Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)

1984-06-17 / 25. szám

Látogatás az Osztrák Evangélikus Egyházban A hitben testvér és a jó szom­széd meleg szeretetével fogadott bennünket Dieter Knall püspök és felesége, amikor május elején — végigvergődve Bécs világváro­si forgalmán — kocsink megér­kezett egy virágillatú, csendes utcába Bécs északi peremén. Itt van ma egy kertes, modern vil­lában a püspöki hivatal és la­kás, valamint az „Oberkirchen- rat” (Egyházi Főtanács) hivatalai, ahonnan az osztrák testvéregyház életét irányítják. Knall püspök egy éve áll egy­háza élén. Erdélyből, a szász evangélikus egyházból származik. Hosszú időn át a diakóniai mun­kában szolgált, majd Graz szu­perintendense (esperese) lett. Be­iktatásakor dr. Káldy Zoltán püspök egyházunk melegszívű jó­barátját köszöntötte benne, aki sokszor járt hazánkban és jól ismeri egyházunk életét. Az első estén a püspök ottho­nában először ennek a szomszé­dos evangélikus egyháznak a mai életével ismerkedtünk. r ■* AgosGii cs helvét hitvallású evangélikusok Az Osztrák Evangélikus Egy­ház is jellegezetesen szórvány­egyház. Négyszázezer híve 189 anyagyülekezetben, nagyon sok leánygyülekezetben és hatalmas szórványterületeken él. A közös egyházszervezet keretei között 380 ezer „ágostai hitvallású” és 20 ezer ,.helvét hitvallású evan­gélikus” — tehát református — él együtt. A reformátusok egy egyházi körzetet (szuperintenden- túra) alkotnak dr. Gyenge Imre vezetésével. Az evangélikus gyü­lekezetek hét egyházi körzetben élnek, a legtöbben Bécs, Graz, Linz körzetében és Burgenland- ban. amely Ausztria „legevangé- likusabb” része (13 százalék). A szomszédos burgenlandi gyüleke­zetek ma is testvéri kapcsolato­kat tartanak fönn a nyugatma­gyarországi evangélikus gyüleke­zetekkel. Az „evangélikus Ilécs“ központjai Magyar turistáink jól ismerik a régi császárvárost. De meny­nyire ismerjük az „evangélikus Bécs” nevezetességeit? Vendég­látó, kedves házigazdánk látoga­tásunk második napját arra szentelte oda, hogy ezeken vezes­sen végig bennünket. Meglátogattuk Werner Horn bécsi szuperintendenst új, mo­dern belvárosi hivatalában, ahon­nan a húsz bécsi és környéki evangélikus gyülekezet életét irá­nyítják. Bécs ■ 23 evangélikus temploma közül a legismertebb a „városi templom” a Dorotheer- gasse-ban, mely ma is őrzi a Tü­relmi Rendelet (1781) korából va­ló templomaink torony nélküli formáját. A melléje épült refor­mátus templom a múlt század végén szép barokk tornyot ka­pott. A múlt század neogótiká­ja és a legmodernebb stílus egy­formán megtalálhatók Bécs evan­gélikus templomai között. Utunk második állomása volt az „Evangelische Schule” (Evan­gélikus Iskola). A gyönyörű, olasz reneszánsz stílusú épület, mely a híres Karlsplatz-on áll, 1862-ben épült. Ma kilenc általá­nos és nyolc középfokú osztályá­ban 600 leány és fiú tanul. Min­den megüresedő helyért nagy a versengés — nemcsak az evan­gélikusok között. A híres és nagymúltú iskola a II. világhá­ború végén teljesen kiégett. Bécs evangélikusai nagy áldozatokkal újra fölépítették és fennállása századik évfordulóján újra meg­nyithatták. Ma helyhiány miatt a föld alatt épül az iskola — a pincékben alakítanak ki új étke­ző- és tornatermeket. Az Evangélikus Sajtóközpont egy múlt századbeli, öreg épü­letben. sok apró helyiségben van összezsúfolva. Itt van a két egy­házi lap szerkesztősége, a sajtó- referens hivatala, a modern sok­szorosítógépek sora, az egyházi diafilmkölcsönző központ, az egy­házi sajtókiadványok raktárai. Paul Weiland sajtólelkész, egy­házunk jó ismerője, nemrég ál­lította össze a nyári világgyűlés­re a hazánkat és egyházunkat megismertető diafilmsorozatot. A lelkészek teológiai képzése a bécsi egyetem Teológiai Karán folyik; ezzel hazai Teológiai Akadémiánknak jó kapcsolatai vannak, évenkénti professzor- cserével Bécs és Budapest között. De a testvéregyház ezenkívül még egy külön lelkészt szeminá­riumot (Predigerseminar) is tart fönn Purkersdorfban. Hatalmas ősparkban áll a régi épület, amelynek falai közt ifjú segéd­lelkészek és segédlel késznők két éven át rövid tanfolyamokon is­merkednek az egyház mai életé­vel. Ottjártunkkor tizenkét fia­tallal volt érdekes találkozásunk. Ezen az estén dr. Hans Fischer egyháztanácsos vendégszerető otthonában elevenítettük föl ré­gi budapesti és konferenciai ta­lálkozások emlékeit. (■alineukirrhen : az osztrák evangélikus diákonia központja Látogatásunk harmadik napját Knall püspökkel a Becstől mint­egy 200 kilométerre fekvő Gáli- neukirchenben és Linzben töltöt­tük. Száz éve Gallneukirchenben indult el az osztrák egyházi dia­kóniai munka, melynek ma itt van a legnagyobb, legszebb köz­pontja. Ma ehhez egy diakonisz- sza-anyaház, számos kórház és öregotthon, egy modern konfe­renciai központ, testileg és szel­lemileg fogyatékos csecsemők, kisgyermekek, fiatalok és felnőt­tek százait gondozó otthonok, munkaterápiás műhelyközpont és kertészet, ápolóképző intézetek és ápolónő-ápolóotthonok tartoznak. Több mint ezer diakóniai munkás dolgozik ezekben a diakóniai in­tézményekben, a krisztusi szere­tet indítására. Az osztrák test­véregyház is jól tudja: a Krisz­tus-hit és a legnyomorultabbak­hoz is lehajló, cselekvő szeretet elválaszthatatlanul összetartoz­nak! Ottjártunkkor éppen befejező­dött egy diakóniai tanfolyam. Részt vehettünk a záróösszejöve­telen, és szólhattunk egyházunk diakóniai teológiájáról és szolgá­latáról. A felejthetetlen nap végén Herwig Karzel szuperintendens vendégei voltunk a közeli Linz­ben, ebben a hatalmas ipari köz­pontban; közelebbről megismer­kedhettünk beszámolójából Felső- Ausztria hatalmas evangélikus •szórvanyterületeinek életével. Erősödő kapcsolatok Az osztrák testvéregyházban ma örömmel készülnek a nyári evangélikus világkonferenciára Budapesten, öt hivatalos delegá­tus és számos látogató jön majd el hozzánk. Tizenöt vendéget hív­tak meg magukhoz egy hétre a nagygyűlés előtt Afrikából, Ázsiából és Latin-Amerikából. hogy aztán együtt jöjjenek majd Magyarországra. Bízunk abban, hogy a testvéri- jószomszódi kapcsolatok tovább erősödnek közöttünk. Van egy­mástól tanulnivalónk: az egyház mai igehirdetésében, a teológiai munkában, az egyház diakóniai- társadalmi szolgálatában. Tovább erősíthetjük kapcsolatainkat a határszéli és a szomszédos bur­genlandi gyülekezetek között, a lelkészek és professzorok cseré­jén keresztül. Reménységünk, hogy Dieter Knall püspök és munkatársai segítségével, akik sokszor megmutatták már szere- tetüket irántunk, a jövőben még többet tehetünk majd a testvéri kapcsolatok erősítéséért. Nagy Gyula Együtt — szolgálatunk érdekében Szép, vidámságot árasztó tava­szi reggelen megélénkültek Gye- nesdiás Kapernaum felé vezető utcái. Ki gépkocsival, ki vonat­tal érkezett, hogy részt vegyen a már hagyományossá vált konfe­rencián, a Somogy—Zalai Egy­házmegye gyülekezeti elöljárói­nak találkozóján. A lelkész-érte­kezlettel összekapcsolt gyűlés változatos, gazdag programot kí­nál. ! Meghívott előadóként dr. Ha­fenscher Károly Deák téri lel­kész szolgált több témakörben is. A fő programpont természetesen az igehallgatás volt. ősz hajú, hosszú évek’ vagy évtizedek óta szolgáló tisztségviselők és fris­sen beiktatott gyülekezeti mun­kások hallgatták a római levél 12. fejezetének „felnőtt-kátéját”. Az igehallgatás után gyüleke­zeti, egyházmegyei és országos ügyekkel, eseményekkel foglal­koztunk. Dr. Blázy Árpád egy­házmegyei felügyelő a „laikus” gyülekezeti munkás feladatait, kötelességeit foglalta össze na­gyon személyes hangon. Szabó Vilmos tabi lelkész a lelkipásztor szemével tekintett a gyülekezet vezetőinek közös munkájára. Dubovay Géza esperes szólt ar­ról, hogyan kell a szétszórtság­ban küzdenünk nem csupán a közösség megtartásáért, de erő­sítéséért, építéséért. Szólt gon­dókról és örömökről mindig na­gyon élet-közelien, praktikusan. A konferencia néhány percre átalakult egyházmegyei presbite­ri üléssé, amely elé terjesztette Szabóné, Piri Zsuzsa a gyüleke­zetek előző évi zárszámadását és ezévi költségvetését. Természetesen nem maradha­tott a találkozó csupán belső ered­ményekkel és gondokkal foglal­kozó alkalom. Egyházunk vérke­ringésébe kapcsolódva került elő a Lutheránus Világszövetség bu­dapesti nagygyűlésének témája. Dr. Hafenscher Károly beszélt a LVSZ múltjáról, jelenéről, szol­gálatainak sokszínűségéről. Szólt a budapesti nagygyűlés adta fel­adatokról. Beszélt országos veze­tők teendőiről éppenúgy, mint egyes gyülekezetek feladatairól. Igehallgatás zárta, s foglalta keretbe e szép és gazdag mara­dandó élményt jelentő találko­zást. , i. H. K. KITÜNTETÉS A Békés megyei Tanács „Tele­pülésfejlesztő társadalmi mun­káért” éremmel tüntette ki Tá- borszky Lászlót, a Kelet-Békési Egyházmegye esperesét. A kitün­tetést Sasala János, Békéscsaba város tanácsának elnöke adta át. Gratulálunk! A LATIN-AMERIKAI EGYHÄZTANACS ELÍTÉLTE A NICARAGUA ELLENI AGRESSZIÓT A Latin-Amerikai Egyháztanács elítélte a nicaraguai kikötők elak- násítását. Egy Buenos Airesben nyilvánosságra hozott nyilatkozat­ban a tanács az USA Nicaragua elleni „folyamatos agresszióját” „gyarmatosító akciónak” nevezte. A dokumentumot Federico Pagura, argentin methodista püspök, a tanács elnöke, Gabriel Vaccaro al- elnök és Gerson Meyer főtitkár írta alá, amely egy, „az észak-ame­rikai nép és az egész világ keresztyén és demokratikus erőit” arra hívja fel, hogy legyenek szolidárisak Nicaraguával. Az egyházta­nácshoz Dél-Amerika száz protestáns egyháza és ökumenikus moz­galma tartozik, (epd-v) mm A II VÁSÁRIM P IGÉJE Erősít«» ima Jn 17,1—10 « KEZDŐDIK AZ „ÜNNEPTELEN FÉLÉV”. A hétköznapos vasár­napok. Olyan időszak, amikor a „nagyünnepes” keresztyének temp­lom nélkülivé válnak. Túl vannak karácsony, húsvét és pünkösd ünnepén. Mást terveznek a hétvégékre, hisz nyár is következik, meg az ősz. Mindkettőnek megvan a sajátos műsora. Jézus — ahogy ismerem — egyszer sem sóhajtott így fel: „na, ezen is túl vagyok, vagy végre befejeznem!” Ő nem tudta túltenni magát soha semmin és senkin. Számára elképzelhetetlen az ilyen életforma. Ma is. Ezért nem tudom, hogy honnan táplálkozik az az emberen, mert nincs vége az evangéliumnak, de az ember sem keresztyénségbe térnek át, úgy élik „megtért” életüket, hogy soha nem térnek be igehallgatásra, énekre, imára. Vannak, léteznek ezek nélkül. JÉZUS FŐPAPI IMÁDSÁGA — amelyikből igénk való — szám­vető és számadó imádság a rábízottakról és a rábízottakért. Szá­momra ez az imádság azt jelenti, hogy itt nincs vége semminek. Senki nincs túl semmin. Folytatódik minden. Az. aminek jézusi a neve, az amihez nélkülözhetetlenül hozzátartozik az imádság, az evangélium hirdetése, annak hallgatása, Jézus követése. Folytatódik a tanítványság. Ez az imádság az egyház legnagyobb kincse. Bi­zonyságát látom annak hogy Jézus nemcsak Betlehemben volt evan­gélium. hanem Főpapi imádságában is az maradt. Nincs túl az emberen, mert nincs vége az evangéliumnak, de az ember senm lehet túl rajta. Amikor krisztusban hiszek és Krisztust hirdetem, nem járok ti­losban. Hisz, a világba küldettem olyan üzenettel, ami az egész világnak szól. Ezért vagyok Krisztusban reménységgel a világért, ahogy a budapesti nagygyűlés témáját személyesen megfogalmaz­hatom. AMIKOR JÉZUS IMÁDKOZIK, könyörgésének nem az a célja, hogy imádókat és hódolókat gyűjtsön ezen a földön, hanem kifejezi és tudomásunkra hozza, hogy a folytatásban, azaz pünkösd után is számít szolgálatunkra, szavunkra, szívünkre, kezünkre, lábunkra, erőnkre és eszünkre. Teljes embert igényel. Ezt a teljes embert a történelem során koronként másképpen nevezték: keresztyén ke­gyes, istenfélő, templomos, megtért, vagy hivő. Mi ma tudatos egy­háztagnak nevezzük. Milyen ember az, aki ma tudatos keresztyén ember? Megtartja és megőrzi Isten Igéjét. Jézus nem „olvasókat” toboroz, nem köve­telőzőket, elégedetlenkedőket, társadalomnak hátatfordítókat. hanem olyanokat akik törődnek az üggyel. Ennek a törődésnek sok jelét sorolhatjuk fel. Nem olyan ember, aki csak utcán kérdi meg — templomrenoválás esetén —, hogy mikor lesz készen, hanem olyan, aki személyes szolgálatot végez azért, hogy időben és nem is akár­hogyan végezze el a gyülekezet ezt a munkáját. Együtt gondolkodik, együtt emel és együtt érez a gyülekezet többi tagjával. Ez nem ki­ficamodott gondolkodás, hanem reális viszonyulás a tényékhez. Bi­zalommal élve Isten előtt és az emberek között! IDŐT ÉS ENERGIÁT TESZ SZABADDÁ mindnyájunk számára a tudatos egyháztagság megélése. Nem azok sorába sodor, akik min­dig visszahúznak, letaglóznak, kishitűsködnek, hanem azok közé emel, akik rendelkezésére állnak egy ügynek úgy otthon, mint az utcán; úgy munkahelyen, mint a szomszédban. És ez minden korosztálynak szól, mert minden generációnak je­lent mondanivalót. Gyermekkorban Jézus megismertet velünk egy rendet. Isten rend­jét a világban. Az összefüggés rendjét, amely végigvonul az egész Biblián és tart mind a mai napig. Ekért könyörög érettünk. Később — jellemet formál, hogy döntésképessé váljunk jó és rossz, hasznos és haszontalan, megtévesztő és keskeny út között. Segítségét kérhessük pár- és pályaválasztás pillanatában. Felnőtt éveinkben is gyengédek és állhatatosak legyünk. Abban a korban, amikor a „húzó generációhoz” tartozunk. Amikor munkánk és becsületünk kort és jólétet formáló és meghatározó tényező. Ab­ban a korban, amikor az utókorra hatást gyakorolhatunk és pél­dák lehetünk. Nehogy ekkor feledékenyek legyünk, hisz nem feledé- kenységre, hanem gyengédségre és állhatatosságra hivattunk el. öregségben a Főpap támasz és vigasztaló, összeharibgban láttatja azt az életet, amely a születéssel kezdődik és a feltámadásban vég­ződik. KI Ő MA NEKÜNK, MINDNYÁJUNKNAK? „Jézus Krisztus való­ságos Isten és valóságos ember. Ő az én megváltóm, Uram és test­vérem.” — hangzott a konfirmációi vizsgán. Azaz, mind a kettő egyszerre — Isten és ember, Uram és testvérem. Ezért számomra követhető, ezért számomra érthető és igaz. Így Uram és testvérem. Így válik számomra Jézus ezen a földön erőforrássá és az örök élet reménységévé. Káposzta Lajos Imádkozzunk! Ur Jézus Krisztus, szabadíts meg bűneinktől kegyelmeddel! Űr Isten, Atyánk, nevelj minket szeretetre a te szereteteddel! Szent­lélek Űr Isten, egyesíts minket gyermekeiddel a te közösségedben. Szentháromság egy igaz Isten, légy minekünk Segítőnk, Urunk és Megváltónk most és örökké. Amen A SZOVJETUNIÓ ÉS AZ USA KERESZTYÉNÉI KÖLCSÖNÖS LÁTOGATÁSOKAT TERVEZNEK Június 4. és 22. között háromszáz egyesült államokbeli keresztyén, „a hit útja” elnevezéssel, körutat tesz a Szovjetunióban, amelynek keretében különböző hitvallású gyülekezeteket keresnek fel. Ez a körutazás egyike annak az öt alkalomnak, amelyet a Szov­jetunió egyházai és áz US4 Egyházak Nemzeti Tanácsa kölcsönös megállapodása alapján 1984—85-ben jön létre. E látogatások kere­tében az USA Egyhá?.ak Nemzeti Tanácsa ez év októberében kül­döttséget küld a Szovjetunióba, az elkövetkezendő esztendőben pe­dig a szovjetunióbeli egyházak küldöttsége, valamint orosz ortho­dox teológiai hallgatók egy csoportja utazik az Egyesült Államokba. A látogatások célját V. Bruce Rigdon professzor így foglalta ösz- sze: „Mi jobban megismerkedhetünk a szovjetunióbeli keresztyé­nekkel. Beszélgetni kívánunk egymással a közös hitünkről és "ta­nulmányozni kívánjuk az ő szolgálatukat. De a legfontosabb, ami­ről egymással szólni kívánunk, az a közös békeakaratunk és az, hogy megkeressük azt a közös utat, amelyen együtt járhatunk ebben a sürgető ügyben.” (Iwi-v) múlt három évben minden szupplikáció alkalmával tízezer forinton felüli adománnyal járult hozzá lelkészképzésünk költsé­geihez. A gyülekezet példamu­tató áldozatkészségét ezúton is köszönjük. ÖZD. — Május 6-án Fabulya Hilda IV. évf. hallgató szuppli- kációs szolgálatot végzett a gyü­lekezetben. A gyülekezet ebből az alkalomból 11 181 Ft ado­mánnyal támogatta lelkészképzé­sünket. A kis gyülekezet az el-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents