Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-29 / 31. szám

A nyitottság napja Egyhazunk legnagyobb orgonája 100 éves Soproni jubileumi hangverseny Beiktatták pásztori funkcióba Magassy Katalin gy. munkatár­sat a Sarbogárd—Sarszentmiklósi gyülekezetbe. Evangélikus értelemben is puszták népe e közösség: az es- peresi székhelytől több mint száz kilométerre él mintegy kétszáz testvér a két központi települé­sen, további 12 szórványközség­ben pedig egyenként hárman-né- gyen. Indokolt volt, jogos volt, súlyos volt ezért a diplomás Katalin test­vértől megkérdezni az esperesi igehirdetésben János evangélista nyomán, Jézus nevében: sze­retsz-e engem? Rákérdezni a már eltöltött, hosszú hónapok után: elhatároztad-e, hogy gaz­dája leszel ennek a végvári gyü­lekezetnek? És megtörtént a cso­da. Dr. Nagy István esperes ko­rábbi hívó szavára a reménység jegyében; a gyülekezet híványa és az egyházkerület püspöke en­gedélye nyomán a jog keretei között is elhangzott az ige. A mini-gyülekezet sem csapta be a pásztort kereső esperesét. Kiállította az egyháztanács csa­patát, a magukra maradottak panaszának elmondására, de együtt álltak a malteros kanál mellett is, hogy a csaknem lak­hatatlan parókiát emberhez, el­mélyedt munkához méltóvá te­gyék. Hosszasan elgondolkoztató ugyanekkor az a pásztori türe­lem. amely e segítő munka előtt engedte, hagyta, bíztatta a templombelső újjáépítését. Az egyház olyan személyeket nyert a Teológiai Akadémia által szer­vezett levelező tanfolyam hallga­tóiban, akik egész életre szóló elkötelezéssel léptek munkába. Sárszentmiklóson, Kemenesmi- hályfán, Nagytarcsán, Kelenföl- dön és még más helyeken. A nyitott utak gazdái pedig jól tudják, hogy a világi diplomák vizsgasorozatok jó szinkront biz­tosítanak a népi-némzeti felada­tok ellátóival. Nem új utat bon­tanak sem az egyházban, sem a világban, hanem a már kipróbált autóút kap az egyház és a nép igényeinek megfelelően újabb sá­vot. E beiktatás nefn féltitkos ren­dezvény, amolyan „házi kereszte­lő” volt. Az evangélikus .lelkész­testvérek igazi szeretettel és tűz­zel énekelték a Confiteort en­nek a mi Katalin testvérünknek, a levelezőnek. Római katolikus lelkész áldást mondott. A refor­mátus pásztorok mondták el nagy szeretettel, hogy lehet itt élni. A gyülekezet éneke pedig úgy zengett a kis harmonium kíséretében, mint amilyet régen hallottak templomozó emberek. A gyülekezet új pásztora és évfolyamtársai pedig bízva tet­ték le újra a saját és a soronkö- vetkező nemzedékek sorsát az Is­ten kezébe. Az pedig csak természetes, mondta a sekrestyés, hogy ugyanannak az Istennek szolgál­va én hívom az evangélikus ha­rangok segítségével az ünnepi is­tentiszteletre az embereket. Valóban a nyitottság és a sze­retet napja volt ez, Sárszentmik­lóson. SZ. B. Kimagasló zenei élményben volt részük azoknak, akik május 26-án a soproni evangélikus templomban az orgonajubileumi hangversenyen vettek részt, ami­kor Peskó György orgonaművész, a Bécsiikapu téri gyülekezet or­gonistája szólaltatta meg egy­házunk szinte páratlan hangsze­rét virtuozitással, átéléssel, mely- lyel olyan „hangszínt” csalt elő az orgonából, melyet nem mos­tanában hallott a gyülekezet és a város zenekedvelő közönsége ebben a templomban. ÉRTHETŐ, HOGY BACH-MÜ- VEKKEL kezdte Peskó György, hiszen ő az, aki Bach összes mű­vének első hazai megszólaltatója. A C-moll passacaglia és fúga után nyomon követhettük 2 szép énekünk visszatérő motívumait, a „Jöjj, népek Megváltója” és a „Ki dolgát mind az Ürra hagy­ja” korá lelő játékaiban. Cézár Franck: A-moll korái fantázia után Widor francia romantikus zeneszerző: Andante cantabile e. műve hangzott, mely a 4. orgo­naszimfónia lassú tétele. Jó vá­lasztás volt ez is, mert orgonánk jellegének ez a romantikus mű különösen megfelelt ÉDESAPJÁNAK ÁLLÍTOTT EMLÉKET — akire hálásan em­lékszem, mert a Teológián, mint ének- és zenetanár velem is megszerettette az orgonamuzsi­kát, miközben a fasori templom orgonáján játszott nekünk — a következő számmal, amikor Pes­kó Zoltán: Chaoona c. művét szó­laltatta meg. A ohacona variá­ciós zenei forma, a pedálban ál­landóan ismétlődő dallam fölött variációsorozat van. A héber áro- ni áldás témájára készült. Az áldás minden szava zenei vetü- letben jutott hangsúlyosan és mélyértelműen kifejezésre. Ügy éreztük, hogy a minden istentisz­teleten elhangzó ároni áldást most az orgona hangjain keresz­tül kapjuk.. DE AZ ÁLDÁS „FOLYTATÓ­DOTT zenében Hidas Frigyes: Fantázia Liszt Ferenc emlékére c. műben, melyet a szerző (Ko­dály Zoltán növendéke volt, 1928- ban született) Peskó Györgynek ajánlott, illetve írt és ezt ő is adja elő, szinte kizárólagosan. Grandiózus bevezetés után az él­mény lenyűgöző: a futamokkal beleéljük magunkat a menekülő emberbe, aki hallja a tenger zú­gását, félelmedből ki akar törni és végül szilárd talajra jut cso­dálatos hangok feloldó erejében. Fiatalok énekkari számai ékelőd­tek az orgonaszámok közé (Las­sus-, Hassler-, Viadana-művek, egy spirituálé Karai József fel­dolgozásában), valamint egy rö­vid előadás orgonánk történeté- rőL A VILÁGHÍRŰ ORGONAÉPf- Tö WALCKER CÉG (Ludwigs­burg, Württemberg) által készí­tett orgonánk építését a Rupp- recht-orgonaalapítvány segítette elő, melyet a hálás gyermekek, mint „a gyermeki kegyesség és egyúttal egyházunkhoz való ben­ső ragaszkodás emlékeként” már 1863-ban létesítettek. 1884. má­jus 25-én, Exaudi vasárnapján volt az orgona avatása, melyet Stiegler Gusztáv lelkész végzett az oltárnál ezekkel a szavakkal: „Az új, szép orgonamű arra a pillanatra vár, amikor szolgála­tát megkezdheti, és szívünk ere­jének hangjaival áhítatra hango­lódhat. És így oldódjon nyelved köteléke! Hozzád szólok: Hepha- ta! Nyílj meg!, miközben téged, az emberi művészet szép művét szent szolgálatra avatlak! Az Atyának, a Fiúnak, a Szentlélek Istennek nevében!” Altdorfer Ke- resztély, a gyülekezet karnagya és orgonistája szólaltatta meg ez­után az orgonát. Ziermann Lajos esperes írja, hogy olyan szépen, érzelemgazdag átéléssel „senki sem tudott volna az orgonán ját­szani, mint ő”. A szószéki szol­gálatot Brunner János lelkész ugyancsak német nyelven végez­te, a záró igehirdetést a hálaadó ;mádsággal az oltárnál Karsay Sándor püspök tartotta. (Ekkor ünnepelte a gyülekezet 100. temp­lomépítési évfordulóját, egyúttal az új iskola avatása is most tör­tént.) AZ ORGONA ÁTÉPÍTÉSE Szentgyörgy Kálmán karigazga­tó nevéhez fűződik, aki a nehéz években (1944—48) az eredeti sí­pok felhasználásával 46 regisz­terre bővítette az eredetileg 36 regiszteres orgonát — ma 52 re­giszteres —, és 2 manuálról 3 manuálra alakíttatta át a gyüle­kezet. „Az átépítéstől éltéit évek alatt az orgona egyes elemei elavultak, illetve javításra szorulnak. Sőt teljes felújításra is megérett az idő és a terv el is készült, hogy azt megvalósítva orgonánk be­tölthesse gyülekezeti szolgálatát, és méltó helyét városunk zenei életében. A 100 éves jubileumon most, amikor hálát adunk Isten­nek orgonánk eddig betöltött szolgálatáért, egyben kopogtatunk azok szíve ajtaján, akik az isten­tiszteleteken megszerették orgo­nánkat, akik különféle hangver­senyeken a város zenei életében betöltött hivatását örömmel vet­ték, hogy áldozathozataluk révén megújulhasson értékes orgonánk, és így továbbra is betölthesse szolgálatát “Soli Deo gloria-“ és minden zenekedvelő örömére.” (Az előadás zárómondatai.) Szimon János IFJÜSÁGI TEOLÓGIAI SZEMINÁRIUM Az Európai ökumenikus Ifjúsági Tanács június 29—július 8. kö­zött teológiai szemináriumot rendezett Tahiban. a református lel- készüdülőben a Biblia mai értelmezéseinek kérdéseiről az ifjúság szemével. Egyházunkat Pintér Márta pilisi lelkészi munkatárs képviselte. Malaysia keresztyénéi pkumenikus csúcsszervet TÍ..Í ginen alakítottak ki Malaysia legkülönbözőbb keresztyén szervezetei elhatározták, hogy ökumenikus „Malaysiái Nemzeti Keresztyén Egyesülést” hoznak létre. Az alapító tagok közé a Malaysiái Nemzeti Egyháztanács a Nemzeti Protestáns Keresztyén Közösség, a szingapúri és malaysiai római katolikus Püspöki Konferencia tartoznak. Az Egyesülés — az alapítók szándéka szerint — egybe kívánja gyűjteni azokat, akik a „Biblia tekintélyét elismerik”, és „igenük a keresztyén hit azon alapvető, elemeit, amelyeket az Apostoli Hitvallás tartalmaz”. Az Egyesülés „párbeszéd és eszmecsere” útján kívánja a missziót kö­zösen folytatni és az állam által garantált vallásszabadságot ellen­őrizni. Malaysiában az iszlám vallás az államvallás és a lakosságnak csak három százaléka vallja magát keresztyénnek, (epd—v) AZ OLASZORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ÉVI KÖZGYŰLÉSE Június elején Nápolyban tartotta évi közgyűlését az olaszországi evangélikus egyház. A három napig tartó gyűlésen „A gyülekeze­tek felépítésének kérdései” címen beszélték meg legégetőbb gyüle­kezeti problémáikat Olaszország evangélikusai. Az olaszországi evangélikusok német, vagy olasz származásúak, és szolgálatukat is németül, vagy olaszul végzik. Az alig hétezer lelket számláló evangélikus egyház nyolc lelkésze tipikus szórványhelyzetben végzi szolgálatát. Ezért a megbeszélés egyik legfőbb pontja az volt, ho­gyan tehetnék még rugalmasabbá a gyülekezeti munkát. Hangsú­lyozták az egyház szociális szolgálatának fontosságát, mert csak úgy lesz átütő és vonzó az egyház bizonyságtevő szolgálata, ha az evangélium hirdetését tettek is követik. „Kicsik vagyunk, de ha­talmas reménységünk van” — mondta a közgyűlés egyik igehirde­tésében Jürg Kleemann lelkész, az egyház dékánhelyettese. A kis létszámú, szórványban élő egyház sok nehézség ellenére is él