Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-05-27 / 22. szám
XLIX. ÉVFOLYAM 22. szám 1984. MÄJUS 27. ARA: 4,50 Ft. ■ft»« y "turn, Äs casneriitsii sicsg^kHvet Eáf©«5€ii«isca Kálely püspöknél Nikolas Salgo, az Észak-amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete április 12-én látogatást tett Káldy Zoltánnál, egyházunk püspök-elnökénél. Az eszmecsere során szóba került az evangélikus egyház helyzete a Magyar Népköztársaságban, az evangélikus egyház kapcsolata az észak-ameriai evangélikus egyházakkal és a Lutheránus Világszövetség budapesti VII. nagygyűlése. Az Ä'ÖM u a gykö veiének látogatása fiái SÜT |9Í!«i|lÖkll8‘l Karl-Heinz Lugenheim, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete április 5-én látogatást tett Káldy Zoltánnál, egyházunk püspök-elnökénél. Az eszmecsere során szóba került a magyarországi evangélikus egyház és az NDK-beli evangélikus egyház kapcsolata, a békeszolgálat és a Lutheránus Világszövetség Budapesten tartandó VII. nagygyűlése. IMÁDKOZZUNK A VILÁGGYŰLÉSÉRT! Sokféleképpen készül a világ evangélikussága a budapesti nagygyűlésre: emlékezik múltjára, szembenéz a jelen kérdéseivel, gondol jövőjére. A teljes felkészüléshez tartozik, hogy örömeinket és gondjainkat naponta Isten elé visszük imádságban. ' A Lutheránus Világszövetség genfi központja tanulmányi előkészítő füzeteiben öt imádságot tett közzé a következő bevezetéssel: „Az ilyen események, mint a világgyűlés, szükségessé teszik, hogy az egyházak imádsága kísérje és hordozza az alkalmakat. Ezeket az imádságokat a nagygyűlésre való felkészülés egy részének szánják az előkészítő anyag kidolgozói." Az imádság vasárnapján (Rogate) közöljük lapunkban az első ilyen imádságot. Kérjük olvasóinkat, hogy egyénileg is, gyülekezetben is használják ezeket az imádságokat. Ezek a szövegek fordítások, gyakorlat közben csiszolhatunk rajtuk, ki is egészíthetjük szívünk kívánságaival, örömeink és gondjaink Isten előtti feltárásával. Ily módon is bekapcsolódunk a világ evangélikusságának vérkeringésébe. Az igehirdetések, úrvacsorái lehetőségek, bibliatanulmányozások, beszélgetések, előadások, viták mellett és azokkal együtt az imádság is szerves része az evangélikusság nagy világ- találkozójának. Hafenscher Károly Ó, Istenünk. Mindennek — ami van és ami eljövendő — Alkotója, Eléd járulunk gyenge és hűtlen szolgáidként és Szent Lelked erejét kérjük, erősítsen meg, hogy higgyünk a reménység igéjében, amit Jézus Krisztus mondott és ránk bízott, a keresztség vizében újjászületett népre. — Segíts, hogy bátorságra leljünk és megtaláljuk a helyes módját, mikent hirdessük Krisztus uralmának evangéliumát, hogy a Te igéd megszabadítsa mindazokat, akik félelmek vagy igazságtalanságok rabjai. — Adj reménységet mindazoknak, akik elveszítették már minden reménységüket. — Mentsd meg azokat, akik reménységüket hamis prófétákba vetik. — Adj bátorságot azoknak, akik elnyomást szenvednek. — Egyesítsd újra szétszórt egyházadat, és tedd az egész emberiség iránti szereteted jelévé. Hallgass meg minket a Krisztusért, aki önként vállalta és fogadta el a szenvedést és a halál útját, — a mi feltámadott Urunkért és Megváltónkért, aki él és uralkodik Veled és a Szent Lélekkel most és mindörökké. Ámen Az imádságokat, amelyeket az elkövetkező hetekben sorra közlünk, a bevezető cikk írója, dr. Hafenscher Károly lelkész fordította magyarra. AFRIKA VASÁRNAPJA A Keresztyén Békekonferencia javaslata alapján gyülekezeteink évről évre offertóriumot tartanak a május 24-éhez legközelebb eső vasárnapon afrikai testvéreink megsegítésére. Az idén ez a vasárnap május 27-ére esik. A Földünk egyik legnagyobb földrészén élő embertársaink, köztük sok százezer keresztyén hittestvérünk nyomorúsága az éhezés, betegség, kizsákmányolás és halál közelsége miatt, lehetetlen, hogy érzéketlenül hagyja a világ keresztyénségél s benne minket — e hazában élő evangélikusokat. Annál is inkább, mivel a Lutheránus Világszövetség közelgő, Budapesten tartandó VII. nagygyűlésén itt lesznek az ezen a földrészen élő evangélikus hittestvéreink küldöttei is, és a nagygyűlés egyik sarkalatos kérdése éppen a béke és igazságosság kérdése lesz. Ezért kérjük gyülekezeteinket, hogy megkülönböztetett szeretettel hozzák meg áldozatukat ezen a vasárnapon Afrikában élő embertársaink gyötrelmeinek feloldásáért. Az élet és az emberi méltóság megbecsüléséért Káldy Zoltán püspök beszéde a Kozma utcai gyászistentiszteleten A magyar zsidóság deportálása 1944. május 15-i megkezdése 40. évfordulója alkalmából a Magyar Izraeliták Országos Képviselete és a budapesti izraelita hitközség a Kozma utcai temetőben gyászistentiszteletet tartott. A gyászistentiszteleten részt vettek a magyarországi keresztyén felekezetek is, valamint a külföldi zsidószerveztek képviselői is. Az állami és társadalmi szerveket Sar- kadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese képviselte. Beszédet mondott dr. Scheiber Sándor főrabbi, dr. Bartha Tibor református püspök,' dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, dr. Fe- rencz József unitárius püspök és dr. Arthur Schneier New York-i főrabbi. Az alábbiakban közöljük dr. Káldy Zoltán püspök beszédét: Kedves Testvéreim! A MAGYAR ZSIDÓSÁG DEPORTÁLÁSA 1944. MÁJUS 15-1 MEGKEZDÉSÉNEK 40. ÉVFORDULÓJA alkalmából tartott gyászistentiszteleten a magyarországi evangélikus egyház képviseletében megrendült szívvel és mélységes együttérzéssel veszek részt. Idézem a 25. Zsoltár 17. versét: „Enyhítsd szívem szorongását.” Azok közé tartozom, aki 1944 nyarán mint fiatal segédlelkész jártam a pécsi gettóban, hogy megpróbáljak némi segítséget nyújtani az oda behurcolt embereknek. Amit én akkor a gettóban láttam és tapasztaltam, egész életemet és magatartásomat meghatározta. Szakadó esőben, egy diófa alatt, egy egyetemi tanár felesége és leánya térdelt a sárban előttem és úgy könyörögtek, hogy segítsek rajtuk. Az a tehetetlenség, amely akkor erőt vett rajtam, álmaimban még mindig kísért. Azóta csak ordítani tudnék, ha emberekkel szemben igazságtalanságot és kiszolgáltatottságot, erőszakot és diszkriminációt, megalázást és jogfosztást látok. Ezzel együtt ott a gettóban megtanultam, hogy ahol az emberi közösségben ezek a gyalázatosságok feltűnnek, ott azonnal kell cselekedni, nem pedig utólag kell „bölcsen” elemezni, hogy mit kellett volna ott és akkor tenni mindezeknek megakadályozására. A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG DEPORTÁLÁSÁT nem 1944. május 15-én találták ki megbomlott elméjű, fanatizmustól és gyűlölettől megszállott emberek, hanem ez csak következménye volt annak, hogy az emberiség 1933- ban, Hitler uralomra jutásának évében és az azt követő években elaludt és nem figyelt fel arra. hogy elindult az emberi élet, az emberi méltóság, egyáltalában az emberség módszeres megerőszakolása. Hiszen 1924-től kezdve mindenki olvashatta a „Mein Kampf”-ot, melyben Hitler meghirdette a német fasizmus gátlástalan világuralmát és népirtási céljait. Mi kábította el és bénította meg a harmincas évek emberiségét, hogy nem vette észre a „vér és faj” elmélet halálos mérgének az erekben való felszívódását, az „uralkodó nép” ideológia háborút előkészítő őrültségét. Az emberiségnek ez az elal- vása segítette uralomra a gyilkoló fasizmust, azzal a sok köny- nyel, sikoltással, szenvedéssel, gázkamrákkal, a háborúban 50 millió ember halálával — köztük 600 000 magyarországi zsidó kiirtásával. Igen, az 1930—1940 közötti évtized az emberiség elal- vása évtizede volt. Ez még akkor is így volt, ha akadtak egyesek, akik jelezték a veszélyt. De éppen ez az évtized figyelmezteti az 1980-as évek emberiségét, hogy ezt az elalvást nem lehet megismételni, mert az az emberiség végső pusztulásához vezetne. Minden olyan jelenséget, amely ma a fasizmusra utal, vagy már fasizmus, vagy az emberiség kiirtásának drámáját készíti elő, már a csírájában el kell fojtani. Ébereknek kell lennünk és idejében kell nemcsak kiáltani, hanem összefogottan cselekedni is. MOST, AMIKOR EZEN A GYÁSZISTENTISZTELETEN az Isten előtt állunk, még mást is el kell mondanom. Isten előtt és az itt jelenlevők előtt, mint az egyik keresztyén egyház tagja, bűnbánattal kell megváltanom, hogy mi, keresztyének — ezen belül az én evangélikus egyházam — sem tett meg mindent azért, hogy 1944. május 15-e ne következzék be. Szégyelljük, hogy azok a keresztyén püspökök, akik az egykori felsőháznak tagjai voltak, ahelyett, hogy Isten nevében tiltakoztak volna, megszavazták az 1938. és 1939-i zsidótörvényeket. amelyek a magyarországi zsidóság jogait korlátozták, őket diszkriminálták. Ezzel lényegében az erkölcsi lazulást segítették elő az akkori társadalomban, mert felszabadították a lelkiismereti gátlás alól azokat a keresztyén állampolgárokat, akik kisebb vagy nagyobb mértékben látták, hogy mindaz, ami történik a zsidósággal, nem Isten akarata szerint való. Innét már megnyílott az út a gettók felé. Mindezt nem tudja eltakarni az sem, hogy amikor 1344. május 15-én a deportálások elindultak, több keresztyén püspök, köztük evangélikus is, megpróbált tiltakozni és segíteni. Ez már késő volt. Ugyanakkor Istennek adunk hálát, hogy voltak olyan keresztyének is, köztük evangélikus lelkészek is, akik életük kockáztatásával mentették a kiszolgáltatott zsidóságot. Sztehlo Gábor evangélikus lelkész több mint 1000 zsidó gyermeket és 400 felnőttet mentett meg. Dr. Kékén András Deák téri lelkész menedékhelyet szervezett számukra és sokan köszönhetik életüket neki. Mások igazolványok százait adták ki abban a reményben, hogy ezzel segíthetnek. Ugyanígy volt más keresztyén egyházban is. Ennél azonban sokkal többet kellett volna tenni, hiszen ismerték Isten parancsolatait. MI AZ A TEOLÓGIAI ALAP, amelyen állnunk kell? Elsősorban az, hogy a magunk és mások élete az Isten ajándéka. Ez az élet az Istené. Isten annyira a maga tulajdonának tekinti az emberi életet, hogy amikor Kain megölte Ábelt, Isten így szólt: „Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről.” Tehát a kiontott vér kiált, éspedig az élet adójához és tulajdonosához, Istenhez. Azt is valljuk, hogy Isten az embert a „maga képmására” teremtette. Ennek értelme sokféle lehet, de az bizonyos, hogy az „Isten-képűség” jelenti az ember méltóságát, személyiségének megbecsülését, rangját is. Embernek lenni méltóság és küldetés. Ezt az embert tilos megalázni, személyiségében tiporni, diszkriminálni, emberségében megcsonkítani és életét tönkretenni. Inkább segíteni kell, hogy életét megtarthassa, a teljes emberséget megélhesse és életével másokat is gazdagíthasson. Isten akarja ezt így és Ö kéri számon, ha ennek ellenkezőjét tesszük. Ezért volt nemcsak az ember, hanem Isten ellen való bűn, ami a gettókban és ezt követően a haláltáborokban történt. CSAK ÜGY ÉPÍTHETÜNK EGYÜTT EGY ÜJ VILÁGOT, ha határozottan elutasítunk minden olyan eszmét, filozófiát és gyakorlatot, amely az emberfajok értékbeli egyenlőtlenségét, fölé- és alárendeltségét hirdeti, azt, hogy egyes fajok uralkodásra, mások pedig kiszolgálására hívattak. El kell utasítanunk mindenfajta „vér és faj” elméletet, a rasszizmus minden megnyilvánulását, egyes népek kultúrfölényének doktrínáját. El kell utasítanunk és meg kell bélyegeznünk az antiszemitizmust, akár szalonképesen, akár durván jelentkezik. El kell utasítanunk a fasizmus vagy újfasizmus legkisebb moccanását. El kell utasítanunk minden erőszakot, agressziót, elvakultságot és sovinizmust. Egyértelműen el kell utasítanunk minden népirtást, háborút, legyen az nukleáris vagy hagyományos háború. Ugyanakkor fáradhatatlanul kell küzde- nünk az emberért, az emberi méltóság, az emberi élet, a család megbecsüléséért, a népek közötti megértésért és a béke világának felépítéséért. A mi magyar népünk is ezekért fáradozik. És most még egyszer hadd idézzem a zsoltáros szavát, amikor ezen a gyászistentiszteleten emlékezünk a mártírokra: „Uram, enyhítsd szívem szorongását”. AZ 1983. ÉVI AFRIKA-VASÁRNAPI ADOMÁNYOK FELHASZNÁLÁSÁRÓL A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsához tartozó tagegyházak gyülekezetei az elmúlt esztendőben május 29-én tartották meg az Afrika-vasárnapot. Ez alkalommal is kézzelfogható jelét ad- .ták együttérzésüknek és szolidaritásuknak gyülekezeteink. A Református Egyház gyülekezetei 291 000,— Ft-ot, az Evangélikus Egyház gyülekezetei 106 279,70,— Ft-ot, a Baptista Egyház 50 000.— Ft-ot, a Methodista Egyház'40 000,— Ft-ot, a szabadegyházak 80 989,— Ft-ot, a Magyar Orthodox Egyház 4040,— Ft-ot, a Magyarországi Román Orthodox Egyház 20 070,— Ft-ot adakoztak. A Keresztyén Békekonferencia munkabizottsága a herrnhuti ülésen a következő határozatot hozta az 1983-ban összesen begyűlt Af- rika-vasárnapi adományok felhasználásáról: 3000 dollárt az etiópiai lepra missziónak, 5000 dollárt a zambiai egyháztanácsnak, 5000 dollárt a tanzániai egyháztanácsnak. 2000 dollárt egy benini ökumenikus ifjúsági központ létesítésére, 2000 dollárt a KBK Sierra Leone-i regionális bizottságnak, 3000 dollárt az afrikai nemzeti tanácsnak, 2000 dollárt a namíbiai felszabadítási (SWAPO) szervezetnek humanitárius célokra, ' 3000 dollárt a KBK zambiai konzultációjára.
