Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-24 / 26. szám

szévÁ

Nem vagyok időmilliomos. A könyvek között válogatnom kell. Kivételt csak az újságokkal teszek. Mániákus újságolvasó vagyok. Ez szakmai betegség. A kezembe kerülő lapokat a vezércikktől az apróhirdetésig végigolvasom.

APROPÓ, APRÓHIRDETÉS! Ez külön „műfaja” az újságírásnak, napjaink szükséges kommunikációja. Érdemes elolvasni. Tükre, néha görbetükre életünknek, keresztmetszete életstílusunknak.

Szorgalmasan olvasom az apróhirdetéseket, pedig nincs mit eladnom.' s venni sem akarok semmit. Nincs szükségem féreg- irtóra s nem válaszolok a magát „teltkarcsúnak” ítélt arajelöltnek sem. Olvasom az apró- hirdetéseket s közben elgondolkodom. Valamikor még ablaküvegdarabokat kerestünk a légnyomástól kitört helyébe. Majd megüresedő tanyák kerestek új gazdát. Változnak az idők — változnak az apróhirdetések is. Érdemes olvasni ezeket a rövid sorokat, mert mindennapunk tükrei ők. Van mit .elgondolkodni ezeken a szűkre szabott közléseken s talán érdemes figyelmet fordítani rájuk. Ezért is teszem szóvá a következőket.

Űgv érzem erről a nagy nyilvánosság előtt is szólnom kell, mint tollforgató lelkésznek, aki megmámorosodik a nyomtatott betűtől. Mert addig csak egyszerű apróhirdetést is elolvasó honpolgár vagyok, amíg félig kész házra, alig összetört autóra, garantált féregirtásra hívják fel a figyelmemet. Még akkor is hallgatnom kell, ha a házassági hirdetések között az önhibájukon kívül elvált férjek és feleségek keresik az újabb házasság biztosnak vélt partjait, ahol végre kiköthetik zátonyra futott ladikjukat. (Azon már nem is töröm a fejem, hogy miért mindig csak az ..önhibájukon kívül” elváltak hirdetik magukat.) Az sem jelent már számomra újdonságot, hogy ha az üzletekben ügjég- nem is. de itt. legalább., a . sorok között találok eladó Mercedeseket, janán Hi-Fi tornyot, személyi számítógépet, TV antennaerősítőt. De azt már nem tudom szó nélkül hagyni, amit egyik új laptársunkban, az EXPRESS című kiadvány május 22-i számában olvastam.

ÁLLÁSKERESÉS ÉS ÁLLÁS- KÍNÁLÁS, ingatlan és jármű vétele és eladása mellett „Társkereső” rovata is van e hirdetéseket tartalmazó újságnak, fme e rovat néhány üdvöskéje. Két 30 éves. jó megjelenésű, érdekes foglalkozású fiatalember „két dekoratív barátnőt” keres, akik velük tartanának. (Hová. meddig?) Vagy: egy 30 éves. 185 cm magas „erős testalkatú férfi sze— CSOMAD. Az egyházközséggé szerveződés és templomépítés 200. jubileumi évének május havi kiemelt ünnepén, Rogate vasárnapján, Keveházi László pilisi lelkész, a Pest megyei Egyházmegye esperese szolgált a délelőtti istentiszteleten. Ezen a napon a kívül-belül teljesen renovált

TESZEM

rény, nagyon erotikus barátnőt keres 40 évesig”. És végül: „egy 34 éves, 180 om magas, mérnök, kedves, csinos, karcsú társat keres közös programokhoz”. A sort lehetne még folytatni.

Nem valami álszent prűdség fogatott velem tollat, hogy most méltatlanságomat elmondjam. Nem is az öregedő férfi irigysége szólal meg bennem. Nem akarok „bölcs” lenni, aki páholyból ítéli meg a társtalant. Van társam, családom, és nem szeretnék értetlenül állni a mai kor „szelleme” előtt. Tudom, hogy napjainkban sok mindent törvényesítettünk, ami korábban elfogadhatatlan volt számunkra. Minket még „összekommendál- tak”, ma társkereső klubok, társkereső szolgálatok, társkereső maszekok ds léteznek, akik segítenek a társtalannak társat szerezni.

NEM AKAROM A KÉRDÉST TÚLÉRTÉKELNI. De úgy érzem, itt másról van szó! Egyrészt — a fenti példák alapján —, e férfi kollégáim nem annyira társat keresnek e hirdetések útján, mint inkább partnert ideig-óráig tartó kapcsolatokhoz. Nem is olyan régen, még ilyen hirdetéseket csak az olcsó nyugati újságokban olvashattunk. S íme ma már mi is így hirdetünk! Újra kelendő portéka lett az ..erotikus” nő. Azon már nem érdemes filozofálgatni, hogy hol is kezdődik egy nőnél az erotikum. Nem lealacsonyító, megalázó ez a nyílt leértékelése a női nemnek? Az édesanyai tiszt, a női tisztesség nem devalválódhatott ennyire, hogy mint élvezeti cikkét keresik a „társra” vágyódó férfiszívek.

Ez a kérdés egyik oldala. Nem akarom elhinni — s ezért szólok most —, hogy ma a társkeresésnek ez az egyetlen módja. Hiszen van munkahelyi kollektíva, vannak klubok, van turizmus, és közművelődés, jól felszerelt kul- túrotthonok, hangversenyek, egyházi közösségek. Olyan lehetőségek, ahol az egyforma gondolo- dású, megegyező érdeklődésű fiatalok — s nem annyira fiatalok is —, találkozhatnak egymással. A társkeresésnek s a 'társtalálásnak az ilyen értelmű hirdetések nélkül is van lehetősége társadalmunkban. Nem hiszem s nem akarom elhinni, hogy ma „már” ott tartanánk, hogy egy 30—35 éves munkás, paraszt vagy értelmiségi fiatalembernek így kellene társat találnia. Természetesen, ha egy nőre, egy társra úgv gondol valaki, mint egy holt tárgyra, amely „hivatása”, hogy mindenben kiszolgálja indulatait, akkor megértem ezeket az egyáltalán nem kétértelmű hirdetéseket, de nem fogadom el. Ezért tettem szóvá e kis pörsenést társadalmunk „arculatán”.

műemlék jellegű templomot márványtáblával jelölte a gyülekezet. Az emlékkő a 600 lelkes gyülekezetnek nemcsak templom- és egyházszeretetét hirdeti, de bizonysága faluja múltbeli értéke megóvásának és megbecsülésének is.

Istentiszteleti rend

BúdappsttRTi- 1984. június 24-ptn

Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly. du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. Gáncs Aladár, du.

6. Muntag Andorné. Dózsa György út

7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Vető Béla. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Vető Béla. Rákóczi út 57 /b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc de. 12. (magyar) Vető Béla. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mátrai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-te- lep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. id. Harmati Béla. Rákospalota M.W-telep de. 8. id. Harmati Béla. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás, rinkota de. fél 11. Pál. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zol- Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa tán. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa Pál.

Récsikapu tér de. 9. (űrv.) Korén Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Szé- chev Béla. ^oroczkő tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tib'vr. XTI.. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács .tórcef. du. fél 7. Csengődy László. Mod őri u. de. fél in. Pegthíde^kiif de. fél 11. Budakeszi de. 8. Cseri«ődy László. Kelenföld de. 8. Bencze Tmre. dp. 11. (úrv.) Bencze Tmre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. KelenvöJgy de. 9. Budafok de.

ll. Scholz Budaörs du. 3. Törökbálint du. fél 5. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— Szentháromság ünnepe után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 16.19-.-31; az igehirdetés alapigéje: Km 10, 12— 17.

— EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELET A RÁDIÓBAN: július 8-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György:

Felelős kiadó:

Harkányi László

Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

Szedés.: 84.2315/90-26 — Zrínyi Nyomda Felelős éezető:

Vágó Sándorné vezérigazgató

Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.” Lk 10,16.

VASÄRNAP — „Egyetlen szó sem vesztett el azokból az ígéretekből, amelyeket az Ür Xzráel házának tett. Mind beteljesedett.”

— Józs 21,45 (Jn 1,32.34 — Lk 16,19—31 — Zsolt 146). Érdemes-e Istenre bízni magunkat? Sokszor küzdött Izráel népe ezzel a kísértő gondolattal. Ezért eseményeik egy-egy fordulójánál meg kellett állni, végiggondolni a megtett utat, számba venni a kapott ígéreteket és a beteljesedett reményeket. Hány áldozati oltárnál álltak meg magasztalva az Urat, aki egy ígéretéről sem feledkezett meg. Érdemes megállnunk nekünk is, amikor saját életünkben tapasztaljuk a csodát, hogy nem üres ígérgetés az Isten szava, hanem valóssággá válik. Legnagyobb örvendezésünk oka az, hogy múlandó életünket ígérete szerint örökkévalóságba emeli, ahol szüntelenül áldjuk, mert mindent javunkra cselekedett.

