Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-08-05 / 32. szám
XLIX. ÉVFOLYAM 1984. AUGUSZTUS 5. mi ÉknagygyőIésrSI felöntjük: A IfiíággyűSés elésegátheii €s ffoíss&ssws megériést és hiz&lmssi Pr. Traufmann üezső felszólalása Megválasztották ücÜsIy Zoltánt az LVSZ elnökévé Tisztelt Világgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ÉLNOKI TANÁCSA ES KORMÁNYA nevében őszinte tisztelettel köszöntőm a csaknem száz evangélikus egyház több mint hetvenmiliió tagjának képviselőit, a Lutheránus Világszövetség vezetőit, a nemzetközi egyházi szervezetek képviselőit, a Lutheránus Világszövetség .vezetőit, a nemzetközi egyházi szervezetek képviselőit, a Világgyűlés valamennyi résztvevőjét és vendégét. A Magyarországi Evangélikus Egyház, a Magyar Állam és az egész magyar nép iránti megtiszteltetésnek és a bizalom jelének tekintjük, hogy a Világgyűlés helyszínéül hazánkat választották. A szocializmust építő Magyar Népköztársaság őrzi és ápolja népünk ezeréves történelmi örökségét, amelyben méltó helyet foglalnak el az egyházak — köztük az evangélikus egyház — által alkotott kulturális, szellemi és erkölcsi értékek. AZ ELMŰLT NEGYVEN ÉV ALATT jelentős eredményeket értünk el a gazdasági, politikai és szellemi élet számos területén. Eközben elértük, hogy céljainkat a nemzet alkotó többségének egyetértésével és összefogásával, a legszélesebb nemzeti egység kibontakozásával valósíthatjuk meg. Ezt tükrözi többek között az állam és az egyházak között kialakult viszony is. Az elmúlt évtizedekben számtalan előítélettől kellett mindkét oldalon megszabadulni ahhoz, hogy elmondhassuk: társadalmunknak ma már jellemző vonása a különböző világnézetű emberek nemzeti összefogása. Kapcsolatunk nem egyszerűen együtt élés, hanem gyakorlati szövetségi viszony, amelynek keretében eltérő világnézeti alapon, de a közös felelősségből kiindulva képesek vagyunk együttműködni népünk és az emberiség érdekeinek szolgálatában. Társadalmunk szavatolja a lelkiismereti szabadságot és a vallás szabad gyakorlását; segítséget ad az egyházak minden olyan kezdeményezéséhez, amellyel a közéletben, a munkahelyen és a családban hozzájárulnak a hazafias és humanitárius célok eléréséhez, a kölcsönösen elfogadott erkölcsi normák tudatosításához, a békéért. az enyhülésért és a társadalmi igazságosságért folyó világméretű küzdelemhez. Örvendetes, hogy a közélet iránt különösen érdeklődő egyházi személyi-, séeek. választóik bizalmából, tevékenyen közreműködnek a Ha-, zafias Nénfront, az országgyűlés és a tanácsok munkájában, törvényeink megalkotásában, a társadalmunk előtt álló feladatok megvalósításában. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a Világgyűlésnek azért is, mert olyan időszakban kerül megrendezésre, amikor az emberiség biztonságát és jövőjét újabb veszélyek fenyegetik. Nem sikerült megálljt paracsolni a fegyverkezési versenynek, amely nemcsak a háborús veszélyt fokozza, de óriási anyagi erőt von el azon milliók sorsának javításától, akik az éhezés, a rossz egészségi és szociális körülmények, az igazságtalan gazdasági rend. a'faji megkülönböztetés miatt szenvednek. A riasztó jelenségek ellenére bizakodóak vagyunk, mert az elmúlt évtizedben számottevően gyarapodtak és aktivizálódtak a világbékét védelmező erők. Ezt bizonyítja például az a hatalmas erejű tiltakozó sorozat, amely a világ minden részén kibontakozott a nukleáris fegyverkezés újabb szakasza ellen. Száz- és százezrek mozdultak meg, léptek akcióba a békéért, a biztonságért. E megmozdulásokon a legkülönbözőbb világnézetű és politkai meggyőződésű emberek együtt vettek részt és tettek hitet a népek párbeszéde és együttműködése mellett. Hiszen a mindent megsemmisítő háború elkerülése és az igazságosabb társadalmi berendezkedésért való küzdelem minden néo, minden jóakaraté ember közös érdeke, fajra, világnézetre való tekintet nélkül. NAGYRA ÉRTÉKELJÜK AZOKAT A FÁRADOZÁSOKAT, amelyekkel az egyházi világszervezetek az utóbbi években támogatták az európai biztonság és együttműködés ügyét, a helsinki záróokmány elveinek megvalósítását, a leszerelési tárgyalásokat, az új gazdasági világrend megteremtésének törekvéseiig és mozgósították híveiket a hidegháborús törekvésekkel, a nukleáris fenyegetésekkel, a faji megkülönböztetéssel szembeni küzdelemben való részvételre. Érdeklődéssel tanulmányoztuk a Református Világszövetség ottawai nagygyűlésének, a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága turkui ülésének és az Egyházak Világtanácsa vancou- veri nagygyűlésének dokumentumait, amelyek szintén azt igazolják. hogy egyre szélesebb azoknak a kérdéseknek a köre. amelyekben az eltérő világnézetű emberek képesek a közös hangot és a közös cselekvés lehetőségeit megtalálni. Az elmúlt években a magyar egyházi és állami kén visel ők többször találkoztak a Lutheránus Világszövetség tekintélyes tisztségviselőivel. E találkozásokat egyre inkább a reális politikai szemlélet és konstruktív párbeszéd jellemzi. MEG VAGYOK GYŐZŐDVE ARRÖL, hogy a mostani Világgyűlés, melynek fő témája a reménység, _ összhangban lesz azzal a közös erőfeszítéssel, amely elősegítheti a kölcsönös megértést és bizalmat. Fővárosunk az elmúlt évtizedekben már többször volt helyszíne a népek javát szolgáló kezdeményezéseknek. Budapesten fogalmazódott meg a Helsinki Konferencia összehívását indítványozó felhívás és ugyancsak e Duna- parti városban tették közzé ez év május 7-én a Varsói Szedződés tagállamainak egyik legutóbbi kezdeményezését, melyben javasolják a NATO tagállamainak^, hogy szerződés formáiéban kölcsönösen mondjanak le minden katonai erő elsőként történő alkalmazásáról és kössenek szerződést a békés kapcsolatok fejlesztéséről. Kívánom, hogy ez a mostani tanácskozás is váljék az emberiség érdekeit kifejező közös erőfeszítések jelképévé. NÉPÜNK HAGYOMÁNYOS VENDÉGSZERETETÉVEL fogadjuk Önöket. Igyekszünk a lehető legkedvezőbb feltételeket nyújtani ahhoz, hogy a Világgyűlés zavartalanul láthassa el felelősségteljes feladatát. Abban a reményben, hogy szép, emlékezetes és eredményes napokat töltenek el hazánkban, kívánok Önöknek itteni munkásságukhoz sok sikert! Wá/gék a reménység h@M®míé waiésággá Dr. Lékai László felszólalása dok óta együtt élünk különböző keresztény egyházak: nem egyszer a hitbéli felfogás nézeteltéréseivel, sőt kemény szembenállással a gyakorlati élet terén. De ugyanakkor segítőkezet is nyújtva egymásnak, amikor országunk, szabadságunk védelmére, avagy a kulturális, szociális, karitatív és gazdasági építésre hívott bennünket a haza. — Legyen elég emlékeznünk arra, hogy Pázmány Péter bíboros prímás és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem magyar szíve mennyire összedobbant és hányszor ösz- szeszorult a magyarság sorsáért. „Kossuth Lajos azt üzente” dalnak a szavaira és dallamára ugyanolyan magyar lelkesedéssel álltak csatasorba a katolikus és protestáns hazafiak. — Legutoljára pedig, éppen ebben az esztendőben, a magyar Parlamentben, egy szívvel-lé- lekkel tárgyaltuk át valameny- nvi vallásfelekezethez tartozó magyarok, miképpen segítsük, komolyan összefogva, a világ békéjét ; és vele együtt hazánknak a sorsát. EZÉRT ÖRVENDEZŐ ÉRDEKLŐDÉSSEL FOGADTUK a Krisztusban kedves testvéreim! A MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ NEVÉBEN szívből köszönöm a Lutheránus Világ- szövetség főtitkárának, Carl H. Mgu úrnak, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnökének, dr. Kál- dy Zoltánnak, testvéri szeretettel küldött meghívását a Lutheránus Világszövetség VII. Nagygyűlésének megnyitására. Ezen a világméretű és jelentőségű ünnepi megnyitó ülésen — impozáns környezetében — itt a budapesti Sportcsarnok minden jelenlévő külföldi és belföldi evangélikus testvérünket — Krisztus Urunk szerete- tétől. áthatva — meleg szívvel köszöntőm. Hiszen Krisztus mondotta: „Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” — Délelőtt is, de most is. ki tudná pontosan megmondani, vajon hányszorosan jöttünk össze „ketten vagy hárman” és hányszorosan izzott föl bennünk Krisztus szerető jelenléte. A MI MAGYAR HAZÁNK ŐSI FÖLDJÉN hosszú évszázaRómában élő evangélikusok közösségével együtt II. János Pál pápának megjelenését, közös imáját, Róma városának lutheránus Krisztus templomában, Luther Márton születésének 500. évfordulója alkalmából: Az elmúlt hónap - folyamán; svájci pasztorális útján pedig a Pápa megjelent az Egyházak Világtanácsának genfi székházában, és Bern mellett, a Keresztény Egyházak Munkaközösségében. Kiemelte, hogy a II. Vatikáni Zsinatnak az ökumenizmusról szóló dekrétuma után ez a zarándok útja nemcsak hogy lehetséges volt, hanem éppenséggel szükségszerűnek látszott. — Felidézte Zvingli Ulrich 500 és Kálvin János 475 éves születési jubileumának jelentőségét. Természetesen Svájc nemzeti egysége megmentőjének, Flüi Szent Miklósnak — a tízgyermekes példás családapának és hűséges férjnek, később pedig Isten elhívott remetéjének az otthonát ugyancsak felkereste. REMÉLEM. HAMAR ELJÖN AZ IDŐ — mondotta —, amikor mi, katolikusok és protestánsok, képesek leszünk arra, hogy közösen megírhatjuk azoknak az egykori zavaros és kuszáit időknek a történetét olyan tárgyilagossággal, amilyenre csak a mélységes testvéri szeretet képes. Ennek a világnak a Krisztustól meggyógyított arcát manapság többhelyütt eltorzítja a háború, az éhség, az igazságtalanság és a számtalan támadás az emberi személy méltósága ellen. — Hogyan is hívhatnánk magunkat keresztényeknek, ha ezek'az események érzéketlenül hagynának bennünket. Hiszen Istennek az a terve, hogy Krisztusban mindenkit kibékítsen, és minden embert a szeretetben összefogjon. Ezért neküpk az a küldetésünk, hogy ismertessük el mindenkinek, férfinak és nőnek az emberi méltóságát. hogy így a békének.és szabadságnak az örömét élhessék át. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG E MOSTANI, VII. TALÁLKOZÓJÁNAK EMBLÉMÁJÁN a kereszt a remény horgonyával tartja egyensúlyban a földtekét, ezzel a frappáns szövegezéssel: „Krisztus a világ reménye”. Mi katolikusok, szívünk mélyéből kívánjuk és fohászkodunk azért, hogy ez a keresztény remény boldogító valósággá váljék minden nép számára, e világtalálkozó napjainak a lelki ereje által is. As egyház íegMészerühh Usenefe Dr. Bartha Tibor felszólalása Atyák, Nővérek, Fivérek! A MAGYARORSZÁGI EGYHÁZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSÁNAK PROTESTÁNS ÉS ORTHODOX TAGEGYHÁZAI testvéri szeretettel köszöntik a Lutheránus Világszövetség elnökét. tisztségviselőit, vezető testületéit és a testvéri lutheránus egyházak képviselőit, akik a Világszövetség VII. nagygyűlésén Budapesten megjelentek. őszintén örülünk annak, hogy hazánk fővárosát választották nagygyűlésük színhelyéül és így testvér-közösségünk, a Magyar- országi Lutheránus Egyház le(folytatás a 3. oldalon)
