi-baptista egyház a Szovjetunióban az utóbbi időben örvendetesen növekedik. Hivatalos becslés szerint jelenleg félmillió tagot számlál és ezzel az orosz ortodox egyház mögött (50 millió lélek) a második legnagyobb egyház. Mindezt Jacon Fast, a novoszibirszki baptista gyülekezet lelkésze mondta el egy Nyu- gat-Berlinben tartott konferencia alkalmából. (IDD — S. Széli Bulcsú EZ AZ EMBER GYARLÓSÁGÁRA UTALÓ MEGÁLLAPÍTÁS Kovács Sándor egyháztörténész püspökünk Közmondás- gyűjteményében is helyet kapott. A püspök hagyatéka, illetve annak egy töredéke a múlt évben került az Evangélikus Országos Levéltárba, Az irathalmaz valóságos kincsesbánya. Aranymondásokat, népi bölcsességeket, anekdotákat rejt’ magában a csetlő-botló, érz-ő, szenvedő, furfangos emberről. S aki ezeket a kincseket összegyűjtögette, maga is gyarló ember volt, s hibáit, bűneit vállalta is. Ezt bizonyítja a több száz közmondásnak, anekdotának a puszta lejegyzése, s erről tanúskodnak a hagyatékban talált levelek, „beszédtöredékek” is. Az 1942-ben, 73 éves korában elhunyt püspök a Fejér megyei Velegen született egy régi jobbágycsalád gyermekeként. „Mind apai, mind anyai ágon vallásos érzés szállt rám a munkaszeretet mellett örökségül” — írja önéletrajzában. Gondolkodása fejlődésében, az emberekhez való viszonyának alakulásában a szülői ház mellett lelkipásztora, Madár Mátyás is döntő szerepet Nincsen később érő gyümölcs az ember eszénél játszott. Kovács Sándor évek múltán is szeretettel emlékezik rá: „örült haladásomon, jegyezte botlásaimat, gyámolított válságos perceimben; háza állandóan nyitva állt előttem.” SOPRONI TEOLÓGUS ÉVEIBEN KEZDETT művelődéstörténeti emlékeket gyűjteni, tudományos dolgozatokat adott közre, s ez későbbi tudományos munkájának kezdetét jelentette. 1894-ben szerezte meg a lelké- szi, hat évvel később a teológiai tanári oklevelet. 1896-tól a pozsonyi teológiai akadémián tanított. 1935-ben a Dunán-inneni Evangélikus Egyházkerület püspöke lett. • Magas tisztségei sem távolították el az egyszerű hívek gondjaitól, kísértéseitől, örömeitől. Kortársai anekdotázóként, regősként emlékeztek a nagy fehér bajszú püspökre, aki ízesen, mulatságosan adott elő történeteket kora esendő lelkészeiről, tanítóiról, kurátorairól s természetesen híveiről: „Andorka János somogyi esperes attól félt, hogy fiai rákapnak a kártyára, sok pénzt, időt elherdálnak vele, s jöüőjük is utána sírhat a kártyaszenvedélynek. Mihelyt akkorák voltak gyerekei, hogy a kártyát kezökbe foghatták, minden szabad idejöket a kártyára fordította. Alig rántották le az abroszt az asztalról, már kártyához ültek. A gyerekek esenkedtek a labda vagy a szaladgálás után. Atyjok nem engedte. A kártyázás kötelező tárgy volt felmentés nélkül. Beavatta őket a játék minden fortélyába, s mire a fiúk megnőttek, a kártya elvesztette minden ingerét, s alig volt valami gyűlöletesebb előttük, mint a kártya. Derék emberek váltak belőlük.” KORA TANÍTÓI SEM MARADTAK KI a gyűjteményből. „Ászáron, Kisbér mellett Lau- csek János volt a lévita tanító, a későbbi vadosfai lelkésznek s esperesnek az édesatyja. Jó humorú ember volt. Egyszer egy nagy tolvajt temettek, akj sokszor megdézsmálta a nagybéri erdőt. Azt énekelte fölötte: „Most nyugosznak az erdők ...” A gyűjteményben számos történet örökíti meg a kor kurátorait is. „Gömörben folyt a tagosítás. Kálvinisták laktak a faluban, s azzal gyanúsították a szintén kálvinista indzsellért, hogy az osztásnál nagyon is az üraság felé hajlott a keze. Lön azonban, hogy dolgavégezetlen megbetegedett s meg is halt a mérnök. Nagy temetésre készült a falu. mert mérnök nem minden nap készült Ábrahám kebelébe. A pap is ki akart tenni magáért a halotthoz illő prédikációval. És kezdte ily formán: — Amikor az Űr kimérte a földnek határait... — Akkor adott be nekünk, tiszteletes uram ... — dünnyögte közbe a kurátor.” A PÜSPÖK ESENDŐ, ISTENNEL KÜZDŐ EMBEREK IRÁNTI SZERETETÉT az anekdotagyűjtemény mellett lelkipásztori tevékenysége is tükrözi. A hagyatékban talált néhány levél egy kételyeit és hitét egyszerre valló,, képmutatás nélküli lelkészt állít elénk. Ezt bizonyítják a következő vigasztaló sorok is, melyeket egy gyászoló özvegyhez írt: „Időnként engem is meg-míjgcsap a megpróbáltatás viharos szele, és míg lelkem el nem csendesül, nem tudnék más zaklatott lelket vigasztalni” — írja a levél elején, majd így vigasztalja a gyászoló asszony,t: „A szenvedés nem Isten verése. Miért Verte volna akkor saját fiát szenvedéssel? Éppen a szenvedéssel akarta megváltani az embert, hogy ezzel is közelebb jusson a szenvedő emberszívekhez. A szenvedésben fog kezet igazán az ég a földdel.” Saját elméjét is szüntelen érlelni igyekezett a „regős” püspök: „Csak az önző lelkek öregednek meg, akik pusztán magukért élnek. Akik éltöket embertársaik szolgálatára szentelik, oktatnak, vígasztalnak, gyógyítanak, azokra az életnek minden felvirradó napja új vágy. új akarás. új munka, új szeretet napja.” Hegedűs Zsuzsa i, A lük. ■ i i