HÉTFŐ — „Pál írja: Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, ese- dezéseket minden emberért. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt.” — 1 Tim 2,1—3. (2 Móz 19,6

— Jón 1,1—10 — 1 Kor 12,27— 31.) Egymásra bízott bennünket a mi teremtő Istenünk. Úgy látta jónak, hogy egymás segítségére legyünk lelki és anyagi javainkkal. Különösen lelkünkre kötötte az imádkozást. Kérést, sóhajtást, dörömbölést vár tőlünk a felebarátunk érdekében. Isten nem szívelheti az önző. közömbös, csak magával törődő embert. De szívesen meghallgatja, és cselekszik is az imádságaink nyomán. Az imádság ereje átfogja a földet és meghódítja a mennyet is.

KEDD — „Krisztus Jézus vált- ságul adta önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.” — 1 Tim. 2,6 (Ézs 60,3 — Jón 1,12—16 — 1 Kor 13,1—7). Az Isten szeretetének nincs határa. Amekkora váltságdíjat Jézus értünk fizetett, akkorát még nem fizettek emberért. Kivétel nélkül mindenki számára szabadulást szerzett a bűn rabságából. Mégis ebben a fogságban topor- gunk, holott a szabadulás ajtaja régen nyitva van. Olyan erőtlenül roskadunk magunkba, mint akiket még mindig fogva tartanak a sötétség gyilkos hálói. Jézus ütolsó kiáltásával minden halált hordozó köteléket leoldott mindannyiunk életéről.

SZERDA — „Ne légy tőlem távol, mert közel van a baj és nincs, aki segítsen.” — Zsolt 22,12 (1 Kor 10,13 — Jón 2,1—11. — 1 Kor 13,8—13.) Életünk Istenre utalt élet, és ezt akkor érezzük igazán, amikor terhek nehezednek ránk, viszontagságos utakon

bolyongunk. Mindig van Istenből eredő pótlása fogyó erőnknek. Aki a békés napokban áldásai sokaságával halmoz el, hogyan hagyna el a viharokban, be- tgségben, gyászban?! Közel van a sebet hordozó szívhez, de gyógyítani csak akkor fog, ha kérjük a segítségét.

CSÜTÖRTÖK — „Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket.” — Zsolt 67,2 (2 Kor 1,21 — Jer 8,8—11 — 1 Kor 14,1—12). Sorsdöntő fordulóknál és egyformán pergő napokon lehet szívünk kérdése; Isten áldásával forduljon felénk. Atyánk Jézus Krisztusban megmutatta, hogy milyen áldozatra képes értünk, akik igazán kegyelmére és irgalmára szorulunk. Megnyugtató, hogy ha minden kezdetnél ott tudhatjuk az áldást és az elénk jövő kegyelmet. Ügy tekinthetünk életünk vécére is, hogy a szeretet, amely hordozott, a számonkérés napján is megkegyelmez és befogad.

PÉNTEK — „Ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál.”

— 1 Tim 6,12 (1 Móz 49,18 — Lk 13,22—30 — 1 Kor 14,13—19). Isten rettenetes árat fizetett a mi bűntől megváltott, örökké tartó életünkért. Saját szent Fiát kellett a halálba löknie, hogy az Ö halála utat nyisson Isten felé. Nemcsak szabad immár az út, de hivatalosak is lettünk az ö országába; Személyre szóló belépőnk van az üdvösségre. Becsüljük meg Isten hívását, Jézus Krisztus szolgálatát, és éljünk ehhez a szent és nagyszerű elhívatáshoz méltóan. Mert a meghívás még nem biztosíték a bejutáshoz.

SZOMBAT — „Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” — Zsolt 109,30 (2 Kor 3.6 — Ez 322—27

— 1 Kor 14,20—25). A kérésünk, esedezésünk majdnem mindig hangosabb, mint a megérkezett segítség feletti ujjongásunk. A nagy örömöt is meg kell osztani másokkal, nemcsak a nagy bánatot. Ujjongással adta hírül Dávid Isten szabadítását. Hangos hálaszó csordult ki azok szívéből akiket Jézus meggyógyított. Ne hallgassuk el mi sem, hogy Isten a pártunkon áll, segítségünkre kész.

Bálint László

— TEOLÓGIAI AKADÉMIA.

A hagyományos Biblia-versenyt ezidén is megtartották. A téma ez alkalommal az Ószövetségből Józsué és Bírák könyve volt, az Újszövetségből pedig a Ko- rinthusiakhoz írt két levél. A döntőbe hat hallgató jutott, akik a dr. Fabiny Tibor dékán, dr. Muntag Andor, dr. Selmeczi János és id. Harmati Béla ny. lelkész által alkotott zsűri előtt vetélkedtek. Az első Bencze András lett, aki 1500,— Ft jutalomban részesült. A legkevesebb pénzbeli jutalom 250,— Ft volt.

Karner Ágoston

A kórteremben (2.)

Az éjszakás nővér

Aki már feküdt kórházban, az ismeri az éjszakás nővért. Istennek hála, mindeddig nem került sor arra sem, hogy én is megismerjem, de most, hogy szembekerültünk egymással, alkalmam nyílt erre is.

Amikor este elsötétült a kórterem, és a sok beteg között „magamra maradtam”, egy fehér köpenyes asszony hajolt fő- lém.

— Ilonka vagyok, az éjszakás nővér — mondta halkan —-, ha valami baja van, csak szóljon. — Megigazította a takarómat. — Tessék pihenni, holnap reggel nyolckor vérvétel lesz, ne igyon, ne egyen előtte. Majd reggel megint figyelmeztetem. — A hangja kellemes csengésű volt és nyugodt.

— Ilona kérem, van valami altatója? — szól az egyik beteg.

— Nem tud aludni? Mindjárt hozok valamit, de előbb lemosom

ezt a kis öreg nénit. — S már megy is, lavórral a kezében. — Tessék jól belém kapaszkodni, úgy fordulunk, erősen fogjon, ne dőljön jobbra. Ügy, most jó. Felemeli a karját.

— Jaj, úgy fáj, én édes Istenem! — sóhajt a beteg.

— Nincs már semmi baj, mindjárt kész leszünk.

— Hány óra van, Ilonka kérem? — kérdik a másik ágyról.

Ilona kiegyenesedik, fogja fájó derekát, letörli homlokáról a verítéket, az órára néz. — Fél tíz, még korán van. És megy tovább. — Az új kis betegünk? — hajol a következő ágy fölé. — Majd a doktor úr megvizsgálja holnap reggel. — Jövök, kedves, forgatom vissza. Vigyázunk magára is, nem lesz semmi baja. — Mindenkihez van néhány jó szava.

Szótlanul fekszem a félhomályban, hallgatom. Mennyi türelem, mennyi megértés, menynyi gyengédség szorult ebbe az asszonyba. Naponta hányszor kérdik, mondják ugyanazt körülötte öregek, betegek, hányat mosdat, etet, itat, öltöztet, kikísér, ellát, vigasztal, reményt ébreszt. Ilona csupa tapintat, csupa szív, csupa megértés. Ilona! Ha megjelenik este az ajtó fényében, felderülnek az arcok, megnyugszanak az idegek, nyu- godtabban dobognak a szívek. Ilona itt van, vigyáz! Nem kell félni az éjszakától. Megnyugszunk. Lassan lecsukódnak a pillák. Alszunk. A külvilág, amelyben naponkénti harcunkat vívjuk, távolinak tűnik. Fehér börtönünk falai között biztonságban vagyunk. A fűtőtestek ontják a

meleget, mit nekünk a világ hidege. És itt van velünk Ilonka!

És akkor felsikolt a sziréna. Hangja kettévágja a kórterem csendjét. Ajtók csapódnak, gyors léptek közelednek, furcsa zokogás hallatszik, orvos jön, és már ott áll Ilona is az új beteg ágyánál. Műszer villan, vér, jaj, zokogás, injekciók, nyugtatok, halk utasítások, az ágyakról rémült szemek figyelik az újonnan behozott, eszméletlen asszonyt.

Betört a kórterembe a külvilág. Felrúgta a csendet, felbontotta a nyugalmat, szétzúzta a fehér védőfalakat, bedobott egy embert. Aztán az élet megy tovább. Csak Ilona áll már az ágy mellett. Mossa a vért. A beteg felkiált.

— Nem akarom, nem akarom! — Eszméletén kívül van.

— Ne féljen, itt mindenki szereti magát, itt mindenki segíteni fog, nyugtatja az asszonyt, akinek a testén seb, ütések nyoma.

Micsoda borzalom történt? Kérdezni sem merem. A lehunyt szemekre nem jön álom. Élesebben rajzolódik ki bennünk életünk végesség-kontúrja. Itt is, ott is összekulcsolódik egy-egy kéz. Istenem, segíts!

Ilona áll az ágy mellett. Hallom a hangját:

— Itt mindenki szereti magát, ne féljen.

Indul a szobájába. Hozzácsatlakozom.

— Nem fáradt el? — kérdem.

— De, elfáradtam. Indulok is hamarosan,, jön a váltás. Odakint hajnalodik. A fény már lopakodik a házak közé.

— Isten áldia, Ilonkám — búcsúzom. — Jó, hogy maga itt volt.

— Hogy adni tudtam, az olyan jó — mondja.

Gyarmathy Irén