Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-29 / 31. szám

A nagygyűlésről jelentjük:

Megnyitotta kapuit a Sportcsarnok a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése előtt

(Kiküldött munkatársunk beszámolója.)

Hetek, hónapok izgalma és fe- S?ültsége__ csúcsosodott e nyári vasárnapon. Äz előkészítő munka, lelkészek, képzőművészek, rendezők és technikusok vizsga előtti feszültsége, hiszen tizenkét ezer szempár, sőt a televízió és rádió sugárzásán keresztül sok millió ember előtt kellett a szervezés és rendezés hallatlan^ bonyolult tudományából számot adni. Mozaikjaiban, részleteiben a tervek és elképzelések kifogástalanok voltak, ezen a vasárnapon kellett egyetlen egy képpé formálódnia, harmonikus egységbe állnia hónapok megfeszített, ' túlerőltetett munkájának. És amint közeledett az istentisztelet órája, úgy állt pontosan be minden részlet a maga helyere, hogy a szívet-lelket gyönyörködtető, evangélikus egyházunkhoz méltó ünnepség kezdetét vegye. Az összképen hajszálnyi repedes sem mutatkozott, óramű pontossággal gördültek az események.

Soprontól Nyíregyházáig, Balassagyarmattól Bajáig szinte valamennyi településünk néhány evangélikusa jelen lehetett. Nem tudom, egyházunk története során voltunk-e ennyien együtt, de azt tudom, hogy sok gyülekezeti tagunk fájó szívvel mondott le a nagy lutheránus demonstrációról. Már 9 órától özönlött a töméntelen nép. S úgy, amint 25 m magasból, egy közvetítő fülke nyílásából végighordoztam tekintetem a tarka sokaságon, pontosan azt a képet nyertem, amit a csarnok folyosóin elhelyezett plakátok nyújtottak. A nézőtéren tízezer ember szorongott.

Lenn a csarnok közepén — sportversenyek alkalmából ez a küzdőtér — 300 m2 alapterületű piramis dobogó szolgál majd két héten keresztül oltár gyanánt. A hétlépcsős dobogón hatalmas, egyszerűségében lenyűgöző asztal szimbolizálja az oltárt. Fenyőfából ácsolt, csak úgy, mint a dobogó négy sarkában átlós irányban, a köralakú nézőtér felé fordított n$gy szószék. Észak, Kelet, Dél és Nyugat irányába ‘ekintenek a szószékek, amerre Krisztus parancsa alapján a tanítványoknak hirdetniük kell az evangéliumot, a boldog örömhírt.

Négy emeletnyi magasságból a mennyezetről fehér vászonhasáb

függ az oltár fölött. Négy oldalán ®gy-egy barnára mázolt kereszt. Kereszt díszíti a szószékeket is, corpus nélküli valamennyi, hirdetvén, az egyház alapvető hitét, hogy Krisztus feltámadott ----It

t időzve még a küzdőtér körül, a piramis-dobogó fölött legalább félszáz lobogó ragadja meg a tekintetet, melyeket különböző színekben o budapesti nagygyűlés szimbóluma — a Mezősiné Tóth Ágota által tervezett embléma — díszít. Az embléma egyszerű, logikus és hatásos. A földgömb grafikája a hosszúsági és szélességi körök rajzolatával és középütt a keresztyénség ősi szimbólumával, a horgonyból kiemelkedő kereszttel. Az embléma egyebekben minden vendég és hazai résztvevő mellét díszíti kicsinyített formában.

Érdemes néhány szót ejteni az orgonáról is, melyet erre az ünnepélyes alkalomra 112 regiszterével épített Péter Albert miskolci elektromérnök.

Különleges és megtisztelő alkalom a magyarországi evangélikus egyház számára, hogy a Lutheránus Világszövetség hetedik nagygyűlése helyéül Budapestet választotta. így első alkalommal rendezhette kongresz- szusát szocialista országban. A szervezet 97 tagegyháza a világ mintegy 100 országának delegátusa hittestvéri környezetben s nemzeti hagyományaink szerinti vendégbarátságban oldódhat fel. A küzdőtéren, az oltár körül elhelyezett székeken foglalt helyet a világ 75—80 milliós evan- gélikusságának képviselete a vendégekkel egyetemben, s szimbolikusan a köralakú nézőtér hazai gyülekezeteinek 10 ezres közönsége karolta át őket.

Az istentisztelet

Felemelő, ünnepélyes és feledhetetlen pillanat volt, amikor pontban 10 órakor felcsendült a világ evangélikusságának ősi himnusza, Luther harci indulója, az Erős vár a mi Istenünk. Tizenkétezer torokból tört fel az ismert dallam. A harci induló azonban 450 éves múltja után megszelídült és megbékélten zengett a keresztyén sokféleségben, keresve az utat az ökumené irányába és Isten eligazítását a jelen történelmi periódusban.

Szokatlan, az ünepélyes alkalomra szerkesztett liturgiában volt része a gyülekezetnek. Isten- tisztelet kezdetén a korábbi világgyűlések eszmei mondanivalóját tömörítették néhány mondatba a fungensek angol és német nyelven, a világ négy tája felé tekintő szószékekről. „Hálával emlékezünk a korábbi időkre, elődeinkre a hitben, Jézus Krisztus tanúira” — vezette be az üzeneteket C. Mdu főtitkár. így került sor az 1923-as eisenachi, az 1929-es koppenhágai, az 1935- ös párizsi üzenetekre. Ezt követően a világszövetség megalakulása — Lund. 1947 — mondanivalóját így vezette be: „Űj korszak kezdődött az evangélikusok testvéri közösségében a második világháború után ...” Az „új korszak” vezérszólama érezhetően kicsendült a soron következő világgyűlések üzeneteiből. Hannover (1952), Minneapolis (1957), Helsinki (1963), Evian (1970), Dar-es Salaam (1977) lényegében az új korszak mérföldkövei. Meggyőződésünk, hogy a budapesti a legemlékezetesebbek között fog szerepelni.

A magyar nyelvű igehirdetést Dr. Káldy Zoltán püspök elnök, a gyűlés házigazdája végezte. Megrázó erővel tolmácsolta az ige üzenetét, hit nincs igaz cselekedetek nélkül. Az istentiszteleten több gyülekezetünk énekkara szerepelt magas színvonalon.

A megnyitó istentisztelet jelentőségére mi sem utal jobban, minthogy a teljes istentiszteletet közvetítette a Magyar Rádió (Rapcsányi László és Juhász Judit), a finn rádió és annak svéd nyelvű adása, a dán és svéd rádió, valamint a Német Szövetségi Köztársaság több állomása, a Rias Berlin, Stuttgart, és Baden- Baden adója. Érdekelt volt több televízió adó is a magyaron kívül, (A magyar adást Murányi László közvetítette.) A finn, az osztrák, a nyugatnémet és a svájci közvetítő csoport a teljes istentiszteletet sugározta. Mind a televízió, mind a rádióközvetítésekhez a hangot a Magyar Rádió adta.

Az istentisztelet második részében úrvacsora osztásra került sor. Mintegy 120 külföldi, illetve magyar lelkész mellé beosztott legalább ennyi „segítővel” fegyelmezett rendben s meglepő gyorsasággal tudott élni a bűnbocsánat jegyeivel több, mint tízezer ember.

Az első plenáris ülés

A nagygyűlés hivatalos megnyitása a délutáni órákra esett. Ezen az alkalmon felszólalt a világszervezet Dar-es-Salaamban megválasztott elnöke, J. Kibír a tanzániai püspök. A rendkívüli és ünnepélyes alkalmat köszöntötte dr. Trautmann Rezső, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Kormánya nevében. Az Elnöki Tanács helyettes elnöke hangsúlyozta, hogy a nemzet testében jelentős szerepet játszik az egyház, közelebbről az evangélikus egyház is, amelynek etikai magatartása értékes hozzájárulás a szocializmus építésében. Dr. Lékai László római katolikus bíboros érsek köszöntésében kiemelte, hogy nemrég a Parlamentben egy szívvel-lélekkel tárgyalták át a valamennyi vallásfelekezethez tartozó hívek, miként segíthetnek komolyan összefogva a béke ügyében és a haza dolgában. Dr. Bartha Tibor református püspök a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és a református zsinati iroda elnöke hangsúlyozta köszöntésében, hogy soha nagyobb szükség nem volt az egyház hivatásának teljesítésére, hogy hirdesse az evangéliumot, támogassa az életért, a túlélésért, a kenyér igazságos elosztásáért küzdő embert.

A délutáni program keretén belül mutatkozott be a vendéglátók számára a Lutheránus Világszövetség. Filmek, diaképek, hangulatos énekszámok keretében kapott benyomást a magyarországi evangélikus egyház jelenlévő serege a szervezet I

szerteágazó szociális, karitatív és missziói tevékenységéről.

Záróakkordként került sor az ún. labdacsarnokban rendezett kiállítás megnyitására. A kiállítás .amely két héten keresztül bármikor megtekinthető, lényegében négy részből áll. A bibliatársulatok bemutatják a bibliaterjesztést, fotókiállítás mutat tükröt a kelet-európai egyházak életéről, a Lutheránus Világszövetség osztályai szintén képekben számolnak be munkájukról, s végül gazdag anyag szól az evangélikus könyvkiadásról.

Mind az istentiszteleten, mind pedig a nyitó ülésen képviseltette magát valamennyi magyar- országi . felekezet magas szinten, úgy szintén sók állami vendég, több budapestre akkreditált követ, ill. követségi tiszt-/ viselő.

A gazdag programú első napot a Magyarországi Evangélikus Egyház fogadása zárta le a Hilton szállóban, amelyen több, mint 1400 meghívott vendég vett részt.

Rédey Pál

Budapest, 19S4. július 22.

NekifeszüH

(folytatás az I. oldalról)

zönségnek tekintsük — mondván, hogy a holtak bennünket nézéséről nem tudunk —, mégis a Jelenések könyve egyértelműen tanúskodik róla, hogy az üdvözültek serege és a földön élő egyház szétszakít- hatatlanul összetartozik. A pálya futása közben tehát nem vagyunk egyedül, hanem az időbeni és térbeli ökumené közösségében folyik a küzdelem. A „felleg” (nefos) a bizonyságtevők nagy tömegét és egyben egységét jelképezi. Ebben a „fellegben” a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetében említetteken kívül, hitünk sze^ rint ott vannak Ambrozius, Augusztinusz, Assisi, Luther, Kálvin, Olaus Petri, Agricola, Tausen. Egede, Spener, Francke, Löhe, Grundvigt, Mott, Söderblom, Schweitzer, Mani- kam Moshi, Purba és a névtelen milliók Európából, Afrikából,' Ázsiából, Amerikából és Ausztráliából. Ott vannak a magyár reformátorok és prédikátorok: Dévai Bíró Mátyás, Sylvester János, Sztárai Mihály, Bornemissza Péter, Károli Gáspár, Haubner Máté, Székács József, Remete László, Sztehló Gábor és sokan mások. És ott vannak a Lutheránus Világszövetség volt elnökei és alelnökei és minden névtelen munkása: Nygren, Lilje, Fry, Wantula és Ordass. Nem voltak ők sem tévedhetetlenek, de végigfutották a pályát. Most pedig bennünket, a Lutheránus Világszövetség tagegyházait bátorítják — itt a Budapest Sportcsarnokban —, hogy mi is fussuk végig a „nekünk rendelt küzdőteret”. Végezzük el szolgálatunkat az egyházért és a világért. Ügy vesznek most körül bennünket, mint a „fellegek”. Látnak is bennünket? Nem tudom. De velünk vannak és egy közösséget alkotnak velünk. Róluk mondja az Ágostai Hitvallás: „A szentekről megemlékezhetünk azért, hogy kövessük hitüket és jó- cselekedeteiket.” Ez most felhívás a Lutheránus Világszövetséghez is és a nagygyűlés- hoz is.

FUTÁS KÖZBEN TEHÁT KÖRÜLVESZNEK AZ ELŐTTÜNK JÁRT BIZONYSÁG- TEVŐK, akik bátorítanak a

ea jövőnek

futásban és ezt jó tudnunk, mégis a legfontosabb: „Nézzünk fel Jézusra”. Ö a hit teremtője és beteljesítője. Ö az egyedüli, Aki kezdettől végig a teljes hitet megtartotta Isten iránt. Ő az egyedüli, aki igazán gyakorolta a „hüpomo- né”-t, mert Ő törés nélkül kitartott és állhatatos volt, „engedelmes volt haláláig éspedig a keresztfának haláláig”. (Ő a „Szolga”, a „Diakonos”, aki vállalta a keresztet és szenvedést az előtte levő örömért. ő az „Űr”, a Kürios, aki az „Isten jobbjára, a királyi székbe ült”. Ő az, aki végigjárta a passió útját és végül győzött, célba jutott. Ő az, aki nem fáradt meg és a kiábrándultság soha nem vette hatalmába. Ő az, aki soha nem csüggedt el reménytelen helyzetekben sem. Ment az Isten által kitűzött pályán, hirdette az evangéliumot, gyógyította a betegeket és végül a világért odaadta életét. Ő az. aki elkezdte bennünk a hitet és Ő akarja teljességre vinni, ő a - Megváltó. Nemcsak példa, hanem Szabadító és Üdvözítő, Erőforrás. Rá kell felnézni!

Ennek a Krisztusnak kezében tudjuk egyházunkat és egész fenyegetett világunkat és jövőnket. Ezért élünk reménységben és ezért futunk nekifeszülve a cél felé.

Az életünk végéig tartó futásból most két hét van előttünk. Ez alatt a két hét alatt erősödjék bizodalmas hitünk és reménységünk, hogy egyszer kegyelemből elmondhassuk : „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Ür, az igaz Bíró. ama napon, de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” (2 Tim 4,7— 8)

És amikor majd megérkezünk a célba és „átszakítjuk” a célszalagot és miénk lesz a „hervadhatatlan koszorú”, az a boldog tapasztalatunk lesz, hogy kegyelem volt a futópályán való elindulásunk, kegyelem volt a pályán való futásunk és kegyelem a célba érkezésünk. Igen. sola gratia! Minden kegyelem! Ámen

Méltó ÜTÍtÓllT

A Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságának budapesti ülése — és ezzel az' LVSZ VII. Nagygyűlése is — szép nyitánnyal: ünnepi istentisztelettel vette kezdetét. Július 16-án, hétköznap este ellenére a bizottsági tagok, családtagjaikkal, bel- és külföldi érdeklődők és sok gyülekezeti tag részvételével folyt le a szertartás a Deák téri templomban.

Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök angol és magyar nyelven köszöntötte az egybegyűlteket, majd ősi liturgia szerint egy amerikai és egy thüringiai lelkész szolgált az oltárnál, az angol nyelvű igehirdetést pedig dr. Fabiny Tibor teológiai tanár tartotta Esaiás 43,15—20 alapján. Az istentisztelet keretében mindhárom lelkész szolgálatával úrvacsoraosztás volt, amelven igen sokan vettek részt.

A valamennyi kontinens képviselőit magába foglaló esti ünnepi istentisztelet — amelynek kántori szolgálatát Trajtler Gábor országos egyházzenei igazgató látta el — a közös Ür szolgálatának és a közös világunk iránti felelősségnek az egységében szépen dokumentálta a hit és a cselekvés közös fontosságát, s jó reménységet adott a Nagygyűlés sokunk által óhajtott eredményességére.

£. r