és reménységgel végzi szolgálatát. Mindez bátorításul szolgálhat a hasonló körülmények között élő más evangélikus egyházaknak. (1DL) — S. „Mindvégig” Mensáros László Arany-estje az Egyetemi Színpadon „Van hallgatód? nincsen / Te mondd, ahogy Isten/ Adta mondanod!” — bíz­tatja önmagát Mindvégig c. versében versírásra Arany János. A VERSÍRÁS ÉS VERSHALLGATÁS — úgy látszik — mindig lelki szük­séglet, életszükséglet marad. Nem be­szélhetünk korunkban sem a költészet alkonyáról. Ellenkezőleg, nő a költé­szet varázsa, erősödik hatása, szerepe egyre jelentősebb. Mi a költészet hivatása? A vers — adta szépség-élmény nem gyönyörű fö­löslege az életnek. A költészet ui. nem pusztán esztétikum, verselési bravúr, a szó és kép csillogtatása, hanem első­sorban szolgálat, egyéni és társadalmi feladatok tudatosítása, a felelősségér­zet ébresztése, az élet szebbé, neme­sebbé formálása. A vers nem egyszerű művészi alko­tás. Számos költői elemnek szövevé­nye. Eszmei-művészi értelmezése el­mélyült elemzést kíván. Tartalmi-for­mai értékeinek élvezése, megértése a verssel való odaadó foglalkzás révén válik lehetővé. NEM KEVÉSBÉ BONYOLULT FEL­ADAT A VERS ELŐADÁSA sem. „Az alkotás hosszú folyamatát kell össze­sűríteni egy vers előadási idejére.” (Ily- lyés Gyula) — A szavalóművésznek életre kell keltenie előadásával a ver­set, elénk kell varázsolnia a vers lét­rejöttét, az alkotás küzdelmét — a köl­tővel együtt, az első versélményt kell megidéznie, ahogyan a költő élte meg. Csak a költővel, a költeménnyel való azonosulás által kerülnek felszínre a vers mélyebb rétegei, elmélyült átélés­sel tárulnak csak fel a rejtett titkok, amelyeket a vers magában foglal. így bontakozhat ki a vers teljes érteimé, mindaz, amiért a költő a verset meg­írta. Emberfelettinek tűnő feladat mind­ennek megszólaltatása, nem is sikerül minden verselőadónak. Miért hallgatunk verselöadást? „Amiért a hivő a templomba megy, s nem otthon imádkozik egyedül, egy­magában” — adhatjuk meg a választ Latinovits Zoltán szavaival. Az iro­dalmi színpad és verskedvelő hallga­tóközönsége megfelelő környezetet nyújt a vers élvezéséhez, olyan atmoszférát teremt, amelyben visszhangra talál a versben kifejezett érzés, gondolat. KÜLÖNÖSKÉPPEN ALL EZ AZ EGYETEMI SZÍNPADRA. A május 12-i előadás, amelyen részt vehettem, sa­játságos körülmények között zajlott le. A Televízió híradásából (a meghirde­tett előadásnak „technikai okok” miat­ti elmaradásáról) nem értesült min­denki. Érkezik a közönség, vannak, akik a hírre távoznak. A remény, hátha — a nehézségek ellenére is — sor kerül az előadásra, harminc érdeklődőt vára­koztat a bejárat előtt. Közben megér­kezik debreceni színházi próbájáról az előadóművész. Megoldódik a helyzet. Egy ifjú versbarát házaspár a negyed­órányi járásra lévő lakásába hívott meg minket, harminc várakozót. A Rum- bach utcai alkalmi színpad, a hangu­latos nagyszoba megtelt a lakóházból kölcsönzött székekkel, majd közönség­gel, idősekkel és szép számú fiatalok­kal. A VERSSZERETET, ARANY JÁNOS TISZTELETE és az előadóművészhez való ragaszkodás egybefogta a csopor­tot. Ebben a verset szerető közösséggé formálódott intim körben másként hangzott és hatott a vers, mint egyéb­ként. A színpad, a pódium bizonyos mérvű ünnepélyességet áraszt, távolsá­got is tart. Az előadó „szaval”, és nem „mond” verset. Most színpad és pódium híján ott állt Mensáros László közvet­len előttünk, a vershallgatók körében. „Beszélgetett” velünk Arany szavaival, a hétköznapi élet természetes hangszí­nével, hanglejtésével és szüneteivel. Mintha közvetlenül nékünk tette volna fel az Arany-versek kérdéseit: S mi vagyok én neked ? Hová lettél... lel­kem ifjúsága?, S honnan jössz te, lé­lek?, Mi lehet még ezután?... Mintha személy szerint minket kívánt volna eszmélkedésre bírni. A meghitt légkör, a versáhítat, a „humán misztérium" csodát művelt: újszerűeknek mutatkoz­tak rég ismert versek, verssorok és mo­derneknek, aktuálisoknak hatottak régi költői válaszok (pl. A rab gólya, Fiam­nak, Családi kör, Honnan és hová?, A régi panasz, Epilógus). Mensáros Lász­ló sajátos művészi tolmácsolásában szinte újrafogalmazódtak az Arany­versek. Huszonkét kifejező verset szólalta­tott meg az Arany-est, az „összekötő szöveget” milliót nyújtó, hangulatot te­remtő Arany-levélrészletek adták, si­kerrel. A MŰVÉSZI ELŐADÁS SAJÁTOSSÁ­GAIT ÉREZTESSE két vers elmondásá­nak felidézése! Aranyt aggasztja hazá­jának, családjának sorsa, fiának jövő­je. Aggodalmát és azt kísérő reményét Fiamnak (1850) c. verse tükrözi. Re­mélni, hinni tanítja fiát, hisz nagyobb kincset, maradandóbb örökséget ennél nem hagyhat rá. Az előadóművész a hangszín, a hangsúly és a szünettartás mesteri alkalmazásával juttatta kifeje­zésre Arany érzéseit, gondolatait. „Ár­tatlan szíved tavaszkeftében / A vallást (itt néhány másodpercnyi, felhívó jelle­gű szünetet tartott az előadó)' ezért ön­tözhetem.” E kiemeléssel a két verssor a vers fókuszává vált. Ez világította meg a többi kiemelendő sort (drága kincs a hit, lelj vigasztalást a -szent igé­ben, reméld az erény diadalát, imád­kozzál, édes gyermekem), és tüzesítette át végül is az egész verset. Versmondás közben könnyes lett a művész szeme; ahogyan a szünetben mondta, a „privát meghatottság” jele volt csupán. — A Honnan és hová? c. vers bölcselkedő költemény. Alig lát már a költő, a ke­ze is fáj, mégis papírra veti a százhét soros verset. Csokonai A lélek halha­tatlansága c. búcsúversére emlékeztet. Arany verse mélyebben lírai. Monda­nivalója, témája súlyos: Vége van-e a halálban mindannak, amit léleknek, szellemnek nevezünk? A materialista és a különféle vallásos felfogással szem­ben Arany ragaszkodik keresztyén hi­téhez: „...az üdvözültek helyén / Mint reméli a keresztyén, / Lesz dicsőébb folytatása; / Én azt meg nem taga­dom. —” Pusztán az írásjelek is — számos kérdőjel, gondolatjel, a gondo­lat félbeszakadásának jeléül szolgáló mondat végi három pont — jelzik, mennyi probléma feszül a versben, amely ennek ellenére tökéletesen vilá­gos és egyszerű. Remekelt az előadómű­vész a vers interpretálásában, a gondo­latok súlyosságának megéreztetésében, a hitvallás ragyogtatásában. Nagy színész-versmondóink (Egressy Gábor, Jászai Mari. Odry Árpád. Som- lay Artur, Tímár József) munkásságá­nak méltó folytatása Mensáros László előadóművészete. Vajda Aurél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents