Evangélikus Élet, 1984 (49. évfolyam, 1-53. szám)
1984-05-20 / 21. szám
EüiüNVT Hifii JÓZSEF TAJÜIÜA MÁRCIUS 31-ÉN TÉRT MEG TEREMTŐJÉHEZ Tóth László, az orosházi evangélikus egyház kántora, több nemzedék szeretett tanítója, életének 90. évében. Közel hatévtizeden át munkálkodott Isten dicsőségére, felebarátai javára. Neve az irodalomtörténetbe is bekerült. A XX. század népi íróival foglalkozó jövendő filológusok mind találkoznak majd vele, mint Darvas József felfedezőjével, „a derék tanító”-val, aki öt éven át minden hónapban vette a fáradságot, hogy összegyűjtse a védence taníttatásához szükséges havi 60 pengőt. Csalc az idősebb generáció tudja, milyen nehéz volt az akkori szegénységben, gazdasági válságban meggyőzni a havi 2 pengőt rendszeresen folyósító 30 pártoló tagot. Akkoriban pedig még nem sejtette, hogy kiváló eszű tanítványa jelentős íróvá, nagy politikussá érik. A véletlen folytán látványossá vált eme „jócselekedete” azonban csak töredéke volt nap mint nap megújuló, lendületes, hűséges, lelkes munkásságának. Igazából, egész életére elkötelezte magát az Istennek való szolgálatnak, néptanítói hivatásának. A szokásos reggeli imát valóban elimádkozta velünk, tanítványaival. Ennek hatására a rendetlenkedő, viháncoló gyereksereg egyszerre kis gyülekezetté változott át. A tanteremben az áhítatos kíváncsiság tiszta illata terjengett, mely elől megfutott az unalom. A kedvetlen kötelességvégzés helyett minden órán örömteli felfedezésre indultunk. Csak gazdag érzelmű, a lélek rezdülését érző, gyerekszerető s nagyon sokoldalú pedagógus képes az ilyen varázslatra. LACI BÁCSI ILYEN VOLT. Kiváló rajzkészségével, színes kréta és tábla segítségével elővarázsolta a hiányzó szemléltető eszközöket. Énekórán hegedűszóval, harmóniummal bűvölt el bennünket. Egészen rendkívüli színészi megelevenítő készséggel mesélt, szavalt, magyarázott. Tudott igazi könnyeket fakasztani s tréfáival derűt árasztani. A meséket vagy az alkalmas bibliai történeteket eljátszatta velünk, gyerekekkel. Szuggesztív tekintetének hatósugarában mindnyájan benne voltunk: az elsősök, akik írtak, éppen úgy, mint mi, másodikosok, akikkel ugyanakkor olvasást gyakorolt. Akkor ugyanis két osztály tanult egy időben, egyetlen tanteremben, 70—80—90 körüli létszámmal. Mégse rendetlenkedtünk.. Ha egy pillanatra elkalandozott valamelyikünk figyelme, máris magán érezhette Laci bácsi szigorú, rendre utasító arcát, melyre valami csodálkozó méltatlankodás is kiült. Ritkán szólt, még ritkábban büntetett. Tekintetével annál inkább kifejezte felháborodását. Beszédes pillantása ilyen mondatsort fejezett ki. „Hát nem veszed észre, milyen érdekes, izgalmas témáról beszélgetünk? Lehetséges, hogy ez téged nem érdekel?” Legfőbb feladatának azt tartotta, hogy a rábízott gyerekek talentumait minden áron gyarapítsa. Sírni, fölháborodni tudott azon, ha valamelyikünk el akarta ásni talentumát. Páratlan pedagógiai szenvedélye igazi élő hitből táplálkozott. A bűnbocsánat boldogsága, az alázat, a Megváltója iránti hálás szeretet minden percben betöltötte lelkét. Ezért tudott igazán szeretni. „A kegyelem az én energiám” — mondogatta gyakran. Igen, ez késztette arra is, hogy a tanítás után önzetlenül, fizetség nélkül vállaljon egy második műszakot is. Barátaival, munkatársaival összegyűjtötte az inasokat, azokat a szegény gyerekeket, akikre túl korán szakadt az erejüket meghaladó munka, a kiszolgáltatottság. Laci bácsitól és barátaitól megkapták azokat a szellemi javakat, amiket a könyörtelen társadalom nem nyújtott nekik. Zenét tanultak olyan fokon, hogy kis zenekarukkal a különféle egyházi rendezvényeken nagy elismerést arattak. Kaptak történelmet, természetrajzi ismereteket, igét és példaképet. Erkölcsi energiát a nehézségek leküzdéséhez. TEVÉKENYSÉGÉNEK MÉG EGY TERÜLETE VOLT: a népművelés. A Hajnal utcai iskola több generációt kiszolgáló, masszív padjaiba felnőttek ültek be esténként, hogy megismerjék költészetünk, egyházi zenénk és a magyar népdalok színét-javát, történelmünk, egyházunk kiemelkedő alakjait, Jézus Krisztus életét, tanításait. Nyugdíjas korában csak egyházának élt. Orgonáit, kórust vezetett, bibliaórákat tartott, betegeket látogatott, temetett és vigasztalta a megszomorodottakat. Isten szép nagy családdal áldotta meg.. Teljes életet élt. Hatékony személyisége szép példája annak az alapigazságnak, mely szerint az emberek tudatának formálásában nem a tárgyi feltételek, módszerek sokasága, hanem egyedül csak a „ ... Lélek ... tesz csuda dolgokat". Fasangné Orbán Éva — ELCSERÉLNÉM zuglói 1 szoba komfortos földszintes talácsi lakásomat (42 nm) egy és két félszobás, vagy 2 szobás lakásra ráfizetéssel. XIV., XVI. kerület előnyben. „Cserére” jeligére a kiadóba kérem a válaszokat. — SOPRONI üdüléshez szállást nyújt Zerge utcai egyházi üdülőnk a Lővérekben, erdőszélen, jó levegővel, szép kilátással. Szállásdíj napi 50 Ft. Jelentkezés helybiztosításért Németh Margit otthonvezető címén: Sopron, Zerge u. 26. 9400. Istentiszteleti rend Budapesten, 1984. május 20-án Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Hafenseher Károly, du. 6. Takácsné, Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Inotay Lehel, du. 5. Szeretetvendégség. Dózsa György út 7. de. 1/2 9. Inotay Lehel. Üllői út 24. de. 1/2 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. 33. de. 1/2 12. Zugló de. 11. (úrv.) Sza- bóné Mátrai Marianna, Rákosfalva de. 8. Szabóné Mátrai Marianna, Gyarmat u. 14. de. 1/2 10. Szabóné Mátrai Marianna, Kassák Lajos u. 22. de. 11. Benczúr 'László. Váci út 129. de. 1/4 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Pintérné Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjíelep de. 1/2 9. Pintérné Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pesílőrinc- Erzsébet telep de. 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis- pest-Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. 1/2 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. 1/2 11. Szalay Tamás. Kis- tarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kósa László. Rákoscsaba de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. 1/2 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. 1/2 11. (német) de. 11 (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. Karcsics Magda. Toroczkó tér de. 1/2 9. Havasi Kálmán. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tart- say Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács József, du. fél 7 Kő- szeghy Tamás. Modori u. de. 1/2 10. Pesthidegkút de. 1/2 11. Kőszeghy Tamás. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. 1/2 9. Kelenvölgy de. 9. Rőzse István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. 1/2 10. Benkő Béla. Csepel de. 1/2 11. Mezősi György. — Húsvét 4. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 5—15; az igehirdetés alapigéje; Jel 15,3—4. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN: május 20-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: MADOCSAY MIKLÓS budavári lelkész. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: * Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 Szedés: 84.2315/21 — Zrínyi Nyomda Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató Nyomás: rotációs magasnyomás Athenaeum Nyomda Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Énekeljetek az Ürnak új éneket!” Zsolt 98,1 VASÁRNAP. — „Jézus ezt mondta a vaknak: „Láss! Hited megtartott.” És azonnal megjött a szeme világa és követte őt dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.” — Lk 18,42—43 (Zsolt 118,24 — Mt 11,25—30 — Zsolt 149) Krisztus-hitünk nem valaminek vagy valakinek elhivése csupán, hanem megtartó érő! Nyitott szívvel kérjük és fogadjuk el Jézus hitet ajándékozó szolgálatát! Az a hit, amit Ö ad, másokat is megtart: családtagot, munkatársat, gyülekezetei —, egészséges életre, tisztakezű munkavégzésre, holnapban bízó reménységre. „Légy velünk hűségeddel, Megtartó Űristen. Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben!” (277. ének 6.) HÉTFŐ. — „Jézus mondja: A ti szemetek pedig boldog, mert lát, és fületek boldog, mert hall.” — Mt 13,16 (1 Kir 18,37 — Jak 1,17—21 — 1 Kor 3,10—17) Jézus követésében nyitott szemű és nyitott fülű tanítványok is legyünk! így láthatjuk az Ő dicsőségét közöttünk és így hallhatjuk hívóküldő szavát. De csak így látjuk meg embertársunk gondját-baját, magányát-elesettségét; így halljuk meg a „világ sóhajtozását” is —, és indulhatunk, boldog fel- szabadultsággal, segíteni, gyógyítani, békét munkálni. „Te segíts, hogy a fül, a szem Figyeljen reád csendesen.” (289. ének 3.) KEDD. — „Meg is erősít titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján.” — 1 Kor 1,8 (Ézs 57,19 — Jn 6,66—69 — 1 Kor 3,18—21) Milyen szép és meghitt tud lenni egy konfirmációi ünnep. Külön gonddal készül a család, közeli és távoli rokonság, kis és nagy gyülekezet. Isten előtt együtt vannak azok, akik összetartoznak. S tudod-e, hogy a „megerősítés vasárnapja” nem ' egynapos ünnep?! Minden napod konfirmáció! „Gyújtsd meg bennünk lángod, Drága égi zálog! Adj erőt nekünk! Isten győztes ujja, Vezess el az útra, Hol békét lelünk!” (240. ének 2.) SZERDA. — „Egykor nem az Ö népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik nem számíthattatok kegyelemre, most pedig kegyelmet nyertetek.” — 1 Pt 2,10 (Mai 3,17 — Mt 21, 14—17 — 1 Kor 4,1—5). Istené vagyok, mert Ö hívott életre, Jézust értem is áldozta a kereszten, Szentleikét hozzám is küldi. Isten népének tagja vagyok, mert gyülekezetben élek, egyházban szolgálok, a világ keresztyénéinek nagy családjába tartozom. El ne hagyjam Jézust, el ne engedjem felebarátom kezét! „Nagy kincset nyertem én, nem vagyok már szegény. Fényét, szeretetét hinthetem szüntelen. Hadd áldják milliók énvelem!” (386. ének 3.) CSÜTÖRTÖK. — „Mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid.” — Jel 15,4 (Zsolt 48,11 — Lk 19,37—40 — 1 Kor 4,6—13). Ez a jövő most kötelez bennünket arra, hogy még ma minden tőlünk telhetőt megtegyünk emberek kenyeréért, hazánk előrehaladásáért, népek igazságos társadalmi fejlődéséért, földrészek békés életéért. Krisztus-hitünkből kell fakadnia ennek a szolgálatunknak, mert igazság-béke-élet elválaszthatatlanul összetartozik —, és Isten is ezt akarja! „Add, megszenteljük nagy neved, Legyen bennünk alázat! Megannyi kozmikus körön Innen és túl legyen öröm Kékellő csillagunkban!” (489. ének 5.) PÉNTEK. — „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.” — 2 Kor 5,17 (Ez 36,26 — Jel 5,6—14 — 1 Kor 4,14—21). Nézzünk szét: mennyi új van körülöttünk, ami könnyíti, gazdagítja, széppé teszi napjainkat. Nézzünk magunkba: mennyi régi bántódás, felesleges aggodalom, görcsös félelem terheli és bénítja élet-örömeinket. Krisztusban a „belső élet” is újul! „Ha gyötri, bénítja szívünket a régi, És múlt napoknak terhe ránk szakad, Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, Mit nékünk szerzett, Atyánk szent Fiad.” (355. ének 2.) SZOMBAT. — „Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!” — 2 Kor 5,20 (Zsolt 130,4 — 1 Sám 16,14—23 — 1 Kor 5, 1—8). Isten Krisztus keresztjében megbékéltetett minket önmagával. Ezt a békességet ajándékba kaptuk. De nemcsak a magunk örömére és boldogságára! Mozgósítson mindnyájunkat Isten ajándéka békesség munkálására az emberek között, hazánkban, népek között, világban. Krisztusban — reménységgel a világért! „Adj békét a mi időnkben! Adj békességet nékünk, Mindenütt: házban és szívben! Jézus nevében kérünk. Így hallgass meg minket, ámen!” (291. ének 3.) Eszlényi László — HARANGOK, toronyórák villamosítását, javítását vállalom. (5 év garanciával.) — Balogh Adám Budapest, Sarkadi u. 8. T.: 872-499. ORGONASZENTELÉS Fent a toronyban utoljára rántotta meg a kis harang kötelét Konring János, a fichten- hageni kántor. Fichtenhagenben a kántor egyúttal az egyházfi is, ezért vasárnap ő húzza a kis harangot fél óráig az istentisztelet kezdetéig. MOST A KANTOR MEGJELENIK A KARZATON. A templomhajóban és a fakarzatokon, íme, fej fej mellett, és még egyre tódulnak az emberek be az ajtókon. Ö, az orgona! — micsoda pompa, rá sem lehet ismerni! A csillogó új cinsípok elől a homlokzatban, 14 latos cinnből, csaknem elvakítják a szemet! Minden gazda áll és néz és fordítja a fejét — mindegyik makacsul meg akarja fejteni a kántor orgonajelmondatát: Zsoltár 96. 4—6. Pompásan tele van díszítve az orgona koszorúkkal, és fenyőágból készített girlandokkal. A kottatartón kinyitva fekszik J. S. Bach C-dur preludium és fúgája, a második orgonakötetből, Konring kedvenc darabja. Hányszor játszotta már húsúéikor, pünkösdkor és más nagy ünnepen! Igen, de korábban mindig volt valami baja a régi rossz hangszerrel, ha napokkal előtte kínosan utána nézett is szélcsatornának és sípoknak, és frissen utánahangolt, ahol csak kellett... Ma senki sem hiányzott a szomszéd falvak : kollégái közül. Már jóval a harangozás előtt a templomba hajtotta őket a végre elkészült orgona. KONRING KANTOR RENDBESZEDTE MAGÁT. Izzadságcsep- pek peregtek végig forró homlokán a regisztrálás közben. Még egy pillantás a saroktükörbe: minden teljesen rendben van, a gyermekek a kóruson, lent az oltárnál, mindenütt! Jobb keze a csengő után nyúl: „Szelet, Lüh mann!” Vidáman lendülnek meg a kántor lábai, és pompásan hangzik a pedálban a C-dúr preludium lefelé szálló tizenha- todos motívuma. Majd a balkéz utánozva szövi tovább a szép motívumot, és a jobbkéz mozgékony, vidám váltakozó játékkal széles, ünnepélyes harmóniákkal kíséri. Még kiveszi a nyolc lábas Violont, amikor a balláb a mély „C” orgonapontra ér, mert kár lenne, ha felette a pompás szinkópák nem jutnának jól érvényre. Ügy, most kényelmesen sétál lefelé — lábsarok, lábhegy váltakozva — bravó balláb! A kántor eredetileg a fuga utolsó szakaszáig tartalékolni akarta a Pozaunt, de türelmének vége: bekapcsolni a teljes művet, már a preludium végén! Istenem, ho gyan zúg! A templomablakok rázkódni kezdenek! Mindenki dermedten ül az ámulattól! A lelkész kilép a sekrestyéből, fejét mélyen lehajtja, figyel a kórus felé, benső örömöt érez kiváló kántora iránt. A KANTOR A FUGAT KEZDI. Szelíden intonálja a fötémát. Belépésről belépésre duzzasztja a hangáradatot. A fuga közepén gyorsan átmegy a felső mannáira, most csak a „Gyengédfödött” szól, majd itt az utolsó szakasz. De most aztán kihúzni mindent, a teljes művet: Mixtura, Tercfu- vola, Pozaun ... — Mina, Franciska, segítsetek! Hatalmasan, mint egy oroszlán emelkedik ki a téma. Szélesen és súlyosan zúgnak a pompás záróakkordok, és hosszan terjed ki a nagy trilla, mintha az eget fogná át merészen egyik végétől a másikig. Meg akarja ölni ma a kántor a szegény Lühmann fújtatót? „Így még soha nem hoztam ki ezt a prelúdiumot — egész életemben sem! Micsoda hangot ad az új Pozaun, és a remek Princi- pál, nem szólva a Gyengédfödött igazi angyali énekéről! Most valóban boldogság Fichtenhagenben orgonistának lenni! Most újra fiatal lettem! Legközelebb eljátszom a gyülekezetnek a nagy a-moll fugát.” Sajnos arra nincs ideje, hogy az egyházvezetöség széke felé és különösen az öreg fukar Rentel- mann Kristóf egyház felügyelőre diadalittasan lenézzen, aki oly sok gondot okozott neki: kezdődik a liturgia és figyelni kell! ügy, most kész van a lelkész a Miatyánkkal és az áldással, Most jön a „Szép fényes hajnalcsillagom” előjáték a prédikációs ének előtt. Mélyen hátradőlve, a gyülekezetei a tükörben nézve énekel a kántor. A gyermekek remekül eltalálják a hangot, és a gyülekezet lelkesen kezd bele. Valóban, még Így soha nem énekeltek a fichtenhageni templomban! És kinek nem kedves éneke a „Szép fényes Hajnalcsillagom"? Egyesek felemelkednek buzgalmukban, megfeszítik magukat, előredőlnek. — Az utolsó vers kezdődik. Az öreg pap megjelenik a szószéken. Feje lassan emelkedik fel az ima után. Boldogan néz a gyülekezetre, majd az orgonakarzatra. A kántor zenész módra, hosszú fürtökbe fésült hajára esik a pillantása. A kimenő vers után a kántor mégegyszer bemutatta egész művészetét, amikor is kor álfantáziát rögtönzött az „Áldjad én lelkem a dicsőség örök Királyát" dallamára. Az izzadó és dühöngő Lühmann fújtatót kivéve az egész gyülekezet dicsén és magasztalja kántorát. — „Ilyen szép istentiszteletet még nem értünk meg!” A viharvert régi toronyajtóban kint várták meg a kántort, valóságos sorfalat képzeltek itt. Minden gazda meg akarta szorítani a kezét. DE KONRING KÁNTOR ÁLMODOZVA MARADT ORGONAPADJÁN ... Tisztes távolban vár felesége, gyermekei és a kollégák. Most zajtalanul szétoszlik a csoport, az öreg pásztor jött fel a sekrestyéből és lassa< az or- gonapad felé indul. A hosszú, keskeny tetőablakon át behatolnak a déli nap sugarai. Végig a székeken lassan fel a kórusra, egyre világosabban, melegebben. És most hirtelen ráhull a napsugár a kántorra, az orgonajelmondatra és a karcsú pricipál-sípok- ra. És mintegy Isten leheletétől érintve úgy ragyog az orgona, mintha visszfénye lenne Korning János boldogságának — ma az orgonaszentelés ünnepén, a fichtenhageni templomban. Kari Siihle novelláját ford. Gáncs Aladár