Evangélikus Élet, 1983 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1983-04-10 / 15. szám
GYERMEKEKNEK! A jó pásztor PÁSZTOR. Zord, pusztai emberek képét vetíti elénk a szó. Nem is csoda. Hiszen a pásztorok — bottal és kutyával — meglehetős keményen tartják együtt és terelik a nyájat. Ha meg a mai „villanypásztorra” gondolunk, még zordabb kép áll előttünk. Vékony huzal, benne gyenge áram. Amelyik állat — kitörni, elkóborolni akarva — nekifut, nem valószínű, hogy még egyszer próbálkozik hasonló kísérlettel. Akár így, akár úgy tehát, a pásztornak az a dolga, hogy a lehető legszigorúbban vigyázzon a rábízott nyájra. Jézus a jó pásztornak, az igazinak mondja magát. Vizsgáljuk meg, hogyan őrzi Jézus az övéit! Mennyiben más ő, mint a régi vagy a modern pásztorok? ELŐTTÜNK JÁR. Utat mutat. Nem mindegy, hogy kit követ az ember. Kinek a nyomába lép. Kinek a tanácsait és útmutatásait fogadja meg. Minden gyereket intenek időnként a szülei: válogasd meg a barátaidat! Nézd meg, kire hallgatsz! Nehogy rossz társaságba keveredj! Mert emberek tudnak minket nagyon rossz irányba terelni. Veszélyes területre csábítani. Jézus igazi pásztor. Nem vezet hamis irányba. Főútvonalon, jó cél felé irányít. Nem küld, hanem előttünk jár. Aki a nyomába szegődik, azt sem sajnálni, sem félteni nem kell. Jó irányba tart helyes utat jár. Az igazi pásztor nyomát követi. TÁPLÁL. Gondoskodik övéiről. Nem elég, ha tudjuk, merre kell tartanunk, hogy el ne tévedjünk. Ütközben nagyon sok mindenre Szükségünk lehet. Jézus a saját életcélját így fogalmazza meg: azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Aki Jézushoz tartozik, az nem nélkülöz semmit. Nemcsak hogy nem szűkölködik, hanem sokkal többet kap annál, mint amire feltétlenül szüksége van. Pásztora bőségesen ellátja mindennel, öröme van és nyugalma. Senki el nem veheti tőle. Ereje sose fogy el. Türelmet és szeretetet kap bőségesen. Reménysége és jókedve kimeríthetetlen. Gondját viselik. Szó sincs róla, hogy épp csak él. Bőségben él. MEGVÉD. Ez bizony a pásztor egyik legfőbb dolga. Vadállattól, ellenségtől, mindenféle veszélytől oltalmazza a rábízottakat. Oltalmazni lehet kemény kézzel, akár villamos árammal is. De hogyan véd meg minket Jézus, az igazi pásztor? O maga így beszél erről: a jó pásztor életét adja a juhokért. Ilyen tökéletes védelemben van része azoknak, akik Jézushoz tartoznak. Pásztoruk a végső veszélyben sem hagyja magukra őket. Támadhat rájuk gonosz, kerülhetnek életveszélybe, tökéletes védelem a részük. Gyerekként, felnőttként, fiatalként és öregként életünket ezernyi veszély fenyegeti. Szoktunk menekülni és védekezni, próbáljuk megelőzni a bajt vagy segítséget kérünk. Ha Jézus nyájához tartozunk, biztosak lehetünk benne, hogy a mi védettségünk fontosabb neki, mint a saját élete. Nincsen hát okunk a félelemre. ÍGY VEZET, így táplál és így oltalmaz minket Jézus, a jó pásztor. Nem erőszakkal és nem megfélemlítéssel. Nem büntetéssel és nem szigorú törvényekkel. Jó szóval, szelíden, Önfeláldozó, mindent értünk adó szeretettel. Szabóné Mátrai Mariann tovább növekszik az Alultáplált gyermekek szama „írok nektek, ifjak” A hihetetlen hihető Amikor a hivő emberek kiegyensúlyozott életét, nehéz helyzetekben is helytállni tudását látjuk, sokszor támad fel szívünkben a vágy: De jó lenne, ha mi is így tudnánk hinni, ha a mi életünk is ilyen kiegyensúlyozott, boldog élet lehetne. Mi a titka annak, hogy hitre jussunk, hogy a mi életünk is hivő, gyümölcs- termő élet legyen? Nincs recept Sajnos a hit elnyerésére nincs recept. Az utat sem tudjuk pontosan kijelölni, amit végig kell járnunk, hogy hitre jussunk. A hitet nem lehet sem örökölni, sem megtanulni. Vérmérsékletet örökölhetünk, bizonyos kultúrált magatartást meg tudunk tanulni, de a Jézus Krisztusba vetett hitet sem örökölni, sem megtanulni nem tudjuk. Hivő szülők legnagyobb szomorúsága szokott lenni, hogy hiába igyekeznek, hiába követnek el mindent, sokszor nem tudják elérni, hogy gyermekeik kövessék őket a hit útján. Hivő környezetben felnőtt fiatalok sokszor annyirá megkeményednek, hogy szinte reménytelennek látszik, hogy valaha is hívőkké legyenek. Máskor viszont közömbös, vagy nem vallásos környezetben élők hirtelen felfedezik a hit titkát. Talán először a vallás ismeretlen világa iránt kezdenek érdeklődni, s azután egyre mélyebbre jutnak el a hit dolgaiban, s egyszer talán komoly hívőkké is lesznek. Mi a magyarázata ennek? Mi a titka annak, hogy egyesek minden akaratuk és igyekezetük ellenére kemények maradnak, mások meg csak úgy, szinte „véletlenül” megtalálják a hit titkát? Valakivel találkozni kell Recept nincs de van valaki, aki biztosítéka annak, hogy hitre juthassunk. A feltámadott élő Jézus ez a Valaki aki ma is itt jár közöttünk és éppen úgy, mint kétezer esztendővel ezelőtt, ma is segíteni akar az elesett, reményüket vesztett, vagy bajba jutott embereken, fiatalokon is. Az a hit titka, hogy ezzel a Jézussal kell találkoznunk. Meg kell hallanunk szavát: ő megbocsátja bűneinket és talpra állít elesettsé- günkben. Fel kell ismernünk sze- retetét: ha mindenkiben csalódtunk is benne nem csalódunk, mert ő hűséges társunk marad minden körülmények között. E nélkül a találkozás nélkül nem lehet hitre jutni. Hivő fiatalok bizonyságtételeiből tudhatjuk, minden esetben az élő Jézussal való találkozás volt hitrejutásuk nagy pillanata. De ugyanerről beszélnek az Újszövetség történetei, vagy az egyháztörténelem nagy egyéniségei. Gondoljunk csak Jézus tanítványaira, Pál apostolra, Augustinusra vagy Luther Mártonra. Valamennyien találkoztak Jézussal meghallották szavát és átélték új életet adó szeretetét. Ez a nagy lehetőség mindenki számára adva van, mert Jézus minden emberrel találkozni akar és üdvösséggel akarja megajándékozni. A randevú helye Jézussal bárhol találkozhatunk, hiszen ő lélek, ami azt jelenti, hogy jelenléte, munkája nincs helyhez kötve. Jézus mégis kijelölt egy különleges alkalmat, ahol különösképpen is jelen van. Tanítványainak egyszer ezt mondta: „Ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Mt 18, 20). Jézus tehát elsősorban az ő nevében összegyülekezők között, a benne hívők gyülekezetében van jelen. Elsősorban itt szól hozzánk az igehirdetés által, valamint a testvéri útmutatáson keresztül. Sokszor fordul elő, hogy valaki a Szentírás olvasása közben találkozik vele, azonban legbiztosabb a gyülekezetben, az igehirdetés hallgatásában, a testvéri beszélgetésben és az úrvacsorái közösségben találkozhatunk szereteté- vel. Ez az egyetlen értelme a gyülekezetek szervezett rendjének, a templomoknak, az istentiszteleteknek és a gyülekezeti alkalmaknak. Mindezek alkalmai szeretnének lenni a Jézussal való találkozásnak, az emberek, hitre jutásának. A Szentlélek szerepe Természetesen sokan vesznek részt a gyülekezeti alkalmakon, de nem élik át az élő Jézussal való találkozást. Mi ennek a magyarázata? Hogy az igehirdetésből meghalljuk Jézus szavát és a testvéri cselekedetben felismerjük az ő szeretetét, ahhoz még az szükséges, hogy a Szentlélek megnyissa lelki szemeinket. Enélkül emberi beszéd marad a prédikáció és emberi munka a hívők szolgálata. De ha egyszer a Szentlélek megnyitotta szemünket és fülünket, akkor az igehirdetésben meghalljuk Jézus beszédét, átéljük szeretetét, és magunk se tudjuk hogyan, hitre jutunk és közösségbe kerülünk az élő Jézussal és egymással. A hitrejutás nagy pillanatát pontosan leírni, vagy elemezni nem lehet, ez mindig titok marad. A Szentlélek hitre juttató munkájáért egyet tehetünk. Jézustól Ígéretünk van, hogy ha könyörgünk Szentlélekért, akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy meg is kapjuk. Ezért olyan fontos tényező a hitrejutás nagy titkában a szüntelen, buzgó könyörgés. Ha egyszer átéljük a hitrejutás nagy csodáját, akkor talán az is megvilágosodik előttünk, hogy nem is az a legnagyobb csoda, hogy hiszünk a láthatatlanban, hanem az, hogy mi magunk minden gyengeségünk ellenére hívőkké lettünk. S. J. A FINN EGYHÁZ LUTHER-ÉVI TERVEI A Finn (Evangélikus) Egyház D. Luther Márton születésének 500. évfordulója kapcsán sokféle módon emlékezik meg a reformátor szolgálatáról. A megemlékezés legfontosabb alkalma az az ünnepi istentisztelet lesz, amelyet a Finn Egyház központjában — Turkuban — november 5-én tartanak. Ezen az ünnepi alkalmon dr. John Vikström érsek fog igét hirdetni, amelyet a Finn Rádió és Televízió egyenes adásban kíván közvetíteni. Ugyanakkor: a Helsinki Egyetem Teológiai Fakultása — a Finn Egyház nagymértékű anyagi hozzájárulásával — kiállítást rendez, és az egyházi kiádóvéllalatok több Luther-iratot és égy Luther- életrajzot kívánnak megjelentetni. (Finn Egyházi Sajtószolgálat-epd) VÁLTOZÁS AZ NSZK-BELI PROTESTÁNS EGYHAZAK SZERVEZETÉBEN Az NSZK-beli Protestáns Egyházi Szövetség (EKD) összevonta az eddig külön-külön működő hannoveri Egyházi Irodát és a frankfurti Egyházi Külügyi Hivatalt. Az újonnan kialakított központi iroda az NSZK-beli Protestáns Egyházak Egyházi Hivatala lett. Az egyházi hivatal elnöke: Walter Hammer, az Egyházi Iroda eddigi vezetője. Az új hivatal egyes részlegei megtartják eddigi hannoveri és frankfurti irodáikat és így elsősorban arról van szó, hogy az EKD zsinati határozata szerint, központi irányítás alá kerültek. (epd) Bugenhagen János, a „szemző-reformátor" A középtermetű Luther és a vézna, alacsony Melanchthon „árnyékában” élt és alkotott. MárLuthcr munkatársaival Részlet az ifjabb Lucas Cranach egyik művéből. A kép jobb oldalán, közvetlen Luther mellett Bu- genhagent láthatjuk csak azért is különös dolog ez, mivel robosztus, magas termetű volt, akinek imponáló megjelenését elsősorban egyetemi előadásai kapcsán méltányolták hallgatói. De fontos tényező volt ez akkor is, amikor egyes városok nagyhatalmú magisztrátusaival tárgyalt, vagy fejedelmek előtt jelent meg. Bámulatosan jó volt az emlékezőtehetsége, alapos humanista műveltséget szerzett és jártas volt a történelemben is, ami akkor még meglehetősen ritkaságnak számított. Érdekes, színes egyéniség, aki mindenképpen megérdemli, hogy ne csak ennyit ismerjünk felőle: „Luther egyik kedves és belső munkatársa a reformáció szolgálatában.” AZ ÉSZAK-NÉMETORSZÁGI POMERÁNIA Wollin nevű városában született 1485-ben, az ottani városi tanács egyik tagjának fiaként. A Luthernél csak másfél évvel fiatalabb Dugenhagen kiváló szellemi értékeit mutatja az a tény, hogy 1502-ben már a greifswaldi egyetem hallgatója, 1505-ben pedig a lerptowi városi iskola rektora (ma tanárnak mondhatnánk) lett. Itt működött 16 éven át, miközben belépett a premontrei szerzetesek rendjébe. A hercegi udvar Pomeránia történetének megírásával bízta meg. Ezzel a munkával 1518-ban készült el: értéke többek között az igen gazdag forrásmunka-használat. Érdekes a reformációval, közelebbről Lutherral való kapcsolatba kerülése. A középkori egyházi rendszerrel, illetve a teológiai tudomány néhány megállapításával már korábban is elégedetlen volt. Itt-ott fellelhető megjegyzései mutatják a reformok felé hajló érzékenységét. Mégis, amikor először került kezébe Luther néhány irata, szerzetestársaihoz hasonlóan ő is ingerülten tette félre, tévtanítást gyanítva azokban. A NAGY FORDULAT akkor következett be, amikor Luthernak „Az Egyház babiloni fogságáról” írott könyvét kezdte olvasni. Ez az írás győzte meg nemcsak a középkori egyház számos tévedéséről, hanem az evangéliumi igazság erejéről és szépségéről is. Wittenbergbe költözve szoros barátságot kötött Lutherral és Me- lanchthonnal. 1523-tól a wittenbergi városi templom parókusa, 1533-ban a teológia doktora, 1535- től pedig a wittenbergi egyetem rendes tanára lett, megtartva eközben papi állását. Egyházszervezői munkáját szokták leginkább emlegetni életrajzírói. Igen jelentős ez a munka. Luther „Deutsche Messe” című alapvető iratát tartva szeme előtt, formálta át az északnémet területek: Braunschweig , Hamburg, Lübeck, Hildesheim, lényegében az egész Pomerániai hercegség istentiszteleti életét. A reformáció tanításának megfelelően alakította ki a szervezeti formákat is. Észak-németország mellett Dánia reformációjában is döntő szerepet vállalt. Gyakran ismétlődő, több hónapot is igénybe vevő kör- utakat tett ezeken a területeken, hogy megszilárdulhasson a reformáció tanításában, életvitelében egyaránt. Ilyenkor maga Luther helyettesítette őt odahaza. LELKIPÁSZTORI SZOLGÁLATA legalább olyan jelentős, mint szervező munkája. Különösen is fontos, hogy Luther gyón- tatója lévén (a rokonszenves Staupitz kiválása után) áldott szolgálatot végzett az általában rettenthetetlen harcosként” emlegetett, ugyanakkor sok belső küzdelemtől gyötört reformátorunknál. Luther a sok kemény küzdelem, s az óhatatlanul feltámadó kétkedések közepette mindig a higgadt, egyszerűen érző és gondolkodni tudó „Doktor Pomc- ránushoz” menekült. Bugenha- gen erélyesen korholta ilyenkor: Miket beszélsz itt nekem Isten haragjáról, amely szerinted lesújt rád? Isten mindenesetre haragszik rád. Azt mondja: „Mit kezdjek én még ezzel az emberrel? Oly sok kiváló tehetséggel ruháztam fel, és mégis kételkedik kegyelmemben!” Luther gyakran emlegette, hogy Bugenhagen kor- holásai nagy vigasztalást jelentettek neki. Luther egyik vonzó vonása, hogy életének kolostori időszaka óta mindig hálás volt a legkisebb buzdításért, is. A vigasztaló szerepét Bugenhagen Staupitztól vette át, akit Luther „atyjának” nevezett a szerzetesi években. Márcsak ezért a szerepért is érdemes megemlékeznünk reformátorunk gyóntatóatyjáról! „Nem volt eredeti egyéniség. Csaknem minden írása,- prédikációja visszavezethető Luther gondolataira” — olvasható felőle a talán kissé lékicsinylő értékelés. Ami azt illeti: magának Luthernek sem volt sok „eredeti gondolata”, megelégedett azzal, hogy újra felfedezze az evangéliumot, s hogy Pál apostol és Szent Ágoston gondolatait szólaltassa meg, frissen korának, s minden korok emberének. Nem „baj” tehát ha nem voltak Bugenhagennek sem „eredeti gondolatai”. Az meg éppenséggel páratlan, hogy nemcsak Luther mellett, hanem „mögötte” is állhatott, mint megbízható hátvéd és támasz. Így túl egy évfordulón — 425 éve, 1558. április 20- án halt meg —, szolgálatának belső értéke miatt emlékezünk felőle Isten iránti hálával. id. Magassy Sándor SZEKTA INVÁZIÓ KÖZÉP-AMEKIKABAN Egyedül az USA gyámsága alatt tartott Panamában, amelynek lakossága mintegy 2 millió és majd mindegyike/ a római katolikus sgyház tagja, ez idő szerint 2237 katolikus szekta létezik, (epd) A közép-amerikai államok társadalmi igazságtalanságát és nyugtalanságát jelzi az, hogy a hagyományos egyházak köréből egyre nagyobb számban szakadnak ki a társadalmi igazságtalanságok ellen tiltakozó csoportosulások. számítani, hogy évszázadunk végére az éhező, alultáplált gyerme- , kék száma növekedni fog. Jelen- I leg naponta negyvenezer gyermek i hal meg éhség és annak következ- : ményei miatt. !' Az ENSZ nemzetközi gyermek- segélyezési szervezete (UNICEF) legutóbb közzétett adatai szerint, noha sikerült bizonyos mértékben megállítani a világ legszegényebb országaiban az éhezést és annak következményeit, mégis arra kell
