Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-07-01 / 27. szám

GYERMEKEKNEK. Szokatlan Valinak hívják és 12 éves. Ősszel, az első konfirmációi órák egyikén megjelent a többiekkel és megkérdezte: Péter bácsi, járhatnék én is? Mert én még meg sem vagyok keresztelve ... Elmondta azt is magáról, hogy nem itt született. Falunkba úgy került, hogy nevelőszülők vették magukhoz. Ezért nem volt tehát még nyilvántartva, és így nem is tudtam hívni, amikor megkez­dődött a konfirmációi oktatás. A keresztelés tehát elmaradt akkor, amikor Vali még kisbaba volt. Dehát nem csak pici gyer­meket lehet megkeresztelni! Va­linak is elmondtam, hogy nincs baj, járjon nyugodtan a többiek­kel, és majd a konfirmáció idő­szakában megtörténik a kereszt- sége is. Járt hűségesen. Vasárnapon­ként is ott ült az istentisztelete­ken. Az egyik legszorgalmasabb konfirmandus lett. Megtanulta ő is többek között azt is, hogy amikor megkeresztelték, Isten bennünket Jézus Krisztusért gyermekeivé fogadott. így mond­ta ő is a többivel, mplt időben, noha ő még előtte volt. A töb­biek ekkor értették meg, hogy mi történt velük, amikor kicsi korukban megkeresztelték őket. Valinál ez most szokatlan mó­don fordítva lett. Ő a kereszte­lése előtt értette meg. hogy ami­kor majd a keresztvíz megned­vesíti homlokát, gyermekévé fo­gadja őt Isten. Ez a konfirmációi ünnepélyen történt meg. Ez is szokatlan, hi­szen ott a keresztelés rendkívüli eseménynek számított. Mégis odaillő volt ebben az esetben. Er­ről szólt akkor a prédikáció is. Majd a prédikáció után a kon­firmandusok fogadalomtétele előtt Vali külön kijött az oltár elé keresztszüleivel. Őt persze nem kellett a keresztelőkút fölé tartani, mint a pólyátokat. Ma­ga állt oda, fölé hajtva fejét, hogy miközben a keresztelőkan- csóból víz hull rá, Isten Jézus Krisztusért gyermekévé fogadja. Ennek a keresztelésnek csak a külső módja volt szokatlan te­hát, a lényege mindegyiknek ez. Ez történt veled is annak ide­jén. A kereszteléskor Vali közelébe álltak az oltártérben a gyüleke­zet fiataljai, akik közé tartozik most már ő is. Gitár kísérte éne­küket. Ebben az épekben Isten áldását kérték életére: Áldjon meg és őrizzen meg téged az Ür! így Vali nemcsak azt élte át, hogy Isten gyermeke lett most már a keresztsége által is. Ha­nem átélte azt is, hogy a többi megkeresztelt mind testvére! Azok a fiatalok is, akik mellé­álltak, hogy énekükben érte imádkozzanak. Konfirmandustár­sai, akikkel együtt járt. De az a sokszáz, számára jórészt ismeret­len ember is, akik a konfirmá­ciói ünnepélyen zsúfolásig meg­töltötték a templomot. Hiszen ha a megkereszteltek külön-külön mind Isten gyermekei, akkor egy­másnak testvérei vagyunk. így Valit a kis család mellett, ame­lyik már korábban befogadta őt. most befogadta egy nagy család is. amelyet gyülekezetnek hí­vunk. Te is tagja vagy Isten gyerme­kei nagy családjának, hiszen té­ged is megkereszteltek. Zászkaliczky Péter Meghív® A Lutheránus Világszövetség Nagygyűlése előtti IFJÚSÁGI TA­LÁLKOZÓ megnyitó istentisztelete július 12-én, csütörtökön este 'I28 órai kezdettel lesz a Deák téri templomban. Igét hirdet: dr. Hafenscher Károly lelkész. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk! „Írok nektek, ifjak.. Keresztyén fiatalok a szocialista társadalomban Jólesik néha megállni és nem­csak a legszűkebb körben tájé­kozódni. Jó dolog átgondolni ke­resztyén életünket abból a szem­pontból, hogy milyen a kapcso­latunk azzal a környezettel, amelyben napjaink telnek. Ami­kor társadalmunkhoz való viszo­nyunkat vizsgáljuk, akkor nem annyi a kérdésünk, hogy hogyan él egymás mellett egy meggyőző- déses KISZ-tag és egy keresztyén fiatal. Inkább úgy kérdezünk, milyen közérzettel élünk mi, ke­resztyén fiatalok szocialista tár­sadalmunkban. Amikor a „ke­resztyén” és a „szocialista” jel­zők egymás mellé kerülnek, még ma is sok ember rögtön lapoz, mondván: nem lehet ezt a ket­tőt együtt higgadtan és nyugod­tan tárgyalni. A felületes fogal­mazó megengedi magának a ki­jelentést: olyan két szó ez, ami csak ellenséges viszonyt takar­hat. Pedig az etikai gyökerek nincsenek mess?e egymástól. A másik ember segítése és megbe­csülése az eredeti, közös etikai cél. Jó lenne komolyabban és el­kötelezettebben szemünk előtt tartani! De ne rekedjünk meg az elméleti vitánál, lépjünk egészen közel a mához! Ebben a témában három különböző stílusú mondat jut egymás után az eszembe. A kijelentő mondat Vannak keresztyén fiatalok a mai szocialista társadalmakban. Nemcsak Magyarországon, ha­nem, valamennyi szocialista or­szágban. Különböző számban, egymástól eltérő formákban, de teljesen köztudott tény ez a ki­jelentő mondat. Akik a húszas vagy harmincas éveiket tapossák, mind a szocialista Magyarorszá­gon jártak gyermekbibliakörbe, hittanórára. Itt érték el őket Krisztus tanúi és váltak keresz­tyénekké. Nem csekély azoknak a száma, akik 1945 után keresz- telkedtek, bérmáltak vagy .kon­firmáltak. Ha felbecsülni próbál­nánk, százezres tételekben kelle­ne gondolkodnunk. Jöttek tradi­cionális utakon és egészen várat­lan, meglepő módon is. Fiatalok között végzett munkámban nem a nagyságrend éltet, inkább az, hogy a fiatalok jelentős százalé­ka nem keresztyén, nem tradicio­nálisan hivő családból érkezett hozzánk. Az elmúlt 39 évben de sok lel­kész gondolta, hogy ő keresztel­te az utolsó gyereket vagy tartot­ta az utolsó hittanórát,' és nem lesz folytatás! Ugyanígy sok em­ber rajzolta maga elé társadal­munk fejlődését olyan módon, hogy egy-két év nyomtalanul ki- söpri a fiatalokat a templomok­ból. Ahogyan a szocialista állam és a keresztyén egyházak hiva­talos egyezménye kijelentő mon­dattá érlelődött, úgy a gyakorlati megvalósulás is elindult. Ma élő fiatalok szeretnek „állóképeket” nézegetni ebben a témában. Csak a pillanatnyi helyzetet figyelik, annak pozitív és negatív voná­sait. Nagyon hasznos lenne egy kis kutatás- kijelentő mondatunk fejlődésének útján! A gyökerek ismerete és vizsgálata nélkül könnyen kerülünk a rövidlátás vagy az illúziók világába. A kérdő mondat Hogy érezzük magunkat? Az őszinte feleletet erre a kérdésre mindenkinek saját magának kell megfogalmaznia. Erre ideológiai feszültségben élő tórsádalomban nem kell azonnal kikiáltanunk a „de jó nekünk!” mondatot. Az sem volna reális, ha kesereg­nénk: „semmi sincs, aminek örülhetnénk”. A vallás- és lelki- ismereti szabadság alsóján ma hazánkban nemcsak idős embe­rek látogatiák a templomokat, nemcsak idősek tartanak biblia­órákat. hanem fiatalok is sz°rte az országban. Az ifjúsági munka valamilyen formája minden élet­kénes avülekezet hétköznapiéi­hoz hozzátartozik. A résztvevő fiatalok jól érzik itt magukat és általában jellemzi őket az akti­vitási készség az egész társadal­mat érintő kérdésekben. Nem le­becsülendő dolog, ha keresztyén fiatalokkal munkahelyen vagy tár-adalmi közösségekben meg vannak elégedve. Ha róluk be­szélve elhangzik,,.hogy „számíta­ni lehet rájuk”, hogy „nem kö­zönyösek és nem vonoeatják a vallókat, hanem vállalni mer­nek”. Nvilvánvalóan érezhető az ideológiai harc ött, ahol nyíltan vall színt egy marxista és egy keresztvén fiatal. Ezért nem el­hanyagolható a kérdés, mennyi­re tudunk valódi fiatalként meg­maradni ,a dialógus-szituáció fe­szültségeinek idején. Egy biztos: az értékes jelenlét nem szólamok hangoztatása egyik fél részéről sem, hanem a másikat értékelő, meghallgató és megbecsülő gesz­tus. Fiatalok sokat formálódó vi­lág- és környezetszemléleténél számolnunk kell egymás heves­ségével és indulatosságával is. A gyakran erősen megfogalmazott kritika vagy ellenvélemény még nem jelent támadást, mindössze a kifejezés fiatalos, időnként meggondolatlan módját. Közér­zetünk addig jó és addig egész­séges, amíg tudunk korrekt mó­don, bizalmat ébresztőén élni. Az óhajtó mondat A szokásos kezdőszóval így mondhatnánk: bárcsak több te­rületen és több eredménnyel len­nénk egymásért magyar hazánk­ban ezekben a meglehetősen ne­héz években! Világszerte veszély­zónában jár a fiatal generáció. Nem lehetünk közönyösek, ha a világ békéjéről van szó. Nem merülhetünk el a vitában, ami­kor fiatalok sörösüveggel a kéz­ben ébrednek és alszanak el. Nem vonogathatjuk a vállunkat, amikor dologtalan és otthontalan fiatalokkal utazunk egy villamo­son. Nem hallgathatunk, amikor a „szabad fogyasztás” ideológiá­ját valló, sehová sem tartozó em­berekbe botlunk az utcán. Bár­csak egyre kevesebb lenne a szűklátókörű, szűkkeblű fiatal közöttünk, akinek a saját boldog­sága és a saját „vára” minden igényét kielégíti. Bárcsak egyre több olyan fiatal élne hazánkban, aki bátran és őszintén, cselekvő módon is fiataloktól várható frissességgel élne és gondolkod­na! Szocialista társadalomban élő keresztyén fiatalok nem a múlt megtűrt „csökevényei” va­gyunk, hanem szerves részek, ér­tékes emberek, akfk joggal és jó közérzettel kapcsolódnak ehhez a hazához és ehhez a társada­lomhoz kritikával és elkötele­zettséggel egyaránt. Óhajtó mondatunk így hangoz­hat: bárcsak megtanulnánk, ke­resztyén és marxista fiatalok egy­formán. hogvan lehet szűklátókö- rűségböl nyitottá válni, hogy kö­zös jelenlétünknek hatásosabb eredménye lehessen mindany- nyiunk javára! Szabó Lajos JÜLIUSI KRÓNIKA 59 ÉVE, 1934. július 4-én halt meg Marie CURIE lengyel származású fran­cia fizikus és kémikus. 1876. no­vember 7-én született Varsóban. Eredeti neve: M. Sklodowska volt. Férje Pierre Curie volt. A párizsi egyetemen tanult. 1898- ban Párizsban megjelent dokto­ri disszertációjában a rádium és a radioaktivitás felfedezésével és vizsgálatával foglalkozott. A ^evres-i felsőbb leányiskola fizi­katanárnője volt. Férje halála (1906) után a Sorbonne-on át­vette férje tanszékét. A rádioak- tivitás kutatásáért férjével együtt Nobel-díjat kapott 1903- ban. 1910-ben írt egy nagyobb összefoglaló munkát a radioakti­vitásról. 1911-ben pedig megkap­ta a kémiai Nobel-díjat is. Pá­rizsban halt meg. 150 ÉVE, 1834. július 7-én Kácsfaluban született ANGSTER JÓZSEF or­gonaépítő mester. Párizsban ta­nulta a mesterséget. 1887-ben Pécsett telepedett le, s itt 1869- ben megépítette első jelentős művét: a pécsi zsinagóga orgo­náját. Magyarország legkiválóbb orgonaépítője volt. Műhelyéből került ki a budapesti Bazilika orgonája is. 1918. június 9.-én halt meg Pécsett. Halála után fiai vezették tovább a már is­mertté vált műhelyt, és még szá­mos híres orgonát építettek fel. 400 ÉVE, 1584. július 10-én halt meg ORÄ- NIAI VILMOS Holland és Zee- land helyetartója. Ezt a tisztsé­get 1574—1584 között töltötte be. — 1565 táján a németalföldi ne­messég az ősi szabadság védel­mére titkos szövetséget hozott létre. Ezt a nép is támogatta. 1566-b,:n lázongások törtek ki a városokban. Elpusztították négy katolikus templom berendezését. 'Nyilvános református prédiká­ciók hangzottak el. . De a nemes­ség a népi megmozdulásoktól megrettent és a szövetség fel­bomlott. II. Fülöp Álba herceget nevezte ki Németalföld helytar­tójává, aki spanyol katonasággal erőszakos uralmat vezetett be. A nemesség vezetője,' Orániai Vil­mos azonban megtagadta a hű­ségeskü letételét, s Németország­ba menekül (1567). De Orániai Vilmos zsoldos serege Albát megverte (1572), akit a király vissza is hívott (1573), de seregei óriási pusztítást végeztek a visz- szavonuláskor. A 7 északi tarto­mány 1579-ben megkötötte az Utrechti Uniót, mely 1581-ben kimondta a függetlenséget és az elszakadást Spanyolországtól. 1584-ben a holland burzsoázia királlyá akarta választani Orá­niai , Vilmost, akit azonban spa­nyol jezsuiták orgyilkossal meg­gyilkoltattak. 290 ÉVE, 1784. július 22-én Segesvárt szü­letett BINDER GYÖRGY PÁL evangélikus püspök. Szülőváro­sában kezdte iskoláit, 1804-ben a tübingeni egyetem hallgatója lett. 1807-ben tért haza. Gimná­ziumi tanár lett Segesvárt (1808), majd segesdi (1831), szászkézdi (1840) és a berethalmi gyüleke­zet hívta meg lelkésznek (1853). Ez évben lett az erdélyi szász egyház püspöke. A jénai egye­tem díszdoktorává emelte 1858- ban. Munkái magyarul, németül jelentek meg. Sokat tett a lelké­szek tisztességes megélhetéséért. 1867. június 12-én halt meg. 150 ÉVE, 1834. július 24-én született Hont- bagonyán BALTIK FRIGYES evangélikus püspök. Gimnázium­ba Selmecen járt, a teológiát Po­zsonyban végezte el. 1853-tól 2 éven át szülőfalujában tanító volt, majd Bécsben, Baselben, Halléban fejezte be tanulmá­nyait. 1859-ben Besztercebányán tanár, 1870-ben pedig lelkész lett Liptószentmiklóson, ahol egyben a liptói egyházmegye al- esperese volt 1872-től, majd főes­perese 1875-től. 1890-ben a Du- náninneni Egyházkerület püspö­kévé választotta. így tagja volt az 1891-es és 1913-as zsinatnak is. 1895-ben Balassagyarmaton lett lelkész-püspök. írói működé­sét 1397-ben a rostocki egyetem teológiai díszdoktori címmel ju­talmazta. 1919. május 25-én hunyt el. 75 ÉVE, 1909. július 25-én repülte át a La Manche csatornát LOUIS BLÉRIOT francia vállalkozó, aki 1872. július 1-én született és 1936. augusztus 1-én halt meg. A repülés ekkor alig másfél évtize­des mpltra tekintett vissza. C. Adler 1897-ben 100 métert repült a földtől 10—15 cm magasan, majd 1905-ben O. Wright 33 per­cet repült zárt körben, 1908-ban H. Farman a várostól városig re­pülést hajtotta végre. L. Blériot pedig 1907-ben 47 percet tartóz­kodott gépével a levegőben, azaz 42 km távolságnak felelt ez meg. — A londoni Daily Mail c. lap felhívására és a k.'tűzött ezer fontos jutalomra a La Manche- csatorna átrepülésére szólóan — mások sikertelen próbálkozása után 1909. július 25-én sikere­sen átrepülte a Csatornát 32 perc alatt Blériot. Hírnevet szerzett ezzel magának. A világháború­ban repülőgépgyára ezrével on­totta az egyre tökéletesedő aero- plánokat. 100 ÉVE, 1884. július 25-én halt meg FESZL FRIGYES építész., 1821. február 20-án Pesten született. A magyar, sőt az európai romanti­kus építészet egyik legjelesebb mestere volt. Tanulmányait való­színűleg Hild Józsefnél kezdte, majd 1834—1841 között a mün­cheni akadémián tanult. Több­ször járt Olaszországban és Né­metországban. 1845 táján telepe­dett le végleg Pesten. 1845-ben a pesti Országház-pályázaton első díjat nyert és nagy feltűnést kel­tett tervével. De terve nem való­sult meg. Legjelentősebb alkotá­sa a pesti Vigadó (1859—1864 között épült), mely a romantika egyik legszebb alkotása. De az építtető hatóságokkal komoly összeütközésbe került a mester, és a közízlés is elfordult a ro­mantikától. ezért már jelentő­sebb feladathoz nem is jutott. Budapesten halt meg. 225 ÉVE, 1759. július 29-én halt meg BETHLEN KATA.-Bonyhán szü­letett 1700. november 25-én. Sok csapás érte élete folyamán. 2 évet élt 'első férjével, Haller Jó­zseffel, 10-et pedig Teleki Jó­zseffel. Sorra vesztette el csa­ládja tagjait, meghaltak gyerme-,. kei is. Ezért Árva Bethlen Katá­nak nevezte magát. Szaktekinté­lye volt a hímzőművészetnek. Udvarában hímzőműhelyeket rendezett be. Az., itt készült egy­házi jellegű művei meg is ma­radtak, a többiről csak a leírá­sokból tudunk. Korabeli orvo­soktól orvostudományt is tanult. Udvari papja volt Bőd Péter, akinek segítségével értékes könyvtárt hozott létre, ami azon­ban 1847-ben leégett és meg­semmisült. Sok lelkészjelölt kül­földi tanulmányait segítette anya­gilag. Fogarason halt meg. Bőd Péter búcsúztatta. 200 ÉVE, 1734. július 30-án halt meg DENIS DIDEROT francia iro- daimár, a Nagy Enciklopédia szerkesztője. 1713-ban született L*igres-ben. Nem vállalt állást, hogy egészen az irodalomnak él­hessen. Órákat adott, könyvárús- kodott, sokat nyomorgóit. 1745- ben megbízták a Nagy Enciklopé­dia szerkesztésével. Ez a vállalko­zás volt hivatott azokra a kérdé­sekre feleletet adni, amely a szá­zad emberét foglalkoztatta ^(szak- tudományos és filozófiai kérdé­sek voltak ezek). Egy írásáért azonban 1749-ben a vincennesi várba zárták. A király azonban megengedte az Akadémiának, hogy tagjai közé válassza. Nagy Katalin orosz cárnő, amikor megvásárolta könyvtárát, könyv­tárosul Diderot nevezte ki. Így került Diderot Pétervárra. ahová e Tíegyet ment megköszönni. 1784-ben halt meg. Diderot-tal vonult be a francia irodalomba a kispolgár. Eszményképe a te­remtő géniusz, s hitt a józan észben. Legkitűnőbb alkotásai azonban kéziratban maradtak. Detre János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents