Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-24 / 26. szám

„írok nektek, ifjak GYERMEKEKNEK. Gyermekekről — gyermekeknek Mgjrháx a fíatstSokérf Ezekben a napokban kis és nagy iskolások számára megkez­dődik a nyári szünet, a vaká­ció. Ez nem csak azt jelenti, hogy elérkezett a pihenés várva várt időszaka, hanem a legtöbb gyermek számára az izgalmas élmények ideje is. A LEGTÖBB GYERMEK A VAKÁCIÓ IDEJÉT nem otthon, hanem — ha az egész nyarat nem is, de legalább néhány he­tet — más környezetben tölt. Van’ aki táborba megy, van, aki nagyszüleinél, vagy rokonainál nyaral, van aki szüleivel és test­véreivel együtt megy turistaút- ra, vagy üdülésre. Mindez ren­geteg élménnyel jár együtt. Űj tájakat ismerhettek meg, érde­kes emberekkel, vagy gyerme­kekkel találkoztok, új és izgal­mas eseményeknek lehettek nem csak a szemtanúi, hanem részt­vevői is. Ha szeptemberben meg­kezdődik az új tanév, alig győz­tök majd beszámolni régi bará­taitoknak, iskolatársaitoknak az izgalmas élményről. Jó lenne, ha ezek közül az élmények közül a legérdekesebbeket le is írnátok és elküldenétek szerkesztőségünk címére. Ha ezek olyanok, hogy mások is tanulhatnak belőle, szívesen közöljük lapunkban. AZ IDEI NYÁRI SZÁMOK­BAN IS ilyen izgalmas és érde­kes történeteket írunk nektek gyermekekről. Persze ezeket a történeteket nem gyermekek, hanem felnőttek írták. Talán ez még érdekesebbé teszi őket. Mert izgalmas dolog megfigyel­ni azt — ami a történetekből majd mindig kitűnik — hogyan néznek bennetek, gyermekeket a felnőttek. Mindezek előtt azt figyelheti­tek meg, hogy a felnőttek féltő szeretettel néznek rátok, ök ta­lán jobban látják, vagy hama­rább észreveszik azokat a ve­szélyeket, amelyek, fenyegetnek benneteket. Ti sokszor nem is­meritek az összefüggéseket, vagy annyira belemerültök p játék­ba, hogy nem veszitek észre, mi­lyen közel van hozzátok a baj, a veszedelem. Azért jó, ha tud­játok, hogy a felnőttek szeme mindig rajtatok van, s ha fi­gyelmeztetnek benneteket vala­mire. nem azért teszik, hogy bosszantsanak titjeket, hanem azért, mert féltenek benneteket. Ha ezt tudjátok és hallgattok szavukra, sok kellemetlenséget kerülhettek el. DE AZ IS KIDERÜL MAJD A TÖRTÉNETEKBŐL, hogy a felnőttek együttéreznek veletek. Fáj nekik, ha bánt valami tite­ket és szívüket megtölti az öröm, amikor boldogok vagytok. Ezért beszélgetnek veletek, ezért ér­deklődnek élményeitekről, gon­dolataitokról. Boldog az a gyermek, aki észi’eveszi, hogy közelében ilyen felnőttek, szü­lők, rokonok vagy nevelők van­nak. TALÁN EGY KICSIT FUR­CSA LESZ SZÁMOTOKRA, hogy ezekben a történetekben nem Jézusról, vagy más bibliai személyekről, hanem „csak” egy­szerű gyermekekről lesz szó. Ez azonban csak látszatra igaz. Jé­zus ugyanis nem csak történeti személy, aki időszámításunk kez­detén élt és itt járt a földön, ha­nem ma is élő valóság, aki ma itt él és itt jár közöttünk, a gyermekek között is. Azokban a történetekben, amit lapunkban majd leírunk nektek, nem a gyermekek a főszereplők, hanem maga Jézus. Ezt persze első lá­tásra nem vesszük észre, csak ha mélyebben elgondolkodunk a leírt történetekről, akkor látjuk meg. Kíváncsi vagyok, észreve- szitek-e, hogyan van jelen Jé­zus a leírt történetekben, örül­nék, ha megírnátok néhány sor­ban, ' hogy egy-egy gyermektör­ténet eseményében hol találtá­tok meg a közöttünk munkál­kodó Jézust. JÖ NYARALÁST, KELLEMES PIHENÉST és izgalmas nyári élményeket kívánok mindnyája­toknak és azt, hogy a ti saját élményeitekben is vegyétek ész­re és ismerjétek fel a titeket féltőn szerető és örömeiteket megszentelő Jézust. Selmeczi János — KAPOSVÄR A Loncz és Bertényi családok fiúk, illetve unokájuk konfilmációjára saját népi hímzésű, fehér, Várdai Isi­mnek pedig az LVSZ-vendégek fogadására zöld bársony oltárte- rítőt adományoztak. Idős emberek gyakran néznek bizonyos irigységgel a fiatalokra csupán azért, mert nekik jövőjük van, előttük van még az élet na­gyobbik része, benne sokféle lehe­tőség és út a boldogulásra. A fia­talok azonban ritkán érzik úgy, hogy irigylésre méltók lennének, hiszen nekik is vannak sajátos gondjaik, és feszültségekkel ter­hes korunkban éppen a megél­hető jövővel kapcsolatban van­nak félelmeik. AZ EGYHÁZ, HA A HIT ÉL­TETI ÉS KOMOLYAN VESZI KÜLDETÉSÉT, mindig remény­séggel néz a fiatalok nemzedéké­re. Tudja, hogy jövője a mérhető időben csak annak az egyháznak lehet, amelyben helye van a gyer­mekeknek és fiataloknak is, amelyben mindent megtesznek e fiatalok hitének, egészséges élet- szemléletének és életfolytatásá­nak megalapozásáért és fejlesz­téséért. Ezért a gyülekezetekben folyó munkának egyik igen fon­tos része a fiatalok között vég­zett szolgálat, és ez egyházunk egészére is vonatkozik. Nagy és fájó hiány az, ha egy-egy evan­gélikus gyülekezetben nincsenek fiatalok, vagy nem marad a lel­késznek és munkatársainak ele­gendő ideje és energiája arra, hogy megkeresse és összegyűjt­se őket. A későbbi utód számára ez azt fogja jelenteni — hacsak Isten maga nem gondoskodik pásztori szolgálat nélkül maradó juhairól —, hogy egy nemzedék kiesik a nemzedékek egymásba kapcsolódó láncszemeiből. Mit tesz evangélikus egyhá­zunk a fiatalokért? A házépítés képeivel szeretném ezt érzékel­tetni, hiszen a házak is hosszabb távra épülnek, és ha jól építik meg őket, akkor az utódok is lakhatják majd. ALAPOZÁS. Aki már végzett ilyen munkát, tudja, hogy meny­nyi türelemre és figyelemre van szükség. Talajt egyengetni, kö­veket kiemelni, arányokat pon­tosan bemérni. — Az egyház ta­nító szolgálatához, kezdve a ke­resztelésnél a szülők és kereszt- szülők tanításánál, majd a gyer- mek-bibliaköri és később a kon­firmációi alkalmak tartásánál, erre a türelemre és figyelésre, szeretetre és gyermekeket isme­rő szakértelemre van szükség. Csak így lehet az esetleges kö­veket kiemelni, a gyermeki lé­lek egyenetlenségeit kiegyenget­ni, helyes életlátásukat, arány­érzéküket kialakítani. Mindezt természetesen nemcsak az egy­ház végzi, hanem a család és az iskola is, a lelki élet terüle­tén azonban mindezt nem há­ríthatjuk másokra. A hit alapjainak megismerése, a Biblia használatának elsajátí­tása, az egyház történetének és szolgálatának helyes ismerete ennek a szeretettel elvégzett ala­pozó munkának lehet az ered­ménye. BEÉPÍTÉS A KÖZÖSSÉGBE. Ahol csak lehetséges, ajtár egé­szen kis létszámokkal is, ifjúsá­gi bibliaórákat tartunk a kon­firmáció utáni korosztályhoz tartozó fiatalok részére. Ezek az alkalmak különböznek a gyer­mek-bibliaóráktól, de a felnőttek számára szolgáló bibliaóráktól is. Akkor jó egy ifjúsági biblia­óra, ha szellemi-lelki műhellyé válik, ha minden igazságra kö­zösen, egymás véleményét meg­vitatva jutnak el. A felnőtté vá­lás folyamatában is fontos he­lye lehet ezeknek a nyílt be­szélgetéseknek, lappangó vagy még bizonytalan gondolatok ki­mondásának, a másik megisme­résének. Itt nem egyszerűen „stafétabot-átadás” történik, ha­nem a stafétabottal éveken át együtt lehet futni, egymás hite által erősödve. Közel huszon­négy éves lelkészi szolgálatom­ban számomra mindig megerő­södést és felüdítő biztatást je­lentettek az ifjúsági bibliaórák. Sok fiatalból azóta már szülő, gyülekezeti presbiter, néhányból lelkész lett. A lelkész pedig örül, hogy kis konfirmandusokból és bibliaköri fiatalokból felnőtt ba­rátokká és a gyülekezet teher­bíró, segítségre, áldozatvállalás­ra is kész tagjaivá lettek. Itt szeretném külön is meg­említeni egyházunk fiatalokért végzett szolgálatának egyik leg­szebb példáját, az öt éve meg­indult gyenesdiási országos if­júsági konferenciák és a jóval korábban indult fóti kántorkép­ző tanfolyamok jelentik. Az a több száz fiatal, akik az évek során részt vettek ezeken az al­kalmakon, már meghatározói gyülekezetük ifjúsági alkalmai­nak, a kántorok pedig az orgo­napadokon ülve az egész gyüle­kezeti szolgálatnak. Hálásaknak kell lennünk ezekért a lehetősé­gekért egyházunk vezetőségé­nek, államunk megértő támoga­tásáért és mindenek fölött Iste­nünknek, Aki alkalmakat készít és erőt ad azok jó betöltésére. Az előttünk levő hetekben nagy eseménye lesz egész ma­gyarországi evangélikus egyhá­zunknak az evangélikusok ha­zánkban rendezendő világgyűlé­se és az az ifjúsági találkozó, amelyről ebben a rovatban már sok szó esett. Ezen fiataljaink közül is többen részt vehetnek, és élményeiket a találkozót kö­vetően megosztják majd társaik­kal. FOLYAMATOS HASZNÁLAT. Ha a jól megalapozott házhe- , lyen megépülnek a falak és tető kerül rájuk, akkor a házat hasz­nálni kell. Azokat a fiatalokat, akik egyházunk szolgálatait igénylik és igénybe veszik, sze­retnénk mozgásba hozni, hogy amint egy korábbi cikkben ol­vashattuk ezen a helyen, ne csak „fogyasztók” legyenek, hanem „termelők” és „továbbadok” is. Életükkel, munkájukkal, fiata­los energiáikkal segítsék egyhá­zunk életét, de egész társadal­munk és népünk életét is. „A torta próbája az, ha megeszik” — tartja a derűs népi bölcses­ség, a keresztyén hit igazi pró­bája az, ha használják, mint a sót, vagy a gyertyát. Üj teológiai hallgatókra van szükségünk Akadémiánkon ah­hoz, hogy a lelkészi munka után­pótlása biztosítható legyen. Fe­lelős fiatalokra van szükség ah­hoz, hogy felelőtlenül élő, célt kereső fiatalok közeli példát lát­hassanak egy másféle életről és maguk is kedvet kapjanak rá. Kallódó fiatalokat szeretne egy­házunk is új szolgálati ágának keretében összegyűjteni, és ré­szükre egy igazabb utat mutatni. Jöjjetek, munkálkodjunk együtt, Urunk útmutatása nyo­mán! Szirmai Zoltán Kitüntetés Molnár Gyula ny. esztergomi lelkészt az Országos Béketanács a békemozgalom kitüntető jel­vényével tüntette ki. A kitünte­tést a Hazafias Népfront Eszter­gomi Városi Bizottsága a béke­hónap megnyitó ünnepsége ke­retében adta át. Csömörnek, ennek a bűbájos, szelíd dombok ölelő karjai között biztonságot élvező kis Pest kör­nyéki községnek az életét nálam szakavatottabbak megírták már. Híre fel-felbukkant a mi lapunk hasábjain is, mivel szlovák ere­detű lakói vendégszeretetükről nevezetesek és vendég — köze­lebbről egyházi vendég és látoga­tó százával keresi fel a községet. Most is azért toppantam váratla­nul a, parókiára, hogy némi ké­pet nyerjek a készülődésről, amely lázban tartja a csömörie­ket a világgyűlés vendégeinek fo­gadásával kapcsolatban. KÉT EGYMÁSSAL PÁRHU­ZAMOS VÁRAKOZÁS és készü­lődés lázában ég a község evan- gélikussága. Egyfelől magára a világgyűlésre várakoznak —, ta­lán mondanom sem kell, minden­ki ott szeretne lenni a megnyi­tó istentiszteleten —, másfelől azokra a vendégekre várakoznak, akik majd július 29-én érkeznek a gyülekezetbe istentiszteletre, il­letve a gyülekezet köszöntésére. Hogy melyik lázgörbe emelkedik magasabb fokra, azt a pillanat­nyi hangulat függvényében kell leolvasnunk. Mondom, Csömör népe vendég- szerető. S ez nem pusztán fellob­banó érzés. Tartós tulajdonsága a község lakóinak. S ha nem így lenne, bizony nagy zavarba ke- rüle Solymár Péter lelkész. Évek óta szinte rendszeresen keresik fel finnek, NSZK-s vendégek, de fogadtak már pl. japán, ameri­kai. etióp stb. delegációt, hogy csak a kiemelkedőbbeket említ­sük. Egyebekben Loviisa, a finn testvérgyülekezet, ahonnan a test­vériséget ápolandó gyakorta ér­A VlLÁGGYÜiJS ÉS CS©MÖR Látogatás egy készülődés lázában égő gyülekezetben keznek csoportosan, s most a vi­lággyűlés alkalmából legalább 35—40-en. És ha másért nem, hát jönnek a község csodálatos nép­viseletében gyönyörködni. Mert Csömörön még dívik — igaz csu­pán az idősebb nemzedéknél — a pazar népviselet, amelybe ki­zárólag templomi alkalmakkor öltöznek a menyecskék s az idő­sebb asszonyok. (Sajnos a fiata­labbak már idegenkednek ettől a tradíciótól.) CSÖMÖR TEHÁT NEM ÜNTA MEG A VENDÉGEKET, szívé mindig nyitott, sőt bizonyos fokig fokozni is lehetett a vendégvá­rást, legalábbis ami a világgyű­lés vendégeit illeti. Maradjunk is néhány mondat erejéig a vi­lágszövetség vendégeinél. — Hány vendéget várnak a gyülekezetükbe a világgyűlés al­kalmából? — Értesülésem szerint — vilá­gosít fel Solymár Péter lelkész — 10—15 vendéget kapunk a tol­mácsokkal együtt. Ezek között, reméljük, lesz afrikai, amerikai, ázsiai. Minél színesebb a vendé­gek összetétele, annál nagyobb lesz az örömünk. Mint a világ­gyűlés szemlélői, eljönnek egy hétre finn barátaink is mintegy negyvenen. És noha a nagygyű­lésre kíváncsiak elsősorban, mé­gis biztosítunk ml is programot számukra. Idejövetelüket egye­bekben a Kotima alap szervezte. Viszont a közhangulat fájdalmát kell tolmácsolnom, mivel nagyon rövid ideig fognak közöttünk tartózkodni a vendégek. Idejük egy részét a templomban töltik, majd megtekintik velünk a kere- pestarcsai otthonunkat. De elka­lauzolom őket egy „hímző-ház­hoz” is, hadd lássák, miképpen készül egy-egy remekbe szabott hímzett terítő, stóla, szalag stb. — Gyülekezeteink országosan készülnek hasonló vendégfoga­dásra. Jó nehány helyen megfor­dultam s fürkésztem a tekinte­tekben, kiben milyen magasra szökött a várakozás láza. Meg­figyeltem azt is, hogy a templo­mokat, paplakokat új ruházatba öltöztették, kijavították az orgo­nákat, díszesebbé varázsolták a környezeteket. Udvarok, kertek csinosodtak. Valójában pezsgőbb lett a gyülekezeti élet ezekben a napokban. A társadalmi össze­fogásnak megható jeleit tapasz­taltam. — Valami ilyesmi ment végbe Csömörön is. Templomunkat ta­valy lambériázták a helyi bútor­gyár dolgozói társadalmi munká­ban. A gyülekezeti ház szinte va- donat új, s minden ragyogni fog, mint az ékszer. — A papiak is csinos, friss fes­tés nyomait látom. — Igen, mert elképzelésünk szerint itt lesz a közebéd, ame­lyen a vendégeken kívül a gyü­lekezet vezetősége is részt vesz. Itt szeretnénk megajándékozni külön is a vendégeket. Asszo­nyaink már hímzik a térítőkét, s ezen kívül mindenki kap egy- egy fényképalbumot, melyben gyülekezetünk életét mutatjuk be. — ötletes ajándékok. Bizonyá­ra örömet szereznek velük. De hogyan képzelik el az istentisz­teletet? — Vegyük sorba! A templom előtt népviseletbe öltözött me­nyecskék várják a kocsikaravánt. Számítunk arra, hogy nagyobb lesz az érdeklődés, mint ameny- nyien a templomba férnek. Négy konfirmandus család ezért ado­mányozott és szerelt fel egy 14 ezer forint értékű hangosítót Így azok, akik kívül rekedtek — a templom ugyanis 350 férőhelyes —, hallhatják az istentiszteletet, Ez alkalommal egy ifjúsági ének­kar is szerepel. — Mivel idézték elő a gyüleke­zetben a várakozás izgalmának ilyen magas hőfokát? — Ez szinte természetesen ala­kult így. Káldy Zoltán püspök úr egy hosszú előadást tartott a vi­lággyűlésről, én is többször tá­jékoztattam a presbiériumot, de prédikációimban is gyakran utal­tam rá. Azután itt van az újsá­gunk. A faluba legalább száz előfizetőnek jár az Evangélikus Élet, 20 példányt minden .alka­lommal eladunk á templomban. Az újság — a világszövetség és a nagygyűlés híreivel, tudósítá­saival — rendkívül magasra csi- gázta az érdeklődést. Páratlan eseményre számítanak híveink. De ezzel kapcsolatban problé­mánk is van. — Nevezetesen! — Tudott dolog, hogy július 22-én nem tartunk istentisztele­tet. Emiatt, valamint a nagy pro­paganda miatt mindenki, vagyis a rendszeresen templomba járó 350 hívünk ott szeretne lenni a sportcsarnokbeli megnyitó isten­tiszteleten. Félek, sok nézetelté­rés támad abból, ha egyesek jö­hetnek, mások kimaradnak a le­hetőségből. SOLYMÁR PÉTER LELKÉSZT szólítja a kötelesség. Temetésre kell mennie. Időközben megérke­zett a gyülekezet mindkét gondno­ka, már a második harangszó hal­latszik. A gondnokok rá-rábólin- tanak lelkészük nyilatkozatára. Én is szedelőzködöm. Felbakta­tok a HÉV kopott pályaudvará­hoz. Kevesen veszik igénybe ilyenkor Pest felé a vasutat. Kém­lelem az eget. Eső készül, lógnak a felhők. S a fellegek alatt meg­próbálom kitapogatni a távoli Dunazúg-hegység vonulatát. A Dobogókő koporsó alakú tömbje tisztán kivehető. Ez már a Pilis. Az előtérben a Hármashatárhegy sziluettjét TV-reléjével felisme­rem. A viharvert kék szín össze­olvad a sejtelmes szürkével. Min­den olyan közelinek látszik, mint maga a világgyűlés. Alig va­gyunk 18 km-re a Lánchíd bu­dai hídfőjénél elhelyezett zéró km-kőtől. Alig vagyunk hat hét­tel a világgyűlés előtt. A jövő-menő emberek arcát keresem, a szívekbe szeretnék látni, vajon kinek a lelkében for­dul meg e pillanatban, milyen is egy egyházi világgyűlés. Rédey Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents